Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-27 / 203. szám
SOMOGYI NfiPLAP 4 Vasárnap, 1967. augusztus 87. KÖNNYEZNEK A FALAK Vízben hagyták az építők a termált és az uszodát Gyereknap van a termál fürdőben, mint a heringek, úgy szoronganak a felnőttek és a gyerekek a használat közben kicsinek bizonyult medencékben. A padlón hatalmas tócsákban áll a víz, nem bír elfolyni. ^ — Rosszul rakták le a burkolatot, s nem oda lejt a padló, ahol a lefolyók vannak. Ezért áztatja a falat a víz — mondja kísérőm, Horváth Tivadar, a Víz- és Csatornaművek főmérnöke. — Nem rejt ez magában baleseti veszélyt? — Dehogynem... Aztán egészségi szempontból sem jó, hogy ezt a sáros vizet beviszik az emberek a medencébe. Kiverte a salétrom a falakat Bejárjuk az egész termált és az uszodát. Mindenfelé a víz nyomaira bukkanunk. A földszinten levS szolgálati lakást két héttel az átadás után elöntötte a víz. Még most sem lakik benne senki, mert az építők csak most állnak neki a rendbetételének. A falakon minden földrészt kirajzolt feketével a víz. A kinti bejárat piros tégláit salétrom verte ki. Siralmas látvány. — Székre kell állni, hogy kilásson az ember — mutat a lakás »plafonra« helyezett ablakaira a főmérnök. Visszafele benézünk a mosókonyhába. — Csöpög — tartja magasba a fehér köpenyes asszony a markát, s kövér vízcsöppek fröccsennek szét benne szabályos időközökben. — Itt a női zuhanyozó önti el a helyiséget meg a folyosó előterét — mondja Jakab József, a fürdő vezetője. Átmegyünk a túloldalra, az orvosi rendelőbe. Két hete bokáig állt itt a víz, mint a rostán, úgy folyt át a falon a kádfürdőből. A csigalépcsőn leereszkedünk a kazánházba. Óriási salakhegyek állnak lent. Ahogy a munkások számították, körülbelül két vagon salak áll odalent. S kivitelezési hiba miatt csak most kezdhetik meg használni a salakliftet. — Ma begyújtottuk a* hármas ikerkazánt, hát könnye-! zik a hetes és a nyolcas borda között. Csak jön belőle a viz, s nem ég. Amikor átvet..k, szóltunk, hogy javítsák ki. Azt mondták, hogy rendben van. Hát láthatják, hogy nincs — füstölög Horváth József csoportvezető. Meglékelték az úszómedencét Az uszoda megnyitása után derült ki, hogy nincs megoldva a padlón összegyűlő víz elvezetése. S mivel az uszoda burkolata a lépcső irányába lejtett, Niagaraként zúdult le az előcsarnokba, megesett, hogy bokáig jártak benne odalent. Sorozatosak voltak a kisebb balesetek, a síkos burkolaton elestek a vendégek. Hosszas huzavona után szükségmegoldás lcént nyolc helyen meglékelték a medence műkőburkolatát, s csatornákat helyeztek el benne. Ezek vezetik el a vizet a medence túlfolyó vályújába. S hogy többet ne zúdulhasson le a víz az előtérbő, körülbástyázták egy szegéllyel. — Nem csúfítja ez el az uszodát? — Egy kicsit... a gyakorlati haszna azonban kétségtelen — így a főmérnök. — Nem szerepelt a tervben a víz elvezetése? — Nem volt rá utalás. Mi december közepén leskiccel- tünk egy javaslatot az építésvezető irodájában... Akkor még nem rakták le a burkolatot. Sajnos, ez elsikkadt Packáznak az építők Nem hiába mondják, hogy nehéz visszacsalogatni az építőket, ha egyszer már elmentek valahonnan. Az ÉM Állami Építőipari Vállalat seim igyekezett megszüntetni a hibákat. Kétszer módosult a határidő, s most is később lesknek készen, mint ígérték. Ezért volt kénytelen augusztus 3-án azt írni a Beruházási Iroda, hogy döntőbizottsághoz fordul, ha nem fog neki a munkának az építővállalat. — Kétségtelen, hogy van kivitelezési hiba — ismeri el Gebhardt György építésvezető. — A negyvenmillióhoz képest azonban ez semmi. Nem azt mondom, hogy ez törvény- szerű, nekünk is jobb, ha nincs hiba. — Felelősek-e a munkások? — A termál burkolatánál a szakipar rosszul csinálta meg a lejtést... A födém leázása szintén mulasztás következménye, ugyanis el volt repedve a szigetelés. Higgye el, senkinek sem kívánom, hogy ilyen tervek alapján dolgozzon három évig. Felületes volt a gépészeti rész. S mi a véleménye a Beruházási Iroda szakembereinek? Amikor először beszéltem Baranyai Lajos gépész ellenőrrel az uszoda vízelvezetéséről, azt mondta: — Az első tervbírálatkor kellett volna észrevenni, ez azonban elcsúszott. Hiába, nem tudunk ilyen apró részletekkel is foglalkozni... Második beszélgetésünkön ott volt Vermes Zoltán műszaki csoportvezető és Várhelyi Péter építész, műszaki ellenőr. — A tervező nem tartotta szükségesnek, hogy lefolyókat helyezzünk el az uszoda padlójában, mert a szigetelést nem lehet tökéletesen elkészíteni. A termál tapasztalatai bizonyítják ezt — mondta Várhelyi Péter. — Ha tökéletes a burkolat, megfelelő a lejtése, nem áll tócsában a víz. Ugyanez a helyzet a termálban. A tizenegy lefolyó elvezetné a vizát, ha jól rakták volna le a j ur kola tot. A kádfürdőiben úgyszintén másfelé lejt, mint ahol a lefolyó van. Mindezekért tizenöt százalékos érték- csökkenéssel vettük át az említett munkákat. — Az értékcsökkenés nem vigasztalja a vendégeket! — Ha viszont felbontatjuk, több százezer forintos kár származott volna — mondja Várhelyi Péter. Hiteles bejegyzésekkel bizonyították, hányszor felhívták az építők figyelmét a szigetelés rossz minőségére. Ennek ellenére áok volt a nem javítható hiba. Azt hiszem, hogy kint vagyunk a vízből ezzel az oknyomozással. A szálak öásze- kuszálódnak, tervezői, kivitelezési, ellenőrzési hibák szövevénye juttatta ide ezt az új létesítményt. Most már eléggé megfoghatatlan a felelősség. Ezért ennek az ügynek az a fő tapasztalata, hogy a megye érdekében sokkal nagyobb lelkiismeretességre van szükség minden építkezésen. Lajos Géza-.KÉS HANGULAT FOGAD a segesdi zociális otthan- oan. A gondozottak többsége a parkban napozik, a padokon beszélgetnek kettes-hármas csoportokban. Csak a nagyon öregek és a betegek nem jöttek le, ők a szobákban olvasgatnak. Meghittek és barátságosak a szobák, mindegyikben virág van. Az otthon dolgozóinak figyelmessége,.. — Mintegy ötven nő dolgozik itt — mondja Foki Jánosáé főkönyvelő —, s igyekszünk mindent megtenni azért, hogy gondozottaink minél könnyebben viseljék el azt a megrázkódtatást, amit a családi környezetből való kiszakadás és a közösségi életbe való beilleszkedés okoz nekik. A női dolgozók vagy KISZ- tagok vagy a községi nőtanács tagjai, elnökük Fokiné. A NÖTANÁCS TAGJAI időnként műsoros esteket rendeznek az otthon lakóinak. Ók szervezik meg a gondozottak névnapjának és születésnapjának megünneplését. Az ápolónők tartják számon azt, hogy milyen a kapcsolat a hozzátartozókkal. Sajnos elég gyakran előfordul, hogy nekik kell felszólítani egy-egy gyermeket vagy unokát, hogy írjanak levelet, vagy jöjjenek már el meglátogatni az idős embereket. HAZA — Jó a nőtanács kapcsolata az óvodával — jegyzi meg Fokiné —, így aztán gyakran eljönnek a kicsik rövid műsorral hozzánk. Nagyon megható délutánok ezek, gondozottaink édességgel kedveskednek a gyerekeknek a versekért, dalokért. A múlt évadban kétszer voltak az otthon lakói Kaposváron színházban. Az Aranyvirág, illetve a Luxemburg grófja című operettet nézték meg. Autóbusszal hozták be az öregeket, mindenki nagyon jól érezte magát. A nőtanács tagjai között elosztották a kísérést, szívesen vállalta mindenki ezt a megbízatást. — Nagyon összetett dolog ez, nemigen lehet elválasztani a hivatást a társadalmi munkától. Egy a célja mindkettőnek: minél kellemesebben töltsék itt napjaikat az idős emberek. A SZOBÁKBAN OLVASGATNAK, beszélgetnek a gondozottak. Mindegyiküknek földerül az arca, amikor meglátják a főkönyvelőt és a gondnokot. Az egyik ezt köszöni meg, a másik azt; ezer apró üggyel keresik föl az otthon vezetőit, s ők igyekeznek gyorsan, érdemben - intézkedni. Poli néni olvasgat, amikor belépünk. Előtte térkép, a Stuart Mária eseményeit kíséri térképen is figyelemmel. — Nem tudok lemenni, szabadságon voltam, és eltörött a lábam — mondja. — Nyolcvanhét éves korban ez már nem kis dolog. Az ország másik végében történt az eset és nagyon megnyugtató volt nekem, amikor Se- gesdre hazatértem. Amikor eljövök, Fokiné odasúgja: — A mi munkánknak ez a jutalma. Ide haza jönnek vissza az emberek ... Strubl Márta A régi kőépületek között, amelyeket már nem laknak, múzeumként áll egy-lzét épület. Mintha lakói a szomszédba mentek volna, vagy még inkább dolgozni, mondjuk halászni. Várni lehet őket minden pillanatban. A halászházból mégse a vízre mehettek, mert a fészerben hagytak minden szerszámot: varsát, villát, kerítőhálót, ladikot. Arrébb egy zsellérházt az ősi foglalkozások eszközei itt is úgy állnak, mintha csak meg kellene szólítani őket, és indulnának maguktól munkába. — Ettől ájulnak el a külföldiek — hátrafordulok a beszéd irányába. Egy házaspár kószál mögöttem. Arcukról az »ájulás« legkisebb jelét se olvashatom le ... A népművészeti háztól pár méternyire embertömeg zsong, odamegyek. Vásár. Egyelőre alig látni, hogy mi forog kézen. A kerítés mellett egy ágas fán köcsögök és vázák ásítanak nagy kerek szájukkal, de nincs sok idejük erre, mert »őket« is forgatják a kíváncsi kezek. Ismerősök tűnnek fel, kaposváriak: Tamás László és Barth Ferenc. A földön agyagedények sorakoznak, virágcserepek, csibeitatók, tejescsuprok, köcsögök, lekvárosedények, mázas vázák és tálak. Áll a vásár. Régi fazekasáruk és mai népművészeti termékek forognak kézről kézre. Rengeteg a külföldi. Az edényektől balra Bognár Károly fazekas tart bemutatót mesterségéből. AZ ELET KINCS A szerencsétlenség mellett szerencséje is volt a minap Balogh János balatonkiliti lakosnak. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság rakodója figyelmetlenül ment át a sínek között a siófoki vasútállomáson, és nem vette észre a tolatást. A karja az ütközők közé szorult. A mentők kartöréssel szállították a kaposvári kórházba. A Balaton-parti vasútállomások — éppen a nagy forgalom miatt, nagyon veszélyes helyek. A szemtanúk most is hátborzongva mesélik a hétfő esti balatonföldvári esetet. Az egyik üdülő felszolgálónője későn érkezett az állomásra, és a mozgásban levő gyorsvonatra akart felugrani. De csak az egyik kezével tudta elkapni a kapaszkodót. Az egyre gyorsuló vonat a földre sodorta. Alighanem a szolgálatot teljesítő vasutas lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem esett vonat alá. A figyelmetlenség okozott már tragédiát is ezen a nyáron. Torna Tibor a siófoki állomáson rosszul ugrott le az egyik vonatról, s az éppen érkező gyorsvonat elé került. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, s a székesfehérvári kórházban meghalt. A három balesetnek van egy közös tanulsága: a rohanás, a figyelmetlenség könnyen okozhat tragédiát. De az emberek — sokszor úgy látszik — nem tanulnak az ilyen esetekből. Pedig mindegyik önmagában is intő, figyelmeztető példa. A testi épség, az élet a legnagyobb kincs. Jobban kellene vigyázni rá. Nem mának, hanem mindenkinek magának. A kirakodás után sokan vették közre az agyagárukat. Forog a korong. Finom, aranysárga agyagmasszába nyúl a kéz, s máris alakul a forma. A korongozó ügyes ujjai belefúrnak a laza r( agba, csiga jrmubu . .1. a vékonyodó L.jyag. A közönség »nyíltszíni« tapssal jutalmazza a fazekas egy-egy »ügyes«, látványos mozdulatát. Valaki felszisszen, amikor a mester egy drótszál segítségével lemetszi a korongról a kész edényt. — Bravó — hangzik itt is, ott is, mint amikor a feszült csend után a kötéltáncos a kifes.lett drót végére ér... A formátlan agyagból szép ívű tejescsupor formálódott. F >rog a korong, és zsong a nagy embergyűrű. Aki az apátságtól lefelé indult a kikötő felé, az megáll és észrevétlenül hosszasan elidőz. Egy német hölgy arról érdeklődik, meddig tart a vásár. Ma még nincs pénze. De holnap visszajön . Régen így árulták portékáikat a fazekasok. A szövetkezet megalakulása után a vidámvásárokon volt még hasonló jellegű vásár, de ott pavilonokban állt az áru. Itt a földön, hogy szabadon hozzá férhessen bárki. A Népi Iparművészeti Tanács és a EJB kezdeményezésére a tihanyi fazekasház előtt fölelevenítették a hagyományos vásári formát. A kaposvári Agyagiparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Tsz-ét bízták meg a vásár lebonyolításával. A rendezők elképzelése az volt, hogy a halott múlt emlékei mellett bemutassák az élő ősi foglalkozást is. A szomszédos skanzenek mellett ezért is építették föl a fazekasházat. Ezenkívül az idgenforgalomra is gondoltak, arra, hogy minél többféle és színvonalas emléket ct- hessenek magukkal a hazai és a külföldi látogatók, turisták. Tihany eddig is a balatoni kirándulóhelyek ranglista vezetője volt, megfelelő emléktárgyai azonban nem voltak. A vásár a vártnál nagyobb sikert ért el. Nagy forgalmat bonyolított le az Agyagiparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Tsz augusztus 20-án, rengetegen keresték föl ezen a napon a sokféle élményt nyújtó félszigetet. Egy hétig áll még a vásár. Jövőre, miután átadják a népművészeti ház mellett a fazekasházat is — itt fog dolgozni Barth Lídia — már a nyári szezon elején megindul a vásár, s tart majd a szezon végéig. Horánvi Barns (Fotó: Cservenka Ferenc)
