Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-16 / 167. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. július 16. IRÁNY: Naponta 100 q meggyet és 150 q őszibarackot exportál a Balatonboglári Állami Gazdaság A beláthatatlan nagyságú meggyfaerdö keleti szélét Sandipuszta házai zárják le. A rekesztároiló raktár előtt vontatók dübörögnek, aztán »édes« teherrel megrakot- tan elmenw.k Boglár felé. — Így megy ez reggel­től estig — mondja Sza­bó József brigádvezető. — Amióta a lányok itt van­nak, mozgalmas az élet. A lányok: kaposvári, szolnoki, Vas megyei és jászladánf-i középiskolások. Csilingelden jókedvnek és a brigádvezető szerint nagyon ügyesek. — Ha szonőt—harminc ki­ló meggyet is leszednek délig Ez a teljesítmény a gya­korlott munkások szerint is elismerést érdemel... Ahogy csend lett, tisztán hallani, hogy a meggyerdő­Megfizetik a jó lovat A munkára kiválóan alkalmas hidegvíérű ló tenyésztésében So-' mogy jelentős helyet foglal eL Ezt a lehetőséget megyénk ter­melőszövetkezetei egyre Jobban fölismerik, és szervezetten készülnek a mindinkább fokozó­dó Igényeknek és a növekvő keresletnek a kielégítésére. Ér­demes vele foglalkozni, mert meg fizetik a jó lovat. Megyén kívüli vevők Is rend­szeresen eljárnak lótenyésztő so­mogyi szövetkezetekbe. A Kis­kunsági Állami Gazdaság például Apajpusztára vitt szopós csikó­kat Andocsról és Nág;ocsról 4500 forintos átlagáron. Cüanádapácá- l:ól jöttek termelőszövetkezeti megbízottak jó lovakért Kapos- keresztúrra és Felsömocsoládra. A mocsoládiak 48 ftoo forintért adtak nekik két kancát kiscsi- kóval együtt. Az orosházi Vörös Csillag pedig Osztopánból vitt el négy betanított csikót 56 000 forint ellenében. Megfigyelhető, hogy a vevők többsége jó előre igyekszik a folyamatos vásárlás lehetőségét biztonságosan megteremteni. A gödöllői erdőgazdaság például partnert keres arra, hogy huza­mosabb időn keresztül évente mintegy 45 csikót adjon át neki szerződés alapon. Ugyanígy a Zemplén hegység! erdőgazdaság évi 40 csikóra kíván szerződést kötni. A vevők és eladók össze­hozásában, a lovak adásvételének lebonyolításában hasznosan köz­reműködnek az érdekelt me­gyék állattenyésztési felügyelősé­gei. MA ÉS HOLNAP Emberi lulajíonság az emlékezés. Néha jó, hasznos is ez, mert gyakran elsiklanánk sok olyan dolog fölött, amit igazán értékelni csak akkor lehet, ha összehasonlítjuk a múlttal. * Ma és hcVInap... A folyamat megszakítás nélku’i, állandó. És mennyi példával, mennyi elgondolkodtató esettel találkozni kivált a mai faluban, ahol szinte min­den hónap, minden év hoz valami újat! Fehér oszlopok a legelőn. Mind nagyobb tért hódít a korszerű, új villanypásztoros legeltetés. A csurgói járás egyik községében a járási főállattenyésztő maga szerelte föl a villanypásztort. Az idegenkedés akkora volt, hogy helyi ember nem vállalkozott rá. Sót a gondozó még a kihajtást is megtagadta. Mondhatni úgy is, szinte bele­betegedett abba az aggodalomba, hogy tönkremennek az ő jószágai. Hiába volt az érv, a példa, a meggyőzés. A parasztember nem bőbeszédű és nem mestere a szavak­nak. Ez a gondozó egy kis idő múlva annyit mondott: »■Hát ez érdekes. Magam sem hittem volna. Tényleg sok­kal gotíb így...« Hogy mi ment végbe benne, azt nehéz lenne nyomon követni. Valami megváltozott, és ezt kife­jezésre is kellett juttatnia. Pedig talán ez a legnehezebb. Elmondani, bevallani, hogy tévedtem ... Mint ahogy tévednek azok a kalászszedegetök Gyéké­nyesen, akik ellepik a kombájn után a táblát. Főként az idősebbek szokták ezt tenni így aratás táján. S ha az em­ber csak ezt a tényt nézné, azt mondhatná; milyen be­csülni való a törekvés, hogy ne vesszen kárba egyetlen kal/iszfej sem. Ám nem egészen ez a gondolat a rugója ennek a látszatra szép igyekezetnek. Fülembe cseng a vá­lasz, amit akkor mondott az egyik asszony, mikor arra bíztatta őket a vezetőjük: »Szedegessék csak össze!- »Sze­degetnénk, szedegetnénk — a hang kissé sértődötten csen­gett. — De a fene egye meg a gépüket, nemigen lehet ta­lálni!- Nem a tréfa és nem is az elismerés mondatta ezeket a szavakat, hogy lám, milyen nagyszerűen dolgo­zik a gép, milyen gondosan letakarítja a sok munkával megtermelt kenyérnekvalót. Inkább a bosszúság: miért nincs több kalász a tarlón?! Igen, még a rosszul értelmezett egyéni érdek irányí­totta ezt a véleményt. És holnap? Holnap bizonyára más lesz. Mert a folyamat megszakítás nélküli, állandó. Mint annyi sok más helyen, itt is, ha kimennek majd az asz- szonyok, nem bosszúsak, hanem elégedettek lesznek ak­kor, ha ez a fáradozásuk hiábavaló. Ha a kombájn után nem hevernek kalászfejek a tarlón. Fél év, egy év, két év telik el addig? Ki tudja? Mint ahogy az az idős pa­rasztember sem tudta megmondani, hogy mennyi ideig tartott, míg megváltozott a véleménye. Állt a tábla szé­lén, elmerülten nézte, hogyan szedi a rendet a nehéz testű gépióriás. Aztán csendesen megjegyezte: »Talán ma­guk, várósiak el sem tudják képzelni, hogy mit jelent nekünk, parasztoknak az, hogy megszabadultunk a legne­hezebb mezei munkától. Pedig először én is haragudtam rá. Régnn szenvedtem, most meg az árnyékos fa alól néz­hetem, hogyan fogy le egyik tábla a másik után.. .­Mi voit tegnap, mi van ma, és mi lesz holnap... az emberek véleményét nyomon követve hasznos az emléke­zés. Figyelni, miként alakul a gondolat, miként formáló­dik az ember, mikor ugyanazt a dolgot másképp, helye­sebben ítéli meg ma, mint tegnap. És holnap új szín­nel, új vonással válik teljesebbé ez az alakuló, minden munkát, minden cselekvést mozgató érzésvilág. iBrös Márta ben valaki énekel: »Min­den nap, mikor eljön az este /, .« A brigádvezető tizen­nyolc éve dolgozik a gazda­ságban. Itt volt, amikor ezt a táblát telepítették. Akko­ri emléket idéz: — Azt mondták a veze­tőink, hogy kincsesbánya lesz ez a terület. Mi nem­igen hittük ezt. Most már elhisszük, mert látjuk. Tud­ja hova küldjük ezt tö­mérdek meggyet? Egyene­sen az NSZK-ba. Két hét óta naponta pontosan száz mázsa meggyet indítunk út­nak. És kemény valutát ka­punk érte... A lengyeltóti csomagoló előtt is nagy a sürgés-for­gás. A mérlegmester alig győzi írni az adatokat. — Naponta háromezer rekesz. Van vele munka bőven. ízlésesen tetszetős a cso­magolás. A csomagolóban szinte hódító az őszibarack- illat. — Bécsbe megy ez mind! — mondja az egyik váloga­tó asszony. — Az idén először Bécs­be — igazítja ki Gergely Imre kertészmérnök, a cso­magoló vezetője. És tökéle­tesen érett barackot tudunk szállítani. Azt már szerényen el­hallgatja, hogy miként »tör­tek be« a bécsi piacra. Az osztrák szállítók és nagy­kereskedők részére a bala­tonboglári gazdaság aján­lotta a legelőnyösebb szál­lítási föltételeket. A ma szedett őszibarack holnap hajnalban már a bécsi piacokon kapható. A két fajta őszibarackból: a győz­tesből és a Május virágá­ból 150 mázsányit külde­nek mindennap az osztrák fővárosba. A következő napokban kezdik meg a szállítást a skandináv or­szágokba és a Szovjetunió­ba. Az őszibarack osztályo­zása százötven lánynak és asszonynak ad munkát. És még valami: Rekla­máció még nem volt De dicséret annál több. Bécs- ben keresett cikk a bogiári gyümölcs. N. 8. Franki József dr. — Tarján László dr.: Fr DÓR JÓZSEF. a magyar Közegészségtan megalapozója A reformkorszuk vége felé, 1343. július 16- án született Lakócsán fodor József. Egyik őse: Fo- lor Márton 1634-ben It. Fgr- linánd királytól »galántai« alőnévvel nemesi rangot ka­pott. Édesapja, Fodor Antal ’ál gazdálkodott, és mint ■ ának keresztlevele tanúsít- i, L.a’tócsán uradalmi ispán olt. Több könyve jelent meg, sőt írt egy színművet 3 A somogyi kanászok ci­nen, melyben a megyei arak elmaradottságát gúnyol­ta ki, s amelyet elő is adtak. Fodor József gimnáziumi .anulmányait Pécsen, az első .gyetemi évet Bécsben, a .óbbit Budapesten végezte, ahol 1865-ben orvosdoktori, l 866-ban sebészdoktori, sze­mész- és szülésmesteri okle­velet szerzett. Rendkívül szorgalmas hallgató volt, emellett igen szellemes szó­nok, aki számos nyelven be­szélt. M ár fiatal orvos korá­ban nagyon érdekel­te a nép egészség- ügyi helyzete, amely ekkor, a szabadságharc leverését köve­tő nemzeti elnyomás éveiben igen sanyarú és szomorú volt. Így »a forradalom ügyé­vel rokonszenvező« Balassa János sebésztanárt is bebör­tönözték Kossuthhoz intézett levele miatt, de a közvéle­mény és az egyetemi ifjúság megmozdulására kéthavi fog­ság után kiengedték. Balassa 1851-ben kapta vissza egyete­mi katedráját, és ezután ma­ga köré gyűjtötte barátait, köztük Markusovszky Lajost, az Orvosi Hetilap alapítóját és első szerkesztőjét, Semmel­weis Ignácot, »az anyák meg- mentőjét«, Korányi Frigyest, a tbc elleni küzdelem első harcosát és másokat. Ez az orvoscsopoirt volt a később híressé vált »Balassa—Mar­kusovszky Társaság«, mely vasárnaponként a magyar egészségügy továbbfejlesztésé­nek kérdéseiről tanácskozott. Balassa halála után Marku­sovszky vette ót a vezetést, s az ő irányításával sikerült el­érni azt, hogy 1860-ban az egyetemen a magyar előadási nyelvet kötelezővé tették. A következő évben megalakult a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, hogy az egyetemi ifjúságot magyar nyelvű könyvekkel lássa eL Marku­sovszky 1866-ban meghirdet­te az egészségtudomány fon­tosságát: »A közegészségtan gondoskodásának tárgya min­denekelőtt a községeknek, a népességnek a nemzetnek ép, egészséges léte és gyarapodá­sa, mely körülbelül abban ta­lálja kifejezését, ha a közép életkor minél nagyobb s ezt minél többen érik el, s ha a népesség által kiállított mun­kának, az állam rendelkezésé­re álló erőnek anyagi és szel­lemi tekintetben minél több értéke van. — Gondoskodásá­nak fő tárgyát nem is a be­tegek képezik, hanem éppen az egészségesek, a nép zöme, a nagy szám, mert ezekben fekszik lényegében a nemzet Az igényekhez igazodva Fölmérik a műtrágya- és növényvédőszer- szükségletet Körlevelet és részletes cikk­listát küldött a napokban az AGROKER a megye vala­mennyi mezőgazdasági üze­mébe. Azt közük ebben az állami gazdaságokkal és a termelőszövetkezetekkel, hogy mérjék fel jövő évi műtrá­gya- és növényvédőszer-igé- nyüket, s arról tájékoztassák a megyei vállalatot. Ez a tá­jékoztatás nem jelent semmi­nemű pénzügyi és vásárlási kötelezettségvállalást, csupán az erre illetékes központi szer­vek tájékozódására szolgái: milyen mértékű hazai gyár­tásra, illetve importra lesz könyebben választhatnak és rendelhetnek, s a készlet­ben levő cikkekből folyama­tos előszállítással hozzájut­hatnak a jövőre felhasználás­ra kerülő műtrágya és nö­vényvédő szer egy részéhez. Az így leszállított árut egyéb­ként nem az idén, hanem jö­vőre kell kifizetniük a gaz­daságoknak. Az idei műtrágyaigény 12 000 vagon, a növényvédő szeré pedig mintegy 400 va­gon volt. A tsz-ek és az ál­lami gazdaságok a múlt év­ben is nagy mennyiségű mű-1 trágyát és növényvédő szert szükség a jövő évi igények vettek át előszállítással, s I ^rtörvénv k kielégítéséhez. A kiküldött azt idejében felhasználhat-1 irt meg. Intézkedési ókküsta alapján az üzemek | ták. _ o no rolr «% 1.« gazdasága és ereje, s ezektől ! agg fennállásának és hala­dásának lényege.« Fodor 1808 táján belépett a Markusovszky Társaság tagjai közé. A Mar- kusovszky által meghirdetett .anoknak nemcsak haláláig lelkes híve, hanem gyakorlati megszervezője és végrehajtó­ja lett. Kettőjük barátságát a köz egészségéért folytatott vállvetett küzdelem tette szét- bonthatatlam kapcsolattá. Markusovszky fölismerte ben­ne a közegészségügyi problé­mák megoldására alkalmas embert, akit. elsősorban a tö­megek kérdései érdekeltek. Közben 1860-ban tanársegé­di állást vállalt az állatorvos­tani tanszék mellett, s a Ró- kus-kórháfban mint boncoló főorvos is működött. Ebben az időben írta első tudomá­nyos munkáját az Orvosi He­tilapban a hagymáz (typhus) kór ok tan ár ól. 18G9-ben ma­gántanárrá habilitálták a bu­dapesti egyetemen. 1870-ben állami ösztöndí­jat kapott, melyről kéteszten- dei tanulmányút után, 1872- ben érkezett haza, és gazdag tapasztalatait 1873-ban »A közegészségügy Angolország­ban, tekintettel az orvosügy­re, orvosi rendészetre és a törvényszéki orvosügyre, va­lamint a hazai viszonyokra« című, több mint 500 oldalas kötetben tette közzé. E mun­kában kimerítően foglalkozik »a lakásokkal, az italokkal és a tápszerekkel, a járvány­üggyel, a szegényüggyel, a kórházakkal, az elmebeteg­üggyel, a börtönüggyel, a gyár, az iparügy, a bá­nyászat egészségügyi vi­szonylataival, a méregkeres­kedéssel, a hajózási egészség­üggyel, a véletlen szerencsét­lenségekkel, a hulla- és temet­kezésüggyel s végül a törvény- széki orvosi üggyel. E mun­ka nagy eüsmerést szerzett Fodor Józsefnek, és nagyban hozzájárult a közegészségügy fejlesztésére irányuló törek­vések kibontakozásához.« F odor József 1872-ben megkapta az állam­orvosi tanszéket a kolozsvári egyetemen, majd 1874-ben meghívták a pesti egyetem közegészségtani tan­székére. Itt csatlakozott Ko­rányi Frigyes haladó csoport­jához. »E csoport világnézeti­leg a természettudományos materializmus alapján állott, társadalmi szemlélete a hala­dó polgárság antifeudaliz- musa volt« (Hahn és Melly). Tudományos munkássága egyre jobban terebélyesedett, írt az árnyékszék rendszerek­ről, a házassági statisztikai vízellátók közegészségi vo­natkozásairól, a himlőjárvány leküzdéséről, a halálozási arányszámról stb. Legnagyobb munkája Közegészségtani tan­szék és központi észlelde cí­men jelent meg az Orvosi Hetilapban. Ebben egy köz­egészségügyi intézet felállítá­sának szükségességét hirdeti. A sors iróniája, hogy az Or­szágos Közegészségügyi Inté­zet felállítását nem érte meg. — Aránylag kicsi intézetében Fodor József 27 éven át dol­gozott és kis számú, de érté­kes gárdát nevelt ki. A hi­giéniát nemcsak az orvosi, hanem a gyógyszerészi, jogi és műszaki karon is oktatta. A Markusovszky szervezte Országos Közegészségügyi Ta­nács az 6 szakirányításával dolgozta ki az 1876. XIV. "örvényt, közegészségügyünk alaptörvényét. Ez a törvény felülmúlta a legfejletteb nyu­gati államok törvényalkotá­sát. Kimondotta többek kö­zött, hogy az egészségügy fel­ügyelete az állam feladata, melyet a hatósági orvosi kar gyakorol. Külön fejezetben szólt az orvosok, gvógyszeré- "7«k. kórházak működéséről, a ' '’-'4nyolcról stb.; a megelő- "ondolata hatja át, de jn- ~dik a gyógyító munká- " A törvény hiánvosságai ' -irtózik, hogv alig tér opagfps^gócrílgvre. Az V)V> lehető­séget — akárcsak a kapitaliz­mus közegészségügyi törvé­nyei általában — ez a tör­vény sem ad az orvosnak. A :aladó jellegű törvényből lig valósult meg valami. A ökcsállam nem sok pénzt .ordított az egészségügyre, :em törődött a falu elhanya­golt állapotával. A korszerű magyar hi­giéné alapjait Fodor »Egészségtani kutatá- ok a levegőt, a talajt, a vi- .et illetőleg« c. munkájában rakta le. Helyesen értékeli oenne mind a baktériumok­nak, mind a környezetnek a izerepét. Statisztikai adatok­kal bizonyítja, hogy az egész- végtelen lakásokban három­szor—négyszer annyian pusz- ulíak kolerában és typhus- ban, mint az egészségesek­ben. Kimutatja továbbá, hogy »a női foglalkozások higiéné­je is sok kívánnivalót hagy fikin, s főleg a gyári munkás­nők egészségét nem védi kel­lő eréüyel a törvény.« Jelentős működést fejtett ki a bakteriológia terén. Amikor 1891-ben Cambridge-ban dísz­doktorrá avatták, »Cultor Bacteriológiae Acerrimus« (a bacteriologia kiváló művelő­je) címmel illették. Külön ku­tatást tárgyává tette a szerve­zetek viselkedését a bakté­riumokkal szemben. E művét székfoglaló előadásként fel­olvasta a Magyar Tudomá­nyos Akadémián »Bacte- riumok az élő állat vérében« címmel 1885-ben. A munka második része 1886-ban je­lent meg: »Üjabb kísérletek erekbe fecskendezett bakté­riumokkal«. Nyulak vérébe 50—200 millió baktéri umot fecskendez, s megállapítja, hogy azok a vérben néhány óra alatt elpusztulnak. E fo­lyamat az erőteljes állat véré­ben gyorsabban, a legyengült illatéban lassabban megy végbe. E vizsgálataiból le­vonja a következtetést a vér katériumölő tulajdonságára vonatkozólag. Fodor volt az alsó, aki kémcsőben vizsgálta a vér baktériumölő tulajdon­ságát, és megállapította, hogy a vérnek a szervezeten kívül :s van baktériumölő hatása. Kísérleteinek eredményét számosán megerősítették, ami növelte nemzetközi tekinté­lyét. 1882-ben megszervezte az orvosok szünidei továbbképző kurzusát. 1885-ben megindí­totta és haláláig vezette az iskolaorvosi és egészségtan ta­nárképző tanfolyamot; 1886- ban megalakult — Marku­sovszky és Fodor kezdeménye­zésére — a Közegészségügyi Egyesület, melynek fő fel­adatává az egészségügyi isme­retek terjesztését tették. En­nek támogatására Fodor meg­szervezte a középiskolákban az egészségtan oktatását, amit az iskolaorvosok végeztek. 1898-ban még egyszer ki­állott »A tisztiorvosi kikép­zés és minősítés reformja, te­kintettel az egészségtudomány és a közegészségügy igé­nyeire« c. munkájával, de annak végrehajtásában mel­lőzték. E-erkilencszázegy elején influenzában megbe­tegedett, majd később :smót rosszul lett. Bal lábán üszkösödés kezdődött és am­putálni kellett. A műtét után 12 napra szívgyengeség tüne­tei között meghalt. Az MTA 1903. április 27-j emlékülésén Hőgyes Endre búcsúbeszédét így fejezte be: "■Fodor József mintaképe egy helyét emberül betöltő ma­gyar egyetemi tanárnak, tu­dósnak és férfiúnak, ki életét és szellemi tehetségét a ha­zai közművelődés folytonos emelésében töltötte el, aki­nek neve megmarad, mini út- örőé, a hazai közegészség­ügy és az egyetemes közegész­ségtudomány történetében.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom