Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-01 / 233. szám
I SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. október 1. őrökével. A nyenyec nemzetiségi körzet költségvetéséből még ma is 47 százalékot fordítanak egészségvédelemre. Minden nyenyec évente egyszer kötelező orvosi vizsgálaton esik át. Kormányrende- let, hogy a helyi lakosságnak a gyógyszertárak ingyen adják a gyógyszereket. Délről repülőgép hozza ide a friss almát, a narancsot, a citromot, a hagymát , és a fokhagymát, sőt a burgonyát is. A tundra legfontosabb háziállata a rénszarvas. Az adja a húst, a bőrt, az 1892 telén Berlinben rikító plakátok adták hírül, hogy a távoli orosz északról “■vademberek" érkeztek, akik »nyers hússal táplálkoznak, és ruha helyett állatbőrökbe öltözködnek". A plakátok felhívták a nagyérdemű közönséget, hogy nézze meg a szamojédokat, akiket »nem érintett még a civilizáció«. A berlini állatkertben felállítottak egy kunyhót, mellette ült Szekletyinya Szedjajeva, egy éltesebb nyenyec nő számtalan apróságával. Az orosz kereskedő váltig bizonygatta a nézők előtt, hogy a szamojédokban nincs semmiféle emberi érzés. A nyenyecekgt tehát »szamojédok« néven mutatták be Európának. Az 1899-es kiadású orosz enciklopédia ezt mondja a nyenyecekről: »Szamojédok — kihalóban lévő törzs. Számuk 16 ezer«. Az 1913-as javított kiadású leixkon már ezt mondja: »Szamojédok — kihalóban lévő törzs. Számuk — kétezer ember«. Egyszer egy igen öreg tundrabeli emberrel beszélgettem. A tundralakó elmondta, hogy a forradalomig — pedig addig is ötven évet élt — egyetlen egyszer sem mosdott és nem volt fürdőben. A sarkvidéken annyira szükséges zöldség helyett az orosz kereskedők csak vodkát hoztak ide, amiért állatprémet cseréltek. A civilizáció egyetlen ajándéka a vadászfegyver. A betegségek, faképp a tüdővész pusztította az embereket. A forradalom után a kommunistáknak nehéz problémával kellett megbirkózniuk: < meg kellett menteniük egy kihalóban lévő népet Sokáig Sarkvidéki nyenyec gyerekek, kellett viaskodniuk a múlt erőt Viszont a rénszarvas kényszeríti erre a népre a nomád életmódot A rénszarvas egyetlen tápláléka, a zuzmó, évente mindössze három millimétert nő. És amikor a rénszarvasok éhezni kezdenek, az emberek bajba kerülnek. A forradalom után orosz tudósok mezőgazdasági telepet létesítettek itt. Megtanították a nyenyeceket a szakaszos legeltetésre. Ezzel leheővé vált, hogy megkezdjék a letelepedés problémájának megoldásét. A törvény szerint, ha a nyenyec házat (Foto: I. Vinogradov) épít, a költség 75 százalékát az állam fizeti, a többire pedig 18 éves hitelt kap az építtető. A nyenyec kicsiny nép. Ma 23 ezren vannak. Észak meghódításában óriási tapasztalatra tettek szert. Nemcsak ismerik ezt a vidéket, hanem a legpontosabb műszernél is jobban érzékelik. A nyenyecek hagyományos foglalkozása, a rénszarvas-tenyésztés és a prémvadászat A fiatalok azonban inkább a modern szakmákat választják, Arhangelszk, Leningrad, Moszkva főiskoláira mennek tanulni. Példaképük Szemen Javtiszaj, az első nyenyec repülő. Javtiszaj Leningrádban tanulta ki mesterségét, de visz- szajött a tundrára, hogy helikoptert vezessen. Első útja Nelim Noszba, szülőfalujába vezetett Az ünnepi asztalnál az öreg Javtiszaj hosszú éneket adott elő. Elénekelte, hogy Nelim Nősz a leggazdagabb falu a hideg tenger partján. A faluból híres emberek kerültek ki — fia, a helikoptertervező Petr Lap- tander mérnök fivére, Hja, az orvos, Zsenja Szoboljeva pedig konzervatóriumban tanul és zenét szerez. Amikor ő, Javtiszaj, fiatal volt, népéből még írni sem tudott senki Narjan Maréban él a nemzetiségi körzet lakosságának majdnem fele. A város korszerű kikötő, ahonnan angol, nyugat német és holland hajók szállítják a fát. Az idegen hajókat a Pecsora torkolatában nyenyec révkalauzok vezetik. A városnak két technikuma és több filmszínháza van. A kis város könyvesboltjaiban naponta 300 könyv lel gazdára. Meg kell jegyezni, hogy a nyenyec írás alig , harmincöt éves. A forradalom lovagja A »nyenyec« szó — embert jelent. A kicsiny északi nép nemcsak visszaszerezte, hanem értelmileg is helyreállította nevét. J. Davidov A TOGLIATTI A UTÓ GYÁR A szovjet autóipari minisztérium és az építőipari állami bizottság a minisztertanács elé terjesztette az olasz Fiat cég és a szovjet tervezőirodák közös munkájával készült műszaki terveket. A minisztertanács jóváhagyta a volgai autógyár építési tervdokumentációját. A gyárban évente 660 ezer személygépkocsi készül a szükséges Pótalkatrészekkel együtt. A gyár tervezésénél a legkorszerűbb, optimális módszereket alkalmazták a különböző — termelői, segéd- és kommunális — rendeltetésű épületek elhelyezésére. Ez lehetővé teszi nagy teljesítményű berendezések és a leghaladóbb technológia alkalmazását a maximális munkatermelékenység és a kiváló minőség elérése végett. A volgai autógyár építésének kivitelezési munkálatait teljes egészében a szovjet építőipari vállalatok végzik. A Togliatti városból kivezető sima út olyan, mint a rajzpapíron fekete tussal kihúzott vonal. Valóban, nem is olyan régen csak a tervrajzokon létezett. A várostól néhány kilométerre, a síkságon az út váratlanul véget ér. Ez nem jelenti azt, hogy az út építését félbehagyták. Pontosan ott ér véget, ahol az olasz Fiat cég és a szovjet vállalatok együttműködésével felépül az autógyár. A síkság szélén, a Volga partjánál magasodik egy történelmi nevezetességű domb, a hagyomány szerint itt táborozott seregével a parasztfelkelés vezére, Sztye- pan Raein. A síkság szélén, a folyópart közelében, ahova még út sem vezet, megkezdődött Togliatti város új kerületeinek építése. Nehéz elképzelni, de ez a valóság: az ötéves terv diktálta tempó eredményeképpen a gyár 1969-ben állni fog, és a gépkocsik ezrei kerülnek le a futószalagról. A síkságon csak itt-ott látszanak az ekszkavátorok gémjei, az építkezés mérete lopva keríti hatalmába az embert, mert az úgynevezett null-ciklus kevésbé látványos, de annál jelentősebb munkálatai a felszínnél alacsonyabban folynak. Az új gyár — a tervek szerint — a föld alatti kommunális berendezések fejlettségével is kitűnik a többi közül. Az épületek alapjaiba soksok köbméter beton kerül lerakásra, a közelben már működnek az acélszerkezet-, építőanyag- és betonelem- gyártó üzemek, az építkezés ipari bázisai. A zsigulevi hegyeknél néhány éve a Volgát gáttal vágták át. A gát előtt, a hatalmas zsigulevi víztároló fenekére került a régi városka, a volgai Sztavropol területe. S a víztároló partján, fenyőerdőben épült fel a régi városka utóda, a mai Togliatti. Vele szemben a folyó jobb partján is új város épült, Zsigulevszk. Togliattinak jelenleg 150 ezer lakosa van. A várostól kissé távolabb új — országos jelentőségű — cementipari gépgyártó, szintetikus gumi, nitrogén műtrágya és vegyipari gyárak létesültek. Trolibusz útvonalak kötik össze a gyárakat a várossal. Az építési határidők feszítettek,. félrelökik a hagyományos munkamódszerek normáit. A teljes tervdokumentáció elkészültéig az építők nem vesztegetik az idejüket, megerősítik ipari »hátországukat«, megépítik az utakat, a nagy feszültségű vezetékeket, növelik a dolgozók létszámát. A Togliatti Városi Tanácsnál nagy köteg levelet mutattak, sokan — nemcsak lelkes fiatalok, hanem nagyvárosban lakó, képzett szakmunkások is — felajánlják munkájukat az új gyár építéséhez. Ottjártamkor érkezett levél a Fekete-tenger fenyvesekkel borított, kaukázusi partjáról, G. Szlobodja- nyuk darúkezelő-nőtől, a helyi , tanács tagjától, aki férjével és munkatársaival építőnek jelentkezik. A komszomol védnökséget vállalt az építkezés fölött. Az autógyár építői komoly erővel és erőtartalékkal rendelkeznek feladatuk megoldására. Vitalíj Alekszandrov z életben gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiket nem tudunk elfelejteni. Ilyennek marad meg emlékezetemben Félix Edmundovics Dzer- zsínszkij, a rendíthetetlen leninista, aki életét a párt és a nép szolgálatának szentelte. Eszembe jut 1921 egy rideg téli reggele, amikor Alekszandr Pravgyinnal beléptünk Dzerzsinszkij szerény dolgozószobájába a közlekedésügyi népbiztosságon. Az asztal fölé hajolt és belemélyedt valami okirat olvasásába. Hirtelen felkapta a fejét és figyelmesen ránk nézett ... Még most is magam előtt látom tiszta tekintetű szürke szemét, vékony arcát, amelyet mintha szobrász mintázott volna meg, és világos színű szakállát. — Félix, meséld csak el Borisz Barkov munkáslevelezőnknek — fordult kertelés nélkül Pravgyin Dzerzsinsz- kijhez —, mit beszéltetek II- jiccsel közvetlenül közlekedésügyi népbiztosnak történt kinevezésed előtt. — Aztán mi célból? — kérdezte a népbiztos, kissé gunyorosan hunyorítva szemével. — Tudod — felelte Pravgyin —, Barkov elhatározta, hogy színdarabot ír a forradalomról, Leninről. Elbeszélésed a segítségére lesz a darab megírásában. — Színdarab a forradalomról? Nem rossz ötlet... Aztán megbirkózol-e vele? — fordult hozzám Dzerszinsz- kij. — Megpróbálok — vágtam ki s éreztem, hogy elvörösö- dök. Dzerzsinszkij felállt az asztal mellől, rágyújtott és elgondolkozva nézegetett ki a jégvirágos ablakon ... Csend volt, csupán egy óra ketyegett valahol. Dzerzsinszkij eloltotta cigarettáját, végigsétált a szobán, s mesélni kezdett találkozásairól Vlagyimir lljics Leninnel. Halkan beszélt és nyugodtan, rendkívül képszerűen, utánozhatatlan humorral. Beszélt új kinevezéséről, és találkozásairól 11- jiccsel a szesztrorecki sátorban, ahol a központi bizottság megbízásából járt, s arról, hogy lljics utasítására az összes felelős munkatársaknak orvosi vizsgálaton kellett keresztülesni, ami ellen ő Dzerzsinszkij, hevesen tiltakozott, s hogy milyen szellemesen és meggyőzően kigúnyolta őt Lenin...-erzsinszkij az emlékezéstől felélénkült és jóízűen fölnevetett. Az idő gyorsan telt és mi rádöbbentünk, hogy máris túl sok idejét vettük el a népbiztosnak. Búcsúzóul így szólt hozzám: Okos darabot írjon, de ne legyen unalmas, mert a nép elveri magán a port... Aztán többször is találkoztam Dzerzsinszkijjel, és ő mindig sok figyelmet szentelt nekem, s nemcsak Leninről beszélt, hanem a többi forradalmárról is. A Dzer- zzinszkijjal való találkozásaim során rájöttem, hogy » »vaskezű Félix«, a »forradalom rettegett lovagja« — ahogy annak idején nevezték őt — igen tapintatos, kri&tádif tiszta lelkű, lángoló szívű em bér. S micsoda csodálatos munkaképességű ember volt! Mint közlekedésügyi népbiztosnak és egyúttal az állambiztonsági szervek irányítójának még arra is volt ideje, hogy nagy társadalmi tevékenységet fejtsen ki az össz-oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság Gyermekbizottsága elnökének posztján. Hány kis egykori csvargó — ma tisztességes ember — emlegeti még ma is Félix Dzerzsinszkijt, aki oly nagy szeretettel gondoskodott ráluk. S a szovjet közlekedés hány dolgozóját védte meg az érdemtelen támadásoktól. Dzerzsinszkij mindig hitt a forradalmi munkásosztályban, és bátran emelte ki az egyszerű embereket vezető állásba. Alekszandr Pravgyint, a kommunista munkást ő nevezte ki a közlekedésügyi népbiztos első helyettesévé. Egy másik munkást, Sz. Ko- vilkint nemcsak megvédett attól, hogy a bíróság igaztalan vád alá helyezze, hanem még felelősségteljesebb munkával bízta meg. z-i hogy megvédte Dzer\ zsinszkij a munkáslevelezőket, akiket el akartak intézni bátor hangú újságcikkeikért! Félix Edmundovics Dzerzsinszkij a nép nagy barátja volt. Alakja az igaz kommunistának, az új világ emberének, főképpen az ifjú nemzedéknek a példaképe. Róla szüntelenül kell beszélni és írná. Borisz Barkov drámaíró A csukcsok itt Moszkva beszél! — Csukcsok a rádiónál. A Csukcsföld dermesztőén zord sarkvidéki tájék. Ha rátekintünk a térképre, önkénytelenül is eszünkbe jut a tradicionális jellemzés: fehér némaság, hatalmas tundra, az örök fagy birodalma, a vakító hóviharok hazája. Mindezek azonban csupán irodalmi képek. S valójában milyen a Csukcsföld? Ez az arany vidéke. Tíz évvel ezelőtt még nagyon sokan úgy gondolták, hogy ezen a tájon nincs arany. Az aranyat azonban hamarosan itt is felfedezték. Hét évvel ezelőtt megjelentek sátrak a Karalj vaama lakatlan partjain. A település gyorsan fejlődött, s a későbbiek során a neves geológus után Jurij Bilibinnek nevezték el. Majd fölépítették az első faházat. És most?... Ma a település már város, háromemeletes kőépületekkel. A lakásokat gőzzel fűtik. Van itt filmszínház, s üzletek is vannak. Ebben a városban elsősorban bányászok laknak. A Csukcsföld nemcsak aranyban gazdag. Van szene és feltételezik, hogy az olajkészletek is nagyok. A tundra fölött több száz kilométert átrepülve, a levegőből a geológusok számtalan csoportját láthatják. Fiatalok, a technikumok és intézetek frissen végzett hallgatói elmennek a Csukcsföíd- re, hogy aranyat, wolframot, ólmot keressenek és átalae kítsák a csukcsok földjét iparvidékké.
