Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-28 / 230. szám

SOMOGYI NÉPIiAP Csütörtök, 1967. szeptember 28. MEGKEZDTE TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) szántén határozza meg — egy­idejűleg szolgálja a vállalati önállóság fejlesztését és egy­ben a dolgozók érdekeinek fo­kozott védelmét. A kollektív szerződések tehát végső soron nem mások, mint a Munka Törvénykönyvének üzemi vég­rehajtási utasításai, amelyeket a dolgozók érdekvédelmi szer­ve, a szakszervezet és a válla­lat — a dolgozók bevonásával — köt meg. A szocialista demokrácia továbbfejlesztése Az üzemi demokráciának ez a széles körű fejlődése nagy­mértékben teret ad az alkotó kezdeményezéseknek, bevonja a vállalatokat és a dolgozókat az őket érintő legközvetlenebb kérdések rendezésébe. Együt­tesen döntenek vállalaton be- lü az anyagi ösztönzők kiala­kításáról, a munkidő beosztá­sáról, az esetleges túlmunka elrendelésének feltételeiről, vagy a dolgozók felmondási idejének meghatározásáról. A kollektív szerződéssel kap­csolatban meg kell említeni, hogy a törvény egyes esetek­ben kötelezően előírja vala­mely kérdésnek a kollektív szerződésben történő szabályo­zását, ez a helyzet például a munkaidőbeosztás rendezésé­nél, vagy a részesedési alap felosztásánál. Más esetekben, amikor központilag aránylag széles körbein rendezhető kér­désről van szó és csak kevés helyen kell a sajátos vállalati követelmények miatt a köz­ponti rendelkezéstől eltérni, á törvény megmondja a sza­bályt, és csupán lehetőséget ad arra, hogy a kollektív szerző­dések attól eltérően is rendel­kezhessenek. (Például a fel­mondási idő meghatározásánál vagy a heti pihenőnapok ösz­szevonásánál.) Ezekben a kér­désekben csak akkor kell a kollektív szerződésben rendel­kezni, ha a központilag megha­tározott szabály az adott vál­lalatra nem lenne megfelelő. Már a viták során felmerült, hogy a vállalati önállóság nö­velése, a gazdasági vezetők szélesebb jogköre nem ered­ményezi-e a dolgozók vélemé­nyének háttérbe szorítását, nem ragadtatja-e a vezetőket túlkapásokra? A másik oldalon a szakszervezeti jogok növe­kedésével kapcsolatban is fel­merültek aggályok: nem lesz-e túl széles körű a szakszerve­zetek beleszólási joga, s nem fogja-e ez hátráltatni a terme­lési érdekeket? A mi véleményünk az, hogy túlzott aggodalomra nincsen ok. Gazdasági vezetőink nem a társadalom céljaival ellenté­tes alapokon álló, nem valami kapitalista típusú gazdasági vezetők, hanem a mi rendsze­rünk által nevelt, rendszerhez hű, a jogokat és kötelessége­ket jól ismerő, a munkásosz­tály törekvéseit mindenben tá- mpgató gazdasági szakembe­rek. A bizalmat mindenképpen helyes nekik megadni, mert megilleti őket A párt és a kormány javasolja a szakszervezetek jogainak növelését Másik oldalon áll az, hogy a párt és a kormány — a szo­cialista demokrácia fejlesztése érdekében — javasolja a dol­gozók érdekvédelmét képviselő szakszervezetek jogainak növe­lését. A szocialista demokrá­cia messzemenő fejlődését je­lentik, hogy a szakszervezetek­nek törvényben lefektetett jo­ga: a dolgozók érdekeiben bár­mikor, bárhol felléphetnek, jo­guk van a gazdasági vezetők tevékenységének megítélésére is. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy szakszervezeteink a legnagyobb jogkörrel ott fog­nak élni, ahol erre szükség lesz. Azt hiszem, az a helyes fel­fogás, hogy a szakszervezetek szélesebb beleszólási lehetősé­ge és a vállalati vezetés na­gyobb hatásköre nem egy­mással ellentétes, hanem egy­mást kiegészítő. A Munka Törvénykönyvé­nek 14. paragrafusa tartalmaz­za a szakszervezetek közremű­ködési jogait. Ez a paragrafus jogot ad a szakszervezetek vállalati szervének, hogy a munkaviszonyt ériintő szabá­lyokkal, valamint a szocialis­ta erkölcsnek megfelelő bánás­módot súlyosan sértő intézke­désekkel szemben kifogást emelhessen. Eibben az esetben az intézkedést a felsőbb szer­vek döntéséig nem szabad végrehajtani. A viták során számosán kér­ték ennek a tételnek konkrét kifejtését, annak megmagya­rázását, hogy mi lehet a szo­cialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot súlyosan sértő in­tézkedés. Erre csak azt lehe­tett válaszolni, hogy a szocia­lista erkölcsi normák élnek, folyton tovább fejlődnek, nem lehet tehát sematikusan pa­ragrafusba szorítani őket. Ha egy adott intézkedést a jogok és kötelességek tükré­ben nézünk, kiderül, hogy ha­sonló ügyek esetében máskép­pen kell fellépni a jól dolgo­zókkal és másképpen a ha­nyagokkal szemben. A helyes eljárást tehát, hogy milyen esetekben hogyan kell intéz­kedni, az élet fogja kialakíta­ni. A felmondási idő hat hónapig terjedhet Tisztelt országgyűlés! Igen lényeges változtatásra kerül sor a felmondás kérdé­sében is. Az új Munka Tör­vénykönyve tervezetének a felmondásra vonatkozó rendel­kezései az eddigi felmondási rendszert teljesen megváltoz­tatják és feloldják a megkö­töttségeket mind a dolgozó, mind a vállalat szempontjából. A dolgozó és a vállalat hely­zete között bizonyos különbség azonban továbbra is fennma­rad. Míg ugyanis a dolgozó bármikor kötetlenül felmond­hat, a vállalatra nézve — a szocialista humanitásból faka­dó — felmondási tilalmak és korlátozások továbbra is érvé­nyesek, sőt ezek köre bővül is. Nálunk betegség, terhesség esetében már régóta felmon­dási tilalom van. A mostani szabályozás ezt kiterjeszti a sorkatona felesévére és az egyedülálló anyákra is. Megváltozik a felmondási idő rendszere. A 15 napos fel­mondási idő az esetek egy részében sem a vállalat, sem a dolgozó számára nem elé­rendő. Ha a dolgozó felmond, a vállalat nem mindig tud 15 nap alatt utánpótlásról gondoskodni, és a dolgozó ■ -m tud mindig 15 nap alatt új munkahelyet találni. A javasolt szabályozás ezért dif­ferenciált felmondási rend­szert alkalmaz. A felmondá­lentétes-e a munkához való jog állami garantálásával. Ezzel kapcsolatban elsősor­ban azt kell leszögezni, hogy a munkához való jogot al­kotmányunk biztosítja. Ezen a Munka Törvénykönyve nem változtat, sőt éppen el­lenkezőleg —■_ mint erre a törvényjavaslat 18. paragra­fusa kifejezetten ki is tér — biztosítja, hogy mindenki szabadon munkaviszonyt lé­tesíthessen. A munkához való jog ér­telme az, hogy az állam az egész népgazdaság fejleszté­sének keretei között köteles arról gondoskodni, hogy min­denki számára legyen mun­kahely, vagyis biztosítsa a munkaképes lakosság megfe­lelő foglalkoztatását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenkinek élete kez­detétől nyugdíjazásig pgy ugyanazon vállalatnál kell dolgoznia, még akkor is, ha ennél a vállalatnál a munka- lehetőség jelentősen csök­kent, ugyanakkor más., válla­latoknál pedig nagymértékű a munkaerőhiány. Az " alkot­mány értelmezésé . szerint mindenki számárá biztosíta­ni kell azt a lehetőséget, hogy ha munkaviszonya megszűnik, újból munkába tudjon állni. A dolgozók egészségének és testi épségének védelme A Munka Törvénykönyve hathatósan intézkedik a dol­gozók egészségének és testi épségének védelméről, ami­kor 51. paragrafusában ki­mondja, hogy ezit a védelmet ségével. A vita bebizonyítot­ta, hogy a közvélemény a tervezet alapvető koncepció­it helyesli, elfogadja és azt szükségesnek tartja. Ugyan­akkor sok olyan javaslat is már a beruházások előirány- I volt, amelyet hasznosítha­zásánál, a tervezésnél, a ki­vitelezésnél figyelembe kell venni. Erre a célra a válla­latnál megfelelő munkavé­delmi szervezetnek kell működnie. A munkavédelmi felügyeletet nálunk Magyar- országon — teljes jogkörrel és megfelelő szankciókkal felruházva — a szakszerve­zetek látják el. Az üzemi munkavédelem terén az eredmények a gyors ütemű fejlődéshez mérten is jelen­tősek. Nálunk az összes nyugdíj­ba menőknek csak néhány százalékát teszik ki azok, akik üzemi baleset miatt kénytelenek rokkantsági nyugdíjba menni, és vala­mennyi egyéb betegség miatt megrokkantakkal együtt sem teszik ki az összes nyugdíj­ba menők negyedét. Számos nyugati ipari országban a férfiak 60, a nők 70 százalé­ka válik rokkanttá a nyug­díjkorhatár elérése előtt. Tisztelt országgyűlés! A Munka Törvénykönyvé­nek tervezete a közvélemény széles körű meghallgatása után került a parlament, a nép lerfőbb képviseleti szer­ve elé. A beterjesztett javas­latról elmondhatiuk, hogy az társadalmi ellenőrzés mellett készült. A törvényjavaslat a SZOT-tal és az Igazsáffügv- minisztériummal együttmű­ködve, teljes összhangban ké­szült el. A nyilvános vitában mint­egy 400 000 dolgozó vett részt, és széles körben élt s véleménynyilvánítás lehető- I tünk, ezért az előzetes ter­vezetet módosítani kellett. A vita alapján került a tervezetbe a megrokkant dol­gozók felgyógyulása utáni új­bóli alkalmazásának kötele­zővé tétele korábbi munkál­tatójuknál; a több gyerme­kes anyák szabadsága és a jutalomszabadság bevezetése, ami a jól dolgozók messzeme­nő megbecsülését jelenti. A jutalomszabadsággal kapcsolatban szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy ez a rendes szabadságon fe­lül — tehát alap- és pótsza­badságon kívül — jár. Meg­említem, hogv ugyanígy a rendes szabadságon felül il­leti meg a dolgozókat a ta­nulmányi szabadság is. Az országos vitában szám­talan hozzászóló szóvátette, hogy a 40 és az 50 éves ju­bileumi jutalmakat a dolgo­zók jelentős hányada nem kaphatja meg, mert előbb megy nyugdíjba A 40 éves jubileumi jutalomnál első­sorban a nőkről van szó, to­vábbá azokról, akik főisko­lát, egyetemet végeztek, és tanulmányaikat 24—25 éves korban fejezték be, mert nyugdíjazásukig rendszerint nem töltenek 40 évet mun­kában. Az 50 éves jubileumi jutalmat rendszerint az sem érheti el, aki már 14—15 éves korában elkezdett dolgozni. A Munka Törvénykönyve vég­rehajtási utasításának 66. pa­ragrafusa — az országos vi­tában kialakult vélemény alapján — nyugdíjazás ese­tén már 35, illetve 45 munká­ban töltött év után biztosít­ja a jubileumi jutalmat Eredményeink a kölcsönös bizalom és megbecsülés révén jöttek létre Tisztelt országgyűlés! Ügy vélem, hogy az uj az országgyűlés vitassa meg és fogadja el. , Veres József munkaügyi Munka Törvénykönyvének miniszter tapssal ' fogadott beszéde után Molnár Ernő. az ipari bizottság elnöke, a tervezete híven tükrözi a ha­zánkban elért fejlődést, és biztosítja a felkészülést a to­vábbi eredmények eléréséhez. A javaslat a korábbi tör­vénykönyvvel szemben igen nagy jelentőségű változtatá­sokat tartalmaz, mert nagyok a társadalmi politikai, gaz­dasági és szociális eredmé­nyeink. Ezek az eredmények a pártunk és kormányunk, valamint egész dolgozó né­pünk közötti együttműködés, kölcsönös bizalom és megbe­csülés révén jöttek létre. Csak e kölcsönös bizalom tette le­hetővé hazánk gyors szocia­lista fejlődését, a nyugodt légkört, a szorgalmas építő­munkát. Az új Munka Törvényköny­ve az életet adó munkának alaptörvénye, és előkészítői az alkotó ember, a dolgozók iránti tisztelettel tervezték meg. Kérem, hogy a javaslatot törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. Beszéde befejeztével az országgyű­lésnek megvitatásra és elfo­gadásra ajánlotta a tör­vényjavaslatot. Ezután megkezdődött a Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat feletti vita. Kállai Gyula bejelen­tette, hogy 20 képviselő je­lentkezett felszólalásra. Dr. Jókai Loránd Fejér megyei, Korponai Lajos deb­receni, Erdei Lászlóné Sza- bolcs-Szatmár megyei és Molnár István budapesti kép­viselő felszólalása után ebédszünet következett. Szü­net után dr. Beresztóczy Miklós alelnök elnökletével folytatódott a Munka Tör­vénykönyvéről szóló törvény- javaslat vitája. Elsőnek Gáspár Sándor pécsi képviselő, a SZOT fő­titkára emelkedett szólásra. si idő 15 naptól egészen 6 hó­napig terjedhet. Hogy ezen belül mennyi, az a kollektív szerződésre, illetve a dolgo­zók és a vállalat közös meg­egyezésére van bízva. Többen feltették azt a kér­dést, hogy a felmondási rend­szerben bekövetkező változá­soknak milyen következmé­nyei lesznek. A gazdasági ve­zetők a nagyobb munkaerő­vándorlástól félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre nagyobb munka­erőfelesleg. Ami a munkaerőfeleslegtől való félelmet illeti — az új gazdaságirányítás célja nem a termelés szűkítése, hanem bővítése, tehát az eredmény semmi szín alatt sem a fog­lalkoztatottság csökkenése lesz. Természetesen a gazda­sági élet időnként megkíván bizonyos átcsoportosításokat egyik iparágból a másikba. Ami pedig a munkaerőmoz­gást illeti: nem vitás, hogy a gazdasági vezetőknek töb­bet kell törődniük a jól dol­gozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dolgozót a vállalathoz köti. Egyik képviselőtársam az előzetes megbeszélések so­rán szóvátette: náluk a me­gyében felmerült olyan ag­gály, hogy a szabad vállalati , felmondás lehetősége nem el­GÁS PÁR SÁNDOR: Minden üzemben és munkahelyen érvényt szerzünk a Munka Törvénykönyve szellemének t t i i den. Az új Munka Törvény- könyve tervezetet, amelyet a tisztelt országgyűlés elé ter­jesztettek, a társadalmi igény szülte. Minden törvény kifejezi annak a társadalomnak a jellegét, lényegét, amelyik­ben létrehozták és alkal­mazzák. Különösen így van ez az alapvető jelentőségű törvényekkel. Ma is ilyen alapvető törvényjavaslatot tárgyalunk, amely a szo­cialista fejlődés követelmé­nyeinek tesz eleget a társa­dalmi lét legfontosabb terü­letén, a munka területén. Az új Munka Törvény- könyve összhangban van mindazon intézkedéseinkkel, amelyeket társadalmi rend­szerünk további erősítése ér­dekében foganatosítottunk politikai, gazdasági és társa­dalmi téren egyaránt. Az új Munka Törvény- könyve nem szabályozza részletesen a munkajogi kér­déseket, csak azok alkal­mazásához biztosít kereteket. A kerettörvény kettős célt szolgál. Egyrészt, hogy leg­magasabb szintű jogszabály­ban, törvényben biztosítsák a dolgozónak a munkaviszony­nyal kapcsolatos jogait, kö­telezettségeit. Másrészt lehe­tőséget nyújt arra, hogy a törvény keretei között és an­nak szellemében a munkavi­szonyt érintő kérdéseket a helyi körülményekhez és fel­tételekhez igazodva szabá­lyozzák. A gazdaságirányítás re­formja, a Munka Törvény- könyve és az ennek alapján kidolgozásra kerülő kollek­tív szerződések, a párt. és a kormány minden, intézkedé­se lényegében egy. célt szol­gál. Azt, hogy minden alkotó erőt felszabadítva, a szo­cialista rendszerünkben rej­lő lehetőségeket még jobban kihasználva növeljük társa­dalmi rendszerünk gazdasági és politikai erejét. Arról van szó, hogy a munkás, a dolgozó ember számára tartalmas, gazdag, kulturált életet teremtsünk. Az a célunk, hogy teljes társadalmi és szociális biz­tonságot nyútjsunk minden dolgozó számára, hogy a munkánk nyomán elérhető legmagasabb életszínvonalat biztosítsuk egész népünknek, hogy minden ember számára elérhetővé tegyük a kultúra, a művészet minden kincset és mindazt, ami az emberek boldogságához, igazi emberi életükhöz szükséges. A dolgozók alkotják a vezetés legfontosabb elemét Tisztelt országgyűlés! Az új Munka Törvény- könyve nemcsak lehetővé te­szi, hanem feltételezi a - dol­gozók aktivitásának teljes ki­bontakoztatását, a szocialista demokrácia továbbfejleszté­sét. A gazdaságirányítás " új rendszerének megvalósulásá­val a dolgozók bevonása a vezetésbe még szélesebb ala­pon nyugszik és az üzemek­ben, közvetlenül a munkahe­lyeken az eddiginél jobban érvényesül. Ennek feltétele, hogy az üzemi, munkahelyi pártszervezetek, szakszerve­zetek és a gazdasági vezelés az üzem előtt álló célok meg­határozásába vonják be a dolgozók legszélesebb . réte­geit. A feladatok végrehajtá­sában csak akkor tudnak a dolgozók aktívan részt ven­ni, ha szerepük van a célok meghatározásában. Ez külö­nösen időszerű, mert most térünk át az új gazdaságirá­nyítási rendszerre, most ké­szülnek az 1968. évi vállalati tervek, a közeljövőben meg­kötik a kollektív szerződése­ket, és egyre több vállalat­nál készítik elő a munkaidő csökkentését. Azt hiszem, ma már min­denki számára felismert tény, hogy a dolgozók alkot­ják a vezetés legfontosabb elemét. Az uralkodó osztály­ban, a munkásosztályban év­tizedek alatt felhalmozott- ta­pasztalatok igénylése, feltá­rása és hasznosítása első­rendű kötelessége minden üzemi, munkahelyi vezető­nek. A dolgozóknak ismerni- niük kell munkahelyük ösz- szes gondját és baját, a gaz­dasági vezetés elképzeléseit, döntéseit. Így közvetlen ér­vényesül a szocialista de­mokrácia, tovább erősödik a magyar munkásosztály veze­tő szerepe, növekszik akti­vitása és történelmi felelős­sége. A dolgozók keresete nem függhet szubjektív tényezőktől I Tisztelt országgyűlés! Hazánkban a szocialista forradalom alapvető követel­ményeinek eleget tettünk. Most a szocialista viszonyok tökéletesítése van napiren­A dolgozók igazságérzeté­vel találkozik az a törekvé­sünk, hogy többet kapjon a társadalomtól és nagyobb megbecsülésben részesüljön az, aki munkája révén többet ad a közösségnek. Többször kifejtettük: nem vagyunk hívei az egyenlős- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom