Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-27 / 99. szám

Csütörtök, 1967. április 27. 3 SOMOGYI NEPS.AP ÁLL A MALOM... A Kaposvári Nagymalom valóban áll, de nem úgy a munka Az üzem dolgozói a szokásos évi karbantartást végzik. A gépek ellenőrzése és a hibák kijavítása egy hónapig tart. Május elsejétől pedig ismét megindul a malom, s három műszakban egész éven át őrli a ke- nyérhekvailó lisztet Tárják fel a hasznosítható tartalékokat EZ AZ ÚTMUTATÁS A KAPOSVÁRI JÁRÁS TSZ-EIiXEK Javítják a lisztosztályozó sf'yemszitát. (Fotó: Cservenka) A múlt hét végén együttes ülést tartott a Kaposvári Já­rási Pártvégrehaj tóbózottsá g és a járási tanács végrehajtó bizottsága. A választások ér­tékelése mellett összegezték a termelőszövetkezeti zárszáma­dások és tervkészítések ta­pasztalatait A gondosan el­készített beszámoló és a szá­mos hozzászólás arra mutat, hogy ez a téma a megye leg­nagyobb járásában még mais sokakat foglalkoztat Gazdagági és politikai erősödég A járás termelőszövetkeze­teinek gazdasági helyzetéről, a tagság jövedelmének alakulá­sáról meggyőző képet ad né­hány, átfogó adat Az egy hold szántóra jutó szövetkeze­ti bruttó jövedéem például 1963-ban 1704 forint volt, ta­valy pedig meghaladta a 2400 forintot A jövedelem a múlt évben a járás valamennyi kö­zös gazdaságában emelkedett, ám a tsz-ak között nagy az eltérés,, Gálosfán például 451, Ráksiban pedig 4145 forint volt tavaly az egy hold szán­tóra jutó bruttó jövedelem. Több tényező is kedvezően hatott a múlt évi gazdálko­dásra. Nőtt a termelési kedv az ár- és hitelrendezések hatásá­ra, s tovább javult a munka­szervezés, a gépesítés aránya. A gazdasági erősödés láttán egyre többen jutnak arra az elhatározásra — s ebben ré­szűit van az idén érvénybe lé­pett szociális intézkedéseknek is —, hogy fölvételüket kérik a tsz-ekbe A januári és feb­ruári zárszámadó közgyűlése­ken 627 kívülálló kérte tsz- tagruak való felvételét. Több mint ezer kommunista dolgozik a járás közös gazda­ságaiban. Minden tsz-ben van pártszervezet, s ezeknek a munkája tavaly a korábbinál hatékonyabb volt. Arra töre­kedtek, hogy minden fontosabb kérdést előbb taggyűlésen beszéljenek meg, s csak utána vigyék közgyűlés elé. Így volt ez a zárszámadás, a terv jóvá­hagyás előtt, s megbeszéltéit a gazdasági vezetés személyi problémáit A jövő egyik nagy feladata: megteremteni annak föltételeit, hogy minden alap­JUBILEUMI FELAJÁNLÁS November 7-re elkészül az autóbusz-pályaudvar ÚJ beruházás meg­kezdéséről adhat hírt az újságíró. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat megkezdte az autóbusz-pálya­udvar építését. Vasárnap dél­előtt már a hajdani kaposvári piactéren dolgozott a földgya­lu és a markológép. S ami a leglelltesítőbb, egy évvel előbb épül meg a busz­állomás a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulójának tiszteletére. Az ünnepélyes átadást november 7-re tervezik. Három vállalat dolgozik egyszerre az új létesítményen: a Tanácsi Építőipari Vállalat, a Somogy megyei Ütépítö Vál­lalat és a Víz- és Csatorna­művek. A jubileumi felaján­lást csak akkor teljesíthetik, ha jól együttműködnek. Ezért tervezi az építőipari vállalat, hogy szocialista szerződést köt a társvállalatokkal s mindazokkal, akiktől az épít­kezés gyors kivitelezése függ. AZ autöbusz-pAlya­IT DV ART az UVATERV két szakembere tervezte, Bandi Ferenc tervező, Detre Dezső statikus. S hogy milyen lesz a több mint négymillió forintos költséggel megkezdett buszál­lomás? Csupa üveg. Vasbeton héjszerkezetű tetős, nagyon tetszetős épület. A váróterem aiapterülete száztíz négyzet­méter alapterületű. Ehhez csatlakozik a hetvenkét méter hosszú, tizenegy méter széles peron, amelyet kilenc pillér tart. Érdekességként megem­lítjük, hogy az esővizet a pil­lérek belsejében vezetik le a tetőrőL A tervezők gondoltak az utasok kényelmére: a vá­róteremből fedett »-folyosón« át juthat a buszokig. Egyszer­re tizennyolc autóbusz állhat oe az utasperon két oldalán. A környező községekből busszal bejárók biztosan ér­zik e rövid leírásból is, hogy milyen kellemetlenségektől szabadítja meg őket a kor-sze­rű buszállomás. Eddig bizony esőben, hóban a szabad ég alatt topoghattak. Ez novem­ber 7-tői megszűnik. A váróterem másik szár­nyában helyezik el az irodát, a szociális helyiségeket. Amikor leszáll az est a vá­rosra, világító üvegpalotává alakul át az autóbusz-pálya­udvar. A váróterem három üvegfalán keresztül átsüt majd a villanyfény. A peron­tetők alatt elhelyezett világí­tótestektől, a buszállomás kör­nyékén elhelyezett kandelábe­rektől minden fényárban úszik majd. Szépség és kecsesség, üveg­falak, nyersbeton homlokzat, pillekömnyű héjszerkezetek gyönyörködtetik a szemet. Kaposvár ékessége lesz az új pályaudvar. Nyilván föltette már a kér­dést minden olvasónk magá­ban: vajon megépülhet-e hat hónap alatt. A Tanácsi Épí­tőipari Vállalat új építésve­zetőséget állított fel, ennek a fő feladata a buszállomás épí ­tése. A másik garancia a társvállalatokkal kötendő szo- -ialista szerződés. S hogy mi a lelkesedés for­rása? Inks Sándor igazgató, Németh József főmérnök sza­vait idézem: Erre az évre öt­százezer forint értékű munkát terveztünk a kétmillióból. Jövő év novemberére húzó­dott volna el az átadás. Ügy kapcsolódunk be a »-Tegyünk többet Sotnogyért!«-mozgalcm- ba, hogy egy évvel előbb át­adjuk rendeltetésének a busz­állomást, noha január helyett csak most kezdjük el a kivi­telezést Az anyagi ösztönzésről sem feledkezett meg a vállalat: csaknem harmincezer forint eélpérmiumot tűzött ki a mű­szakiaknak és a fizikai dol­gozóknak. S hogy mit bér a jubileumi felajánlás megvalósításához a Tanácsi Építőipari Vállalat? Megértést, támogatást rugal­masságot. A Vas- és Fémipari Vállalattól, hogy idejében ké­szítse el a vasmunkákat az ablak- és az ajtótokokat. A postától, hogy 1968 helyett az új határidőnek megfelelően végezze el a teletfonszerelést, enélkül ugyanis nem helyez­hetik üzembe a buszállomást. Az Áramszolgáltató Vállalat­tól pedig azt, hogy haladékta­lanul helyezze át a húszezer voltos kábelt. Ez a »haladék­talanul« napokat jelent: a munka teljes megindulását ugyanis ez gátolja. SÍNRE került egy üj BERUHÁZÁS. Hogy zöld utat kap-e, több vállalattő' függ. Reméljük, hogy senki sem állítja tilosra a jelzőt a jubileumi felajánlás előtt. tajn* Géza szervezet vezetősége képes le­gye« ellenőrizni a termelést is. Még nagyobb gondot a háztáji árutermelésre! A növénytermesztés és az állattenyésztés hozama s ez­zel együtt az áruértékesítés is növekedett Tavaly például 145 vagonnal több kenyérga­bonát értékesítettek, mint 1965-ben, a burgionyaértékesí- tés megkétszereződött, ezenkí­vül 2000-rel több hízott ser­tést 19 OOO hektoliterrel több tejet adtak el, mint bét évvel ezelőtt. Mindez együttesen eredményezte a közös bevéte­lek, a jövedelem növekedését A múlt év kedvező tapaszta­latai közé tartozik, hogy a já­rás egyre több szövetkezetében a 'különböző termelési megbe­széléseken együtt esik szó a közösről és a háztáiiról. A számadó közgyűléseken pél­dául a közös gazdaság ered­ményei és problémái mellett megtárgyalták a háztáji gaz­dálkodás tapasztalatait is. A háztáji árutermelést még szer­vezettebbé kell tenni, hiszen egynémely vonatkozásban szembetűnő visszaesés tapasz­talható. 1962-ben például méj 7780, 1963-ban pedig már csak 5664 háztáji gazdaságban tar tottak tehenet. Az együttes ülésen szervezé­si és termelési, elvi és gya­korlati eredményekről és problémáikról egyaránt szó esett, területi egységenként boncolgatták a tavalyi gazdál­kodás tapasztalatait: a Zselíc- ség, a Kapos vö'gye, a burgo­nyatermő homokos területek sajátos problémáit, s külön figyelemmel értekéi ték a gyen­ge gazdaságok helyzetét Dr. Szerényt János, a járási pártba"ottság titkára említette a vitában részt vevők között először azt a gondolatot, amit más megfogalmazásban ugyan, de a beszámoló is tartalma­zott: a pártszervezeteik igye­r VÁLTÁS öt óra 30 perckor Hor­váth István, az éjszakai műszak szakmányvezetőjét (főparancsnokát) kerestem. Nem volt az irodájában. Sajnos az üzemben tett kör- utam sem járt szerencsével. Nem találkoztunk. Végül is az irodában találtam rá, amikor visszamentem. Azért nem bántam meg a kör­sétát. Alkalmam volt látni az éjszakai műszak végét. Két dolog ragadott meg. Nem látszottak fáradtnak az éjszakások. Egyik üzem­részben még egymás dere­kát átkarolva pörögtek is egyet a lányok. Lehet, hogy ezt az élénkséget csak a műszak vége okozta? Vagy a szombat? A másik: a dél­előtti műszakosok egy része már jóval a váltás ideje előtt elfoglalta helyét. No persze az éjszakások hangulatáról, helytállásáról elsősorban a szakmány veze­tő hivatott véleményt mon­dani. Föl is tettem a kér­dést Horváth Istvánnak: — Milyen volt ez az éj­szaka? — Akadt egy kis zűr — hangzott a válasz. — A né­gyes szálelszívó motorja el­romlott. Egy ventillátort át­állítottunk a négyes csator­nára. így hárítottuk el a hibát. Aztán a kettes számú Car- niti olasz gépnek eltörött a fogaskereke. A rezsiműhely hozzálátott egy új kerék el­készítéséhez. — Hogyan álltak helyt a munkások? — Jól. Egy asszony azon­ban rosszul lett. Elsősegély­ben részesítettük. Helyre­jött — Minden parancsnok igyekszik számot vetni az­zal, hogy a rábízott fel­adatot hogyan teljesítette, ön is megteszi ezt? — Igen. Pontos képet csak egy nap múlva lehet látni. Ugyanis vannak olyan munkafolyamatok, amelye- Itet mi kezdtünk meg és majd csak a délelőttösök fe­jeznek be. Megközelítőleg azért meg lehet mondani, mit termeltünk. Vélemé­nyem szerint az éjszaka jól dolgoztunk: 101 százalék körül lehet a műszak telje­sítménye. Miközben beszélgettünk, Szakáig Endre szakmányve- zeiő — Horváth István vál­tótársa — már készült a parancsnoki tiszt átvételére. A naplót forgatta, amelybe az előző nap délutánja ótű történt jelentősebb eredmé­nyeket jegyezték be. A nap­lóból tájékozódott a helyzet­ről, ebből látta, hol kell nagyobb segítség, beavatko­zás. A búcsúzó Horváth Ist­ván azért szóban is elmon­dott egyet s mást. Aztán kezet fogott a két szak- mányvezető. Ettől a pilla­nattól Szakály Endre felel a C műszakjáért. A fiatal szakmányvezető a napló át­nézése után körútra indult. Vele tartottam. — A szakmányvezető leg­első teendője, hogy megnéz­ze, mennek-e a gépek, nem akadályozza-e létszámhiány a munkát — mondta. — Sajnos az utóbbi elég sok gondot okoz. Főként a dél- utános és az éjszakás mű­szak küzd létszámgondok­kal. Hogy én ezt minek tu­lajdonítom? Dolgozóink többsége fiatal, szeret szóra­kozni. A szórakozás ideje főként délután és este van. Akadnak, akik a szórako­zásnak nem tudnak ellenáll­ni, s nem jönnek be dol­gozni. Az előfonó művezetője arról tájékoztatott, hogy egy fölöslege van. Eggyel több dolgozója volt a tisztítónak, a fonó II. gyűrűsfonónak és a keresztorsózónak is. Ez tehát a szakmányvezető ál­tal elmondottakat támasz­totta alá. A délelőttös mű­szaknak még több is a dol­gozója, mint kellene. Köz­ben a szakmányvezető sze­me sokfelé tekingetett. Vé- gigsiklott az anyagkészle­ten, észrevette a fonó II. gyűrűsfonójában, hogy az egyik gép teteje üres. Mind­járt meg is jegyezte, meg kell vizsgálni, miért. Lehet, hogy anyaghiány miatt. Megnézte az említett meg­hibásodott olasz gépet is, amelynek javítását szorgal­mazni kell. Sőt az egyik művezetővel a vasárnapi ön­kéntes műszakról, annak előkészítéséről is beszélge­tett. — Minden gépet ki kell javítani — mondta, — hogy vasárnap ne kelljen azzal bajlódni. Én el is búcsúztam tőle, hogy minél több ideje jus­son a munkára, hiszen tu­dom, nemcsak azt akarja, hogy a C műszak többet termeljen a tervezettnél, s megtartsa az első negyedév­ben szerzett első helyét. Eh­hez bizony minden percet ki kell használni, s azon­nal meg kell szüntetni az esetleges hibákat. Szakály Endre erre sokat ad. Lát­tam a »kisokosát-«, amely­ben minden jelentős szám­adat föl van tüntetve. Hiba esetén csak belekukkant, és rögtön látja, hogy adott esetben mVs/en in*Azk"dés- sei használhat legjobban az üzemnek. No de lennünk optimisták — ebben a mű­szakban talán nem lesz rá szükség ... Szegedi Nándor bezzenek a problémáikat In­kább emberi Oldalról megköze­líteni. A korábbi tapasztalatok ugyarús azt mutatják, hogy a dologi o.dalról való megköze­lítés a könnyebb, s ezért ezt választják szívesebben. Az em­berekkel való törődés, gondjaik és örömeik jobb megértése a munkák elvégzésének, a gyü­mölcsözőbb együttműködésnek az alapja. Éljenek jobban a lehetőségekkel Sok még a tartalék, a ki­használatlan lehetőség a járás szövetkezeteiben — ezt is meg­állapította az együttes vb- üiós. Nem használták föl tel­jesen pl. a beruházási hitel­keretet Elszalasztott lehető­ség? Bizony az. Tihanyi Zoltán, a Magyar Nemzed Bank me­gyei igazgatóságának vezetője mutatott rá erre felszólalásá­ban. A hozamokat még növel­ni, a költségeket csökkenteni lehet — ezek a legkézenfek­vőbb tartalékok. Nem kielégí­tő a szerves trágyázás üteme sem, s emiatt a növekvő mű- trágyaf el használ ás nem hoz­hatja meg a kívánt ered­ményt. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogy hol van kiaknázatlan tartalék. Párt- és kormányhatározatok segí-. tik a szövetkezeti gazdaságok megerősödését, de ezek a ki­tűzött célt csak akkor érik el, ha maguk a szövetkezetiek az eddiginél jobban élnek a kapott lehetőségekkel. H. F. Nyilatkozat E gy parasztasszony áll magányosan a kis- gyaláni buszvárónál. Beszélgetésije elegyedünk. Mondja, hogy haza igyek­szik a szomszéd faluba, Göllébe. — Bizonyára a termelő- szövetkezetben dolgoznak. — Abban. — Hogyan élnek? — Nagyon jól. Ha iparko­dik az ember, nem lehet panaszai. — Ügy érthetjük ezt, hogy elégedett sorsával a család? — Munkánk alapján ki­csinyenként mindent meg­szereztünk. Amióta téesz van, azóta szebb házban la­kunk. — Rendbe hozták, megja­vították a régit? — Nem. Lebontottuk. He­lyette újat építettünk. — A rávalót... — A pénzt már egyéni korunkban elkezdtük gyűj­teni. Tizenöt holdon gaz­dálkodtunk, minden évben szép összeget kaptunk. Az adó kifizetése után mégis csak a legszükségesebbre költhettünk. Ami maradt, tartalékolnunk kellett a kö­vetkező időszakra. Ha. mond­juk, elpusztul az egyik ló, vagy valami más baj for­dul elő, akkor kell, hogy legyen az embernek, amihez nyúlhat — Mire költenek most? — A ház bebútorozására. Meg a nagylányom az idén érettségizik a gimnázium­ban, a sok szép ruha meg­vétele nem csekély kiadás. — A közös vagy a háztáji adja a nagyobb jövedelmet? — Nem így számolunk. Mindent rendesen elvég­zőnk a közösben, hosy kap­hassunk elegendő takar­mányt meg abrakfélét a jó­szág eltartásához. Ügy vi­szi az ember valamire, ha nem röstell dolgozni. — A múlttal egybevetve mostani életüket, mit mond­hatna7 — Azt, hogy nekünk a téeszben jobban megy. mint egyéni korunkban. — Valóban ígv van ez? — ígv bizony. Én ki me­rem je’entenl akár ezer em­ber előtt is. — Ha szabad kérdeznem, kivel is beszélgettem utazás közben? — Gál Mihályné vagyok — feleli. Göllébe megérkez­vén aztán sarkon ‘Vadulva elindul ~ ‘‘elvég felé. K. -L

Next

/
Oldalképek
Tartalom