Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-23 / 96. szám

Vasárnap, 19(57. április 23.

5

iOMOGTl NÉPLAP

— Munka után mentem el táncolná. Annyira zúgott a fülem, hogy nem hallottam a zenét. Azóta munkakezdés előtt mindig bedugom a fülemet.

— Ha ennyire rossz, miért csinálja?

— Mert szeretem. Két éve, amikor munkába álltaim, nem nagyon lehetett még Marcaliban válogatni az állások között Most meg már nem mennék el sehová Azóta kerestek varrónőket is, de nekem ez jobban tetszik.

Egyetlen nő dolgozik a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat marcali telepén a szögverő üzemben. A munka itt talán még jobban az emberen hagyja látható nyomait, mint az üzem többi részében. A drótvágta sebekbe mindjárt olaj és faggyú kerül, s ezt soha sem tudják lemosni a kezükről. Kónya Erzsébet mégis úgy beszél erről a munkáról, hogy minden szavát

akár vallomásnak is vehetnénk.

Régebben szakmunkások végezték a sziögverést Most betanított munkások kezelik a nagy robajjal működő gépeket. Hogy mennyire nem szeretik az emberek ezt a munkát, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez az üzemrész állandó létszámhiánnyal küzd. A munkások annyi gépet kezelnek, amennyinek a felügyeletét csak elgyőzik látni. Mert kell a szög. S a mérettől függően negyven kilótól egy mázsáig tudnak termelni műszakonként.

— Két éwefl ezelőtt négyen jöttünk ide lányok. Akkor kisegítő munkát kaptunk. Gépet csak később adtak nekem. Azért csak nekem, mert a többiek itthagyták az üzemet Azt mondták, nem lehet kibírni a zajt. Hosszú csend költekezik, s csak utána folytatja: — Nekem sem volt könnyű. Egyedül maradtam a férfiak között, s nem néztek jó szemmel. Be kellett bizoÉpül, szépül Berzence

nyítani, hogy el tudom végezni azt a munkát, amit ők végeznek. Én akkor azt mondtam: akármi történik, megcsinálom, amit rámbíztak.

— Mit szeret a legjobban?

— A csendet és a zenét. Higgye el, mostanában még trnzo’ni is ritkán megyek el. Otthon van egy csendes kis szc-bám, s ha időm engedi verseket olvasok. Előfordult már. hogy nem törődtem azzal hegy milyen verseskötet kerüli a kezembe, csak az volt a fontos, hogv kikapcsoljon. Az Anyegin már hónap zk óta az asztalin van. Nem tudom, hányszor olvasta i el, de min dig ló újra és újra nekikezdem.

»Leírjam-e apróra híven /A nagy magánya kis szobát./ Hol példás ifjú Jevgenyijém/ Naponta többször vált ruhát?/ — Ennyit olvr.stam el a Pus in- kö'.etb'l a he.ne' smezekkel, új Ságokkal tel'rak >tt szobában. Nyitva volt a -könyv, s lehetetlen volt nem beleolvasni. Észrevette a gondolattársítást, s ment "get őz ve jegyezte rre :

— Sokszor kórdeztík már s lányok is meg az asszonyok is hogyan tudok megmaradni ab ban az üzemben. Vártam, hogy maga is megkérdezze. Peng nincs ebben semmi ördöngösség: e yszerűen jól érzem o.t magam. Befogadtak. Abban a- üzemrészben még soha nem volt veszekedés. Dolgozunk, e ha látják, hogy nehéz a dróttekercs, szívesen segítenek.

— Tulajdonképpen mi szeretett volna lenni?

— őszintén megvallom, nem szögverő.

— Hanem?

— Mint minden második lány: fodrásznő.

— S ez a vágy megmaradt?

— Elszállt. Én elégedett vagyok a mim' ámmal. Lehet, hogy ezt sokain furcsállják, hiszen ha azt mondom, hogy szögverő vagyak, az emberek gondolkodnak: hát az meg milyen szakma? Én így fogalmaztam meg a választ: piszkos, de nagyon szép. S nem kalapácsot kell az ember kezébe elképzelni. Nem tudom, milyen lehetett a régi szögkovácsok élete, a miénk sen-miben sem különbözik akármelyik ipari foglalkozástól. Műszakban dolgozunk, asszermt keresünk, amennyi szöget gyártunk.

Az üzemvezető irodájának ralán lepedő nagyságú grafikonok: a s^ögterrnelés növekedését mutatják. S mindehhez csupán egy szót fűznek: nagy szükség van rá, devizát takarítanak meg vele.

Kercza Imre

Aincs akadálya a barcsi járási művelődési ház közös fenntartásba vételének

A szocialista gondolkodás alakításának fontos eszközei a népművelés bázisai: a járási ás körzeti művelődési házak. Ismert, hogy ezek — igen korlátozott állami dotációt kopnak s lényegéiben saját bevételedből kell fenntartani magukat. Legtöbbjük anyagi gondokkal küzd, s nerneg., szór lartalmi, kulturális nevelőmunkája rovására is szórakoztató rendezvényeket kényielen tartani, hogy villanyt, tüzelőt síib. fizethessen.

Két éve született egy rendelet

Ezt -a helyzetet kívánta or- -os-lni a művelődésügyi miniszter egy 1965-ben kiadott rendel ele, amely a szaktáv- cákkal és az országos szervekkel egyetértésben lehetővé teszi és szabályozza a művelő- disi otthonok körös fanntar- .ását. Ez gyak.rlatban art jelen 11, hogy a népmű. el isi feladataidhoz rendelkezésre álló eszközök és szétszórtan meglevő kulturális alapok gazdáié gos fölhasználása végett üzemek, vállalatok — azok, amelyeknél van miiből —, évente szerződésben meghatározott összeggel támogatják a területi művelődési otthonok működését, fenntartását. Cserébe szükségleteik, igényeik szerint kulturális szolgáltatásokban részesülnek.

A rendelet — két évvel a

megjelenése óta — még egyetlen járási székhelyünkön sem valósult meg. Be kell ismernünk: bizony metm is szorgalmaztuk eléggé. Itt-ott a megyei irányelvek vagy a járási kulturális tervek közt találkozni olysn nem konkrét célkitűzéssel, hogy a járásban, illetve járásonként egy vagy két

művelődési otthont közös fenntartásba kell venni. Ám ennek az elképzelésnek sem a megyei, sem a járási szervek nem törekedtek meggyőző s.ó- val érvényt szerezni. Ezt tapasztaltuk nemrégen Barcson is. A járási párt- és állami vezetői itt se szívesen feszegették ezt a kérdést. Mindaddig, míg egy beszélgetés sorén nem tisztázódott, hogy nemesik elvben lehetséges, a gyakorta Iran se kerrsztülvihetetlen a művelődési ház közös fenntartása. S ez a fölismerés — úgy ta- látuk — megkönnyebbülést váltott ki, alkotó légkört teremtett, és melegében konstruktív gondolatokra ösztönözte a járási vezetőket.

A barcsi művelődési ház ugyan szorgalmazta a rendelet végrehajtását, beadványai, körlevelei, kérelmei azotman rendre válasz nélkül maradták, jóllehet a probléma megoldását már egy járási tanácsi vb-ülés is megvitatta és kérte. Általában olyan »majd beszédünk még róla« álláspontra helyezkedtek azok a vállalati, üzemi vezetők, akiknél szóba jöhetett a közös fenntartás gondolata.

ilárorn vélemény: támogatjuk

Ncs az alkalmat mi is megragadtuk, és megkértük az elvtársakat,: tényleg, beszéljünk róla. Megérdek- lődtü'k, mi a véleménye erről a három legtehetősebb barcsi termelőüzem, illetve szerv ve- etőjének?

Füzesi István, a barcsi körzeti fmsz igazgatóságának elnökhelyettese elmondta, hogy egy korábbi megállapodás értelmében 5000 forinttal támogatják a művelődési házat. Ezt az összeget az elmúlt évben is megadják, az idén is biztosítják. Losoncéi Mihály, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke kifejtette, hogy egyetért a közös fenntartás gondolatával, össze kell fogni a különböző

helyeken levő kulturális alapokat —, erről őt nem kell meggyőzni —, és ha a többi termelőüzem és vállalat is hozzájárul ehhez, akkor a közgyűlés náluk is meg fogja szavazni a művelődési ház rendszeres anyagi támogatását. Szabó János, a Dél-fűrészek barcsi telepének igazgatója pedig úgy tudta, hogy szerepeit költségvetésükben valamilyen öeszeg ezen a címen. Legalábbis korábban már volt s ó erről, és akkor is egyetértett a gondolattal. Rövidesen elkészítik a jóléti alap felhasználási tervét, és — most már nemcsak elvben — anyagi támogatásban fogják részesíteni a járási művelődési házat.

örömmel hallottuk a nyilat- o.stoáat, mert ezek azt summázták, hc-gy a három legje- 1 uniósé b gazdasági szerv vezetője nem zárkózik el a művelődési ház támogatásától. Tehát s. gyakorlatban — a többi „ehetősebb kulturális alappal rendelkező üzem, szövetkezet eg-.etértésével — megvalósítható a járási művelődési ház közös fenntartása Ez rendkívül jelentős lépés lehetne. Nemcsak a példa, hanem mindenekelőtt a járási székhely kulturális élete; a művelődési ház munkája, kulturális szolgáltatási szempontjából. Eddigi munkássága: rendezvényei, ismeretterjesztő és klubműsorai, irodalmi presszója stb. sejtetik milyen korszerű és átfogó művelődési központtá alakulhatna, ha eszközeit gyarapítani, módszereit és tevékenységét kibontakoztatni lehetősége nyílna.

Az ígéretek után tettekre van szükség

Ehhez a négy-öt jelentősebb barcsi üzemnek és vállalatnak a kulturális erőforrásai adottak. (Levélben közölték a napokban, hogy a Dél-fűrészeik Barcsi Telepe évente tízezer forintot ajánlott fel a járási művelődési ház közös fenntartására.) A barcsi Vörös Csillag Tsz régóta az ország egyik legjobban működő, az egyik legmagasabb jövedelmű termelőszövetkezete. 1966-ban az üze- mikanyha-ebédtérftést is beleszámítva több mint egymillió forintot költött szociális célokra és juttatásokra. Joggal föltételezzük, hogy a tsz-dolgo- zók, egyúttal a helyi lakosság kulturális életének, művelődésének elősegítésére is juthatna egy tekintélyes összeg a szociális-kulturális alapúkból.

Helyes lenne, ha a járási művelődési ház közös fenntartását mielőbb elhatároznák Barcson. Tapasztalataink, s a barcsi vezető elvtársak álláspontja azt bizonyítják, hogy ennek nincs akadálya. Ha megvalósul a szocialista társadalom új típusú kapcsolatait, együttműködését példázza. Ezért a kérdés jelentőségéhez és rangiához méltóan a közeli i övőben ismét ellátogatunk Barcsra.

Wallinger Endre

r

Parasztarcok

“aTTheliőr

TÖBB SZÉP ELKÉPZELÉST falufejlesiztési tervet valósítottak meg az utóbbi években Berzencén. A már kész bbiunázások bizonyítják, hogy okosan gazdálkodtak a közsógfejleszrtési alappal.

Évente átlagosan 260 000 formt fejlesztési hozzájárulást fizet a lakosság. Ezenkívül 100 000 forint értékű társadalmi munkával és 40 000 forint értékű helyi anyaggal is hozzájárultak a tervek valóra váltásához. Az utóbbi három évben építették a makadámutat, a tűzoltószertárat és a három pedagóguslakást. A makadámút az Árpád, a Zrínyi és a László utca lakóinak szerzett örömet. A tűzoltószertár mellé klubot építenek. Három kilométer hosszú járda készült még múlt évben.

AZ IDÉN IS SZÉP TÉR VEKET KÉSZÍTETTEK. A

t:nács épíícbri adja hamarosan befejezd a fogorvosi rendelő és a sz lgá'ati lakás építését. A földműves?; övetkezet tel kö?ö-en építenek b ltot é vendéglőt a Május í. utcában.

Ezt az épületet is a tanácsi brigád készíti el. Hamarosan megkezdik a falu főterén levő park rendezését. Sétányt alakítanak ki, füvesítenek, padokat és a gyermeknek hintákat helyeznek el. A falu fiatalsága harmincezer forint értékű társadalmi munkát végez a park rendezése során. A társadalmi munkát a fiatalok szervezik. Ebben az évben adják át rendeltetésének a két tantermes politechnikai tanműhelyt. Százötvenezer forintot fordítanak az állatorvosi lakás építésére. Megkezdik a villanyhálózat korszerűsítését is. Végig a fő úton higanygőzlámpákat szerelnek föl.

NEMRÉG KÉSZÜLT EL a

a falu huszonöt éves távlat, rendezési terve. A jövőben minden fejlesztés e szerint a terv sz-. rint történik A jelé lő gyűlés kon elhangzott ja- "■asla toknak megfelelően továbbra is gvűjtik a pénzt a művelődési ház építésére. Eddig félmillió forintot tettek félre erre a célra.

Véletlenül találkoztunk a tsz-ircda udvarán. Millió barázdával szántott arcáról azt

olvastam le:

— Vajon kik lehetnek ezek az idegenek...?

Erdei Ferenc ott állt az istálló előtt, A déli órában szinte nyári meleggel sziporkázott a nap. Egy kocsi éppen befordult 1riss zöld takarmánnyal meg répával megrakottan. A kocsis köszönt, aztán ment haza ebédelni.

Az elnök után érdeklődtem, aztán néhány mondat után — nem is tudom, hogyan — lyan »jóízű« beszélgetésbe keveredtünk. Mint azok az emberek, akik jól ismerik egymás', s ha véletlenül összefutnak gyorsan elmondják egymásnak mi minden történt velük most nában.

— Szóval így van. Nagy problémát okoz nekünk a legelő, — elgondolkozva verte a cigaretta hamuját. — Mert tudja, régen úgy volt, hogy minden gazda a maga részében rendben tartotta az árkot. De mos ? El szakosodott az egész. A legelő meg, amit azelőtt kaszáltunk, el- s sosodott. A tán most egyre nehezebb a legeltetés. .. Igen... Valamit ke’lene tenni.

— Zöldet mióta etetnek?

— Három napja kezdtük. Nem tudom, másutt hogy van, de tudja, itt Örtiloiban

most ebben a pár napban szinte látni lehet, hogy megugrott minden...

Levesz egy marélőkai a takarmánykeverékből és mutatja.

— Nem is tudjuk mind megetetni. Majd s lózni is kell mielőbb belőle mielőtt elvénülne.

Jó ideje beszélgettünk, amikor személyes dolgokra terelődött a szó.

— Éjjeliőr vagyok — felelte. — Itt a lovaknál — mulatott az istálló felé. — Hiába, ha korosodik az ember, több a baj. Mást már nem bírok. Éppen gondolkodtam, hogy megkeresem a jogászunkat.

— Miért?

— Mielőtt megalakult a téesz, tíz évig dolgoztam vállalatnál. Most, hogy van ez az új nyugdíjtörvény, nem tudom, hogy azok az évek számítanak-e. Hogy számoljál: őket?

legyint egyet.

— Persze az lenne a jó, ha nem a nyugdíjon kellene járni az eszemnek.

— S ilyenkor nappal nem a'szik?

— Mindig el szoktam jönni körülnézni nappal is. Ketten vagyunk, A társam? Varga József. Váltiuk egymást. Jut idő azért pihenésre. Meg kell is. Mert ha szolgálatban vagyok éjjel, bizony nem lehet elbóbiskolni. Vannak fiatal

N. S.

A PAMUTFONÓ IPARI VÄLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA

fölvesz általános iskolát végzett, 1967. február

28 ig 15. életévet betöltött leányokat

fonóipari tanulóknak

iskoia időtartama ! év.

lentkezés és felvételi vizsga 1967. április 29 én 'írrel 8 órakor a gyár oktatási termében.

Jelentkező? iskolai bizonyítvánnyal. __

S

zállást biztosítani nem tudunk.

_____________________________________________________________________________(4788)

c

sikók, nagyon keil rájuk vigyázni.

— Még nem volt baj?

— Áh! Sohasem! Szer it- tem én mindig a lovakat. Ürülök, hogy mellettük vagyok. Ázván van úgy,

hogy tudok egy kicsit olvasgatni is. Itt van a zsebemben. Elfelejtettem kitenni az okulárét.

Kiveszi a zsebéből. Mutatja. Meg az újságot is.

»Világesemények dióhéjban«.

— Szereli tudni, hogy mi történik a világban?

Bólint.

— Olvasok másik újságot s. De ezt szeret m átböngészni. Mert azért ebben ré z- letesebben megvannak az ese menyek.

Megigazítja a kalapját.

— Hát így van. így é :le- 7 élünk. Aztán van két kis tehenem, mindennap h( rdom a tetet a rsa~no ba. Az hoz za nekünk a napi pénzt. Mer' ketten vagyunk a feleségemmel.

Kis szünetet tart.

— Ez a szülök sorsa. Felnőnek a gyéreinek — aztán ki- röpillnek. Az öregek meg maradnak maguk. De hát zsák

égés ség legyen, akkor megleszünk v lahogy.

Visszadugja az újságot meg • szemüveget a zsebébe. Haza készülődik.

— Rendben talált most mindent?

—1 Persze. Vigyázni kell, mert a felelősség az enyém!...

Ery kis csikó úgy állt meg mellettünk, mintha hallgatná a beszélgetést. A millió ba- ázda mintha egy árnyalatot simult volna az orcán, ahogy mondta:

— vz most három hetes .. <

Vörös Márta