Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-09 / 34. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEi TANÁCS LAPJA FÉLÚTON - DE MIÉRT NEM TOVÁBB? Gondolatok a kaposvári filmmúzeumról f N4vje?yz4k a kapu NEMRÉGEN FEJEZŐDÖTT EE a TXT és a Latinka Mű­velődési Ház nyolc előadása. filmmúzeum-sorozata. Ez a rendezvény több éves múltra tekint vissza Kaposváron is. A TIT kezdeményezése iránt egyre többen érdeklődtek, így a filmbarátok köre a múlt év­ben már valóságos táborrá szélesedett. A Latinka Műve­lődési Ház legutóbb csaknem 380 bérletet adott el erre a sorozatra, s a látogatóknak át­lag mintegy 70—80 százaléka az előadásokon meg ia jelent. Érdemes föltenni a kérdést: Vajon milyen hatást értünk el, milyen eredményre jutot­tunk a filmbarátok körében, a csaknem 400 — többségében a filmművészet iránt érdek­lődő — látogatónál? A filmbarátok körének, azaz a filmmúzeum előadásainak elsődleges célja a művészeti nevelés, a helyes ízlés, a kö­zönség látáskultúrájának for­málása. Ezt szolgálják a di­daktikus összeállítású külön­böző filmsorozatok s a filmek előtti rövid esztétikai beveze tő előadások. A fő cél tehát az, hogy a legnagyobb töme­geket vonzó művészeti ág be­fogadásában a jártasságot el mélyítse, illetve ennek ige nyét fölébressze. A KÖZÖNSÉG rendkívül .íeterogún osuze í..cju voi.. diákok, dolgozó fiatalok és .'elnőttek s nem kevés szám­ban már nem egészen fiatalok vásároltak bérletet erre a so­rozatra. Ilyenformán mindig akadt a közönségnek egy olyan •esze, amely unatkozott a be­vezető előadáson (nem az előadó hibájából!), felháboro­dott egyik-másik film leveti :ésón, illetve (egy giccsfilm után) az előadó határozott a giccs módszereit elítélő ál-’ áspontján. Ezek száma azon­ban — remélhetőleg — egyre kevesebb, s a többséget eddig is az új ismeretek szerzése, a filmművészet mélyebb meg­ismerése iránti érdeklődés vonzotta a filmbarátok köré­be. Műsorpolitikai hiba volt a Halálos tavasz bemutatása, ie ilyen film szerencsére csak agy akadt, ez is a harmincas évek magyar filmgyártásának VILÁGTÖRTÉNET TÍZ KÖTETBEN ektikus és történelmi zmus, a marxizmus Kainak, Marxnak, Sn­..Sv.;,, Leninjeik a tanítása szőr tudományos vá- , hogy mi is a világ­ra. A marxizmus tár­ta fel a. zör — az emberi év- onkrét tanulmányo­zás«, s a nagy gondolkodók müveinek kritikai vizsgálata segítségével —, hogy az embe­riség egész történetének alap­ja az anyagi javaik termelése, a termelőerőknek és az emberek termelési viszonyainak fejlődé­se. Am a törtóneimd haladás nagymértékben függ az abban részt vevő tömegeik erejétől és tudatosságától is. Az emberi történelem egységes, törvény­szerű folyamat, amelynek azon Dán figyelembe kell ven­ni egjész bonyolult sokoldalú­ságát Hogyan lehet ezt a sokágű- bogú folyamatot úgy összefog­lalni, hogy ne lássa kárát a tudomány, és az olvasók való­ban nagy tömegei is nagy ha­szonnal forgathassák? Már Le­nin óvta attól a tudósokat, hogy a különböző mítoszok el­leni küzdelmükben ne csinál­janak mítoszt a közérthetőség­ből, s ne vulgarizálják azt. amiből éppen a vulgiarizálás öli ki a marxizmus »élő lel­két*«, a dialektikát. Nehéz dol­ga volt tehát annak a J. M. Zsukov vezetésével működő szovjet töriénészkollekfívának, amely — több mint tíz eszten­deje — nekifogott, hogy tíz kö­tetben az olvasók elé tárjon egy világtörténetet. A nehézsé­gek megoldásának egyik »esz­köze« éppen maga a kollektí­va volt. Nem egy — vagy né­hány — kutató tehetségéie bízták e hatalmas munka el­készítését, hanem — a törté­nettudomány különböző terü­letein működő — szerkesztő bizottságra. És az egyes köte­teket is) igaz. e kötetek 6—700 oldalasak) — külön szerkesz­tők és szerkesztőségek — fog­ták össze, ugyanakkor nat: »n sok adattal, számos jól kivá­lasztott illusztrációval és 'ér­képpel és nem utolsósorban a színvonalas ismeretterjesztés stílusával. A Világtörténet tíz kötetén kimunkált szovjet tu­dósikollektíva küzdött a »szak­mai« tévedések és a »cóhszem- lélet« túlzásai ellen, vagyis azért, hogy a mű lehetőleg se­hol se legyen vulgarizált, és segítségévei előttünk álljon az «mb sri történelem nagy, konf­liktusokban és katarzisokban nem szegény drámája. A mű készülése közben új lénnyel világítódnak meg az addig még homályban maradi kérdések. A szerkesztő bizott­ság előszavában — amely a nagy mű magyarul 1962-ben napvilágot látott I. kötetében olvasható — szerepel többek között az a szerény, tárgyila­gos megállapítás, hegy a Vi­lágtörténet nem lépett föl a ki­merítő teljesség igényével, és arra sem törekedett, hogy a világtörténelem minden prob­lémájának végleges megoldá­sát adja. El lehet mondani azonban, hogy a második vi­lágháború eseményeit és ta­nulságait tárgyaló X. kötet megjelenésével immár magyar fordításban is teljes — s ma­gyar vonatkozásokkal gazdagí­tott — Világtörténet nemcsak szempontjainak korszerűségé­vel és adatainak gazdagságával jelent többletet minden eddig hazánkban megjelent összefog­laló világtörténelmi műhöz ké­pest, hiszen ez a mű mint ol­vasmány is lenyűgöző. A. G. szemléltetésére. A sorozat töb ú előadásában néhány igen -Uigas színvonalú alkotás re­zese lehetett a közönség. Ilyen volt például az Elia Kazan endézte A vágy villamosa cí­mű film és Kawalerowicz Ma .3r Johannája. Kár, hogy zeknek hatását már nem le­hetett lemérni vagy gyümöl- csöztetni esetleg egy ankí' ormájában. A FILMBARÁTOK KÖRE üyanis egy kínálkozó unoi^. éget kihagyott. S ez nem es­ősorban egy jó előadó kevés bé jó módszerében rejlett. A tatai filmesztéta, Karajiáth Indrás fölidézte a két héttel korábban látott film néhány Jellemző vonását, kiemelkedő alakítását, jellegzetes alkotó módszerét stb. Majd röviden bevezette a soron következő filmet, amelyet közvetlenül utána levetítettek. Az előadás végén a közönség hazament, a vita, a beszélgetés a látot­takról elmaradt. S ez nem is csoda: este tíz óra tájt már kinek jut energiája erre? A vitára, a gondolatok köz­vetlen filmélmónyböl táplál­kozó kicserélésére viszont fel­tétlenül szükség van. Oiy mó­don, hogy a sorozat szervezői nem este fél nyolc után, ha­nem jóval korábban kezdik meg az előadást. Így, ha nem százalékai is, de legalább akik közvetlenül igénylik: tizenöt- húsz érdeklődővel minden­képpen meg lehetne tartani a beszélgetést, amiért tulaj­donképpen a filmbaráti körö­ket, a filmmúzeum sorozatait Metre hívták. Ilyen módon tölthetné be feladatát, és ér­hetné el célját a kaposvári filmmúzeum, jóllehet a film •ajátos formanyelvének meg­ismertetésében, a filmművé­szet befogadásához való kö­zelítés terén eddigi formájá­ban is megtett egy bizonyos itat a filmbarátok köre. EZT AZ UTAT azonban égig kellene járni. És ehhez kiváló alkalom az újabb, az 1967. első félévi sorozat, amely a francia filmművészet fejlődését, korszakait szemlél­teti. Wallinger Endre Elkészültek az ideiglenes vá’asztói névjegyzékek. r MEGFÚRTÁK A TÉMÁMAT — 15 300 nyúl átadására kötött szerződést a lengyeltó­ti földművesszövetkezet a te­rületén működő öt szakcso­porttal. — 7700 mázsa babot exportál az Idei év első leiében a megye. Ko­rábban egész évben nem küldött ennyi babot exportra a megye. A nagy mennyiségű exportot a tava­lyi jó termés tette lehetővé. Amikor megjelentek a vá­lasztási hirdetmények, és hátunkban a lépcsőházból leszedték a négy évvel ez­előtti választás idejéből visszamaradt hirdetmény- foszlányokat, köztük a régi választói névjegyzékek da­rabkáit, eszembe jutott egy régi történet, amit időszerű­nek véltem. Annak idején, vagyis a legutóbbi választások táján gyakran meg-megálltam a lépcsőházban, s olvasgattam a névjegyzéket. Örömmel láttam, milyen változatos skálán mozog kisded bérhá­zunk lakóinak foglalkozása, és büszke voltam rá, hogy a házban mindenki valami­lyen fő. Például főélőadó, főkönyvelő; főrevizor, és így tovább. Bántott, hogy megbontom e szép sort. Az összeíró lapra nekem is — a szürkén hangzó újságíró helyett — azt kellett volna bejegyeznem, hogy főmun­katárs. Ez nem egészen pon­tos, nem egészen igaz, de jobban hangzik. Aztán ér­deklő-léssel nézegettem a névjegyzéken a lakótársak életkoráról árulkodó adato­kat különös tekintettel a ház nőnemű lakóira. Ez igencsak szórakoztató olvas­mánynak bizonyult. Egyszer éppen elléptem a lista elől, amikor két asz­szonyka állt meg izgatottan a helyemen. Egymás szavá­ba vágva hadarásztak, aztán fogadtak egy üveg likőrbe, és nagy izgatottan futott szemük és mutatóujjuk a listán. Az egyik diadalitta­san kiáltott fel. ő nyert: a házban lakó Galamb Leona énekművésznő, polgári ne­vén Sepecsák Lajosné szü­letett Karolina valóban el­múlt harmincmincöt eszten­dős. Kereken tizenkét év­vel. (Es azóta újabb négy­gyei.) Ezt a négyesztendős em­léket akartam feleleveníte­ni, amikor a fentieket egy humoros karcolatban papír­ra vetettem. A szerkesztő nevetve ad­ta vissza. Megörültem: ha ennyire tetszik neki, közöl­ni fogja. Aztán lehűtött mondván, nem a humoresz­ken, hanem rajtam nevet, mert megfeledkeztem arról, hogy a mostani választói névjegyzéken — bizonyára a hölgyek iránti tapintatból — nem szerepel a választók életkora. Karcolatom tehát elvesztette időszerűségéi, tűzhettem a kalapom mel­lé. Szomorúan téptem szét a visszaadott kéziratot. Vala­hol megfúrták a témámat. Benedek Miklós T£NCER4LATTJARÓHÉTKÖZNAPRA A hamburgi nemzetközi hajó- és csónakkiál lításon első alkalommal mutattak be egy egyszemélyes »tenger­alattjárót«. A kis méretű, viz alá merülő hajót nemcsak saját szórakozásra, hanem »értelmesebb« dolgokra is föl lehet használni, így pél­dául a folyók és tavak fe nekén fekvő kábelek és ve­zetékek ellenőrzésére. A 63G kiló súlyú hajót két villamos motor hajtja meg és órán­ként hat kilométeres sebes­séggel haladva 6—8 órát tud 50 méter mélységben: eltöl­teni. A beépített biztonsági berendezések lehetővé teszik, hogy a hajó eay lábnyomásrc. — terhének elbocsátásával — fölemelkedjék. Veszély ese­tén ezenkívül egy automati­kus .szerkezet is gondoskodik • felnsariiié&roL „Drágám, elhúzódott az értekezlet.. Nyugat-Berauben van egy éjszakai klub, ahol a telefon mellé lemezjátszót helyeztek olyan hangle­mezzel, ame-lvre hivatali zajokat rögzítettek: író- gépfcattogast, megbsszéiés- töredékekefc, széktologaitást stb. A kiruccanó férj an­nak bizonyosságában hív­hatja fel »munkahelyéről« családját, hogy a drót má­sik végén nem fogják hal­lani az áruló muzsikát és pohárcsengést. Morzsák Mindig akadnak eszki­mók, akik a trópusi orszá­gok lakói számára utasítá­sokat dolgoznak ki, hogyan kell kánikulában viselked­ni. Elképzelhető-e olyan asszony, aki szerelmesének megengedné, hogy az 1001 éjszaka történeteit végig­mesélje ? Ha örömödben elkezdesz ugrálni, vigyázz, hogy köz­ben senki se húzza ki lá­bad aLól a talajt! Lelkiismerete tiszta volt. Ugyanis még sohasem használta. 4« * * , Megbolygatott méhkasra emlékeztetett a napokban a kölni Plasztikszobrok múzeuma — írja a Spiegel című nyugatnémet hetilap. Az intézet személyzete rendkívüli óvintézkedése­ket tett egy Középiskola diákjainak látogatása előtt: lepedőt kerítettek az ösz- szes ádámkosztümös szo­bor ágyéka köré. * * * Lawrence Martin londo­ni lakost nagy öröm érte. Húsz évvel ezelőtt beadott kérvényére a napokban végre kiszálltak hozzá a városi gázművek szerelői, hogy bevezessék házába a gázt. A minden lében ka­nál riporterek persze nyomban lecsaptak a té­mára, és megkérdezték Martinnét, miért vártak két évtizedig, miért nem sürgették meg a gázgyárat. — Mi, kérem, türelmes, békés természetű emberek vagyunk, igazán nem akartuk öröklcé háborgat­ni őket. * • • Az amerikai Parade cí­mű képeslap riporterei megkérdezték a 20th Cen­tury Fox filmvállalat rek­lámfőnökét, hogyan álla­pítja mag egy-egy színész­nő valódi életkorát. — Egyszerűen — felelte a reklámfőnök. — össze­adom azoknak az éveknek a számát, amelyeket maga vall be, és ahánynak a legjobb barátnője tartja, azután az összeget elosz­tom kettővel. * • « A L’Arts című párizsi művészeti fobtóirat kör­kérdést intézett olvasóihoz, hogy mebnk ké^et mente­nék ki a Louvre-ból, ha az épület kigyulladna. A legszellemesebb vá­lasz: — Azt, ameb'ik legköze­lebb van a kUárathoz. K,ét>!ap Az MSZMP Somos;v megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lap fa. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u 2 Telelőn; 11—510. U—511 Kiadja a Somog> megyei lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—518 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem ö:zünb meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a heívi postahivataloknál és postáskézbcsftőknél. Előfizetési dH egy hónapra 12 Ft. Tnde*: 25067. Készült a Somogy m«yyei. Nyomda ipari. Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka' Sándor' utca ö

Next

/
Oldalképek
Tartalom