Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-06 / 158. szám

Csütörtök, 1967. július 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Diákok a gyárban A kötelező szakmai 'gya­korlaton kívül hat fiatal dol­gozik a nyári hónapokban a kaposvári cukorgyárban, ön­szántukból jelentkeztek, ki ezért, ki azért; ám vala­mennyiük elhatározásában közös vonás, hogy nem be­csülik le a fizikai munkát A gyár igazgatóját hallgat­tam meg először, kíváncsi voltam, miképp vélekedik a diákokról. Tóth Lajos igazgató: — Sajnos az idén nem túl so­kan jelentkeztek. Hat fiatal van most nálunk, közülük hárman középiskolába jár­nak. Két fiú gimnáziumba, egy lány pedig a cukoripari szakközépiskolába Egy hó­napot dolgoznak a gyárban, július 19-én azonban már egy másik, ugyanilyen lét­számú csoport váltja fel őket. A fiúk a karbantartásban segédkeznek, nem hivatal­ban dolgoznák. Fizikai mun­kát végeznek. A lányok a konyhában. Mi a vélemé­nyem róluk? Ahogy foglal­koznak velük, olyanok. Haj­lamosak a jót átvenni, igye­keznek is. Igényesek. A rekkenő hőség megszo­rul az épületek között. A két gimnazista fiúra a műszaki fejlesztési részlegnél talá­lunk. Benn elviselhetőbb az idő. — Mit csinálnak most? — Az imént ettünk, most pedig pihenünk. Fekete Mátyás és Molnár Árpád, a Táncsics Mihály Gimnázium negyedik osztá­lyos tanulói. Mindkettőjüktől egyszerre kérdeztem meg; mi a véleményük a munkáról? Molnár Árpád: — Fontos, hogy megismerjük a mun­kát. Aki csak tanul, annak nincs széles, átfogó ismerete, tapasztalata a munkáról. Te­hát azért fontos megismer­kedni vele, hogy fogalmat tudjunk alkotni már most a munka különböző rejtelmei­ről. Fekete Mátyás: — En egye­temre készülök, orvosira Mégis szívesen végzem ezt a munkát Három, négy éve járok rendszeresen ide. Könnyű munkát adnak. Ha az ember látja, hogy mit kell végezni a fizikai mun­kásnak, jobban meg is tud­ja becsülni. Molnár Árpád is szeretne továbbtanulni. Ö a felsőfokú gépésztechnikumba jelentke­zik jövőre az érettségi után. — Mit csináltak ma a munkakezdés óta? Az órám­ra pillantok, negyed kilencet mutat. — Reggel hétkor kezdődik a munka. Ma a csőperemka- rikán dolgoztunk. A diffúz­őrhöz készül. Tegnap kezd­tük el. Először kijelöltük a lyukakat, géppel a rajz men­tén kifúrtuk, majd egy má­sik csőperemkarikához heg- gesztettük. Aztán együtt a kettőt fúrtuk át. — Mihez kell a diffúzőr? — A cukorgyártás egyik fontos folyamata játszódik le a diffúzőrben. Ez Robert- féle, ugyanis kétfélét isme­rünk. A répaszeletet ebbe teszik bele, és itt oldódik ki tulajdonképpen a cukor. — Mit csinálnak ezután? — Ha ezt befejezzük, át­megyünk a vízágyúkhoz. Fölszereljük a cukorrépa mo­sásához elengedhetetlenül szükséges vízágyúkat. És ki is próbáljuk, hogy működ­nek-e? — Meddig dolgoznak nap­jában? Mit csinálnak munka után? Fekete Mátyás: — Fél egyik vagyok itt benn. A délutánra nagy szükségem van, mivel tanulmányi ver­senyre készülök. Az országos biológiai versenyre. Föllel­kesültem az osztályom idei sikerein. Este szórakozom, esetleg elmegyek moziba. A munkahelyemen nem fára­dok el. Molnár Árpád: — Én dél­után négyig dolgozom. Mun­ka után a barátaimmal ösz- szejövünk, elmegyünk tán­colni, szórakozni egy kicsit. A hét végén a Balatonra megyek ki. Július 16-a után hosszabb időt töltök kinn a parton. Aztán majd készül­ni fogok az érettségire. Ren­geteg matematika-, fizika­példát adtak föl — matema­tika, fizika szakos osztályba járok, tehát nem csodálni- való. Én is azt mondom, a munka nem megerőltető itt. Körülöttünk néha-néha megállnak egy pillanatra a munkások, abbamarad a hangos vaszene. Kíváncsiak, hogy mi történik itt. Az újságírónak nem kell semmit se hozzátennie a be­szélgetéshez, de érdemes egy mondatba összefoglalni a ta­pasztaltakat. Ha olyan mun­kát kapnak a fiatalok, ami­nek látják értelmét és cél­ját, hasznosságát, nehézségei­vel együtt is szívesen végzik eL Kiegészítésnek még egy mondat idekívánkozik: Az al­kotó munkát kell megcsil­logtatni a fiatalok előtt ah­hoz, hogy megszeressék. A lányokhoz megyünk át a konyhába. Az egyik polcon óra, 9.35-öt mutat. —. A lányok tízre jönnek, mondja az egyik szakácsnő. Még nincs annyi, addig ve­lük beszélgetek. De minden­nél többet mond a meleg, a ránk tapadt ruha, a patakzó verejték és a főlő ételek fi­nom illata. Az asszonyok naponta több liter citromos vizet isznak meg fejenként, így mondják. Levest, főtt ételt nem esz­nek benn a gyárban. Ha már kibírhatatlan a meleg, a zu­hany alá állnak. A köpenyü­kön kívül nincs semmi se rajtuk. A ventillátor a fal- résben mozdulatlanul áll. Nem kapcsolják be, mert nem is használ, meg akkora zajt csap, hogy egymás sza­vát sem értik. Pedig itt a pillanat tört része is fontos. — Vigyázz, kész! A tarhonyára forró vizet öntenek a tűzhelyen. Ügyel­ni kell a pontos mozdulatra. A tűzhely mellett 45 foknál megáll a higanyszál, nem tud feljebb kúszni. 50—56 fok lehet, mondják az asz- szonyok. Itt dolgozik Puska Magdolna és Albert Anna. Puska Magdolna nyolc álta­lánost végzett, a kórházból került ide. Megbetegedett, aztán ide vették föl. ö is csak egy hónapra szerző­dött, júliusban otthon lesz, majd valahová megint el­helyezkedik, mondja. Háromnegyed tízkor már átöltözve ültek a nagy faze­kak mellé burgonyát hámoz­ni. Albert Annától, a cukor­ipari szakközépiskola tanuló­jától is megkérdeztem, mi a véleménye a munkáról. — Szeretem. Nem nehéz. Az iskolai fölszerelés sokba kerül, segíteni szeretnék a szüléimén a keresetemmel. Két éve is itt dolgoztam a raktárban. — Mit dolgozik ma? — A fűzősnél segítek. A burgonyahámozás után mo­sogatni fogok, előkészítem az evőeszközöket. Aztán vala­mennyien teríteni megyünk, majd a felszolgálásban segí­tek. Kettőkor megyek haza. — Mit csinál otthon? Teg­nap délután például mivel töltötte az idejét? — Hazamentem, segítet­tem a nagymamának. Elvé­geztünk a konyhában. A ba­rátnőmmel az udvaron slag­gal lelocsoltuk egymást és napoztunk. Az asszonyokkal hogy jönnek ki? — Ügy bánnak velünk, mintha a sajátjuk lennénk. Ha valamit nem tudunk, megkérdezzük tőlük, szíve­sen segítenek. Három középiskolás fiatal­lal beszélgettem. Közvetlen, keresetlen szavaikból kitűnt, hogy a munkához, a fizikai munkához is van szivük. Horányi Barna Nyáron sem feledkeznek el az erdőtelepítések ápolásáról Külföldi ifjúsági vezetők látogatása megyénkben Tíz ország ifjúsági szövet­ségének képviselői érkeztek kedden Somogyba kétnapos látogatásra. A szovjet, a bol­gár, a jugoszláv, a lengyel, a román, az osztrák, a nyugat­német, a spanyol, az olasz és a ciprusi vendégek a KISZ VII. kongresszusán kép­viselték hazájuk if júsági szer­vezeteit, s most, a kongresz- szus után országjáró körúton ismerkednek a magyar fiata­lok életével. Siófokon a somogyi fiatalok nevében Stier Sándor, a me­gyei KISZ-bizottság első tit­kára, Varga Teréz, a megyei KISZ-bizottság titkára és Milei János, a Siófoki járási KISZ-bizottság titkára fogad­ta az ifjúsági vezetőket. Ott volt a fogadáson Illés Dezső, a megyei pártbizottság titká­ra és Klevovics Imre, a me- i pártbizottság osztályve­zetője is. Külföldi vendégeink Sió­fokon hajóra szálltak és Ba- latonboglárra utaztak, majd fölkeresték a Lengyeltótiban működő önkéntes if júsági épí­tőtábort, és megismerkedtek a tábor lakóinak életével. Még az esti órákban Ka­posvárra érkezett a küldött­ség, s a Kilián György Ifjú­sági és Űttörőházban a város fiataljainak képviselőivel ta­lálkozott. Tegnap kaposvári sétával folytatódott a program: ven­dégeink meglátogatták a me­gyei könyvtárat, a Szabadság oarkot, fölkeresték a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárát, délután pedig a für­dőben jártak. A külföldi ifjúsági vezetők tegnap este elutaztak me­sénkből, útjuk következő ál­lomására, Baranyába. Így többet tehetek... A kaposvári járásban sok az erdő. Különösen a Zselicség- ben magas a szántóterülethez képest az erdő aránya, s en­nek jó része a termelőszüve*’- kezetek tulajdonában és hasz­nálatában van. Nyáron át az »érett« erdőkben nem sok munkát találni, a kitermelés télen folyik. A tisztítást ta­vasztól őszig végezhetik a gazdaságok. És készülnek a jövő évi erdőhasznosítási és — művelési tervek is járás- szerte. A legnagyobb erdei munka ebben az időszakban az új erdőtelepítések ápolása. A kaposvári járás közös gazdaságai most ápolják má­sodszor az új telepítéseket. Mintegy másfél millió forint új telepítésekre, ebből fedez­hetnek minden költséget A szövetkezet saját erejéből a támogatás ellenében minden kitermelt köbméter fa után tíz forintot fizet be az állami számlára. Az állami támoga­tásból főként a zselicségi tsz- ek részesültek. Az ápolási munkálatokat az erdészet, il­letve a termelőszövetkezetek végzik aszerint, hogy ki a ki­vitelezője a telepítésnek. Ön­álló erdősítési munka a járás­nak alig több mint tíz közös gazdaságában van, a szövet­kezetek többségében az erdé­szet végzi el ezt a munkát. A simonfai tsz-nek van a leg­nagyobb telepítése, ennek az értéke meghaladja a 300 000 állami támogatást kaptak az | forintot. Tájékoztató a termelői árreformról A gazdaságirányítás re­formjának bevezetésével 1968. január 1-től az új termelői árak is életbe lépnek. Ezek az eddigieknél reálisabban fejezik majd ki a termékek és a szolgáltatások értékét, s egyben olyan nyersanyagok és alkatrészek felhasználására ösztönzik a vállalatokat, ame­lyek a népgazdaság számára a leghasznosabbak. Mint az Országos Anyag- és Árhivatalban az MTI mun­katársának elmondották, az új termelői árak kidolgozása befejezéséhez közeledik. A nagyszabású munka körülbe­lül két évvel ezelőtt kezdő­dött, s azóta mintegy tízezer szakember vett részt az árak kidolgozásában. Mivel az új árak elsősorban a vállalatokat érintik, ezúttal nemcsak a népgazdaság vezető szerveit, hanem a vállalatok szakem­bereit is 'bevonták az árala­kítás munkájába. Az új termelői árakat az összes termékekre, szolgálta­tásokra kidolgozzák, függet­lenül attól, hogy azok ható­ságilag megállapított árként lépnek-e életbe, vagy a vál­lalatok megegyezése szerint alakulhatnak. ELŐTTEM KIMUTATÁ­SOK, SZÁMOK. A számok mögött emberek vannak. A IX. kongresszus óta a csur­gói járásban hatvannégy párt-- tagot vett föl huszonnyolc alapszervezet. Közülük az idén negyvenen kerültek a párt soraiba. És még egy adat: a múlt év azonos idő­szakában huszoneggyel nőtt a pártalapszervezetek létszá­ma. A számok mögött emberek vannak... BORSODI PÉTER. O volt az első a járásban, aki a kongresszus óta a KlSZ-alap- szervezet ajánlásával került a pártba. — A másik javaslóm a Ma­gyar Laci bácsi volt. Mellet­te kezdtem a szakmát, az ő keze alatt tanultam. Megnyerő, higgadt, csendes szavú fiatalember. Az Iha- rosberényi Gépjavító Állo­máson szerelő. Néhány véle­mény róla: »■Megbízható, ren­des gyerek-«. »Nem kis dolog, amit elért Péter. Égy KISZ- titkárnak néha még egy üze­men belül sem könnyű össze­fogni az alapszervezetet. A mi falunkban csak egy alap­szervezet van, s annyi sok helyen dolgozó fiatal tartozik hozzá...* Borsodi Péternek sikerüli. — Éppen a múltkor beszél­gettem most végzett nyolca­dikosokkal. Alig várják, hogy fölvegyük őket a KISZ- be. Azt mondták, majd Rugalmas volt az általános fogyasztási szövetkezet Lesz tejcsárda Zamárdiban Az igazi forgalom a követ­kező hetekben várható a so­mogyi parton a Balaton-szak- értők szerint. Ezért voltak nagy gondban a siófoki járás vezetői. Zamárdiban nincs tejvendéglő, s a sok turista ellátása veszélyben forgott. Az Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat nem vállalta pa­vilon felállítását, mivel az engedélyt csak ideiglenes jel­leggel kapta volna meg. S hogy mégis lesz hol tejet, ká­vét, kakaót reggelizniük a Zamárdiban pihenőknek s az ide kirándulóknak, ez a Sió­fok és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet rugalmasságának kö­szönhető. A piactéren állítja fel a napokban a pavilont, s tmikor jön a csúcsforgalom, mindenki itt reggelizhet Gyorsan döntött a szövetke­zet, figyelembe vette a járás és az üdülőhely érdekét. Dicséret érte. megmutatják! Még többet fognak dolgozni, mint azok, akik most benn vannak. Az­tán hozzáteszi még: — Tehát az ígéret már megvan. Csak legyen valóság is... Alig több, mint féléves párttag. Mikor összeült a KISZ-taggyűlés, hogy hatá­rozzon, majdnem mind a negyvenötén ott voltak és egy emberként határoztak, javasoltak. Hiszen mióta is­merik, Borsodi Péter mind többet és többet tett. Ezerki- lencszázhatvanban «-egyszerű« KISZ-tagként került az állo­másra, két év múlva a veze­tőségnek, újabb két év múlva pedig a járási KlSZ-bizott- ságnak is tagja lett. — Hatvanötben bevonultam katonának, az újonckiképzés idején agitátor voltam, a tisztes iskolán KlSZ-titkár- helyettes. Voltam azelőtt is tanfolyamokon, de higgye el, itt nagyon sokat tanultam, igen sok tapasztalatot szerez­tem ... S amikor leszerelt, azzal fogadták, hogy őt választotta meg az alapszervezet titkár­nak. — Nagy ambícióval kezd­tem ... Nyomban beneveztek ti­zenegyen a Szakma ifjú mes­tere mozgalomba. A gépla­katos csoport megyei első lett, a gépszerelő csoport megyei második. Sikerült összefog­ók rniuk a fiatalokat, sikerült pezsgő szervezeti életet ki­alakítani. És ha a szükség úgy kívánja, ott vannak a munkában; a napokban a fa­lu főterét rendezik, aztán a művelődési ház udvarát, az ősszel segítenek a betakarí­tásban. — Az a jó, hogy minden segítséget megkapunk. A ta­nácstól is, a gépjavító állo­mástól is. No és mióta várt­tag vagyok, még szorosabb a kapcsolatunk a pártszervezet­tel. Mint párttagnak nekem az a fő feladatom, hogy tö­rődjek a fiatalokkal. Mit mondtak...? Sok minden fő történt, de nem vagyok elé­gedett. Még lehetne jobb is. És remélem, lesz is ... , A múlt évben ilyen tájban a termelőszövetkezetek pirt­alapszervezeteibe négy új tag került. Az idén eddig ti­zenhárom. Érdekes, elgondol­kodtató számok. Inkén pél­dául a felszabadulástól 1963- ig kilenc párttag volt — most huszonöt. És egyre több a nő. ÜST JÓZSEFNÉ. Szinte se­bes a háta, úgy fölégette a nap. De vasárnap is, hétfőn is ott volt az inkei tsz mag­tárában. Szinte embertelen volt a hőség, és fojtogatta a por. Mert az árpának — ahogy ő mondja — igen ron­da pora van. — Ilyenkor nincs vasárnap. Csak munka van. És itt any- nyi a változás, hogy érdemes dolgozni... Az ő tsz-tagságának törté­nete van. Kezdettől fogva mint bedolgozó fáradozott a közösben. Nem úgy, mint kí­vülálló, hanem őszinte aka­rattal, igyekezettel. Aztán je­lentkezett a szövetkezet párt- titkáránál, hogy szeretne párttag lenni, nem a községi alapszervezetben, hanem itt. És éppen azért, hogy még lobban ide tartozó legyen, először a szövetkezetbe kér­te tagfölvételét... Miért tette? —■ A munkáért. Szeretek dolgozni. Az emberek ismerték, be­csülték, befogadták a szö­vetkezetbe. S a párttagsá,0? — Tudja, mindig azt kí­vántam, hogy minél többet tudjak a szövetkezet ügyei­ről. Nem szeretem, ha ren­detlenül megy valami. Meg úgy vagyunk mi, asszonyok, hogy kell, hogy valaki közü­lünk is ott legyen. Négyszer volt taggyűlés, mióta ide tar­tozom. Mindig ott voltam. És az asszonyok mindig érdek­lődnek. Jó mindent megbe­szélni. Valahogy úgy van ez, hogy így többet tehetek ... * * * TAVALY ILYENTÁJBAN huszonegyen, az idén negyve­nen léptek be a pá-tba a csurgói járásban. Előttem a statisztika. Beszédes számok. Mindegyik mögött egy törté­net, egy ember. Egy törekvő, szorgalmas ember... Vörös Márt*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom