Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-26 / 74. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1961. március *#. V irágvasámapra kü­lönösképpen szép­re fordult az idő. A telep kivakaró­zott a téli kosz­ból és latyakból, ami csupán annyit jelentett, hogy a ház előtt már nemcsak a téglá­kon lehetett közlekedni, ha­nem a földön is, melyet no­vembertől a feketerigó első rikkantásáig láb nem igen taposhatott. A hosszúház fa­lát alul sárgafölddel húzták ki az asszonyok. Meszelésre még nem érett meg az idő, majd csak májusban, de a sárgaföld csík a húsvét kö­zeledtét jelentette. Számunkra pedig azt, hogy vége a hányattatásnak, most már le lehet ülni a szalma- kezed napos tövébe, ott za­vartalanul, kártyázhatunk. Ta­vasz felé ugyanis már min­den lakásból kitoloncoltak bennünket, öt család lakottá cselédháznál. Szaláncziéknál kezdtük, itt voltunk a legtöb­bet, mert itt lehetett a leg- zavartalanabbul működni. A huszonegy volt az egyetlen kártyajáték, amit pénzre ját­szottunk, s a működés azt je­lentette, hogy ilyenkor va­lamelyik Szálánczi gyerek szabályosnak egyélíaflán nem nevezhető módon letejelt Ez rendszerint Jóska volt egy zömök, széles vállú legény, aki közöttünk a legmesszebb mehetett el a bank rnegüfősé­ben, mivelhogy karban és pénzben is messze fölöttünk járt Hogy rendre elbukott még akikor is, ha húszat tar­tott a kezében? Ki tehetett arról, hogy a bankos sántát húzott! Legföljebb a bankos, aki mindig tudta, hogy a pi­ros hetes hó! tartózkodik a pakliban. De ne higgye sen­ki ezek után, hogy Jós­kát útón-útfélen becsaptuk. Egyáltalán nem, de az vala­hogy természetesen követke­zett, hogy attól nyerünk, akinek van millpengője. Hiá­ba hajtottuk volna meg a Bogdánt vagy a kisebbik Su­lyok gyereket, legföljebb el­verjük a végén, mert egy fillért nem tudott betenni, ha elbukott. A Jóska meg bá­nyász volt Ha délelőtt dolgozott, ak­kor már fél négykor fölkelt, öt perccel öt előtt útnak in­dult, és gyalog ment az ak­nához. Már járt a vonat, igaz, ablak és padok nélkül, ő azonban sohasem ment az állomáshoz. Egyszer meg­kérdeztük, miért nem vonat­tal megy, azt felelte, ha gyalog jár, olyan szépen el­tervezheti a jövőjét. A vona­ton pedig röhögnek megmar- háskodnak a többiek. Miféle jövőt tervezett? Sohasem be­szélt róla. Nem kérdeztük, sőt talán ki is nevetjük, ha ilyesmiről beszélni kezd. H étköznapokon lám- paelfújásig vertük a blattot De va­sárnap ünneplőbe öltözött és el­ment a faluba. Ez az ünnep­lő egy háromnegyedes kabát­ból állott amit UNRRA-cso- rnagban hozott haza egy nap a bányából. Prémgallért var­ratott rá, egy házinyúl le­nyúzott bundáját Senki seift mondta volna meg, hogy más szabónál varratta, mint a gazdák, akik a vasárnapi nagymisén az első padokban ülve, fekete mákádóban vár­ták az utolsó áldást. Legföl­jebb a prémgatiér szőre kez­dett idő előtt hullani. ami végső soron nem szokatlan, mert a háború a modyoknak is kedvezett... Amikor először vette föl az új kabátot mindenkihez bement az öt lakásba. Ez volt az első új télikabátja. Harmadik gyerek volt a csar- Iádban, s ez az öltözésben azt jelentette, hogy két bátyjától kellett átvenni a kinőtt sár­garéz gombos kabátkát vagy a prémes bocskait Mindenkinek tetszett a »mikádó«. Bogdánná megkér­te, ajánlja be Sanyit is a bányához, hogy a következő csomagból már ő is kapjon. Méri koma az anyagát di­csérte. Méri komáról azt kell tudni, hogy az ura a világ­háború előtt Amerikában járt, s amikor hazajött, a fe­lesége nevét Mari helyett Méri re változtatta. Senki nem emlékezett rá, hogy a cse­lédek közül ki nevezte el Méri komának. Az is lehet, hogy nem ebbén a házban történt a dolog, hanem va­lamelyik másik pusztán. Mi nem túlságosan sokra tartottuk Jóska kabátját. Előttiünk nem volt különösen nagy becse az új ruhának. Ha kaptunk is búcsúra, nem sok köszönet volt a viselésé­ben, mert vasárnaponként mise után mindig le kellett vetni, nehogy időnap előtt szétszaggassuk. Jóskánál viszont más volt a helyzet, ö egész vasárnap délután az országúton csel­lengett, ahol összefogózva hatosával sétáltak a lányok. Nem tudtuk, van-e valakije, vagy csak bámészkodik. Elég az hozzá, hogy egy napon surccal állított haza, egy kék köténnyel, amit vasárnap a legények viselnek. Nem mondta, honnan szerezte, le­het, hogy ez is csomagból származott, de az is lehetsé­ges, hogy olajért cserélte, esetleg Magyarért vagy Bá­nyász cigarettáért, amiért mindent lehetett szerezni ak­koriban. A bányászoknak pe­dig volt Olaj is meg cigar retta is. Ezt is végigjáratta a hosz­szú ház előtt Mókemé, egy horvát sum­másasszony akkor azt mond­ta, hogy most már csupán csizma kellene, és olyan len­nél, Józsi, mint a többi pa­rasztflegény. Ezt azonban senki sem vette komolyan, mert a Mókerek olyan eleset­tek voltak a sok gyerekkel, hogy semmit sem lehetett komolyait venni tőlük, sem a káromkodást, sem a jajiste­nemet Elérkeztünk virágvasámap- hoz. Napköziben már néha két-három órát a szalmaka- . ál tövében kártyázhattunk, vagy a ház végében dobáltuk a tízfilléreseket strekkvonal- ra. (Szekeres Emil rajza.) N agyszombaton ké­sett a Józsi. Már délután három után meg kellett volna érkeznie, de csak hat óra körül jött kacskaringás füttyszó kísére­tével. Soha sem jött még fütyörészve a sichtről. Újság­papírba göngyölt csomag volt a hóna alatt A szobában szó nélkül az asztalra tette. Az anyja bontotta ki. Amikor a rámás csizmát meglátta, összecsapta a ke­zét, azután meg, mintha szé­A FIATAL FALUSI ÉRTELMISÉG ÉS A KISZ A KÖZELMÚLTBAN egy volt osztálytársammal talál­koztam, ötödéves medika. Lel­kendezve újságolta, hogy Gö­döllőn volt néhány napig a főiskolai és az egyetemi KISZ- titkárok továbbképzésén, s nagyon sok olyan tapasztala­tot szerzett, amit az egyetemen jól tud hasznosítani. Ahogy pár mondattal beszélt KISZ- szervezetük életéről, úgy érez­tem, tartalmas munkát vé­geznek. Ennek az epizódnak a kap­csán jutott eszembe az a kez­deményezés, amelynek eredmé­nyeként néhány éve — a téli szünetben — Pécsről, a tanár­képző főiskoláról s az állam- és jogtudományi karról 20—30 egyetemista töltött egy-két he­tet a megyében, hogy a falusi KISZ-szervezetek munkájával ismerkedve mozgalmi tapasz­talataikkal segítsenek az alap­szervezeteknek. Több ilyen fiatallal beszélgettem annak idején. Reálisan látták a falu­si KISZ-élet minden problé- májás, s több községben —így például Balatonszabadiban is — sok-sok ötlettel, javaslattal próbáltak segíteni a KISZ- munkában. Érdekes azonban — s ez egy­re több fórumon és alkalom­mal vetődik föl, — hogy az egyetem elvégzése után a fia­talok nagy százaléka elvész a mozgalom számára. »Eltűn­nek.« A városba kerülteket még könnyebb fölfedezni és aktivizálni, ám a falvakban dolgozó vagy letelepedett fia­tal értelmiségiek nagyon ke­veset vagy egyáltalán semmit nem adnak át a falusi KISZ- eseknek abból a szellemi mu­nícióból, melyet felsőfokú ta­nulmányaik ideje alatt kap­tak az ifjúsági mozgalomban. Ez kevésbé vonatkozik a fia­tal pedagógusokra, akik hiva­tásuknál fogva foglalkoznak az ifjúsággal — iskolán kívül is Ezen a területen — megyei vi­szonylatban — több jó taoasz- talatról tudunk beszámolni. SZÁMOS KÖZSÉGBEN na­gyon szerencsés megoldást ta­láltak: fiatal pedagógust vá­lasztottak KISZ-titkámak vagy vezetőségi tagnak. Jó »fogás­nak« számít ez, hisz a fiatal tanár vagy tanárnő rendelke­zik a kellő felkészültséggel, politikai képzettséggel, jól is­meri személy szerint a KI3Z- tagokat, ezenkívül mint peda­gógusnak megfelelő tekintélye van ahhoz, hogy partnerként tárgyalhasson akár a községi, akár a gazdasági vezetőkkel. Főként ott van szükség sok­oldalú ifjúsági vezetőre, ahol a falusi KISZ-szervezet a fia­talság több rétegét tömöríti magába. Ilyen a helyzet a többi kö­zött Balatonszentgyörgyön. A Dél-Balaton Tsz szentgyörgyi KISZ-szervezetében nemcsak mezőgazdaságban dolgozó KISZ-tagok vannak, hanem iparosok, szellemi munkát vég­ző fiatalok is. Simon Katalin KISZ-titkárra vár a feladat, nogy megfelelően szervezze a munkát, s úgy fogja össze az alapszervezetet, hogy benne mindenki megtalálja a helyét Nem könnyű a munkája — he­lyiség kellene; sok nehézséget okoz az összejöveteleknél az időpont kiválasztása —, de so­kat jelent az, hogy jól isme­rik, hisz Széntgyörgyön ifive- zetósködött középiskolás ko­rában. Rajta kívül még két fiatal pedagógus foglalkozik a fiatalokkal. Az egyik a sport­köri munkában tevékenyke­dik, a másik »mindenes«, a művelődési ház igazgatója. Hárman már nagyon sok min­dent tehetnek. EREDMÉNYESEN SEGÍ­TENEK a falusi KISZ-mun- kában a fiatal pedagógusok a nagyatádi járásban is. Meg­említhetnénk itt Czipóth Dezsőt Taranyból, aki sokat dolgozik a kulturális és a sportmunká­ban, ezenkívül mint párttag pártmegbízatásként patronál­ja az ifjúsági szervezetet. Há­romfán egy fiatal pedagógus házaspár vezeti az irodalmi presszót, Nagy Nándor és fe- sége. Tavaly ősszel kezdték, s máris nagyon népszerű a fia­talok körében. Nagyné szerint hasznos ötvözése a dolgonak, ha egy fiatal pedagógus funk­ciót visel a KISZ-ben. Hang­súlyozta, hogy össaej öve telei ír­nek nincs iskolaíze — ennek még a látszatát is el kell ke­rülni —; nem a tanárt látják bennük, hanem olyan fiatal embert, aki képzett, tájékozott, akinek lehet adni a vélemé­nyére. Kadarkúton a KISZ-tit- kár és a művelődési ház ve­zetője egy személyben Galicz János. A fiatalok szempontjá­ból szintén nagyon jó össze­kapcsolás, így Galicz János KlSZ-es szemmel szervezi a programot, a rendezvényeket. A művelődési házban van irodalmi színpad, modemtánc­klub, ifjúsági klub, népitánc­klub. Segítséget Teremi József tanártól kap. A KISZ-es poli­tikai oktatást ugyancsak pe­dagógus, Bona Éva vezeti. Sok jó ötlettel, hasznos tapasztalat­tal találkoztam Kadarkúton. Az ifjúsági klub foglalkozásán például egy-egy alkalommal 50—60 fiatal vesz részt. S itl nemcsak az érdekes program ■játszik nagy szerepet, hanem a munkamódszer is. Ugyanis Kadarkútról sok fiatal jár el naponta, a barcsi és a kapos­vári vonalon utaznak. Mind­egyik úton van egy »vonalfe­lelős«, aki tájéikoztatja a fia­talokat az esti programról, s mozgósítja őket. Az a különös eset állt elő a közelmúltban több alkalommal, hogy telt ház volt a klubfoglalkozáson, csak az előadó nem jött meg. (Egymás után ötször!) Az ilyen eset sokat ront az ered­ményeken, hisz csökkenti az érdeklődést. Megyei hírű a nagybajomi libresszó, az ifjú könyvbarátok klubja. A községi KlSZ-szer- vezet és a megyei könyvtár támogatja őket. Több neves vendégük volt már a foglalko­zásokon, költők, előadóművé­szek. Egy-egy foglalkozás ese­ményszámba megy a faluban, színessé teszi a KISZ-életet. A programban részt vesznek a pedagógusok és a helyi közép- iskolás KISZ-szervezet tagjai. A gimnáziur,, fiatal tanárai a községi alapszervezetben KISZ- tagok. Így jól ismerik az alap­szervezet munkáját, segíthe­tik tanácsaikkal, ötleteikkel. Még több jó példát említ­hetnék, ahol a falusi KISZ- szervezetek támaszkodhatnak a helyi pedagógusokra. Főként az utóbbi években a Kapos­vári Felsőfokú Tanítóképző Intézet nevelt ki nagyon agi­lis, a mozgalomért, az ifjúsági és népművelő munkáért lel­kesedő, feladatokat vállaló pe­dagógusokat. Közülük való például Németh János, aki Kuntelepre kerülve nagyon aktívan látott munkához, ifjú­sági klubot alakított, sokat foglalkozott szabad idejében is a fiatalokkal. HASONLÓ TAPASZTALA­TOKAT nem szerezhettünk a falusi orvosok, állatorvosok, gyógyszerészek, agrármérnökök Körében, Talán az utóbbiak még jobban aktivizálhatók, po­litikai oktatás vezetését vállal­ják; némelyik — mint példá­ul Votin György Balatonszaba­diban — rendszeres munkát végeznek, és nem restellnek szól ri, ha van valami javas­latuk, amivel gazdagodhatna a KISZ-élet. A fiatal orvosok szinte valamennyien maximá­lisan a polgári védelmi okta­tást vállalják, vagy még azt sem. Mi a magyarázatuk a visz- szahúzódásra? Többféle: le­köt a körzet; nincs időm; még a szakirodalmat sem tudom el­olvasni. Néhányan azt vetették föl, hogy mit keressenek a falusi KISZ-esek között, más az ő társaságuk, nem találják meg a kellő hangot stb. Van igazság abban, amit »mentsé­gükre« hoznak fel, valóban nagy a foglalkozásukkal járó lekötöttségük. Azonban a KISZ-ben mindenki akkor dolgozik, amikor már elvégez­te a munkáját, azaz köteles­ségének eleget tett a munkahe­lyén. Szabad idejéből fordít az ifjúsági mozgalom teendői­nek elvégzésére, előadásokra, szórakozásra. Erre pedig két­vagy háromhetente egyszer még a legnagyobb körzettel bíró fiatal orvos Is tudna időt szakítani — ha akarna! Dr. Witzl János nagybajomi körorvossal folytatott beszél­getésünkre hivatkozom. El­mondta, hogy négy évig volt DlSZ-titkár, ismeri az ifjúsági mozgalmat. Az egyetemen nem lépett be a KISZ-be, amikor az utolsó évben lehetőség nyílt rá, mivel akkor sokan ezt az utat választották az érvénye­süléshez, ahhoz, hogy város­ban maradhassanak. Nagyba­jomban részt vesz a közélet­iben, most jelölték tanácstag­nak. Ismeretterjesztő előadáso­kat tart, egészségügyi és légó- tanfolyamot vezet. A KISZ- esekhez nem próbált közeledni soha, igaz, ők sem hozzá. Ami­kor fölvetettem, hogy sok-sok olyan egészségügyi téma van. ami érdekli a fiatalokat, s na­gyon hasznos volna, ha halla­nának róla előadás vagy be­szélgetés keretében, s vállal­ná-e ilyenek megtartását, kész­ségesen bólintott. Ha rendsze­resen nem is, de alkalmanként nagyon szívesen foglalkozna a fiatalokkal, ha igénylik. »HA MEGKÉRNEK, VÁL­LALOM« — többen vála­szolták ezt. Van, aki őszintén de akadt, aki csók azért, hogy valamivel lerázza magáiéi az újságírót, mondjon valamit. A megyei KISZ-bizottság terveit ismerve azonban hamarosan realizálni fogják ezeket az ígéreteket, főként a politikai nevelőmunkában. Mert sokat tehetnének a fiatal falusi ér­telmiségiek a községi KISZ- életben, hiszen szükség van rájuk. StrubI Márta gyellte volna, hogy Ilyet tett, gyorsan a köténye alá dugta mindkettőt — Kié? — kérdezte félénk hangsúllyal. — Az enyém. Csináltattam a szén ipéteri suszternál. Az asszony ezután kiment; és végigjárt minden lakást a hosszúházban. Beszaladt Bogdánékhoz, akik egy kony­hán laktak özvegy Sulyok Mihálynéval, az elesett Mó- kernéhoz, még Méri komához is, akit pedig mindenki utált a telepen. Minket nem engedtek bej A gyerekek nézzék meg hol­nap — mondta Szaláncziné, és kiterelt bennünket, mi­után Jóska a gerendába föl­verte a kampós szöget aho­va majd felakasztja a csiz­mát, az ágy fölé, éppen szembe a nagy képpel, me­lyen egy katona meg egy bő­gatyás paraszt fog kezet az eke szarva fölött: »Katona­időm emlékére Szálánczi Já­nos tíz.« A cselédház minden szo­bájában a csizma volt az es­téli imádság. Honnan vette? És miből? Volt, aki azt mondta, hogy minden bá­nyász ingyen kap csizmát most már, hogy ne csak a nagygazdáknak legyen. De leginkább az volt az elfoga­dott vélemény, hogy vagy lopta a bőrt, vagy cserélte olajért meg cigarettáért. Mó­kemé azt hajtogatta, hogy szent Jeremiás segítette meg ezeket a Szalánczjakat. mi­velhogy Jeremiás a földönfu­tók védŐ6zenitje. Húsvét reggel már korán lestük Jóska útnak indulá­sát. Kilenc órakor lépett ki, de akkor már az egész ház tudta, hogy a nagymisére megy. Azelőtt sohasem ment el misére, még a lányok miatt sem. Az ünnep ugyanúgy telt, mint bármely más vasárnap, eseménytelenül. Alkonyattájt megint a csizmát akartuk lát­ni, mert hiszen nekünk még a látást is olyan vásári mó­don kiszabták. Este volt már, amikor a télre emlékezhető téglákon végigdöngött amar osan megint szomszédaim kez­dett Szalancziné. De most már nem az asszo­nyok, hanem az emberek bal­lagtak utána. Hagyták, hogy mi is ott legyünk a tetthe­lyen, ahol mint magatehetet­len ólommadár ült Józsi, lá­bán a két rámás csizmával, amelyeket mind ez ideig senki sem bírt róla lefesze­getni. Végigpróbálta a műveletet az egész család. Julis kezd­te, az egyetlen lány, azután sorba jöttffc a fiútestvérek is négyen, de hasztalan. Valaki azt ajánlotta, hogy lisztet kell bele szórni, attól megsikosodik a belseje. Egy kanálnyit sem tudtak bele­préselni, olyan szoros volt a csizmaszár. — Jaj — mondta Szalán- cziné —, le kellene venni, mert ebben nem mehet Józsi a sichtába reggel. Ebben nem, mondták a szomszédok, mert hírből már ismerték, hogy a föld mélyén csupa latyakos az út. Újból végigpróbálták, feszegették, de a csizma, mint konok ke- levény, úgy ragaszkodott Jó­zsi lábához, s mennél jobban feszegették, annál jobban kí­nozta viselőjét. Később már ordított szegény. Azután bennünket hazaza­vartak, mert kiderült, hogy útban vagyunk. Másnap délelőtt, ha valaki betette a lábát Szaláncziék konyhájába, a kemence előtt ott talált egy pár kidobott rámáscsizmafejet, kétoldalt felvágott torkán kifordult a selyembélés. Senki nem tu­dott úgy bemenni húsvéthét­főn Szalánczíékhoz, hogy át ne lépje, vagy bele ne rúg­jon. Király Ernő H A Somogy megyei Tanács V. B. titkárságának szerve­zési és gazdasági osztálya pályázatot hirdet egy főelőadói állás betöltésére Pályázatot nyújthat be az, aki állami és jogtudományi egyetemi végzettséggel vagy aki középiskolai végzett­séggel és legalább ötéves közigazgatási gyakor attal rendelkezik. A pályázatot a fenti címre kell bekülde­ni. A pályázathoz részletes önéletrajzot kell csatolni. (62309)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom