Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-24 / 305. szám
SOMOST! SÜPIAP 6 Vasárnap, 1MT. ff FALAK ES FENYŐK Delet harangoznak Mi a szösz, észrevette. Tizenöt éve eddig még soha. Kalimpálnak az ütök. Néha olyan ... Milyen? Semmilyen. Mit vett ő eddig észre? Mire figyelt ö oda? Levegő volt a bérház, levegő volt az iskola, légnemű apja, anyja. Csak egy létezett. A vidámpark. Az elvarázsolt kastély, a hátborzongás, a hullámvasút, amiben azt hitte, súlytalan, és a hold felé igyekszik... Ez volt. Meg a hunyorgó mellékutcai lámpák, a földszinti ablakok, s az éjfélek lélegzet-visszafojtó ijesztgetései. Az anyja fáradt, foszforesz- káló szemével rögtön észrevette az ajtó nyitódását. — Kerestelek, fiam. Kisfiam, miért fárasztói te is? Az apád... Az anyja sohasem fejezte be, s ö anélkül is tudta, az apja iszik és nőzik. Iszik és verekszik. Az anyja keres rá is. Az apja vasárnaponként ka- ronragadta: gyerek, kölyök, elmegyünk. Ha nyár volt, fagyit kapott, ha tél, hógolyóztak. Aztán egy féldeci, két féldeci, bor, sör, pálinka. Hukk, csuklóit, botlott. Amikor nem ivott annyit, még mentek valahová. Az előszobában leültették, kis kutyával játszhatott, ha akart beleülhetett egy nagy, fonott székbe és nézhette a képeskönyveket Először jó és érdekes volt. Otthon könyvekre nem jutott Csak pálinka az apjának meg valamire, amin mindig veszekedtek az anyjával. Itt ebben a szobában rengeteg a könyv, és mind poros. Később unta magát. Megszökött. Egyszer-kétszer, aztán már nem is ment az apjával, csak egyedül. Ejlfélnél előbb sohasem keveredett haza, de reggelig mindig. Ezenkívül nem létezett semmi. Az Mennyire tud hiányozni a szöllősgyöröki otthon. A nagy udvar, a jó levegő, a sok fenyő, amelyek nagyon öregek már, s a kisebbek még talán elhiszik, hogy egy-egy fenyő egy-egy gyereket figyel. Hiányzik Szőke, a vézna lányarcú fiú. Tőle tudta meg jó előre mindig, mi lesz a kaja. Szőke mindig mindent tudott. S ha mégsem az volt az ebéd, akkor is jólesett újból és újból megállítani őt a folyosón. Szőke klassz srác volt. Pedig soha semmilyen buliba nem szállt be, sohasem akart szökni, sohasem akart semmit a hecc kedvéért. Lehet, hogy ezért volt klassz? Eddig természetes volt a vagányság ... Maga sem biztos benne, hogy ezek a gondolatok a javulás jelei. Valami nagy melegséget érez és valami szánalmat önmaga iránt. Mi lesz belőle? öté ves lehetett ... Egy já- tékkiállitásra vitte el az apja. Nem nézhette sokáig a csodálatos világot, mert az öreg sürgette. Már éppen indultak, amikor fölfedezett egy játék mentőautót. Egész úton szirénázott, és elhatározta, hogy mentős lesz. Hófehér köpenyben, az anyja mossa majd tisztára, mert örülni fog, hogy a fiából tiszteletre méltó mentős lett. Mi lett belőle? Háromszor vitte mentő a kórházba. összevagdosták az üvegek. Nem is fájt úeki, de vitték, hát ment. Csavargó, igazi csavargó lett. Tetszett neki, hogy az apja sohasem elijedte meg az anyjának, hogy felelősségre vonja ... Dél van, és holnap tárgyalás. Kell majd ezt szégyellni, ha letölti a zárt intézeti időt? Norbert bácsi, a szöllősgyöröki igazgató megmondta, ezerszer megmondta, baj lesz ebből, Karos fiam. Nem hallgatsz a szép szóra. Edit néni is ezt mondta és a többiek is. Ebben a pillanatban döbbent rá, szereti őket. Ha most papír, ceruza lenne nála, írna, hosszú, hosszú levelet. Ügy szólítaná őket, hogy drága jó nevelőim. Megköszönné, hogy fáradoztak érte, hogy embert akartak belőle faragni. Jaj, itt mi vár rá?! Rohanna vissza a györöki udvarba, dehogy szökne el, dehogy. Csak egyszer kikerüljön a falak, a rácsok mögül. Mit írna még? Ja, hogy küldjék el azt a fényképet, amin Némethttel vannak együtt. És azt, hogy ha szünetet kap egyszer, a második útja Győrökbe vezet. Es mindenkit üdvözöl, és most már biztos megjavul Ha keres anyjának vesz drapp ruhát. Szörnyű abban a kávébarnában. Mindig csak abban. Hallotta, amint csöndesen megjegyezte egyszer az apjának: >*Tán a pálinkagőzbe öltözzek?« Majd ő vesz neki szürkét, drappot. Megváltozik. Csak el ne szökjön innen is. Manó furkálja az oldalát mindig: ki a falak közül! Nem, most erős lesz. Kell, hogy az legyen. Ha sikerül, elmegy a fenyőkhöz, megkeresi mindegyiknek a szemét, és állni fogja a tekintetüket. Es mentős lesz. Igazi, fehérköpenyc.s mentős. Bán Zsuzsa Ez volt iskola sem, az anyja sem. Pedig az anyját mindenkinél jobban szereti. Vajon mit csinál most? Dolgozik. Csak érte tartogatja magában a lelket. Az ő megjavulását várja. Dél van. Tegnap délben ítélték el Némethet, hoh e j lesz az 6 tárgyalása. Aszó. a, viszik. Zárt intézetbe. Hiába tagadná, fáj. Mindene fáj. Üvölteni szerelme. Eddig semmilyen falat sem vett észre, most meg fogják fojtani a téglák, s megöli a mész szaga. Öt év alatt több mint háromszáz szakmunkás 1963. június elsején nyitotta meg kapuját Szőcsény- pusztán az erdőgazdasági szakmunkásképző iskola, hogy az ország minden részéről beiskolázott 29 fiúból szakmunkást neveljenek. Azóta több mint négy év telt el, s ez az idő sok változást hozott az iskola életében. 1965- től már a másodikosok is Szőcsényben maradhattak — addig ugyanis csak az első osztályt járták itt, és Sárváron folytatták tanulmányaikat. A jelenlegi tanulókkal együtt 307 fiú tanult az intézetben, évente 5—5 hőnap elméleti oktatást kaptak. A legtöbb tanulót Fejér, Veszprém megye, valamint az Északi hegyvidék megyéi adták. A jövő év előreláthatóan változást hoz az erdőgazdasági szakmunkásképzésben. Hároméves, emelt szintű képzést vezetnek be. Ez természetesen azzal jár, hogy tanműhelyt kell építeni a fiataloknak, emelni kell a nevelőtestület létszámát. A tanműhely építéséhez félmillió forintot kapott az iskola a pedagógusok részére pedig ikerlakások készülnek. „Aki szorgalmasan dolgozik, JÓL ÉL” özvegy Csordás Istvánná tehenész. Édesapja, a hatvanhárom éves Fekete Sándor fogató.s. Mindketten a csurgói Búzakalász Tsz-ben dolgoznak. A családhoz tartozik még Fekeete Sándorné, a háztáji állatállomány gondviselője, és az özvegy ötödikes kisfia. Eltökélt szándéka, hogy erdőmémök lesz, és akkor majd magához veszi a nagypapát, akivel nagyon jó! kijönnek . .. Üj ház, új berendezés. Szépdrága szőnyegek a pallón, hűtőszekrény a konyhában, Horizont televízió a szobában. Kint, az ólban hatalmas hízók. Készek az eladásra és a levágásra. — Még nincs meg minden, ami a szobákba kellene — mondja az özvegy. — Lassacskán rendbe jövünk. A keresetünkre nem panaszkodhatunk... — Tíz és fél hold földdel léptem a szövetkezetbe — mondta Fekete Sándor. — Ha most egyénileg gazdálkodnék, nem volna ennyi mindenünk. — Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy mindenre fussa — veszd át a szót ismét az asz- szony. — A közösben és itthon is meg kell fogni a munkát Ebben a házban sok pénz, sok munka van. ' A szövetkezet főkönyvelője: — Az özvegy ötvenkilenc óta dolgozik a közösben, néhány évi munka után a belépési nyilatkozatot is aláírta, és azóta tsz-tag. Tehenész a szövetkezetben, tizenkét tehenet gondoz. Havonta átlagosan 1600 forintot keres, ez egy évben több mint 19 000 forint. Az édesapja az idén csaknem 13 000 forintra tesz szert Ez a munkadíj előlegben és év végi kiegészítésben együtt értendő. »Van értelme a munkánknak Kocsi áll az udvaron, tele zsákokkal. A zsákokban gabona van. A szövetkezettől vásárolt kenyérnek való. Fekete Sándor hordja a padlásra a búzát Rövid időre abbahagyja a munkát. A konyhában beszélgetünk, együtt az egész család. G yors pergésű beszéde teszi először ismerőssé. Néhány perc múlva tisztázzuk, hogy egy évvel ezelőtt már találkoztunk. — Akkor azt írta rólunk, hogy mindent együtt tudunk csak csinálni. Azóta szótment a brigád. Én a tanulókkal vagyok, a lányok pedig új brigádot alakítottak. — De miért? — Mert azt mondták nekem, hogy nagy a szám. Tudja, hogyan lettem én brigádvezető? Nem? Hát most elmondom. Akkor hiába kérdezte volna, úgysem mondtam volna el. összehívtak bennünket, és azt mondták: hallották, hogy szocialista brigádot akarunk ala- kítanL Mi akkor nem azért vállaltuk ezt, uogy legyen egy címünk, hanem azért, mert a brigádok sokkal jobban kerestek. A szakszervezeti titkár mindenkit javasolt már a brigádból vezetőnek, de a lányok mindegyikre találtak valami kifogást. Azt mondták végül, legyek én. Elfogadtam. Mit tehettem volna mást? De megmondtam azt is, hogy itt vasszabeszélés nincs. Én szeretek dolgozni, és a munkában nincs hü- lyéskedés. Tudja, mit mondtak a lányok? Azt, hogy legalább úgy dolgozzak ezután is mint eddig. Csináltunk olyan naplót, hogy mindenkinek azt mutogatták a vállalatnál. És akkor jött maga, és megírta, hogy az egyik brigádtagunk amíg kórházban volt, addig helyette is dolgoztunk. — Talán nem így volt? — Így is meg nem is. Nem volt annak semmi különösebb baja, csak pihenni akart. Igaz, ezért nem szólt senki semmit. Csináltuk helyette is a munkát. Amikor visszajött, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Az volt a jó, hogy mindig megmondtuk egymásnak nyersen a véleményünket. Talán emiatt is jött meg a baj. Egyszer majdnem haj- bakaptunk, mert amikor a brigád egyik tagja szidott bennünket, azt mondtam KÜLÖN neki: fogd be act • béres szádat. Ezen megsértődött. — Gondolom, joggal. — Lehet Aztán némi öniróniával. — Azt én tudom, hogy soha nem fogom be a számat Pedig emiatt már volt egy egész sor kellemetlenségem. És sokan örülnének, ha elmennék. De azért sem megyek «1. Pukkadjanak meg. Azt hiszi, kellemes nekem ez a két műszak meg az állandó utazás? Hónapokig még moziba sem megyek el. De szeretem a munkámat. És úgy érzem, jól is csinálom. Naponta nem adtak soha vissza selejtként többet hét tömbnél. Nem sok ez. De most rémszálltak. Amit én egy napig csinálok, azt két napig ellenőrzik. Csoda, ha találnak benne hibát? Ha mást nem, azt, hogy az egyik vezetéket fél milliméterrel odább ragasztottam. Ilyenkor mindig azt mondják: egy jó szakmunkástól többet várunk el. Azt hiszik, bosszantani tudnak vele. Pedig nem. Bosszantásként adták hozzám a tanuló lányokat is. Ha nekik megéri, engem nem érdekel. Pedig azt hiszem, azt nem kell bizonygatni, hogy tanulókkal lehetetlen megcsinálni azt, amit egy jól összeszokott kollektíva nyújtott. — Nem is volt ez olyan jól összeszokva, hiszen szétbomlotí — Szétbomlott? Így is lehet mondani. Amikor engem a nagy szám miatt leváltottak, akkor azt mondták, adjam oda a brigádnaplót. Mondtam, hogy egy nagy frászt. Abban az én eredményeim is bent vannak. Ha új brigádot alakítanak, akkor csináljanak uj naplót. Ezt nem adom oda. Elmentem a boltba, és vettem egy ugyanolyan füzetet, nehogy megkárosítsam a régi brigádtagokat. Ezért megint néhányszor behívtak az irodára. Azt mondták, hogy komolytalan vagyok. Én meg elnevettem umgarn, és azt válaszoltam, nem komolytalan, csak fiatal. Azt mondja, hogy nem volt összeszokva ez a társaság? Ha nem lett volna, akkor senki sem dolgozott volna két műveleten is egyszerre, azért, mert a másik álbeteg, összeszoktunk mi, de nem tudtunk összenőni. Azt hiszem, ott volt a baj, hogy a hibákat megláttuk, de javítani nem akartunk rajtuk. Mindenkit olyannak próbáltunk elfogadni, amilyen volt Ráfizettünk. És sokan azon csodálkoznak, hogy még nem rúgtak ki a vállalattól. Hogy miért? Mert nem áll be a szám. Lehet, hogy ez hiba, de én akkor is ilyen vagyok. Ígérjem meg mindenkinek, hogy megváltozom? Az ember próbálja alakítani magát, de ez nem megy olyan gyorsan. Most más vagyok, mint az érettségi idején, s három-négy év múlva megint más leszek. De egyik napról a másikra megváltozni? Szerintem az álszenteskedés lenne. És mindenki azt hiszi, hogy valami fejes áll a hátam mögött. Mert akárhová megyek, mindent elintézek. Pedig senki sincs mögöttem, csak az igazamat soha nem hagyom. Ha valaki meggyőz, hogy nem igaz az, amit annak véltem, elfogadom, de vitatkozzanak velem. Ez kell. Mást jelent meggyőzni és megint mást valakibe belefojtani a szót. És én azt hiszem, azért oszlott szét a brigád is, mert csak utasításokat adtak, hogy igy meg úgy csináljuk. Ha hagyták volna, hogy magunk tanuljunk meg közösen élni, akkor most is más lett volna. Nézze, én próbáltam azóta is csinálni valamit. Összehívtam a gyerekeket. H árom éjszaka dolgoztam a beszámolón, hogy mindenkivel tudjak vitatkozni. Azt hiszi, eljöttek? Húsz embert vártunk, de csak hárman jöttünk össze. A többiek elmentek haza. mart éhesek voltak. Azt hiszi, én nem voltam éhes? Akkor elsírtam magam. Nem tudom megmondani, hogy mikor sírtam utoljára. Kercza Imre A kenyérnek valét a vetkezettől vásárolták Feketéét. — Ha összeszámolnánk, hogyan fizetett ez az év, milyen eredményre jutnánk? — Amint a főkönyvelő mondta, elég szép a pénzkeresetünk. A tehenészet reggeli meg esti munkát ad, napközben a háztájiban dolgozom vagy a közösből vállalt kapásokkal vagyak elfoglalva. Minden harmadik nap kerül rám a naposság a teheneknél, akkor arra megy az egész napom. Az én keresetem nemcsak alapbérből áll, hanem prémium, eredményességi javadalmazás is tartozik hozzá. A kifejt tej, az elletés, a borjak súlygyarapodása, gondozása, az etetés és itatás, trágyázás mindmind meghatározzák a munkadijat és ha a gondjaimra bízott teheneknél százszázalékosan sikerült az elletés, ezer forint prémiumot kapok. Az így keresett pénz arányában vásárolhatunk terményt a közösből. Sokat vettünk az idén, ezenkívül az apám 17 mázsa réti szénát is kapott, mert az részes volt. Hogy mi mindent vettünk? Csak azt sorolom, ami a jószágnak kell. Hat mázsa árpát, huszonhárom mázsa kukoricát, majdnem húsz mázsa takarmányrépát Így aztán azzal, ami a háztáji földön termett, szép számú jószágot hizlalhatunk itthon. Az idén nem is vettünk takarmányt máshonnan, csak a szövetkezettől. Hizlalunk szarvasmarhákat is meg sertéseket Is ... — Ez éppen elég munkát ad Szépek a hízók — mondja Fe- ketéaé. nekem nap mint nap — mondja Fekete néni. — Tessék elhinni, sok munka van velük. Hogy mégis szívesen csinálom? Megéri. Itt van ez a gyerek. Szeretnénk, ha mindene meglenne, mire nagy lesz. — És te, öcskős, te is itt dolgozol a szövetkezetben, ha nagy leszel? — Nincs hozzá kedve». Sokat kell dolgozni... A nagymama válaszol: — De nem hiába! Néz» csak körül, ez mind a munkánkból van. Mit gondolsz* ha nem dolgoznánk ennytt, futotta volna erre? A gyerek hallgat. Az éden- anyja folytatja: — Akik becsülettel dolgoznak ebben a szövetkezetben, azok nem panaszkodhatnak* elégedettek lehetnek. AM szorgalmasan dolgozik itt, az jól ól. Én jobban jártam, mintha elmentem volna a faiparhoz. Ez az év volt az első, amikor megpróbáltuk a pénzben garantált munkadíjazást. Én is elmentem megnézni Inkére, milyen is ez a módszer. Apám azt mondta* jól figyeljek oda, hogy ei tudjam mondani, amit tapasztaltam. Most már mi Is egy éve így dolgozunk. Aztán van még egy idei újdonság: a tsz fizeti a táppénzt, az apám ebben az évben így több mint ötszáz forintot kapott.. . Az özvegy fején fekete kendő, a fia kabátján fekete gyásszalag. Még nincs egy éve, hogy meghalt a férj, az apa. A ház két éve épült A gyász, a veszteség érzése elő-előjön a beszélgetés -•cöz- ben, de a munkával szerzett javakat már természetes büszkeséggel mutatják. A munka, a lelkiismeretes serénykedés a közösben és otthon feloldja a megtörtséget: ez a család ismét előre néz, és példaadóan dolgozik. Az özvegy a tehenészetben, az apja a fogattal, az anyja otthon a jószág körül. A gyerek az életre készül az iskolapadban, a holnapra, amit hozzátartozói alapoznak meg mindennapi becsületes munkájukkal. Hemesz Ferenc Azonnali Tehergépjármű-vezető belépéssel (demperes) tanfolymot indít felvételre vállalatunk 1968. janukeresünk árjában. A tanfolyam idejére (12 hét) szállást épületgépészeti terveés étkezést biztosítunk. zésben jártas mérnököt A felvételnél előnyben vagy technikust, gépészrészesülnek azok a jemérnököt vagy techniientkezők, akik vállalakust MEO-s munkakörtunk budapesti munkabe, marós szakmunkást. helyén a tanfolyam kezdetéig kubikosként, Fizetés megegyezés szeilletve segédmunkásként rint. Lakást munkásdolgoznak. Érdeklődni szálláson biztosítunk. lehet személyesen vagy Jelentkezés írásiban, levélben: FÖLDGÉP, részletes önéletrajzai. Mohácsy László, BudaGépjavító Állomás, Tab. pest, V., Vigyázó Ferenc u. 3. (6627) (5001)
