Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-09 / 214. szám

r GYEREKEK A FALON MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Több százezer forint a kéthelyi művelődési házra * v» ' i'i. Készül a moziterm fal- és mennyezetburkolása Egy évtized alatt is sokat nö­vekedtek a kulturális-szóra­kozási igények K éthelyen, ezt bizonyítja az, hogy most jelen­tős költséggel átalakítják, bő­vítik, új berendezésekkel kor­szerűsítik a művelődési házat. Az épület belsejében folyik ezekben a napokban a legna­gyobb munka: átalakítják a mozitermet A Somogy megyed Moziüzemi Vállalat mintegy félmillió forintot költ erre A termet korábban filmvetítésre, színházi előadásra meg tánc­teremként is használták. A korszerűsítés során 305 ülőhelyet szerelnek be, emelik a színpadot, kor­szerű világítást, fűtést és levegőcserélő berendezést szerelnek be, új burkola­tot kap a mennyezet stb. A táncos rendezvényeket pe­dig ezentúl az utcai fronton épülő, üvegfalú új táncterem­ben tartják meg. Ez utóbbi 186 000 forintba kerül, a köz­ségi tanács fedezi a költsége­ket, és a jövő évben készül el. Az előbbi, nagyobb összegű átalakítással szeretnének úgy végezni, hogy már ebben tart­hassák meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának ünnepségeit. A meglevő ifjúsági és párt­klubba meg a szabadpolcos könyvtárral együtt ezek a JÖNNEK A KÜLFÖLDIEK — Tehát, kartársak — mondta egy értekezleten az áruház igazgatója —, nya­kig vagyunk az idegenforga­lomban. Csak úgy árad hoz­zánk a sok külföldi. És mi? Még csak meg se tudjuk ér­tetni magunkat velük, mert nem tudunk idegen nyelve­ket. — Én tudok latinul — szól közbe Tsimel, a divat­áruosztályról. — A latint már régóta nem használják. Ezzel nem sokra mész. — Filipcsak tud angolul! — kiáltotta valaki a terem sarkából. Az öreg Filipcsak, a ház­tartási cikkek osztályáról bátortalanul odaballagott az elnökség asztalához. — Tessék csak, tessék... — Az igazgató szívélyesen nyújtotta a kezét. — Tény­leg beszél angolul, kartár­sam? — E lití, igazgató úr... Egy kicsit. — Nagyszerű! Kap egy harci feladatot, Filipcsak kariárs! Állítson össze listát itt az áruházban leggyak­rabban használt szavakról, kifejezésekről. Ezeket fordít­sa le angolt a. Világos? A maga kis szótárát majd sten­cilen lehúzzuk, és minden osztálynak adunk belőle ... Az öreg Filipcsak munká­hoz látott. Egy hét múlva el­készült a szótár. Az igazga­tó kívánsága szerint benne voltak mindazok a kifejezé­sek, amiket az eladók a vá­sárlókkal a leggyakrabban használnak. Íme néhány: »Nincs.« »Volt, de eladtuk az utol­só darabot is.* »Én találjam ki maga he­lyett ?« * »Fogyjon le egy kicsit, és jó lesz magárbak ez a méret.« »Nem látja, hogy ebéde­lek?« »A kirakatból árut nem veszünk be.« »Miért nem nézte meg, hogy mit vesz?« »Nincs száz kezem.« »Panaszt tehet az igazga­tónál, de csak minden hó­nap első hétfőjén.« Az igazgató elégedetten bólintott. Nemsokára meg­szólalt: — Minden eshetőségre számítva fordítsa le angolra még ezt is: »Leltár miatt zárva. A legközelebbi nyit­va tartó áruház a szomszéd városkában.« Adam Ohockij (Fordította: Alföldi Erzsébet.) most folyó és ezután kezdődő beruházások valóságos kis mű­velődési-szórakozási kombi­náttá alakítják Kéthelynek ezt a középületét. A községi tanács a fej­lesztési alapból mintegy 200 000 forintot költ az épületre, s nagy segítségnek számít a fiatalok társadalmi munkája. A moziterem belső burkolá­sát a Szekszárdi Építőipari Ktsz, egyéb szakipari munká­ját a helyi tanács építőbrigád­ja végzi. Meghökkentő kép fogadott az új lakótelepen. Fel­vonultak a tatarozók, felállították a vasvázakat, létrá­kat az egyik korát meghazudtoló épület faiához. A be­tonsziget mintha elhagyatottabb lenne, mint tegnap. De megvannak a gyerekek: fenn a vasvázakon, a falon. Lej­jebb és följebb. Játszanak. Végre mászhatnak, csúszhat­nak, kötélen lenghetnek. Figyeltem őket. És a házak között járó felnőtteket, akik szótlanul mentek el a fa­lon játszó gyerekek mellett. Játék? Nem messze apró hinták állnak. Ott még C3ak egé­szen kisgyerekeket láttám, szülői kísérettel vagy idő­sebb testvérrel. Játék? A tizenéves fiúk egy új foci­játékot találtak ki, a betonszigeten öten, tízen is van­nak állandóan. De most csábítóbb a fal: a magas cső­vázak és a magasból aláhulló, de jól feszülő kötél. Né­zem a felállványzott falat, s érzem, hogy szinte csábít. Van benne valami megmondhatótlan erő, amit nem érzek a távolabb üresen álló hintákban. Az az egé­szen kicsiknek való. De végre itt ez a fal. Az építők felvonulási szerkezeteivel. A gyerekek le akarják győzni a falat, a vázakat és a kötelet. A kishintákat nem le­het leküzdeni. Magatehetetlenek azok. Mi lenne, ha most az egyik fiú ügyességét megcáfolva csúszás köz­ben belezuhanna a kiálló vascső egyil~ébe? Vagy a kö­télen való hintázás közben nekiütődne a falnak, mely kihívta a küzdelemre? Játék? A veszéllyel játszanak a gyerekek, s nincs biztosít­va. homi ne történjék bnleSet. Nem játék, de a gyere­kek elözönlötték a tálát. És a felnőttek mennek, men­nek. mend égéinek, ö k c. betonon, a gyerekek a falon. A felnőttek szeretik a biztonságot, a maguk biztonsá­gát, a. gyerekek s~erednek játszani, bírókra kelni. Iga­zi játék kell nekik. Még akkor is megpróbálják a falakat. De hát a gyerekek nem egyedül vannak... Miért nem vigyázunk rájuk? H. B. — A Szov­jetunióban ti­zennégy ' nagy gyufagyár van. A nevezeteseb­bek közé tar­tozik a Bo- riszovszkdje, a Kaluzsszki, az Altájszki... A lengyeleknél öt gyár a jelen­tős. Hódosháton, a marcali já­rásbeli Nikda községhez tar­tozó kis tele­pülésen — két négyzetkilo­méternyi terü­leten mindösz- sze negyven ház van — hallom ezeket. Aztán Tamás Lajos pedagó­gus megismer­tet a dán ki­rályi család tíz tagjával, majd a belga királyi família következik. — Nézze Paula hercegnőt, nagyon csinos... Egyik percről a másikra újabb és újabb ismereteket szerzek. Az egyik albumban bretagne-i, provence-i, ven- dée-d népviseleteket tanulmá­nyozhatok, a másikban két­száznegyven kínai színházi ál­arccal találkozom, a harma­dikban negyven ősállat rajzát látom. S mindezeket gyufa- címke-gyűjtemény áruija el. Tamás Lajos régóta gyűjti a címkéket — A Veszprém megyei új­ságban olvastam évekkel ez­előtt, hogy egy fiatalember gyufacímkéket gyűjt Én bé­lyeg- és képesiapgyűjtő vol­tam akkor. Fölkerestem, mert kíváncsi voltam, milyen á gyűjteménye. Ott aztán azon­nal megvettem tőle vagy két­százat, mert annyira kedvet kaptam hozzá. Nagyon sokat lehet tanulni a címkékből, egy- egy sorozat tanulmányozása szinte fölér egy regénnyel vagy egy műszaki könyvvel. Nekem például fogalmam sem volt a gyufagyártásról. Egy csehszlovák sorozaton ismer­tem meg a gyártásfolyamatot. A repülés történetét és fejlő­dését viszont egy jugoszláv so­ron találtam meg. A múlt évben a járási mű­velődési házban kiállítást ren­dezett a gyűjtemény egy ré­széből. Akkor hatezer bélye­get mutatott be. A teljes kol- lekció negyvenezerre tehető. — Hogyan szerzi be a soro zatokat? — Tagja vagyok a Ki mit gyűjt? klubnak. Tőlük is ka­pok címkét, ezenkívül belép­tem a belga Melior és a hol­land Welt Hobby klubba. Több országba levelezek, s rendsze­resen tartom a kapcsolatot a külföldi gyufacímkésekkel is. Minden gyűjteménynek van­nak ritkaságai, olyan darabok, amelyeket a szakemberek nagy kincsnek tartanak, s irigyel­nek egymástól. — Az egyik féltett kincsem egy régi mondókat támaszt alá. Gyere, Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba. Sokan mondják erre, hogy nincs is Győrben gyufagyár. Ez igaz, de volt. 1873-as címkét mutat, a Neu­bauer Károly és fiá győri gyá­rában készült dobozokra ra­gasztották. Büszkeségei közé tartozik a kétszer harmincas francia közmondássorozat. Ízléses, egyszerű színek, mind­egyiken egy-egy közmondás olvasható. Kedvenceinek egyi­ke a nyugatnémet tájképsoro­zat — valamennyi olyan, mintha miniatűr színes képes­lapokat forgatnánk. Jelenleg mintegy hatvan ország gyufa­címkéit őrzi. Csehszlovákiából például 1948 óta az összes megjelent címsorozatot meg­szerezte. A gyufacimke mellett nem maradt hűtlen a bélyeghez és a képeslaphoz sem. Nemrégen Csillebércen megalapozta jö­vendő jelvénygyűjteményét is. A gyűjtő hobbykon kívül al­kotó hobbyja is van; gitárokat készíti Idejét meglehetősen lefoglalják a kedvtelései. — Mit szól mindehhez a fe­lesége? Hisz az időn túl tete­mes anyagiakat is áldoz hob- byjaira. — Ö is gyűjtő, klubtag — válaszolja. —■ Évek óta szí­nészképeket gyűjt így aztán nagyon megértjük egymást. Amikor kikísér bennünket, meglátja a ház előtt a Vol­gát. S ő, aki első látásra föl­ismeri a különböző országok népviseletét, építkezését, be­téve tudja a gyufagyárakat, a kínai színházi álarcokat, meg­kérdezi: — Ugye, ez Moszkvics? Autómárkáról még nem je­lent meg címkesorozat... Strubl Márta Szabálytalanul kanyarodott, s nem adta meg az elsőbbséget Molnár György vontató- vezető, balatonkíliti lakos Loth János motorkerékpáros­nak, s így az a traktornak ütközött. Loth János nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Mai gyerekek Három kislány játszik önfeledten. A legidősebb egy hokedli mellett áll. Kezével gesztikulál. A másik kettő egy kis sámlin ül a hokedli előtt, és szorgalmasan »jegyze­tel«. A »hokedliasztal« mö­gött az előadó csak beszél, beszél. Azzal már nem nagyon törődik, hogy a hallgatóság tudja-e követ­ni. Ünnepélyesen szónokol. Látszik rajta, hogy élvezi a saját hangját. A két ki­sebb szélsebesen »ír«. Egyszer csak az egyik las­sítja a tempót és firkál- gatni kezd egy nyuszifor­ma alakot a papírra. Ami­kor a nyuszi füléhez ér, a szónok hangja minden eddiginél erősebben reos- csen. A kislány felkapja a fejét, társára néz, aki még mindig szorgalmasan jegy­zetel, és ő is írni kezd. Sistereg a papír. Az előadó elhallgat. A két kicsi leteszi a papírt, a ceruzát, és teljes erővel tapsolni kezd. <t r.y Vadnyugati történet A vadnyugati kocsmába berohan két dühös cow­boy. Az egyik ordít: — Melyik aljas hiéna festette zöldre a lovamat? A söntésnél álldogáló több mint két méter ma­gas óriás megfordul. Ak­kora, mint egy szobor, mindkét kezében coltot tart: — Én csináltam. Történt valami? — Nem . 7. izé .. 7 csak azt szeretném megkérdez­ni, hogy körülbelül mikor­ra szárad meg a festék. Feleség a férjhez — Szívem, most eluta­zom a fürdőhelyre, és ad­dig maradok ott, amíg nem írsz, hogy vágyódsz utá­nam! — Jaj, drágám, nem en­gedhetjük meg magunk­nak, hogy olyan sokáig maradj! Hadgyakorlat Hadgyakorlat valamikor 1870-ben. A lovas század hadnagya nagyot ordít: — Lóról! Mind ide hoz­zám, és nézzék meg, mi­lyen hülyén ülnek a lova­kon! Manőver Ellopták egy háziasszony pénztárcáját az egyik stockholmi áruházban. Egy óra múlva felhívták tele­fonon, és közölték vele, hogy hajlandók az er­szényt az áruházban sze­mélyesen átadni. Amíg az asszony az áruházban járt, az ismeretlen tettesek ki­rabolták a lakását. Somcgyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztőt WIKTH LAJOS» Szerkesztőség s Kaposvá»# Latinka Sándor a. 2. Telefon? 11—510. U—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. o. 2. Telefon 11—518 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pr jta. Elő­fizethető a helyi postát vatalokná] és postáskézbeslí/ xnéL Előfizetési díj egy hónapig 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca d

Next

/
Oldalképek
Tartalom