Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1967-03-22 / 70. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1967. március tS, Ho Si Minh válasza Johnson üzenetére A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma március 21-én az alábbi nyilatkozatot adta ki: Az elmúlt időszakban a világ közvéleménye élesen elítélte az amerikai imperialisták vietnami agresszióját, s erőteljesen támogatta a vietnami nép hazafias harcát, igazságos álláspontját. A világ közvéleményének jogos követelésére az amerikai agresszorok arcátlanul a háború igen súlyos kiterjesztésével válaszoltak. Guam szigetén háborús értekezletet tartanak azzal a céllal, hogy fokozzák és kiterjesszék agresszív háborújukat Vietnamban. Ugyanakkor szüntelenül hangoztatják képmutató állításaikat "béke vágyukról«, s félrevezető híreket közölnek az Egyesült Államok kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya között állítólag fennálló kapcsolatokról. A világ közv éleményér.ek tájékoztatására, az Egyesült Államok vezetői konokságá- nak és álnokságának leleplezésére a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma közzéteszi Ho Si Minh elnöknek Lyndon B, Johnson amerikai elnökhöz intézett válaszát. Ho Si Minh elnök válaszának közzétételével egyidejűleg a VDK külügyminisztériuma az alábbiakat közölte: 1967. február első hetében az Egyesült Államok képviselője Moszkvában kérte, hogy talál- kozhassék a Vietnámi Demokratikus Köztársaság képviselőjével, s a találkozóin átnyújtotta neki Johnson elnök üzenetét Ho Si Minh elnökhöz. Néhány nappal később az Egyesült Államok ahhoz a megtévesztő fogáshoz folyamodott, hogy »meghosszabbítja a bombázási szünetet Észak-Vietnamban« a Holdúi- év alkalmából,- és -határidőt Szabott Hanoinak »a válaszadásra«. 1967. február 14-én az Egyesült Államok elnöke elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának folytatását és bejelentette' az általános ellenségeskedések felújítását. 1967. február 15-én a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője átnyújtotta az Egyesült Államok képviselőjének Ho Si Minh elnök Johnson elnökhöz intézett válaszát. Ho Si Minh elnök válaszának szövege a következő: Lyndon B. Johnson őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Excellenciádl 1967. február 10-én megkaptam üzenetét. Válaszom erre az üzenetre a következő: Vietnam több ezer mérföld- nyire fekszik az Egyesült Államoktól. A vietnami nép soha nem bántotta az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok kormánya azonban, megszegve azokat a kötelezettségeket, amelyeket képviselője vállalt az 1954. évi genfi ér tekezleten, szakadatlanul beavatkozott Vietnam ügyeibe, elindította és fokozta agresszív háborúját Dél-Vietnamban azzal a céllal, hogy meghosszabbítsa . Vietnam ket- téosztottságát, Dél-Vietna- mot neokolónialista uralom alá hajtsa, és az Egyesült Államok, katonai támaszpontjává tegye. Már több, mint két éve az Egyesült Államok kormánya légi- és haditengerészeti erőivel háborúi visel a független és szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok kormánya háborús bűnöket követett el, bűnöket a béke és az emberiség ellen. Félmillió amerikai és csatlós katona Dél-Vietnamban a legembar- telenebb eszközöket használja a hadviselés legbarbárabb módszereit alkalmazza, napalmot, mérgező vegyi anyagokat, stb.-t használ, hogy lemészárolja honfitársainkat, elpusztítsa a vetéseket, falvakat ^ tegyen egyenlővé a föld színével. Észak-Vietnamban amerikai repülőgépek ezrei több százezer tonna bombát - dobtak le, pusztítva városokat, falvakat. gyárakat, utakat, hidakat, gá- Dél-Vietnamból ki kell vonnia lakat, töltéseket, sőt templomokat, pagodákat, kórházaival, iskolákat is. Üzenetében Ön szemmelláthatóan sajnálkozik a vietnami szenvedések és pusztítások miatt. Megkérdezhetem azonban: ki követte el ezeket a szörnyű bűntetteket? Az Egyesült Államok és csatlósainak csapatai. Az Egyesült Államok kormányát terheli a teljes felelősség a rendkívül súlyos vietnami helyzetért. Az Egyesült Államok agrzsz- szív háborúja a vietnami n'p ellen kihívás a szocialista tábor országaihoz, fenyegeti a népek függetlenségi mozgalmát, és súlyosan veszélyezteti Ázsia és a világ békéjét. A vietnami nép szíve mélyéből szereti a függetlenséget, a szabadságot és a békét. Az amerikai agresszióval szemben azonban egy emberként kel fel, mit sem törődve áldozatokkal és megpróbáltatásokkal, s elszántan folytatja az ellenállást mindaddig, amíg ki nem vívja igazi függetlenségét, szabadságát és békéjét. Igazságos ügyünk élvezi az egész világ népeinek, köztük az amerikai nép széles rétegeinek forró ro- konszenvét és támogatását. Az Egyesült Államok kormánya indította el az agresszív háborút Vietnamban. Neki kell megszüntetnie az agresz- sziót. Ez a béke helyreállításának egyetlen módia. Az Egyesült Államok kormányának végérvényesen és feltétlenül be kell szüntetnie a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló bombatámadásait és egyéb háborús cselekedeteit. az összes amerikai és csatlós csapatokat, el kell ismernie a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Frontot, és engedni; kell, hogy a vietnamiak maguk rendezzék ügijeiket. Ez a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya négy pontból álló álláspontjának alapvető iartalma, s megtestesíti a Vietnamra vonatkozó 1954. évi genfi egyezmények lényeges elveit és rendelkezéseit, alap- ja a vietnami probléma he- lycs politikai megoldás nak. Üzenetében ön közvetlen tárgyalásokat javasol a Vietnami Demckr.Vkus Köztársaság és az Egyesült Államok között. Ha az Egyesült Á'lamok kormánya valóban kívánja eze e. a tárgyalásokat, akkor előbb föltétel n'tlkül be kell szüntetnie a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázásokat és egyéb háborús cse- 'ekedetekst. Csakis a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló amerikai bombázások és egyéb háborús cselekedetek föltétel nélküli beszüntetése után kezdhet tárgyalásokat a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok. vitathatja meg a két felet érdeklő kérdéseket. A vietnami nép sohasem hátrál meg az erőszak elől, so- hasem lesz hajózandó a tárgyalásokra bombák fenyegetése alatt. Ügyünk feltétlenül igazságos. Remélhető, hegy az Egyesült Államok kormánya ennek megfelelően fog eljárni. Tisztelettel: Ho Si Minh. (MTI) Húsvéti békemenetek az NSZK-ban Húsvétkor az NSZK több mint kétszáz városában rendeznek békemenetet. A szervező bizottság szerint a felvonulók követelik, hogy a bonni kormány mondjon le az atomfegyverek minden faj" la társtulajdcnosi igényéről, működjék közre a leszerelésben és a fegyverkezés csökkentésében, és tegyen kezdeményezést egy közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítésére. A szervező bizottság egyébként felszólította a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat •is Nagy-Britanniát, hogy az ntamsorompó-egyezmény megkötésével kapcsolatban csökkentsék saját atomfegyverke- zésüket. Walter Ulbricht Moszkvában Kedden baráti látogatásra Moszkvába érkezett a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságénak küldöttsége Walter Ulbrichttal, a központi bizo'jtság első titkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének vezetésével. Az SZKP Központi Bizottságának meghívására érkezett küldöttség tagjai között van Wiili Stoph, az NDK miniszterelnöke, valamint több más párt- és állami vezető személyiség is. A repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más hivatalos személyiségek fogadták p küldöttséget. (MTI) Gromiko Lenin-rendet kapott Külpolitikai területen végzett eredményes munkájuk elismeréséül magas kitüntetésben részesültek a szovjet külügyminisztérium vezetői, szovjet nagykövetek és más szovjet diplomaták. Nyikolaj Podgcrnij nyújtotta át a Kremlben a Lenin-rendet Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek. A Lenin-renddel kitüntetettek között vannak Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, Firjubin, Lapin és Szemjonov külügyminiszter-helyettesek. (MTI) Katonai áliaimsíffif' Sierra Leonéban Lelőtték Imbert tábornokot Ismeretlen tettesek kedden több" lövést adtak le Antonio Imbert Barrera tábornok gépkocsijára. A tábornok, aki egyike volt azoknak, aki Tru- jillót, Dominika diktátorát 1961-ben meggyilkolták, súlyosan megsebesült. KOZMOSZ 149. A Szovjetunióban. végre1 hajtották a soron ■lé’éő'műhóicl- kísérletet: felbocsátották á Kozmosz 149-et. A mesterséges hold fedélzetén elhelyezi,'!! tudományos berendezés folytatja a világűr kutatását. (MTI) Szovjet kommentátor bírálja Sukarnót A szovjet sajtó, amely sohasem hallgatta el Sukarno kimagasló szerepét Indonézia nemzeti függetlenségének kivívásában és az ország egyesítésében, magyarázatot keres Sukarno tekintélyének és hatalmának hanyatlására. Határozott megfogalmazásával tűnik ki V. Verbenkónak, az APN munkatársának kommentárja, amelyet moszkvai lapok is átvettek. »Bármiképp nézzük is a dolgot — írja Verbenko —, Sukarno szembehelyezkedett a békés egymás mellett élés eszméjével, és lényegében szakított a bandungi szellemmel. Kiléptette Indonéziát az ENSZ-ből annak ellenére, hogy az ENSZ — minden fogyatékossága mellett — az imperializmus és a kolonia- lizmus elleni harc hatékony intézménye marad... Sukarno központi feladatként állította országa elé a Malaysiával való szembehelyez- kedést, ami évente az állami költségvetés 80 százalékát emésztette föl. A pekingi vezetők egymás ellen uszították az államokat, és ez a szem- behelyezkedés teljes tetszésükkel találkozott. Az APN-kommentár rámutat, hogv jóllehet az indonéz gazdasági élet egyre jobban hanyatlott, az elnök csak a »virágzás« szót emlegette, és fantasztikus tervekkel hozakodott elő. A reakció kihasználva az országban mesterségesen teremtett helyzetet, súlyos csapást mért a kommunista pártra, a haladó erőkre. A történészek majd megmondják, mennyiben felelős dr. Sukarno személy szerint i mindezért. Ha a jelenlegi vezetők nem hagyják az országot bevonni az imperialista befolyási övezetbe, akkor Indonézia méltó helyet foglalhat el jelenlegi világunkban.« (MTI) Siaka Stevenst, Sierra Leone új miniszterelnökét, röviddel azután, hogy letette az esküt a brit főkormányzó előtt, katonai őrizetbe vették. David Lansana, a hadsereg vezérkari főnöke statáriumot rendelt el. Lansana szerint a főkormányzónak nem lett volna joga kinevezni Stevenst, mert még nem ismeretes a választás hivatalos végeredménye. A Reuter sierra leonei tudósítója telefonon hívta fed a miniszterelnöki palotában Stevenst, miután az utcákon fegyveres katonai járőrök jelentek meg. Stevens a tudósítóknak elmondotta, hogy közvetlenül az eskütétel után a hadsereg tisztjei hozzáléptek, és közölték vele, lelövik, ha megkísérli elhagyni az épületet. A letartóztatott miniszterelnök — aki az ellenzéki Népi Kongresszus Párt vezetője — az angol tudósítónak elmondta, véleménye szerint a katonaság Sir Albert Margai lelépő miniszterelnök utasítására cselekedett. A miniszterelnöki palotában mindenkivel, aki részt vett az ünnepélyes eskütételen, közölték, hogy lelövik, ha szökni próbál. 'CSK Tizenkét halott a népszavazás óta Kedden tizenkettőre emelkedett a Francia Szomáli- parton megrendezett népszavazást követő zavargások áldozatainak száma. A reggeli órákban egy járőr tüzet nyitott, mert egy járókelő nem tett eleget a megállási felszólításnak: a férfi halálos sebet kapott. A zavargások sebesültjeinek száma jelenleg 22. A francia csapatok kedden továbbra is »acélgyűrűvel« vették körül a főváros szo- máli negyedét: minden húsz méterre fegyveres katonák állnak a 40 000 lakost számláló városrész szögesdróttal lezárt határainál. Az őrök hordozható rádióadóvevő készülékekkel vannak fölszerelve, így tartják a kapcsolatot a parancsnoksággal. A fő utakon szünet nélkül száguldoznak a katonai járművek, teherautók, páncélgépkocsik. A francia idegenlégió és 'engerészgyalogság egységei liáztömbröl háztömbre járva igazoltatják a Szomáliákat, majd katonai járművekbe zsúfolják, és a csendőrség táboraiba viszik a »gyanúsnak látszó« afrikaiakat. Az újságírókat nem engedik be a lezárt negyedbe, csak a szögesdrót túlsó oldaláról figyelhetik az eseményeket. Kínai direktíva »Vezető tisztségeket betöltő kapitalista elemek« összefogtak az át nem nevelt földbirtokosokkal, kulákokkal, jobboldali elemekkel, ellen- forradalmárokkal stb., és arra bújtogatják a népet, hogy pusztítsák az állami tulajdont, vegyék magántulajdonba a kollektív termelőeszközöket, törjék össze az üzemek, bányák, iskolák és intézmények berendezését. A direktívák szerint az osztályellenség ilyen módon akarja aláaknázni a népgazdaságot, és lejáratni a »kulturális forradalmat«. A tartományi »forradalmi bizottságok« ugyanakkor takarékossági tömegmozgalom megindítását sürgetik. Pekingi megfigyelők véleménye szerint ezt a legutóbbi direktívát a Kínai Kommunista Párt Központ; Bizottságának plénumán fogadták el, amely állítólag a napokban ért: Véget. (MTI) Ruby üzenete 1964-ben Ruby Joe Tonhill ügyvédnek küldte ezt a »palackpostát«: »Joe, csak hogy tudd, Tom Howard szólt: vall jam azt, hogv azért lőttem le Oswaldot, mert akkor Caroline-nak ős Mrs. Kennedynek Dallasba kell jönnie tanúskodni. Oké?*. A most nyilvánosságra hozott följegyzésben szereplő Howard — Ruby másik ügyvédje — már nem él. (MTI) Az osztrák kancellár moszkvai útja Klaus osztrák kancellár Moszkvába utazása előtt hónapokig orosz nyelvleckéket vett, azt akarta, hogy legalább néhány mondat erejéig tolmács nélkül is megértesse magát. Ez az igyekezet és sok más jel is arra vall, hogy a lehető legjobb benyomást akarta kelteni a Szovjetunióban, a lehető legtöbb bizalmat elnyerni. Bizalmat három dolog iránt: hogy kormánya tovább akarja erősíteni a két ország kapcsolatait; hogy Ausztria meg akarja őrizni semlegességét; s végül, hogy közeledésük az Európai Közös Piachoz, a nyugati tömb e gazdasági szervezetéhez — nem sérti az osztrák semlegességet. Klags azóta hazautazott, s a tárgyalások azt mulatják, hogy (sportkifejezéssel élve) az eredmény 2:1 a bizalom javára. A légkör barátságos és kellemes volt, a két ország közvetlen kapcsolatai szinte felhőtlenek. Jól fejlődik kereskedelmük; sok művész, zenész, újságíró utazik Moszkvába, Becsbe és viszont. Mind Koszigin szovjet miniszterelnök, mind Klaus kancellár megelégedését fejezte ki a búcsú alkalmával, s valóban megvan az alap ahhoz, hogy a szovjet—osztrák viszonyt két szempontból is példásnak tekintsük: különböző társadalmi rendszerű országok működnek együtt, s egy világhatalom és egy kis állam fejleszti egyenrangúan és kölcsönös tiszteletadással barátságát. A szovjet kormány a tárgyalásokon érdekes javaslatot tett: vegyen részt az osztrák ipar is annak a grandiózus vezetéknek az építésében, amelyen Olaszországig, esetleg Franciaországig halad majd a szibériai földgáz. Ez a terv a Szovjetunió Európa- politikájának egyik figyelemre méltó része. A szovjet kormány évek óta igyekszik megteremteni olyan európai biztonsági rendszert, amelyben felszámolják a háborús veszélyt és a nagy politikai feszültségeket. Ezt a törekvést szolgálják a szovjet politikusok gyakori nyugat-európai utazásai, a kölcsönös gazdasági előnyökön túl ezt szolgálják a hatalmas arányú gazdasági tervek — mint például a szovjet—francia műszaki és tudományos csere, a nagy Fiat-üzlet és ez a gázvezeték-építés is. Ebben a munkában részt venni — nagyon előnyös, nagyon jövedelmező dolog, s a Szovjetunió egyben azt is meg akarja mutatni, hogy a keleti piacon óriási, még kiaknázatlan lehetőségek vannak, a kis Ausztria bőven talál itt gazdasági teret anélkül, hogy nyugati kapcsolatai kárt szenvednének. Klaus kancellár mindezek ellenére azt fejtegette sajtó- értekezletén is,, hogy Ausztriának valamilyen formában szorosabb kapcsolatokat kell teremtenie az Európai Közös Piaccal; szerinte ezt követeli Ausztria gazdasági fejlődése. S ennél a pontnál Moszkvában vitába szálltak vele. A Szovjetunió attól tart — és nem alaptalanul —, hogy ha Ausztria szorosabb kapcsolatot teremt az Európai Közös Piaccal, elsősorban annak legerősebb tagjával, Nyugat- Németországgal, akkor nemcsak gazdaságilag köti le magát, hanem politikailag is S ez valamilyen politikai színezetű gazdasági Anschluss- hoz vezethet — Ausztria nyugati elkötelezettségéhez. Ez pedig ellentmond annak a semlegességi elvnek, amelyet 1955-ben kölcsönös megelégedésre leszögeztek. De ellentmond annak a szerepnek is, amelyet Ausztria önmagának szán. Bécsben gyakran elmondják, hogy országuk »híd akar lenni a Kelet és a Nyugat között.« Ilyen szerepre azonban csak teljesen semleges, el nem kötelezett Ausztria vállalkozhat. A magyar külpolitika is szívesen lát olyan Ausztriát, amely a két társadalmi rendszer békés együttműködésén munkálkodik. A mi véleményünk szerint a Duna-meden- ce különösen alkalmas arra, hogy az e területen «tó és közös érdekű országok szorosan együttműködjenek — de a Duna-medencében is csak egv semleges Ausztriára várhat hivatás. Ennek újabb építőköve lehet Klaus kancellár májusra tervezett magyarországi látogatása. Lehet, hogy a különböző érvek hatással voltak Klaus kancellárra, mert elutazásakor így nyilatkozott: Kezdetben Ausztria gondolt ugyan arra, hogy csatlakozik az Európai Közös Piachoz, de most arra szorítkozik, hogy »rendezz« kapcsolatait« e közösség országaival. Tatár Imre
