Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-17 / 14. szám

\ SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1967. január 17. KIESWGER a párizsi tárgyalásokról az Odera—Neisse határról az európai enyhülésről Észak-Irak: a fegyverszünet még nem béke Kiesinger kancellár hétfőn tartotta Ebnnban kancellárrá választása óta első sajtóérte­kezletét. Beszámolt legutóbbi párizsi tárgyalásairól. Kije­lentette, hogy a francia—nyu­gatnémet szerződés új életre kelt — ez a tárgyalások fő eredménye. De Gaulle azt mondta, hogy Franciaország Nyugat-Németországgal ho6z- szú időre nagystílűén akar együttműködni. Kezdettől fogva arra töre­kedtünk — mondta Kiesinger —-, hogy mindent világosan megmondjunk egymásnak, nem úgy, mint ahogy az a korábbi francia—nyugatnémet tárgyalásokon történt Meg­állapodtunk abban, hogy nincs olyan terület, ahol olyan alap­vető ellentétek lennének, amelyek akadályoznák az együttműködést Franciaország képviselői világosan meg­mondták, hogy Franciaország békét akar Európában és az egész világon. Mi is békét akarunk, a többi között azért, mert csak békés fejlődésben látjuk a német újraegyesítés lehetőségét. — Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolat kérdésében különböző felfogást képvisel a két fél — mondotta Kiesinger. — Nyugat-Németország azt kívánja, hogy. amerikai csapa­tok állomásozzanak az NSZK területén. Egyetértés mutatko­zott azonban abban a kér­désben, hogy igen fontos az európaiak saját hozzájárulása biztonságukhoz. Nagy-Britan- niának a Közös Piacba való belépésével kapcsolatban Kie­singer hangoztatta: a nyitott ajtó politikáját folytatják, de meg akarják tudni, hogy ma­guk az angolok mit kívánnak. Kiesinger rövid nyilatkozata után számos kérdést tettek föl a kancellárnak. Kiesinger Franciaország és a NATO kapcsolatáról válaszában eze­ket mondotta: — Nem beszéltünk erről a kérdésről, de tárgyaltunk az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokról. Bár ezzel kapcsolatban mutatkoztak vé­leménykülönbségek a két kormány között, De Gaulle- nak semmi kifogása sincs az ellen, hogy Nyugat-Németor­szág továbbra is jó kapcsola­tokat tartson fenn az Egye­sült Államokkal. A vietnami kérdésről nem tárgyaltunk — mondotta a kancellár —. De Gaulle azonban néhány mon­datban kifejtette Franciaor­szág álláspontját. Ami az úgynevezett keleti politikát illeti, erre vonatkozóan nincs kész recept. Megmondtam De Gaulle-nak, hogy a kelet­európai országokkal való diplomáciai kapcsolatok föl­vételénél biztosítékokra van szükségünk, hogy jogi állás­pontunkat bizonyos kérdések­ben ne adjuk fel. A Odera— Neisse határ kérdését De Gaulle közvetlenül nem em- lítette, de ezzel kapcsolatban nem változott a két ország álláspontja. Az általános eu­rópai enyhülésbe természete­sen beletartozik az, hogy fel­vegyük a diplomáciai kapcso- latokat a kelet-európai szom­szédainkkal, amelyeknél ez lehetséges. Az atomfegyverek elterje­désének megakadályozására irányuló szerződéssel kapcso­latban a kancellár hangoztat­ta: A nyugatnémet álláspont ismeretes: mint minden nem nukleáris hatalomnak, az NSZK-nak is vannak bizton­sági érdekei. Egy másik kér­désre válaszolva a kancellár ismét aláhúzta, hogy Bonn érvénytelennek tartja a müncheni szerződést, és nem lát okot arra, hogy dramati­zálják azt a kérdést, vajon milyen időponttól kezdve ér­vénytelen. A sajtóértekezlet végén a kancellár néhány belpolitikai vonatkozású kérdésre vála­szolva a többi között kijelen­tette: nem felel meg ' az igazságnak az a hír, hogy ő egyáltalán nem tart igényt a CDU-elnöki tisztségre. (MTI) Felvonulás Berlinben Vasárnap a demokrtikus Berlin Friedrichsfelde kerüle­tében a német munkásmozga­lom mártírjainak obeliszkjá- nál százötvenezren gyűltek össze Karl .Liebknecht és Ro­sa Luxemburg halálának év­fordulóján. A felvonuló berliniek meg­koszorúzták az obeliszket, majd meghallgatták Hermann Maternnek, az NSZEP Politi­kai Bizottsága tagjának be­szédét. Hermann Matern rámuta­tott, hogy az európai béke és biztonság egyik legfontosabb föltétele a két német állam kö­zötti kapcsolatok rendezése. Megállapította, hogy az új bonni kormány átvette elődjé­től az európai határok felül­vizsgálatára és az NDK el­nyelésére irányuló politikáját. Ez pedig — hangsúlyozta — súlyosan fenyegeti a békét és Európa biztonságát. Hangsúlyozta, hogy a német munkásosztály pártja, a Né­met Szocialista Egységpárt hű marad Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg hagyomá­nyaihoz. (MTI) Primakov, a Pravda külön- tudósítója a közelmúltban lá­togatást tett Irak északi ré­szében, a kurdiakta területe­ken, és a Pravda vasárnapi számában riportsorozatot kez­dett tapasztalatairól. Bár tavaly júniusban' alá­írták a kurdokkal a fegyver­szüneti egyezményt, még ma sem szűnt meg a harc az észak-iraki béke helyreállításáért. Aref elnöknek és azoknak, akik őt a kurd kérdés rende­zésére irányuló törekvésében támogatják, állandóan vissza kell verniük a szélsőséges ele­mek támadásait — írja Pri­makov. — Ezeknek az ele­meknek az agresszív állás­pontját az magyarázza, hogy egyesek nagy hasznot húznak a kurdok elleni hadműveletekből. A tudósító rámutat arra is, hogy bizonyos külföldi kö­rök, nyugati politkusok, min­dent megtesznek a békés ren­dezés ellen. Primakov elmondja, hogy lá­togatására magától Aref iraki elnöktől kapott engedélyt. Már maga ez a tény is bizonyítja, hogy az elnök újszerűén köze­líti meg a kurd problé­mát, hiszen az utóbbi há­rom év alatt egyetlen tu­dósító sem kapott enge­délyt ilyen látogatásra a hivatalos bagdadi kö­röktől, ahol őszinte a szándék a kurd kérdés teljes békés rendezésé­re. Aref elnök kijelentette, hogy a kérdés megoldásának kulcsa: a kurdoknak meg kell kapniuk ugyanazokat a jogokat, mint Irak arab állampolgárainak. Ugyanakkor a kurdoknak ugyanúgy, mint az araboknak, teljes felelősséggel arra kell törekedniük, hogy testvéri vi­szony álljon fenn az ország­ban élő két fő nemzetiség kö­rött. Növekszik a kínai munkások és parasztok ellenállása AKÁRCSAK HITLER IDEJÉN Revansisták gyűlése Nyugat-Berlinhen Nyugat-Berlinben január 15-én felháborító provokáció zajlott le. Az áttelepültek szövetségének nyugat-berlini szervezete szélsőjobboldali francia elemekkel együtt gyűlést rendezett, és azon »Európa elárulásával-« vádol­ták De Gaulle francia elnö­köt. A gyűlés részvevői »közös frontot« sürgettek »az igazsá­gos célok« eléréséért vívott harcban. A »közös frontot« véleményük szerint a nyugat­német revansistáknak kell ve­zetniük, és ehhez csatlakozná­nak az OÁSZ egykori részve­vői. Dr. Hans Matthee, az átte­lepültek szövetségének nyugat- berlini elnöke miután üdvözöl­te a gyűlésen részt vevő CDU —CSU-képviselőket, a Párizs­ból érkezett 120 volt OASZ-is- ta tisztet, az Algériából át- települteket és a szélsőjobb- oldali francia körök képvise­lőit, kijelentette: Ez a gyűlés határozott tiltakozás a De Gaulle elnök által folytatott politika ellen. Hazánk földjé­nek egyetlen rögét sem adjuk soha oda, soha sem nyugszunk bele az Odera—Neisse határ elismerésébe. A gyűlésen francia részről Jean-Louis Tixier-Vignancour, a haladás és a szabadság köz- társasági szövetsége elnevezé­sű szélsőjobboldali párt elnöke — De Gaulle ellenfele az 1965-ös elnökválasztásokon — volt a szónok. Figyelmeztette De Gaulle-t, hogy ne tegyen semmiféle »engedményt« a Szovjetuniónak és más kelet­európai országoknak. Vádolta a francia elnö­köt, hogy elárulta a nyu­gat-európai integráció ügyét. Követelte, hogy maximálisan korlátozzák a tárgyalásokat a szocialista országokkal és a Nyugat gazdasági kapcsolatait a kelet-európai országokkal. A nyugat-berlini revansis- ták viharos tapsát váltotta ki Tixier-Vignancoumak az a kö­vetelése, hogy tovább kell ak­tivizálni a német áttelepülte- ket, az egyesített Európa po­litikája alapján, az igazságos ügyükért vívott .harcban. Ez­zel kapcsolatban a francia szélsőjobboldali erők nevében korlátlan támogatásáról biz­tosította a nyugatnémet re- vansistákat. A gyűlés végén olyan provo­kációhoz folyamodtak, ami­lyen a hitlerista Németország idejére volt jellemző: a gyű­lés nyugatnémet szervezői fel­hívták a jelenlevőket, hogy rendezzenek zajos szovjetelle­nes tüntetést. Schröder nyugatnémet had­ügyminiszter Hamburgban, a felsőfokú katonai akadémia fennállásának 10. évforduló­ján tartott ünnepségen be­szédet mondott. Kijelentette: a nyugatnémet tábornoki kar továbbra sem ért egyet a háború utáni határokkal. Bonnban megosztották a feladatokat A politikusok mézes-mázas beszédeket mon­danak, a katonák viszont végzik a magukét A nyu­gatnémet tábornoki kar köve­telései, amelyeknek Schröder hangot adott, teljesen elosz­latják a ködfüggönyt, amely­be az új bonni kormány ed­dig burkolózott — írja befe­jezésül Orlov, az Izvesztyija hétfői számában. (MTI) A Bundeswehr hadgyakorlatai Hessen tartomány északi része valóságos hadszíntérre emlékeztet. Az utakon az NSZK, az Egyesült Államok és más nyugati országok fel­ségjeleivel ellátott tankok és katonai szállítóautók nyü­zsögnek, helikopterek, repülő­gépek szántják az eget. Hét­főn megkezdődött a Bundes­wehr nagyszabású téli had­gyakorlata, amelyben 50 000 katona és több mint 11000 tank, páncélautó, illetve gép­kocsi vesz részt. A »Párducugrás« fedőnevű akciót, amely január 18-án »támadó hadművelettel« és ejtőernyősök leszállásával fe­jeződik be, Schröder nyugat­német hadügyminiszter Kil- mansegg tábornok, a NATO közép-európai fegyveres erői­nek főparancsnoka, és De Maiziere, a Bundeswehr fő­felügyelője is megtekinti. A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatko­zatában megállapítja, hogy a »Párducugrás« a Bundeswehr és az atomfegyverekre törek­vő nyugatnémet hadvezetés újabb erőfitogtatása. (MTI) A Pravda vasárnapi száma »Űjabb összetűzések Kínában« címmel részletesein ismerteti a január eleje óta Nanking- ban, Sanghajban és más kí­nai városokban lezajlott ese­ményeket, és megállapítja: — A Kínából legutóbb ér­kezett jelentések arra mu­tatnak, hogy az ország kü­lönböző részeiben komoly összetűzések történnek egyfe­lől a munkások és parasztok, másfelől a »vörösgórdisták« alakulatai között. Ezek az összetűzések, ame­lyek voltaképpen már a »kul­turális forradalom« első nap­jaiban megkezdődtek, annak arányában szaporodnak, mi­nél inkább fordul a »kultu­rális forradalom« a párt, a kommunista ifjúsági szövet­ség és a szakszfervezetek ká­derei ellen, ássa alá a kínai nép barátságát a Szovjetunió és más szocialista országok népeivel. A »kulturális for­radalom« szervezői most rá próbálják kényszeríteni a »forradalmat« a munkásokra és a parasztokra, és »vörös- gárdisták« segítségével meg akarják honosítani az ipari vállalatokban és a falvakban Mao elnök eszméit. A munkások azonban ha­tározottan fellépnek a »vö­rösgárdisták« garázdálkodása, a marxizmus—leninizmus ki­forgatása ellen, a dolgozók létfontosságú érdekeit köz­vetlenül sértő politika ellen. — A Kínából érkező jelen­tések azt mutatják, hogy az említett összetűzésekben visz- szatükröződik a kínai társa­dalom széles rétegeinek, el­sősorban a munkásosztálynak növekvő elégedetlensége a »vörösgárdisták« és vezetőik tevékenységével. Hongkongi sajtójélentések szerint az utóbbi időben erő­sen megnövekedett a Kínából elmenekült személyek száma. Köztük számos »vörösgárdis­ta« is van. akik kijelentik, hogy nem értenek egyet a »kulturális forradalommal«. A menekültek elmondják, hogy a kínai lakosság ellen­ségesen fogadja azokat a lé­péseket, amelyekkel »Mao eszméinek megfelelő új kul­túrát« akarnak meghonosíta­ni az országban. Caglayangil Kairóban Mahmud Riad egyiptomi és Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter hivatalos tár­gyalásai hétfőn megkezdődtek az EAK külügyminisztériu- mábáh. Sukarno „jövőjéről" tárgyal a parlament vezetősége A szélsőjobboldali indonéz i kurno-ellenes tömegtünteté­diákszervezetek hétfőre AZ UZSORÁSOK KIRALVA Amerikai újsághír: »-A chi­cagói uzsorások királya, San di Stefano fellépett az NBC társaság televíziós műsorában, és panaszkodott, hogy őt ül­dözik.« Di Stefano. . Ez a név világszerte ismerős... Geng­szter ő a »javából«. A »nedv« a világ minden nyelvén olyan italt jelent, amelyet bogyókból, gyü­mölcsből vagy zöldségfélék­ből sajtolnak ki. A chicagói bűnözők nyelvőr azonban a nedvek« a hihetetlenül ma­gas kamatokat jelentik, ame­lyeket az uzsorások és a gengszterek közül kikerülő pénzkölcsönzők sajtolnak ki a hálójukba került szeren­csétlen áldozatoktól. Gyakran megesik, hogy amikor az adó­sok nem tudnak fizetni, vagy késlekednek az esedékes rész­lettel, a kölcsönzött dolláro­kért vérrel kell megfizetniük. Di Stefano mint uzsorás, ál­dozatainak légióját zsarolta. Aztán ezt a »királyt« 17 más gengszterrel együtt meg­hívták a bűntetteket nyomo­zó bizottság ülésére Illinois államba, de nem mint vád­lottakat: tanúként szerepei­tek. Di Stefano bízott leg­teljesebb büntetlenségében, kihívóan viselkedett, nyíltan gúnyt űzött a vizsgálóbírók­ból, s az alkotmány 5-ös szá­mú módosítására hivatkozva nem volt hajlandó válaszolni kérdéseikre. A bizottság elnöke szerette volna kikérdezni Di Stefanót Jackson nevű munkatársának meggyilkolásáról. Stefano az elnök minden kérdésére ki­térő választ adott. — Igaz, hogy ön egy mé­száros kampóra akasztatta fel Jacksont? — Miféle kampóra. Sir? — Hústartó kampóra. Állí­tólag ön késsel a hasába szúrt, base-ball ütővel verte a fejét, és égő fáklyát vágott az arcába. — Nem értem a kérdést. Bocsánatot kérek. Lenne szí­ves megparancsolni, hogy ad­janak nekem egy pohár vi­zet. Di Stefano, miután né­hány kortyot lenyelt. nem volt hajlandó tovább beszél­ni. — Az ön fivére azt állítot­ta, hogy jelentősebb szerepet játszik a zsarolók világában, mint ön. Erre ön égy alka­tommal beültette őt a gép­kocsijába, és négyszer bele­lőtt a pisztolyából. — Hányszor, Sir? — Négyszer. — Azt mondta ön, hogy belelőttem, vagy azt, hogy beleszúrtam? —Art mondtam, hogy be­lelőtt. Amikor a bizottság elnökét megkérdezték, hogy milyen eredményt sikerült elérnie, így válaszolt: — Lelepleztük a Shylock- ok zsaroló bandáját, széles körű kiterjedéséit, és a tevé­kenységükből következő bor­zalmakat. Tanúink vannak arra, hogy a banda tagjai gyilkoltak, gyújtogattak, bom­bákat helyeztek ed, megtá­madtak, ütlegeltek és meg­loptak embereket, fegyvere­sen fosztogattak, különböző értékeket tulajdonítottak el, részvényekkel mesterkedtek, dokumentumokat hamisítottak és hazárdjátékokat játszottak. Megállapítottuk, hogy kap­csolat áll fenn a »nedveket kisajtoló« fosztogatók és más bűnszövetkezetek tagjai közt. De Chicagóban »a bűncse­lekedetek ellen harcolók« hiába vesztegették szavaikat ott, ahol »a hatalmat kellene igénybe venni«, San di Ste­fano mégis felháborodottan tiltakozik »üldöztetése« ellen. De amellett, hogy felháborv dott, továbbra is szipolyozza »ügyfeleit«. G. K. Sur I seket hirdettek meg. A Reu­ter iroda jelentése szerint a “"««v hadsereg vezetősége diszkré­ten, de határozottan leintet­te a diákvezéreket, és felhív­ta a figyelmüket, hogy a fegyveres erők nem tűrik el a törvénytelen megmozdulá­sokat. A jobboldali diákok ezek után letettek a hétfői tünte­tések tervéről, de az egyete­mista akciófront vezetője, Lahmuddin Fattah, hétfőn ér­tésre adta, hogy a jövőben folytatják a Sukamo leváltá­sát követelő, éles tüntetés­kampányt. Sukarno-ellenes tüntetések­ről számolt be hétfőn a ban- dungi rádió is. Mindez előjátéka az ideig­lenes népi tanácskozó kong­resszus egyhetes vezetőségi ülésszakának, amely Sukarno elnök »jövőjéről« folytat maid Mcbutu odavág A kinshasai Kongó kormá­nya határozatot hozott arról, hogy állami ellenőrzés alá ve­szik az Union Miniere kon­szern minden ingó és ingatlan vagyonát. Ugyancsak állami ellenőrzés alá veszik a kon­szernhez tartozó tizenkét ka- tangai ipari és gazdasági tár­saság ingó és ingatlan vagyo­nát. Ezzel január 15-én éjfélkor az Union Miniere ténylegesen és jogilag megszüntette léte­zését a kinshasai Kongó terü­letén. A kinshasai Kongó kormá­nya azzal kapcsolatban hozott ilyen intézkedést, hogy az Union Miniere vezetői nem voltak hajlandók kifizetni hét és fél milliárd belga frankot az országból kiszállított ásvá­nyi nyersanyagokért. A Mo­butu elnök december 24-i be­szédében megjelölt fizetési ha­táridő január 15-én éjfélkor lejárt. (MTI) Meghalt Kállay Miklós Kállai Miklós volt magyar miniszterelnök szombaton, 79 éves korában meghalt. A Szabolcs megyei nagybirto­kos, reakciós politikus a má­sodik világháború idején, 1942 márciusától 1944 már­ciusáig' az akkori magyar kor­mány élén a Szovjetunió el­leni háború, a kommunisták és antifasiszták üldözésének ♦niniszterelnöke volt. A há­zárt körű tanácskozást, külö- {ború után emigránsként az nos tekintettel arra, hogy: Egyesült Államokban élt. és Sukarno nem volt hajlandó j részt vett a magyar népi de- töredelmes vallomást« tenni. ‘ mokrácia elleni uszításban. A „világ ura” 57. napja éhségsztrájkol Az indiai hatóságok hétfőn I tehenek levágásának megtil­Üj-Delhiben letartóztatták a tehenek védelmére alakult bi­zottság elnökét, Szvami Kar- patridzsit és 200 követőjét, mert megsértették a felvonu­lási tilalmat. Szvami Karpatridzsi vasár­nap bejelentette, hogy 12 na­pos böjtöt tart, követelve a tását. Kelet-Indiában, a puri szen- álybén 57. napja folytatja éh­ségsztrájkját a tehenek levá­gása elleni tiltakozásul Dzsa- jadguru Sankaracsarja hindu vallási vezető, akit híved »a világ urának« neveznek. (MTI) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom