Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-09 / 161. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1967. július •. GÁLDONYI BÉLA: Üjabb ütést kapott. »■Megtalálja ugye?« — Egy lány eldobta a ka- val nem látta, pedig beszélnek nalat és meghalt. Nem akart valamit az emberek, tovább élni. Most gondolt először arra, Milyen lány volt, hogy hogy talán az ő lánya fekszik nézett ki és hol van? „ . , , , , , . . . ott holtan, és megeredtek a — Ejnye, de kiváncsi, mint- ... . , , , ha a maga lánya volna. Ott könnyei. Nem záporoztak es történt az építkezésnél, ahol nem zokogott, csak csendesen azt a sok új házat húzzák föl. sírt és lassan törölgette fel Az egyik legmagasabbról ve- az arcáról. tette le magát. ... ’ . . , „ ... , , , — Mi a baj, Juliska? — Es meghalt? — kerdezte, .. , ,,, ,. s a szeme sarkában meg- - Nem találom a lányomat, buggyant egy könnycsepp. nem jött haza az éjszaka. — Más is járt így, majd — Azt mondják, azonnal! — És milyen ruha volt hazahozza a gyomra meg a rajta? fáradság. Ma már mindegy, Honnét tudnám, nem lát- hogy fiú vagy leány gyereke Leszállt a buszról és sza- kapott, mire kereste, Juli már ladt. Merre? Hová? A buszon nem volt sehol. kigondolta, hogy a vasútra Hajnalban jött haza, és a . , megy, és ott érdeklődik. Né- szobában konyak kesernyés tenem már az ejjel is belé- _______ ________________ h a felnyúlt a kendője alá és szaga terjengett. nyilait valami. Amikor a 822- tam én. Nem is vagyok kíván- van az embernek. Egyformán megsimogatta a halántékát. Most nem szólt neki sem- es gyorsot áteresztette a so- esi az ilyesmire. Borzalmas le- , . , „ Erősen lüktetett, szinte fájt, mit. Tegnap délben találkoz- rompónál és letisztelgett • a het az- Nem irigylem a ren- savars°s mind. Ezen se ma­Jól esett a hideg ujjak reme- tak utoljára. Juli pénzt kért, „.„.^„.«„„1. . dőrséget, amikor ki kell men- 6a> se én nem segíthetünk, gő simogatása. Miért szaladt? hogy cipőt vegyen magának. ’ ni. Sírás, tárgyalások meg sok Nyugodjon meg... Nem tudta! Máskor ebben a Nyaralni készül. Azt is meg- az elso kocsiból. Egyenesen vér. Aztán a halott. A nagy- __ Rosszat sejtek. p ántos cipőben ég a lába — tette neki, hogy a Balatonra a kerekek alá hullott és el- anyámat se néztem meg, pe- __ . . , ’ . m ost nem érzi. A reumája is küldi, csak megnyugodjon, tűnt# megsemmisült. Hátha a di6 azt mondják, hogy nagyon . , lgy hallgat. Minden érzéke elcsi- Mert Juli nagyon zaklatott Juli ■ ,an emlegeti sz®p halott volt, amikor ki- anyai SZ1V sokszor megsejti a tűit hajnalban, amikor haza- az utóbbi időben. Tegnap is 8y ' 8 ’ lencvenéves korában meghalt, rosszat. ment, tizenkét órai szolgálat panaszkodott, hogy fáj a feje. hogy nem bírja tovabb, 0 mar _ £s ... maga se látta’ — Jöjjön el velem..., után„ i „nn mii’ kérd^ te mevke /£’ 5?? & ~ Senki ^ közülünk, a - Hová menjek, Juliskám? — Hol van Juh? — kerülte megkergette okét konyhakés- Még jobban futott. niaeon hallottuk ott -ft’ől.et , ... , . az anyjától aki a konyhában sei az udvaron. Hat vagy hét A vasútállomáson emberek megtud, vagy menjen, jó . az építkezéshez^ aludt, amióta az ura elkolto- éve történt. Az ura italosán . amiről beszelnek a varosban, zött a házból. jött haza, és a két gyereknek beszélgettek. Megállt és hall- ^^nyna“onep‘|“eZ’ ha hogy egy lány levetette ma­Bizonytalanul indult el. £a* az emeletről. a zöldséget paprikát tvúkot Mögötte összenevettek az — Elmegyek, el én, de ne a tarka huzatú párnáról. — nézte, hogyan cipekedik az , 1 p ’ y ’ asszonyok. eméssze magát. Nem olyan Itthon van az, nézd még job- öccse a nagy csizmákkal. es ures kosaraikkal, pletyka- _ Kofának vaJÓ az ura könnyű ám meghalni. Gye­ban! — Hát te? Mit bámulsz! ikkal várakoztak a személyre, biztos seprűvel leckézteti, rünk oda akkor biztosan — Hiába nézem, vetetten az Gyerünk vetkőztetni, vagy szí- — Valami történhetett — amiért ilyen kiváncsi. ’ ágy. Haza se jött egész éjjel, jat hasítok a hátadból. mondta az egvik__sok em- — Ennek valami haia van megnyueszlK­A z öregasszony visszahup- ö védte a gyereket, hogy , ... . ’ . ne leavek Kisnista /aioené A szomszéd kofának szolt, pant a párnára, és nehézke- lánygyerek, nem szabad ilyes- ber állt ott Nem ls en°edett ha nincs^valami baia' J ” hogy elmegy egy kevés időre, sen fordult egyet mire kényszeríteni, de az ura közel a rendőr. _ ’ addig vigyázz0n az árura. — Nem az első eset. Mas- parancsolt. Nagy, erős ember — Mindig van valami, az ... . , .. .. kor is megcsinálta, hogy el- volt, nem tűrt ellenkezést. ember nem tehet két lépést, “ Jon a vonat’ gyerünk... A ha kén)k tuwn­csavargott. Mit vagy úgy oda — Ha mondom, a kutya , .... . . .. A piac felé szaladt, nem otert adJa> ne alabb. Inkább miatta. Feküdj le, majd haza- szentségit. Tanulja meg, úgy nogy ne naI1Jon valamiro mert egyenesen az építkezés- hazaviszem, a tojás meg egy leSZ a,sorsa mípt. nekcd- ~ Meghalt valaki. Azt hez menni Rosszat sejtett ^ forint negyven. Evett valamit. Az öregasszony Matraca lesz a férfiaknak, mondják öngyilkos lett, le- „ ... ,. tegnap krumplipaprikást esi- Nem mindegy, hogy mikor ugrott a hetedik emeletről. 3 szikkadt nált, azt megmelegítette egy kezdi, hogyan kezdi? marék kukorica csutkával. Juli kiszaladt az udvarra, Es meghalt volna7 Nem ízlett. Félretólta a tá- az apja meg utána. Mezítláb — Azonnal! nyért és újra felkötötte a ken- a disznóölővei kergette. A — Aztán fiatal volt. Ember dőjét. ’ lány aznap nem aludt odaha- vagy lány volt? — Nincs itthon? — kérde- megparancsolta, hogy vetkőz- gatolózott. Asszonyok, a zett vissza az öregasszony, és tessék le. Lajos, a fiú neki- piacon voltak, gyorsan eladták kófcos, ezüstös fejét fölemelte fogott, de Juli csak messziről Karon fogta a síró asszonyt, melle alatt. A piacon már és úgy mentek az építkezés- lassan gyérültek a kofák. Pa- hez, mintha temetésre indul- koltak és kínálták nagyon a nának. petrezselymet, az uborkát. A nyolcemeletes toronyház Nem eszel? za. Aztán egyre gyakrabban _ Beszéltek valamit hogy "Vegyen íó asszony> a feléért alatt temérdek ember gyű. TYinrorlf Iri a i. * orl !.. rlrt 1..Ív #. a £- 1 á i mi. X — A von_ adom!« — de rájuk se figyelt, rűben állt és zsinatolt. A ren­— Majd ha visszajöttem — maradt ki éjszakánként. Azt , - /,*. • • +,,d,n vnaam —*ajaa oc mucii am. w Műm«/.» - - -— mondta, és ezzel azt is közöl- mondta, fél az apjától. Tulaj- y’ 1 , Más járt az eszében. Kit kér- dőrök hiába vontak kordont, te az öreganyjával, hogy most donképpen emiatt is vált el nem engedtek oda, pedig meg az asszonyok odanyomták elmegy. az urától. ott volt, ahová esett. . ’ őket a falhoz, hogy az orvos — Megint a lány miatt. Most kocogott a flaszteron, — Nahát! ®e .’ aklto1 érdeklődhet. Falu- meg a nyomozó tisztek alig Egyszer már vége lehetne, és már látta a vasutat, ahol Közelebb lépett az asszo- behvel nem találkozott, de a tudtak dolgozni tőlük. Olyan, mint az apja. Nyug- majd érdeklődik a lánya után. , . „ . ,, ,. . keresztlányának az anyja itt _ Helyet, emberek így nem • tálán természet. _ Jó napot, Juli, Hová "y°khoz- Nem ls lépatt'. ln' árult telfelt, túrót, kockás lehet csinálni semmit. — Akkor is megkeresem. szalad’ kabb osont, hogy elcsípjen , m ... , ., . «iipknek cyáitak. — Bánom én! A te lányod, t ‘ . valamit a beszédből. Érezte, kendőben és mellé pár tojást Süket füleknek szóltak. lesz még neked elég szegye- Falubeli asszony szolt rá. hogy itt megtudhatja, amire rakott ki a betonasztalra. A gyűrűben ott feküdt a lijrA- — A— 1—— —'",i ... lány. Mintha aludt volna. Sápadt volt, vértelen az arca, Már négy éve, hogy oeköl- kiváncsi. A szívverése meg- — Jó napot! ned miatta. ... .... , . . ------------- — --------------- ---= A buszon mégegyszer vé- nlki°meR fritftojásT gy^sult és a vér feszítette _ Julika) maga az? AU ’a” mellén''pi'he"nt Tgy’ gig gondolta, amit az Öreg- Ket noz neK1 me& Iriss tojasx. ^ ereket a halántékán. Reme- . a Keze a menen pinem. x&y asszony mondott. A szégyen, csak azért tartják a kapcsola- gett> és hideg futk0sott a há- ismerem meg"' al.szik a fakadt ember Le­volt már éppen elég szégyene tot- . tán, mint a télen, amikor el- — Nem látta? hunyt szemmel, vértelenu , Julival. Egyszer eljött hozzá- Most mit válaszoljon. Hova kapta egy hétre a hektika. — Kit keres? juk a tanító és azt mondta, megyl — Történt valami? — kér­hogy a Juli nem tisztességes nyom. Nem dezte yégül is bátortalanul, és lány. Kizavarta a házból, és jot^haza az éjjel. az asszonyok összenéztek. Ki- AZ DaL Ge megtaiaija, l^+tob- Kanna Ál Ez a történet abból az időből való, amikor még voltak ötszobás bankigazga­tói lakások és a gyermekek mellett német kisasszo­nyok, de ma is tanulságos. BaUzs Sándor: A HIT Béluska hároméves és öt hónapos volt, amikor egyik este kimászott az ágyból, és de mostanában nappal is vé­nem köszön neki azóta. Pedig £“J’ “as “ha‘J“I váncsiskodót láttak benne és őt demmorst íában érződött a bizonytalan- megmosolyogták félszegségé­őt is tanította, de most na- ■> , J ért. Az egyik felnevetett: gyón megharagudott rá. Még ^a fdnJok Csak keresse ........................................ a kkor is, ha úgy van. Neki a I?.al ,y, Lsak, keresse, ne mondja senki azt, amit 6 maJd megtalálja. Valahol... maga is sejt. Máskor meg egy fiatalasszony állított be a vá­rosból, hogy kitépi a Juli ha­ját, ha kézre keríti, mert elszerette az urát. — Ugyan már, honnan tud­ja azt? — Egész éjszaka együtt mu­lattak a pincében. — Hát aztán. Az még nem minden. Fogja jobban az urát, és azzal kiabáljon. Ügy érezte, hogy az a férfi a hibás, aki elcsal egy tizen­nyolc esztendős lányt a pincé­be. Azt kellene megleckéztet­ni, de nagyon. Ezt így meg is beszélték az öregasszonnyal, de nem voltak egy vélemé­nyen. — Juli már nem gyerek, minek jár családos emberrel. Elég legény van a faluban. Utána beszélt a lánnyal. Együtt főztek vasárnapra. Husvét következett. Csirkét vágtak és kalácsot sütöttek. Juli egész nap otthon volt Megmondta neki, hogy ez így nem mehet tovább, szégyene lesz a családnak meg a fa­lunak is. — Kire ütöttél te lány? Juli hallgatott. — Az apád volt ilyen. Haj­totta a vére egyik nőtől a másikhoz. — Én már ötödik éve bí­rom. Egyedül vagyok és csak téged nevellek. Tőlem ilyet nem láttál, nem tanultál. Juli kiszaladt a konyhából. Akkor azt hitte, hogy min­dent megértett a lány és meg­változik. Nem is törődött vele. A tűzhelyen volt dolga, az ünnepi ebéddel. Mire észbe szusszantása sem érződik. Ha- . , . T .. , . ja kibomlott a zuhanástól és — A Julist, a Juhsunkat... e[termt a feje körül. Egy kú­— Erre nem járt, pedig sza tincs befedte a homlokát, megismerném ezer közül is. az egyik szemét és szernér­— Nem is hallott róla? "lessé tette merev kifejezést, , „ .. , . vonásait. Mezítláb volt, a ci­Mit kellett volna halla- a lépcsőházban levetette. — Maga még nem hallotta? ni? Azt beszélik, hogy úgy rohant — Nem, nem, mi történt? — Semmit, csak úgy, szó- a halálba. Hogy vagyunk, hogy va- Azzal megfogta Béluska kis szobába és otthagyta. Az aj­tót szigorúan becsapta. Sírt a sarokban egy kicsit, meztelen kis lábaival hang- székednek, amióta Helén kis- gyünk? — kérdezte kedvesen puha kezét, bevezette a másik tálánul odatipegett az ebédlő asszony itt van. Heléntől. —°4 ajtajához. Kinyitotta és meg- Nem ‘szerette a kisasszonyt, — A, der Béluska ist állt ott földig érő fehér háló- és amilyen jól viselte magát, schlimm (ó, a Béluska rossz), mgében. Azok ketten abba- amíg Gréte volt mellette, és elkezdte darálni, hogy mi- majd nézte a tapétát, a sok hagyták a veszekedést, rábá- olyan rossz lett Helén kis- lyen rossz a Béluska, hogy jól ismert virágot, azután ezt múltak, azután apa odaszaladt asszony óta. Mintha kicserél- megint nem ette meg a spe- is el unta és mély megbáiás és felkapta: ték volna. Szófogadatlan ko- nótot, hogy feldöntötte a po- költözött a szívébe. Mennyire — Te még fent vagy? — és misz kis kölyök. Most is harat, bepiszkolta a ruháját haragudott apa, most már biz­csókolta az arcát, a nyakát, kimászik az ágyból. Hallottak és hogy őt annyit bosszantja, tosan nem szereti, biztosan ahol érte. Azután anya vette már ilyet? ah, das ist zuviel (ez már csak a Bözsikét szereti, aki át, ő is megcsókolta, majd gjféi volt már, mire elaludt. ®°k) — és mindezt úgy csi­visszavitte az ágyába. dAlnt-ón rWlie az el, mintha ezzel is ben a zongorát. ...... , JJf, P aeiutan P™ ? apának akarna kedveskedni. A kjsf!.-, felkelt a sarokból — Micsoda dolog ez? — toortent, hogy anyának el kel- Apa összehúzott szemmel A Kisnu tel,íelt a sar°KD01 suttogta szép meleg hangján lett mennie a varrónőhöz, és . 1. . . — Látod Bözsike alszik, jó Bözsi éppen zongoraórát vett, oly elszántan veri az ebédlő­és visszafelé indult, szívében a férfias elhatározással, hogy Duamívt: disAirv, j'j duóm cpptrn óuiiguiduiai __ Hát fp már npm akar<r7 , , , , , , , ,. . , k islány, de Béluska rossz fiú. mikor apa váratlanul hazajött. . . . , ... . bocsánatot kér, es ezentúl jó 2= sssr_* srjr. sä««a ä sst-ää? “ aludni, aludni. — Még egy- csinálta és nem a szobájába, szer megcsókolta, betakarta, hanem a gyerekszobába ment. azután visszament az ebédlő- Helén kisasszony mindig be. — Noé, mit ugyanazzal a mézes mosoly- Azonnal bocsánatot kérni! A fiú arca még durcásabb lesz. Amikor kinyitotta az __, _________________, apa B éluska makacsul hallga- a2 ablak felé ment, Helén kisasszony pedig lángvörös arc­mond tam? caj nézett rá: Csukott szemmel feküdt és lyal fogadta és a nyakán — Na also, da ist er schon! figyelt, hogy veszekednek-e kj^ kihajtotta a blúzt. Bé- félre nézett és nem szólt. (Na tessék, már itt is van!) mórt a nnni /vond irftH ocnlr ___ Mo caKn Cin Hű’rr 1*0. T7 «Xnafi L m ég, de nem, csend volt, csak ‘ , ......— Na sehn Sie, Herr Direk­k análcsörgés hallattszott, és ^_uska rnegíl°ye^e' ez mindlg tor — (Látja igazgató úr) — ahogy apa visszatette a csé- így volt. Abban a pillanat- mondta Helén, és elbűvölően szét a tányérra. Nem mozdult, ban, amikor apa belépett, He- nézett apára, de nem tudott mindjárt el- lén kisasszony kihajtotta a — E.inye> í* haszontalan! — aludni. Maga előtt látta apa .., , . ., . . , csattant fel az apa hangja — eltorzult arcát, mikor rájuk , azonnal bemész a hálóba, és a kiment a szobából, nyitott és anyja könnyes sze- ber bőréből, mint addig. sarokba térdepelsz! Addig mét — nem értette. Miért Apa mosolyogva lépett a nem jössz ki onnan, amíg haragszik apa és anya miért szobába, új szürke nyakken- bocsánatot nem kérsz! Majd semmit. Alig evett, a kis arca sír? Azelőtt ez sohasem volt, dő volt rajta. megtanítalak én téged! mintha összement volna. Béluska csak nézett, hogy rá se szólnak, de azok olyan zavarban voltak, hogy el­feledkeztek az ő bűnéről. Apa egyet-kettőt köhintett, aztán Béluska> egész este nem szélt — Egész éjjel ivott egy nős emberrel. — Nem igaz, én ismerem, ez rendes lány. Az apja ker­gette a halálba. Ismét mások: — így jár, aki nem tudja, miből mennyi az elég. A nyomozók csendben dol­goztak. Néha bementek a lép­csőházba, ahol illetéktelen fü­lektől távol beszélgettek. Meg­jött a rendőrorvos, aztán a helybeli ügyész is, majd ki­szállt a helyszínre a főka­pitány, hogy személyesen Irá­nyítsa az ügy vizsgálatát. És ekkor — a főkapitánnyal egy időben — értek oda. A komaasszony egész úton ma­gyarázott, hogy nem asszory- szemnek való az ilyen lát­vány, de megteszi, hogy oria- kíséri, mert akkor legalább megnyugszik. Sokáig álltak a gyűrű szélén és hallgatták az emberek találgatásait. Valami belső szorongás azt súgta ne­ki, hogy ne menjen közelebb. Nem mert helyet kérni a vas­tag embertömegben. Csak fü­lelt minden szóra, hátha el­kapja valakitől a lány nevét. — Ki volt a szerencsétlen? — Nem mondják meg. Tit­kolóznak. Pedig úgyis megír­ja holnap az újság. — Meghalt? — Azonnal. Már úgy talál­tak rá hajnalban. — Hány órakor? — Azt mondják, ötkor ami­kor egy vasutas munkába in­dult. Az orvos szerint hajnali kettőkor halt meg. — Fiatal? — Nem láttam, én nem né­zek meg ilyesmit, csak hatt • gatózom. Az is elég borzal­mas. Lassan engedett a gyűrű, s ők, ketten közelebb kerültek a belső körhöz, ahol három rendőr próbálta visszaszoríta­ni a kiváncsiakat. A komaasz- szony furakodott elől, szoro­san mögötte lépegetett. Félt egyedül. A ruháját látta meg először és felordított. — A lányom. Félrelökte az asszonyokat, egy rendőrt is megtaszított, és rávetette magát a halottra — Juli, Juliskám! Édes Iá nyom! Miért tetted? ... A gyűrű kitágult. Az enibe* rek elfordultak és lassan tá­volodtak. A halott arcára forró könnycseppek zápora hullott. Anya a vacsoránál aggódva nézte. — Beteg ez a gyerek. Fáj valamid, drágám? Nem, semmi. Korán ágyba dugták, és hamar elaludt. De hajnalban felébredt, még alig szürkült odakint. Kiszállt az ágyból és átment a szomszéd szobába, ahol Helén kisasz- szony még javában aludt. Bé­luska odatipegett a kisasszony éjjeliszekrényéhez, halkan le­emelte a poharat, amelyben Helén a hamis fogsorát tar­totta. Kivette a fogsort, a poharat szépen visszatette, az­után bement a hálóba, amely­nek ajtaját az aggódó anya nyitva hagyta. Béluska szive nagyon vert, amikor apa ágya felé tartott, ahol az ágy mellé oda volt kikészítve apa szép virágos papucsa. Bélus­ka óvatosan lehajolt, és Helén kisasszony fogsorát az egyik papucsba dugta. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, vissza­ment az ágyába és csakha­mar elaludt. Reggel nagy járás-kelésre ébredt. Helén kisasszony ke­resgélt a lakásban, és anya, a jó anya, segített neki. Apa is fölébredt és mikor felkelt szokás szerint papucsba dug­ta a lábát. Itt felfedezte az erősen keresett fogsort. Helén kisasszony még az­nap kilépett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom