Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-03 / 209. szám
Vasárnap, 1967. szeptember 3. 3 SOMOGYI NEPtAP Elégedeif Ebédidőben elcsöndesedik a major. Leállnak a gépek, az emberek a jak árnyékába húzódnak. A füvet kiégette a nap, így a kabátjukon csinálnak helyet maguknak egymás mellett. Beszélgetnek. Egy száraz akácfának dőlve magas, vékony arcú férfi kot- rogatja gulliver csizmáiról a rátapadt agyagot. A szemét csak akkor látni, amikor hátratolja kopott slides sapkáját. Barnára égett arcán elégedett mosoly. — Ha azt mondták, hogy sokat dolgozom, igazuk volt. Meg abban is, hogy sokat keresek^ Dehát ez így is van rendjen. Ha történetesen egy másik gyalogmunkás kétszer annyit fárad, mint én, megérdemli, hogy kétszer any- nyit is keressen. — Az én műhelyem hol nagyon hideg, hol nagyon meleg. Befújja a szél, beázik a teteje, egész évben a szabad ég alatt dolgozom. Ácsok mellett, kút ásóknál, zsákolok közt, a vegyszere- zőknél, mikor hol van munka. Az idén júliusban a legkevesebbet fizették: 2400 forintot. — Mennyi volt a legtöbb? — Áprilisban háromezer- hétszáz. Faragó Józsefet a kapolyi termelőszövetkezetben tréfásan »méregkeverőnek« hívják, mivel évek óta ő látja el a nagy teljesítményű Ra- pidtox gépet növényvédőszerrel. Pedig az Űj Elet Tsz >*méregkeverője« nagyon is barátságos ember. — Aki vegyszerekkel dolgozik, annak nagyon adó kell figyelni a munkájára, figyelmetlenséggel nagy károkat okozhatna az ember. Ezt a munkát szeretem a legjobban. Száraz, izmos kezét a térdére fektetve pihenteti; a napi munka után a háztáji várja: a kert, a szőlő, a baromfiak. Keveset pihen. Nyáron, amikor a háztájiban is több a munka, 5—fi kilót lefogy, annyit dolgozik. Ez most már minden nyáron így van. — Gondolkodtam már magam is azon, hogy ráérnék lassabban. Utóvégre 53 éves vagyok, de higgye el, nem megy másképpen. Ahogyan az ember egy életen át megszokta, csak úgy tud dolgozni. — Ha azt mondják rám, hogy elégedettnek látszom, ez azért lehet, mert megvan mindenem. Nem mi vagyunk a leggazdagabbak a faluban, de én ilyesmire nem is törekedtem soha. Azt tartom: ne gazdag legyen az ember, hanem boldog. — Itt talán szegényen is gazdágnak érezném magam. Dolgoztam az iparban is, az ország másik felében, jól kerestem, de haza > vágytam. Kapoly a szülőfalum. Hányszor bejártam a dűlőket titokban felkapasziíodva a szénásszekerek hátul kiálló ven- dégrúdjaíra. Arra meg a madarakat lestük félnapszám, mikor költöznek. Ezt a határt nem lehet elfelejteni, csak megszeretni, egyre jobban. Azok a szép emlékek az idő múlásával mindig szebbek lesznek. Ezért is jöttem visz- sza annak idején. Falusi ember vagyok, itt a helyem, itt érzem jól magam. Sokéves munkájáért 1964- ben megkapta a Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó kitüntetést. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik akkor sem zúgolódnak, ha olyan munkára küldik őket, ahol előre tudják, hogy csak keveset keresnek. Faragó József megelégszik a kevesebbel is. Csak a munkában nem. Szorgalma mellett talán még a jókedv jellemző rá leginkább. Barátságos, mosolygós arcú ember. Pedig nagyon sok nehéz napot élt át távol a falujától, a családtól. Nem utazott, nem költött, hogy minél több pénzt adhasson postára. Most a felesége is a szövetkezetben dolgozik, mindketten szépen keresnek, évről évre gyarapodik a háztáji állatállományuk. Pár éve a rizling is újra úgy terem, mint régen. Hát ezért elégedett Faragó József. , • Nagy József Hogy szebb legyen a környezet Brigádnévadó Ezen a délutánon kérges kezű asszonyok találkoztak a párthelyiségben. A Győzelem és a Petőfi brigád tagjai. Az elsők mint vendégek, az utóbbiak mint vendéglátók. Régen versenyez már ez a két kollektíva egymással a Kefe- anyag-kíkészítő Vállalatnál. A mostani találkozót annak szentelték, hogy még közelebb kerüljön egymáshoz a Győzelem és a Petőfi. Ne csak a munkában legyenek együtt, hanem azután is. A legszebben Tóth Imréné, a pártszervezet titkára fogalmazta meg ezt: — Mindnyájan asszonyok vagytok, anyák vagytok, közös az örömötök, a bánatotok. Sokkal jobban megértitek egymást a munkában, ha barátságot köttök. Gazdag programja volt ennek a délutánnak, hiszen névadó ünnepséget tartott a Petőf brigád. Farkas And őszinte hangú idéze- zetekkel tarkított szubjektív előadást tartott Petőfi Sándorról, hogy még jobban megismerjék névadójukat Sör, pogácsa és kávé került az asztalra. Megeredt a szó, sok mindent meg- hánytak-vetettek az asszonyok. Podráczky János főmérnököt is meghívta a két brigád. — Elégedettek-e a munkával, a fizetéssel. Nincs-e valamilyen kérésük? — kérdezte a főmérnök. Keresetlen szavakban mondták el érzéseiket, véleményüket a brigádtagok. — Szeretünk itt dolgozni, sohase legyen rosszabb — mondtá az egyik aszszony mosolyogva. A muskátli kiment a divatból. Egyre kevesebben tartják és még kevesebben vásárolják ezt az évszázadokig olyan kedves növényt A modern lakásokba modern növény való — mondják a szakemberek. Főleg azokat a tetszetős, mutatós virágokat és zöldnövényeket vásárolják, az emberek, amelyek díszítik a lakást, s nem túlságosan kényesek. A siófoki Kertészeti és Parképítő Vállalat éppen ezért törekszik sok új virág meghonosítására. A siófoki üvegházban datolya és phő- nixpálmák kösznötik a látogatót, s az idén először tartanak orchideát Színt adni A vállalat jnost teszi az első lépéseket, hogy az eddiginél jobban beleszóljon az ízlés alakításába. Kiss Béla igazgató-főmérnök így fogalmazta meg ezt a tevékenységüket: »Az elkészült épületek környékének mi adjuk meg a végleges formát«. A parképítés — úgy mondják — nehéz, de nagyon hálás feladat. Hiszen a zöld gyep egv-egy épület körül meg a virágok, mindenképpen hirdetik a kert alkotójának szépérzékét. Négy megvének dolgozik ez a vállalat. Programjában szerepel többek között a balatonkenesei hőerőmű, a tabi kenyérgyár környékének és a balatonföldvá- ri kemping és strand környékének parkosítása. Sorolhatnánk hosszan -a létesítményjegyzéket. Mindennél többet mond azonban az igazgató-főmérnök néhány mondata: »Mi arra törekszünk, hogy szebbé varázsoljuk a környezetet, amelyben az emberek élnek. A zöld és a virág hozzátartozik a modern életkörülményekhez. Az a jó, hogy ezt egyre többen észreveszik. Színt akarnak adni a környezetüknek. S ezt a színt elsősorban az szegfű. Ezt a virágot a télen vásárolhatják meg a város lakói. A rózsa, a ciklámen, a hortenzia dömpingárunak számít az idén a vállalatnál. Sok van belőle, sokat is visznek a vevők. De nemcsak vágott virágot. Különböző egynyári növények palántáiból háromszázezret adott el a vállalat. Ezeket magánházaknál ültették el. A virágon kívül díszfákkal is foglalkoznak. Az ősszel pedig az Alsótekeresi Állami Gazdaságból gyümölcsfacsemetét hoznak és bizományosként árusítják a virágboltokban. Azt tervezik, hogy kétszáz forinton felüli érték esetén házhoz is szállítják a csemetéket. Az sem történt meg még, hogy a virágboltok árusítottak volna karácsonyfát. A vállalat hatholdas telepítéséből ezentúl azok kapnak — akár vágva, akár cserépbe ültetve — akik a boltban megrendelik. Mit jelent az Interflóra? A virág nemcsak itthon, hanem külföldön is kedves ajándék. Ezért lépett be a vállalat az Interflóra nemzetközi szervezetbe. Ezen keresztül a Kaposváron befizetett virágot akár a föld másik részére is eljuttathatják a megajándékozottnak. Akik tüdnak erről, ki is használják. Érdekes módon Somogyba sokkal több virágot küldenek külföldről, mint az itt élő emberek külföldre. Főleg a Balaton-parton veszik igénybe a szolgáltatást. Nem múlik el olyan hét, hogy valamelyik szállóba ne kopogna be a boy néhány szál külföldről küldött virággal. S hogy tisztában legyenek a vállalat jövőjével, a megvalósuló tervekkel, a főmérnök rövid tájékoztatót tartott a két brigádnak. Egy kellemes és hasznosan eltöltött délután emlékével mentek haza a gyárból az asszonyok. Nyolc évig volt KISZ-titkár Pénteken a Gyógyszertár Vállalat KISZ-esei ünnepélyesen elbúcsúztatták Makk Ildikót, akit fölvettek az egyetemre. Makk Ildikó nyolc évig volt á vállalat dolgozója és KISZ-titkára. A KISZ városi bizottsága is megjutalmazta a lelkes KlSZ-veze- tőt ott dolgozó, élő emberek élvezik«. PJTT Y A F * p |\,T Egy kihasználatlanul álló istállóban kapott helyet a tavasszal 6000 na- 1 JLJ X XV xx I XV 1VX pospulyka a somogyacsai tsz-ben. Megfelelő melegről különleges olaj-" Új szolgáltatások A kaposvári üveghézban az idén először virít a dán kályhák beállításával gondoskodtak. Az egyébként kényes állatoknál minimális, 5—6 százalékos elhullás volt, s gyors a súlygyarapodás. Már nem ritka a 2, 2 és fél kilós pulyka se. Karácsonyra valameny- nyit hét-nyolc kilósra szeretnék felhizlalni. Előzetes számítások szerint kétszáz forintot szeretne kapni darabjáért a szövetkezet. Jövőre tovább növelik baromfiállományukat. A már meglevő jutompusztai és a felújításra váró gerézdi halastavak vizét jövőre kacsákkal népesítik be. A jövő évben már halat, pulykák é» pesaanyekacsái is értékeste a szövetkező Vasáutavu. NÉZŐPONT B átran állíthatjuk, hogy az emberek legtöbb beszédtémája mindinkább az új gazdasági mechanizmus. Mostanáig főként politikusok, tudósok, gazdasági szervezők vitatkoztak, töprengtek és munkálkodtak ezen a témakörön. Természetes is ez, hisz az utóbbi évek és hónapok az előkészítés nagy erőfeszítéseit, munkálatait foglalják magukba. Az utóbbi napokban — ahogy látjuk — az előkészületek új stádiumba léptek. Napról napra újabb és újabb törvénytervezetek kerülnek vitára, újabb és újabb törvényerejű rendeletek, határozatok és intézkedések látnak napvilágot. S ezek már világosan körvonalazzák azokat a kereteket, amelyeket rövidesen mindenütt új tartalommal kell megtölteni. A konkrét intézkedések megjelenésével egyidejűleg kezd tömeggondolattá válni az új gazdasági mechanizmus helyes értelmezése. Ma már nemcsak a vezető szakemberek és politikusok gondolatát foglalkoztatja a reform gyakorlati bevezetése, hanem az egyszerű kétkezi munkásokét, parasztokét, egyszóval a dolgozó tömegekét is. A dolgos hétköznapok embere is mindinkább szakavatottan kezdi ízlelgetni a szó jelentőségét, az elképzelések értelmét, tartalmát. Munkahelyen: üzemekben, hivatalokban, a termést adó földeken egyre több szó esik a reform lényegéről. A napirenden levő viták, érvek — a legjobb szándék ellenére is — óhatatlanul rejtegetnek magukban téves nézeteket, helytelen elképzeléseket, gondolatokat is. És most ezekről akarok szólni. Vannak, akik nagy előszeretettel tervezgetik, ácsoilgatják a kis egyéni »maszek« mechanizmusukat, természetesen a közösség érdekeinek figyelmen kívül hagyásával. Némelyek kizárólag egyéni érdekeiket tartják szem előtt, mellőzve a népgazdaság, a közösség összárdekét. Az egyik ilyen helytelen szemlélet, amivel imitt-amott mind többet találkozunk, a túlzott nagy várakozás. »Majd az új mechanizmusban« — mondják, ha yalahol hibát, hanyagságot, tervszerűtlenséget vagy igazságtalanságot látnak. Ha némely helyen kevés a kereset, akkor is így vélekednek: »■Majd az új mechanizmusban«. Ezek az emberek valahogy úgy képzelik el a dolgot, hogy december 31-én — szilveszter éjszakáján — valahol a központban megnyomnak egy gombot, és egy csapásra minden megváltozik. Eltűnnek a hibák, a bajok, az emberek egyik napról a másikra jobban élnek, szóval életbe lép a minden igényt és elképzelést kielégítő új mechanizmus. Ám látni kell, hogy az új mechanizmus nem egyszerűen csak elhatározás kérdése. Megvalósítása nem egy dátum percnyi pontossággal történő megjelölése. Nem erről van szó. Az új mechanizmus bevezetését több év gondos — ezernyi részletkérdéssel számoló — előkészítése, vitája előzte meg. S természetesen a megvalósításhoz is időre, évekre van szükség. 1968, január 1-re elkészülnek az úgynevezett alapok, mondhatjuk úgy is: a keretek. Ezek törvények, rendeletek, határozatok, miniszteri intézkedések, átszervezési intézkedések stb. De a tartalmi munka tulajdonképpen csak ezután kezdődik. A keretek önmagukban még nem boldogítanak. Az eddig végzett munkák — közgazdasági elemzések, tervezések és még sok-sok más — lényegében az új mechanizmus tartalmi munkája igazi megkezdésének az alapját és föltételeit biztosították. A munka java — amihez az egész dolgozó nép egységes közreműködésére lesz szükség — valóban 1963 januárjától kezdődik, de az — ahogy az előbb említettük — több évig is eltart. S hogy milyen eredménnyel jár, milyen ütemben tudunk haladni, az attól függ, hogy ki-ki a maga posztján — vezető és egyszerű munkás — hogyan állja meg a helyét. Rendeletekkel nem lehet új értéket előállítani. A-nyagi javakat csak munkával lehet létrehozni. A rendeletek a többtermelésnek csak a föltételeit biztosítják. Ahhoz, hogy jobban éljünk, mindenekelőtt többet kell termelni. S az új mechanizmus alapelkepzelése éppen az, hogy jó munkaszervezéssel, a termelékenység növelésével, a munkaidő jó kihasználásával, okos, takarékos anyaggazdálkodással több új terméket állítsunk elő. S mindezt kevesebb munkaráfordítással, tehát olcsóbban. Olcsóbb termeléssel válik olcsóbbá, jobbá a megélhetés is. Ahogy az előbb szó volt róla, az új mechanizmus rendeletéi biztosítják a rugalmas, önálló gazdasági irányítást, vezetést. Ahol ezt a lehetőséget nem használják ki, nem élnek ezekkel az adottságokkal, ott a jövőben is aligha tudnak előrelépni. S ahol nem lesz előr elépés az üzemszervezésben, a gazdaságii irányításban, ott nem növekszenek a jövedelmek és más egyéb juttatások sem. Ahhoz, hogy az emberek jobban éljenek, több anyagi jayat kell előállítaniuk. Ez a jólét növelésének egyetlen forrásé. E hhez a problémakörhöz kapcsolódik egy másik téves nézet is, amely mostanában egyik-másik üzemünk vezetői körében kezd elharapódzni. Ez az úgynevezett »számlabenyújtás«. Erre csak egyetlen példát: egyik ütemünk vezetőivel beszélgettem a minap. Természetesen a gazdasági reformról esett köztünk a legtöbb szó. Milyen elképzeléseik vannak arra — érdeklődtem —, hogy a jövőben jobb eredményeket érjenek el és gazdaságosabban termeljenek? Egyszerű ez — mondták. Fölemeljük ter- melvényaink és szolgáltatásaink árát. Hát ez így valóban egyszerű. Csak éppen merőben ellentétes az új mechanizmus elképzeléseivel, a gazdasági reform alapgondolatával. Bizonyos alapanyagoknál valóban szükség van termelői árrendezésre. De ez nem lehet egyedül és kizárólagos intézkedés a gazdaságosság fokozására. Ezzel még nem javul meg a munka, a munkafegyelem, az üzem gazdasági irányítása és az üzem szolgáltatása. Üzemeinkben nem spekulációval és ármanipulációval kell a dolgokon javítani, hanem ismételten jobo munkával és jobb irányítással. Mi történne akkor, ha minden üzem csak a számlát nyújtaná be? Semmi más, mint hogy egyik helyről ■ a másik helyre vándorolna a pénz, a termelés pedig stagnálna, tehát maradna minden a régiben. Az átmeneti »átállási« időszak — mint általában minden újra való áttérés — okoz majd bizonyos nehézségeket. Éppen ezért türelemre, megértésre van szükség. Türelmesnek kell lenni a vezetőknek és dolgozóknak egyairánt, elsősorban egymás iránt. Nem olyan intézkedésekre van szükség, amelyek csak ideig-óráig hoznak javulást. Egy-egy elhibázott, meggondolatlan lépés évekig éreztetheti káros hatását, és hátráltathatja a szép elképzelések valóra váltását. M indenekelőtt azonban aura van szükség, hogy valamennyi szinten helyesen, egységesen értelmezzük az új gazdasági mechanizmus gondolatát. Azt kell megértenünk és megértetnünk, hogy mint ahogy a mi társadalmunkban minden, így az új gazdasági mechanizmusban is minden az emberért, az ember érdekében történik. Wirth Lajos
