Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-03 / 209. szám
SOMOGYI NfiPfcAP e Vasárnap, 1967, szeptember S. r Errefelé a halászok legkedvesebb zsákmánya — a maré- na, de nem könnyű rábukkanni. Az Olhon-sziget barátságtalanul fogadott. Eső szemerkélt A Bajkál-tó ólomszürke volt. Kihaltnak tűnt Huzsir halásztelep is. A palánkokon halászhálók. Azt mondták: balszerencsém van, tegnap még sütött a nap. Nekünk azonban így is tetszett. Még aznap este a szemetelő esőben éjszakai maréna- haiászatra indultunk Szidva Sztejcuk négytagú brigádjával. A Dóri típusú motorcsónak elindult a kikötőgáttól és kifutott a »tengerre«. Huzsir messze mögöttünk maradt. Már Agoj és Zamo- gpj szigetek mellett is elszáguldottunk, de csak egyre mentünk. Hová? »Ahol sok a hal« — mosolyodott el Szláva. Aggodalmaskodva mártotta kezét a tó vizébe. Ha a víz meleg, aligha lesz ma jó fogás. Az omula-maré- na szeszélyes hal. Csak meghatározott hőmérsékletű vizet kedvel: ne legyen 14 foknál melegebb és 7 foknál hidegebb. Egyszerre több irányból hallatszik a halfeldolgozó motorcsónakok lármája. Szláva a jobb halászhelyet keresi. A motorcsónak egyenesen keletnek tart Minden elő van készítve a zsákmány fogadására. A vízhatlan ponyva egyik vége a hajópárkányon lóg, a másik az evezőkre feszül, a hajópárkánnyal párhuzamosan. Ezt használják itt haltartónak. Megkezdődik a háló kihúzása. A vízhatlan ponyva megtelik hallal. * * * Két nap múlva gőzhajó érkezett Huzsirba. Gyerekek, asszonyok jöttek a mólóra, hogy szemügyre vegyék. Nem gyakori vendég itt a hajó. Hetenként egyszer jön, de tátcsak ha az idő kedvező. Sokáig integettem a motorcsónak legénységének,' amely »testületileg« jött ki búcsúztatásomra. Inna Varlamova Tizennyolc január. A Taori palota. Az alakuló közgyűlés megnyitása. A többségben levő joboldali eszerek pökhendi módon megtöltik a terem jobboldali padsorait. Az elnöki széket a jobboldali eszer, Svecov foglalja el, hogy megnyissa a gyűlést. A következő pillanatban azonban váratlanul Szverdlov jelenik meg mellette. Egy könnyed vállmozdulattal félretolja Svecovot, s az Összoroszorszá- gi Központi Végrehajtó Bizottság nevében azt javasolja az alakuló gyűlésnek, hogy fogadjon el egy deklarációt, amely Oroszországot szovjet köztársasággá nyilvánítja. Zaj, fütty, dobogás, kur- jongatás a teremben. De hiába tombolnak a jobboldali padokban: semmi sem tudja elnyomni Szverdlov hangját. Nem véletlen, hogy D. Z. Manuilszkij, amikor tréfásan felsorolta a »világ hét bolsevik csodáját«, Jakov Szverdlov hangját is beleszámította. Valóban csoda volt ez a hatalmas hang, amely zengőn, súlyosan zúgott végig a tömeg fölött, mint egy nagy rézharang hangja. És ugyanilyen csodálatos volt tulajdonosának törhetetlen akarata is. Jakov Szverdlov állandóan dolgozott, mozgásban volt, tele volt lüktető energiával. Mikor aludt? S aludt-e egyáltalán? Az Qsszoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság első elnökének mindig annyi dolga volt, hogy meghaladta az emberi lehetőségek határát. Mennyi munkát, gondot jelentett csupán a látogatók fogadása! Hogy közelebb legyen a néphez, Jakov Szverdlov áttette a fogadás helyét a Kremlből a Szovjetek második házába (Metro- pol szállóba). Testőrségének Egy örmény ezermester Traktor egy búzaszem jelében — Üdvözlet hajszálra írva Eduard Kazarjan foglalkozása: zenész. Hegedűké- szítö mester. Ezenkívül foglalkozik .kőfaragással, fémkovácsolással, de ami a legkülönösebb, miniatűröket, mikroszkopikus nagyságú tárgyakat készít. Tíz évvel ezelőtt mindenkit elképesztett traktorával. Az egész tekintélyes jármű elfért egy búzaszem felében. A fiatal örmény ezermester nagyszerű remekét sok országban megismerték. Kazarjan százával kapta, a leveleket. Akadtak olyanok is, akik kétkedéssel fogadták a hírt: valóban el lehet képzelni ilyen parányi traktort? Hosszas tűnődés és temérdek munka után Kazarjan útnak indított Németországba egy német nyelvű válaszlevelet. A jereváni mester mindössze egy sort írt: »Testvéri üdvözlet a német népnek az örmény néptől!« A levél szövegét egy emberi hajszálba véste! Kazarjannak, ha nem akart »szférikus« felületre írni, előbb le kellett gyalulnia a hajszálat. Kazarjan később is folytatta »levelezéseit« hajszálon. Az episztoláris irodalom egyik ilyen ritka alkotása egy fél centiméter hosszúságú hajszái volt, rajta az említett mondatnál kétszer hosszabb szöveggel. Érdekes Kazarjannak egy másik munkája is. Aranyos színű ónix talapzatra bronz keretbe foglalt kör alakú üveget helyezett. Az üveg alatt: gyufaszál. Ha miniatűr optikai műszeren keresztül vizsgáljuk a gyufaszálat — a műszer is bele van szerelve az üvegbúrába — szemünk előtt kibontakozik Moszkva panorámája. A mű nemcsak miniatűr volta miatt különleges, még csak nem is az elképesztően finom ábrázolás, a látkép részleteinek gondos kidolgozása miatt. A gyufafejbe zárt elefántcsont lemezek a képek — színesek. Kazarjan gyorsan száradó festékkel egyetlen hegyesre faragott hajszállal festette a mikroszkopikus metszeteket. Kazarjannak több mint 10 éve szenvedélye a mik- rogravúrozás. Ez alatt több mint száz különleges művet alkotott, amelyek jórészét sok szovjet város, valamint az Egyesült Államok, Anglia, Németország, Vietnam, Argentína, Kína, Bulgária, Kuba és más országok múzeumaiban őrzik. Eduard Kazarjan legújabb műve: egy hegedű. Egy negyed búzaszemnyi nagyságú daraszem ■— ekkora a tokja. S& Melik-Nubarov egyike tagjai képtelenek vouak meggyőzni őt e döntés veszélyességéről. Szverdlovnak ez a döntése a Volodarszkij meggyilkolását követő napon született. De Szverdlov hajthatatlan volt. Maga választott ki egy szobát, utasítást adott, hogy dobják ki az ízléstelen bútorokat és egy egyszerű asztalt állítsanak a szobába. Amikor észrevette, hogy az asztalt úgy állították az ablak elé, hogy a fény a látogató arcába hulljon, az 6 arca pedig árnyékban maradjon, nagyon mérges lelt: »Hát képes a látogatóm bizalmasan elbeszélgetni, ha így ültetik?!« És azonnal áttolta az asztalt. A kérdéseket, amelyekkel hozzá fordultak, gyakran azonnyomban elintézte. Mosolya gyors és váratlan volt. Beszéde képszerű volt: hol egy volgai hajóvontató szó csúszott mondatai közé, hol pedig szibériai tájszólásban szólalt meg, vagy egy Nyekraszov-verssorral illusztrálta beszédét. Szeretett énekelni, főképpen forradalmi dalokat. Szerette a tréfát is. Mindent nagyon gyorsan csinált, mégis kevés volt mindig az ideje. Néha elkárom- kodta magát: »Az ördögbe! Ügy látszik, egy nap már csak hat órából áll!« Aktatáskája mindig degeszre volt tömve, ezért »telhetetlen krokodilnak« nevezte. Hóna alatt gyakran cipelt újságpapírba csavart csomagot. Élelem volt benne valamelyik beteg ismerőse számára, amit Szverdlov a saját nagyon szűkös fejadagjából vett el. Jakov Szverdlovot mindig Lenin legközelebbi fegyvertársaként szokták emlegetni, s ez nem hangzatos frázis. Jakov Szverdlov határtalanul szerette Vlagyimir lljicset és mélységesen hitt benne. Mindig ezt ismételgette: »Ha nehéz helyzetben vagy, gondolj arra, mit tenne adott esetben Vlagyimir Iljics, és te is akképpen cselekedjél.« Lenin igen nagyra becsülte Szverdlovot. így beszélt róla: »Az illegális körökön, a földalatti forradalmi munkán, az illegális párton keresztül, amelyet senki nem testesített meg és fejezett ki oly tökéletesen, mint J. M. Szverdlov, csakis ezen a gyakorlati iskolán keresztül, csakis ilyen úton juthatott 'el az első ember posztjára az első szocialista szovjet köztársaságban, a széles proletár tömegek szervezőinek első posztjára.« J. Drabkina, az SZKP tagja 1917 április óta OLAJ ÉS GABONA A fenti felvéted Ukrajna pol- I szült. A vállalat dolgozói méfj I Változatlanul szeretik a földet tavai körzetében, a kacsanovói öt-hat évvel ezelőtt a környe- olajipari vállalat területén- ké- | ző falvak parasztjai voltak. és ismerik értékét; a búza kalászerdeje ott susog az olajkutak közvetlen közelében. A poltava-terület egymaga több millió torma kőolajat termel évente. Ukrajna azonban továbbra is a Szovjetunió legfőbb gabonatermesztő vidéke marad. Az ország gabonatermésének körülbelül egynegyedét Ukrajnában takarítják be. A köztársaság kolhozainak és szovhozainak 1965-ben a kedvezőtlen időjárási viszonyod ellenére jó termésük volt. Minden hektárról átlag 21 mázsa gabonát arattak le, s több mint 10 millió tonnát adtak el az államnak, 864 000 tonnát terven felül. Ukrajna mezőgazdaságának fejlesztésére több mint 13 milliárd rubelt fordítanak 1966— 1970-ben. A köztársaság kolhozai és szovhozai öt év alatt 268 000 új traktorral, 64 000 gabonakombájnnal, 190 000 tehergépkocsival gyarapodnak és 43 millió tonna műtrágyát használnak fel. A köztársaságban a gabonatermesztés 1970- re eléri a 37—38 millió tonnát. A fúrótornyok lábáig <! ér a búzamezők végeláthatatlan tengere. Hegyvidéki őslakók A kirgiáai hegyekben 'gyakran találkozunk az egyébként ritka állatokkal, a jakokkal. Ezek a zömök állatok, amelyeknek hatalmas, csaknem félméteres szarvuk és hosszú gyapjúk van, itt a magas hegyek lejtőin legelésznek, ahol csupán a vadkecskék érzik magukat jól. Néhány száz jakja van a kocskorszkoji Tengyik kolhoznak. Tavaly több mint húsz állatot vágtak, ezek közül némelyik 500, vagy ennél is több kilogrammot nyomott. A húshoz a kolhoz úgy jutott, hogy egyetlen métermázsa takarmányt sem kellett felhasználnia hozzá. Azonban nemcsak a hús teszi ezeket az állatokat nagyon kifizetővé. Az anyaállatok hat-hét hónap alatt 250 —100, kilogramm tejet adnak, amelyben 6—10 százalék zsír, sok fehérje és cukor van. A gyapjúból kitűnő szövet készül. Kirgízdábap körülbelül egymillió hektár legeiő van 2—1 és fél ezer méter magasságban. Csak a jak legeltethető itt. Ezeket az állatokat most mintegy 30 gazdaság tenyészti. Közü- ük több 2—3000 állatot tart. Négy esztendővel ezelőtt a irgíziai gazdaságokban 14 000 jak volt. Most kétszer annyi van. A köztársaság mezőgazdasági szakemberei úgy gondolják, hogy Kirgizia magas hegyi legelőin 50—60 000 jak .artható, és a tenyésztő kolhozok így évente 30—35 000 marsa olcsó húshoz jutnak, amely- aek minősége nem marad el a marhahúsé mögött. DÓRI KIFUT A „TENGERRE“; A „hét bolsevik csoUa’9 <K I