Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-18 / 143. szám

Andrásfy András ^ ÉLJEN A VAKÁCIÓ Vége van már a tanévnek, újra itt a szünidő, félre tesszük a könyveket, jön a hosszú pihenő. Szorgalmasan, jól tanultunk, jutalmunk nem marad el. jó szüléink vidám arca számunkra a biztos jel. Hív a tábor, vár a játék, megannyi apró öröm. Focizás, meg fürdés is lesz, minden ami csoda jó, örüljünk hát és kiáltsuk: Éljen a vakáció! * * * * * .A AA a a a a a •' edz állatok mjelohi tudó lukász Fésűs Éva ESŐ UTÁN Ügy megáztam, mint az ürge, gyerekek! Rakjunk tüzet, csináljunk itt meleget! Utolért a zápor, kint a kert alatt, mintha dézsa borult volna, úgy szakadt. Anyám intett, el ne menjek, beborul, de én mégis nekivágtam konokul. Most már bánom, szép cipőmet siratom, belefolyt a lucskos sár a sarkamon. Hapci! — ez meg nátha, vagy mi a csuda! Így jár, aki okosabb, mint anyuka. Földes Andor A SZÉL Dühös a szél, fut előle gyenge levél, papírdarab, az ágak is meghajlanak, az árnyék meg csak neveti, izeg-mozog, de ott marad. Még kinevetsz, senki legény ? Neki ugrik, beléharap, de az árnyék csak neveti, izeg-mozog — és ott marad. Látja a szél: tehetetlen, mérgesen az égbe röppen. Borsi D. József DAL A MACSKÁRÓL Macska ment a háztetőre, Ott énekes vált belőle. Tetőéire büszkén kiállt. Holdvilágnál dalt komyikált. Hallották a szomszédunkban, El Is keseredtek nyomban. Szomorúságuknak jele — Hogy repült a seprű nyele. Addig repült, addig szállott, Míg a tetőn meg nem állott, Azaz állt a macskaháton, Azóta csend van a házon! A hogy mentem, mende- géltem, elmentem Pe- legre, ott láttam a já­szolhoz kötözve sok mesét, ab­ból választottam ezt a leg- szebbiket: Hol volt, hol nem volt, még az Öperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, ki­dőlt, bedőlt kemencének egy csepp oldala sem vólt, teli volt kaláccsal, egy sem volt benne. Hát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ahogy a juhait őrizte az erdőben, meglátott mesz- sziről egy tüzet. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt. — Segítsél ki, te szegény ember, jótét helyébe jót várj. Mert az én édesapám a kí­gyók királya, és megjutalmaz­za a te hűséged. Hát, kapta a juhász, le­vágott egy karót, s azzal ki­vette a kígyót a tűzből. A kígyó elmászott egy darabon. Fölemeltek ketten egy követ, az alatt volt egy lyuk. Le­mentek a föld alá a kígyók királyához. Kérdezte a kígyók királya: — Mit kívánsz, te szegény ember, amiért a fiam életét megmen tetted ? A zt mondta a szegény­ember, csak azt kí- , vánja, hogy az álla­tok nyelvét értse. A kígyók királya megadta, de egy föl­tétel alatt, hogy senkinek se merje elmondani, mert akkor halálnak halálával hal meg. Azzal előbújt a juhász a föld színére. Ahogy hazafelé men- degélt, meglátott egy odvas fát Azon ült két szarka. Azt mondta az egyik a másiknak: — Hej, ha tudnák az em­berek, mennyi pénz van eb­ben az odvas fában, milyen boldogok lennének tőle! A juhász meghallotta, meg­jegyezte a fát Elment haza. Később visszatért szekérrel, s a pénzt hazavitte. Gazdag em­ber lett belőle. Elvette a számadó leányát Az asszony mindig kérdez­gette, hogy honnan van nekik ennyi pénzük, de a juhász csak azt felelte: — Ne kérdezd. Az isten ad­ta. Odahaza a kemencepadkán ült két macska. Azt mondja az öregebb macska a kis macskának, hogy mivel ő a kisebb, könnyen befér a kam­rába, lopjon neki szalonnát. Erre a juhász elnevette ma­gát. Kérdezte a felesége, mit nevet. Elmondta, hogy az öreg macska, mit mondott a ki­csinek. Kérdezte a felesége, honnan érti a beszédet? — Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom, mert akkor meghalok! —Mindegy, csak mondjad meg! — mondta a feleség. — Nem lehet! — kötötte magát a juhász. D e egyszer vásárra ké­szültek. Az asszony ült a kanca lóra, az ember pedig a csődörre. Az asszony elmaradt egy kicsit. A csődör akkor rányeritett a kancára, hogy miért nem jön hamarabb. Ez meg azt mondta: — Könnyű neked, te csak azt a sovány embert viszed, én meg ezt a kövér asszonyt itt e! A juhász ezt mind értette megint elnevette magát. A fe­lesége most is kérdezte, mit nevet. Hát elmondta, mit mondott a csődör a kancá­nak. Az asszony megint rá- kezdte, hogy mondja meg neki, honnan tudja ő megér­teni az állatok nyelvét? De a juhász azt mondta, nem sza­bad szólnia, mert mindjárt meghal, amint megmondja. Hazamentek. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. A kutyák azt mondták, hogy nem le­het, azután mégis négyet oda­ígértek. De az öreg Bodri ku­tya azt mondta: — Gyalázatosak! Hogy me­ritek a gazdánk juhait odaad- ni? # A gazda ezt mind értette, a kutyákat szétkergette, csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret. H át az asszony ismét kérdezni, hogyan tud­ja az yra megérteni az állatok nyelvét. A juhász isimét azt mondta: meghal, ha megmondja. Az asszony erre azt mondta, mindegy, csak mondja már meg. Erre a ju­hász koporsót csináltatott és belefeküdt. Még annyit mon­dott, hogy adjon a Bodrinak utoljára egy darab kenyeret. De a Bodrinak nem kellett, mert nagyon szomorú volt, sajnálta szegény gazdáját Hanem ekkor bement egy hetyke kis kakas és nagy ké­nyelmesen ette a kenyérdara­bot. Azt mondta Bodri neki: — Ó, te átkozott gonosz ál­lat hogy esik neked jól ez a kenyér most, amikor a gaz­dánk haldoklik? De a kakas azt mondta: — Te bolond! Te is olyan bolond vagy, mint a gazdád. Nem tud egy asszonynak pa­rancsolni. Ládd, énnekem húsz feleségem van, mégis tu­dok mindegyiknek parancsol­ni. rre a juhász felugrott, f ráförmedt a feleségé­re. Többet nem is kér­dezte, honnan tudja az ura az állatok nyelvét. Illyés Gyula feldolgozása. SZÜNIDŐBEN 1 2 3 * 5 aaaa aaaa :::: 6 7 8 9 1 awaa aaaa ara* 1 « H aaaa /*aa :::: 12 13 14 15 aaaa ■ ■«a RBI* ■ »« 16 aaaa aaaa SHB aaaa aaaa aiait airan aaaa aaaa :ss: ■■■■ 17 aaaa itaai aaaa aaaa naa aaaa :::: 18 aaaa aaa* aaaa aaaa 19 20 21 aaaa aaaa • aaa aaaa 22 23 24 25­• ■■■ aaaa :::: aaaa HÍ! 2b ««•a aaaa aaaa aaaa aaa* :::: aaaa 27 28 29 30 :::: aaaa aaaa 31 aaaa aaaa aaaa aaaa 32 VÍZSZINTES: 1. A leggyakrabban használatos fémet. 6. Középkori erődítménye. 9. Erre a helyre. 10. Aladár becézve. 12. Lángol. 13. Nagyon hasznos foglalkozás ennek a gyűjtése. (Az első koc­kában kettős mássalhangzó.) 16. Foghúsa. 17. Rúgtam közepej 19. A. R. 20. Ritka, silány. 22. Fonala. 24. Munkahelyen kívüli foglal­koztatás. 26. E napot. 27. A legjobbak jutalma. 31. Közlekedésre kijelölt terü­letük. 32. Füves területen. , FÜGGŐLEGES: 1. Szállítsa, a harmadik koc­kában kettős mássalhangzó. 2. Állami jövedelem. 3. Erről sem szabad megfe­ledkezni a szünidőben. 4. Névelő. 5. Az Alföld jellegzetes tele­pülése volt. 6. Karddal harcol. 7. Ilyen szarvas is van. 8. Agyarral rendelkezőt. 11. Elő betűi keverve. 14. Y. N. 15. Személyem. 17. Nagy üzemét. 18. Láz betűi keverve. 19. Nem fölé. 20. Gerendás Mihály. 21. Omladékos épületek. 22. Az úttörők kedvenc nyári lakása. 23. Fejének egy részét. 25. Személyedre, visszafelé. 27. Szovjet repülőgépmárka rö­vidítése. 28. Bánat. 29. Z. £. 30. Tagadó szó. K. J. * * * Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 13.. 27. és a függőleges 3., 22. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő 1967. június 23-án, pénteken délig. A szüksé­ges sorokat levelezőlapon küldjé­tek be, s írjátok rá: »Gyermek keresztrejtvény«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Pirandello, Zalka, Kétszász Lidice és Humbold. Elbeszélések a világirodalomból című könyvet nyerték a követ­kező pajtások: Tóth Ildikó és ifj. Barta László, Kaposvár: Ben- kő Judit, Kutas; Vezdén József, Tapsony. A könyveket postán küldjük el. PIN DORKA ÉS FI FI Süt a nap az égen, verőfénycs szépein, rámosolyog Pindurkára kint a sétatéren. Fifi kutya fürge, átszalad a fűre, messziről már idclátszik szökőkút ezüstje. Gondol egyet! — Hopsza! s ugrik a habokba. — Vau-vau, bizony hideg a víz, jaj, ki hitte volna? Pindurka kiáltja: — Ebből lesz a nátha! Mássz ki gyorsan, ugorj hozzám, adta kis kutyája! Ki is ugrik menten, sok-sok vízcsepp freccsen, jól megrázza fülét, farkát, egyre sebesebben. De minden hiába: csupa víz a lába, elázott ma Pindurkának szép babos szoknyája. *»sná4i — Görög Milliárd — a vitrinekben Történelmi képcsarnok — Értékes tévedések A világon eddig több mint hetvenezer féle bélyeget ad­tak lei, s úgyszólván vala­mennyi megtalálható a bu­dapesti Bélyegmúzeum föld­részek szerint egymás mellé sorakoztatott tárlóiban. Köz­tük olyan bélyeg is, mint pél­dául Brit Guayana 1856. évi kiadású 4 centese, a toscanai 1360. évi 3 lírás, Hawaii 3 és 15 centes 1851-ből, Mauri­tius 1859. évi kiadású 3 pen- ces bélyege — világhíres rit­kaságok. Egy-egy ilyen bélyeg értéke mintegy félmillió fo­rint. Van a múzeumban olyan bélyeg is, amelyből mindösz- sze négy található az egész világon. A bélyeg — képekbe foglalt történelem. Az emberi civili­záció fejlődésének, szellemi törekvésének történelmi kép­csarnoka: megismertet a né­pek életével, munkájával, kultúrájával, s bemutatja a természet szépségeit, érdekes­ségeit. Az európai bélyegek tárlói­ból többek között megtanul­hatjuk, hogy az Égei-sziget- csoport 1912 előtt, majd 1947 után ismét Görögországhoz tartozott. A szigetcsoport 1912- től olasz fennhatóság alá ke­rült és területén a visszacsa­tolásig olasz bélyegek voltak forgalomban. Az amerikai földrészt bemutató XIX. szá­mú tárlószekrényben megta­lálható az a nicaraguai bé­lyeg, amely eldöntötte, hogy hol építsék meg a Csendes-, és Atlanti-óceánt összekötő csa­tornát. A választás előbb Ni­caraguára esett, de éppen a tervezgetések idején jelent meg Nicaraguában egy vulká­ni hegycsoportot ábrázoló bé­lyeg, amelynek láttán a ►megrendelő amerikaiak« el­határozták, hogy a csatornát iem ott, hanem Panamában ássák. Adentól a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságig, Etió piától Tanzániáig; a Karib tengerben fekvő Antiguától a Puerto Rico saomszédsÁSában fekvő Virgin-szigetekig, akár­csak a legkisebb ausztráliai szigetcsoport történelmének néhány fejezete megismerhe­tő a múzeum bélyegeiből. Az 1930-ban alakított buda­pesti Bélyegmúzeum a genfi Egyetemes Postaegyesület (UPU) útján kapja meg a vi­lág valamennyi bélyegét, és ugyancsak az UPU segítségé­vel továbbítja a magyar bé­lyegeket a világ múzeumai­nak. A Bélyegmúzeum egyik ér­dekessége a »tévnyomatok« gyűjteménye. Ezek értékét ép­pen a rossz kivitelezés adja meg. Például az 1921-ben for­galomba hozott Nagy Madon­na bélyegek egyik ivére for­dítva nyomták rá a Madon­nát; egy ilyen bélyeg értéke mintegy húszezer forint. *A múzeum egy másik érdekessé­ge a több mint harmincezer darabból álló hamaisítvány- gyűjtemény. Szakemberek szerint a bu­dapesti Bélyegmúzeum gyűjte­ményének értéke meghaladja az egymilliárd forintot. Ják Sándor KATAPULTALÁS A VIZ ALATT Angliában megszerkesztettek egy olyan készüléket, amely »ki­dobja« a pilótát a repülőgépből, ha az vízbe zuhant. A pilóta ülé­se alatt sűrített levegővel telt henger van, s ez a sűrített leve­gő működteti az automatikus rendszert. A készüléket egy érzé­kelő elem 4,5 méter mélységben fellépő nyomáson kapcsolja be. Egyidejűleg működésbe lép egy szénsavval telt henger, s jnegtöi- ti a pilóta mentőmellényét. Ez­után egy gyorsító, szintén sűrí­tett levegő segítségével a víz fel­színére katapultálja a pilótát. As Engineering című folyóirat sze­rint ez a készülék 30 méter mély­ségig a legkülönbözőbb fiilkeál- Usból is sikeresen katapultálta a pilótát. IC V LATJA A ROSSZ TANULÓ Martin Leroux francia tanuló »nyílt levelet« intézett a világ pedagógusaihoz, amelyben a töb­bi között ezeket írta: »A rossz tanulók a pedagógu­sok munkáltatói, mert lia mi nem csinálnánk olyan sok hibát, a pedagógusoknak nem lenne mit kijavítaniuk. Éppen ezért kije­lenthetjük hogy a rossz tanulók biztosítják a pedagógusok teljes foglalkoztatottságát és munkahe­lyeiket. Sajnos, sok tanár maga­tartása a rossz tanulókkal szem­ben azt bizonyítja, hogy még egyáltalában nincsenek tisztában ezekkel az összefüggésekkel«. Vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek FIGYELEM! Gépek, áruk, termények megóvására, raktározási cé­lokra, építkezési munkákhoz stb. terítőponyvát 6X8 méteres napi 18,— Ft BÉRELJENEK pavilonsátrat 5,10X5,10 méteres havi 620,— Ft házsátrat 3X4 méteres havi 350,— Ft heti 175,— Ft heti 100,— Ft a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalattól Budapest, IX. kér., Közra ktár utca 30. sz. Telefon: 336-499. Kívánságra a bérlő költségére vasúti szállítást is vál­lalunk! (5523)

Next

/
Oldalképek
Tartalom