Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-31 / 77. szám

Péntek, 1967. március 81. 3 SOMOGYI NCPE.AP MEGYEI TERMELŐSZÖVETKEZETI TANÁCSKOZÁS KAPOSVÁRON (Folytatás az 1. oldalról.) detfc A aárszámadó közgyűlé­seken 1427-en (köztük 376 fiatal) kérték felvételüket a tsz-ekbe. — További feladatainkat pártunk IX. kongresszusa ha­tározta meg, és munkánkat e határozatok szellemében kí­vánjuk végezni. Termelőszö­vetkezeteink tagsága egyre hatékonyabban érezheti a párt és a kormány hathatós segítségét, hiszen ez a segít­ség naponta észrevehetően jelentkezik életükben. Bizto­sak vagyunk abban, hogy a jövőben is közös erővel, egy akarattal sikeresen küzdünk Somogy megyében is a szo­cializmus teljes fölépítéséért Felszólalások a tanácskozáson hozzászólások itt és szerte az országban azt bizonyították, hogy nagyüzemi gazdaságaink egészségesen fejlőitek. Megle­vő, gondjaikat — mint itt is — néha szenvedélyesen vetik fel, és érthető is ez, hiszen az első alkalom, hogy ilyen fórumon vitatják meg szövetkezeteink ügyes-bajos dolgaikat. Ennek a tanácskozásnak nagyon fon­tos célja van. Az új gazdaság- irányítási rendszerben, egész szocialista építésünkben minő­ségi változás következik be, és ez a tanácskozás is hiva­tott arra, hogy megismerjük, mi a termelőszövetkezetek vé­leménye, elképzelése. Loscnczi elvtárs a további­akban a vitában elhangzott majd a területi szövetségek I hívta föl a figyelmet, és még j A vitában felszólalt Németh működésének irányelveiről eredményesebb esztendőt ki- Ferenc, a Központi Bizottság beszélt, végül pedig az idő-1 vánt valamennyi somogyi tér- j tagja, a megyei pártbizottság néhány problémára válaszolt, | szerű munkák jó elvégzésére 1 melőszövetkezetnek. lelső titkára is. Németh Ferenc elvtárs felszólalása ban még többre képes. Fosr­Á beszámolót vita követte. Elsőként Koletár József né, a kaposfüredi termelőszövet­kezet párttitkára kért szót. Bevezetőben értékelte a ta­nácskozás nagy politikai, gazdasági jer--; n tőség bt, mél­tatta azt az előrehaladást, fejlődést, amit a somogyi pa­rasztság elért a nagyüzemi gazdálkodásban. Szólt a IX. pártkongresszuson hozott és a mezőgazdasággal kapcsola­tos határozatokról. — Mindannyian örömmel fogadtuk és egyetértettünk a földtulajdon rendezésének tervezetével, a szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásá­val, a garantált bérezés be­vezetésével és a hozott szo­ciális intézkedésekkel — mondotta —, de nem elég mindezzel csupán egyetérteni, hanem minden egyes terme­lőszövetkezetnek keményen, kitartóan, céltudatosan keli érte dolgozni. Csillag János, a horvátkűti termelőszövetkezet elnöke felszólalásában az új tsz- törvény megalkotásának .idő­szerűségét, szükségességét hangsúlyozta. Gyakorlati pél­dákkal világított rá, hogy a nagyüzemi gazdálkodás je­lenlegi szakaszában nélkülöz­hetetlen például, hogy új törvény szabályozza a ház­táji gazdaságok nagyságát — A mozgalom új sza­kaszhoz érkezett — mondotta Berki József, a homokszent- györgyi szövetkezet elnöke.— A mögöttünk hagyott út küz­delmes, nehéz volt sok aka­dállyal kellett szembenézni. Természetesen ez nem azt je­lenti, hogy megszűntek gond­jaink. Inkább úgy monda­nám, hogy mások lettek. Más jelent most problémát, nehézséget, mint hét-nyolc évvel ezelőtt. És természete­sen ezzel együtt járt az is, hogy megváltozott a paraszt­ság, megváltozott maga az ember, a szövetkezeti gondo­lat hordozója, végrehajtója. Felszólalása további részé-' ben a szövetkezetek mellék­üzemági tevékenységével fog­lalkozott. Figyelmeztette a tanácskozás részvevőit, vi­gyázzanak, hogy ez a hasz­nos tevékenység ne terelőd­jön mellékvágányra, ne von­ja el a figyelmet az alap­vető feladattól: a mezőgaz­dasági termelés színvonalá­nak szüntelen emelésétől. Utalt továbbá a Homokszent- györgyön jól bevált, garan­tált bérezési formára, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy náluk ma már nem tartanak az elöregedés ve­szélyétől. Hegedűs Lajos szabás! el­nök a termelőszövetkezeti hitelrendezés nagy gazdasági jelentőségét méltatta szavai­ban. Mint megoldásra feladatot említette meg vasútállomással nem rendel­kező szövetkezetek szállítási problémáinak megoldását. Érdekes, figyelemre méltó gondolatokat mondott el Kardos József né pogány- szen t péteri párttitkár. Konk­rét adatokkal, példákkal iga­zolta azt a javaslatát hogy változtatni kellene a szövet­kezetek jelenlegi dotációs rendszerén. Saját szövetkeze­tükben végzett számításokkal bizonyította, hogy a kedve­zőtlenebb körülmények között gazdálkodó tsz-eket jelenleg nincs, ami ösztönözze a mun­kaigényesebb növények ter­melésére. Másrészt hasonló indokokkal javasolta a gaz­dálkodás javításához a for­góalapok képzésének újbóli szabályozását. Végezetül a zárt kertek rendezésének gondjáról szólt azt hangoz­tatva, hogy e téren is ok­vetlenül szükséges lenne egy egységes központi állásfogla­lás. Ez utóbbi gondolatot egé­szítette ki Paska Ferenc, a nagyberényi szövetkezet elnö­ke, majd azt elemezte felszó­lalásában, hogy egy termelő- szövetkezet erősödése milyen szoros kölcsönhatásban van a munkaerőhelyzettel. Pápai Lajos balatonszabadi küldött a magyar parasztság régi és mai helyzetéről szólt, majd a létrehozandó tsz-szö- vetségek feladatáról beszélt. — Az akarat, a hit, a mun­ka meghozta gyümölcsét — hangsúlyozta. A mi célunk olyan, amiért érdemes küzde­ni. A szövetségek feladata a tsz-ek gazdálkodásának előse­gítése, érdekképviselete, s mindezzel együtt jár, hogy a magyar parasztság közélett te­vékenysége tovább szélesedik. A kívánságunk az, hogy a szö­vetségek az igényeinknek megfelelően alakuljanak ki, s amivel hozzájuk fordulunk, úgy intézzék el, mint akinek léte függ attól, hogy milyen eredménnyel dolgozik. Pavelka Béla, az andocsi szövetkezet elnöke a munka- díjazás és a gazdálkodási ered­mények kölcsönhatását ele­mezte. Ezután emelkedett szó­lásra Losonczi Pál földműve­lésügyi miniszter. Elöljáróban átadta a párt Központi Bi­zottságának és a kormány üd­vözletét, majd az országosan most befejeződő megyei ta­nácskozások tapasztalatairól szólott. — Termelőszövetkezeteink szervezetileg megerősödtek — mondotta. A falun jó a han­gulat, és most a választások Bevezetőben Németh Ferenc elvtárs átadta a termelőszö­vetkezeti küldötteknek a me­gyei pártbizottság üdvözletét, majd ezeket mondotta: — Egyetértek mindazzal, amit Sási elvtárs az előkészítő bi­zottság beszámolójában is­mertetett. Ez a beszámoló részletesen, a valósághoz hí­ven elemezte Somogy megye termelőszövetkezett mozgal­mának történetét, jelenlegi helyzetét és fejlesztésének to­vábbi feladatait A hozzászó­lásokról is megállapíthatjuk, hogy őszinteség, bátorság, szó- kimonidás jellemzi őket, s többségük hasznos javaslato­kat ad a jövő feladatainak megoldásához — hangsúlyoz­ta, majd történelmi visszapil­lantásként megemlítette: — A felszabadulás előtt le­nézett, kisemmizett, jogfosz­tott ember volt a magyar pa­raszt. Az uralkodó osztály a cselédet és a szegényparasztot jóformán még emberszámba sem vette. Az elnyomók ké- nyük-kedvük szerint bánhat­tak a kiszolgáltatott parasz­tokkal, s büntetlenül beléjük rúghattak. Uralmukkal és jo­gi törvényekkel örök rabságra akarták kárhoztatni őket. A föld szorgos népe azonban so­ha nem nyugodott bele keser­ves sorsába. Szervezkedett, lá­zadozott elnyomói ell&n, s igyekezett lerázni a fojtogató igát. A parasztság küzdelmeit aranybetűs lapjain őrzi meg népünk történelme. De Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Bu- dai Nagy Antal, Achim And­rás kora, s századunk törté­nelmének megannyi tapaszta­lata is bizonyítja, hogy bár­mikor bármit tett is a paraszt­ság, nem volt képes végérvé­nyesen és teljesen felszabadí­tani önmagát. Számára is 1M5 tavaszán a Szovjetunió Vörös Hadserege hozta meg a sza­badságot. Ennek eredménye­ként, a mun­kásosztály, a kommunisták bátor harca nyomán dőlt el az ezeréves per a paraszt­ság javára. Ezzel valóra vált a falusi szegénység, a nincstelenek, a cselédek, a zsellérek év­ezredes álma. A földreform azonban nem oldhatta meg a parasztság összes gazda­sági, társa­dalmi problé­máját, a tel­jes megoldás biztosítására javasolták és kez­deményezték a kommunisták a szövetkezést. A pártnak ez a felhívása először megyénkben is a szegényparasztság egy részénél talált megértésre A Tanácsköztársaság termelő­szövetkezeti hagyományainak megfelelően somogyi új gaz­dák, volt cselédek is megala­kították első közös gazdasá­gaikat. Annak történelmi bi­zonysága ez, hogy a földsze­retet mellett a szövetkezeti gondolat is mélyen élt és él hazánk, megyénk parasztságá­ban. — A dicső 1919 után 1949­től 1953-ig ismét gyökeret eresztett a szövetkezés me­gyénkben. Jóllehet a helyes cél mellett korábban a gya­korlatban hibák is keletkez­tek, alapvetően mégis ered­ményesnek tekintendő ez az időszak. 1953 nyarán megtor­panás következett be, jobbol­dali támadás érte a szövetke­zeti mozgalmat. Egy év múlva ismét nagyobb teret hódított a közős gazdálkodás országosan is, Somogybán is. Az ellenfor­radalmi lázadás mérte 1956 őszén a legsúlyosabb csapást a szövetkezetekre. Ennek tuda­tos előkészítésében vettek részt a Somogyi Összegezés szervezői. Meglovagolták a bajokat, teljesen megtagadták az eredményeket, és végső soron azt akarták elérni, hogy örök időkre elvegyék a pa­rasztság kedvét a szövetkezés­től. Ezek a kávéházi ficsurok közvetlenül a somogyi parasz­tok félrevezetésével, becsapá­sával akartak hatalomra jut­ni és karriert csinálni. Ma ezt sem itt, sem az országban má­sutt senki meg nem próbál­hatná A harmadik kezdés, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése után a magyar parasztság többsége jobban él, mint egyéni gazda korában, s életük sokkal na­gyobb mértékben javult a felszabadulás előttihez képest. Ma már bizonyság az, hogy pártunk agrárpolitikájának helyes végrehajtásával sike­rült az átszervezést úgy meg­valósítanunk, hogy közben a termelés nem csökkent, hanem növekedett. Erre a megtett út­ra valamennyien büszkék le­hetünk. Erről a helyről is kö­szönetét mondunk a kezdemé- nyezökhsek, a szövetkezeti mozgalom veteránjainak, az első szövetkezetek megalapí­tóinak. Különös tisztelettel adózunk azoknak az állhatatos tsz-tagoknak, akiket semmi­lyen vihar, sem jobbról, sem bal oldalról érkező támadás soha el nem tudott tántoríta­ni, soha le nem tudott téríte­ni a szövetkezés eleinte ugyan göröngyös, de egyre jobbáváió. az egész parasztság biztos föl- emelkedéséhez vezető útjáról. — Emlékeztettem az előbb arra, hogy régen elnyomás, megaláztatás volt a parasz' osztályrésze. Ezzel szemben ma tisztességet jelent paraszt­nak, szövetkezeti parasztnak levmi, társadalmi megbecsü­lést jelent a munkásosztály szövetségesének lenni, a hata­lom gyakorlásában részt ven­ni. Számon tartja a paraszt­ság, hogy a munkásosztály se­gítette hozzá a. földhöz, annak megtartásához és a szövetke­zéshez is. — Pártunk IX. kongresszu­sit, mint ismeretes, sok ag­rárpolitikai kérdéssel fog­lalkozott. Ezeknek a dönté­seknek egyaránt örülhet a munkás is, a paraszt is. A kongresszus határozataira épülő intézkedések kedvező hatását megyénkben is érez­zük. A termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszere megnyugvással tölti el a fa­lusi fiatalokat és öregeket egyaránt, s biztonságossá te­szi életüket. Megyénkben kö­rülbelül 14 ezerre tehető a bedolgozók száma: köztük az asszonyok vannak többség­ben, akik a munka zömét végzik a szövetkezetekben, s akik nagyobb helyet és sze­repet érdemelnek a vezetés­ben is; segítsük hozzá őket meg a fiatalokat, hogy be­lépjenek a tsz-be és teljes jogú szövetkezeti tagokká váljanak. A vezetőség, a közgyűlés könnyítse meg elhatározásukat és helyzetüket azzal is, hogy segítséget ad nekik a nyugdíjévek vissza­menőleges megváltásához. Ami pedig a nyugdíj összegét és a jogosultság korhatárát illeti, arról természetesen le­het vitatkozni. Nem hagyhat­juk azonban figyelmen kívül, hogy minden tekintetben az adott lehetőségek határáig mehetünk el. Csak annyi nyugdíjat lehet adni, ameny- nyit lehetővé tesz a meglevő anyagi fedezet. S bizonyos, hogy a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendszere a jö­vőben tovább fog fejlődni. Ennek a termelés növekedé­se az alapja; az öregek je­lenlegi helyzete viszont nem függhet kizárólag a nyugdí­juktól. Az állam, a társada­lom nem vállalhatja magára eltartásukat, hanem gyer­mekeiknek is kötelességük róluk gondoskodni. — Mezőgazdaságunk, terme­lőszövetkezeteink további fej­lesztésére külön programot nem szükséges készíteni — mondotta a megyei pártbi­zottság első titkára. — A fejlesztés irányát, feladatait meghatározta a IX. kongresz- szus és a megyei pártértekez­let. Legutóbb Kádár elvtárs somogyi látogatása alkalmá­val is tanácsolta, hogy igye­kezzünk mezőgazdaságunkat mintaszerűvé tenni. Előrejutá­sunknak fontos föltétele, hogy teljesebben aknázzuk ki lehe­tőségeinket. Jóllehet tavaly számottevő fejlődést értek e’ megyénk tsz-ei mind a ter­melésben, a főbb növények hozamainak növeléséKen mind pedig a részesedés e'-;"lésé­ben, mezőgazdaságunk azon­dítsunk kellő figyelmet a ter­melés alapvető, legelemibb részkérdéseire. Némelyekkel ellentétben én úgy látom, hogy még nem mindenütt nultak meg jól termein’ fordul, hogy helyenként zív búzát extenzív körű. nyék között akarnak vetni. A De takarítási veszteségek to­vábbi mérséklése, csökkentése szintén fontos része a gazdál­kodásnak, hiszen a megtermett érték megmentéséről van szó. — A termelőszövetkezetek területi szövetségeiről is né­hány gorüolatot. Létrejöttük­kel a szövetkezetek többségé­nek régi óhaja és kívánsága válik valóra. Ez a szervezet lehetővé teszi az alkotóerők jobb összefogását, hatéko­nyabb felhasználását. Néme­lyek az érdekvédelmet emelik ki leginkább feladataik közül. Az a lényege ennek, hogy he­lyesen egyeztessék össze a szövetkezetek és a vállalatok egyaránt szocialista érdekeit. Javasoljuk, hogy vegyenek részt a szövetségekben önkén­tes elhatározásuk alapján a jó, a közepes és a gyenge szö­vetkezetek egyaránt. A terüle­ti szövetség ugyanis eredmé­nyesen dolgozhat azért, hogy az erős szövetkezetek bevált tapasztalatait megismerjék, át­vegyék és felhasználják a többi közös gazdaságban is. A szövetségekben való együtt­működéssel valósítsuk meg azt a célt, hogy fogjunk össze, dolgozzunk közösen az ország, i mezőgazdaság, a nép, a pa­rasztság érdekeiért —mondot­ta, majd felszólalását ezekkel a szavakkal fejezte be: — Nagy utat tett meg So­mogy termelőszövetkezeti mozgalma. A tanácskozás ma megválasztja küldötteit az országos termelőszövetkezeti kongresszusra. Mindnyájan fölemelt fejjel, nyugodt lelki- ismerettel jelenhetnek meg ezen az országos fórumon. Küldötteink a somogyi szö­vetkezeti parasztság szorgal­máról, helytállásáról adhat­nak számot, és bátran képvi­selhetik azt az elhatározást, hogy Somogy szövetkezeti pa- ■•asztsága még nagyobb erőfe­szítéssel, még céltudatosabb ettekkel igyekszik a jövőben munkálkodni a munkás—pa­raszt szövetség, a néphatalom szilárdításán, a nép javának szolgálatán. * * * A felszólalásokra Sási elv- társ válaszolt, majd a tanács­kozás részvevői harmincegy kongresszusi küldöttet válasz­oltak. Ezután Losoncai elv- árs miniszteri kitüntetéseket dott át; harmincán kaptak liváló termelőszövetkezeti ng és négyen A mezőgazdá­ig kiváló dolgozója jelvényt, I V megyei értekezlet Szigeti i elvtárs zárszavával ért vége^­után a tsz-kongresszusra való váró J készülődés a legnagyobb bel- a1 politikai esemény. Az eddigi

Next

/
Oldalképek
Tartalom