Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-22 / 251. szám

•sr'*3 «v SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1961. október EL A februári forradalomtól as októberi forradalomig A kaposvári Hippi-Ró­nai Múzeumban ebben a hónapban kiállítást nyi­tottunk A szovjethatalom 50 éve címmel. A kiállí­tást a Szovjetunió törté­netének fél évszázados fejlődését mutatja be fényképeken. Az alább következő tanulmányhoz kiállításunk első terme szolgáltat illusztrációt. az első vi­lágháború előtt terüle­tét tekintve a világ leg­nagyobb állama volt, de gazdaságilag s életszínvonal tekintetében a fejlett tőkés országok között az utolsó helyen állt. A világháború tovább fokozta a néptöme­gek elnyomorodását. 1916- tól éhínség és pénzhiány lé­pett fel, a burzsoázia ezért 8 milliárd rúbel kölcsönt vett föl angol és francia tőkés köröktől. Mindez fo­kozta Oroszországnak a két országtól való függését, s a félgyarmati sorba süllyedés veszélye fenyegette. 1916-ban erőteljesen föl­lendült a munkásmozgalom Oroszországban, megmozdul­tak az elnyomott nemzetek is. Érlelődött a forradalmi válság. A bolsevik párt föl­ismerte a forradalmi hely­zetet, s a még Zürichben élő Lenin rámutatott, hogy ez csak az 1905-ben ku­darccal járt polgári de­mokratikus forradalom le­het. 1917 elején II. Miklós cár a forradalom közelségé­től megriadva titkos béke­tárgyalásba kezdett Német­országgal. A burzsoázia megijedt ettől a lehetőség­től, és II. Miklós eltávolí­tására összeesküvést terve­zett. Mindkét kísérlet a for­radalom elhárítására töre­kedett, de azt megakadá­lyozni már nem lehetett. 1917 februárjában ország­szerte csaknem félmillió munkás sztrájkolt. Különö­sen feszültté vált a helyzet a fővárosban. Tizenhetedi­kén a munkásmegmozdulá­sairól híres Putyilov gyár­ban sztrájk tört ki. Feb­ruár 23-án már kilencven­ezer munkás tette le a munkát, két napoal később pedig a sztrájk általánossá vált A cári titkosrendőrség letartóztatásai olajat öntöt­tek a tűzre: a cári arzená­lokból szerzett fegyverekkel kitört a forradalom, s a Pé- tervár körül állomásozó ez- redekből mintegy 60 000 ka­tona csatlakozott a felke­lőkhöz. A munkásság és ka­tonaság összefogása a Mun­kás- és Katonaküldöttek Pé- tervári Szovjetjének meg­alakulásában fejeződött ki. A pétervárl forradalmi hullám végigsöpört Orosz­országon. Országszerte létre­jöttek a szovjetek, mint a néphatalom megtestesítői. Ugyanakkor létrejött az Ideiglenes Kormány, amely a burzsoázia és a földbirto­kosok diktatúráját fejezte ki. A kormány II. Miklós lemondásával befejezettnek nyilvánította a forradalmat, s helyzetének megszilárdí­tására tárgyalásokba bo­csátkozott a Munkás- és Katonaküldöttek Péitervári Szovjetjével, akik eszer és mensevik beál lítottságuknál fogva ugyancsak a forrada­lom megfékezésére töreked­tek. létrejöttével milliós tö­megek kap­csolódtak be ______________hirtelen a o litíkai életbe, főként kis- olgárok, ezek határozták leg a szovjetek vezetésé- ét, s ez igen veszélyes olt. Lenin ebben a kér­désben a következőket írta: »A hatalmas kispolgári hul­lám mindent elárasztott, nemcsak számbeli súlyával, de eszmeileg is ráneheze­dett az öntudatos proleta­riátusra, azaz igen széles munkásköröket fertőzött meg, árasztott el kispolgári nézetekkel.« A bolsevikok kevesen voltak, legjobbjai is száműzetésben, börtö­nökben. Ezért rendkívül fon­tos volt, hogy az illegali­tásból kilépett OSZDMP nagyarányú felvilágosító és szervező munkát végezzen* a proletariátus, a parasztság s a fronton levő katonák között A bolsevik párt szervező és felvilágosító munkájában elengedhetetlenül szükséges volt Lenin jelenléte. Lenin április 3-án Németországon keresztül érkezett Pétervár- ra. Másnap a párt központi bizottsága, a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei­nek képviselői előtt beszá­molót tartott »A proletariá­tus feladatai a jelenlegi for­radalomban« címmel. Ezek voltak a híres Áprilisi Té­zisek, s ebben határozta meg Lenin a bolsevik párt irányvonalát, a polgári de­mokratikus forradalomnak szocialista forradalommá fejlesztését. Felhívta a párt figyelmét, hogy ne adjon bizalmat az Ideiglenes Kor­mánynak, s kiadta az új jelszót: »Minden hatalmat a szovjeteknek«/ Rámutatott arra, hogy a szovjetek egyeduralmakat kivételesen békés úton is megszerezhe­tik a következő bel- és külpo­litikai helyzet miatt Kifej­tette a háborúval kapcsola­tos álláspontját is: minden eszközzel az imperialista háború mielőbbi befejezésé­re kell törekedni. Követelte a termelésnek, a termékek elosztásának, a bankok te­vékenységének munkásel- lenőrzés alá vonását, a föl­desúri földek felosztását A néhány héttel később ösz- szeült VII. összoroszországi pártkonferen cia elfogadta Lenin javaslatát Az Ideiglenes Kormány, látva a bolsevikok befolyá­sának erősödését, ellentáma­dásba ment át Miljukov külügyminiszter jegyzéket intézett az antanthoz, mely­ben a cárizmus minden külpolitikai szerződésének megtartásáról biztosította őket. A naígy felháborodást kiváltott jegyzék ellen Pé- terváron általános sztrájk tört ki, a burzsoázia azon­ban kegyetlenül letörte * a munkásmegmozdulást. Ez és az ehhez hasonló esemé­nyek meggyorsították az in­gadozó elemek átállását Az Ideiglenes Kormány válság­ba került, ezért a nép fél­revezetésére kiszélesítette a kormányt: néhány megalku­vó eszer és mensevik veze­tő bevonásával koalíciós kormányt alakított. Ez azonban nem szüntette meg a válságot, hiszen az alap­vető kérdések, a béke, a szabadság, a föld kérdése továbbra is megoldatlan maradt. Ezért 1917 májusá­ban és júniusában egymást érték a munkás- és paraszt­lázadások, sztrájkok, a fron­tokon nagy méreteket öl­tött a dezertálás. Az Ideigle-. nes Kormány ekkor újabb cselhez folyamodott: offenzí- vát indított a Délnyugati Fronton azzal az elképzelés­sel, hogy siker esetén meg­semmisítik a szovjeteket, ku­darc esetén pedig őket hi­báztatják -a balsikerért. feháborí tóttá a pétervári munkásságot, és az Ideig- _________^ __lenes Kor­mány azonnali megdöntését követelte. A bolsevik párt ellenezte ezt a fellépést, hi­szen a hatalmat meg tudták volna szerezni, de megtartani már nem. Á tömegnek a kormány elleni tüntetését a párt már nem volt képes megakadályozni, de a bur­zsoázia a július 3-án utcára vonuló tömeg közé lövetett. Ezzel lezárult a békés út le­hetősége, az ellenforradalom támadásba lendült, a bolse­vik pártnak a hatalmat fegy­verrel kellett megszereznie. A fokozódó hajsza elől Lenin, immár utoljára, ismét illegalitásba menekült. így nem vehetett részt személye­sen a párt július végén ösz- szeült VI. kongresszusán, amely ugyancsak illegalitás­ban ülésezett. Ez a kongresz- szus tisztázta fegyveres fel­kelés szükségességét, s meg­győzte a párt tagjait, hogy a szocialista forradalom győzhet egy országban is. Valamennyi határozatát át­hatotta Leninnek az a gon­dolata, hogy a forradalom győzelmének feltétele a munkások és szegényparasz­tok szövetsége. A burzsoázia a forradalmi hangulat fellángolására az ipar szétzüllesztésének kí­sérletével válaszolt, majd mi­kor ez a széles néptömegek felháborodása miatt kudarc­ba fulladt, fegyverrel támadt a pétervári munkásságra. A Komyilov tábornok nevével jelzett lázadás látszólag az Ideiglenes Kormány meg­döntésére irányult Lenin azonban rámutatott arra, hogy ezt csak a nép félreve­zetésére hirdeti a kormány. A Kornyllov-puccs, melyet a munkások fegyverrel ver­tek vissza, a szovjetekben az eszer és mensevik szárny visszaszorulásához vezetett, tehát ellenkező hatást ért el, mint amit a burzsoázia re­mélt. Ismét forradalmi hely­zetben volt Oroszország, ezt jelzik a munkástüntetések sokasodása, a parasztlázadá­sok, a gyakori földfoglalások, a nemzetiségek elnyomóik ellen fordulása. Lenin az il­legalitásban nemcsak a fegy­veres felkelés kérdésével foglalkozott, hanem megírta az Állam és forradalom c. könyvét is, amelyben bebi­zonyította a burzsoá állam- gépezet szétzúzásának szük­ségét a forradalom győzelme után, s rámutatott az új módon demokratikus prole­tárdiktatúra bevezetésének fontosságára. Ez a program hatékonyan segítette az új állam megszervezését 1917. október 25-e után. A központi bizottság ha­tározata értelmében október 7-én Lenin titokban vissza­tért Finnországból, hogy sze­mélyesen vezesse a forrada­lom előkészítését. A párt központi bizottságában csak Zinovjev és Kamenyev nem értett egvet a lenini koncep­cióval, s miután a felkelés elhalasztására vonatkozó ja­vaslatukat. a párt nem fo­gadta el, hallatlan árulásra vetemedtek: a Novie Zsiznyi hasábjain bejelentették a .közelgő forradalmat. Emiatt előbbre kellett hozni a fel­kelést, s október 24-én a pé­tervári munkásság megkezd­te a hatalom átvételét. A forradalom másnap a Téli Palotába szorult Ideiglenes Kormány őrizetbe vételével diadalmaskodott, s az e na­pon összeült II. összoroszor­szági szovjetkongresszus ki­mondotta: !... minden hata­lom mindenütt a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeinek kezébe megy át...» Oroszország, s elsősorban Szibéria fo- golytábora- iban ebben az időben már sok százezer magyar hadifogoly' állomá­sozott. Közöttük szépszám­mal voltak somogyi katonák, mint Scherer János, Somo­gyi József, Tóth István és mások, közkatonák és tisztek. A forradalom hírei nehezen jutottak el hozzájuk, s mégis a fogolytáborokban is egyre gyakoribbá vált a közkato­nák és a tisztek összeütkö­zése. És 1918-ban, mikor a forradalom veszélybe került, az orosz bolsevikok felhívá­sára tömegesen jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, hogy megvédjék az orosz forradal­mat, majd 1919-ben a ma­gyar vörös katonák ezrei ér­keztek haza, hogy Magyar- országon is megvalósítsák a nép hatalmát. Rózsai Ágnes Bulat Okudzsava: ÉJFÉLI TROLI Tudom, sikerül kikerülnöm a bajt, nem ér, ami rossz se utol soha, ha éjszaka fölvesz a kék troli majd: a biztos, utolsó ... Te éji trolim, te vezesd haza mind, lehess ma te neki a mentség, ki leste, hiába kereste megint az esti szerencsét! Éjféli trolim, nosza, nyílj ki nekem, a jéghideg éj vize mély, vad: sok éji hajósod e mély vizeken a néma segélyhad. A szótlan utak sora... vállon a váll: sodornak is, óvnak is engem; ha bárhová áll. csupa társra talál az ember e csendben. Elúszik a moszkvai éjben a busz, derengeni készül a bulvár; a szívben a gond seregélye motoz — de halkul, elül már. (Hars György fordítása) Egy ismeretlen hölgy levele Irta: Viktor Dragmunszkij — Levele érke­zett — mondta a portás, és átnyúj­tott Pasztuskov- nak egy rózsaszí­nű levelet. Majd sejtelmesen hoz­zátette: ^Hölgy­től!-» Pasztuskov a szobájába ment és felbontotta a levelet. »Kedves Bará­tom! Drága Jev- genyij Vaszilje- vics! Véletlenül tudomásomra ju­tott, hogy váro­sunkba látogatott. Nem tudom el­mondani, mennyi­re megörültem ennnek! Hiszen olyan régóta sze­retnék megismer­kedni önnel. Olyan régen sze­retnék beszélget­ni magával, sze­retném elmondani azokat a gondola­taimat és érzései­met, amelyek az ön könyveinek ol­vasása közben merültek föl lel­kemben ... Igen, igen, régóta szen­vedélyes csodáló- ja vagyok az ön munkásságának, s számomra igen nagy, sót meg nem érdemelt boldog­ság lenne, ha kö­zelebbről megis­merhetném ...» — Csodálatos! — mondta fenn­hangon Pasztus­kov. — Ez az iga­zi gyönyörűség! — Elvezettel szagol­gatta a levélpa­pírt, majd tovább olvasta a levelet. »Tudom, hogy mennyire idegen öntől a kispolgári képmutatás, ezért kérem, látogasson meg, szakítson né­hány percet drága idejéből, hiszen az embernek néha kell egy kis ki- kapcsolódás. Jöj­jön el hozzám. Otthonom barát­ságos és csöndes, férjem elutazott, nyaralni. Nem la­kom messze a központtól, Szer- gijevszkaja 5., má­sodik emelet 20. Mindent el fogok követni, hogy kel­lemesen érezze magát. Pasztuskov elmosolyodott. Maupasszant so­rai jutottak eszé­be. Sötétedett. Pasztuskov vil­lanyt gyújtott. ».Jöjjön már ma, hét és kilenc kö­zött» — olvasta. — Be sem fejezte a levél olvasását, a fogashoz lépett és fölvette a ka­bátját. Fél kilenc volt. — Oh, micsoda gyönyörűség! — sóhajtott Pasztus­kov. — Belépek és egyszerűen azt mondom: »Meg­kaptam bájos le­velét, kedves...» — Hogy is hív­ják? Ismét kezébe vette a levelet, ét közelebb tartotta a fényhez: »Jöjjön már ma hét és kilenc kö­zött. Be kell val­lanom, hogy tíz óra után már nem alkalmas, mert unokáimmal együtt legkésőbb fél tizenegykor le szoktam feküdni. Jöjjön, várjuk önt. Üdvözlettel: A. I. Sz.» Pasztuskov egy darabig álldogált, ivott egy korty vi­zet, és lassan le­vetette a kabát­ját. Szaida Zunnunova: A FO Uszmanov mélyet sóhaj­tott, ahogy meglátta a ház kapuján a lakatot. Szemöl­dökét összerántotta, hom­lokára ráncok futottak. Bement a házba, dosszié­ját az asztalra hajította, és tanácstalanul megállt a szo­ba közepén. Aztán lustán kigombolta felöltőjét, s a díványra dobta. Szürke prémaapkáját az éjjeliszek­rényen ülő üvegszemű mac­kó homlokába húzta. Kabát­ját a szék támlájára akasz­totta és fülét vakargatva pizsamája után kutatott. — Pedig tudja, hogy a munkából fáradtan, éhesen jövök haza — morfondíro­zott magában. Türelmetle­nül az órájára nézett, az­tán kivett a tálból egy sü­teményt és a szájába dugta. Felbontott egy befőttesüve- get, beleszagolt, de vissza­tette a fedelét. Bekapcsolta a rádiót, vidám dallamok zsongtak a szobában. Mér­gesen fölkacagott. ■— Ügy látszik, csak zene van vacsorára! Kiment a konyhába, be­lenézett egy fazékba — gyö­nyörűen ki volt mosva, de üresnek bizonyult. Fiacskája kezét fogva ép­pen ekkor lépett be Tad­zsihon. — Édesapa már megelő­zött minket — mondta, és nekilátott elrámolni férje szétdobált holmiját Uszmanov megsimogatta a gyerek borzas fejét, aztán belebújt az esti lapba. Tadzsihon gyorsan átöl­tözött. Hosszú fekete haját konytyha tűzte, fejére ken­dőt kötött. Virágos pongyo­láját már futtában gombol­ta be: rohant vacsorát ké­szíteni. Hurszánd ezalatt a pad­lóra rámolta játékait, és most azon mesterkedett, hogy a hintaló farkához kösse a kis szekeret Zavar­ta a rajta felejtett nagyka­bát, forgatta a fejét, eről­ködve tépkedte a gombokat, egészen kivörösödött. Aztán szívszaggató sírásban tört ki. Az olvasásban megzavart Uszmanov bosszúsan az asz­talra dobta az újságot. — Igazán igyekezhetnél egy kicsit. Ítéletnapkor va­csorázunk? — kérdezte in­gerülten. — Már bekapcsoltam a főzőt. — Tudod, hogy mindig éhesen jövök haza a mun­kából. Muszáj minden nap emlékeztetni erre? — Igazán forralhattál volna magadnak teát. ott a <sgőt — Fáradt vagyok, mint egy ló, és még teát is főz­zek! — Azt hiszed, én a bál­ból jövök? Sok dolgom volt az iskolában. Miért dü­höngsz minden apróságért? Vacsora után elpárolgott Uszmanov rosszkedve. Fiát a térdére ültette, cirógatta, aztán meglovagolhatta a há­tán. Hurszánd hamarosan el­fáradt a nagy játékban és elbóbiskolt. Uszmanov ágy­ba tette, betakargatta, elsi­mította a haját a homloká­ból. Aztán megint az új­ságba temetkezett. Tadzsinhon a konyhában mosogatott. — Ulmasz, jó zene van a rádióban, nem kapcsolnád be? — Olvasok. Hosszú csönd. — Még mindig mosogatsz? — Nem, már a tésztát gyúrom reggelre. — Ágyazz meg, légy szí­ves! — Rögtön. Tadzsihon kezet mosott, bement a szobába, gyorsan megvetette férje ágyát. De Uszmanov mégsem feküdt le. Az asztalra állította a tükröt, borotválkozni kez­dett. Tadzsinhon jelent n:eg, kefében nagy halom füzet. A házban csönd volt, csak a borotva sercegése hallat­szott. — Zavar a fény ... Sokáig dolgozol még? — kérdezte már az ágyban fekve. — Ki kell még javítanom a dolgozatokat, és készülni szeretnék a holnapi óráimra is. ,, Uszmanov szuszogott, kö- hécselt, forgolódott. Kisvár­tatva megszólalt: — Kapcsold be a rádiót, nem tudok elaludni. Tadzsihon férjére pillan­tott. Szemében szomorúság bujkált. Lassan fölállt be­kapcsolta a rádiót, aztán összeszedte a füzeteket és átment a másik szobába. Megcsapta a fütetlen helyi­ség hidege, a falon átszűró- dött a szpíker hangja: »Ked­ves hallgatóink, a »Micsoda fogak« című színdarabot közvetítettük.« — Vigye el az ördög — mondta hangosan Uszmanov —, hogy micsoda firkászok vannak! Ez ocsmányság, nem színdarab!! Hol van itt az eszmei mondanivaló? Van képe azt állítani, hogy a férfiak nem becsülik eléggé a nők munkáját. De hisz kihalt a verés, a veszekedés, megkapták a munkához va­ló jogot is ... Mi kellene még nekik? Talán hagyjuk őket a fejünkre nőni? Mérgesen kikapcsolta a készüléket, és hamarosan el­aludt. Fordította: László Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom