Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-30 / 179. szám

Vasárnap, 1961. július 30. 5 SOMOGYI NBFCAP SOMOGYI NAPOK Néptáncosok dunántúli találkozója NÉGYSZÁZ TÁNCOS FÖLDVÁRON - VÁLTOZATOS PROGRAM, SZÍNES FELVONULÁS SZAKMAI TANÁCSKOZÁS — NÉPTÁNCOS BÁL i960 az első Állomás, akkor rendezték meg elő­ször Somogybán a balaton- földvári folklór fesztivált. S ez a színes találkozó azóta hagyomány: szerkezetében, műsorprogramjában változá­sokon ment át, s ha színvo­nala nem volt is egyenletes, ez a rendezvényünk ma már elmaradhatatlan Somogy nyá­ri, Balaton-parti műsorából. Nemzetközi találkozónak in­dult, később megyeivé szo­rult vissza, aztán újra pó­diumhoz jutottak külföldi együttesek is, s most dunán­túlivá, a tájegység valóban legkiemelkedőbb képességű együttesednek nagy sereg­szemléjévé alakult. Egyetlen külföldi csoport kapott he­lyet az idei programban, a jugoszláviai Savez Omladine Hrvatske-együttes, s ez a Dráva menti nép folklórkin­csével színesítette hazai érté­keinket. Azt hiszem, a Somogyi na­pok idei eseménysorozatának, ott szerzett tapasztalataink­nak, kulturális életünk álta­lános fellendülésének is ré­sze van abban, hogy az idei találkozó — meggyőződéssel mondhatom, hisz minden ed­digit végignéztem — fölébe emelkedett korábbi rendez­tes, a siófoki Balaton, a csur­gói Csokonai s a kaposvári Somogy Táncegyütes példa­mutató felkészültséggel »áll­ta a sarat« Dunántúl tánco­sainak forgatagában ... A két est értékelésekor mindenekelőtt a kifinomult ízlésről, a hozzáértésről árul­kodó műsorszerkesztést kell kiemelnünk. Olyan volt ez a program, hogy ha valaki so­ha semmit nem látott, nem hallott volna a Dunántúl néptánckincséről, ezen a két estén egyetlen hatalmas ««o- korba gyűjtve szilé» körű tá­jékozódást kaphatott. A tán­cok, a népviseletek '•élaqq-tZ- kossága, sokfélesége, az ide­gen népek táncaiból adott ízelítő, a műsor még soha nem tapasztalt gördülékenv- sége joggal tarthatott volna számot szélesebb körű pro­pagálásra is. ha a televízió idejében fölfigyel az előké­születekre. A mflsorválogatás gondja a Népművelési Inté­zet szakembereié volt, a szervezés, az előkészítés a mieinké, s az egvvittmüködés teljes sikert hozott. ZAVARBAN VAN AZ EMBER, ha a részletekről kell szólnia, ha az egyes pro­dukciók értékét akarná tag­vényeinknek. Olyan együtte­sek kaptak pódiumot ezen a két estén, amelyek nemcsak a néptánc hamvasságát, ere­detiségét, színeit mutatták gyengébb felkészültséggel, hanem amelyek már egy ma­gasabb tánckultúra képvise­lői, műsorukon művészi fel­dolgozásokkal, s a színpadon képességeik révén művészi megjelenítő erővel. Sárái Lajos, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője mondta a talál­kozó megnyitásakor, hogy a cél: ápolni és továbbfejlesz­teni megyénk néptánc-kultú­ráját. A Dunántúl legjobb együt­teseinek meghívása azt is bi­zonyította: helyes, ha nem­csak önmagunknak terem­tünk szereplési alkalmat. Szomszédaink fejlődése is kell hogy ösztönözze további elmélyült munkára legjobb s országosan, sőt külföldön is elismerést arató megyei együtteseinket. Mert jó né­hány ilyen csoporttal dicse­kedhetünk már. A BM-együt­peli együttes és Székesfehér­vár csoportja nagy létszámá­val és lendületes táncával még vonzóbbá tette a Csár­dást, illetve a Frissen, kopo­gósán című kompozíciót, s kiváló volt a dombóváriak Botolója is (egyébként ez az együttes keltette a legna­gyobb meglepetést változatos, sokrétű táncaival). Híréhez méltón szerepelt a siófoki Balaton Táncegyüttes is, Hadd tegyük hozzá: a talál­kozón nem volt és nem is hiányzott a cigánytánc. amit azelőtt mindig a hafá^kelté» ürügyén tartalékoltunk a műsorok végére. örömmel köszöntöttük a színpadon a Savez Omladine Hrvatske nagy létszámú együttesét, amely Zágráb kör ­lalni. Nem vagyunk elfogul­tak, nem volna Igazságos az a megállapítás sem, hogy az együttesek mind azonos szin­ten mutatták be tudásuk leg­javát. De alapvető különbsé­get mégsem lehet fölfedezni, s ez nagyon jó dolog. A du­naújvárosiak fergeteges Esté­li mulatsága szédítő ritmusú befejezésével, a tatabányaiak Körhintája játékosságával, a Somogy Táncegyüttes Buzsá- ki fantáziája eredetiségével és a tánckultúra magas fo­kával, a dombóváriak Fehér liliomszála bájos, gyermeki szépségével ragadott meg, de mindegyik együttes mind­egyik számában volt valami plusz, ami apróbb hibáikat feledtette. A győriek a Rá­baközi és a Szigetközi tánc­cal arattak sikert, valamivel talán fáradtabbnak hatott, de változatlanul »osztályon fe­lüli« volt a somogyi BM- egvüttes produkciója, s a cs- | Ajak többször is megér­demelten kénvszerítették nagy tepsra a közönséget A cse­nyéki és Száva menti tánco­kat, s a tájegység népzenéjét mutatta be kedves egyszerű­séggel, megragadó színekkel. A csoport kitűnő kórus is egyben, jó zenekara van; produktuma méltóképoen il­leszkedett a hazai táncokhoz. Értéke volt az idei találko­zónak az is, hogy általában nagy és szakképzett zeneka­rok kísérték az együtteseket. (Hátha egyszer már a han­gosítást is meg tudnánk olda­ni ...!) A NÉPTANCOSOK DU­NA NTOLr TALÁLKOZÓJÁT színes menettánc-verseny (amelyben a győriek győz­tek), az újszerű kiegészítő rendezvény, a néptáncosok bálja, s az ugyancsak most először életre hívott szakmai tanácskozás tette teljessé. Az emlékezetes műsor, a jó ren dezés bizonyára visszacsalo gatja jövőre Is a találkozó részve'-'if óq közönségét. Jávori Béla Mit tanuljanak a falusi fiatalok? A napilapok, a rádió, a te- ..vízió gyakran foglalkoz­nak mezőgazdaságunk mun­kaerőhelyzetével, parasztfia­taljaink sorsával, jövőjével. Ügy érzem, hogy a vitázók némelyike egy kicsit felül­ről, kívülről szemléli a fa­lu valóságát, s borúlátón nyilatkozik, jóllehet nem is­merik kellően a körülmé­nyeket. Ez indított arra, hogy fölmérjem s elmond­jam a mi községünk, Ma- gyaratád helyzetét. Új körülményeket teremtett o nagyüzem A paraszti munka régen apáról fiúra szállt. Az is­kolából kimaradó gyermek szülei mellett tanulta meg a mezei munka mesterségét és vette át később apja örökségét. A szocialista nagyüzemi gazdaság új kö­rülményeket teremtett. Véleményem 'szerint a ti­zennégy éves fiatal számá­ra viszonylag kevés munka- lehetőség van jelenleg a termelőszövetkezetben. Ná­lunk például van bognár, kovács, gépszerelő tanuló, így lényegében minden hely bevan töltve. Igaz, lenne lehetőség, sertéste­nyésztő, tehenész szakmun­kásképzésre, ez a szakma azonban a mostani^ körül­mények, a nagy lekötöttség miatt még nemigen vonzó. A növénytermesztésben pe­dig folyamatos, állandó munkát nemigen tud bizto­sítani a gazdaság. Érthető hát a szülőknek az a törek­vése, hogy valami szakmát adjanak gyermekük kezébe. Nálunk az általános isko­lát most huszonhét diák végezte el. Közülük, öt ment középiskolába, két leány otthon maradt, szülei­nek segít a termelőszövetke­zetben, húsz fiatal pedig ipari tanulónak jelentkezett. Ez utóbbiak azt tervezik, hogy ha majd elsajátítják a kőműves, bognár, gépszere­lő, lakatos, női szabó stb. szakmákat, állami gazda­ságban, termelőszövetkeze­tekben vagy a városban he­lyezkednek el. Tehát ’lá­gyon bizonytalan, hogy kö­zülük hányán kerülnek vissza, illetve maradnak itthon falujukban. Annak tulajdonítom ezt a helyze­tet, hogy a lehetőségek ma még korlátozottak falun, és véleményem szerint első­sorban ez az, amin változ­tatni kellene. Változatosabb szakmai képzést! Ismeretes, hogy ma a fia­talokat főként a gépekkel kapcsolatos szakmák vonz­zák. Azonban meghatározott az, hogy egy-egy gazdaság hány lakatost, gépszerelőt, traktorost tud alkalmazni. Ez a körülmény fölvet egy gondolatot: faluhelyen mind több a háztartási kisgép, a gépjármű. Ezek karbantar­tását, javítását el lehetne végezni a termelőszövetke­zetek műhelyében, hiszen a városi szervizek mind ne­hezebben győzik kielégítem az igényeket. Így a szerelés iránt érdeklődő fiataloknak is lenne helyben munkaal­kalmuk. Másrészt sok szövetkezet­ben működik épltőbrigád. Ennek ellenére nemigen ta­lálkozni kőműves, ács, cse­repes ipari tanulókkal. Igen hasznos lenne, ha a tsz-ek szerződtethetnének ezekre a szakmákra fiatalokat! Nemegyszer hallani az ál­latorvos szájából olyan pa­naszt, hogy az állatgondozók nem tartják meg utasítá­sait, nem ellenőrzik a be­teg állat hőmérsékletét, nem jól adagolják a gyógy­szert stb. Nem lenne-e hasz­nos például, ha a szakmun­kásképzés keretén belül ál- lategészségőröket is nevel­nének? Ez aztán lehetne szakosított vagy általános. Mindezen túlmenően ter­mészetesen szükség van ar­ra, hogy a társadalmi ösz­töndíjrendszerrel bátrabban éljenek a gazdaságok. Gaz­dagon visszatérül minden nagyüzemben ez a ráfordí­tás. A munkakörülmények javítása Amikor a falusi fiatalok jövőjéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a munkakörülményeket. Az állattenyésztéstől való, a már említett idegenkedés főleg azzal magyarázható, hogy még nem alakultak ki ebben a szakmában olyan munkafeltételek, amelyek megfelelő szabad időt biz­tosítanának a fiataloknak. Az ipari üzemekben, de az állami gazdaságokban is mindenütt van öltöző, mos­dó. Az itt dolgozók jól öl­tözve, tisztán mehetnek munkába, s a munkaidő be­fejeztével ugyancsak így távozhatnak el onnan. Lát­szólag apró kis dolog ez, szerintem azonban koránt­sem mellékes körülmény. Érdemes lenne a szövetke­zetnek erre a körülményre is figyelmet fordítani! Ennél a gondolatnál emlí­tem meg a kulturális lehe­tőségeket. Ahhoz, hogy a fiatalok otthon érezzék ma­gukat falujukban, okvetle­nül biztosítani kell számuk­ra a megfelelő szórakozási lehetőségeket. Nálunk pél­dául óriási energiával mun­kálkodnak azon, hogy föl­épüljön a művelődési ház, és jogos az az egyre többet hangoztatott kérés is, hogy legyen a faluban a kocsmán kívül egy presszó is! A fiataljainkról való gon­doskodás valamennyiünk ügye. Éppen ezért nem le­het eléggé hangsúlyozni an­nak fontosságát, hogy a me­zőgazdasági üzemek és az iskola jó kapcsolatot alakít­sanak ki. Tudnia kell az is­kolának, hogy milyen lehe­tőségek vannak az adott község termelőszövetkezeté­ben. Szerintem, ha valahol igen, akkor a mezőgazda­ságban nagy lehetőségek várnak a fiatalokra. Termé­szetesen ezeket a lehetősé­geket megkeresni, ezekkel élni és propagálni őket — mindez egyformán dolga a falu vezetőinek és az ifjú­ságot nevelő pedagógusok- soknak. Csak együttesen és egyformán érzett felelősség­gel érhetünk el eredménye­ket. Horváth János iskolaigazgató, Magyars tád A Kaposvári Cukorgy a r értesíti mindazon férfi dolgozókat, akik a f. évben — szeptember 4-én induló — répafeldolgozási időszakban munkát kívánnak vállalni, jelentkezzenek a gyár munkaügyi osztályán. Jelentkezés személyesen minden hétköznap reggel 7 órától délután 16 óráig. Vidéki dolgozóknak a gyár munkásszállást és napi három­szori étkezést biztosít térítés ellenében. KAPOSVÁRI CUKORGYÁR (61W)

Next

/
Oldalképek
Tartalom