Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-17 / 14. szám

Kedd, 1967. január 17, 3 SOMOGYI NÉPLAP ELSŐ AZ EMBER Egy munkavédelmi tanácskozás tapasztalatai a tanácskozáson igaz­gatók, főmérnökök, mezőgaz­dászok és munkásvédelmi meg­bízottak vitatták meg egy év baleseti statisztikáját. Az SZMT munkásvédelmi cso­portja, a MEDOSZ megyei bi­zottsága és az Állami Gazda­ságok Somogy megyei Igazga­tósága hívta össze az állami gazdaságok képviselőit A jelenlevők minden szám­adat, minden technikai vív­mány mögött az embert néz-; ték. A statisztikából és a je­lentésből világosan kitűnik, hogy a törődés, a lelkiismere­tes felkészülés és az ellenőrzés életeket menthet meg. Alapos szűrővizsgálatot! Szakemberek véleménye sze­rint néhány évvel ezelőtt or­szágosan minden gazdasági év­ben 7—8 milliárd forint érté­kű terméskiesést okoztak _ a növényi kártevők. Ezt az utób­bi két-három évben mintegy hárommilliárd forinttal sike­rült csökkenteni a szervezett növényvédelemmel. Országos statisztikai fölmérések bizo­nyítják, hogy a növényvéde­lemre fordított pénz bőven kamatozik. Minden, a növény- védelemre fordított 1 forint 2,9 —33 forint hasznot hoz. Me­gyénkben hat termelőszövetke­zetben végeztek gazdaságossá­gi számításokat. Eszerint az el­lenőrzött közös gazdaságiakban minden forint befektetés öt fo­rint hasznot hozott a károk megelőzése révén. Növényvédelem nélkül ma már elképzelhetetlen a gyü­mölcs, a szőlő és a burgonya termelése. Megyénk termelő­szövetkezeteiben is minden évben nagyobb területen vég­zik él a szervezett vegyszeres növényvédelmet 1965-ben pél­dául 165 000, 1966-ban pedig 220 000 holdon volt növényvé­delmi beavatkozás. Ez gyakor- latilag azt jelenti, hogy tavaly már a szántóterület minden második holdján alkalmazták a növényvédelem vegyszereit. Az állami gazdaságokban, és a termelőszövetkezetekben több száz embernek ad állan­dó munkát a növényvédelem. Sajnos — és ezt minden fel- I szólaló elmondta — az itt dol­gozó emberek többsége csak ideig-óráig tartja meg a mun­kásvédelmi előírásokat Csak akkor használják a védőfelsze­relést, ha éppen ellenőrzés van. Egyszerűen riem hajlandók tu­domásul venni, hogy ezzel sa­ját egészségüket teszik kocká­ra. A szakemberek egyöntetű ké­résére a tanácskozás határoza­tot hozott arra. hogy már az idei növényvédelmi munkák megkezdése előtt minden nö­vényvédelmi dolgozót orvosi vizsgára küldenek. A korábbi gyakorlattól eltérően a vizsgá­latok elvégzésére a KÖJÁLL-t kérik föl. Megoldásra váró gondok Sóik szó esett a tanácskozá­son arról, hogy a növényvédő szereltet szakszerűen kell fel­használni. Fülöp Mihály, a Növényvédő Állomás igazgató­ja mondta: — Nagyon fontos dolog a nö­vényegészségügy, de a vegy­szeres növényvédelem gyakor­lati alkalmazása során mindig az ember védelme a legfonto­sabb. Erről sohasem szabad egy percre sem elfeledkezni. A felszólalók gyakorlati pél dákkal bizonyították, hogy mi­lyen nehézségekbe ütközik a munkásvédelmi előírások kö­vetkezetes megtar tatusa. A permetezéshez előírt gazalarc, védőruha és kesztyű együttes használata olyan erőkifejtést igényel, hogy egész napon át használni úgyszólván fizikai képtelenség. A nyári nagy me­legben pedig egy-két óra után teljesen kifáradnak benne az emberek. Arra lenne szükség — mondták a felszólaló szakemberek —, hogy a lehe­tőséghez mérten minél előbb korszerűsítsék a védőfelszere­léseket. A tapasztalatok megvitatása után olyan javaslat született, hogy a jövőben minden gazda­ságban meg kell teremteni a növényvódelmd dolgozók 2, 4, 6 óránkénti váltásának lehetősé­gét. Ehhez természetesen a je­lenleginél lényegesen nagyobb létszámú szakmunkásgárdára van szükség. Az első lépés te­hát: újabb szakmunkások ki­képzése. Addig is a nyári idő­szakban lehetőleg éjszaka kell permetezni. A hűvösebb idő­ben könnyebb a védőfelszere­lések használata. Legfontosabb: a megelőzés örvendetes módon csökkeni a balesetek száma. 1961-ben öt, 1964-ben két, 1965-ben pedig egy halálos kimenetelű baleset volt. Tavaly halálos- kimenete­lű baleset nem történt. 1965- ben 285 baleset volt az állami gazdaságokban. A kiesett mun­kanapok száma csaknem meg­haladta a hatezerötszázat. T- valy 275 baleset történt, a ki­esett munkanapok száma: 6232. A legtöbb baleset a harmadik és negyedik negyedévben for­dult elő. A statisztika szerint a növénytermesztés a legveszé­lyesebb ezen a térén. Szép eredményeket ért el a munkásvédelemben a kutasi, a halatonboglári, a balatomújhe- lyi és a kaposvári állami gaz­daság. Sok probléma volt a múlt évben a lábodi, a bárdi­bükki és a daránypusztai gaz­daságban. A lábodi gazdaság­ban például hetvennégy bal­eset történt. A kiesett munka­napok száma 1561. A tanácskozás részvevői a múlt évi tapasztalatok figye­lembe vételével rámutattak: meg kell szüntetni a baleseti forrásokat, ösztönözni, segíteni kell a munkásvédelmi újítá­sok kidolgozását, bevezetését; ebben is jobban kell támasz­kodni a szocialista brigádokra és a munkásvédelmi őrségek­re. Az erkölcsi és anya>gi ösz­tönzés lehetőségeivel élve min­dent meg kell tenni a megelő­zés érdekében. Többet és job­ban, mint az elmúlt években. N. S. A bizonyítás »Örülök, hogy volt iskolám, j van a műszaki középkáderek- illetve nevelőim számára nem re, mint az a tény, hogy olyan közömbös az életbe való in­dulásom. Gyakorlati időm le­járta után valószínűleg alkal­mazotti állcmánycsoportba ke­rülök. Így lesz Időm a tanu­lásra. Levelező úton szeretném elvégezni a Műszaki Egyete­met.-« Ez a levél egy kérdőív kísé­retében érkezett a kaposvári Általános Gépipari Techni­kumba. Ádám Miklós, a levél írója most adott először hírt mágiáról. Az iskola kérdezte meg nappali tagozaton végzett- technikusait: hogyan alakult életük sora, merre vannak, mit csinálnak? Június óta senkivel sem történhetett semmi rendkívüli. Mégis érdemes végignézni a kérdőíveket, hiszen a június­ban végzett ötvenkét technikus sorsának alakulása egy kicsit tükörkép is. A két osztályba hetvenltet negyedikes járt. Hu­szonhármat közülük egyetem­re, felsőfokú 'technikumba vet­tek föl. Az ő sorsuk tehát a könyvek között zajlik tovább. Zökkenő nélkül jutottak a kö­zépiskolából a felsőfokú okta­tási intézményekbe. A többség azonban munká­ba állt. Az ő sorsuk érdeke­sebb, még akkor is, ha látszó­fiatalok is álláshoz — gyakran vezető álláshoz — jutottak, akik nem szerezték meg a ké­pesítést. De a sorsnak különös iróniája: akadt a képesítősök között olyan, aki nem talált a végzettségének megfelelő he­lyet. Pedig rá is szükség volt hiszen az intézet néhány nap alatt talált neki állást a Vas­es Fémipari Vállalatnál. Sőt azt kérték, küldjenek technikusakat Akkor mindenkinek volt helye. meg már Nem is akármilyen. Hét diáknak még a gyakornoki időt sem kellett letöltenie munkába lépése után azonnal technikusi beosztást kapott. Akad közöttük műhelytechno­lógus, csoportvezető, termelést irányító, meo-elienőr. Nagy ré­szük azonban fizikai munkát végez. Nem idegenkedtek ettől az iskolában sem, hiszen a to­vábbfejlődés szempontjából jó. Megismerik a munkát az em­bereket, növekszik az életta­pasztalatuk. Ma néhányan kö­zülük tizennyolc-húsz éves fejjel megállják a helyüket ki- sebb-nagyobb vezető beosztás­ban; azok, akik munkásként te refrénszerűen isméteilgétiffiB mindannyian: — Majd felküzdjük magun­kat Életkedv, tenniakarás csen­dül ki ezekből a mondatok­ból. De nemcsak a mondatok­ból, az iskolának írt levelekből is. Harasztia Ferenc, a hon­védségtől címezte levelét: -A bevonulásom előtt Lengyeltóti­ban, a gépjavító állomáson dolgoztam. Esztergályos val­lani a forgácsoló műhelyben. Technikus létemre szívesen csináltam a rám bízott mun­kát, s úgy gondolom, amíg ott dolgoztam, meg voltak velem elégedve ... Ahogy visszagon­dolok a technikusi évekre, bi­zony szorongással tölt el, és sóhajtok: De jó is lenne még egyszer diáknak lenni ... Mi, első végzős diákok alig vártuk már, hogy befejeződjön e su­'d, ne kelljen ide járni, de ami­kor elérkezett a búcsú pilla­nata, bizony mindegyikünk el­érteken yült.­Mert az élet mégis más. Ott nem lehet visszalépni. Küzdeni és állandóan bizonyítani keU. lag neon akozott gondot nekik ismerkednek az élettel, még- az elhelyezkedés. Mi sem bi- inkább megállják majd. Ha zonyítja jobban, hogy szükség | visszatérnék az iskolába, szin­Űjra a Corső Cukrászdáról A Somogy megyei Taná­csi Építőipari Vállalatnak január 9-én kellett volna megkezdenie a kaposvári Corso Cukrászda átalakí­tását. Most már lassan ki­felé megyünk a hónapból, de még semmi jel nem mutat arra, hogy a mun­kát meg akarják kezdeni. Az újabb kifogás: a Vas­ipari Vállalat a vasmunkák elvégzését csak az év vé­gére vállalta. Az illetékesek közbenjá­rására a Vasipari Vállalat az említett munkát már­cius végére elkészíti. Ér­deklődésünkre a Tanácsi Építőipari Vállalat igazga­tója szombaton a követke­zőket mondotta: Ha garan­ciát kapnak arra, hogy a vasipari munkák elkészül­nek, haladéktalanul meg­kezdik az átalakítást. Megvan tehát a megegye­zés. Most már csak az szükséges, hogy valameny- nyi fő- és alvállalkozó tel­jesítse szerződésben vál­lalt kötelezettségeit. Sz. L De vajon hogyan bdzomyítat- lak a júniusban végzett tech­nikusok? Az iskola különös fi­gyelemmel kíséri sorsukat, munkájukat, hiszen a nappali tagozaton először végzett nö­vendékekről van szó. A1 kérdő­ívek most azt mondják, meg­találták a helyüket Kormány Lajos igazgató mindehhez hoz­záteszi azt is, hogy remélik, meg is állják. S erre egy ki­csit biztosíték az a széles körű érdeklődés, amelyet a diáitok mutatták az életbe Induláskor. Akik egyetemre jelentkeztek, megálltak a helyüket a villa­mosmérnöki kar fölvételi bi­zottsága előtt is, pedig az is­kola csak gépészeket képzett 5 akik munkát vállaltak, azok is sok mindent csinálnak. Esztergályosok, lakatosak, he­gesztők Vannak a végzettek kö­zött. Munkások és műszakiak. Egy iskola diákjai az élet különbö­ző területein. Most bizonyíta­nak. Az iskola mellett tesznek hitet. Számukra ez az időszak a bizonyítás éve. Kercza Imre Jól jövedelmezett a dohány a háromfaj Űj Barázda Tsz- ben. Hetven holdon termeltek dohányt, s a tervezett hét­mázsás holdanként! átlagtermés helyett m olc mázsát ta­karítottak be, így több mint százezer forint többletbevé­telre tettek szert. Az idén hetvenöt holdon kívánnak dohányt termeszteni. Az első képen: Az asszonyok gon­dosan simítják, osztályozzák a dohányt. Németh Imre do­hánykertész ellenőrzi a kisi nított dohányleveleket. Egy hónap Lipcsében A címeres zászló Lipcséből rkezett a Siófoki Szolgálta­tó Ktsz-hez. Ennek a zászló­nak története van. A nyáron a Balaton-par- ton járt a Lipcsei Szövetke­zeti Kamara elnöke. A pihe- n 's mellett arra is szakított ■ időt, hogy ismerkedjen a magyar kollégák munkájával, gondjaival, örömeivel. így jutott el Futó Tiborhoz, a Szolgáltató Ktsz elnökéhez. Beszélgettek. Először akkor vetődött fel a gondolat, hogy nyelvtanulás szempontjából 'sokat jelentene mind a két ktsz-nek, ha időnként tapasz­talatcserére küldenék egy­máshoz munkatársaikat. Az elképzelést tett követte. A múlt év végén két női és két férfi fodrász útnak indult Lipcsébe. Egy hónapot töl­töttek az NDK-ban. Stadler Lajos, Formandi Károly, Horváth Aranka és Kovács Márta karácsony előtt érke­zett vissza Siófokra. Munká­jukról Magyarországon tömör a vélemény: — Szeretik, amit csinálnak. — S mit mondtak a német kollégák? Kovács Márta a legutóbbi jrszágos versenyen egyeni másodiK lett. A csapatver­senyben a harmadik helyet hozták el. Tőle kérek választ. — Egy hétig dolgoztunk ymár liftesében. Furcsa volt, mert nem értettük a nyelvet. Csak úgy tudtunk boldogul­ni, hogy segítettek a német kollégák ök kérdezték meg a vendégtől, hogy mit pa­rancsol, aztán elmondták ne­künk. Szakmabeliek jobban megértik egymást. Én mindig figyeltem a német kollégák és kolléganők arcát: vajon mit szólnak hozzá? Egy hé­tig kellett várni. Soha nem felejtem el, kontyot fésű tem. Amikor kész lettem vele, ezt mondták: -Mária, s Mit mondjam? Jólesett. Ta­lán soha nem fésülök annyi kontyot, mint Lipcsében. At­tól a naptól kezdve az ösz- szes kolléganőm, akinek hosz- szú volt a haja, velem fésül- tette a kontyot. A többiek meg figyelték ... Engem a kedvességük ragadja meg. Soha nem hagytak bennün­ket egy pillanatra sem egye­dül. Magyaráztak, kísértek a városban. — Mi volt új a szakember­nek a Német Demokratikus Köztársaságban? — A rend. A német fod­rászatokban — ahol én jár­tam — sokkal nagyobb volt a rend, mint nálunk. S na­gyon előzékenyek az embe­rek. A borravalót azonban nem ismerik... A német di­vat — úgy fest — körülbelül féléves késéssel követi a ma­gyart. Ott most jöttek divat­ba azok a frizurák, amelye­ket mi a tavasszal csináltunk. Ebből adódik az is, hogy mi azokat jobban tudtuk csinál­ni, mint a németek. Szívesen tanultak tölünk. Mi pedig szívesen tanultuk a nyelvü­ket. Amikor megérkeztem a lipcsei állomásra, vajmi ke­veset tudtam németül. Amíg vártunk, folyton a táblákat olvastam: Ausgang, Eingang, Ausgang, Eingang ... Mire eljöttem, már megértettem mindazt, amit a szakmában tudni kell. A német tanárom lepődött meg itthon a legjob­ban. Azt mondta: Márta, ma­ga rengeteget fejlődött ez alatt az egy hónap alatt. Kénytelen voltam. — Mi szeretnénk elérni — mondta a ktsz elnöke —, hogy a jövő nyárra legyenek olyan fodrászaink, akik meg tudják kérdezni a vendégtől: milyen frizurát parancsol, hogyan ér­zi magát nálunk, és ehhez hasonló dolgokat. Ha ezt el­érjük, akkor már nem volt hiábavaló ez’ az út. — S a kapcsolat? — Tovább akarjuk tartani. Az első siófoki fodrászokat nagy szeretettel fogadták Lipcsében, s mi örülünk en­nek. A nyári balatoni vendégek pedig annak örülnek majd, ha anyanyelvükön szólítják őket. &. X.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom