Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1967-03-31 / 77. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. március 31. Ismét „tévedtek*4 az amerikaiak Előkerülnek az elavult hajók — Goldwater nem lepődne meg Egy amerikai katonai helikopter szerdán »tévedésből-“ rakétatüzet nyitott egy dél-vietnami falura, Quang Ngai várostól 56 kilométerre délkeletre. A »baleset- következtében a falu három lakója meghalt, húszán megsebesültek, és az elharapódzó lángnyelvek 21 parasztházat megsemmisítettek. Dél-vietnami partizánok szerda éjjel Saigontól mintegy 570 kilométerre északra lelőttek egy Dakota típusú repülőgépet. A gép személyzete — hét amerikai és egy dél-vietnami — életét vesztette. A Cuam-szigetről felszálló B—52-es stratégiai nehézbombázók a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka bomba támadást intéztek a partizánok állásai ellen Quang Ngai tói 40 kilométerre délre és a kambodzsai határ közelében, A VDK elleni szerdai bombatámadások során Hanoitól 43 kilométerre északkeletre amerikai vadászbombázók megrongáltak egy nagy raktárépületet. Az amerikai katonai szóvivő szerint Phantom típusú vadászgépek elsüllyesztették 12 észak-vietnami bárkát Két amerikai romboló folytatja a VDK partvidékének ágyúzását. A VNA hírügynökség jelentése szerint a dél-vietnami bábhadseregből havonta mintegy 15 ezren szöknek meg. A vietnami háború kiszélesítésének stratégiája érdekében a Pentagon kénytelen még a második világháború után konzervált hajókat is felhasználni. McNamara egy szenátusi albizottság! ülésen bejelentette, hogy 161 ilyen régi hajót használnak fel katonák és lőszerek Dél-Vietnamba történő átszállítására. Az Egyesült Államok csendes-óceáni kikötőiben majdnem 200 000 tonna áru halmozódott fel, amelyet a szállítóeszközök hiánya miatt nem tudnak Dél-Vietnamba juttatni. Az amerikai kvéker szervezet évi kongresszusán szerdán Philadelphiában elfogadott határozat »erkölcstelennek és alkotmányellenesnek« nevezni az Egyesült Államok fegyveres vietnami beavatkozását. A kvéker akcióbizottság egy szóvivője bejelentette, hogy szerdán táviratot kapott Haiphongból, amelyben a Phoenix vitorláshajó parancsnoka közli, hogy 10 000 dollár értékű gyógyszerszállítmányát átadia az észak-viel« ami Vöröskereszt képviselőinek. Goldwater, volt köztársaság párti szenátor, aki a közelmúltban tért vissza délvietnami utazásáról, a Virginia egyetem mintegy ezerfőnyi hallgatósága előtt kijelentette: »Nem lepne, meg, ha egy szép reggel arról értesülnék, hogy Haiphongot bombázzák. A PAP New York-! tudósítója írja: U Thant keddi sajtókonferenciáján elhangzott nyilatkozata arról tanúskodik, hogy az ENSZ főtitkára a vietnami kérdésre vonatkozó javaslatát kulcspontjában változtatta meg, amikor már nem ragaszkodik a VDK elleni bombatámadások beszüntetéséhez, mint a tárgyalások megkezdésének előfeltételéhez. Igaz, sajtóértekezletén U, Than t hem kevesebbszer, mint hétszer ismételte, hogy a bombázások beszüntetése szükséges, nyilatkozatának szövege azonban ezt a feltételt nem tartalmazza. Véget ért az FKP plénuma A Párizs melletti Auber- villiers-ben csütörtökön befejeződött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése,, amely Georges Marchais-nak, a párt politikai bizottsága tagjának beszámolója alapján megvitatta a nemzetgyűlési választások eredményeit és a párt , ezzel kapcsolatos feladatait. A plenum a megvitatott kérdésekből határozatot hozott. Nyugati segély Indonéziának A Reuter-iroda értesülése szerint az amerikai kormány hatvanöt millió dolláros segélyt ajánlott fel Indonéziának azzal a feltétellel, hogy más országok is helyt adnak a djakartai kormány segélykérelmének. Nyugat-Németor- szág a közelmúltban ötvenmillió márkát ígért. Februárban tizennégy nyugati ország pénzügyi szakemberei Amszterdamban kétnapos értekezleten vitatták meg az indonéz igényeket. A Reuter hágai tudósítója úgy értesült, hogy júniusban a Hága melletti Scheveningen- ben újabb konferencián veszik szemügyre: melyik nyugati ország mennyit ajánl fel. Befejeződött az „olaj-blitz Nem folyik több olaj a roncsokból ti Csütörtökön az angol légierő gépei ismét rakétákkal lőtték, robbanó- és napalmbombákkal bombázták a »Hét sz'kla« zátonyain felnyársalt Torrey Canyon tankhajó roncsait. A szigetország délnyugati csücskénél kedd óta zajlik a különös »villámháború-“ az olajat árasztó roncsok ellen, amelyek nagy részét már víz borítja, de mind ez ideig nem süllyedtek el. A cél az, hogy felszakítsák a még 15 — 20 000 tonnányi kőolajat tartalmazó tartályokat, & a roncsokból olyan tűzfészket képezzenek, amely biztosítaná a körülötte úszó kőolaj tócsa folyamatos égését. Az »olaj-blitz« két napja alatt ötvennégy katonai gép összesen 98 darab ötszáz kilogrammos robbanóbombát, tizenhat rakétát, kétezer gallon (egy gallon kb. 4,5 liter) napalmot, 9500 gallon petróleumot és hatvanezer gallon repülőbenzint zúdított a már többször felgyújtott, de újra és újra elalvó olajmáglyára. A legoptimistább becslések szerint eddig mindössze tízezer tonnányi kőolajat sikerült elégetni. Összesen mintegy 90— 100 000 tonna kőolaj sodródik hatalmas foltokban az angol és a francia partok felé. A festői szépségű Cornwall-szí- getet a tengeren úszó olajtömegnek még csak kis töredéke érte el, de máris kétszáz kilométeres hosszúságban beszennyezte a szigetország legnépszerűbb tengerparti üdülő- vidékét. Csütörtökön délután négy órakor befejezték a tankhajó roncsainak bombázását. A ledobott bombák már nem gyújtották fel a roncsokat, amelyek közelében 13 nap óta most először nem észleltek olajömlést. (MTI) Kiadják-e Stanglt? A brazil legfelső bíróság szerdán egyhangúlag úgy határozott, hogy a több európai ország által kikért Franz Paul Stangl náci háborús bűnös nem találkozhat a sajtó képviselőivel mindaddig, amíg a kiadatási kérelmek ügyében végleg nem döntenek. A brazil legfelső bíróság fogja eldönteni egy előzetes tárgyaláson, hogy Stanglt kiadják-e Ausztriának vagy sem. Humphrey Rómában Hubert Humphrey, az Egyesült Államok alelnöke nyugat-európai körútja sorún csütörtökön a nyugatnémet fővárosból Rómába érkezett. Humphrey római megérkezése mintegy jeladás volt az amerikaiak Vietnam elleni agressziójával szembeni nagy népi megmozdulásra. A repülőtérre vezető főútvonalak házsorain feliratok jelentek meg, amelyek követelik a bombatámadások és általában az agresszió megszüntetését. Az MTI római tudósítójának jelentése szerint csütörtökön este a főváros összes negyedeiben megmozdulásokat tartottak a vietnami békéért. Nasszer fogadta Gromikót Nasszer, az EAK elnöke szerda este Kairóban magánlakásán fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert. A megbeszélésen — amelynek tartalmáról semmi részletet nem közöltek — jelen volt Riad egyiptomi külügyminiszter és Pozsidajev, a Szovjetunió kairói nagykövete is. A kairói sajtó nagy fontosságot tulajdonít Gromiko szovjet külügyminiszter látogatásának, és címoldalain közli a Nasszer elnök és Gromiko megbeszélései alkalmából készült fényképeket. A lapok közlik Gromiko nyilatkozatát, amelyet megérkezésekor mondott el. A szovjet külügyminiszter közölte, hagy a két országot érintő kérdéseket vitatja meg az EAK vezetőivel. Megfigyelők szerint szó van a Szovjetunió és az EAK gazdasági kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő problémákról, a jemeni helyzet alakulásáról, a genfi leszerelési értekezleten felmerült kérdésekről, a dél-arábiai félszigeten tapasztalható feszültségről. Fenyegetik Garrison New Orleans-i kerületi ügyész szerdán másfél órán át hallgatta ki Lay- ton Martenst, David Ferrie egykori lakótársát. Garrison feltételezései szerint Ferrie New Orleans-i lakásán 1963 őszén az összeesküvők megbeszélést folytattak Kennedy meggyilkolásáról. Egy másik tanú, aki megszökött New Orleansból, magasabb fokú bírósághoz fordult és kérte, hogy semmisítsék meg az ellene kibocsátott körözést. A tanú: Gordon. Novel kocsmáros, ismeretlen helyről »levelez« a bírósági szervekkel. Nem akar megjelenni az ügyészi hivatalban egy további tanú, a huszonkét éves Lillie Mae McMaines asszony sem, aki Garrison t Nebraska államba menekült. Garrison ellene is körözést rendelt el. Szerdán este Garrison egy újságíró kérdéseire válaszolva kijelentette: amióta a Kenneidy-ügyben nyomoz, többször is megfenyegették, hogy megölik. Az utóbbi időben az amerikai belbiztonsági szervek is felhívták a figyelmét rá, hogy élete veszélyben forog. Előzőleg ismeretessé vált, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI kedden tudatta Garri- sonnal: egy georgiai illetőségű nő az életére tör. A hírügynökségek szerint a kerületi ügvész állandóan fegyvert visel, lakóházát éjjel-nappal őrzik. (MTI) A nyúl tenyésztés jól jövedelmez! A földmüvesszövetkezetek 1967. évre előnyös föltételekkel kötnek szerződést. KÖSSÖN ÖN IS! Feltételek: kilogrammonként 17,80 Ft-os átvételi ár; minden nyúl után kilogrammomként 1,5 kg takarmány állami áron; szerződési előleg darabomként 10,— Ft; nagyüzemi felár címén tsz-ek 2,— Ft-ot, társulások, szakcsoportok 1,50 Ft-ot kapnak l kilogrammonként. (96) Szállodára zuhant egy repülőgép Csütörtökön reggel New Orleans egyik külvárosában gyakarlórepülés közben lezuhant a Delta Air Lines egy DC—8 típusú repülőgépe. A legfrissebb jelentések szerint a négymotciros, sugár- hajtású óriásgép próbaútján alig kilenc percet repült és újra leszálláshoz készült, amikor lefelé ereszkedve elsodorta négy háznak a tetejét, majd belefúródott a Hilton szálloda falába.A közvetlenül érintett négv szállodai szobában nyolc iskoláslány tartózkodott, s mindegyik a fürdőszobában igyekezett menedéket keresni. Jtt érte őket a szörnyű halál. Az öttagú legénység — valamennyien pilóták — életét vesztette. Egyikük, George Piazza fegyúttal jogász, s ügyvédje volt egy James Le- wallen nevű férfinak, aki valamikor David Ferrie szobatársa volt. Ismeretes, hogy Garrison ügyész állítása szerint Ferrie ahhoz a csoporthoz tartozott, amely New Orleansban összeesküvést szőtt Kennedy elnök meggyilkolására. (MTI) Sikerült a próbarepülés A heluáni hadiüzemek repülőteréről szerdán első pró- baútjára felszállt az EAK és India együttműködési szerződése értelmében épített léglökéses vadászbombázó harci repülőgép. A hangsebességnél gyorsabban repülő vadászbombázó prototípusa négy évig épült. Amikor a félórás légiót után a gép leszállt, Apa Pant, India kairói nagykövete virágfüzért akasztott a pilóta nyakába, s az egyiptomi és indiai mérnökök, munkátok rögtönzött ünnepségen fejezték ki örömüket a sikeres próbaút felett. (MTI) A SZÍNTÉR AZ EGÉSZ VILÁG Az Egyesült Nemzetek New Yohk-i palotájában, ahol ott van a föld legtöbb országának küldötte — s ahol a szocialista országok következetesen küzdenek azért, hogy az ENSZ mielőbb valóban egyetemleges világszervezet legyen, a megbeszéléseken tényleg ott lehessen minden ország képviselője — hazánk képviselete szerény létszámú. De ez a viszonylag is kis képviselet csak a legutóbbi, a 21. ülésszakon tizenhárom határozati javaslatnak volt szerzője vagy társszerzője. Ugyanezen az ülésszakon az egyik alelnök a magyar delegáció tagja volt; a legfontosabb ENSZ-intéz- mény, az UNESCO immár másodszor választ egyhangúlag magyar alelnököt. Hivalkodás, túlzás nélkül állítható; a magyar külpolitika szilárd és elvhű állásfoglalásai növekvő tekintélyt, megbecsülést biztosítanak azoknak a magyar diplomatáknak és tisztviselőknek, akik száznál több országban a magyar nagykövetségeken, követségeken vagy kereskedelmi kirendeltségeken dolgoznak, és azoknak a hivatásos és nem hivatásos diplomatáknak, akik alkalmilag képviselik szocialista hazánkat abban a körülbelül ötszáz különböző nemzetközi szervezetben, amelynek Magyarország is tagja. Számokat is idéztünk, mert egy-egy vonással a számok is fontosabbá tehetik a magyar külpolitika mai arculatáról, elért eredményeiről megfogalmazható néhány gondolatot. Abban az ünnepi hangulatban, amely a felszabadulás évfordulói ín eltölti a szocialista haza hú fiait, el kell gondolkodnunk azon is, hová jutottunk el az 1945-ös áprilisnak a romok fölött szálló pori el legekből éppen kibontakozó magyar világából a nemzetközi kapcsolatok útjain. Ma az ENSZ-beli tevékenység tisztes mérlegével kezdhetünk számvetést hazánk szerepéről a nemzetközi politika színterén — ám a felszabadulás tavaszán nem az első évét élő világszervezet felé tekintettünk még; a közvetlen szomszédok kezét kerestük szőkébb hazánk, a Duna völgye, Kö- zép-Európa országainak népeivel kívántuk »rendezni közös dolgainkat«. Történelmileg is természetes, hogy a magyar külpolitika első kapcsolatai, megállapodásai és szerződései éppen a felszabadítóval, a Szovjetunióval kötöttek össze bennünket. A magyar belső fejlődés logikája szerint pedig természetes: azóta is a magyar külpolitika leglényegesebb alapelve — és lesz is mindig! — a Szovjetunióhoz fűződő őszinte, bensőséges és testvéri viszonyunk, a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítése. Ha külpolitikai összefüggésekben próbáljuk megfogalmazni április negyediké jelentőségét, ott kell keresnünk a magyarázatot, hogy a felszabadulás tényével valósággá lett függetlenség és nemzeti szuverenitás védelme az azt fenyegető imperialista törekvésekkel szemben a legjelentősebben a szocialista közösség országaival együtt folytatott békepolitikában testesül meg. A magyar külpolitika alapja a szocialista testvérországokkal bennünket összekötő milliónyi szál állandó erősítése: a világ leghaladóbb erőinek, a békét legkövetkezetesebben védelmező közösségnek lett része — és egyenjogú megbecsült tevékeny részese — az egykor magát oly társtalannak tekintő Magyarország. Hasonlóképpen ott van a magyar külpolitika alapelvei között a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének gondolata. Elvi engedmények nélkül, továbbra is harcolva az imperialista agressziók ellen, úgy valljuk ezt a gondolatot, hogy tudjuk: korunkban a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. S tovább folytatva e gondolatot valljuk azt, hogy mi nem egyszerűen háború nélküli állapotot kívánunk, hanem a két társadalmi rend békés gazdasági versenyét, és meggyőződésünk, hogy ebben a versenyben a szocialista rendé lesz a győzelem. A magyar külpolitika az elmúlt évtizedekben szüntelenül erősítette kapcsolatait a harmadik világ országaival; abban a természetes és termékeny érdekközösségben és kapcsolathálózatban, amely a szocialista közösség országait a gyarmati sorból felszabadult, függetlenségüket^ védő és a nemzeti szuverenitás levegőjében első éveit élő országokkal összeköti, jelentős és értékes a magyar hozzájárulás is. Huszonkét esztendeje, amióta a felszabadult Magyarország diplomatái az első bejegyzést tehették volna egy elképzelt és minden magyar vonatkozású külpolitikai eseményt összegyűjtő naplóba, változatos kötetek sora telhetett volna meg Ezekben az elképzelt évkönyvekben csak ezres számokkal összegezhetnénk a legmagasabb szintű megbeszéléseket, párt- és kormányvezetők, kormánytagok tárgyalásait, tízezres nagyságrendű szám lenne a megállapodásoké, egyezményeké, jegyzőkönyveké. Lenne néhány olyan lap, amely a szocialista Magyarország elleni imperialista akciókat ösz- szegezné, néhány oldalon megtalálnánk például a Magyar Népköztársaság ellen tíz—tizenegy évvel ezelőtt még nem ritka, dühödt rágalmakat is. Az esztendők naplóit lapozgatva regisztrálhatnánk, hogy a nemzetközi közvélemény milyen érzékenyen reagált a magyar élet minden jelenségére, külpolitikai tekintélyünk növekedése egyenes arányban állt a belpolitikai fejlődéssel, egész pontosan fogalmazva: a szocialista rend erősödésével és szilárdulásával. S mint legfontosabb vonást figyelhetnénk meg ebben az elképzelt naplósorozatban azt a tényt, hogy a magyar külpolitika következetessége, elvhűsége végül még azokat is tiszteletre és elismerésre készteti, akiket nehéz lenne barátainknak nevezni. Az ENSZ New Yonk-i üvegpalotájának képét idéztük fel bevezetőben — ez az egyik • színtere a magyar külpolitika tevékenységének. A teljes színtér azonban az egész világ. Ha ma a magyar külpolitika egyik legfontosabb célkitűzése, hogy hazánk szavával, tevékenységével is elősegítsük az európai biztonsági rendszer kidolgozását szolgáló európai biztonsági konferencia összeillését, a legközvetlenebb színtérre utaltunk. A közvetlen, mai külpolitikai célkitűzés idézésével is politikánk egészének nagy céljaira mutathatunk rá: a magyar külpolitika dolgozó népünk legfontosabb érdekeinek szolgálatában, együtt a szocialista közösség országaival a béke biztosítását kívánja élősegíteni. Gárdos Miklós Fokozódik a kínaiak üldözése Indonéziában A Reuter hírügynökség legújabb jelentése szerint Indonéziában folytatódik, sőt fokozódik a kínai nemzetiségű állampolgárok üldözése. A főváros helyőrsége csütörtökön bejelentette, hogy több kínai személyt tartóztattak le, mert állítólag kormányellenes illegális röpcédulákat terjesztettek. A röpcédulák aFenállást'-'’ fegyveres harcra szólították fel a kínaiakat. A hadsereg ezenkívül több kínai tulajdonban lévő nagy vállalatot foglalt le. Egy katonai szóvivő állítása szerint e vállalatok tulajdonosai »kommunista tevékenységet« pántéi tek. A Reuter hírt ad Suharto tábornok bejelentéséről, amely szerint vr« -a ötven száza- lékkai n vi h az indonéz had sereg létszámát.
