Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-09 / 214. szám
r GYEREKEK A FALON MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Több százezer forint a kéthelyi művelődési házra * v» ' i'i. Készül a moziterm fal- és mennyezetburkolása Egy évtized alatt is sokat növekedtek a kulturális-szórakozási igények K éthelyen, ezt bizonyítja az, hogy most jelentős költséggel átalakítják, bővítik, új berendezésekkel korszerűsítik a művelődési házat. Az épület belsejében folyik ezekben a napokban a legnagyobb munka: átalakítják a mozitermet A Somogy megyed Moziüzemi Vállalat mintegy félmillió forintot költ erre A termet korábban filmvetítésre, színházi előadásra meg táncteremként is használták. A korszerűsítés során 305 ülőhelyet szerelnek be, emelik a színpadot, korszerű világítást, fűtést és levegőcserélő berendezést szerelnek be, új burkolatot kap a mennyezet stb. A táncos rendezvényeket pedig ezentúl az utcai fronton épülő, üvegfalú új táncteremben tartják meg. Ez utóbbi 186 000 forintba kerül, a községi tanács fedezi a költségeket, és a jövő évben készül el. Az előbbi, nagyobb összegű átalakítással szeretnének úgy végezni, hogy már ebben tarthassák meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeit. A meglevő ifjúsági és pártklubba meg a szabadpolcos könyvtárral együtt ezek a JÖNNEK A KÜLFÖLDIEK — Tehát, kartársak — mondta egy értekezleten az áruház igazgatója —, nyakig vagyunk az idegenforgalomban. Csak úgy árad hozzánk a sok külföldi. És mi? Még csak meg se tudjuk értetni magunkat velük, mert nem tudunk idegen nyelveket. — Én tudok latinul — szól közbe Tsimel, a divatáruosztályról. — A latint már régóta nem használják. Ezzel nem sokra mész. — Filipcsak tud angolul! — kiáltotta valaki a terem sarkából. Az öreg Filipcsak, a háztartási cikkek osztályáról bátortalanul odaballagott az elnökség asztalához. — Tessék csak, tessék... — Az igazgató szívélyesen nyújtotta a kezét. — Tényleg beszél angolul, kartársam? — E lití, igazgató úr... Egy kicsit. — Nagyszerű! Kap egy harci feladatot, Filipcsak kariárs! Állítson össze listát itt az áruházban leggyakrabban használt szavakról, kifejezésekről. Ezeket fordítsa le angolt a. Világos? A maga kis szótárát majd stencilen lehúzzuk, és minden osztálynak adunk belőle ... Az öreg Filipcsak munkához látott. Egy hét múlva elkészült a szótár. Az igazgató kívánsága szerint benne voltak mindazok a kifejezések, amiket az eladók a vásárlókkal a leggyakrabban használnak. Íme néhány: »Nincs.« »Volt, de eladtuk az utolsó darabot is.* »Én találjam ki maga helyett ?« * »Fogyjon le egy kicsit, és jó lesz magárbak ez a méret.« »Nem látja, hogy ebédelek?« »A kirakatból árut nem veszünk be.« »Miért nem nézte meg, hogy mit vesz?« »Nincs száz kezem.« »Panaszt tehet az igazgatónál, de csak minden hónap első hétfőjén.« Az igazgató elégedetten bólintott. Nemsokára megszólalt: — Minden eshetőségre számítva fordítsa le angolra még ezt is: »Leltár miatt zárva. A legközelebbi nyitva tartó áruház a szomszéd városkában.« Adam Ohockij (Fordította: Alföldi Erzsébet.) most folyó és ezután kezdődő beruházások valóságos kis művelődési-szórakozási kombináttá alakítják Kéthelynek ezt a középületét. A községi tanács a fejlesztési alapból mintegy 200 000 forintot költ az épületre, s nagy segítségnek számít a fiatalok társadalmi munkája. A moziterem belső burkolását a Szekszárdi Építőipari Ktsz, egyéb szakipari munkáját a helyi tanács építőbrigádja végzi. Meghökkentő kép fogadott az új lakótelepen. Felvonultak a tatarozók, felállították a vasvázakat, létrákat az egyik korát meghazudtoló épület faiához. A betonsziget mintha elhagyatottabb lenne, mint tegnap. De megvannak a gyerekek: fenn a vasvázakon, a falon. Lejjebb és följebb. Játszanak. Végre mászhatnak, csúszhatnak, kötélen lenghetnek. Figyeltem őket. És a házak között járó felnőtteket, akik szótlanul mentek el a falon játszó gyerekek mellett. Játék? Nem messze apró hinták állnak. Ott még C3ak egészen kisgyerekeket láttám, szülői kísérettel vagy idősebb testvérrel. Játék? A tizenéves fiúk egy új focijátékot találtak ki, a betonszigeten öten, tízen is vannak állandóan. De most csábítóbb a fal: a magas csővázak és a magasból aláhulló, de jól feszülő kötél. Nézem a felállványzott falat, s érzem, hogy szinte csábít. Van benne valami megmondhatótlan erő, amit nem érzek a távolabb üresen álló hintákban. Az az egészen kicsiknek való. De végre itt ez a fal. Az építők felvonulási szerkezeteivel. A gyerekek le akarják győzni a falat, a vázakat és a kötelet. A kishintákat nem lehet leküzdeni. Magatehetetlenek azok. Mi lenne, ha most az egyik fiú ügyességét megcáfolva csúszás közben belezuhanna a kiálló vascső egyil~ébe? Vagy a kötélen való hintázás közben nekiütődne a falnak, mely kihívta a küzdelemre? Játék? A veszéllyel játszanak a gyerekek, s nincs biztosítva. homi ne történjék bnleSet. Nem játék, de a gyerekek elözönlötték a tálát. És a felnőttek mennek, mennek. mend égéinek, ö k c. betonon, a gyerekek a falon. A felnőttek szeretik a biztonságot, a maguk biztonságát, a. gyerekek s~erednek játszani, bírókra kelni. Igazi játék kell nekik. Még akkor is megpróbálják a falakat. De hát a gyerekek nem egyedül vannak... Miért nem vigyázunk rájuk? H. B. — A Szovjetunióban tizennégy ' nagy gyufagyár van. A nevezetesebbek közé tartozik a Bo- riszovszkdje, a Kaluzsszki, az Altájszki... A lengyeleknél öt gyár a jelentős. Hódosháton, a marcali járásbeli Nikda községhez tartozó kis településen — két négyzetkilométernyi területen mindösz- sze negyven ház van — hallom ezeket. Aztán Tamás Lajos pedagógus megismertet a dán királyi család tíz tagjával, majd a belga királyi família következik. — Nézze Paula hercegnőt, nagyon csinos... Egyik percről a másikra újabb és újabb ismereteket szerzek. Az egyik albumban bretagne-i, provence-i, ven- dée-d népviseleteket tanulmányozhatok, a másikban kétszáznegyven kínai színházi álarccal találkozom, a harmadikban negyven ősállat rajzát látom. S mindezeket gyufa- címke-gyűjtemény áruija el. Tamás Lajos régóta gyűjti a címkéket — A Veszprém megyei újságban olvastam évekkel ezelőtt, hogy egy fiatalember gyufacímkéket gyűjt Én bélyeg- és képesiapgyűjtő voltam akkor. Fölkerestem, mert kíváncsi voltam, milyen á gyűjteménye. Ott aztán azonnal megvettem tőle vagy kétszázat, mert annyira kedvet kaptam hozzá. Nagyon sokat lehet tanulni a címkékből, egy- egy sorozat tanulmányozása szinte fölér egy regénnyel vagy egy műszaki könyvvel. Nekem például fogalmam sem volt a gyufagyártásról. Egy csehszlovák sorozaton ismertem meg a gyártásfolyamatot. A repülés történetét és fejlődését viszont egy jugoszláv soron találtam meg. A múlt évben a járási művelődési házban kiállítást rendezett a gyűjtemény egy részéből. Akkor hatezer bélyeget mutatott be. A teljes kol- lekció negyvenezerre tehető. — Hogyan szerzi be a soro zatokat? — Tagja vagyok a Ki mit gyűjt? klubnak. Tőlük is kapok címkét, ezenkívül beléptem a belga Melior és a holland Welt Hobby klubba. Több országba levelezek, s rendszeresen tartom a kapcsolatot a külföldi gyufacímkésekkel is. Minden gyűjteménynek vannak ritkaságai, olyan darabok, amelyeket a szakemberek nagy kincsnek tartanak, s irigyelnek egymástól. — Az egyik féltett kincsem egy régi mondókat támaszt alá. Gyere, Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba. Sokan mondják erre, hogy nincs is Győrben gyufagyár. Ez igaz, de volt. 1873-as címkét mutat, a Neubauer Károly és fiá győri gyárában készült dobozokra ragasztották. Büszkeségei közé tartozik a kétszer harmincas francia közmondássorozat. Ízléses, egyszerű színek, mindegyiken egy-egy közmondás olvasható. Kedvenceinek egyike a nyugatnémet tájképsorozat — valamennyi olyan, mintha miniatűr színes képeslapokat forgatnánk. Jelenleg mintegy hatvan ország gyufacímkéit őrzi. Csehszlovákiából például 1948 óta az összes megjelent címsorozatot megszerezte. A gyufacimke mellett nem maradt hűtlen a bélyeghez és a képeslaphoz sem. Nemrégen Csillebércen megalapozta jövendő jelvénygyűjteményét is. A gyűjtő hobbykon kívül alkotó hobbyja is van; gitárokat készíti Idejét meglehetősen lefoglalják a kedvtelései. — Mit szól mindehhez a felesége? Hisz az időn túl tetemes anyagiakat is áldoz hob- byjaira. — Ö is gyűjtő, klubtag — válaszolja. —■ Évek óta színészképeket gyűjt így aztán nagyon megértjük egymást. Amikor kikísér bennünket, meglátja a ház előtt a Volgát. S ő, aki első látásra fölismeri a különböző országok népviseletét, építkezését, betéve tudja a gyufagyárakat, a kínai színházi álarcokat, megkérdezi: — Ugye, ez Moszkvics? Autómárkáról még nem jelent meg címkesorozat... Strubl Márta Szabálytalanul kanyarodott, s nem adta meg az elsőbbséget Molnár György vontató- vezető, balatonkíliti lakos Loth János motorkerékpárosnak, s így az a traktornak ütközött. Loth János nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Mai gyerekek Három kislány játszik önfeledten. A legidősebb egy hokedli mellett áll. Kezével gesztikulál. A másik kettő egy kis sámlin ül a hokedli előtt, és szorgalmasan »jegyzetel«. A »hokedliasztal« mögött az előadó csak beszél, beszél. Azzal már nem nagyon törődik, hogy a hallgatóság tudja-e követni. Ünnepélyesen szónokol. Látszik rajta, hogy élvezi a saját hangját. A két kisebb szélsebesen »ír«. Egyszer csak az egyik lassítja a tempót és firkál- gatni kezd egy nyusziforma alakot a papírra. Amikor a nyuszi füléhez ér, a szónok hangja minden eddiginél erősebben reos- csen. A kislány felkapja a fejét, társára néz, aki még mindig szorgalmasan jegyzetel, és ő is írni kezd. Sistereg a papír. Az előadó elhallgat. A két kicsi leteszi a papírt, a ceruzát, és teljes erővel tapsolni kezd. <t r.y Vadnyugati történet A vadnyugati kocsmába berohan két dühös cowboy. Az egyik ordít: — Melyik aljas hiéna festette zöldre a lovamat? A söntésnél álldogáló több mint két méter magas óriás megfordul. Akkora, mint egy szobor, mindkét kezében coltot tart: — Én csináltam. Történt valami? — Nem . 7. izé .. 7 csak azt szeretném megkérdezni, hogy körülbelül mikorra szárad meg a festék. Feleség a férjhez — Szívem, most elutazom a fürdőhelyre, és addig maradok ott, amíg nem írsz, hogy vágyódsz utánam! — Jaj, drágám, nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan sokáig maradj! Hadgyakorlat Hadgyakorlat valamikor 1870-ben. A lovas század hadnagya nagyot ordít: — Lóról! Mind ide hozzám, és nézzék meg, milyen hülyén ülnek a lovakon! Manőver Ellopták egy háziasszony pénztárcáját az egyik stockholmi áruházban. Egy óra múlva felhívták telefonon, és közölték vele, hogy hajlandók az erszényt az áruházban személyesen átadni. Amíg az asszony az áruházban járt, az ismeretlen tettesek kirabolták a lakását. Somcgyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztőt WIKTH LAJOS» Szerkesztőség s Kaposvá»# Latinka Sándor a. 2. Telefon? 11—510. U—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. o. 2. Telefon 11—518 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pr jta. Előfizethető a helyi postát vatalokná] és postáskézbeslí/ xnéL Előfizetési díj egy hónapig 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca d
