Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
HOVÁ JELENTKEZZEM? Pályaválasztási gondok napjainkban N AGT GOND ezekben a napokban az iskolák végzős osztályaiban és azokban a családokban amelyekben nyocariikos általános iskolás vagy érettségi előtt álló diák van. Ez a gond nem is alaptalan, hiszen most kiéli a sok töprengés végére pontot tenni, most kell megszületnie a Nagy Elhatározásnak: milyen pályára menjen az ifjú, hogyan alakuljon jövője? És most már gyorsan kell dönteni, hiszen az általános iskoláik nyolcadikosainak, ha középiskolába szándékoznak menni: március 1-ig, ha szakmunkástanuló-intézetbe, akkor május 31-ig kell jelentkezniük, a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés ideje pedig március 1—15- e között van. Mielőtt azonban véglegesen ráírnák a jelentkezési lapra végső szándékukat, nem árt elgondolkozni néhány dolgon. Évek óta az a tapasztalat, hogy mind a középiskolákba, mind az egyetemekre, főiskolákra jóval többen jelentkeznek, mint amennyit ezek az Intézmények fölvehetnek. (Ez az iskola szempontjából nem tat baj, mert így nagyobb a válogatás lehetősége.) A jelentkezők egy része vagy nem felei meg a fölvételi vizsga követelményeinek, (ahol van ilyen), vagy »nem fér be« az Iskolába, az előre meghatározott fölvételi létszámon felül van. Ezért kapnak a jelentkezők közül elég sokan ilyen értesítést a fölvételi vizsgák után: »Értesítem, hogy a fölvételi vizsgán megfelelt, de férőhely hiányában nem vettük fel.« Hogyan lehet ez? — vetik föl sokan. — Építsünk iskolákat, hogy mindenki, aki a fölvételin megfelelt, tehát arra alkalmas, tovább tanulhasson! — gondolják az illetékes szülőik. A PROBLÉMA MEGOLDÁSA nem ilyen egyszerű. Űj iskolák létesítése nem is oldaná ezt meg, csaik néhány évvel eltolná, és inkább súlyosbítaná a probléma jelentkezését. Miért? Azért, mert a továbbtanulás végeredménye valamilyen szakképesítés kell hogy legyen. A szakemberek számát pedig nem valami szubjektív szándék, továbbtanulási kedv vagy spontán és vitatható értékű érdeklődés, esetleg szülői óhaj, hanem ennél sokkal könyörtelenebb, mert objektív tényező: a népgazdaság szükséglete határozza meg. Ez határozza meg a közép- és felsőfokú oktatási intézmények számát és fajtáját, valamint az ezekbe fölvehető tanulók számát is. A gyakorlatban az történik, hogy azok a szakemberek, akik pontosan ismerik az ország vagy egy-egy megye fejlődésének irányát, mértékét és ütemét (ezt a tervgazdálkodás teszi lehetővé), ezeket figyelembe véve a lehető legpontosabban (de ez a gyakorlatban csak megközelítő pontosságú) kiszámítják, mennyi orvosra, tanárra, mérnökre, technikusra, szakmunkásra stb. lesz szükség néhány év múlva. Ehhez még hozzáveszik a bizonytalansági tényezőket (iákás, kimaradás, férjhez menés, nem a szakképzettségnek megfelelő elhelyezkedés), megállapítják, hogy milyen fajta intézménybe hány tanuló vehető fel. És Mivel szocialista társadalmi rendünk egyik alapvető sajátossága az emberekről való gondoskodás, nem engedhetjük meg, hogy felsőfokú diplomával rendelkező emberek az utcán kóboroljanak, vagy képzettségüknél jóval alacsonyabb, illetőleg a tü/rhetőnél többen ennek nem ' megfelelő munkakörben helyezkedjenek el. Nem is beszélve arról, hogy a képzési költséget csaknem teljes egészében az állam viseli. Ebből az következik, hogy minden, szakmát adó oktatási intézmény fölvételi kerete előre megszabott a túlképzés elkerülése miatt. Ezért nem vehetnek föl pl. az orvosi egyetemre vagy a gépipari technikumba minden oda jelentkezett és a fölvételi vizsgán megfelelt diákot A továbbtanulás irányának másik meghatározója a tanuló érdeklődése, ez azonban szubjektív jellegénél fogva nem lehet döntő, fő tényező. Kivételt csak a speciális, a tehetséget is magában foglaló érdeklődés jelenthet, mint pl. a magasfokú zenei, képzőművészeti vagy színművészeti érdeklődés. Ide sorolhatnánk még azt a kevés tanulót is, akikben nyilvánvalóan felismerhető a magasabb fokú matematikai, kémiai stb. tehetség. Átlaglesetekben az érdeklődést csak másodlagosnak foghatjuk fél, mert ez a képességeket figyelembe véve tudatoséin irányítható. Diákokkal beszélgetve elég gyakran találkozik az ember olyan továbbtanulási indítékkal is, hogy »én nem akartam tová.bb tanulni, nincs is semmi kedvem a tanuláshoz, csak a szüleim akarták«. Vagy: »Én nem a gimnáziumba akartam jönni, hanem lakatos szerettem volna lenni, de a szüleim ide írattak be.« És a »szülői indíték«, amelyben semmibe vették a gyermek érdeklődését, kedvét, bizony a tanulmányi eredményen is meglátszik. A szülői akarat a továbbtanulás indítéka azoknál a gyenge tanulmányi eredménnyel középiskolába kerülő tanulóic- nál is, akiknek fölvételét szinte kikönyörögték, nem egy esetben minden hivatali és társadalmi szervet megmozgatva. A következmény: már az első félévben több tárgyból lemaradás — de egy félig tönkretett, ambíciót és időt vesztett, az életből félig kiábrándult, »elidegenedett« gyermek a másik oldalon. Megérte? Jól gondolja meg tehát minden szülő és minden tanuló, mit írjon rá a jelentkezési lapra. Sorsdöntő, az egész éleitre kiható ez a néhány szó. Talán az élet legfontosabb döntése ez. Ezért nem árt, ha a lehetőségekkel konkrétabban is tisztában vannak a szülők és a tanulók egyaránt. M int ahogy az országban, így Somogybán is a gazdasági szükséglet a továbbtanulás legfontosabb tényezője. Ez szabja meg a mi iskoláink fölvételi számait is. Megyénk határozottabb léptekkel megindult a fejlődés útján. A harmadik ötéves tervben jelentősen fejlődik iparunk, elsősorban a megye- székhelyen, de vidéken is. Fejlődik mezőgazdaságunk, kereskedelmünk, és ami a fejlesztés nagyon komoly tényezője: építőiparunk. A fejlesztés viszont nem képzelhető el szakemberek nélkül, mert a mi korunk technikája csak fejlett technika lehet, ez pedig megköveteli a fejlett technológia alkalmazását. Ez pedig csak jól képzett szakemberekkel lehetséges. Ezért megyénkben a továbbtanulás előterében a szakmunkásképzés áll, ez fejlődik a legnagyobb ütemben. A színvonal emelése érdekében fokozatosan bevezetjük az emelt színtű (3 éves) szakmunkásképzést, amely után a tanulóknak lehetőségük van két év alatt az érettségi megszerzésére is. Szükségleteinknek megfelelően az idén 2141 főt vesznek föl Somogybán a szakmunkásképző-intézetek az általános iskolákból. Ezen belül mező- gazdasági szakmunkásnak 383, lakatosnak 261, kőművesnek 252, az építőipar egyéb területére 152, a textil- és ruházati iparra 250, villanyszerelőnek 118, kereskedőtanulómaik 106 főt, hogy csák a legnagyobb létszámú szakmákat említsük. Egyébként 27 féle szakmára vesznek föl . az idén tanulót, ezek közül a legkevesebbet kovácsnak és mintaasztalosnak, mindegyikre két főt Somogy megyében a középiskolák fejlesztése során az országos képhez hasonlóan kedvezőtlen arány alakult ki az általános képzést nyújtó gimnáziumiok és a szakképesítést adó technikumok, illetőleg szakközépiskolák között úgy, hogy az előbbiek kerültek túlsúlyba. Ez nem felel meg 9em a népgazdasági szükségletnek, sem pedig a tanulók érdekeinek. Ezért az utóbbi időben megkezdődött egy helyesebb arány kialakítása, melynek során néhány gimnáziumból szakközépiskolát szervezünk. Ennek kezdeti lépéseit már megtettük, ezért már az idén is több tanulót tudunk a szak- középiskolákba fölvenni. Technikumként indul még az Idén is, a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum és a Gépipari Technikum, ezek összesen 120 tanulót vesznek föl első osztályaikba. Ezenkívül megyénkben a következő szakközépiskolák indulnak: mezőgazdasági jellegű Tabán (gépszerelő), Balatonbogláron (gyümölcsfa- és faiskolakezelő) és Csurgón (állattenyésztési) összesen 120 első osztályossal; közgazdasági Kaposváron (pénzügyi, kereskedelmi, ipari és ált. ügyviteli) és Marcaliban (mező- gazdasági és általános ügyviteli tagozat) összesen 160 fővel; egészségügyi (csecsemő- és gyermekgondozó) Kaposváron 40 és cukoripari Kaposváron 35 tanulóval, valamint kereskedelmi szakközépiskola Kaposváron 35 fővel. Vagyis technikumaikba és szakközépiskolákba összesen 510 tanulót veszünk fel. Ezek az iskolák egy szakmacsoportban történő elhelyezkedés lehetőségét biztosítják, ezenkívül érettségit adnak, mely továbbtanulásra jogosít bármelyik felsőfokú intézményben. A gimnáziumok egyelőre még túlsúlyban maradnak megyénkben. Ennek az iskolafajnak az a célja, hogy tanulóit tovább tan u lás ra készítse elő. Ezért semmiféle szakmára nem képesít, szakosított tantervű osztályai is csak a tanulók speciális érdeklődését vannak hivatva kielégíteni. Gimnáziumaink összesen 1240 tanulót vesznek föl az idén, ezen belül szakosított tantervű osztályba mehet 200 tanuló. Ilyen osztályok lesznek Kaposváron a Táncsicsban (matematika—fizika és angol —francia) és a Murukácsyban (biológia—kémia és orosz— francia), valamint Siófokon (angol—német). Megyénkben az icíftn 5420 tanuló végzi él az általános iskolát A fentiek szerint a Somogy megyei szakmunkásképző-iskolákba mehet 2141 fő, középiskolába 1750. Rajtuk kívül más megye szakközépiskoláiba és technikumaiba becslés szerint 40—50 főt vesznek föl, velük együtt (kerek számra kihozva) tehát tovább tanulhat összesen 3940 tanuló. De mi legyen a maradék 1480- nal? A Z »OTTHONMARA DOTTAK« foglalkoztatására bőségesen van munkaalkalom. Nehezíti ugyan a 14 évesek munkába állítását fiatal koruk, de átmenetileg csökkentett munkaidővel ők is foglalkoztathatók, miközben 16 éves karukig a továbbképző iskolákat is látogatják. Mind súlyosabbá váló gondunk az hogy íalvaink elöregszenek, a tsz-tags ág átlag életkora nem egy községben a 60 év körül van. A jelenlegi helyzet sze tint a munkából való kiöregedés robbanásszerűen megy végbe néhány év múlva, és ha idejében nem gondoskodunk olyan fiatal munkaerőgárdáról, amely az öregektől átveszi a mezőgazdasági munkát, súlyos következményekkel kell számolnunk a mezőgazdasági termelést illetően. Jövőnk életszükségletünk parancsolja: kövessünk el mindent, hogy falvainkban alakuljanak ki s fiatalok munkabrigqdjai. Persze a fiatalok falun maradásának nagyon sok föltétele van. Ezek közül is a biztonságos megélhetés lehetősége a legfontosabb. Erről azonban ma már elmondhatjuk, hogy megyénk tsz-einek többsége olyan jövedelmet tud biztosítani, melynél többet (beleszámítva a családtól való különélés, a hányódás, utazgatás fáradalmait és többletköltségeit is) az ipari üzemekben sem lehet keresni. Igaz ugyan, hogy a foglalkoztatottság egyelőre csak időszaki, de mind több azoknak a tsz-efcnek a száma, melyek a melléküzem- ágak kiépítésével sok fiatalnak tudnának egész éves munka- és kereseti lehetőséget biztosítani. A munka- és kereseti viszonyok kedvező alakulása mellett egyre jobban megteremtődnek falvainkban is a kulturáltabb életmód föltételei. Évről évre nő azoknak a községeknek a száma, ahol vízvezeték van és betonjárda. Alig van már olyan községünk, amit nem kötne be kövesét az országos hálózatba. A harmadik ötéves terv végére nem is lesz ilyen. Minden községben van villany, a rádió gyakorlatilag minden háznál megtalálható, nagy és egyre szaporodik a televízió-előfizetők száma is. Sok községben ízlésesen berendezett kisvendéglő, cukrászda és presszó működik, kevés községben nincs csak művelődési otthon vagy ház vagy klub. És a fejlődés nem áll meg: a falun maradó fiatalok modernebb életmódjához' lassan minden föltétel adott lesz. A • városi vagy városias nagyközségek otthon maradó fiataljai számára nyitva áll a rohamosan feüödő ipar és egyéb kommunális jellegű munkaterület. Különösen az építőipart tudnánk ajánlani, ahol sok munkaerőre, segédmunkásra és betanított munkásra van szükség. Az iparban képzettség nélkül elhelyezkedő fiatalok törekedjenek arra, hogy legalább betanított munkások legyenek. így nemcsak elhelyezkedésük. hanem keresetük is kedvezőbb lehet BORGWALD FREDOR (Binz): AZ ERDŐ ŐRE. Szirmay Endre: VALLATÓ ÉS VALLOMÁS A szürkeségben mindig élnek olyanok, akiknek zöld fényt ringat a szeme, és makacsul állják a harcot azokért, akiknek egyre több fény kellene, látni a szépet. Ittál a forrásból, tudod, merre az itt a sárga ölű ingoványon át; nem félsz, l;ogy zsibbadó ajkad elfelejti a csók tüzét, az alma zamatát, az őszinte szók A némaságban mindig zsong valami hang, s a tétováknak tompán duruzsol; merre lobog elszánt hitünk zászlószárnya? lehullt a véres harcban valahol, vagy elhagytátok? Ültettél virágot, építettél házat, gyermeked szívében élsz majd tovább; de eligazodsz-e éjszaka az erdőn^ hogy reggel meleg fény öleljen át tiszta réteken? H ogyan alakül az érettségizettek sorsa? Az idén Somogy megyében 1361 tanuló végzi el a középiskolát. Közülük gimnáziumban érettségi zik 1260, szakközépiskolában és technikumban 101. Ez utóbbiakkal nincs különösebb gond, jó részük tovább tanul (az eddigi tapasztalatok szerint évente kb. 70 szakközépiskolai, technikumi érettségizettet vettek föl a felsőoktatási intézmények!), másrészük szakmájának, képzettségének megfelelően azonnal elhelyezkedhet. A problémát a gimnáziumokban érettségizettek sorsa jelenti. Eddigi tapasztalataink alapján közülük évente mintegy 290 tanulót vettek föl a felsőoktatási intézmények. Ettől az idén sem lesz lényeges eltérés. Ez azt jelenti, hogy a gimnáziumi érettségizettek túlnyomó többsége, kb. 970 fő itthon marad, és keres elhelyezkedési lehetőséget. Munkaerőre szükség van, de az a baj, hogy a szakértelem hiánya miatt a vállalatok, intézmények idegenkednek alkalmazásúktól. Mi legyen akkor ve- 1ÜK? A tovább nem tanulók számára mindenekelőtt a szakmunkásképzést ajánlhatjuk, vagyis azt, hogy szerezzenek szakmát. Ezt érettségire való tekintettel rövidített képziési idővel végezhetik el, általában ban egy év latt. Az érettségizettek számára kijelölt szakmákat annak alapján válogatták össze, hogy melyek a nagyobb alapképzettséget, magasabb fokú fizikai, matematikai stb. tudásit és általános műveltséget feltételező, megkövetelő szakmák. Ennek megfelelően az idén 199 érettségizett fiú és leány számára biztosítottak helyet a szakmunkásképző-intézetekben. A szakmák közül a villanyszerelő, » forgácsoló, az elektroműszerész, a lakatos, a mechanikai műszerész, a motorszerelő, a víz-, gázvezeték- és csőszerelő, a kézműipari, a ruházati ipari, a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakmákat emelném ki, amelyekre több érettségizett fiatalt vesznek föl. Az érettségizett leányok számára nyiva áll még a gyors- és gépíróiskola kétéves tanulmányi idővel, ahova kb. 100 főt vesznek föl 1967-ben, valamint az idén ismét lesz fölvétel az egészségügyi szakiskolára, amely általános és gyermekápolónői szakon ad képesítést. Ez utóbbira 80 leány kerülhet be. Ezek szerint szervezetten tovább képezheti magát a 970-ből még összesen 379 fő. A többi (591) fiatalról nehéz a gondoskodás, a szakértelem hiánya mellett főleg sajnos azért, mert téves szemlélettel többségük csak íróasztal mellett tudja elképzelni jövőjét, nem becsüli eléggé a fizikai munkát, pedig e területen tudnák jövőjüket leginkább megalapozni. ß ÁRMILYEN GONDOT jelent is a fiatalok elhelyezkedése, egy azonban biztos. Az, hogy ha a fiatalság is úgy akarja, mindenkinek jut szakma. Megyénk fejlesztése sok aktív munkaerőt kíván beláthatatlan ideig. Csak az illúzióktól kell megszabadulni ahhoz, hogy mindenki megtalálja a maga helyét az életben. Dr. Várkonyi Imre, a Fálya választási Tanács rinnt»
