Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-30 / 179. szám

SOMOGYI NßPLAF 6 Vasárnap, 1967. Július M. l()ítSlt)Hi hhues almák... Kiállítás a magyar népszokásokról a Néprajzi Múzeumban — Ezeket a jelmezeket, maszkokat még 1964-ben is használták a Tolna megyei Kakasd községben élő, Buko­vinából áttelepült székelyek, akik a betlehemes játék kel­a tyúkok jól tojjanak, fát kell fúrni ezen a napon« — szól a mellékelt használati utasítás, és hogy a tulajdonos hitt is ebben, azt a sok apró lyu- kacska bizonyítja. nőuralom van a faluban, a népviseletbe öltözött asszo­nyok és lányok fölkeresik a férfiakat és megborotválják őket. A borotválást — amint ezt a bemutatott eszközök szemléltetik — ludtoll pa­maccsal végzik, s tükör gya­nánt lyukas szitákat tarta­nak a »-szőrös« férfiak elé. A busójárás egyik érdekessége viszont abban rejlik, hogy a kifordított bundájú, két cso­portból álló sereg jelképes küzdelme során a haragosok bizony nemcsak a levegőbe suhintottak, a bunkók vége jókora ütéseket is osztogatott, cserébe az év során felgyü­lemlett sérelmekért. A busó­járást a felvonuláshoz hasz­nált kellékekkel és fényképso­rozattal elevenítik fel a ren­dezők. Fületlen szamárfejek — karácsonyi játékhoz öltötték fel egykor Varjas község lakói. lékeiként alkalmazott öltözé­kek segítségével bibliai ala­kokat utánoztak, jellegzete­sen magyar népviseletben ... — világosítja fel a látogatót a felirat a budapesti Néprajzi Múzeumban, ahol »Magyar Népszokások« címmel rendez­ték meg az új kiállítást. »Ezt a Luca székét készí­tette és használta 1900-ban Kovács Béla, győrszabadhegyi közhuszár« — olvasható az aláírás egy kis székecske fö­lött Mellette egy díszes fa- ragású fadarab látható. »-Hogy Ugyancsak karácsonyi nép­szokás a regölés. Ezek az éne­kek »bőségvarázsoló« szerepet töltöttek be a néphitben, de hogy a gazdagságot még fél- reérthetetlenebbül kívánják, nemcsak hangos síppal kísér­ték a regölést, de még fából faragott kardokat is ráztak közben. Ezek a »veszedelmes« fegyverek most a kiállítás ér­dekes darabjai. Az egyik mátrai község szlovák lakossága körében ma is szokás a női farsang meg­rendezése. Húshagyó kedden A húsvét a legvidámabb ün­nepek egyike. Az ehhez kap­csolódó népszokások elválaszt­hatatlanok a tojástól, amelyet a termékenység jelképének tartanak. Sok helyen ilyenkor tojásokat ásnak el a szántó­földeken. A hímes tojásokból gazdag gyűjteményt mutat be a kiállítás — s nem marad ki a sorból a megpatkolt tojás sem, amely ügyes kovácsok technikai bravúrja. Érdekes szokás alakult ki a Baján élő bunyevácok között. Húsvét- kor a lányok nem tojásokat, hanem almát festenek, pingál- nak, s azzal ajándékozzák meg a locsoló legényeket. A mai modern lakásoknak is díszei lehetnének az ara­tási búzakoszoruk. Az utolsó napon levágott gabonából fonták, nagy türelemmel s műgonddal. Hónapokig füg­gött a lakás főhelyén, csak vetéskor vették le onnan, ki­csépelték belőle a szemet, s a vetőmagba keverték. Ez a régi szokás ma sem vesztett népszerűségéből. Az egyik aratási rizseskoszorún büszkén hirdeti a felirat, hogy a szép munka a Tiszaigari Tsz ara­tóbrigádját dicséri. B. B. L Jobban kell vig-tazni! ba. Ezután nem az követke­zett, amit a szövetkezet, ve­zetői vártak, s amit maga a vegyszerező is elképzelt: a vegyszer megperzselte a kul­túrnövényt, visszavetette fej­lődésében, tehát kárt okozott. Az ok: a megengedettnél na­gyobb adagot alkalmaztak a .több eredmény érdekében. Dr. Gáti István, a Tabi Já­rási Tanács vb-elnöke hívta fel a figyelmemet ugyancsak a közelmúltban egy másik esetre. A zicsi Búzakalász Tsz legelőjét vegyszerrel gyomta- lanították. A munka befejez­tével, pár nappal a permete­zés után még az évtizedes fák is »kiégtek«, azaz elszáradtak a legelőn. A felelősség meg­állapításáról még nern' érte­sültünk, annyi azonban bizo­nyos, hogy ha előírás szerint használják fel a vegyi anya­got, nem ilyen következmény­nyel végződik az akció. Az említett példák csak íze­lítőt adnak a félresikerült vegyszerezésekből, sajnos jó­val több hasonló esetről le­het hallani a megyében. A ve­gyi anyagoknak olyan nagy a jelentőségük a mezőgazdaság­ban — helyenként a kézi munkaerő alacsony teljesítő­képessége miatt szinte pótol­hatatlan —, hogy 1 érhódítá­suk, keresletük máról holnap­ra emelkedik. De ez egyúttal fölveti, szükségszerűen meg­követeli azt is, hogv hozzá­értő, munkájukat lelkiismere­tesen végző emberek bánja­nak velük. H. F. Fejleszteni kell Egyre több növényvédő vegyszer kerül forgalomba a gyomok és a kártékony rova­rok pusztítására. Hogy ez a kártevők ellen vívott vegyi csata eredményes legyen, folyton bővül a különféle mi­nőségű és hatóanyag-tartalmú vegyszerek választéka. Űj faj­ták jelennek meg, részben hazai gyártmányú, részben importból származó szerek állnak a növényvédelem szol­gálatában. De mindjárt azt is le kell szögezni: ezekkel az anyagokkal tudni kell bánni! És hányszor bizonyosodik meg arról az ember, hogy akiknek a kezében van a vegyszerező gép kezelő szerkezete, akikre ilyen nagy jelentőségű mun­kát bíztak, nem mind rendel­keznek a feladat megoldásá­hoz szükséges ismeretekkel. Néhány évvel ezelőtt hal­lottam a siófoki járás egyik termelőszövetkezetében a kö­vetkező esetet. A gazdasag növényvédő brigádja azt a megbízást kapta, hogy a kijelölt táblán végezze el a kapásnövény vegyszerezését. Az emberek tudták, látták, hogy a tábla mellett szőlőte­rület van, tehát figyelembe kell venniük a szél irányát, nehogy a vegyszert a szőlőtő­kékre sodorja. A szőlő mégis oly bőségesen kapott a vegy­szerből, hogy a várható ter­més jókora darabon tönkre ment. Ezután kártérítés kö­vetkezett ... Az utóbbi években egyre több növényvédő szakmunkást képeztetnek maguknak a termelőszövetkezetek. Ügy lát­szik, ez megoldja a problémá­kat, hiszen hozzáértő kezekbe kerül a vegyszer, amelynek szabályos adagolása megóvja a kultúrnövényt a kártevők­től. A szabályok be nem tar­tása ugyanakkor hallatlan kárt okozhat Tóth M. Sándor, a hedre- helyi Üj Tavasz Tsz elnöke mesélte a közelmúltban, hogy miként végződött egv tulaj­donképpen jó szándéktól ve­zérelt próbálkozás. Szakmun­kás végezte náluk is a vegy­szerezést, s hogy az eredmény a lehető legjobb legyen, cél­prémiumot helyeztek kilátás­Neem hiszem, hogy a déli par­ton található még egy olyan szép fekvésű hely, mint a bélateiepi domb. Akkor éreztem ezt, ami­kor a Közalkalmazottak Üdülőjé­nek erkélyéről először néztem meg a magyar tengert. Ám ez az üdülő korántsem méltó a szép környékhez. **■ • • . Egyes Balaton-parti terü­letek fejlesztése másokhoz viszo­nyítva elmaradt. Így például a déli parton a Budapest irányából Balatonlelléig terjedő szakaszon minden vonatkozásban lényege­sen jobb a helyzet, mint a Ba- latonlellétől Keszthelyig terjedő részen. A készítendő tervnek meg­felelő intézkedéseket kellene tar­talmaznia e viszonylagos elmara­dottság felszámolására« Szók óla Károlyné, a járás képviselője mondta ezt az országgyűlés leg­utóbbi ülésén. Ez az üdülő beleesik az emlí­tett szakaszba. Vajon miért maradt el a fej­lesztése? Abból, amit a múltról hallot­tam, arra lehet következtetni, hogy részben a sok gazdacsere, részben pénzhiány, továbbá az üzleti érzék hiánya okozta, hogy a csodálatos környezetben levő épületek fölött úgyszólván meg­állt az idő. Omladozó vakolat, rideg vaságyak fogadták a be­utaltakat. A SZOT — a legutolsó gazda — az utóbbi időben tett egvet-mást azért, hogy a beutaltak jól érez­zék magukat. Többek között há­romféle menüt biztosítottak, az idén kényelmes ágybetétekkel ip-vekeztek kellemesebbé tenni a pihenést. Ezenkívül olyan gazdag kulturális programot állítottak össze, amely részben feledtette az épület kopottságát, elhanyagolt­ságát. Mindez azonban nem elég. Szükség van az üdülő fejleszté­sére. Egy elképzelés szerint két toronyszáliót építenének a Közal­kalmazottak főépületének környé­kén. Ezt az épületet állítólag le­bontanák, egy-két kisebb üdülőt pedig átadnának vállalatoknak. A baj csak az, hogy távoli időpont­ra esik a megvalósítás. Ráadásul néhány körülmény még inkább elodázhatja a kivitelezést. Köztu­domású, hogy a bélateiepi he­gyen nincs csatornarendszer, kor­szerűtlen emésztőgödrökbe /esetik a szennyvizet. Ez a megoldás a toronyszálló építése után termé­szetesen nem felel meg a köve­telményeknek. Mondhatná valaki: hát csatornázzunk. A dolog azon­ban nem ilyen egyszerű. A SZOT ugyanis aligha vállalja magára a környék csatornázásának költsé­geit a két szálló miatt. Ezt csak azoknak a vállalatoknak a támo­gatásával lehet elvégeztetni', ame­lyek a dombon üdülővel rendel­keznek. Azokat a vállalatokat, amelyek ma még húzódoznak a csatornázástól, meg kellene győz­ni annak fontosságáról. Látható tehát, hogy nem elég a SZOT erőlködése. Szükség van mindazoknak a közreműködésé­re, akiknek valami ko^ük van a fejlesztéshez. Remélhető, hogy a korszerűsítés gondolat?, megfelelő támogatásra talál mindenütt. Ha ígv lesz, akkor a toronyszálló er­kélyéről nem ti7t vagy húsí év múlva, hanem már a legközelebbi esztendőkben is le lehet pillan­tani a magyar tengerre. Sz. N. LŐKÖS ZOLTÁN: t A KONOK ASSZONYA NAPFÉNYT AKAR Trümmerfrau — ezt a kife­jezést hiába keresi az olvasó a legbővebb német—magyar szótárban is. Ezt a fogalmat egy új korszak teremtette. Hogyan is lehetne mégis a magyar fül számára vissza­adni az értelmét? Hacsak egy­szerűen lefordítanánk, akkor lényegében romeltakarító nőt jelent, de a kifejezéssel járó hangulat mégis több ennél. Valahogyan talán így is szól­hatna: a romok asszonya. Ez a kifejezés sok ezer asz- szonyra, lányra vonatkozik, akik ma már jelképnek is be- illenek a Német Demokrati­kus Köztársaság fővárosában, Berlinben. Annyira, hogy em­léket is állítottak nekik a hí­res vörös Városházánál. A ma asszonyai ők, a háborút, pusz­títást átélt és túlélt asszo­nyok, akik új életet teremtet­tek a puszta kövek és az el- üszkösödött romok között. Mondják, hogy 3erlint el­sősorban a nők emelték ki a romokból. A mai hatalmas méretekben épülő demokrati­kus főváros első élesztgető; a nők voltak. Napi munkájuk után pihen őiuouen, v» ■■ pokon asszony- és lánybrigá- dok szerveződtek, hordták, ta­karították a romokat. A fér­fiak helyett is, hiszen a há­ború alatt jelentősen meg­csappant azok száma. Azok a férfiak pedig, akik mégis ott voltak, jóformán puszta két kezükkel ásták, kaparták ki a romok az eltalicskázott tör­melékek alól a megmaradt szerszámokat, gépalkatrésze­ket. Régen volt már ez — je­gyezhetik meg erre olvasóink, mert hiszen csakugyan hol van már ettől a mai Berlin. Valóban az egykori Trüm- merfrau-k ma már derűsebb viszonyok között élnek, és hi­vatásuk, családi életük mel­lett másfajta társadalmi mun­kákból veszik ki részüket. Tu­lajdonképpen azonban nem is olyan régen volt, mint az ol­vasó hihetné. Az ugyanis köz­tudott, hogy Berlinben — ahol a nácizmus őrült kalan­dorai legtovább tartották ma­gukat — minden mást felül­múlt a pusztulás. Még évek­kel ezelőtt is törmelékzúzó gé­peket láthattunk dolgozni a német fővárosban. A város peremén ma is magasodik a hegy: a Monte Klamotte. Nem Nem a természet hozta létre — emberek emelték. Pedig nem is kicsiny, oldalán sétá­nyok kanyarognak, padjain fiatalok beszélgetnek, öregek pihennek. E hegy Berlin rom­jaiból született Lehetetlen megfe'edkezni minderről, amikor most sétá­lunk a városnak szó szoros értelmében semmiből született monumentális sugárútjan, a Kari Marx Alléé n, a 3—13 emeletes Házak sorfala között a többi utcányi széltsségű úton, vagy amikor a hársak illatát szívja be az ember a teljesen helyreállított törté­nelmi palotákkal, középületek­kel szegélyezett Unter den Linden-en, vagy megállunk az egyik legnevezetesebn he­lyin, a város forgalmi csomó­pontján, a berliniek által csak Alex-nek becézett Alexander £ laiz-on. . Itt valóban meg kell állni. Nemcsak az egykor teljesen lerombolt tér (amely legin­kább a mi budapesti Novem­ber 7. terünkre emlékeztet még nagyobb vonalú változat­ban) mai varázsa kap meg itt, hanem innen betekinthe­tünk a Kari Marx Alléé hosz- szú házsoraira s a környék számos útjának épülő ház­óriásaira. A téren áll egyéb­ként a tanítók házának 11 emeletes korszerű épületko­losszusa, kupolás kongresszu­si termével, s körös-körül a régi bérkaszárnyák helyén új, napfényes lakóházakra vet­hetünk egy-egy pillanTást. A közelben egy karcsú torony körvonalai kezdenek kirajzo­lódni: ez lesz az új tv-to- rony, amely 372 méter magas­ságával felülmúlja a párizsi Eiffel-tornyot. Tetején ven­déglőt, bárt nyitnak és gyö­nyörű kilátás esik majd a vá­rosra, egy igazi világváros háztengerére, az új és régi épületekre, a különlegesen széles sugárutakra, a kőmű­ves állványok erdejére, az építődarukra, az üde parkok­ra, amelyeket a berliniek zöldnyelvnek hívnak. Berlin új arculatát tágas, világos lakónegyedek jelzik. Az egykori romok asszonyai és mai társaik napfényre vágynak. Hozzátehetjük eh­hez, hogy a német főváros egyike volt azoknak, amelyek­ben a legtöbb sötét és szűk bérkaszárnya tömörült össze, még nappal is villanyfényre szoruló egészségtelen lakások­kal. Berlini barátaink mesél- . ték, hogy nem volt szokatlan e túlzsúfolt komor falak kö­zött, hogy a bérházak egy-egy szobájában két család Is la­kott nem ritkán 6—8 sze­méllyel. A munkáscsaládok, kis pénzű tisztviselők a lakó­szobát úgy osztották be, hogy spárgát húztak, vagy krétá­val jelölték meg a földön, hogy melyik rész kinek a »birtoka«. Ma talán ezért is olyan le­küzdhetetlen a törekvés a napfényre, a tágasságra. Mint­ha Goethe híres utolsó szavai — mehr Licht, több fényt! — válnának valóra a szocializ­must építő Berlinben. Alkalmam volt megtekinte­ni rendkívül szemléltető ma­ketteken a városközpont 1930- ig szóló távlati fejlesztési ter­vét és a röyidebb távú, 1972- es határidejű újjáépítési ter­vet. Mindkettőnél alapelvként jelölték meg a tágas építke­zést, a világosságra, levegős­ségre törekvést. Derűs, vidám várossá akarják tenni az NDK fővárosát. Ez még olyasmiben is megnyilvánul, hogy a sok­emeletes házak között föld­szintes épülettömböket he­lyeznek el, és ezekben kapnak helyet a különféle boltok, áru­házak, vendéglők. (Ez a gya­korlat nálunk is egyre több helyen kezd meghonosodni az új lakónegyedekben.) A lakóházak egyébként egy- től-egyig magas házak. A ré­gi, úgynevezett halásznegyed helyén hat 21 emeletes házat építenek, a fővára* átlagos szintmagassága pedig 3—10 emeletes lesz. Már ötemeletes házakat is alig építenek, an­nál alacsonyabbat ped'e általán nem. Ügy mondják, nemcsak szebb lesz így a va­ros képe, hanem így gazda­ságosabb is, és gyorsabban teljesíthetik a lakásépítési ter­vet, amely csak a közvetlen városközpontban 1972-ig 6400 új otthont jelent. Ezek mind­egyikét távfűtéssel látják el, amelyhez egyetlen nagy hő­központ épül. Hadd jegyezzem meg: az építkezések üteme a nagyfokú gépesítéssel és az előregyártott elemek alkalma­zásával lényegesen gyorsabb a mienknél; egy 10 emeletes ház körülbelül fél esztendő alatt készül el. Mindezzel egy időben a még tovább növekvő forgalommal is számolniuk kell a város- tervezőknek. A nagy forgal­mú Berlin közlekedése egész Európában a legjobbak közé tartozik: jól szervezett és fő­ként gyors. Villamosok, gyors ­vasutak, föld alatti villamos- járatok hosszú kocsisorai ó- autóbuszok szolgálják a mi* kisebb időveszteséggel ;á. kényelmes utazást. Most az Alex-nél a föld alatt 5 szin­ten munkálkodik az emberi kéz. Ebből 4 a közlekedésé lesz: három villamosvonal és egy autóbusz-, gépkocsiút ve­zet a föld alatt, s legalul hú­zódik a város csatornarend­szere. Mozgalmas képet nyúlt most Berlin. Nem túlzás azt állítani, hogy olyan az egész főváros, mint valami nagy építkezési terület. A belváros képén már a modern épüle­tek uralkodnak, de a történel­mi épületek restaurálásával hangulatosan illesztik azokat is az új épületegyüttesekhez. A szemlélődő idegent egyre erősödő jó érzés fogja el, hogy itt nemcsak az épületek, a lakónegyedek újak, mások, hanem minden gyökerében más, mint akár két évtizede, vagy akár ott túl a Branden­burgi kapun, a város nyugati felében. Itt új ország opti­mista szemléletét tükrözi minden. Olyan népét, amely megelégelte a háborúskodást, « pusztulást. Munkát, családi l'ont, sok napfényt — bé- akar. Részlet a K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom