Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-28 / 230. szám

TILÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) 1RA, 5Q FIIIÉB AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A XXIV. évfolyam, 230. szám. 1967. szeptember 28., csütörtök A csokonyayisontai gyógyfürdő jelene és jövője Asszonyok a munkahelyen (5. o.) 19 éves tanácstag (6. oj A MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: ^ K. / TANÁCSKOZÁSÁT ww AZ ORSZÁGGYŰLÉS Szerdán délelőtt 11 órakor összeült az or­szággyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, továbbá Apró An­tal, Biszkn Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, vala­mint a Politikai Bizottság póttagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A. diplomáciai páholyokban a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője fog­lalt helyet. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy gz Elnöki Tanács az országgyű­lés ez év július 14-én bere- kesztett ülésszaka óta alko­tott törvényerejű rendeletéi­ről szóló jelentését — az al­kotmány rendelkezésének megfelelően — bemutatta, s a jelentést a képviselők kéz­hez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Kállai Gyula ezután beszá­molt arról, hogy a múlt ülésszakon elhangzott képvi­selői észrevételeket és ja­vaslatokat a Minisztertanács megtárgyalta és azokkal kapcsolatban határozatot ho­zott: felhívta az illetékes minisztereket és az érintett országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg a javaslatok megvalósításá­nak lehetőségeit, tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a képviselőknek egy hónapon belül válaszoljanak. A kép­viselők — a határozatnak megfelelően — a válaszokat megkapták. A két ülésszak között ke­rült első ízben sor arra, hogy a terv- és költségvetési bi­zottság kibővített ülésén — amelyen részt vettek a többi bizottság elnökei és a képvi­selőcsoportok vezetői is — előzetes tájékoztatást kaptak a képviselők a jövő évi ál­lami költségvetésről és az azzal összefüggő gazdaságpo­litikai kérdésekről. E tájé­koztató alapján megvitatták a jövő évi költségvetés főbb előirányzatait. Az elnök beszámolt arról is, hogy a mostani ülésszakra több képviselő interpellációt jegyzett be. Az interpellációk tárgyát Prieszol Olga jegyző ismertette. Ezt követően Kál­lai Gyula indítványára az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el: 1. A Munka Törvény­könyvéről szóló törvény- javaslat. 2. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről szó­ló törvényjavaslat. 3. A földtulajdon és a földhasználat továbbfej­lesztéséről szóló törvény­javaslat. 4. A Magyar Népköz- társaság és a Német De­mokratikus Köztársaság között Budapesten 19 67. május 18-án aláírt ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés tör­vénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat. 5. Interpellációk. Ezután — napirend szerint — megkezdődött a Munka Törvénykönyvéről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Ve­res József munkaügyi mi­niszter emelkedett szólásra. Ajtay Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az országgyűlés ülésszakán. VERES JÓZSEF: Az új Munka Törvénykönyvének tervezete biztosítja a felkészülést a további eredmények eléréséhez Tisztelt országgyűlés! Tisztelt képviselő elvtársak! Az új Munka Törvényköny­véről szóló törvényjavaslatot a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány megbízásából tisztelettel az országgyűlés el terjesztem megvitatás és elfő gadás céljából. Az új Munka Törvényköny­!ve elkészítését a hazánk tár­sadalmi, politikai és gazdasági körülményedben bekövetkezett jelentős változások teszik szük- ■égéssé. A pártnak és a kormánynak mindig fő törekvései közé tar­tozott a gazdaság állandó fej­lesztése, a szocialista demok­rácia szélesítése, a dolgozó tö­megekkel való kapcsolat erő­sítésé, népünk életszínvonalán nak növelése, szociális körül­ményeinek szakadatlan javí­tása. E törekvések eredményeként az elmúlt tíz esztendőben né­pünk életszínvonala nagymér­tékben emelkedett. A bérből és fizetésből élők átlagos reálbé­re 1956-tól 1966-ig 47 száza­lékkal, a munkás és alkalma­zott népesség egy főre jutó reáljövedelme pedig 64,3 szá­zalékkal emelkedett. A bérből és fizetésből élők számaránya 1951-től 1966-ig több mint másfélszeresére nö­vekedett. Az iparban és épí­Pártunk IX. kongresszusa fontos határozatokat hozott dolgozó népünk életkörülmé­nyeinek további javítására. Jó­váhagyta — 1970-ig történő be­vezetéssel — az'ipar területén a munkahét 44 órára történő csökkentését. Ennek előkészí­tése folyamatban van. Az elő­készítéshez gondos elemző, szervező munka szükséges, és az, hogy felhasználjuk a mun­ka- és üzemszervezés terén meglevő tartalékokat. Ezek ki­vétel nélkül minden vállalat­nál megtalálhatók. E tartalékok feltárását nem­csak a 44 órás munkahétre va­ló áttérés teszi szükségessé, ha­nem az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése is, melynek az a célja, hogy'a termelé­kenység gyorsabb méretű nö­vekedésével további eredmé­nyeket érjünk el a dolgozók életszínvonala, valamint mun­tőiparban foglalkoztatottak száma pedig 1966-ra az 1951. évinek mintegy kétszeresére nőtt. Régi elavult nyugdíj- rendszerünket 1958-ban átala­kítottuk egy korszerűbb — és a réginél nyugodtabb öregkort biztosító — nyugdíjrendszer­ré. A mezőgazdaság nagyüzeme - sítésével együttjáró jelentős fejlődés lehetővé tette, hogy legutóbb a mezőgazdasági dol­gozók számára is — az iparé­hoz hasonló — új nyugdíj- rendszert hozzunk létre. 1959-ben, majd 1965-ben és 1966-ban emeltük a családi pótlékokat. A szülő anyák és a család megbecsülését kifeje­ző fontos intézkedése volt pár­tunknak és kormányunknak a szülési szabadság 20 hétre tör­ténő fölemelése. Az iparban mintegy 210 000, egészségre ártalmas munkate­rületen foglalkoztatott dolgozó munkaidejét 36—42 órára csökkentettük. ka- és életkörülményeinek ja­vítása terén. Jelentős intézkedésként em­lítette meg a miniszter a kor­mány ez évben hozott hatá­rozatát a csökkent munkaké­pességű dolgozók védelméről. Pártunk IX. kongresszusának határozatai és az annak nyo­mán hozott intézkedések so­rában külön kiemelendők azok, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság útjára tért szorgalmas parasztságunk élet- és szociális körülménvei- nek további javítására irá­nyulnak. Az űj gazdaságiránvítási rendszer előkészítése során — folytatta Veres József — meg kellet vizsgálni, hogy a munkaügyi rendelkezések — és ezek között különösen a Munka. Törvén vköny ve — mennyiben felel meg az új követelményeknek. A jelenlegi Munka Tör­vénykönyve 1951-ben jött lét­re. A centralizált, utasításo­kon alapuló gazdaságirányítá­si rendszerre épült, közpon­tilag szabályozta a részkér­déseket is. A törvénykönyvet és végrehajtási rendeletét azóta mintegy 50 alkalommal kellett módosítani. Ennek kö­vetkeztében a rendelkezések E körülmények önmaguk­ban is indokolják egy új Munka Törvénykönyve kiadá­sát. De elkerülhetetlenül szük­ségessé teszi ezt az is, hogy az 1968-ban bevezetésre ke­rülő új gazdaságirányítási rendszer — a gazdálkodás minden ágában — igen jelen­tős önállóságot biztosít a vállalatoknak. Az új törvénykönyv ter­vezetének alapelve, hogy ma­gát a törvényt elvivé tegyük és a részletes szabályozást a végrehajtási utasításokra, alapvetően azonban a válla­latoknál megkötendő kollek­tív szerződésekre bízzuk. Ez­zel az ügyek intézése köny- nyebbé, áttekinthetőbbé vá­lik. Meggyőződésem, hogy mindazok a törekvések, ame­lyek pártunkat és kormá­nyunkat vezetik — a dolgo­zók élet-, munka- és szociá­lis körülményeinek fejleszté­se tekintetében — a törvény- tervezetben és annak végre­hajtási utasításában világo­san kifejezésre jutnak. Tisztelt országgyűlés! Ä Munka Törvénykönyve tervezetének rendelkezései kö­zül elsőként a vállalati ön­álló gazdálkodást elősegítő néhány úi intézkedésre sze­detnék utalni: A Munka Törvénvkönwé- oek 45. paragrafusa a mainál — egy sor vonatkozásban — ellentmondásossá is váltak. Ugyanakkor — a módosí­tások ellenére — nem valósí­totta meg teljes mértékben azokat a követelményeket, amelyeket a bekövetkezett társadalmi, gazdasági fejlődés a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben is indokolttá tett volna. lényegesen szélesebb mérték­ben vállalati hatáskörbe ad­ja a bérezési szabályok meg­határozását Ezzel az intéz­kedéssel a bérgazdálkodás eddigi túlzott kötöttsége — amit mind a termelési érde­kek, mind pedig a munkaerő­gazdálkodás , vonatkozásában az utóbbi években erősen vitattak — megszűnik. Lehe­tőség adódik a vállalatok szá­mára, hogy fokozottabban differenciálhassanak a dol­gozók között és — a többi tervezett intézkedéssel együtt — hatékonyabb eszközökkel rendelkezzenek a jutalmazás ás a fegyelmezés terén is. A Munka Törvénykönyvé­nek 39. paragrafusa szerint vállalati hatáskörbe kerül a munkaidőalappal történő gaz­dálkodás. A vállalat — a köz­ponti elvek keretei között — maga határozhatja meg — ter­melési igényeinek legmegfele­lőbben — a munkaidőbeosz- tást. A vállalati hatáskör növe­lésével kapcsolatban első kö­zött kell említenem a kollek­tív szerződések rendszerének bevezetését, amelyről a tör­vényjavaslat 10. paragrafusa rendelkezik. A kollektív szerződések rendszere — azáltal, hogy a ■észletes szabályokat vállalati (Folytatás a 2. oldalon*) Fel kell használni a munka- és üzemszervezés terén meglevő tartalékokot A dolgozók körülménye inek javítására irányuló törekvések jutnak kifejezésre a tervezetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom