Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-03 / 209. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. szeptember 3. Miért drága a csurgói piac? Magas helypénzt kér a tanács a termelőszövetkezetektől Az év bármelyik évszakát vesszük, a csurgói piac mindig drága. Ráadásul az ellátás sem mindig kifogástalan. Talán a környező termelőszövetkezetek segíthetnének a csurgói piacon a berzencei Joobb felhozatallal leszoríthatnák az őstermelők rendkívül magas árait. — Sajnos erre még nem volt példa. Azaz hogy... két alkalommal megjelent a csurgói piacon a berzencei Jobb Élet Tsz, aztán elhatározták, hogy többször nem visznek árut a járási székhely piacára. A legutóbbi tsz-közgyűlé- san Szalontai Vendel szóvá- tette: miért kér a Csurgói Községi Tanács kétszáz forint helypénzt, amikor a közös gazdaság az ellátás javítása, az árak csökkentése végett hozza fel az áruját. Száz baromfi után Csurgón 200 forint helypénzt, Nagyatádon ugyaneny- nyiért csak 15 forintot fizettek. A csurgói piac helyzetéről dr. Túri Imre, a járási tanács vb-elnöke a következőket) mondta: Évekkel ezelőtt többször is felhívtuk a termelőszövetkezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy termelőprofiljuknak megfelelően hozzanak fel terményeikből Csurgóra. Szövetkezeti stand felállításáról mégsem lehetett szó, mert akkor már kilátásban volt a piac áthelyezése. A berzencei tsz-szel szemben helytelenül járt el a községi tanács, amikor a régi rendeletet alkalmazták. Érthető, hogy a méltánytalan »adóztatás-« visszahúzódást okozott. Mivel a piac jobb ellátását, az árak leszorítását tartjuk szem előtt, továbbra is szorgalmazzuk, hogy elsősorban a kertészkedő tsz-ek a berzencei Jobb Élet és a Búzakalász, valamint az iharosi Üj Erő Termelőszövetkezet értékesítse terményei egy részét a csurgói piacon. Már elkészült a termelőszövetkezetek új árucsamokának terve, és még az idén meglesz az az épület is, ahol a zöldségen, gyümölcsön kívül élő baromfit, élő halat is árusíthatnak, pecsenyesütéssel is foglalkozhatnak. Az előbbieken kívül még más termelőszövetkezeteknek is marad árusításra hely. Bízunk benne, hogy élnek is ezzel a lehetőséggel. N. 3. Már kapható a TIT-ben az „utazási igazolvány” a szovjet jubileumi kiállításra Riportban számolt be a tv csütörtökön este arról, hogy mi látható a »Szovjet tudomány és technika 50 éve« jubileumi kiállításán. A híradó képei nagyon sok ember érdeklődését fölkeltették, s megnőtt az érdeklődés a Városligetben pénteken megnyílt kiállítás iránt. Mint már arról korábban hírt adtunk, a MÁV harminchárom százalékos kedvezményt ad a kiállításra felutazó vidékieknek. A TIT megkezdte az »utazási igazolványok« árusítását. Minden reggel nyolc órától délután fél ötig kaphatók a TIT-ben (Kaposvár, Dózsa György utca 18.) a háromforintos igazolványok. Ezt induláskor az államáson, Budapesten pedig a kiállítás kirendeltségén le kell bélyegeztetni. Az igazolvánnyal többször megtekinthetik a jubileumi kiállítást az érdeklődők. Hat, család építtetni akar — Azért nem mentem még nyugdíjba, mert a helyembe érkező kollégámnak nem tudom átadni a lakást. Pedig jó lenne már pihenni. Érzem, hogy fáradt vagyok. Kőröshegyen Engeleiter Rezső postamester szavait jegyzem. Az elkeseredést, amely úgy látszik a lelkesedést is tönkre tudja tenni, nehéz visszaadni. A kesersűég, amely a szavaiból árad nemcsak az övé, hanem másik öt társáé is. Telek, terv ran Csaknem egy esztendje vásárolták meg Balatonföldvá- ron a telket, hogy társasházat építsenek rá. Az idős postamesteren kívül ebbe a lakásba akar költözni Bessenyei László gyógyszerész, dr. Schneider Józsefné nyugdíjas orvos, aki éppen az építkezésre várva Tabra költözött a fiához; Kubator Mária bajai ápolónő. Ö szintén nyugdíjazás előtt áll. A sort két fiatal házaspár zárja le: Horváth János, aki egy falusi szobáiban él most már harmadmagával és Várszegi Miklós, a balaton- földvári pártüdülő gépkocsi- vezetője. Neki is egy szobába kellett költözni addig, amíg elkészül a lakás. De a földvári telken még mindig, nem dolgoznak a kőművesek, pedig a hat család nagyon akarja, hogy minél előbb elkészüljön az épület. Nem aura várnak, hogy lakást kapjanak, hiszen gyűjtöttek, takarékoskodtak azért, hogy minél előbb legyen a fejük fölött fedél. Az öreg postamester most keserűen fakad ki: — Ha tudom, hogy ennyi huzavona lesz vele, hát talán bele sem vágok. Mondatát élete párja folytatja: — Én annyit telefonáltam, futkostam emiatt az építkezés miatt, hogy azzal az energiával akár föl is lehetett volna építeni. Vállalkozó nincs? A típusterv alapján készülő ház adaptációját még a múlt évben elkészítették. Tárgyaltési Minisztériumba is. Az elnöki és jogi főosztálytól ezt a választ kapták: »A kisebb volumenű munkák elvégzésére a tanácsi építőipari vállalatok és a szövetkezetek jogosultak. Az említett szervek nem tartoznak a minisztérium irányítása alá, ezért az ügyben nem áll módunkban intézkedést tenni.« — Akkor megkértük a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnökét, hogy vállalja el az építkezést. Mondta, hogy menjünfe be hozzá. Megállapodtunk az időben, és autóra ültünk. Bementünk a vállalathoz, kerestük, de csak alig találtuk meg. öt perc után közölte velünk, hogy kicsi ez az építkezés a vállalatnak. Hát lehet, hogy agy 1 090 000 forintos építkezés kicsi, de ha nekik kellene kifizetni, biztos másként nyilatkoznának. Intézkedni senki sem tnd? S ezzel az utolsó remény is szertefoszlott. A Siófoki Jáirá„ITT MARADUNK..." A megalakulás óta gondot okoz a közös gazdaságokban, hogy magas a tagság életkora. Horváth Józsefnek, a taranyi Május 1. Tsz elnökének is számtalan álmatlan éjszakát okozott ez a probléma. A gépesítés ellenére szükség van több kézi munkaerőre, az öregek nem bírnak a rengeteg tennivalóval. Látta az elnök, milyen sok fiatal jár Nagyatádra dolgoz- ntf majdhogynem minden háztól valaki. Számolni kezdett: a buszbérlet 100 forint, az étkezés 200, a kereset meg nyolcszáz-ezer forint. Egyszóval egyáltalán nem ésszerű a bejárás. ben sem érdekes, ősz felé nincs nagy meleg. Este fél hatkor mikor ha amegyiink, ráérünk átöltözni, szívesen járunk moziba meg tévét nézni. Közben kiabálnak az asz- szonyok, hívják a lányokat, gyorsan jár a gép. — Felnőtt munkaerőnek számítanak, ersze nehéz munkát nem kapnak, a krumpliszedéshez hajlékony derék kell, nehezet nem kell emelniük — mondja az elnök. A tábla szélén kis csoport áll a vízhordó néni mellett, megszomjaztak. Éppen arról beszélnek, mikor rendezik meg a legközelebbi teaestet. — Nálunk ez már hagyomány úgyszólván minden szombaton összejövünk, mégis más, ha magunk között vagyunk. Nem érezzük idegenül magunkat a felnőttek között sem, a vezetőség figyelemmel kíséri tevékenységünket. Törődnek velünk ... A termelőszövetkezet vezetősége több ízben szervezett a fiataloknak, jártak a Balatonon, most pedig a mezőgazdasági kiállításon. Az elnöknek ez a véleménye: »Miért ne adjunk meg mindent, ha módunk van rá?« Az árok szélén, az árnyékban pihen a Pöttyös brigád, nevüket onnan kapták, hogy nyakukén pöttyös kendőt hordanak. — Egész nap énekelünk, mesélgetjük egymásnak, történt az előző este. Minden fiú szóba kerül... Elvörösödik Szerecz Anna, meg is bánta már, hogy mondta. Komo- dolgok- beszé- például mi lesz ezután? Beváltak a számításaink, úgy határoztunk, a jövőben is itt maradunk a tsz- ben. — Nem érdemes hajnali négykor kelni, hogy Nagyatádra mehessünk dolgozni, jobb itthon. Tanulni szeret»Szívesen Járunk moz'ba m g té- lünk vet nézni.« »Minden szombaton összejövünk.« nénk, mezőgazdasági iskolába járni, úgy mégis többet tud ■z ember — szól Hencz Kati. — Télen is lesz munkájuk? — Az elnök elvtárs azt mondta, mindig akad munka magtárban, vagy bárhol ezen nem kell törni a fejünket. Két »Pöttyös« összedugja a fejét, elnevetik magukat. ■ — Azon derülünk, elénc- keljük-e legújabb szerzeményünket. A táncdalfesztivál- ról kopíroztuk az »Adám, hol vagy?« dallamára. A mi átköltésünkben így szól: Elnök. hogy vagy, vajon merre mehettél? Kirobban a nevetés, velük nevet az elnök is ... Pintér Dezső Komolyabb dolgokról is beszélünk. Többször elment a fiatalok összejöveteleire, figyelte, müvei nyerhetné meg őket a tsz-nek, a falunak. Egyszer egy olyan szerződésről beszélt, ami négyforintos órabért, s függetlenül a csalidétól 400 négyszögöl háztájit biztosít. Többen fölkapták a fejüket, mikor maguk között maradtak, tanakodtak, érdemes lenne-e itthon maradni. Másnap tizenhatan aláírták a szerződés\ Nagy port kavar a verbecs, még javában száll á por, de az asszonyok már kapkodják a kiforgatott szemeket. Négy, feketére sült kislány egyszerre indul, hogy a kupacba öntse a burgonyát. — Ah, nem számít nekünk a por, m-gszoktuk már! Nem várhatunk, míg leszáll, mert addig megint ideér a gép — mutat a forduló traktorra Horváth Erzsi. — Reggel hét óra óta vagyunk kint, akkor még nem erős a nap, most már külcnCCservenka Ferenc felvitele) brigád. Nyakukon pöttyös kendőt hordanak. A »Pöttyös' tak a Kaposvári Épület-szakipari Vállalattal. Ígéretet kaptak a kivitelezésre, aztán vártak. Közben kiderült, hogy hat lakást nem lehet úgy fölépíteni, ahogyan gondolták. Meg kell fordítani az épületet. Ez is megtörtént. A kivitelezőt sürgették ezután, hogy kezdje meg az építkezést. Bíztak benne, hiszen ő írta alá a kiviteli terveket is. Akkor jött az első megdöbbenés: az Épület-szakipari Vállalat közölte velük, hogy kapacitás hiányában nem vállalja a ki- /itelezóst. S ezzel megindult a hat család kálváriája. Tárgyaltak a siófoki Építőipari Ktsz-szel. Azt válaszolták, hogy kétszintes ház építéséhez nincs fölszerelésük. Kopogtattak Adandón, a válasz itt is rövid volt: Földváron nem éri meg nekik, hztán mentek tovább: Tamásiba, Nagyatádra, Balatonfü- redre, Somogyvárra, Tabra, Fonyódra. A válasz mindenütt ugyanaz: nem vállalják. A panaszuk a Népszava szerkesztősége és a rádió útján eljutott az Építésügyi és Városfej leszsi Tanács építési csoportjánál azt kérdem, hogy ki tud segíteni ilyen esetben? A válasz rövid. — A vállalatok és ktsz-ek maguk döntenek, hogy milyen építkezést vállalnak el. Kötelezni egyiket sem lehet rá. — Ezek szerint a földvári társasház nem épül föl? — De igen, ha tudnak rá vállalkozót találni. És ha nem tudnak? Kilincseltek a lakók, kopogtak mindenütt, s mindenhol elutasították őket. Pedig megérdemelnék, hogy támogassák azt az akciót, amelyet ők kezdeményeztek. Nem lakást kérnek, hanem segtíséget ahhoz, hogy fölépíthessék abból a pénzből, amit összegyűjtöttek hosszú évek során. Ügy látszik, ezt senki sem méltányolja. Vagy mégis? Talán akad egy ktsz vagy vállalat, amelynek megéri ez az építkezés. A megyei tanács építési osztálya és a KISZÖV .udna segíteni. Segít is? Kercza Imre „Mit tud“ a kísérleti paradicsom Zöldségtermesztési tapasztalatcsere Nagyatádon A napokban ötvenkét sző- I . etkezeti vezető — elnökök és szakemberek — zöldségtermesztési tapasztalatcserén vett részt a nagyatádi járásban. Ismeretes, hogy a Nagyatádi Konzervgyár rekonstrukciója után ebben a körzetben nagy feladatok várnak a nagyüzemi gazdaságokra. Nem mindegy, hogy mit miért és mennyiért termel a szövetkezet, ezért a kertészetek jelenlegi nagyarányú fejlesztésének időszakában fokozott jelentősége van a ió tapasztalatok terjesztésének. A járás irányítói a tavasszal mar rendeztek egy hasonló jellegű összejövetelt, lényegében ennek a folytatása volt ez a mostani tanácskozás. A nagyatádi, a háromfai tsz kertészetét, a konzervgyárat, illetve a gyár kísérleti telepéi tekintették meg most az irányítók. A tavasszal a munkakezdés körülményeit, főként a palántanevelési módszereket tanulmányozták, most a tavasz óta elért eredményeket vették számba. Főként az erőteljes nevelés, a korán kiültethető palánták előnyei forogtak szóban, s leginkább a nagyatádi szövetkezet példája igazfolta a részvevőknek, mennyire jövedelmező a korai termelés, így a gazdaság a tömegáru jelentkezése előtt primőr téritekéit a MÉK-nél vagy saját elárusítóhelyén értékesítheti. Eddig sem volt mellékes, most még fontosabb, nogy milyen a kapcsolat a termelőüzem és a gyár között. Ez a tapasztalatcsere módot adott arra is, hogy a kapcsolat tovább erősödjön, kicseréljék tapasztalataikat, rpegbeszéljék gondjaikat, bajaikat. A gyár segít a vele kapcsolatban álló üzemeknek, ezt bizonyítja az is, hogy az idén fajtakísérleteket folytattak a paradicsom érési idejével és a hozamának nagyságával kapcsolatban. A tapasztalatcsere résztvevői megtekintették ezt a telepet, tamil mányozták, hogy melyik fajta paradicsom »mit tud«. A közeljövőben ezekről fajtaleírást küld a gyár a gazdaságoknak, s az üzem kiválaszthatja közülük azt a fajtát, amelynek termelését a legcélszerűbbnek tartja.
