Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-24 / 305. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1967. december M. Solymár József: ENDE B orzasztó, hogy éppen pénteken csinálták ezt a cécót, amikor még a televízióban sincs adás. Rudi ugyan megígérte, hogy egy óra alatt lezavarják az égését, de már kilenc óra is elmúlt, és még mindig nincsenek sehol. Igaz, a parasztoknak sem kenyere a pontosság, ha valamit hatra hirdetnek, akkor fái hét felé kezdenek szállingózni. Jól mondták, hogy az ázsiai lustaság uralkodik a mi népünkön is. Na, jó. Hát kezdtek mondjuk háromnegyed hétkor, húsz perc a referátum, s volt három, egyenként tízperces felszólalás, a szavazás két perc, a zárszó, ha nagyon elnyújtják, tíz perc, akkor is legkésőbb nyolcra itt lehettek volna. Rudi jól tudja, hogy semmivel sem idegesítheti fel jobbam, mintha az efféle össaeröftenések után elmegy a kocsmába, és ott az éppen összeverődött népséggel oda-vissza kóregetik egymásnak a féldeciket Hívjon vendéget Itthon igyanak, egyenek, az egészen más. Ott van már az asztalon a liter vegyesgyümölcs-pálin- ka, a kispoharak, a felszeletelt házi kolbász, paprikás szalonna, a hámozott vöröshagyma, a friss kenyér és egy kis sós sütemény is. Rudi bohém fiú volt valaha. Igaz, egészen fiatal kölyök volt, amikor a közigazgatási területre helyezték. Akkor szerelték le katonáék- töL Törzsőrmester volt és párttag. Odatették Kalahárára tanácstitkárnak csak azért, mert rendes, értelmes, jó elvtára. De tönkre is tette volna a karrierjét, ha nincs saerencséja. Hadasné kinézett az ablakon. Az utca jól meg volt világítva, mert Rudi gondoskodott róla, bogy a ház előtt szereljenek fed utcai lámpát Ok nélkül nem marad ugyan ki soha, de még így is gyakran jön haza sötétedés után. Ott, Kalaházán, nehezebb volt A kis, fiatal tanácstitkárt sok lányos háznál számon tartották. Sokan meg akarták fogná. Egy községi vezető a családban nem árt A fél falu felzúdult, amikor elterjedt a pletyka, hogy Ha- das Rudi az asztalos özvegyének udvarol. Hát még amikor kiderült: nemcsak meleg vacsorát akar az özvegyasz- szonytól, amiben még nincsen semmi kivetnivaló, hanem el is akarja venni. Alig tűzték ki az esküvő időpontját, mentek ám a névtelen levelek a járáshoz: tűrhetetlen állapot, hogy Hadas Rudolf tanácstitkár erkölcstelen életmódot él. Hadasné számára a legfájóbb volt: Rudi még csak novemberben töltötte be a harminckettőt, ő pedig már harmincöt lesz márciusban. Március tizedikén, Ildikó napján, azért is keresztelték Ildikónak. Mindenki azt mondja, hogy szép neve van, de ő mégsem szereti. Mert, ha valaki a nevén szólítja, neki rögtön az elközelgő harminctást, de ennyi igazán megjár egy dolgozó nőnek. Többször is elkezdte a fogyókúrát. Kínlódott, vergődött az önmagára szabott, nehéz feltételek miatt. Azokban a napokban különösen ingerült volt, nem állhatott meg senki előtte. Szegjény Kanalas Terká,t is legorom- bítatta a vasalás minősége miatt, ü Rudival is összekaJ ankó elvtárs vizsgálta ki az ügyet Becsületére legyen mondva: hamar átlátott a szitán. — El kell maguknak költözni. Nem azért, mert Maga, Hadas elvtárs hibát követett eL Erről nincs szó. Csak, mert vannak csaták, amelyeket fölösleges megvívni. Menjenek egy új környezetbe, ahol már így, együtt ismerik meg magukat Jankó elvtársnak nagyon igaza volt Itt Rudi már másként kezdett Itt már lehetett irányítani. Nem járt pincézni a parasztokkal, nem bratyi- zott soha senkivel. Nagy fegyelemmel olyan magatartást alakított ki, hogy nyitva az út fölfelé, nem fognak csalódni benne. ötödik születésnap jut eszébe. Mintha rákiáltanának: Hallod!? Múlik az idő! Az a két-és fél év korkülönbség eleinte nem bántotta ennyire. Sőt még örült is, hogy anyáskodhat Rudi fölött, s ezt a gondoskodást a férfi is jónéven vette. De az utóbbi években egy kicsit megbillent ez a harmónia. Lehet, hogy a hízás miatt? Hadasné most nyolcvan kiló, s ebből majdnem tizet az utóbbi két esztendőben szedett fel. Pedig azt sem lehet mondani, hogy henyél. Mint bérelszámoló dolgozik a termelőszövetkezet irodájában, s itthon is 6 végzi el a napi munkát. Egy héten kétszer átjön a szomszédból Kanalas Terka. ö csinálja meg a mosást, vasalást, nagytakaríHelyszíni közvetítés a szívemből Szomorúan jelentem, hogy így tél felé az ördögök hideg, szőrös mancsukkal megtapogatják a szívemet, és én szomorú leszek, és rosszkedvű. Nem ízlik az étel, a munka. Reggelenként hallóbbal ébredek, mert tejszínű ködöt látok az ablak üvegén, és esténként teljes letargiában hajtom álomra fejemet, tudom, holnap még rosszabb lesz. Aztán újra ébredek még idegesebben, belekötök mindenkibe, semmi és senki sem tetszik és egyáltalán, miért sötétedik olyan korán? És miért felel az én kisfiam élővilágból hármasra? Es miért mondja a tanárnő az én fiamnak, hogy gyenge kis agronómus lesz belőle. Miféle pedagógia ez? Es egyáltalán ki ez a tanárnő, biológus, vagy vátesz? Én bemegyek és megmondom neki, hogy... És miért szemtelen az én fiam, és miért válaszolja a tanárnőnek azt, hogy ő “isten bizony nem akar agronómus lenni?« Miféle tisztelet ez? Ki neveli ezt a gyereket? Kitől tanulja a szemtelenséget? És miért tolakodnak a villrr oson az emberek, és miért sípol a rendőr az utcasarkon? És miért rugdossák egymást a futballisták? Az ám, és mi, emberek, vaion miért rugdossuk egymást? Tessék mondani rakoncátlan rossz bácsik és nénik, miért bántjuk egymást? És az én kollégáim miért raknak felületes, gyenge kéziratokat az tisztái ómra? Örömmel jelentem, hogy álmomban néhány jóindulatú kismanó próbafűtést tartott a szívemben, és hozták a jupiterlámpákat is, hogy jobban lássak. Milyen szép reggél! — Jó friss tojást vettél —r szólok a feleségemhez, és jóétvággyal csámcsogom a rántottát. Körülöttem mosolyog mindenki. — Olyan jó ilyenkor, mindenki örül. Olyan jó, hanem vagy kiállhatatlan és rabiátus — suttogja a nejem, de én nem haragszom rá, hogy sérteget, most mindent megbocsátok neki. Szeretném megkérdezni, de nem merem, miért örül ő is, és miért mosolyog mindenki körülöttem. “Okos ember a fiú tanárnője. És nagy emberismerő. Az én fiamból tényleg nem lesz agronómus. A bibét folyton összetéveszti a porzóval. így nem lehet ...« — gondolom magamban. “És a fiú már ilyen fiatalon is nagy önismerettel rendelkezik. És tárgyilagos. És milyen szellemes! Ha-ha, nevetnem kell: “isten bizony nem is akarok...!« A villamoson az emberek és a nők milyen szépek és kedvesek. No, segítsünk szépen ennek az öreg néninek. “Hull a fának a levele«, fütyülöm a dalt, és a kalauznő visszakacsint Azonnal elhatározom, hogy vasárnap kimegyek a meccsre. Nem jó ez a tévé. Különben is, imádom az embereket szeretek közöttük lenni. Benn megiszom a kávémat, és megdicsérem a titkárnő haját. Azonnal kapok még egy kávét. — Mi van magával? — kérdi. — Semmi — válaszolom nevetve, és nem értem a kérdést. Azért neki is megbocsátok. Bent a szobámban elolvasok egy kéziratot, röhögve könnyezem, rohangálok a folyosón, hol a szerző? — Megvagy, édes öregem! Nagyon jó ki írás! Nagyon tehetséges fickó vagy! És örülök, hogy veled dolgozhatom... Megdöbbent, boldog are. i Elmenőben még hallom, amint valakinek azt mondja: — Nem értem az öreget. Tegnap ugyanerre a kéziratra azt mondta, hogy gyenge. Nem érti a fickó, nem is értheti. De azért én megbocsátok neki. (Suha) patt Odabent a tsz irodában sem volt ajánlatos hozzá szólni. Aztán feladta a harcot de a jó hangulata nem tért. vissza. Azóta is lelkiis- meret-furdalása van minden ízesebb falatnál... Autó zúgott él az ablak előtt Azaz hogy nem is autó, »csak« Trabant Az áll omásfőnókéké. Hadasné fejét erős vérhullám öntötte el. A főnök felesége nagyrészt azért vetette meg az urával ezt a Trabantot hogy őt bosszantsa. Mert nagy vitájuk volt két évvel ezelőtt Arról, hogy ki az első asz- szony a faluban. Mert az a hitvány, kóró alakú főnökmé el akarta hódítani tőle ezt a címet Csak azért, mert ő régi, úri családból származik, és kisasszonynak született. Azt mondta, hogy a'jómodort akkor kell kezdeni tanulni, amikor még gőgicsél a baba. Hát látszik, milyen az ő modora! Hadasné bosszúsain elfordult az ablaktól. Leült a re- kaimé szélére, ügyelve arra, hogy a délután takarított szoba szimmetrikus rendjét semmivel se zavarja. Rövid lelkitusa után elszánta magát, egy kolbászdarbot elvett a tálról s egy kenyér- szeletet is. Mindkettőt óvatosan, úgy, hogy ne zavarja meg a tálalás harmóniáját « lig nyelte le az utol- A só falatot, nyílt a /I kapu, és megkocogtatták az ablakot. Hadasné gyorsan a bimm-bammos órára pillantott: háromnegyed tíz volt. Kint a ház előtt egyedül állt Rudi. Érdekes, hogy egyedül jött * mintha gorombábban kopogott volna, mint szokott. Hadasné egy kicsit elhízott alakjához képest fürgén és nyugtalanul szaladt hogy kinyissa az üvegveranda ajtaját. — Elhúzódott a gyűlés? — Láthatod. — Éhes vagy? Majd később. Töltsék? Az jó lesz. Na, beszélj már! Valami kellemetlenséged volt? — így is mondhatnánk. — Na, szólj már! Ne idegesíts! — Nem jelölték tanácstagnak. Kibuktattak. — Rudi, te részeg vagy! — Bár az lennék. — Ez viccnek is rassz. Hogyhogy nem jelöltek? — Leszavaztak. Tóth Gyuri, az erdész lett a jelölt. — Kinek jutott ez eszébe? — Többen is felszólaltak. Először Akác Mari, tőletek, a \ <> Hunyadi István: HÓ ALATT FENYŐ Tűlevelei mozdulatlanok a téli zöld kristály-batyut cipel. Szelek sulykolták, csontujjú fagyok, hajlik, pendül az ág, eggyé lesz terhivel. A hókristály hideg, mégis kápráztató a mártana, a furcsa arabeszkek. Gyúlt képzelet tervelte. légy fenyő, te, hó és rajzolj sokszöget, szirmot és keresztet. Kristály-batyut dobott szeszélyből vállainkra, Éterküldötte játék s alig viselni el! Opálos tükrein a másunk nézne vissza s nem a létezőt mutatja, csak ezzel egy-ikert. Gyökér-szívünkkel mégis ideforrtunk a nehéz anyagba, létünk innen való, s egy bolygóközi táj, amit magunkba’ hordtunk: ez támad és tűnik, kép, villanásnyi hó. Tasszosz Livaiitisz: EGYSZERŰ EMBEREK TÖRTÉNETE Vékony padlású az otthoni ház, A tető majd’ elrepül... A konyhában csak egy vödör áll — mosakodáshoz. Mint megboldogultat Üljük körül az asztalt, S a tört üvegü ablakon Éjszaka, eső, s az Idő óvakodik be Gyári munkás a fiú, S a lány ara nem lesz... Ilyen házakban szültek minket. Itt nőttünk föl, Álmodtunk, szerettünk. És küzdöttünk Ennyi a históriánk. Ferenci GjM fordítása. •A «Abaäflban nanve<M sereg k/Htó »agareMéaáotooua írt -rer nett- című cMusábá!termel őszövetkeze tből. A baromfitelepről. Aztán többen csatlakoztak hozzá. — Jankó elvtárs nem volt ott? — De ott volt Nem tudta megfordítani a hangulatot — Mégis, mit mondtak? Loptál? Csaltál? — Hagyjuk ezt, Ildi —intette le fásultan a férfi. Sietség nélkül töltött magának egy pohárka pálinkát, smég egy kicsit meg is forgatta, mielőtt kiitta, mintha mosná a poharat Hadasnénak nem tetszett a férje zárkózott egykedvűsége. Nem ilyen szokott lenni Rudi, ha támadás éri, ha valakivel összekoccan, ami szinte elkerülhetetlen az ilyen pozícióban. Rendszerint itthon adja ki a napközben elnyelt mérget, néha még kiabál, hadonászik is, mintha itt lenne az a személy, akivel meggyűlt a baja. — Most, ml lesz? — kérdezte az asszony, akire lassan átragadt a férje hangulata. — Nem halunk éhen. Ne félj. Van szakmám is. Kato- náéknál megtanultam a motorszerelést. — Jankó elvtárs mit mondott? ' — Lehetséges, hogy elvisznek egy másik faluba. Még megbeszélik. Holnap délután kijön. Azt ígérte. — Dehát ez akkor is szégyen. — Csakugyan szégyen. — Elmúltak már. azok az idők, amikor csak úgy, szeszélyből pálcát lehetett törni valaki fölött. — Hagyjuk ezt, Ildikó. Fáradt vagyok. Feküdjünk le. — Nem értelek Rudi. Nem voltál te soha ilyen nyim- nyám. Nagyon megbántottak? Csak nem volt igaz, amivel megvádoltak? — Szeretném, ha mára befejeznénk ezt a témát. Mondtam már, hogy fáradt vagyok. — Már ne is haragudj, de ezzel nem hallgattatsz el. így nem tudnám lehunyni a szemem egész éjszaka. Jogom van megtudni, mivel támadtak! — Engem nem támadtak — mondta Hadas csendesen, és bal arcában, a szája sarka körül rángatózni kedtek az izmok. Ezek a furcsa arcrándulások talán egy éve jelentkeztek. Hadasné először azt hitte, hogy val5,'”i- től elleste, valakit majmol a egy kis arcidegeesség jól áll a vezető embernek. Elárulja, hogy sok a gondja, baja, és szívén viseli a közösség problémáit Ám, az arc rándulások tartósak maradtak, sőt megerősödtek. Az Is nyilvánvaló lett, hogy Rudi többnyire a vita hevében vagy töprengés közben tudomást sem vesz a rágatód- zásróL Hadasné már-már hajlott arra, hogy abbahagyja a faggatózást, de piszkálta a kíváncsiság, és a jó feleségről alkotott fogalmak szerint is sürgősen meg kellett osztani férjével a problémát. — Ha tovább kéreted magad, komolyan megsértődök. — Hát jó — állt fel Hadas, és sétálgatni kezdett — Én, nem akartam ma beszélni veled. Féltem, hogy ma esetleg indulatos leszek. Igazságtalan. Az a helyzet, hegy nem is annyira engem utálnak, hanem téged. Ahogy mondták: nálunk az asszony viseli a kalapot Te kormányzód a falut — Ki volt az az aljas? — Teljesen mindegy. Többen is felszólaltak. És, akik csak szavaztak, azok is véleményt mondtak. — Ennyi az egész? Ez magánügy. — Azt is mondták, sajnálod, hogy már nincsenek nagyságos asszonyok. Hogy régen a jegyzőné barátságosabb volt, mint te. A termelőszövetkezeti irodából kizavarod, aki nem köszön elég alázatosan. — És, te tűrted, hogy sértegessenek? —• Mit csináltam volna? Már nem is jelentkeztek, csak álltak fel egymás után. — A főnökné keze van ebben. Ki kellene vizsgálni. — Nem bántottak. Egy ujjal se nyúltak hozzám. A házat se gyújtják ránk. Joguk van azt jelölni, aki nekik legjobban megfelel. — Te talán egyetértesz velük? — Csak elgondolkoztam. H adasné rámeredt a férjére. Már nem érdekelte, amit mondott a falu saz sem, mi lesz a jövő, költöznek-e vagy maradnak. Leborult a rekamiéra, és napv me'lét rázta a zokogás. Fuldokolva panaszolta: — Rudi, te már nem szeretsz engem . .. Érzem, már nem szeretsz! Vénasszony vaoyok... Tudom' Kívánta, várta, bocy a férje mellé ültön, simogassa, megvigasztalja.
