Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-09 / 161. szám

Vasárnap, 1967. július 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Munkában a kárbecslő »Az Állami Biztosító meg­kezdte a károk felbecsülését-«. Gyakran hallhatjuk és olvas­hatjuk ezt a mondatot, fő­ként a legutóbbi nagy jégve­rés után. Hogyan végzi mun­káját a kárbecslő? Kelemen Jánost, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának dol­gozóját kísértük el Mezőcso- konyára, az Üj Erő Termelő- szövetkezetbe. Az elnök és az agronómus- asszony már kora reggel tal­pon van. Kiadós jég érte jú­nius 28-án éjszaka a határt, érthető, hogy nyugtalanok az emberek, a vezetők egyaránt. A tsz-iroda elé más- kiállt a hintó, a híres somogysárdi lo­vakból fogtak be egy párat. Ez szállítja majd ki az elnö­köt és a kárbecslőt a határ­ba, van mit megnézniük, hisz több mint kétezer holdat ért a jég. Bent összeül a »haditanács-«. Az asztalon a termelőszövet­kezet térképe, a törzskönyv alapján egyeztetik a bejelen­tett károkat — AB 26-os táblán cukor­répa és takarmányrépa, a B 27-esen ősziárpa — sorolja a táblákat Roda Ernő tsz-el- nök. Először a B 30-as tábla Bezosztája búzáját nézzük meg. Elszomorító a látvány. Kalász nélküli búzaszárak, guillotine munkát végzett a jég. Másutt »nyaklóit« elfe­küdt a búza. Kelemen János elmagyaráz­za a teendőket — Átlósan bejárjuk a táb­lát az elnök elvtárssal, aztán kiválasztjuk a mintaparcellá­kat, ahol megállapíthatjuk át­lagosan a kárt Elsődleges ká­rosodásnak a lefejezett búza és a kalászból »kifolyt sze­mek« számítanak. Másodszor- ban a mélyen nyaklóit kalá­szok jönnek számításba, ame­lyeket nem érhet a kasza, te­hát nem betakaríthatok. A mintaparcellán megkez­dődik a munka. Egy méteres csíkon megszámolják a szára­kat, majd pedig azt, hogy egy kalászban mennyi szem van. Ez megtörténik a többi mintaparcellán is, sőt azt sem hagyhatják figyelmen kí­vül, hogy egy négyzetcenti­méteren mennyi kipergett szem fekszik, összeadás, szor­zás, osztás: 12—13 mázsa ter­mést adott volna ez a tábla. A kárbecslő a víznyomásos területekről érdeklődik, le­vonták-e ezt a törzskönyvi számokból, feltűntették-e az ilyen részeket az ossz terület­nél. — Természetesen — vála­szolja az elnök —, sem nyer­ni, sem veszíteni nem szeret­nék ezen a jégen ... A mellettünk levő táblán fehér herét vetettek. Itt is, min a hosszabb tenyészidejű növényeknél, csak az előszem- léről lehet jegyzőkönyvet ké­szíteni, hisz csak akkor derül ki amikor betakarítják, ho­gyan alakul a termés, meny­nyire heverték ki a növé­nyek a jégverést. A kukoricatáblán azt vizs­gálják, hogy mennyi levél sorvadt el a jégtől, átütötte-e a levélhüvelyt, szárig hatott-e a jég. A kárbecslés egy kicsit nyo­mozó munka is, hisz sok min­denre ki kell terjednie a fi­gyelemnek. A tábla szélén egy »tanú« növényt mutatnak. Egyik ol­dala ép és sértetlen a másik olyan, mintha bicskával ro­vátkákat véstek volna rá. — Erről az oldalról jött a jég. A nyomok azt is meg­mutatják, hogy mekkorák voltak a jégszemek. Tábláról táblára vezet az út. Kelemen Jánoson kívül a megye minden jégverte terü­letén dolgoznak a mezőgazda- sági kárbecslők. Mivel az aratás a jégverés miatt nem állhat meg, a termelőszövet­kezetek a különböző terüle­teken — a károsodás nagy­ságától függően — fél- vagy egyholdnyi mintatereket hagy­nak, mivel a kárszakértők nem tudnak egy időben min­denhová eljutni. Strubl Márta AZ 50. ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE Szép eredmények jubileumi munkaversenyben az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál »» ZABMOTORRAL"—GUMIKERÉKEN A három vendég vágyakozó szemmel nézi a hegyek között búvá gyár udvarán sorakozó, mintegy száz kocsit. Ötöt sze­rettek volna venni belőlük, de most már adnák alább is, leg­alább hármat... kettőt... Szó morúan hallják, hogy a gyár csak az AGROKER-rel üzletel. Pedig innen kétszáz kilométer- szórnak re szállt vonatra a három tsz­vezető, hogy eljöjjenek a Szentendrei Kocsigyárba, az áhított kocsikért Nem Skoda vagy Moszkvics, nem is Fiat lett volna a vásárfia, hanem — zabmotoros. / Z országban csak Szentena réti Készítenek sorozatban y~- mikerekes »stráfkocsit«, hiva­talos nevén fuvottkerekes pla­tóskocsit. Néhány éve megkon dúlt fölötte a lélekharang: nem lesz szükség rá a közös gazdaságokban, vélték sokan. Nemrég kiderült, hogy korán szólt a lélekharang. Mert a kocsi hiánycikk lett, s még ma is az. Pedig ebben az esztendőben már ötszáz másfél tonnás kocsi kélt útra Szentendréről az ország vala­mennyi megyéjébe... A szekér több ezer éves. A kocsi alig múlt — ötszáz... Még a középkorban a Komá­rom megyei Kocs községben készítették a »prototípust«, innét a neve, s karrierjét mi sem jelzi jobban, minthogy a német nyelv Kutsche-je s az angol csach-ja is a Kocs-i ko­csik nevéből származik. Itt, a gyárban is a szekeret kény­szerítette nyugdíjba, s úgy látszott, maga is utána megy, de karrierje — ha némi meg­torpanással is, tovább folyta­tódik, mert a kis távolságú szállításban ma még nélkü­lözhetetlen, gyors, könnyen húzzák a lovak, nehéz tere­pen is elboldogul, igénytelen a karbantartása, háznál az orvos, mert minden közös gazdaságban van bognár vagy kovács, s nincs olyan alkat­része, amit cserélni ne lehet­ne, akár házilag fabrikálttal is. Többféle típusa készült, másfél tonnástól a négy és fél tonnásig. Most is lenne igény nagyobbakra, de csak a másfél tonnáshoz van ab­roncs, azaz felújított, gépko­csira már nem használható gumi. Mi kell még hozzá? Több tucat fajta faanyag, vasgerendákból formált al­váz. kis és nagy rugó. vörösen villogó prizma s még vagy étszáz egyéb alkatrész. Mert szemre egyszerű alkalmatos­ság ugyan, de »összerakosdi- ja« gyári, s szalagszerű mun­kát kíván. Behemót prés sajtolja az alkatrészeket, távolabb fűrész vijjog, hegesztőpisztoly láng­ja lobban, kalapács kopog, keréktárcsát illesztenek, festé- s gurul le i a szerelőszalagról a kocsi. Na­ponta négy-öt darab. Tavasz- szal kétszázat vittek tíz me­gyébe, most, július 15-ig há­romszáz készül — száznál több már ott sorakozik ka­tonás rendben az udvaron, hogy még a nyáron szolgálat­ba álljon. M. O. A Somogy megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári 357. számú — ak­kor még bronzplakettes, je­lenleg már ezüstplakettes — és a 388. számú bolt bronz­plakettes szocialista brigád já- rak kezdeményezésére az év elején a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére jubi­leumi munkaverseny kezdő­dött a bolti hálózatban, mely­hez 85 üzlet kollektívája csatlakozott A szocialista brigád cím elérésének fölté­telei mellett a versenyző bri­gádok vállalták, hogy áru­forgalmi tervüket túlteljesí­tik, a termelékenységet 5 szá­zalékkal növelik, nem lesz ÁKF-büntetésük, s biztosítják a vevők udvarias, előzékeny kiszolgálását. Fél év elteltével Polgár Jó­zsef, a vállalat versenyfelelő­se nyilatkozott lapunknak a jubileumi munkaverseny eredményeiről. — Örömmel számolhatok be arról, hogy boltjaink a 2 százalékos tervtúlteljesítést még megtoldották és többnyi­re 3,5 százalékos forgalom- növelést terveztek, ami vál­lalati szinten 12 millió forin­tot jelent. A félév elteltével a 12 millió forintos forga­lomnövelés már teljesült is, tehát az év végéig még újabb nagymértékű tervtúlteljesítés­re lehet számítani. Hasonló képpen alakult a termelékeny­ség is. Dolgozóink az egy főre jutó forgalmat a jelen­legi 50 000 forintról 53 000 fo­rintra kívánták emelni, s pillanatnyilag már ezt is túl­teljesítették: az egy főre ju­tó forgalom máris meghalad­ja az 53 000 forintot —. Ez a versenymozgalom gazdasági oldala. A vállalá­sok között azonban egyéb föltételek is szerepeltek. — A nemrég megtartott szocialista brigádvezetőí ta­nácskozáson szó volt a fo­gyasztók magas szintű ellátá­sának lehetőségeiről és a módszerekről is. A vevők igé­nyeinek messzemenő ki­elégítése mellett á vá­laszték növelése és új ter­mékek forgalomba hozatala is cél Volt. Megemlítem, hogv boltjaink jó néhány új tejter­méket mutattak be és kezd­tek árusítani, így a kefirt, a Sport és a Balaton sajtot; gazdagodott az üdítő italok választéka is, a zöldség- és gyümölcsellátás nedig mint­egy húsz százalékkal javult a korábbi évekhez képest. A vevők bizonyára öröm­mel fogadják a minőségvéde­lem érdekében tett intézke­déseinket. A jubileumi mun­kaversenyben részt vevő bri­gádok fontos kötelességüknek tartják, hogy kizárólag olyan árut értékesítsenek, amely a minőségi kívánalmaknak tel­jes egészében megfelel. A csomagolt árunál szúrópróba­szerű ellenőrzést végeznek, s érzékszervi vizsgálatokat is tartanak, hogy ne kerülhes­sen a fogyasztóhoz rossz áru. A boltok célja ezzel megvál­tozott: nem az a fontos, hogy mindent eladjanak, hanem az, hogy a vevő csak jót kap­jon. — Ha tehát valamelyik holtban a vevő nem megfele­lő minőségű árut kap, és erről az eladók is tudnak, mégsem tesznek semmi intéz­kedést, az kizáró ok? — Az, de reméljük, hogy ilyesmire nem kerül sor. Mint ahogy bízunk abban is, hogy ebben az évben elma­radnak az ÁKF-bírságok is, hiszen ez már eleve kizárja a bolt kollektíváját a további versenyből. Az élelmiszerkis­kereskedelem balatoni idény­munkája viszont gondot okoz nekünk, ugyanis egy-eev más megyéből, csak a nyári sze­zonra érkezett kisegítő dolgo­zó elkövethet csalásokat és egyéb visszaéléseket. Itt vi­szont arra kértük a szocia­lista brigádokat, hogy próbál­janak nagyobb ember- és jel­lemnevelő munkát végezni az idénydolgozók körében. Ezt jó néhány üzletünk kollektí­vája vállalta, és bizonyára sikerül teljesíteniük is — mondotta végül Polgár Jó­zsef, a Somogy megyei Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál­lalat versenyfelelőse. P. Gy. NYÁR Megkezdték a paradicsom sze­dését a balaton- endrédi Zöldme­ző Termelőszö­vetkezet kerté­szetében. A húsz holdon termelt paradicsom első szállítmányát a MÉK-nek adják át. (Felső kép.) Az őszi árpa learatása után azonnal elvégzik a tarlószántást a balatonkiliti ÜJ Tavasz Tsz-ben, A négy gép másfél nap alatt szántja fel a 41 holdas táblát, amelybe napra­forgót vetnek zöld takarmány­nak. (Alsó kép.) BEÉRETT A BÚZA A ZSELICSÉGBEN IS Hétfőn indulnak a cserénfai aratók Üjságolják a cserénfai Május l. Termelőszövet­kezet irodájában, hogy most már ők is aratnak. Negyedik napja vágják az őszi árpát. Vettek a ta­vasszal egy új kévekötő gépet, az állt most bele az érett gabonába. Amivel nem bír, az az emberekre vár: a kaszásokra meg a marokszí-dőkre. A kombájn itt nem boldogul. — Tavaly küldtek ide egyet. Az eny­hébb lejtésű domboldalon próbálkozott vele a kom- bájnos. Egy percig sem érez­te magát biztonságiban. Fölné­zett a tetőre, megijedt, és ahogy jött, úgy el is ment. Igazat adtunk neki, dehogy akartuk kockáztatni az életét meg azt a drága gépet — mondják visszaemlékezve. S akkor még kölcsönkért kévekötő aratógép állt be a kombájn helyére. És jött a falu valamennyi kaszafogható férfiembere mondván: »Majd mi levágjuk!« Ahogy apáik, régebbi őseik tették. Ahogyan emberemlékezet óta aratnak a Zselicben. A táj most szelídnek latszik. Talán, mert sár­gálló gabonaparcellák illesz­kednek az erdő sötétzöldjébe. Parcellákról szóltam: valójá­ban huszonegynéhány holdas a legnagyobb búzatábla, a többi csak öt—hat holdnyi. Jóformán nincsen itt a völgy ölén egy holdra tehető, össze­függően sík szántóterület. Az aratógép mégis folyamatosan megy. Gyakorlott kézben a traktor volánja: Kelemen Je­nő vezeti az UE—28-ast. Stier László, ugyancsak helybeli traktoros erre a néhány hétre az aratógép kezelését vállalta. Elnézem őket, amint tűnőd­nek, tanakodnak, erőlködnek. Megállt ugyanis a tudomány, vagyis a traktor. Elromlott a dinamó csapágya. Erősen me­legszik az egész szerkezet. Le­szerelik, szétszedik, vizsgál- gatják, gépzsírral próbálják a csapágy életét legalább né­hány órára meghosszabbítani. Reggel korán majd hoz vala- -ki a városból egy csapágyat, wagy inkább egész dinamót kellene venni. Hadd legyen tartalékban ... Ezt majd meg­csináltatják később, most másra nem lehet idő, csak a munkára. Mennek tovább. »Sir« a dinamó, s géppel bá­nó embernek rossz ezt még hallgatni is — de mit csinál­janak. Kímélik, amennyire te­hetik. Ilyen kis hibával nem állhatnak le fél napra Ameny- nyivel kevesebbet végezhet­nek, annyival többet kell a kézi kaszásoknak levágniuk. Meg-megállnak, pihentetik a gépet, s mintha nem mele­gedne már annyira a dinamó. Most már bizonyosra veszik, hogy kibírja estig. A gép nyomában hatan szorgoskodnak, összehordják, keresztekbe rakják a kévéket, vagy ahogy itt mondják: ke- péznek. Ma még csak a két traktoros meg a hat keperakó fáradozik a tarlón. Hétfőn pe­dig úgyszólván kivonul az egész falu. Az irodán csak az adminisztrátor marad. Kaszát fog az elnök, az agronómus, a főkönyvelő, aratnak a fogato- sok, két etetés közti időben ezt teszik az állatgondozók is. A búzához fognak hozzá, mert ezen a dombos vidéken ké­sőbb érik ugyan a gabona, mint másutt, de most már itt van a kezdés ideje. Amelyik falu határában kombájn megy — s a megye termelőszövetkezeteiben a ga­bona négyötödét betakarítja a tervek szerint —, ott a levá­gással együtt a cséplés is el­készül. Itt viszont? Minden szál gabonát kévébe kell köt­ni, keresztbe rakni, majdasz- tagíba hordani és külön el kell csépelni. —- Mihelyt le­het, a kocsisok leteszik a ka­szát, és kezdik a hordást; augusztus 20-ra igyekszünk végezni a csépléssel is. Ügy. mint más években — jegyzik meg a szövetkezet vezetői. így aratnak e, így takarítják be a gabonater­mést az idén is Cserénfán. Kombájn nélkül, aratógép se­gítségével, erejüket megfeszít­ve. Kutas Józsii

Next

/
Oldalképek
Tartalom