Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1967-06-02 / 129. szám
Péntek, ISö’l. június 8, 3 SOMOGYI NÉPLAP Úgy szeretem ezt a gyárat... ” Legszívesebben köbe vésném a vonásait, s ezt a címet adnám a portréjának: cukorgyári munkás. Hozzá csak ez az anyag méltó, hiszen a gyárban eltöltött negyvennyolc évére a sziklaszilárdság volt a jellemző. — Ez az ember. aki a legnehezebb időben is helytállt — így mutatta be a személyzetis. embereim, már tudtam, hogy kinek milyen feladatot adjak. Nem bírtam aludni, mindig a gyári gondok jártak a. fejemben ... Á munkámat nagyon szerettem, ott voltam az első élmunkások között. Annyi kitüntetést kaptam, hogy nem is tudom a számát ... 2. 1. Már az apja is itt dolgozott a cukorgyárban. Fő- fűtő volt. Ű gyerekkorában került be az üzembe. Nincs olyan területe, ahol ne dolgozott volna. Ugyanitt van a fia munkahelye is: műszerész, esztergályos és cukorfözö. Eddig huszonhat ével dolgozott itt. — Megtanítottam a fiamat cukrot főzni... Ha kicsapatta a levet a tartályból, ö mosta fel. Repült a. sapkája, ha rosszul csinált valamit, ő sem volt kivétel. Gyimesi Sándor nyugdíjas segéd-műsza kvezető rá m néz, s megenyhülten hozzáteszi: — A legjobb cukrot a fiam főzi ... Erre nagyon büszke. S még egyre. — Senkinek sem volt olyan jó szorgalmas emberekből álló brigádja, mint nekem. Nálunk mindenki megfogta a dolog végét, nem vártunk egymásra. Aki nem dolgozott, annak nem volt helye közöttünk. Minden hónapban bejövök a gyárba, megnézem őket, s azzal búcsúzok tőlük, hogy jók legyetek, gyerekek, szégyent ne hozzatok rám. Sokan elmondták róla, ő is megemlítette, hogy nála korábban senki se járt be a gyárba. Megkérdeztem tőle, mi volt a célja. — Mire megérkeztek az Olyan ez a beszélgetés, mint egy modern film. A színhely változatlan, időben azonban állandóan ugrálunk. Hol az első világháború, hol az ellenforradalom ideje elevenedik föl. — Gépápoló voltam, megesett, hogy az igazgató a hajamnál fogva vezetett vissza, mert mindig kvjto- rogtam. A régi munkások nem akarták megtanítani az embert a szakmai fogásokra. Én is úgy loptam el a tudományt. Az első világháború idején elvitték a legjobb munkásokat a frontra. Tizenhat éves voltam, odaállítottam az igazgató elé, s azt mondtam neki, hogy elvállalom a cukorfőzést. Megkérdezte, tudom-e. Tudom, válaszoltam neki. Azért fizettek egy embert, vigyázzon rá, nehogy elaludjak a gép mellett. Harmincnyolc évet ugrunk. — Nyolc napig haza se mentem a anárból ötvenhatban. Tudja, mekkora szakállam volt? — mutatja az eres kezével. — Nem ismert meg a feleségem. Éjjel dolgozóink, nappal meg szenet raktunk, hogy menjen a gyár. Volt itt egy hosszú villanyszerelő. Agyonlövetéssel fenyegetett, amiért toboroztam az embereket. Kis csendet tart. — Egyik nép hivat az igazgató, hogy jön egy banda Pécsről, meg akarják állítani a gyárat.. Azonnal szóltam a portásnak, zárják be a kaput. Végigszaladtam a gyárat, beszéltem a munkásokkal: nem állunk le, soha sem indulhatunk meg ismét, ha azt a. tizenhat vagon répát hagyjuk elveszni. Mindenki egyetértett. S hiába dörömböltek kint a kapun. Dolgoztunk. 3. Hirtelen haragú, nagy in- d,ulatú ember volt világéletében. Erről igy beszélt: — Nagyszájú voltam és szigorú, de szerettem az embereket. Ha azonban valaki nem. dolgozott, azzal nagyon goromba tudtam lenni... Sok mindenen mentem keresztül, megijedni azonban sohasem ijedtem meg, elmondtam az igazságomat. Ha a büdös úristen volt előttem, igazgató, főmérnök, akkor sem engedtem ... Az ötvenes években sem. Szinte izzik a levegő, olyan tüzesen beszél ez a hatvankét éves munkás, aki ötvenkét óta párttag. — Milyen volt régen a nyugdíjasok sorsa ? Legyint Mégpedig dühösen. — Nem lehet összehasonlítani. Ha egy fögépész elment nyugdíjba, annak nem volt olyan sora, mint egy közepes munkásnak ma. Én például kétezer-huszonhárom forint nyugdíjat kapóit A kampányban ledolgoztam a hatezer forintomat. Minden szögletét ismeri a gyárnak, akár a tenyerét. Ha elszakítanák innen, biztosan megszakadna a szive. Lajos Géza növekszik a veivszerek szerepe a nezigazéasáiban Több mint 10 000 vagon műtrágya és 40 millió forint értékű növényvédő szer kelt el tavaly Somogybán A megye mezogazdasagának belterjessé válása sri"'"-■-''istenen megköveteli a műtrágyának es a különböző rwV'cirv védő szereknek a bőségesebb adagolását: a gazdálkodásnak ez a szintje nem nélkülözheti a vegyszerek alkalmazását. Mindenekelőtt a termelés biztonsága igényli ezt. Hogy megyénkben hol tartunk jelenleg, és milyen kilátások vannak, erről tájékoztatott Klausz Róbert, az AGROKER műtrágya- és növény védősze r - osztályának vezetője. Hegkétszereződött a műtrágyafelhasználás A megye közös gazdaságai a rendelkezésre álló éves nitrogéntartalmú műtrágyakeretnek eddig az 51, a faszfortar- talmúnaik 58 és a kálisónak 77 százalékát kapták meg. Ezekből a számokból kitűnik, hogy a nitrogéntartalmú műtrágyából nem kielégítő az ellátás — ezrt több isz-elmök is panaszolta az utóbbi időben. Tény azonban — s ezt a türelmetlenkedés közben sem szabad szem elől téveszteni —, hogy ennek a műtrágyának az előállítása, illetve beszerzése a gyárak kapacitásától és az importtól függ. Ezért van az, hogy az évi bontás bizony erősen kifogásolható, ugyanis az évi árualapnak 45 százaléka áll rendelkezésre az első, 24—24 százaléka a második és a harmadik, 7 százaléka pedig a negyedik negyedévben. Márpedig a tavaszi alap- és fej- trágyázáshoz sok pétisó, az évi mennyiségnek nem 45 százaléka, hanem legalább kétharmada kellene. A műtrágyaellátás a korábbi évekhez képest sokat javult. 1952-ben 631 vagon műtrágyát értékesített az AGROKER, hét évvel később — a szövetkezetek alakulásának: évében — már 5215 vagonnal. Tavaly pedig már 10 463 vagon vegyes műtrágyát szórtak ki a földekre Somogybán. Az idei terv ennél mintegy 2000 vagonnal több. Kedveltek a Burgonya G és társai Hogy valóság legyen a tervből Közügy lett a balatonszabadi tsz villamosítása Ez a munka eddig nem szerepelt a tervek között, de ma már számolnak vele a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat kaposvári üzlet- igazgatóságán. A balatonszabadi November 7. Tsz villamosítása közügy lett — Az elképzelés szerint az üzletigazgatóság területén egy optimálisan villamosított üzemet akartunk létrehozni, hogy vele példálózva megszerettessük a többi tsz-szel is a villamosítást — mondta Horváth László tervosztályvezető. — Mit jelent az optimális villamosítás? — Teljes villamosítást és azt, hogy mindenütt a leggazdaságosabban használják a villamos berendezéseket. Ez a munka Somogybán a villamosítást tekintve is jelentős. A mostaninál sokkal több villamos energiát tudnánk adni a tsz-eknek. Ez népgazdasági szempontból is hasznos, hiszen a villamos- energia-fogyasztás mértéke a termelésnek is mércéje. A terveket Pájer János irányításával egy tervezőkollektíva készíti társadalmi munkában. Azt mondják, amikor hozzáfogtak a munkához, nem is tudták pontosan, hogy mi vár rájuk, hiszen föl kellett mérni az egész gazdaság fogyasztását, s számolni kellett a már meglevő villamos vezetékekkel is. A tanulmányterv már elkészült. A melléten a jorok kivitelezési terve is kész. — Mi önként vállaltuk ezt a munkát — mondja Pájer János. — A tervezés költségei különben sem túlságosan nagyok. A tervezőcsoport viszont szocialista brigádban dolgozik. Vállaltuk, hogy a tervet társadalmi munkában készítjük el. A mezőgazdasági üzemek villamosításáról ezt mondják: — A tsz-villamosítások meggyorsítása, nagyon fontos. Viszonylag kevés a mezőgazdasági áramfogyasztó. Vannak olyan tapasztalatok, hogy ott áll majdnem kihasználatlanul egy transzformátor, s a darálót benzinmotor hajtja. Pedig a villany sókkal olcsóbb lenne. S mindehhez egy elképzelés. Nem öncélú S’ a balatonszabadi villamosítás. Azt szeretnénk elérni vele, hogy a tsz-ek megkedveljék és használják, hiszen rengeteg emberi erőt tudnak megtakarítani vele. — Miért éppen Balatonsza- badira esett a választás? — Itt vannak meg leginkább az adottságok. Elképzelésünket szívesen fogadta a tsz vezetősége is: a szükséges gépek egy részét már megvette. — Mikorra készül el a munka? — Szeretnénk még ebben az évben megmutatni a megye többi tsz-ének is. .Sajnos — nem a mi hibánkból — elcsúszott a határidő. Szeptemberre nem valószínű, hogy elkészül, pedig ez lenne a legalkalmasabb időpont. A majorokban ilyenkor nagyon sokrétű munka folyik, s a kapacitást ebben az időszakban tudják a legjobban kihasználni. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató V. kaposvári üzletigazgatóságán úgy tekintik ezt az első lépést, mint a korszerűségre való törekvés megnyilvánulását. Hiszen a villamos energia napjainkban is egyre nagyobb teret hódít. A kétkedőknek egy mondattal válaszolnak: — Ha az iparnak megéri a villamos gépek alkalmazása, máért neon érné meg ugyanez a mezőgazdaságnak is? S ebben igazuk van. Az előkészületek, a munka láza pedig magában hordozza a siker biztosítékát is. Merészen fogtak hozzá a munkához a fiatal tervezők, s ennek a merészségnek meg lesz a gyümölcse. A kezdeményezést felkarolta a megyei tanács is, s a tervezők társadalmi munkája és a tsz pénze mellé odatette biztosítéknak az államét is, hogy mielőbb valóság legyen a tervből. K. I. A különböző növényvédelmi vegyszerek térhódítását, népszerűségiét és egyúttal az ellátás javulását is tükrözik a következő adatok: 1956-ban 9,5 millió, 1959-ben 13,5 millió, tavaly pedig már 40 millió forint értékű növényvédő szert hoztak forgalomba megyénkben. Az évek során néhány fajta elavult, helyére újabb, a korábbinál hatásosabb s az emberi szervezetre tevésbe veszélyes vegyszer lépett. És amíg korábban csak hosszas rábeszélés után vásárolt a tsz, most a gazdaságok már sürgetik a vegyszert. Különösen a gyomirtó szerek iránt nagy az igény, ez érthető is, hiszen a vegyszer elősegíti a kultúrnövények fejlődését, s pótolja a kézi erőt A Burgonya G-í, ezt a hazai gyártmányú gyomirtó szert már tavaly is eredményesen alkalmazták, az idén pedig már 211 mázsát használtak fel belőle 7000 holdon. A K—64 nevű, kukoricában használatos szerből a múlt évben 33 mázsáit értékesítettek, az idén viszont 940 mázsát permeteztek ki 21 000 holdra. 6500 hold burgonyáit Arezinnel, mintegy 100 000 hold gabonát pedig Dikotexszel és Dikoiurttal gyomtalanítottak az idén. Nem árt a jő tanács Sok műtrágya és gyomirtó- szer kel el, évről évre növekszik a kereslet, bővül a meny- nyiségi és minőségi skála. Tudni kell azonban, hogy az egészségügyi óvórendszabályok megtartása mellett nem mellékes a hasznos rovarok védelme sem. A gondatlanság, a körültekintés nélkül végzett vegyi gyom- és rovarirtás oda vezetett helyenként, hogy eltűntek — elpusztultak — a hasznos rovarok, amelyek a növények beporzását segítenék elő. Nagy a kereslet a rézgálic iránt, viszont nem nagyon veszik a gyümölcstermelők az ezt tökéletesen helyettesítő vegyszereket. Pedig ilyenek is vannak, s ezeknek a bekeverése is egyszerűbb, kevesebb időbe és fáradságba telik. Ugyancsak érthetetlenül alacsony a forgalma a levél tet- vék ellen másutt eredménnyel alkalmazott qvassiaforgács- nak. Ezeknek a »csatasorba állítása« ugyanúgy gyümölcsöző lenne megyénk mezőgazdasági üzemeiben, mint ahogyan sikert arat, termést és jövedelmet növel a műtrágya és a különféle növényvédő szer. Hernesz Ferenc Szakköri kiállítás nyílt az Ifjúsági Házban Körösi János, a Kilián György Ifjúsági és Űtitörőház igazgatója nyitotta meg tegnap délután a ház szakkörei-, nek hagyományos év végi ki- áEitását. Nem törekedtek teljességre a kiállítók, hisz nem az egész évi munkáit, hanem csak egy-egy szakkör anyagának kiemelkedő darabjait kívánták bemutatni. A pajtások és a szakkörvezetők jó munkáját dicséri a kiállítás. Megnyerte a látogatók tetszését a kézimunka és a modellező szakkörön kívül a játékkészítők és az országos hírű kaposvári úttörő bábosok munkája. Ötletesságlet tükröznek, bátran nyúltak űj formákhoz. Tablókon láthatjuk az Anya és gyermeke képzőművészeti pályázat díjnyertes munkáit és a jutalmazott rajzokat. A pályázat helyezettjei: mozaikplatetitjével Tulézi István, a siketnéma intézet közelmúltban tragikusan elhunyt tanulója nyerte az első dijat. A második helyezést szintén a sitetnéma intézet tanulói szerezték meg, a harmadik helyre a Tóth Lajos iskola kis rajzosai terültek. A könyvjutalmakat és a díjakat Visnyei Zoltánná városa úttörőfcitfcár adta át a pajtásoknak. NÉGYSZEMKÖZT A MUZEOLÓGUSSAL: Megmentik és hasznosítják a vendéglátás emlékeit Egyre kevesebb az olyan, igazán magyaros jellegű csárda és kisvendéglő, ahol a hazai meg a külföldi vendég olyan korhű körülményék között kapja meg a magyaros vendéglátásról elképzelt romantikát Ezért vonz nagyon sok embeft a Banicskai Csárda, a kőm- lődi Halász- kert, a fonyódi Présház, mert, ha nem is eredeti, de igen jól sikerült, korhűnek látszó kéllétek — faragott asztalok, mázas kancsók, poharak stb. — használatával sikerült megőrizni, a mába átültetni a korabeli vendéglátás jellemző vonásait Kevesen tudják, hogy a múlt esztendőben Budapesten létrehozták a Magyar Vendég- iátóipari Múzeumot (Fortuna út 4.), s annak munkatársai tavaly már eredményes gyűjA muzeológus a Béke Étterem égjük intarziás bútora előtt. tómunkat végeztek az országban. Most megyénkben járt gyűjtő körúton Kóczián Andrásné muzeológus, s arra kértük: tájékoztassa olvasóinkat a múzeum létrehozásának céljairól s a már elért eredményekről. — Tavaly január elsején indult meg a gyűjtőmunka. Azóta nagyon sok érdekes korabeli, a vendéglátásban használatos tárgyat sikerült megszerezni, elsősorban magánosoktól, olyan emberektől, akiknek a családjában régebben kocsmárosok voltak .. Cégéreket, kovácsoltvasból készített kocsmai lámpáikat s más tárgyakat. Somagyból is vittünk a múzeumba a légi Turul, illetve Kortana Szállókból olyan berendezéseket, amelyek hűen szemléltetik a régi vendéglátás külsőségeit. 1966. augusztus 20-án rendeztük az első kiállítást, s ezzel nyílott meg hivatalosan is a múzeum. — Hogyan kívánja a múzeum elősegíteni a már meglévő anyag bővítését? — Elsősorban azzal, hogy rendszeresen járjuk az országnak vendéglátás tekintetében ismertebb részeit, de úgy is, hogy megvásároljuk magánosoktól a használható fa- ragványokat, illetve kovácsoltvas, vörösréz, üveg, porcelán stb. tárgyakat, régi plakátokat Ezenkívül a múzeum most egy irodalmi pályázatot indított — határidő augusztus 15 —, s ebben a vendéglátással kapcsolatos magyar irodalmi és zenei alkotásokat kell feldolgozni a XVIII. századtól napjainkig. A nyerteseket 3000, 2000, 1000 forinttal díjazzuk, de a múzeum megvásárolja a díjat nem nyert káemélkedő alkotásiakat te — Mostani útján milyen tapasztalatokat szerzett megyénkben? — Nagyon érdekes, korhű a kaposvári Béke Étterem belső falburkolása, ami a század elejéről származik. Ugyancsak itt a kaiszímő pultja, a zenekari emelvény s a bejárat felett a szélfogó. Hallom, hogy hamarosan átalakítják a szállodát és az éttermet. Ésszerű lenne ha ezen nem változtatnának, hanem mindent eredeti formájában őriznének meg. Érthető a szakember aggodalma, Somogysárdon az 1752-ben épített Betyár Csárda értékes fazsindelyei helyén mér cserepet .talált, mert az épületet »korszerűsítették«, s közben a padláson levő »lomokat« tűzrendészet! okokból eltávolították. Ki tudja, milyen értékek semmisültek meg? Jó ötlet volt a múzeum létrehozása, ha egy kicsit későn történt is. Bizonyára sokan lesznek majd megyénkben is, akik a birtokukban levő, a vendéglátással kapcsolatos régi használati tárgyakat felajánlják a múzeumnak. S ez a múzeum nemcsak az érdeklődőknek nyújt majd áttekintést a magyar vendéglátás történetéből, hanem hasznos segítséget ad a fiatal vemdégliá- tó szakemberek képzéséhez is. Szaiai László
