Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-20 / 197. szám

SOMOGYI NÉPI, AP 4 Vasárnap, 1967. augusztus Szenvedély és hivatásszeretet Az utat kéz szigorú sza­bályok sze­rint. a az út mögött, ahol a gazdaság kezdődik, a gondo­kat most is a gyakorlat ala­kította szabályok szerint oldják meg. A több mint negyvennapos meleg alatt — a kertész fogalmaz így — le­folyt az áru. Azt jelenti ez, hogy minden egyszerre érett be. A mondat csak az idei termé.sre vonatkozik. A hosz- szú, szívós munka gyümölcse korántsem érik ilyen gyor­san. De az eredmények ta­lán annál érdekesebbek. — Ha arra gondolok, hogy tizennyolc esztendeje jöttem ide, olyan hihetetlennek tű­nik. Pesti gyerek vagyok, s higgye el, Pest idegen lett számomra. Pedig a Balaton­ból sem sokat élvezek. Az idén mindössze egyszer fü- rödtem. Akkor is kényszer­ből. A pergő időt szinte észre­vétlenné teszi az a tempera­mentum, amely minden mondatát és minden mozdu­latát kíséri Marczi Ferenc­nek, a Balatonújhelyi Álla­mi Gazdaság fökertészének. Azt hallottam róla, hogy a kelő napot leggyakrabban a gazdaságban köszönti, s ré­gen eltűnik már a vörös ko­rong valahol a Balatonba, de neki csak nem ér véget a munkája. Kérdem tőle, hogy a család mit szól ehhez? — Egy kicsit reklamálnak, de hozzászoktak már. Ne­künk az emberekre kell épí­teni a munkát. S az emberek is szívesen veszik, ha közöt­tük vagyunk. S hogy önálló­an képesek-e megoldani a feladatokat? Embere válo­gatja. Mindenkinek megvan a jótulajdonsága, a hobbija. Ha azt csináltatjuk vele, ami a szívéhez közel áll, ak­kor lelkesen végzi a munká­ját. — Az ön szívéhez mi áll a legközelebb? — A mi kertészetünkben szent növény a paradicsom. Mellette pedig a paprikát szeretjük a legjobban. Ha az ember hosszt in fi­gyeli az arcát, a szigorává fogott mosoly mögött is meg­találja a fáradtság nyomait. Hirtelen vált más témára: — Tudja mi volt itt, ami­kor én ide­jöttem? Egy pusztaság. Még fa is alig akadt a kör­nyéken. S mi akkor azt a feladatot kaptuk, hogy ala­kítsunk ki egy nagyüzemi Kertészetet. A kertészetnek akkor nem volt más felsze­relése, mint egy kordé két szamárral. S mi nekiálltunk. A kisüzemi tapasztalatokat próbáltuk nagyüzemben hasz­nosítani. Mindössze három­éves gyakorlatom volt. So­roksáron próbálkoztam előt­te a kertészettel, de nem sok­ra mentem. Nem értettek meg az emberek. Féltek a szövetkezés gondolatától. Ak­kor jött ez az ajánlat. És én voltam a legboldogabb em­ber, hogy ide jöhettem. Az­tán el is keseredtem egy ki­csit. Mert föltételek nélkül nagyon nehéz dolgozni. Ta­pogatóztunk, kísérleteztünk, aztán volt, amikor kudarcot vallottunk. A legnehezebb év 1952 volt. Az ötszázhúsz hold kertészet ötmillió forintos deficittel zárt. Pedig akkor már soklml jobb körülmé­nyek között gazdálkodtunk, mint a hőskorban. És bíz­tunk abban, hogy egyszer majd sikerül. Olyan embe­rek dolgoztak akkor itt, akikre mindenben számítani lehetett. Sajnos az öregeink lassan elmennek. Lejárt az idejük. — S a fiatalok? — Nagyon kevés fiatal -marad még itt. — Mivel mennek el? — Magasabb beosztásra hivatkoznak. De visszatér­nek látogatóba. S ilyenkor kérdeznek. Viszik tovább azt, amit itt megtanultak. Mit mondjak? Ez jó érzés. Mi tudjuk, hogy minden év meghozza a maya problémá­ját. De meghozza a maga örömeit is. — Mi ennek a föltétele? — Az em­ber mindig támasszon nagyobb kö­vetelményt maga elé, mint amilyen eredményt eddig elért. Ezt a szakmát csak az válassza, aki nagyon szereti, akkor boldog ember lesz. De ha nincs meg a hivatásérzete, akkor nem sokáig bírja. — Mennyi időt tölt az irodában? — A lehető legkevesebbet. A gond a kertészetben van. Az öröm is. Elbúcsúzunk, öt perc sem telik bele, s valaki azt mond­ja az udvaron: — Látja azt a porfelhőt? A motorja kavarta. Az út, amelyen a porfelhő szétterül, a kertészetbe ve­zet. Kercza Imre árnyas ember­alkotta A főkertész vallomása Kertészet a semmiből Hivatás és boldogság Egymillió forint hitel a háztáji fejlesztésére Sertést vásárolnak, méhészetet alapítanak, ólakat, Istállókat építenek a tahi tsz-gazdák A múlt év végéhez viszo­nyítva hárommillió forinttal emelkedett a betétállomány az OTP tahi fiókjánál. Na­ponta sok százan fordulnak meg a tabi fióknál, ahol hu­szonhét község 39 200 000 fo- rinját őrzik. Nemcsak a pén­zük elhelyezése végett, hitel- igényléssel is sokan keresik föl az OTP járási fiókját. Je­lenleg 400 000 forint »van kint« a lakosságnál személyi hitel formájában. Népszerű­ek az áruvásárlási kölcsönök is. Űj abban ismét sok tele­víziót, varrógépet vásárolnak OTP-hitelre. Egy negyed év alatt 46 hűtőszekrény, 15 hor­dozható cserépkályha és ugyanennyi motorkerékpár kelt el így az üzletekből. A legnagyobb érdeklődés a mezőgazdasági termelési köl­csön iránt mutatkozik. Míg tavaly szeptembertől decem­A községek közegészség- ügyi helyzetét vitatta meg legutóbbi ülésén a Siófoki Já­rási Tanács végrehajtó bi­zottsága. Megállapította, hogy a járás belső községeiben lé­nyeges javulás mutatkozik: tisztábbak az utcák, rende­zettebbek az udvarok. A Ba- laton-parti községek közül a legtisztább és ''leggondozottabb üdülőhely Balatonföldvár. Legtöbb a tennivaló Siófokon. A községi tanács, a Haza­fias Népfront és a nőtanács mozgalmat indított a nagy forgalmú üdülőhely tisztán­tartásáért. Megszervezték a Kossuth Lajos és a Dózsa György utca virágosítását, parkosították a gimnázium és az általános iskola közötti te­rületet, és megkezdték a II. számú bölcsőde körüli terület rendezését. A sóstói és a tiszt viselőtelepi strandok egy ré­szét már fel töltötték. Járdát bér végéig csupán hárman, az idén 183-an vették igénybe ezt a hitelformát sertésvásár­lásra, méhészet alapítására, ólak, istállók építésére, házi- nyulak vásárlására, vagyis a háztáji gazdaságok fejleszté­sére. A gazdák számára biz­tosított hitel összege jóval meghaladja az egymillió fo­rintot. Tavaly és az idén tizen­négy pedagógus kapott lakás- építési hitelt. Családi ház építéséhez ötvenhat esetben folyósítottak kölcsönt a járás­ban. Múlt évi jó munkájáért a tabi fiók oklevelet, vándor­zászlót kapott. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójának esztendejé­ben a tavalyinál is jobb mun­kával szeretnék megszerezni a szocialista brigád címet a Pe­tőfi brigád tagjai. is épített a községi tanács. Előreláthatólag a második félévben elkészül a Batthány utca egész szennyvízhálózatá­nak rekonstrukciója is. A járás községeiben sokat tesznek a vízművek fejleszté­séért. Balatonszárszón' 46 köz­csap építését tervezték, 26 már elkészült. A szóládi isko­la kivételével mindenütt csa­pi vizet isznak a diákok. A községekben — ahol a vízmű­hálózatot még nem építették ki — a kutak lefedésével biz­tosítják a jó ivóvizet. Nagy gondot fordítanak a parkosí­tásra is. Balatonszemesen és Balatonőszödön 258 család vállalt társadalmi munkát. Kötésén rendezik a lakóházak környezetét Az ősszel fásít­ják a Fő utcát és a főteret Siójuton a termelőszövetke? is segít a fásításban. A z uárdiak pedig elhatározta hogy az idén megkezdett pai kosítást jövőre is folytatják. Megjutalmazták a legjobb brigádokat az Állami Építőipari Vállalatnál A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulójának tiszteletére száz­hetvenegy brigád küzd a szo­cialista címért. Tavaly óta hatvanbárommal nőtt a ver­senyben részt vevő brigádok száma. Minden brigád fel­ajánlása tartalmasabb a ta­valyinál, a kibontakozott munkaverseny hozzájárul ah­hoz, hogy többet építsen az ÉM Állami Építőipari Válla­lat a tervezettnél már az el­ső félévben. A vállalat és a szakszer­vezet arra törekszik, hogy még jobb munkára serkent­sék a brigádokat. Ezt szol­gálja a munkaverseny leg­utóbbi értékelése is. A ver­senyértékelő bizottság az áp­rilis 1-e és augusztus 1-e kö­zötti négy hónap munkája alapján döntötte el a helye­zéseket. Huszonnégy brigádot jutalmaznak az alkotmány ünnepének tiszte'etére. Első helyre került Simon István ács-, Takács József kőművesbrigádja a kaposvári főépítésvezetőségen, Szabó László vegyes-. Selyem János vegyes brigádja a nagyatádi, illetve a siófoki főéoítésveze- tőségen. Ugyancsak az élen áll Novák Antal kőművesbri­gádja a mélyépítőknél, Zár­ka György burkoló-, Bech András lakatos-, Kiss Ferenc vasbetonszerelő-. Lénárt La­jos villanyszerelő- és Csa­vart Kálmán vízvezeték-sze­relő brigádja. Tanév előtt Hétfőtől megkezdődnek a tanácsi oktatásügyi vezetők és főelőadók tanácskozásai. A hét első két napján Balaton- márián a gazdasági felügye­lők, szerdán Kaposváron a • iárási elnökhelyettesek és művelődésügyi osztályveze- I ‘ők. a szakszervezeti és út- "-őtitkárok. csütörtökön a •’kfelöevelők. pénteken pe- !g a középiskolai igazgatók I észére tartják meg a tanév- I előkészítő értekezletet. Szépülő falvak, egészségesebb környezet Amikor nehéz szavakat találni A Balatonboglári Állami Gazdaságban. — A küldöttséget fölkereste Böhm József elv- társ. V AN ÜGY, hogy az egyik és másik nap között nehéz különbséget tenni, mert mindegyikben annyi a kedves, szeretetteljes és nem­egyszer megható pillanat, hogy az embernek gondol­kodni kell: hol is történt ez meg az. És tegnap vagy teg­napelőtt volt? Még csak na­pokban mérhető, hogy len­gyel vendégeink az Olstyni vajdaságból itt tartózkodnak a megyében, még hosszú idő kell ahhoz, míg rendezni tud­ják magukban azt a sok ked­ves élményt, tapasztalatot, amit a rövid idő alatt itt szereztek. Szeretet, barátság, kölcsö­nös megbecsülés, egymás éle­te, munkája iránti olthatat- lan érdeklődés — nincs órá­ja a napnak, hogy megannyi­szor ne jutna ez kifejezésre a legkülönbözőbb formában. Látogatás Siófokon, Balaton- kilitiben, a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban, a bala- tonlellei ABC áruházban, az- fán a találkozás a Fonyódi Járási Tanács dolgozóival. TŰZÖTT A NAP az újjá­alakított épület előtt, de ta­lán senki sem vette észre ezt, hiszen a fogadtatás me­lege sokszorosan felülmúlta a nap hevét. A Sási Jánosnak, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettesének kíséretében érke­ző Józef Muchat, az Olstyni Vajdasági Nemzeti Tanács el­ső elnökhelyettesét, ’ Wiaczes- law Medynskit, a Nemzeti Tanács titkárát és Wladis- láw Korzevtoioskit. a Nidzi-' cai járási Vajdasági Nemzeti Tanács elnökét Nemes János. a iárási pártbizottság első titkára és dr. Bagó Gyula, a járási tanács vb-elnöke fo­gadta. De ott volt a tanács összes dolgozója, ott voltak a kisdobosok, az úttörők, a kék csíkos inges vízi úttörők, a KISZ-esek. A megható pil­lanatokat valóban nehéz sza­vakba foglalni, — Én még kisgyerek va­gyok, de hallottam, hogy mi­lyen közös a történelmünk — mondta az egyik kisdobos köszöntő szavaiban —; mond­ják el a lengyel pajtásoknak, hogy mi nagyon boldogan "lünk, készülünk az életre, ás azt üzenjük nekik, hogy a köztünk levő testvéri ba­rátság örökké élni fog ... Virágcsokrok, nyakkendők, ölelés — a szeretet megany- nyi jele, s mikor Berdán Ju­dit és Berdán László egy lengyel dallal kedveskedtek, vendégeink is velük egvütt énekeltek. — Annyira meg vagyok hatva, hogy nemigen tudok szóhoz jutni — mondta Jó­zef Mucha, s míg itt való­ban akadoztak a szavak, könnyekkel kellett küszköd­nie. az ezutáni beszélgetésen feloldódott a feszültség. Mint közös ügyért dolgozó. azo­nos területen munkálkodó emberek között szokás, egy­kettőre élénk eszmecsere alakult ki. Dr. Bagó Gyula a tanács munkájáról, a Ba- laton-parti járás sajátos fel­adatairól szólt, lengyel ven­dégeink pedig az ő munka- módszereikről számoltak be. — őszinte szívből mondom — jegyezte meg Jozef Mu­cha, a delegáció vezetője —, hogy nagyon örülünk a talál­kozásnak. Vannak nekünk közös gondjaink, és mi büsz­kék vagyunk nemcsak né­peink barátságára, hanem ar­ra is, hogy évről évre köze­lebb kerülünk egymáshoz, szorosabban tudunk együtt dolgozni. Nekünk talán több a problémánk, éppen ezért a mi delegációnk azon van, hogy minél több tapasztala­tot cserélhessünk ki. Ez a beszélgetés éppúgy, mint a többi találkozás a ta­nácsi vezetőkkel, a munká­hoz ad segítséget, a séták, a fürdés, a hajókirándulás, a szalonnasütés bizonyára mind kedves élmény marad meg. Ma még talán nehéz eldön­teni azt, hogy mi is ragadta meg leginkább figyelmünket, ám annyi bizonyos, hogy nagy tetszéssel, elismeréssel fogadták, amit a Balatonbog- ’ári Állami Gazdaságban lát­tak. ITT FÖLKERESTE A KÜLDÖTTSÉGET Böhm Jó­zsef, a megyei tanács vb-el­nöke, és együtt töltötte len­gyel vendégeinkkel a dél­utánt. Vass János üzemegy­ség-vezető kalauzolásával nemcsak a gyümölcsöst, a ’•ádpusztai bor- és csemege- szőlőt, a csomagolót tekintet­ték meg, hanem ellátogattak a lengyeltóti ifjúsági táborba is. S míg beszélgettek, ér­deklődtek, jegyzeteltek, eszük- be-eszükbe jutott, vajon ott­hon, az Olstyni vajdaságban most mi lehet — Nem tudom, milyen idő lehet otthon — mondta Böhm Józsefnek Jozef Mu­cha —; nálunk most kezdő­dik az aratás. Nagyon sok a rozs. és szeretnénk gyor­san elvégezni ezt a munkát Vezetők. Otthonuktól távol, új tapasztalatok szerzése köz­ben is, gondolatuk haza-haza kalandozik, aggódnak, töp­rengenek népük kenyeréért Aztán este feloldódik a hangulat, történetek, anekdo­ták kerülnek szóba mindkét részről, emlékek, élmények, melyek a két nép közötti őszinte barátságot bizonyít­ják. — Rosszul szervezték az őseink — jegyezte meg Wiaczeslaw Medynski —; legalább egy közös nyelvünk lehetne! Mert mindkét nyelv olyan nehéz, hogy nem lehet egyhamar megtanulni. De ha a nyelvet nem tudjuk is. a szeretet ennél sokkal többet jelent... A LATOGATÄS még NEM ÉRT VÉGET. Még új élmények, új tapasztalatok várják lengyel barátainkat. Még csak napok teltek el. de ezek között a napok között nehéz különbséget tenni, annyi volt a szeretetteljes, kedves és nemegyszer meg­ható pillanat.. . Vörös Márta A vízi úttörők nyakkendővel kedveskednek a vendégek* nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom