Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-16 / 167. szám

Vasárnap. 1997. július 16. 3 SOMOGY?NÉPLAP KITÜNTETETT ORVOSOK Dr. Bodosi Mihály E gy rövid 1 MTI-jelen- tés, másnap a Nép­sport meleg hangú köszöntője nyomán értesült az ország, hogy dr. Bodosi Mihály Kiváló orvos kitün­tetést kapott. Ebből az alka­lomból beszélgetésre kértem a kaposvári megyei kórház orthopéd- és baleseti sebészeti osztályának vezető főorvosát. Dr. Bodosi magas, egyenes tartású, higgadt és halkszavú- an határozott egyéniség. Ilyennek ismertem meg évekkel ezelőtt, ilyen ma is. Osztályon kívüli elfoglaltságai csakúgy részei gazdag élet­művének, mint a fő hivatá­sa. Beszélgetésünkre is — óramű pontossággal — az egészségügyi szakiskolából ér­kezett. Ápolónőket tanít és készít elő a képesítő vizsgá­ra, velük konzultált reggel 7 órától 8-ig. Ezenkívül isme­retterjesztő előadó a TIT-ben és sportorvosi szakértőként a Magyar Atlétikai Szövetség tagja. A sportsérülésekről, hosszabb sportorvosi műkö­désének megfigyeléseiről számtalan cikke jelent meg a szaksajtóban. »Sok anyagom összegyűlt. Nyugalmas éveimben majd feldolgozom ezt is. Most nincs rá idő...« Megyei főorvosként gyak­ran vidékre szólítja a szerve­ző, irányító munka, a betegek felülvizsgálása A figyelem kiterjed a gyógyulási folyamat otthoni, befejező szakaszára is. S hogy mivel foglalkozik még? A kórházi iatrogén (a tisztaságért, a fertőzések kizárásáért mun­kálkodó) bizottság tevékeny tagja s a kórházi rekonstruk­ciós tervek eevik szaktanács- adója Irányítja a területéhez tartozó medikusok, nővérek továbbképzését; orvosi könyv­tári tanácsadó; a választott és közös kutatási területek tudományos konzultációveze­tője. Készülő kandidátusi ér­tekezésének témája: A több­szörös sérülések diagnoszti­kai és gyógykezelési problé­mái. Elképzelni is nehéz a lai­kusnak: min lez fő munkate­rületével kapcsolatban levő, de mégis azon kívüli elfog­laltsága. Átlagos napi munkája, be­osztása, osztálya — a több mint százágyas ortopéd- és baleseti osztály — irányítása külön rendszert, szigorú idő- gazdálkodást igényel. Vajon hogyan telik el a vezető fő­orvos egy napja? Pontos, beidegzett beosztás szerint. A munkát reggel hatkor kezdi otthon, az ad­minisztráció feldolgozásával. Utána tanít, konzultációt ve­zet, majd osztályára siet, ahol reggeli konferenciával kezdődik és a műtőben foly­tatódik a nap. Délután: hi­vatalos adminisztráció, lele­tek, szakvélemények elkészí­tése a szakirodalom tanulmá­nyozásával a baleseti törvény- széki ügyekhez. — Haza? ... Bizonytalan, mikor jutok haza. Délután vagy este, olykor hajnalban. Mint a lumpok ... Pedig sze­retek otthon lenni. Egyszerű életet élek. Az egyetlen fel­üdülés, ha beszélgethetünk a családommal. Ezenkívül: tu­risztika, séta a szabadban, úszás. Ma ez jelenti nekem a sportot... Dr. Bodosi pályája megha­tározott irányban formáló­dott. — Jó iskolám volt. A pécsi Neubauer-klinikán professzo­rom arra nevelt, hogy a be­teget egész emberként, tehát a pszichéjével együtt tekint­sük. Ezt igen fontos eszmei célnak tartom egész pályá­mon. A másik fontos útra- valót, a tökéletes szakmai tu­dást is itt kaptam meg ... Vaskos angol nyelvű köny­vet emel le a polcról. A címe: Kézsebészet. Bányászoktól kapta Komlón, ahol évekig bányaorvos volt a háború után. Itt ismerte és szerette meg ezt a területet. 1950-ben lett a kaposvári általános se­bészet adjunktusa, majd a baleseti osztály vezetője; hét éve pedig az orthopéd-balese- ti osztály vezető főorvosa. — Az a törekvésünk, hogy módszerben, technikában, szervezésben egyaránt kor­szerű szemléletű balesete] lá­tást valósítsunk meg. Ezt a szemléletet fokozatosan ala­kítjuk ki. Baleseti ambulan­cia működik az osztály mel­lett, és intenzív therápiás részlegünk is van a legsú­lyosabbaknak. De még sok minden kellene. Például pszichológus. A beteg lelki egyensúlyát is vissza kell ad­ni. Ez a törekvés külföldön előbbre, nálunk gyerekcipő­ben jár még. Következő lé­pésként ebben szeretnénk előbbrejutni. Az a célunk, hogy elérjük a világszínvona­lat és versenyezzünk vele... Ehhez pedig állandóan fi­gyelnünk kell: hol tart a világ. Asztalán hat-nyolc német, angol és olasz szakfolyóirat. A jelenlegi »penzum". Mun­katársaival hetente rendsze­resen beszámolnak egymás­nak az elolvasott, feldolgo­zott baleseti szakirodalomról. Mindent egybevetve vajon elégedett-e az eredményekkel, az eddigi úttal df. Bodosi Mihály főorvos? — Relatív dolog ez... Ma­gamban nem vagyok elége­dett, viszont az egészségügyi fejlődéshez viszonyítva az eredmények jók; a hivatalos szervek megértenek, támogat­nak. Ugyanakkor olyan kor­rekt, megbízható gárda vesz körül az osztályon, amelyre lehet támaszkodni. És ez ön­magában is biztató, szép eredményeket ígér. Elköszönőben még egyet­len kérdést: Mikor búcsúzott el, főorvos úr az aktív spor­tolástól? — 1937-ben. Professzorom — aki szintén neves spor­toló, nagy evezős volt valaha — kijelentette: Válasszak' atlétika vagy sebészet... Dr. Bodosi Mihály ■— több angol bajnokság és főiskolai világbajnokság első helyezett­je, a berlini olimpia döntőjé­nek egyik esélyese és 21 éven át a magasugrás országos csúcstartója — jól választott. Mércéje ma is a legmaga­sabb rovátkában áll: az élet­mentés, a baleseti gyógyítás világszínvonal-fokozatán. S meggyőződésünk, hogy a léc fennmarad ebben a verseny­ben is .., Wallinger Endre Dr. Zavilla Norbert A telefonkönyvben cso­dálkoztam rá elő­ször, hogy mennyi megjelölés áll a neve után: rendőrorvos, kórboncnok és laboratóriumi szakorvos, ké­pesített igazságügyi orvos­szakértő. Hívásomra női han« felel. — A doktor úr itt benn van, de várni kell rá. Beteg van nála. Mindjárt befejezi a vizsgálatot Addig tartom a vonalat. — Mikor találkozhatunk? — Akár most is. Jöjjön be. Nem biztos, hogy később megtalál. Semmelweis Ignácz szüle­tésnapján, június 1-én az or­szág legkiválóbb orvosait munkásságuk elismeréséül, a nagy orvoselődre emlékezve kitüntették. Dr. Zavilla Nor­bert ebből az alkalomból Ér­demes orvos kitüntetést ka­pott. Máris a rendelője előtt ál­lok. De hisz ennél nincs is jobb alkalom, hogy ízelítőt kapjak munkásságáról. Száz beteg feje felől hajol ki a gyűrűből, hellyel kínál. Aztán csak néha látom újra, ilyen­kor bocsánatkérést súg fe­lém. így megy fél tíztől dél­ig­Most éppen rendőrorvos’ teendői között láthatom. Ren­delője azonban »stratégiai pont«, telefonja mintha csör­gőre lenne felhúzva. A ve­zetéken át a város is beúszik ide, a kórház, ahonnan a la­boratórium jelenti egyik vizsgálatának eredményeit. Ismerősök gratulálnak neki a kitüntetéshez. Budapestről egv orvosprofesszort hívott meg telefonon. Külföldi or­vosi szaklapokat ad, hogy ne unatkozzam. Délben szusszan­va mellém zuhan. — Tessék. Először rendőrorvosi tevé­kenységéről kérdezem. — A polgári orvosi mun­kától annyiban tér el, hogy kriminalisztikával is foglal­kozom e pálván. Munkám zö­me boncolások végzéséből áll, ahol azt kell eldöntenünk, hogy a halál természetes ok­ból vagy bűncselekmény folytán következett-e be. Az élő személyek, sérültek vizs­gálata az igazságügyi, bűnül­dözési szerveknek ad segítsé­get orvosszakértői vonatko­zásban. Egy példa. Akasztva talál­tak egy asszonyt, veje jelen­tette a történtet. Egyszerű: öngyilkosság. De ez csak a látszat, azaz ezzel akarta lep­lezni tettét a férfi. A halott nyakán zsinegelés nyomait látszottak, tehát először meg­fojtotta, majd felakasztotta az asszonyt. — Hány éve dolgozik ezen a területen? — Tizenhat éve. — Mi van mögötte? — öt-hatezer boncolás, számtalan izgalmas büaiawr lekmény kiderítése, és szá­mos rejtelem. — Tudomásom szerint tu­dományos munkákkal is fog­lalkozik. Megvannak-e hozzá a föltételek? — Nyugodt körülmények... —- tárja szét a kezét — mu­tatva és áhítva. Éjjel dolgo­zom tudományos munkáimon meg szombaton, vasárnap. Feláll, asztaláról papírokat hoz el. Meghívó. A TIT IV. országos egészségügyi gyűlé­sére, Miskolcra. — Fozsonyban az orvosi egyetemen októberben tartok előadást. Több téma foglal­koztat, remélem, rövidesen eredményeim közlemény for­májában is megjelenhetnek. Már csak címszavakban beszél. Sietnie kelL Délután négy, öt boncolást kell még elvégeznie a megye különbö­ző falvaiban. Éjfél előtt nem végez. — Elvégeztem időközben a marxista egyetemet. A szak­mai művelődés mellett ennek szükségességét is éreztem. — Eredményeink mellett meg kell emlékezni segítőtár­saimról is, munkatársaimról, akik nagy mértékben hozzá­segítettek a kitüntetéshez. Napi tizenhat órát dolgo­zik. Munkatempója, frissessé­ge mindenkit magával ragad. Ügy mondják: viszi magával az embert. Érdemes orvos. Munkája erre a bizonyíték. Boránjri Ba*aa AiuifJálr a IpvoriflllllW a Daránypusztai Állami Gazdaságban. A 81 holdas táblán m<uj<uv a ICVCUUUldl százharmincán vágják a francia levendulát. A levendula után a muskotályzsálya és a kapor betakarítása következik. Üj kazánt is üzembe he­lyeztek a lepárlónál. Két műszak alatt itt 300 mázsa növényt tudnak lepárolni. A mostani öt főzőüst mellé a nagy szezon idejére nyolc nagyot és négy kicsit Hí mun­kába állítanak majd. Segít a Budapesti Műszaki Egyetem A SZÉPÜLŐ KAPOSVÁRÉRT A holnapban kalandoztunk. Ma még csak álmok azok az elképzelések, amelyekről Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára, Rostás Károly, a városi tanács vb-el- nöke és Turzó László, a városi tanács építési osztályának ve­zetője beszélt. Akik hallgat­ták őket, azok képességeiknek, tudásuknak megfelelően akar­nak segíteni. Ezért utazott Ka­posvárra K. Nagy Imre pro­fesszor, a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítési, vízgazdál­kodási tanszékének vezetője és helyettese: Örlös Géza do­cens. Az egész napos eszme­csere a lehetőségeket kutatta. Ahhoz a lelkesedéshez, ame­lyet a város lakói tanúsíta­nak az elképzelések kivitele­zésében, most a tudományt is segítségül hívták a város ve­zetői. Országosan is egyedül­álló az a kapcsolat, amely létrejött az ország legnagyobb műszaki egyeteme és Kapos­vár között. A megoldásra váró felada­tok sem kicsik, hiszen a don- neri városrész csatornázásá­nak lehetőségeiről, a Kapos folyó hasznosításáról és a Jó­kai liget valóban ligetté for­málásáról van szó. Ez a kap­csolat nemcsak a városnak, hanem az egyetemnek is hasz­nos — fejtette ki a professzor —, hiszen »akármennyit ta­nul az ember, mindig új problémával találja szembe magát: az élet nem produkál sablonokat. A tanszék éppen ezért szívesen vállalkozik a fölvetett problémák tanul­mánytervének elkészítésére. Adott esetben részletterv szintig is finomítható ez a ta­nulmányterv. De megfelelő irányelvként mindenképpen szolgál. A konkrét tervezési időszakban is segíteni tud az egyetem azzal, hogy hallga­tóinknak olyan diplomatervet adunk, amely ennek a tanul­mánytervnek egyik részfel­adatát dolgozza fel. Én úgy képzelem el, hogy a város műszaki gárdája, a területet jól ismerő szakemberek kon­zultálnának a hallgatókkal. Mi a tanszékről a megfelelő elképzelések birtokában szin­tén hasznosan irányíthatnánk a hallgatók munkáját.« A városnak eddig is volt kapcsolata az egyetemmel. Ez az együttműködés azonban sokkal jelentősebb az eddigi­nél, hiszen a város egy ré­szének úijáformálrisíhoz nyújt segítséget az egyetem, — Ez nemcsak a városnak, hanem nekünk is hasznos — mondta a professzor. — Az élet által fölvetett kérdések­ben nekünk is tájékozódni kell. Csak az elmélet és a gyakorlat egysége alapján vé­gezhetjük eredményesen okta­tó-nevelő munkánkat. — Mi pedig szívből Őrö­lünk ennek a segítségnek — mondták a város vezetői —, hiszen az eredménye minden­képpen a szebb, városiasabb Kaposvár lesz. Ebben a mun­kában segít bennünket a vá­ros egész lakossága — tette hozzá Somogyi József. Nehéz feladat elé állított bennünket a város vízhiánya. Ebben az évben ez megoldódik, de ne­künk már most azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan lépjünk tovább, hiszen a ”á- ros fejlődésével a vízigény is növekszik. Mindezek a problémák biz­tosítják, hogy az egyetem és a város között kialakulóban levő munkakapcsolat nem­csak egy feladat megoldására szorítkozzék, hanem hosszú időre szóló feladatot adjon. Az egyetem megértő támoga­tása mindenképpen hasznára válik Kaposvárnak, hiszen ily módon a város műszakjainak alkalma nyílik a szakma je­les képviselőivel való rendsze­res találkozásra és konzultá­cióra. Ennek az első lépése volt K_ Nagy Imre professzor ka­posvári látogatása. Az elvi megállapodás mellett a gya­korlati tennivalókat is meg­kezdték. A látogatás délután­ján a város vezető műszakjai mutatták meg azt a részi, amelyen újjá kell alakítani a várost. Az elképzelések megvannak. S holnap a mai álmok való­sággá érnek majd. Cikkünk nyomán A tartályt elviszi, a költséget rendeztek Május 28-án Elfekvő ne­gyedmillió című, fényképpel illusztrált cikkünkben meg­írtuk, hogv hiába vásárolta meg a hatalmas hidrohengert és fölépítéséhez a cementet a ;egesdi Ű\j Élet Tsz, mert nem építheti föl. A tartály tavaly óta fekszik az istállók mellett, kitéve az időjárás viszontagságainak. Pedig csaknem negyedmillióba ke­rült, s ezt az összeget a járási bankfiok le is vette a szövet­kezet hitelszámlájáról. Cikkünkre most kaptuk meg a megyei tanács újon­nan szervezett mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának válaszát. Ezt a lévaiét közöl­jük most azzal a megjegyzés­sel, hogy a cikkben fölvetett problémákra csak részben ad megoldást. »A segesdi Öj Élet Tsz központi majorjának közmű­vesítésére a szövetkezet 1966- ban megrendelte a szóban forgó hidrohengert: Ezt a tsz meg is kapta. Hogy törpe víz­müvet építenek a faluban, az csak a megrendelés után dőlt el, így a hidrohenger fölös­legessé vált. A vízügyi ható­ság ugyanis nem engedélyez­te fölépítését, mert — sze­rintük — a községi törpe vízmű kapacitásából fiit ja a központi major vízszükségle­tének kielégítésére is. (Eh az, amiben egyáltalán nem bizo­nyosak a szövetkezetiek!) Egyébként a tabi Egyetértés Tsz-ben szükség van erre a víztározóra, s ezért a hidro­'obusz elszállításáról a So­mogy megyei Beruházási Iro­da intézkedett. Ez a vállalat a harmadik negyedévben vi­szi Segesdről Tabra a tar­tályt. A segesdi tsz-t pénzügyi károsodás nem érte, a tabi és a nagyatádi járás bank­fiók a problémának ezt a részét elrendezte.« K. I. Postánkból KILENCVEN PERC Mennyi bosszúságot elkerülhetnének az emberek, ha figyelme­sebbek lennének egymáshoz. Ez jutott eszünkbe, amikor olvastuk Kónyi Pál kaposvári olvasónk levelét. Bosszantó esetről számol be: július 9-én Bodrogról utazott haza Kaposvárra, nem ismerte pontosan az autóbusz indulási idejét, hát jó korán elment a meg­állóhoz. Bent állt a kocsi, és szakadt az eső. Megkopogtatták az ablakot és kérték, hogy a vezető nyissa ki az ajtót. Kurta mon­dattal közölte, hogy csak kilencven perc múlva indul az autóbusz. A három felnőttnek és a négy gyereknek ezt az időt a boltajtó­ban kellett eltölteni. Olvasónk azt kérdi: szabály-e, hogy ilyen eset­ben sem lehet kinyitani az ajtót? S ha az akkor sincs fölmenté» különleges esetekben sem? Mindenesetre szabályszeretetből sem vizsgázott kitűnőre az autóbusz vezetője, hiszen Csombárdon is a megálló előtt tett le egy asszonyt a buszról, hogy ne kelljen gya­logolnia, s Hetesen is megállt a faluvégen, mert három asszony különben hosszan gyalogolhatott volna az esőbeik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom