Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1967-03-05 / 55. szám
Vasárnap, 1967. március 5. SOMOGYI NÉPLAP Tekintetes Közigazgatás RÉVÉSZ TIBOR KRÓNIKÁJA Az a terület a K. und K. Monarchia, amelynek szabályai, korlátái és parancsai irányították az állampolgárok cselekedeteit, s amelynek útjai tilalomfákkal, engedélyekkel és rendeletekkel voltak kijelölve — ez volt a Tekintetes Közigazgatás. Bár a maguk koráhan, megjelenésükkor nagyon is komolyak voltak a fölidézett esetek, mai szemmel nézve már egy kissé más a véleményünk. $<zÜUhtidiz£& Hajdanában még a szellem- idézés sem volt probléma a közigazgatásbein, mint azt az alábbi idézés tanúsítja: »Cegléd utca 30. számú háznál elhalt özvegy Kerekes Lászlóvá Márton Folexina folyó hó 28. napjára délelőtt 10 órára a városházánál levő tanácsnoki terembe ezennel meghívatik. Kelt Debrecenben, 1884. évi december hó 21.-én. Kovásznay aljegyző.-"' Az lit Uis&Uá Uűtev&Utc Dicsény községben megüresedett egyszer a kisbíróság. Sok pályázó volt, mert az állás nemcsak fizetéssé] járt, hanem szép egyenruha, sőt kard viselése is emelte annak díszét. Az állásától megvált kisb írónak le kellett vennie a rangot jelentő ruhát, pedig alig egy hónapja csinálta a dicsényi szalbó. Éppen ez. utóbbi körülmény adta az elöljáróságnak az ötletet ahhoz, hogy az állás betöltésénél ekként intézkedjék: »... az lesz az új kisbíró, akire a ruha minden igazítás nélkül ráillik.« A csányi elöljáróság 1680- ban az üresedésben volt két kisbírói hivatal betöltésére -árlejtést« tartott. Megjelentek az ajánlkozók a községházán, és felhangzott a különös kérdése — Ki kér kevesebb bért? Szép számmal gyűltek össze a kisbírójélöltek, ennek következtében a község -árlejtéssel« elérte, hogy 206 forinttal olcsóbban jutott.kislbíróhoz, mint amennyi elő volt irányozva. * ti a ittypzok... Az anyakönyvi törvények életbe lépése előtt a vármegyénél készítették el a népmozgalmi statisztikáit a jegyző által szolgáltatott adatok alapján. Egyik községi jegyző 1892- ben elmulasztotta határidőre kitölteni a blankettákat. Minthogy az írásbeli sürgetéseknek nem volt eredményük, a vármegye alispánja rásürgöny- zött a jegyzőre hivatalos hangon:-Községi népesedési mozgalmáról azonnal terjesszen be jelentést. Alispán.« A jegyző tüstént feladta a következő választ.# -Községünkben a nép csöndes. Mozgalomról szó sincsen. Népszava ide nem jár.« Egy Pest megyei jegyzőt 1888-ban elkövetett kisebb- nagyobb mulasztások miatt összesen 800 forintra rúgó bírságban marasztaltak el. Az agyonbírságolt jegyző azonban addig-addig folyamodott a bírságok elengedéséért, míg egy szép napon tudtul adta neki a magyar királyi adófelügyelő, hogy 1200 forintra emelkedett bírságai legkegyelmesebben elengedhettek. A jegyző persze nagyot nézett a hivatalos átirat elolvasása után, hogy a 800 forint bírság helyett 1200 forintot engedtek el, de csakhamar feltalálta magát, és egy alázatos folyamodványban area kérte a nagyságos adófelügyelő urat, hogy ha már olyan váratlan kegyben részesítette, hogv 800 forint bírság helyett 1200 forintot engedett el, hát a 400 forint olaszt legyen szíves a reá jövőben kivetendő bírságok tnrié'ér0 tavára írMi mindenhez kellett értenie a jegyzőknek, azt elmondani nem lehet. Elegendő, ha az 1931-es csongrádi esetet felidézzük. Sólya Gyula főjegyzőhöz korán reggel beállított a kántor kisfia: — Gyula bácsi, édesapám kéreti, hegy a nagymásét tessék elvégezni, mert ő elment vadászni. És Sólya Gyula főjegyző gyönyörűen kísérte orgonaszóval az énekes misét A pátol'iatatloH mécHÜU Makón valami Ids rendetlenségen érték a városi mérnököt. Ennélfogva a szigorú polgármester megindította ellene a vizsgálatot, és a vizsgálat idejére felfüggesztette állásától. Másnap azonban kiderült, hogy nincs, aki elvégezze a mérnök úr dolgát. Helyettesről kellett tehát gondoskodni. Olyan emberről, aki képzett is, és ismeri is a város ügyeit. Sokat tűnődtek, de sehogy sem tudtak alkalmas embert találni. Az egyik tanácsos azt az indítványt tette: — Talán kérjük föl a mérnök urat, hogy amíg a felfüggesztés tart, lenne szíves — önmagát helyettesíteni, ö képzett ember, és ismeri jól a hivatal ügyeit. Ezt az indítványt a makói urak egyhangúlag elfogadták, ■és a felfüggesztett mérnök szorgalmasan ellátta tovább is feladatát Az $zue$.yi ttyugdíí Egykoron a nyugdíjakat még nem a posta útján fizették. A nyugdíjasoknak minden hónapban személyesen kellett azt felvenniök, a nyugtán pedig rajta kellett lenni a hatóság igazolásának, hogy a nyugtázó életben van. Egy tisztviselő özvegye június közepétől július végéig falun tartózkodott, és a július elsején esedékes nyugdíját nem vette föl. Augusztus elsején megjelent az illetékes hivatalban, benyújtotta két hónapról szóló nyugtáját, nyugdíjkönyvét és a július 30-án kelt hatósági bizonyítványt, mely mindennél ékesebben bizonyította, hogy a nyugdíját élvező özvegy életben van. A pénztáros leszámolta neki az egyhónapi nyugdíjat Az özvegy méltatlankodva felcsattant: — Mi ez? A pénztáratok homlokára tolta szemüvegét, és egykedvűen szólt: — Az augusztusi nyugdíja, asszonyom. Az özvegy közelebb hajolt: — Hát a júliusi? Hiszen azt még nem vettem föl! A pénztár derék őrzője nyugalommal közölte: — Tudom, asszonyom, de nem hozott hatósági bizonyítványt, hogy a. Áz idős hölgy türelme végéhez ért: — Dehogynem hoztam! Odaadtam önnek a nyugtával. A pénztáros rendíthetetlen nyugalommal mondta ki végső döntését: — Tudom, tudom, de ez csak augusztusra szól. Hogy a júliusi nyugdíjat megkaphassa, azt is be kell bizonyítania, hogy akkor is életben volt! XUU&S SzavazásMegyei bizottsági tagokat választottak egy vármegyében. Akadt egy kis ellenzék is, úgyhogy két szavazólistával szavaztak a polgárok 1907-ben. Az ellenzék főkortese szorgalmasan osztogatta pártjának szavazólapjait. Működése közben meglátott egy környékbeli gazdát, aki kezében a hivatalos szavazólistával igyekezett az urna felé. — Nem jó papirossal akar szavazni, urambátyám! — kiáltotta az atyafira kikapva kezéből a hivatalos listát, és odanyomott helyette egy ellenzékit. A gazda bontogatni kezdte az összehajtott papirost. — Mit csinál, urambátyám? A kérdezett nagyot hunyorított: — Hát már csak megnézem, hogy kire szavazok! — Meg ne nézze, az Istenért! Gsak nem akar bajba kerülni? Hiszen tudja, hogy nálunk — titkos szavazás folyik? Szegény. e*nUc satsa Befejezésül fordítsuk komolyra a szót. A zsellér, a szegényember, a betegek életét nem védte semmi és senki. S ha fedél nélkül maradt, ilyen igazolványt kaphatott: IGAZOLVÁNY Alulírott község elöljáróság részéről hitelesen bi- zonyíttatik az, miszerint kékesfalvi illetőségű Co- lesio Alexandru nagyon szegény ember lévén, a háza is leégetvén, a családját fenntartani képtelen. Megkéretik a tisztelt politikai és katonai hatóságok az említett szegényembert koldulni háborítatlanul hagyni. Kelt Kékesfalva, 1884. február 21. Szőts jegyző KISDIÁKOK A PULT ELŐTT Gyermekrészleget indított új helyiségében, a Hunyadi út 11-ben a Nagyatádi járási könyvtár. Két szoba, az egyik már berendezve. A falakon képek, a könyvespolcokon egy-egy baba, játék. Középütt kis asztalik, kis székek. Három-négy ■ általános iskolás elmélyültem böngészik a könyvek közt, azután még kettő jön, már kilencen vannak, a többiek meg fegyelmezetten, egymás háta mögé lépve várnak sorokra az ajtónál. A kölcsönzőpult mögött egy szemüveges fiatalasszony: Bogykai Lajosné pedagógus, könyvtáros. Egy-egy karton, két-három visszahozott kötet között váltunk szót. Az előszobában újabb kisdiákok topognak. Szatyrukban, hónuk alatt 3—4 kötet. Csúcsforgalom. Pár napja nyitották meg. Zenés teadélutánan fel is avatták az új helyiséget, azóta naponta harmdmcan-negyvenen iratkoznak be. Most már négyszáznál is több a kis olvasók létszáma. Naponta átlag 250—300 kötetet cserélnek. — A műit évbai még tanítottam őket, mind ismerem személy szerint is. Sokat segítenek is az aktíváim, főleg egy-egy rendezvény előtt: ti- zenlketten a felső tagozatból, nyolcán az alsóból. Beszélgetésünk miatt egy kis »dugó« támad a kölcsönzőpult előtt Odább lépek, a polcokat nézegetem. Középütt felirat: KÖNYVÜJDONSAGOK. Móra Ferenc élete; Kincskereső Msködmön; egy Passuth-kötet; Ismerkedés a zenetörténettel; alattuk a kicsinyeknek való legújabb kiadványok. Mikor egy kissé ritkul a kölcsönzők sora, visz- szamegyek. — Szóval rendezvényeket is tartanak rendszeresen. Milyen programmal? — Könyvismertetés, irodalmi játékok, zenés foglalkozások. De odaadom a tervünket. Mindössze ' néhány oldal: gazdag tárháza az ötleteknek a kedves, szórakoztató délutánoknak ez a program. Negyedévenként egy-egy új kötettel ismerkednek; nyolc. alkalommal vetített mesefoglal- kozás lesz a kicsiknek; egy könyvankét, egy író—olvasó taialKozó; kirándulások Kaposvárra, Keszthelyre. De ez még nem minden. Keddi napokon rendezik meg a közkedvelt irodalmi fejtörőket, versenyeket, irodalmi társasjátékokat. Például ismeretterjesztő céllal a nagy utazok, űrhajósok, sarkutazok, autómárkák stfb. témakörökből, miközben rejtvények, szavaló versenyek, zenés klubdélután.* színezik e hasznos és nagyon ígérete időtöltést. Az ajtóból még visszapillantok a polcoknál magukfeled- ten böngésző gyerekekre. Arra gondolok, hogy milyen jó és irigylésre méltó diáknak lenni ott, ahol ennyi szeretettel és figyelemmel ób- resztgetnek kíváncsiságot, érdeklődést a tudás, az új ismeretek és a legnemesebb szórakozás, az olvasás iránt W. E. VALLATÓ GÉZA VERSÉI EletmC Egy fajankó — Ifjú és bohó — — keresni kezdte kákán a csomót. Máig övé a remény, bár megószflH már, és pocakot eresztett Szegény. vízió Egy értekezlet után virágok közé, fa alá feküdtem, hogy meghallgassam a csend szépséges melódiáit. Hamarosan beborult fölöttem, és Glüglüglü kartájra zagyvából kezdett aa ágon. Nyolcezer közül A legjobb nyolc között Mikor a Ki miben tudós? döntőbe jutottak között fölfedeztem Sülle Csaba nevét a képernyőn, első örömömben azonnal föl akartam keresni. Aztán mivel későre járt, inkább leültem, s azon gondolkoztam, miiért is érzem oly nagyszerűnek ezt az eredményt, hiszen iskolám tanulói eddig már nem egy országos versenyen értek el jó eredményt Talán azért, mert Csaba iskola társam, és mert a Ki miben tudós? eddigi adásain még nem szerepelt somogyi versenyző a kamerák előtt. — Mióta nelmet? szereted a törté— Nyolcadikos korom óta, de régi vágyam az, hogy orvos legyek, ezért is járok biolóitűnö képzőművész ba- rátom — nevezzük egyszerűen Lajosnak — évek. óta csak úgy tud aludni, ha a re- kamiéja mellé odakészít egy GYOGYSZERMÁNIA halom altatót és egy fél pohár tan, mint annyi sok ember- sorjában egymás mellé asszony. — Olyan altatót idők magának, amilyenről még csak nem is hallott. Külföldi... És este átadott Lajosnak egy lapos fémdobozban harminc {/ jet po.-uir —■*, -"•*=««= .. szem sárga pasztillát azzal a vizet. Amikor már kielégítette ^ek szerte az orszagban Ak- kott félbevágott fenyő gomb- figyei^-tetésTel, hogy ebből esti olvasási igényéit, lenyel koriban történt, hogy közös fából. csak eoi egy Tardylt, és ha tizenöt pur- barátaink — egy fiatal házas- Akkor fogyott el Lajos al- inként cen belül nem alszik el akkor Pár — arra kérték Lajost — tatója. már türelmetlen, és lecsúsztat oki egyébként zseniális bar- szomszéd telek tulajdonosi torkán kísérő altatóként egy kácsöló hírében áll, és'minden- s<j adott a házaspárnak egy Noxiront fele mesterséghez ért—, hogy szobát az építkezés idejére,- És nem tudnál enélkül SeffttSen ^lteni a ^aa-ka- Lajom a konyhában aludt, vaaludni? — kérdeztem tőle, amicsak egyet szabad bevenni esEttől kezdve Lajos szedte a pasztillát, és úgy aludt, mint a tej. Tizenkét nap múlva már össze volt rakva a víkendház, már a bútorokat is kivitték, nyárban vásárolt kis telkükön gyis most már csak hányko- ® 11 or oka is kivi ___ -_____jc .... iXdntt n orfavMi amikor Lajos elbúcsúzott k or álmatlansága miatt kesergett. — Lehet, hogy tudnék — felelte —, de még nem próbáltam, és nagyon ingerel a víz, amit minden este odakér egy víkendházat. Egyszerű ví- lódott a priccsen. kendházat téglaalapozással, fá- — Altató nélkül nem tudok tói é. D ildogan vállalta Lajos a zaspárnák. — A patika jó né- megbízást, és a nagy hány kilométer ide, hegyen át, nyári melegben hármasban ki- völgyön át. fiatal házaspártól. f1 gy hét sem telt el, ami- kor távirat érkezett Lajostól: »Altatóm fogytán van, sürgősen küldjétek ötven darabot/« szerit, hogy bevegyem az al- munkához láttak_ tettot. Lajos ellenállhatatlan JÄ költöztek a telekre, s lázasan Az asszony arra gondolt, Az asszony másnap bement hogy még legalább tíznapi a patikába, és vásárolt néhány volt. munka van a kis faházzaI, a csomag C-vitamint. ötven daegy kis lapos fémdobozva, és elküldte Lajosnak. Mert attól aludt Lajos olyan jól, olyan zavartalanul: a Czet. __ ,, * * », » j • i-Aj/jiso ctto/tttttiMi'tU't'MJ/iii 'ovvo. j ’ uöu/íHiy v ""t/HiXín — Hat ne készítsd oda a vt- Mért> ^ott, tégm rakotti mau férj pedig azon szomorkodott, rabof leszámolt tért kevert, fúrt-farágot, az bogy Lajos nélkül nem men- — Akkor meg az izgat, hogy ifjú házaspár alig győzte mel- nek semmire, hiszen még a nincs víz, és valamivel mé- létté szusszal. Oly heves és tetőt is föl kell rakni meg a giscsak be kell vennem az al- eredményes volt a tempó, hogy műanyag ellenzőt is a kis te- tatót. tíz nap múlva már állt a ví- rasz fölé. Na, ezen sem lehet segíteni, kendház váza, tetőszerkezete, — Nincs semmi baj, Lajoska vitamintól, gondoltam, gyógyszermániája és már a falakat ácsolták szép — szólalt meg hirtelen mi Földes György gia—kémia szakos osztályba. Hogy akkor miért foglalkozom történelemmel? Mondjam azt, hogy szeretek tanulni? S ha az ember elindul egy versenyen, ott szeretné megállni a helyét. Nem? — Hogyan sikerült harmadikos létedre ilyen jó eredmény elérned? — Sokat tanultam az utóbbi hónapokban, naponta négy órát töltöttem a történelem- könyv mellett, »«bevágtam« az évszámokat, és rengeteget olvastam. A felkészülésben sokat segített tanárom, Jávorsz- ki András. Könyveket adott, átvette velem a politikai gazdaságtant. Ötvenen kerültünk az elődöntőbe, s egyedül voltam somogyi. Bár volt olyan megye, .ahonnan öten is jöttek. Érdekessége az egésznek talán az, hogy a versenyzők egyharmada érettségizett volt, s csak ketten voltunk harmadikosok. Hogy nehéz volt-e? A többieket talán az zavarta meg, hogy a megyei versenyeken csak 1917 utáni s most kizárólag 1917 előtti történelem szerepelt. Nekem szerencsém volt, hogy azt is átnézi- - tem... Szerencséje volt? Nem. Csaba a Táncsics Mihály Gimnázium III. osztályos tanulója biológia szakma jár, s nekem a múltkor elárulta, nogy jövőre kémiából szeretne jó eredményt elérni, mert azért mégiscsak orvosnak készül. Elsős, másodikos korában nem volt vetéjytársa az iskolai född- rajzversényeken, tavaly a Ki miben tudós? megyei versenyén hatodik lett. S most az 1967. évi történelem Ki miben tudós? nyolcezer versenyzője közül bejutott a nvolc legjobb közé. Hol itt a szerencse? . .. Gáts András
