Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-24 / 305. szám
T—űrnap, 1967. december 34. 5 SOMOGYI NÉPLAP GYÖKEREK A íaiu egyléleképpen közelíthető meg télen, ________ nyáron: vonattal és autóbusszal — Ka- posfőig. Innen a falun át, majd a legelőt érintve az erdőbe térő úton lehet eljutni Kisasszondra. A vasútállomástól egyórai járás a falu. Sok erdei út kanyarogja be a dombos tájat, az idegen — még ha jól eligazították is — könnyen utat téveszthet De ha szerencséje van, úti- táiwa is akadhat, mi vei a kisasszondiak ítözül többen Kaposvárra járnak dolgozni. Z selicség. Közel a váróéhoz és mégis oly messze ... Falvai! lezárja a vasmarkú táj. Az élet ezekben a falvakban egyszerűbb is — pár száz fős települések ezek — és bonyolultabb is. A osond itt csöndesebb, a kiáltás meg hangosabb. Itt minden ember egyaránt fontos, de ez különösen vonatkozik a tanítóra. A 300 lelkes Kisasszondon két tanító él:, Schneider Antal és Schneider Antalné. Harmincon túl, negyvenen innen van éveik száma. Tizenhat esztedeje vertek gyökeret ebben a köaségben.. A szigorú tájban élő növények gyökereinek erős fogódzásával kapaszkodnak, most már nem is engednénk ebből a szorításból. Hívták őket nagyobb helyre azóta, de nem mentek, kérték, hogy maradhassanak. Szép pedagóguslakásuk van. A hűtőszekrény, a gáztűzhely, a modern bútorok a lakás díszei és fontos szükségletei itt ugyanúgy Megvannak, akárcsak egy városi házban. — Kérdezzen — mondta az Igazgató-tanító, Schneider Antal, miután szétnéztünk otthonában. — Beszéljenek magukról. — 1951-ben, Egerben egy tanfolyamon ismerkedtünk Ságváron tanított a MiNf EGY KAGY CSALÁD kis községben. Az a jó itt, hogy csöndesség van. Az ember idegei megnyugodnak. Az is jó, hogy mindenkit ismerek. Újra a felesége szólal meg.___________ — Ügy vagyunk itt, mint egy nagy család. Mindent megbeszélnek az emberek velünk. és ez is jó érzés. A férj folytatja: — Tanácsokat kémek, s ha tudok, adok. Volt olyan idő, amikor az emberek bezárkóztak, nem nagyon’ szóltak. — Milyen változások mérhetők itt? — Amikor idekerültem ártottam szülők akedómiéja- slőadássorozatot. Egyszar a házasságról beszéltem. Elmondtam, hogy a múltban »a vagyon a vagyonhoz« elv szerint házasodtak sokan. És azt is találtam még mondani, hogy a rokonházastságbóí degerveráedös utódok születnek többnyire. Erre felugrik egy férfi, és ezt mondja: — És máma hogyan van? Amikor vége volt az előadásnak, egy közelebbi ismerőstől megkérdeztem, ki volt ez a férfi? — Hát ő is az első unokatestvérét vette el, éppen a vagyon miatt — súgta a fülembe... Na én jól telibe találtam. — Még ma Is nézik, hogy kinek mije van? — Nem azt nézik már. A múltat hozzák fel, hogy kinek mije, mennyije volt. Ez csak akkor van, ha helybeliek akarnak házasságot kötni. De inkább azt tapasztalom, hogy szívesebben mennek idegenbe a fiatalok. És azt nézik, hogy van-e meg- élfieetés. annyi, hogy a családot el tudják látni. — Amikor idejöttünk, sokan voltak olyanok, akik még ki sem mozdultak a községből. Kirándulásokat szervezpárom, én meg Baranya me- tünk, voltunk az emberekkel gyében. Csak altkor tartjuk meg az esküvőt, ha lesz olyan helyünk, ahol együtt taníthatunk — így határoztunk. A megyei oktatási osztályon Kisasszondot javasolták. Meg kellett néznem a térképen, mert addig sose hallottam róla. A feleségem kaposfői születésű: ez vezetett aztán bennünket, hogy közel legyünk a szülőkhöz. Schneider Antalné veszi át • szót. — Lakásunk itt nem volt. Egy szobát, konyhát kaptunk, szinte albédlők voltunk. Az a lakás nedves is volt. Pedig megígérték, amikor idejöttünk mindjárt, hogy lesz jó lakásunk. A gyerekek a nagyszülőknél laktak, amíg nem kellett iskolába Járniuk, nem akartuk, hogy ök is a nedves lakásban éljenek. Villanyunk se volt, nehezen éltünk. 1963-ban költözködtünk ebbe a lakásba. Sok társadalmi munka van benne, mindönki eljött segíteni, hogy jó lakáshoz jussunk. — Tisztelik a tanítót? — Ha rendesen dolgozik az ember-, akkor megbecsülik. És ezt nagyon érezni ilyen Keszthelyen, Sümegen, Fonyódon, Pécsen, nem is tudom elsorolni valamennyi helyet, 1952-ben úgy kellett rábezélni a szülőket, hogy engedjék el a gyéreiteket a városba tanulni. Ma még nehezebb őket rábeszélni arra, hogy akiben nincs annyi tehetség, nem alkalmas továbbtanulásra, az ne készüljön el iskolára. Schneider Antalné az alsó tagozatot tanítja, férje a felsősöket. — Az idén hat elsős van, jövőre csak ketten lesznek, ha addig nem mennek el — panaszkodik a feleség. A fiatalság mind elköltő' :ött. A születések száma gén alr.cs'.riy. A legnagyobb orch éma. hogy nincs köves- utunk. Ezért is öregszik el a mi falunk. — összesen hány gyerek jár iskolába? — A nyolc osztályban ösz- szesen harminc gyerek van. Tavaly hsnnincketten. 1954 körül hatvanan is voltak. — A tizenhat év nem lehetett könnyű. — Lassan azokat a gyerekeket tanítjuk, akiknek a szüleit is mi tanítottuk. — Az nem élet egy pedagógusnak, hogy évről _____________évre vándor ol... És így jó csinálni. Az ember itt majdnem mindent tud. Itt minden ember egyformán fontos. Ez szabja meg a munkánkat is. Visszamegyünk a gyerekekhez az órára. Schneider Antal az osztályban kérdez: — Hogyan menjünk át az úttestem? Két gyreknek teszi föl a kérdésit, ennyiből áll egy osztálv. Az egyik válaszol: — Merőlegesen. — Mr ért? — Mert az a legrövidebh két vízszintes között... Horányi Barna Föagronóntus - bizsákkal A népművészet nem hivatásos alkotói fehér hollók. Mai faragóink között mindössze egy ilyen művészről, egy pécsi orvosról tudunk or- :zágo<san. A másikkal a napokban találkozam — Kaposváron. ö sajátos, egyedülálló területet választott: — a feledésbe hulló paraszti bútorfaragást, amellyel — a Népi Iparművészeti Tanács ismeretei szerint is — ma rnagatervezte kompozíciókat. Ezzel tölti szabad idejét dr. Baljai László, a Kapos völgye Vízgazdálkodási és Talajvédelmi társulat főagronómusa. Otthonában kerestem meg. Harmadmagával él egyetlen szobában. A parányi előtérben és benn a falakon is meg a szekrények tetején hatalmas cserépedények, fazekak, kulacsok, máz nélküli »vászon korsók«, mázas »dinnye-Egy bölcsőt faragtam, úgy kezdődött. senki sem foglalkozik Magyarországon. Agrármérnök. Nappal a Zselicség lankáit járja a talajvédelem, a jövö gondjaival. Este meg bizsókot ragad. hogy fába véssen pásztorok hagyatékából szőtt. £(/ ij p arasztej a Iád Volt egy erdő, az erdőben egy ház. abban lakott a vak jáger. Egyszer egy fa tetejében talált egy vak ba- golyt. Magával vitte. Aztán letette, és nézte a vak bagoly a vak jágert, a vak jáger meg a vak bagolyt. (Csali mese) V ilágéletükben szegény emberek Tele voltak. kincsekkel. Pirospozsgás, tömzsi öregember ül az asztal végén Mesél. Jószívű tündérekről. Kincseiket az őseiktől örö- a kétfejű sárkányról, öldökölték, az ősök meg hozták gökröl. fényes királyi udvamagukkal valahonnan. Töröli pusztákról vagy még messzebbről. Akkoriban szerezhették, amikor még a pusztán a lábnyomok issze- kap órásával gyógyították • beteget. Az ősök pás-toremberek voltak, régen nincsenek már. A kincset azonban nem vitték magukkal, felnőtt gyerekeikre, a kivácsi unokákra hagyták meg az ismerősökre. Ettől lettek gazdagabbak. rokról, r ékről. jó és rossz embeA csillogó, sokgyertyás karácsonyfa ünnepélyes, kedves látvány A gyertyák helytelen elhelyezése, gondatlan eloltása. a csillagszórók elővigyázatlan használata azonbrn már sok lakástüzet okozott. Óvatossággal megelőzhető a kár. A laliás vagy a családi ház biztosítása ká^ esetén anyagi sgítséget nyújt, de a riadalomért nem kárpótol. — Gyermekkoromban ezeket szerettem a legjobban. Elolvas mese nélkül, olyan nem volt. Pedig sokat kívülről tudtam már, mégis könyörögtem, hogy újra hallhassam. Még öreg fejemmel is úgy vagyok vele, hogy amíg a mesét hallgatom, addig semmi másra nem gondolok. Csak a mesére. Rengeteget tudok magam is, de hallgatni jobban szeretem. Ahogy mesél, megváltozik az arca. A szembogara ösz- szeszűkül, mintha mögöttem állna a Fehérlófia, azt nézné. Már átnéz a falakon is, hogy szemmel tarthassa a sárkányölő küzdelmét. És eltűnnek a nagy konyha füstös falai, már körülöttünk történik minden. Néhány szóban vázolja a díszleteket a másik meséhez, amelyikben huncut Jankó húz ujjat a királlyal. Jankó másodszor is. harmadszor is megszabadul az akasztófa kötelétől. Túljár mindenki eszén, mint a suszterlegény a pokolban. — Mi, ketten a lánytestvéremmel, csak úgy ittuk a meséket. A mezőn könnyebben ment a munka, előbb elszaladt a nap. j z apró, kék szemű ember kifelé néz az ablakon, Tiallgat egy sort. Nézem az arcát. Honnan tudja úgy elmondani, milyen a királyi udvar pompája, amikor talán a megyehatáron alig jutott túl. Mennyi vágy feszül ebben az ősöktől örökök dúsgazdag mese » lágya n. Évezredes vágy, hogy a szerencsét próbáló szegénylegény életében legalább egyszer osztozhasson a király gazdagságában. Ezeket a csodálatosan szép meséket az egész család, a rokonság, a falu nagyobb része is jól ismeri Kisbajomban. Horváth József és testvére, Horváth Julianna már a bölcsőben hallhatta őket a szülőktől, a nagyszülőktől Azoktól a nyomorúságos cselédsorban élő emberektől, akik világéletükben csak meséltek a gazdagságról, mégis szegények maradtak. Látni is csak a mesében látták, úgy, mint a csali mesében a vak jáger a vak bagolyt. Nagy József (6(<1 ■, ÁLLAMI BIZrOSfTÓ Volt pallagi gazdászok! A Debreceni Agrártudományi Főiskola 1968. május 20—22-ig a Debrecen-pallagí Mezőgazdasági Felsőoktatás 100. évfordulója alkalmából jubileumi nagy találkozót és tudományos ülésszakot rendez. Kérünk benneteket hogy címeteket küldjétek meg a Jubileumi Szervező- bizottságnak, Debrecen, Böszörményi út 104. (155264) 3011 típusú Zetor, D4— K, vagy D4k—B, eset leg UE—28 típusú traktorokat könyvjÓYÓirással átveszünk Értesítést Szombathely 11-210 telefonszámon kérünk. Mezőgépgyár Szombathely ____________________(129189) h éj-korsók«, habán tálak, tányérok. muzeális néprajzi ritkaságok — egy több mint kétszáz darabból álló magángyűjtemény töredéke, része mindez. A sarokban faragott pa- rasztszoba-részlet: sarokpad, asztal, két támlás szék, középen a falon míves szépségű »tálas«, azaz »falítékla«, világos juharból, kerámiákkal. Oldalt »gyalogszékek«. Valamennyien megkapóan szép, motívumgazdag és hamvas-eredeti népi ornamentika, a díszítő elemek arányos, zárt egységében. Vajon mikör kezdte, hol tanulta és mivel folytatja dr. Balsai ezt a valóban egyedülálló hobbyt? Halkan, érdekesen szövi a szót — Két éve megszületett a kisfiúnk. Bölcsőt faragtam neki. Tulajdonképpen altkor kezdődött. A formát ismertem, a díszítő elemeket pedig megterveztem. Áttanulmányoztam a föllelhetó irodalmat, a Malonyai-kötetből kifényképeztem a felgvűitött somogyi anyagot Nem másolni akartam, hanem felhasználni és önállóan megkomponálni az eredeti motívumkincset. A többi — ahogy cseperedett a kisfiú — már szinte magától jött. Babakocsi helyett kisszekér, azután kiságy. kisszék is. A szemem mindig visszatéved a sarokgarnitúrához. Formája, díszítése lebilincsel. Ez hogyan született? — Már diákkoromban észrevettem, hpgv a parasztszobák bútorzata — s köztük mennyi érték! — szép lassan kiszorul a szőlőkbe ... Most ez is eszembe jutott. Hozzáfogtam. Van egy kis műhelyem, kinn az udvaron. Ott végeztem az asztalos- munkát, itt bent pedig a faragást. — Milyen elgondolás vezette? — Szeretném bebizonyítani, hogy így is lehet ápolni a népi hagyományt. Vagyis célszerű, szép használati tárgy legyen a faragás, része az életünknek, és ne csak dísz. Ez a parasztgarni- túra a modem szoba környezetében is — például egy étkezőfülkében —, de önállóban is helytáll. És nem megy ki a divatból, eredeti népi lesz száz év múlva is. A méreteket persze igyekszem a modern lakáséhoz igazítani. — Mikor jut ideje faragni? — Esténként. Mindennap egy keveset. Faragni ugyanis sak hozzáedződött kézzel lehet. Ha hosszabb ideig kihagyom, elnehezedik a kezem, feltöri a bizsók az ujjaimat. A gyerek miatt nincs tévénk. így faragással töltöm az estéimet. . — Tervei ? — Folytatom és teljes szobabútorrá egészítem ki a jelenlegi anyagot. A garnitúra következő darabja egy faragott láda — ágyneműtartónak. Hozzá heverő, fehér kecskegida bőrrel. A szék: y.c-y.:<:: w Ív kvv'v1 ■MN)! i* >*■ lÉ Ez a parasztgarnitúra a mod rn szobában is helytáll. — Az iharosberényi uradalomban nőttem fel, itt értek az első hatások. Bíró Já nos kanász csodálatosan faragott. Gyerekfejjel magam is megpróbálkoztam vele, hátradurrantós ustornyelet meg botot faragtam. Persze ösztönösen. A sarokpadhoz ül, leereszti a hangulatos függőlámpát. Meleg fény hull a világos garnitúra művészi érzékkel és sok ízléssel kimunkált Dásztormotívumaira. Erről kérdezem. Milyen utat járt be, amíg a próbálkozásból kompozíció lett? vény tervei a legrégebbi somogyi parasztbútor vonalát, formáját követik: hatajtós, tolólapos lesz. Belső tere: bárszekx-ény, irattartó, iyes- mi a mai ember céljaira. Ahogyan a faragott »tálasain is el tudom képzelni a modem vonalú mokkáskésre etet és a házi presszógépet. Népművészet, az elfeledett lépi bútorfaragás új rene szánsza ez — a modern lakásban. Csöndben, látványos sike- ’k nélkül farag — de navon tehetséassan. Wallinger Endre
