Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-29 / 231. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. szeptember 29. FOLYTATJA TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) l áldásához, a szocialista mezőszövetkezeti gazdálkodás álta- gazdaság alapjainak lerakásá- lánossá válásához, megszilár- I hoz vezetett. A szövetkezetek tagjai valóban a szövetkezetek Pártunk a marxizmus—leni- nizmus szilárd alapjaira támaszkodva dolgozta ki a mezőgazdaság szocialista átszervezésének irányelveit, s ezek érvényesítésének töretlenségét a szervező munka egész időszaka alatt biztosította. Az átszervezést, illetve a későbbiekben a fiatal szövetkezeti gazdaságok megszilárdítását szocialista társadalmunk minden rétege aktívan támogatta. Mezőgazdaságunk eredményesen oldotta meg az úgynevezett kettős feladatot: a mezőgazda- sági termelés a szocialista átszervezés időszakában is növekedett. A nagyüzemi gazdálkodás rövid idő alatt alapvetően megváltoztatta a parasztság élet- és munkakörülményeit. A szövetkezetek tagjai valóban a szövetkezetek gazdáivá váltak, megismerték a nagyüzemi gazdálkodás módszereit. Szocialista nagyüzemeinkben tízezrével nőttek fel olyan tehetséges vezetők, akik felelősségérzettel kiválóan helytállnak a közös gazdaságok legkülönbözőbb parancsnoki posztjain. Eltűntek az egyéni gazdálkodás idején meglevő alapvető vagyoni különbségek. A legfontosabb értékmérő a munka lett. Fokozódott a közösségért, az egymásért érzett felelősség. E tényezők hatására kialakulóban van az egységes termelőszövetkezeti paraszti osztály. A szociális, kulturális ellátottság javítása — a társadalombiztosítás kiterjesztése az egész szövetkezeti tagságra, a nyugdíj problémák rendezése és más intézkedések — révén parasztságunk szociális helyzete ’smét számottevően közelebb került á munkásosztályéhoz. A szövetkezeti gazdálkodás feltételeit, a tagság élét- és munkakörülményeit javító intézkedések tovább szilárdították a munkásosztály és a parasztság szövetségét. A párt és a kormány helyes és következetes politikája,' a parasztság hozzáértő; szorgalmas munkája nyomán a termelés növekedése lehetővé tette a lakosság élelmiszerfogyasztásának, a mező- gazdasági és élelmiszeripari termékek exportjának emelését. Biztonságosabb a feldolgozó ipar nyersanyag-ellágazdáivá váltak tása. Ugyanakkor a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának fejlődése megkönnyítette a fáradságos paraszti munkát, ami természetesen nagymértékben hozzájárult a mezőgazdaságban a munka termelékenységének növekedéséhez. Valamennyien méltán lehetünk büszkék ezekre a nem is kis kezdeti eredményekre. Az igények azonban tovább növekednek. Mezőgazdaságunk képes is arra, hogy az eddiginél goyrsabb ütemű fejlődés révén kielégítse ezeket az igényeket. Ezek a megfontolások és felismerések vezették a pártot és a kormányt az utóbbi évek több fontos, a mezőgazdasági termelés és a szocialista nagyüzemek fejlesztését, erősítését szolgáló intézkedés kezdeményezésében és megvalósításában, valamennyi a gazdaságirányítás reformjának szellemében született. Céljuk az, hogy a szövetkezetekben is megteremtsék az önálló vállalati jellegű gazdálkodás elemeit, illetve feltételeit. • A fejlődést zavaró különböző tényezők mélyreható elemzése eredményezte azt az elismerést, hogy a gyorsabb ütemű előrehaladást sokban akadályozzák gazdaságirányítási rendszerünk fogyatékosságai. Mint köztudomású, egyebek között ezért került sor a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformjára, amelynek szerves része a most az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok kidolgozása is. A termelőszövetkezetek működését meghatározó első átfogó jogszabály az 1959-ben megalkotott 7-es számú törvényerejű rendelet volt. Az azóta, elmúlt nyolc esztendő alatt azonban, épp a fejlődés következtében ,a nagyüzemek gazdasági viszonyai nem egy vonatkozásban ellentmondásba kerültek a fennálló törvényes szabályozással. Ez, s neim kevésbé az a követelmény, hogy a gazdaságirányítás úi rendjének elveivel összhangban, megteremtsük a termelőszövetkezetek önálló vállalati gazdálkodásának feltételeit új és átfogó jogi rendezést követel. A vagyoni önállóság és a termelőszövetkezeti tulajdon A termelőszövetkezetek olyan szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek vállalatszerűén gazdálkodnak. Pénzügyi és gazdasági helyzetüket tehát úgy kell megváltoztatni; hogy mind nagyobb mértékben legyen módjuk és lehetőségük árra, hogy saját pénzeszközeikből biztosítsák a továbbfejlődésükhöz szükséges pénzügyi, anyagi feltételeket. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha új módon szabályozzuk á bevételeket és a jövedelem felosztását, felhasználását, valamint a szövetkezeti alap képzését. Ennek megfelelően a jövőben szövetkezeteink termelési költségként számolhatják el az elhasznált forgóeszközök értékét, az amortizációt, a munkadíjat és a földiáradékot. A szabályozás módot nyújt arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fedezzék saját eszközeikből a bővített újratermelés pénzalapjait, nagyobb mértékben tölthessék fel saját forrásból forgóeszközeiket, indokolt mértékben fizethessenek tagjaiknak részesedést, s ezen belül garantálhassák a munkadíjakat. A vagyoni önállóság fontos előfeltétele, hogy tovább szélesedjék és erősödjék a termelőszövetkezeti • tulajdon. A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztésére vonatkozó törvényjavaslat is elsődlegesen ezt a célt szolgálja. Lehetőséget nyújt arra, hogy — megfelelő differenciálással és térítés ellenében — megszerezhessék a használatukban levő földek tulajdonjogát. A törvényjavaslat lényege ebből a szempontból a nagy- Ázemi földtulajdon és a föld- használat egységének fokozatos megteremtése, s megfelelő intézkedéseket tartalmaz a zárt keretekkel kapcsolatos problémák rendezésére is. A felszabadulás után a földreformmal megindult, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésével folytatódott nagymértékű tulajdonosváltozások bonyolult labirintusában kívánunk rendet teremteni. A törvényes szabályozás alapelvének egyrészt azt tekintjük, hogy a nagyüzemi- lég művelt zártkerti területek átcsoportosításával növeljük a nagyüzemi hasznosítás alatt álló területet, másrészt, hogy — a személyi tulajdonjog tiszteletben tartásával — megakadályozzuk a spekulációt, és biztosítsuk minden talpalatnyi föld megművelését. A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről szóló törvényi avaslat benyújtásakor szeretném hangsúlyozni, hogy kormányunk elsőrendű feladatának tekinti egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld védelmét s termőképességének fokozását. Mezőgazdasági termelésünk növelése szempontjából nagyon számottevő tartalékok rej lenek a termelőszövetkezetek tevékenységi körének kibővítésében. Az elmúlt időszakban a szocialista nagyüzemek — különösen a termelőszövetkezetek — úgynevezett kiegészítő tevékenységét sok jogszabály korlátozta. E jogszabályok a nemzeti jövedelem olyan forrásaitól fosztották meg a népgazdaságot, amelyeket egyébként a meglevő mezőgazdasági kapacitások teljesebb kihasználásával biztosíthattak volna. Ugyanakkor ez a helyzet hátrányosan hatott a szövetkezetek tagságának foglalkoztatottságára is. A törvényjavaslat — összhangban a nemrég megjelent erre vonatkozó kormányrendelettel — a tevékenységi kor kialakítására csupán elvi kereteket ad azzal a kikötéssel, hogy az segítse elő a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését, a gazdasági erőforrások kihasználását, a népgazdaság szükségleteinek jobb és gazdaságosabb kielégítését, a gazdálkodás jövedelmezőségét. Szeretném hangsúlyozni: a tevékenységi kör bővítésével senki sem gondolhat arra, hogy az állami nagyipar feladatait a szocialista mező- gazdasági nagvüzemek veszik át. Termelőszövetkezeteink alapvető feladata a mezőgazdasági termelés fejlesztése, gazdaságosságának javítása. Erről az üzemi tevékenység körének bővítése sem vonhatja el a figyelmüket. Az állam és a szövetkezetek viszonyának újbóli szabályozásánál — a gazdaság- irányítás reformjának megfelelően — a törvényjavaslat abból indul ki: olyan állami irányítási rendszer szükséges, amelynek fő jellemzője az üzemi önállóság fokozása. A tervszerű, központi állami irányításnak közgazdasági befolyásoló eszközök — ár, dotáció, adó, hitelrendszer — révén kell érvényesülnie. Az Ülésezik az országgyűlés. kell hatniuk, hogy a népgazdasági igények kielégítése mellett a szövetkezetek többségében mód nyíljék a termelési költségek fedezésére, a folyamatos, garantált és megfelelő mértékű munka díjazására, a tagok rendszeres foglalkoztatására, illetve a minél nagyobb mértékű bőemlített eszközöknek úgy vített újratermelésre. A jogokra csak azok tarthatnak igényt, akik teljesítik kötelezettségeiket A gazdálkodási önállóság változtatásokat igényel a közös gazdaságok vezetésében is. E tekintetben fontos feltétel, hogy a tagok mint tulajdonosok magukénak tekintsék szövetkezetüket, és ilyen alapon vegyék ki részüket a közös munkából. A szövetkezeti vezetési rendszer fejlesztésének egyértelműnek kell lennie a színvonal javításával. A vezetés demokratizálásának ezzel együtt járó szélesítésétől viszont azt várjuk, hogy a tagság az eddiginél aktívabban éljen jogaival, erőteljesebben bontakozzék ki a szövetkezeti demokrácia, s ugyanakkor az operatív vezetés érdekei is jobban érvényesüljenek az eddiginél. A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődése nagymértékben függ attól, hogy a tagság alapvető jogai biztosítva legyenek. A törvényjavaslat éppen ezért sok olyan rendelkezést tartalmaz, amely közelebb hozza egymáshoz társadalmunk két alapvető osztálya, a munkásság és a parasztság élet- és munkakörülményeit. Ugyanakkor világosabb, az eddiginél határozottabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. A jogokra csak azok a tagok tarthatnak igényt, akik teljesítik kötelezettségeiket. E kötelességek nemcsak a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, hanem a szövetkezeti életben való részvételre, a közös vagyon védelmére, sőt a szövetkezeti tevékenységért érzett felelősségre is. A háztáji gazdaságok A törvényjavaslat külön fejezete foglalkozik a háztáji gazdaságokkal. A pártnak és a kormánynak az a törekvése fejeződik ki ebben, mely szerint a háztáji gazdaság fenntartása, támogatása nem" időleges, hanem hosszú távra szóló gazdaságpolitikai elhatározás. Kimondja a törvény- javaslat, hogy a közös és a háztáji gazdaság szerves egységet képez. A tagok háztáji föld használatára csak akkor jogosultak, ha meghatározott részt vállalnak a közös munkából. Üj vonásként szeretném kiemelni — és ez főleg' a fiatalok szempontjából nagy jelentőségű —, hogy a háztáji földre minden olyan közös munkában részt vevő tagnak joga van, aki teljesíti a közgyűlés által előírt munkakötelezettséget. A termelőszövetkezetek gazdasági és szervezeti önállóságának kialakulásával, valamint az állami irányítás említett átalakításával szoros összefüggésben kerül sor a szövetkezetek társadalmi érdekképviseleti szervezeteinek létrehozására. E szervezetek működését és irányítását a törvényjavaslat részletesen szabályozza. A beterjesztett törvényjavaslatok mezőgazdaságunk fejlődésének új távlatait nyitják meg. A lakosság élelmiszer-, a hazai ipar nyersanyag-ellátása és az export növelése szempontjából fontos fejlesztés azonban megköveteli, hogy iparunk az eddiginél is nagyobb mértékben és jobb minőségben lássa el a mezőgazdaságot korszerű termelési eszközökkel, gépekkel, berendezésekkel, műtrágyával és egyéb vegyi anyagokkal. Gondoskodnunk kell arról is, hogy megoldódjanak az értékesítési, szállítási, feldolgozási nehézségek: lényegesen csökkenjenek, illetve megszűnjenek a termékek üzemi veszteségei. E célból növeljük a felvásárló szervezetek, a feldolgozó ipar technikai felkészültségét, szállító kapacitását. A harmadik ötéves terv első éve a mezőgazdaságban kedvezően alakult. Az ez évi eredményeket még korai lenne értékelnünk. Kenyérgabona a tervezettnél is több termett, a kapásnövények terméskilátásai viszont — az aszályos időjárás miatt — a vártnál gyengébbek, s ezért abraktakarmány-gondjaink vannak. Szocialista nagyüzemi gazdálkodásunk erejét mutatja, hogy a súlyos idei aszály sokkal kevésbé éreztette és érezteti káros hatását, mint annak előtte a kisüzemi gazdálkodás rendszerében. Az aszály okozta károkat át tudjuk hidalni anélkül, hogy állatállományunk csökkenne* s így végül is teljesíteni tudjuk állatitermék-termelési tervünket is. Mindent összevetve, mezőgazdaságunk sikerrel zárhatja a harmadik ötéves terv második évét. Az előterjesztett törvényjavaslatokat sokoldalúan megtárgyaltuk. A viták egyértelműen bizonyítják, hogy szükséges e törvények megalkotása. Kérem a tisztelt ország- gyűléstől a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló javaslatok megvitatását és elfogadását Bencsik István, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, a termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat előadója emelkedett ezután szólásra. Bencsik István előadód beszéde után az elnöklő Vass Istvánná bejelentette, hogy a termelőszövetkezetek működéséről, valamint a földtulajdon ás a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat együttes tárgyalásához 34 képviselő jelentette be hozzászólását. Elsőként Szabó István Hajdú-Bihar megyei képviselő kapta meg a szót, majd Nagy Istvánná miskolci, Orosz Ferenc Szabolcs-Szatmár megyei és Mászáros Bála Eács- Kiskun megyei képviselő felszólalása után Horváth Sán- dorná Somogy megyei képviselő emelkedett szólásra. HORVÁTH SÁNDORNÉ: A nőmozgalom segítő tevékenysége szép eredményeket hozott Somogybán — Tisztelt országgyűlés! Mindig nagy érdeklődés kíséri az országgyűlés munkáját, különösen a törvényalkotó ülésszakokat, így a jelenlegit is, hiszen a napirenden most olyan fontos törvényjavaslatok szerepelnek, amelyek — elfogadás után — alapvető jogszabályai lesznek a gazdálkodásnak, meghatározói a mezőgazdaság további fejlődésének, a larasztság életkörülményei ■’akulásának. Előkészületül a gazdálkodás formjára már eddig is — a özelmúltban — számos olyan ntézkedés történt, sok olyan iogszabály látott napvilágot, mely nagymértékben érinti a termelőszövetkezetek és tag ságuk életét Az új jogszabályok sorában most kiemelkedő helyre kerül a termelőszövetkezeti törvény, amely széles utat nyit a termelés fejlesztéséhez, a szövetkezeti demokrácia kibontakoztatásához. Én a többi között azért is nagy jelentőségűnek tartom ezt a törvényjavaslatot, mert benne biztosítékot látok, hogy megvalósulnak a nőkongresz- szuson elfogadott javaslatok. Elsősorban a háztáji földterület mértékének a megállapítására gondolok meg arra, hogy felszámolják a tagsági viszonyban a tsz-ek notagjainak hátrányos megkülönböztetését. Lehetővé teszi a törvényjavaslat, hogy a szövetkezeti de mokrácia kiszélesítésének jegyében a tsz-ek kollektív képviseleti, érdekvédelmi testületeket, termelőszövetkezeti területi szövetségeket alakítsanak. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatom szó nélkül azt a jelenséget, hogy a tsz-tagság egy jelentős hányada ma még nem látja világosan ezeknek a területi szövetségeknek a szükségességét, azért nem, mert tulajdonképpen a lényegükkel sincsenek tisztában. Előfordult Somogy megyében is, hogy helyenként a te- fületi szövetséghez való csatlakozást úgy értelmezték, hogy az .több termelőszövetkezet összevonását jelenti. Pedig távolról sem erről van szó, nert a területi szövetségek a (Folytatás a 3. oldalon.) \
