Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-27 / 203. szám
Vasárnap, 1967. augusztus Vt. 5 SOMOGYINÍPtAP Texasnadrág és ablakkeret A NAGYBAJOMI ÉPÍTŐIPARI KTSZ-BEN Hordják a meszet, kopái nak az állványokon, az ép., let az udvar hátuljában ro hamosan emelkedik. A mű helyekből zaj hallik, a nagy bajomi • Építőipari Ktsz-bc megindult a munka. — Mintegy százan dolgo? nak üzemünkben. Rengeteg megrendelést kapunk, ezér az idén már nem vállalunk újabb munkát, így is túllépjen férünk hozzá. Ideje, hogy felépü'ön az új. A varróban két sorban ül nek az asszonyok. Ügyese igazgatják az anyagot a yorsan mozgó tűk alá a máik kezükkel már nyúlnak az ! jért. A műhely sarkában élhalmozva a kész áru: j I texas nadrágok és munkámI hák. Emelkednek az új műhely falai. »Ideje, hogy felépüljön, olyan nagy a zsúfoltság-». tűk a tervezettet — mondja Véber József műszaki vezető. A Ktsz-nek az építőiparin kívül lakatos, bádogos, villanyszerelő, . asztalos-, fodrász-, cipész-, köteles részlege is van. A lakosság szívesen veszi Igénybe szolgáltatásainkat, ezt az üzem grafikonjai is mutatják. Tavaly 133,1 százalékra teljesítették tervüket, munkájuk értéke Ritka mestersége van Dobó József kötelesmesternek. — Bizony kevesen, Somogybán hárman vagyunk ebben a szakmában. 12 éves volt, mikor inasnak szegődött. Idestova 55 esztendeje kerül ki keze alól kötél. A kis fészerben magasan rakva áll a kender, előtte a hosszú szegekkel kivert fésülő. összesen 6 631 000 forint volt. Fölépítettek 12 lakóházat, a tavasszal különösen sokan dolgoztak a Balaton-parton. Az idén húsz lakás felépítését vállaltuk. Van, mikor az építtető vásárolja az anyagot, de akad, aki úgy kívánja, hogy teljesen mi intézzünk mindent. Mivel korszerűtlenek az épületeik, hozzáfogtak az új raktár építéséhez, telket v" sároltak az új műhelyei:1 — Nézze, milyen zsúfolt az asztalosműhely! Nem tudjuk hova rakni a deszkát, neheKezébe fog egy csomó kendert. áthúzza a szegeken. — Ez a gerebenezés. El lehet fáradni benne, hiszen a réz mindig mozog. Ezután egy nyitott terasz- a megyünk, itt fonja erős kötelekké a finom kenderszálakat. — Ez is fizikai erőt igényel, feleségemmel szoktam csinálni, de ő most beteg. Télen befújja a hó, összenberednek az ujjak. — Igaz, hogy néha fárasz- ó, kellemetlen is, azért nagyon szép mesterség. A ktsz mindenben segít. Szeretek itt dolgozni... eeunnpos TllRItiT MUROII Harmadik eve már, hogy jaranta négy hétre művcsz- eleppé alakul a Balatonbog- ári Általános Iskola. <1 Bu- lapesti Pedagógus Szakszervezet Fáklya Klubjának képző- művészeti stúdiója üt itt tanyát. Hatvankét pedagógus, ■ajztanár tölti itt szabadsága óbbik felét, kihasználva a járt, a tó és a táj ezernyi té- nalehetőségét. Az utolsó napon kiállítást rendeznek a noglári művelődési házban a nyár terméséből, a műnészte- ,ep valamennyi részvevőiének 'gy-egy alkotásából. Sárkány Lórándot, a telep vezetőjét megkértük, értékelje az itt eltöltött icjßszakot. — Az első napokat témake - reséssel töltöttük. .4 program délelőtt figurális, délután tájkép- és kompozíciófestés volt. Jobbára a balatoni halászom, a szállító és halászhajók, a rakodók munkáját., a faluban pedig parasztarcokat festetten a telep tagjai. Mint ez a tárlat, azaz bemutató is jelzi, a modern törekvések állnak elöérben. Mivel ez az anyag még nem lektorált kiállítás, sok a tépek közötti nívóbeli különbség. Témában viszont valamennyi Balatonboglárhoz, ■agy valamelyik környéki tájképfestő kiránduláshoz kötődik. — Mit tart különösen értékesnek az idei munkában? — Azt, hogy valamennyi részvevő a jelenséget nem »lefesteni«, hanem megfesteni törekszik, a huszadik századi emberének a szemléletével. Az relépésnek. S hozzátenném: azt a szorgalmat is, amit ezen a nyáron tapasztaltam. Még ma, az utolsó napon is kimentek jó néhányon akvarell- festésre; hogy még egyszer tanúi legyenek az alkony, az este, a balatoni hajnal fényeinek. — Mi a további programjuk? — A kiállítás, az idei bogiári anyag zsűrizésre kerül. A zsűrizett képekből kiállítást rendezünk a Fáklya Klubban. Többen az idei, az itt végzett Már a lehetőségnek is örültek a tabi Campingcikk Vállalat vezetői, hogy részt vehetnek az első magyar kempingkaraván nemzetközi méretű szentendrei találkozóján, amelyet az Ausztriában megtartott kempingkongresz- szus előzött meg. A kongresszus szakmai kérdésekkel foglalkozott a szentendrei Papsziget több mint egyhetes programja viszont a kíváncsi látogatók érdeklődésének kielégítését szolgálta. A tabiak nyolc sátrat vertek föl a sziget fái alatt. A sátrak iránti érdeklődés már a megnyitás perceiben jelentkezett. kempingcikk gyártó vállalatok szakemberei mindennapos vendégek voltak a tabi sátrak körül. Elismerően nyilatkozott munkájuk alapján kérik majd tagsági fölvételüket a Képző- művészeti Alapnál... A képek jelentős része valóban igeit figyelemreméltó törekvések kifejezője, olykor meghökkentő, de igen érdekes színhatásokkal. Témában a vízparti munkák mellett igen sok »-Bogiári utca«-képpel találkoztunk ezen a bemutatón a jobbára olaj-, akvarell festvállalat kiállított termékeiről a magyar kempingszövetség főtitkára is. Alkalom volt a szentendrei találkozó a tabi vállalat vezetőinek arra is, hogy megismerkedjenek a külföldi gyártó cégek termékeivel. Két sátruk, amelyet az Idegenforgalmi Hivatal vásárolt meg, nemzetközi útra indult. Több nyugati országban is bemutatják, majd a francia Riviérán állítják fel őket. A tabi vállalat vezetői, Varsányi Ottó igazgató és Csonka László kereskedelmi ügyintéző hazatérve a találkozóról elmondták, hogy a kempingcikkeket gyártó külföldi cégek termékei mellett méltó üzleti partnerek lehetnek a nemzetközi piacon ők is. A tabiak együtt állítottak a | ki a szegedi Fémfeldolgozó és mények és a különböző technikájú grafikák között. Nagy kár, hogy ez az érdekes anyag csupán egyetlen vasárnapon látható itt. Helyes enne, ha a továbbiakban — esetleg már zsűrizett formájában — legalább néhány hétig gyarapíthatná a Balatonpart meglehetősen gyér képzőművészeti látnivalóit. Finommechanikai Vállalattal és a Palma Gumigyárral. A szegediek újvonalú, praktikus utánfutójához a tabi vállalat adja a szükséges textilanyagot. Hozzásegítette a találkozón való részvétel a tabi Campingcikk Vállalatot ahhoz is, hogy termékeiket az országban is mind többen megismerjék. A termelést úgy irányítják, hogy az egyre na- nyobb mértékű belföldi érdeklődést is kielégíthessék. Ezt segítenék elő azok a tárgyalások, amelyeket a vállalat képviselői az OTP vezetőivel folytatnak: hogy vegyék föl a hitelre vásárolható cikkek közé a szebbnél szebb modern sátrakat. Nagy József önálló komponálás igénye, úgy érzem, kialakult a stúdió tagjaiban. Ezt tartom nagy előA külföldi és hazai W. E. Egy kiállítás tapasztalatai GYEREKEK VESZÉLYBEN o — Mit mondanál annak a német kislánynak, ha találkoznál vele? — Bocsánatot kérnék tőle. Nagyon halk a válasz. Lehajtott fejjel ül velem szem- oen a siófoki rendőr kapitányságon. Ettől a vékony dongá- jú, mindössze tizenhét éves szőke fiatalembertől valahogy kérdezni is nehéz. A kairóra, melyet a táskából emejt ki, itt fekszik előttem. A napszemüveg is meg a pénz egy része is. A táskában két karóra volt. Mondja, hogy az egyiket elveszítette. Nem ez volt az egyetlen lopása. — Amikor csináltad, nem gondoltál erre? — Nem. — S ha nem kapnak el, to- ább folytatod? — Mindéiképpen ide’kellett kerülnöm. Csend. Aztán a >miért«-re így válaszol: — úszódról szöktem. Üdülni ikartam. — Miért kerültél Aszódra? — Betörésért. — Hosszú hallgatás, aztán folytatja a mondatot: — Csak szórakozásból csináltam. Aszódon szakmát tanul. Géplakatosnak készül. Azt mondja, szereti. S azt is tudja, hogy büntetés jár a szökésért. Megvonják tőle a látogatási engedélyt. Pedig az édesanyja mindig meglátogatta. S ha megtudja, hogy ide került? Rövid a válasza: — Sírni fog. — A kihallgatáson először miért mondtál hamis nevet? — Gondoltam, kiengednek, s utána nem találnak meg. — Az út törvényszerűen vezetett ide. — Amikor megszöktem, gondoltam erre, de akkor már későn volt. — Az édesanyádtól szöktél meg a Keleti pályaudvaron, amikor vissza akart vinni Aszódra. Nem gondolod, hogy vele még egyszer találkozni kell? — De igen. És akkor bocsánatot kérek tőle. — Miért loptál? Hallgatás a válasz. Erre nem is lehet magyarázatot adni. A rendőrtiszt elkíséri, aztán amikor visszajön, ezt mondja: o — Az este hoztak be egy tizennégy éves kislányt. A gyermekszobában van. Beszéljen vele. A gyermekszobában frissen húzott paplanok sorakoznak az ágyon. A fekete hajú, nagyon értelmes kislány illedelmesen köszön, s közben egy jókora őszibarackot majszol. Egyedül jött a Balatonra. Nagyon halkan, könnyekkel küszködve beszél. A szavai mégis izzanak és vádolnak. A pesti utcán találkozott a barátnőjével. Azt mondta, hogy a Balatonon járt. — Én is lemegyek — mondta. — Nem hiszem — válaszolta barátnője. — Kért a bátyjától egy százast. — Azt mondta vásárolni akar —, és leutazott. — Miért nem kérted meg az édesanyádat? Újra sírva fakad. — Anyám állandóan iszik, és férfiakkal jár. Én nem is nála lakom. — Mi szeretnél Ignni? — Asszisztensnő. Ez már el van intézve. Kollégiumba megyek. — Milyen volt a bizonyítványod? — Négy egész két tized. — És most mit szeretnél csinálni? — Itt maradni, amíg nem kezdődik az iskola. Egy kis szünet után: — Itt jó lenni. o Nagyokat hallgatva megyünk a rendőrtiszttel. Arra gondolok, hogy mennyi keserűség gyűlt össze ebben a tizennégy éves kislányban. Hol a család, amelyik segíthetne rajta? Amikor az aszódi fiút elvitte a rendőrtiszt, akkor ezt mondta: — Sok a pénz nélkül csarargó fiatal. A szülők 100— 150 forinttal elengedik a gyerekeket. Könnyelműség, felelőtlenség ez. A múltkor két fiút és két lányt hoztak be. Nem volt egy fillérjük sem. A siófoki tsz egyik szalmakazlában aludtak. A aszódi fiú pedig a balatoni nádasokban meg várótermekben töltötte az éjszakákat. — Mivel védekeznek a szülők? — Sok az elfoglaltságuk. De ez nem védekezés, mentegetőzésnek is nagyon rossz. Itf van ez a siófoki gyerektársa- ság. A legfiatalabb hatéves, a legidősebb tizenhárom. A szülők annyira nem törődtek velük, hogy betörni is volt idejük. Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat egyik boltjából cigarettát vittek el. Cigarettát, nem cukrot. A göngyölegraktárból pedig négy üveg bort. Egy részét megitták, a többit pedig kiöntötték. Nem bűnözők ezek, inkább gyerekes nagyképűségből vétenek a törvény ellen. — És mit mondanak a szülők? — Ha ide beérnek, mindegyik sírva fakad és fogadko- zik. Hogy őszinte volt-e ez a fogadkozás, azt csak később lehet lemérni majd. Kercza Imre *
