Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Yasámap, 19«7. január ML-N em jössz fel? Este jó tévé lesz... Andrea a fejét se fordította félém, csak úgy hümmögve kérdezte, hol lakom. Mondom neki, hogy hol. »■Szép környék« — mondta erre. Ebben a lakásban minden összejött. Szemben a csarnok, hajnalban rángatják az asztalokat, teherautók dübörögnek. A ház elótt a kocsma. A szomszédban egy csecsemő üvölt Andreát hetek óta a legképtelenebb szöveggel hívom. * Kell nekem. Nagyon jó lenne! Látom, ahogy kibújik a pulóveréből, nagy kontyában megakad a pulcsi nyaka. Ci- bálja, az orra komikusán kidudorodik a vékony anyagon, keze mókásan kalimpál. Bezárta magát. A két mellét látom. őrület Andrea sohasem hord melltartóit Megmondom őszintén, ilyenkor legszívesebben elrohannék itthonról. Mit csináljak itthon? Halgassam a részegek hangoskodását vagy egy csecsemő hisztériáját? Tegnap aztán feljött Minek részletezzem, hogy előtte ilyen meg ilyen izgatott voltam? Elrendeztem mindent a helyére, meg ilyenek. Szóval megérkezett Percek alaitt hetet-havat öeszehord- tam neki, nem is tudom elmondani. A lényeg az, hogy mindent akartam már csinálni, csak beszélgetni nem. »Hát igyunk! __« Ég Ittunk™ A ztán megint »Hát igyunk!—« És ittunk... Még a lélegzetemet is szabályoztam, amikor haját érintette az arcom. Mi az isten van ezzel a rohadt ággyal? Tolom a lábammal, legalább a fekhely volna kész! Andrea hátrahajtja a fejét, mint egy óriás fa, lassan ledől. Ebben a pillanatban, irtmtha a világon én volnék a legádázabb ellensége, felsikoltott a szomszéd hisztériás porontya. Beleüvöltött... Most mondjam et, hogy Andrea tágra kerekítette a szemét, és a szekrény félé pillogott? Felugrott! Valami föltámadt benne, talán a mindenhol leselkedő gyerek! — Hol van? Erről nem Is beszéltél! Valami teljes képtelenséget akartam válaszolni, erre a nem is tudom minek_ nevezzem kérdésre. — Most már megmondhatom, szívem, ha már úgyis rá■ jöttél, a konyhaszekrény alján szivarozik egy közepes méretű dobozban... Andrea dühösen legyintett Csodálatos válaszom nem elégítette ki. Erre elmondtam, hogy a szomszéd kölyke bőg, ment az mindig bőg.— — Érted?! — Értem, de minek kiabálsz? — Nem is tudom, hogy minek. Tényleg, minek? Ennék itt ma vége, ezt be kell látni, és kész. Andrea ezek után inkább énekel nekem kardalokat H amar elment Gon- Bekapcsoltam a magnót és dolom, teljesen dü- hallgattam a Baby Bugit Mi hős magára, hogy lehet veled, öcskös, csak nem • eljött, mert potyá- valami komoly? Eszembe jura adta fel a gokat tott Andrea. Kell a fenének, hangoztatott elvét a házasság olyan vastag a lába. Miéri előtti szerelemről. nem üvölt a kis haverom a A csecsemő bikaerős hang- szomszédban? Ez az átkozott ján bömbölt tovább. Mikor «end! Róttam az utcákat, aludhat ez a sakál? Ef ztosan megálltam a babakocsik előtt kivárja, amikor házon kívül Még véletlenül se bőgött egy vagyok. semVettem két füldugót. De mi- Kérdezem a házmestertől: lyen sokszor tévedünk! Hát ~ ^ja, mi van a nem rftbei? Eevszerűen tehe- szomszédom gyerekével? W» 5oÄ akk?k vit7ékSTnSéíi kórházba hallom, ha nem sír. Mintha wttekT Tüdőgyulladása van. az egész világ egy nagy gye- “ Josszusom! Ez veszélyes, reksfrásból állna Szép, csú- Ilyen kisgyereknél nagyon venya? Kövér, ráncos? Vala- . , . . . , ... hogy mégiscsak tudnom kelle- ™el^k . kórházban lehet? ne. hosvan néz ki' Nem mertem becsengetni, peKereplőt vrttem Most ülök ez vollla a l«™*- az ásvon és kenenelek Zene a rtbb- Bűnos vagyok. Tudom, rádfó a magnSTföveU^m a “ 1nem fog, de hányszor Baby Bugit, és kerepelek. Időn- átkozodtam Látom « keszeg ként a fedőket egymáshoz ve- apaszemrehanyo tekintetét: rém, a fene egye meg, ki bír- ^ost csend van, remélem, ja tovább? Majd meglátjuk, orfll- kedves szomszéd?« csecsemő úr, te huligán! Az apád nem fog röhögni rajtam. Trombitálok, fedőket rugdosok, fülemből kilóg a gumidugó madzaga meg minden. M egvan! Meglesem a Sárosát, és követem. Napokon át a sarkában voltam, falak mögé bújtam, méA szomszédban üvölt a gye- lyedésekbe lapultam. Valami relc vad elszántság vezérelt. Előre! Hova meneküljek? Próbálok Meg kell találnom! visszaemlékezni. Az enyém is Átment a Bakáts téren, és ilyen volt? Á, dehogy, az aztán tovább a Knézlts utcá- aludt éjjel-nappal. Egyszer a ba. Befordult egy kapun: szomszédból átdörömböltek. Schöpf—Merei koraszüiöttAkkor visszaordítottam, hogy kórház. Ez az! Elrohantam, ez nem rádió, ez baba. Ezt Vettem egy tábla Boci csokit nem lehet halkabbra csavarni. — Kérem, én a Sárosi gye- Két ököllel vertem a fa- refc felől érdeklődöm, lat Próbálja csak nekem mon- A fehér köpenyes nő végig- daiu, hogy ez nem rádió! nézett egy Ws füzetbe pillan- Majd én megmagyarázom ne- tóit kt mi a különbség... Szom- _ A Sárosi kisfiú jól van. jas vagy éhes, vagy mit tudom én, lehet hogy nem teszik tisztába. Hát szülők ezek? — És tessék mondani: sír? — Nem értem — Igen .., hogyan is... azt szeretném megkérdezni: sír? — Sír. — És tessék mondani: hanCsöngettek. Na ez is pont jókedvemben talál. Az ajtóban alacsony, kopaszodó, cér- gosan sír? naszál emberke. Fejét oldalra _ Hangosan. b illenti, mintha a nyaka még __ Mint egy rendes csecse- ezt a kis madárfejet is nehe- mő? zen tartaná. Pislog, kezét ki- •— Pontosan— Hé, hova ro- felé forgatja. Elnézést kér, a han? Kije maga a gyereknek? világ minden bűnét magára — A papája... vállalja, csak a kicsire ne ha- A papája már bent van ragud jak. Beteges, koraszülött mondta oktató hangon, Mondtam neki, hogy ugyan j—zuesáeon kaoott diákkal hogyan is gondolhatja, hogy ha2Ugsagon i5aP°tt dJÄKfal; épp egy gyerekre fogok hara- “ Olyat meg nem ^ hallott, gudni?! No de egy pillanatra hogy egy gyereknek két papá- se higgyen ilyet! Hát úgy ja van? .... nézek én ki?! Re&6s ktván Esküszöm, kutyául éreztem ------------------------------------------magam. Két párnával és paplannal a fejemen, aludtam. Éjfél körül fuldokolni kezdtem, fölébredtem, de azért ez az éjszaka is elmúlt Eliletörőd- tem a sorsomba, a kereplőt és a trombitát fölajánlottam a vállalati tombolának. ŐSZ FERENC: íKeoetséges kis alak (SZATÍRA) Tegnap reggel arra ébredtem, hogy végre újra süt a nap. Felhőtlen kék volt az ég, és e látványtól olyan hangulatot éreztem, melyet a lírai költők ihletnek neveznek. Csakhogy én nem vagyok költő, kisember vagyok, akiben ez a természeti szépség fölkeltette a vágyat, hogy ettől a naptól kezdve jobb, nemesebb, emelkedettebb, lelkű legyek. Megfogadtam magamnak, hogy többé nem hazudok. Soha, semmi pénzért, önző érdekeimért vagy egyszerűen sportból, netalán a tartalmatlan, felületes udvariasság kedvéért, őszinte leszek, tiszta és átlátszó. Az elhatározástól fellelkesültem, vidáman, fütyürészve indultam munkába. Lépteim ruganyosak voltak, éreztem, hogy az enyhe napsugár elégedetten és szeretettel simogatja arcomat. Ezt a kellemes, kissé önelégült hangulatot Topolyáné törte szét: — De jó, hogy találkozunk — harsogta túl a kanyarodó villamos kerekeinek sivítá- sát —, mi van magukkal? Miért nem jönnek mostanában hozzánk? Már éppen kezdeni akartam a szokásos mesét — a sok munka, a feleségem gyengélkedik —, amikor eszembe jutott a fogadalmam. — Nézze, Topolyáné, megmondom őszintén, hogy nem szeretünk magukhoz menni... i— De hát miért? — ájuldozott. — Mert unjuk magukat! — Hogy milyen eredetien jópofa viccei vannak! Mindig kitalál valami mulatságosat. — Tréfára vette a dolgot. — Bocsánat! Ez nem tréfa. Unjuk, mert maguk azért hívnak vendéget, hogy bemutassák háztartásuk legújabb szerzeményeit. Maguknál a vendég csak tükör, akinek ál- mélkodásán lemérik az utolsó fizetés óta vásárolt holmik értékét — mondtam, és csaknem megrészegültem az őszinteségemtől. Topolyáné sokáig kiabált utánam. Nem tántorodtam meg. Ezt kell tenni még akkor is, ha az őszinteség fájdalmas. Előbb- utóbb az emberek megértik, és talán követnek is. A hivatalban Micike, a főnök titkárnője perdült elém: — Sokat adok a véleményére! Nos, milyen vagyok? Hogy áll az új ruhám? — Nézze, Micike..-. Szóval... kezdtem, de a pillanatnyi megtorpanás után fogadalmamhoz híven folytattam: — Ez a ruha kifejezetten rossz. Magának jobb lenne, ha nem viselne ilyen kihívó holmikat. Amíg nem járt piros harisnyában, nem is volt feltűnő, hogy vastag és iksz a lába. Ez a ruha csak hangsúlyozza, hogy kicsi és kövér. Még folytattam volna, de Micike elrohant. Nemsokára Karcaginé hozta a hirt: a könyvelésben Micike elmesélte, hogy ki akartam vele kezdeni, és félreérthetetlen célzásokat tettem a csípőjére. Karcaginé izgatottan várta nyilatkozatomat. — Kedves Karcagi kartársnő, jobb lernte, ha a munkájával törődne. Egész nap intrikákat és pletykákat hord. Minkét azért fizetnek, hogy dolgozzunk... Karcaginé viszarohant a könyvelésbe. Könnyű szívvel ültem. íróasztalomhoz. Milyen jó, hogy az ember nem alakoskodik. Kellemes érzés. Délben hívatott a főnököm. Közölte, hogy súlyos panaszokat hall rólam. Nem dolgozom rendesen, zaklatom a kolléganőimet, sőt, állítólag félreérthetetlen politikai megnyilatkozásaim is vannak. Igazam tudatábam derűsen mosolyogtam rá: — Butaság. Én azt tanácsolom a főnök kartársnak, hogy információit ne Micikétől szerezze be._ Helyesebb lenne, ha időnként azzal is törődne, hogy mi történik a hivatalban. Láttam, hogy vörösödik, de folytattam: — Ami a munkát illeti, úgyis tudja, hogy maga helyett is dolgozunk, mert a főnök kartársat főleg a reprezentáció érdekli. Néztem az arcát. Eszembe jutott, hogy hányszor biztatott a merész, nyílt bírálatra. Nosza, itt van. — Maga azt hiszi, hogy aljas támadásokkal el tudja terelni a figyelmet piszkos kit üzelmeiről? Csakhogy engem nem téveszt meg. Láttam én már iyen fickókat sírni — mondta, és megmutatta az ajtót. Hazafelé menet találkoztam újságíró ismerősömmel. Az illetőt kiváló férfiúnak tartom. Evek óta figyelem harcát az igazságért Cikkei kíméletlenek, de őszinték. Ez az én emberem. Elmondtam neki önként vállalt missziómat. — Gratulálok... remek dolgot vállait... Majd írok magáról egy kis... valamit,. De most, ne haragudjon, dolgom van... — Természetesen megértem... Nem akarom feltartani.., az ön ideje... — mondtam meghatottam — Igen... — felelte, és elnézett a fejem fölött. — Ha netán látná a feleségemet, ne mondja, hogy találkozott velem. En ugyanis most vidéken vagyok... — kacsintott rám, és otthagyott. Éjjel nehezen aludtam el. Ebben annak te része volt, hogy este a feleségemmel egy kicsit összekoccantunk, amikor megmondtam neki, ő sem kislány máT.-n — Értelek, drágám... Tökéletesen értelek. .. Bent, a hivatalodban ugyebár bakfi* sok vannak... Éppen este találkoztam Kar- caginéval. Tájékoztatott, hogy milyen nevetséges kis alak vagy. Mit akarsz attól a Miéitől? Nem veszed észre, hogy kopaszodsz. ..? Ez az őszinteség mellbe vágott Döntöttem. Holnaptól újra a régi vagyok. Tudom, hogy nehéz lesz, de bízom abban, hogy következetes lódításaim eredményeként egyszer visszafogadnak a tisztességes emberek... •• t nap telt el, és ezalatt férfiasán visel- 1 I tem sorsomat A ha- todikon csend várt otthon. Agyba ugrottam. Olvastam néhány sort. Csend! Elaludtam, és reggel csönd fogadott amikor fölébred tem. Eleinte nem értettem, hogy mitől vagyok ideges. »No, tessék, most elhallgatott a gyerek. Meg vagyok elégedve?! Most nem bömböl... Na, jó, de akkor mit csinál? Alszik. De mindig?« Polner Zoltán: A MADARAK ASSZONYA Lenni kell valahol egy asszonyt ölnek, valami forró, nyárszerű izzásnak, ami folyton vonz, és szakadatlanul csapongani kényszerít madarakat, míg tündökölnek. Am előlem, mintha lombok keserű zöldje és a csillaggerincű szél rejtené el arcát, hogy kivérző tavaszok csendjével titokká avathassa magát mindörökre. Lenni kell valahol egy asszonyi ölnek — 0, ti szüntelenül visszatérő madarak az égen és az esőkórusú ég alatt, csak ti tudtok róla bizonyságul többet, mert bársony combját tüzes bozótok takarják, és szemöldöke, mint csattanó fényostor, olykor lángba borít, és szívemen horzsol meg, amint rám sújtja teremtő hatalmát. RITZ-BRQTHERS A PORONDON A Ritz-Brothers vagy ma- hosszú, vékony, illetve karika- de a hozzá komponált zenét Ezután következett a tánc: gyarabbul a Ritz fivérek fúr- lábaik jól érvényesüljenek, sehogy sem tudta eredeti hű- skótszoknya, vékony lábak csa mesterséget folytatnak. Színhely: egy szálloda hallja, séggel visszaadni. Egyénisége (egy pár karikaláb közöttük), Artisták. Azaz a levegő ar- Lord Winchester a szám előtt (értsd: botfüle) valamilyen térdrugózás, mellső fekvőtá- tistái, merthogy a szavakkal elbújik egy asztal alá, de a módon állandóan arra ösztö- masz, spiccelés, aztán magasba szemfényvesztő ügyességgel publikum nem láthatja ót, nözte, hogy a lekottázott han- lendülnek a lábak, ahogy dobálóznak a levegőben, mert az asztalterítő eltakarja, gokat vagy kevésnek, vagy Touluse-Latrec idejében a Szinte egymás szájából kap- Lord Lanchester és lord soknak találja. Ennek követ- Moulen lányai csinálták. Ve- kodják a szavakat, tökéletes Worchester zenére bemasíro- keztében vagy néhánnyal töb- zető táncosként lord Worches- precizitással és maximális se- zik. Lord Lanchestemek, mi- bet, vagy néhánnyal keveseb- tér, aki éppúgy, mint az ének- gítőkészséggeL Az utolsó pil- után elcsöndesedett a nagy- bet énekelt ezekből a hangok- ben, most is egy-két mozdu- lanatban, amikor már kínos érdemű és kedves publikum, bál, és nem is pontosan azo- tattal többet vagy kevesebbet szünetet élvez a kedves és a szerint, az elmés és eredeti kon a helyeken, ahová ereket csináft a szükségesnél és a nagyérdemű publikum, hár- szöveg szerint, melyet vala- valahol valaki leírta. Külön- ’ , . triójuk közül valamelyik el- hol valaki kitalált és leírt, ben jól énekelt, a kedves pub- aáak kettő utánozta. A ked- kapja a levegőbe feldobott meg kellett volna kérdeznie a likum is nyugtázta egy-agy vés publikum, mint annyiszor, szót, csűri-csavarja, megrágja, másik lordtól, hogy nem lát- harsány nevetéssel. A másak most is jóízűen kacagott. A átgondolja (ez rendkívül meg— ta—e a harmadik lordot. A kér— kettő nemi kétellyel ugyan, i^gmiester kedvesen biccentett, terhelő egyébként!), majd dés eredetileg így hangzik: mintha fontolgatná a kiejtett ugyanazt más hangsúllyal és »Hol lehet lord Winchester?« szavakat, de végül is követte a KouegaK a pororm, ’ játszi könnyedséggel ejti ki a Ehelyett a kérdés lord Lánc- őt Lord Worchester hol töb- mögött kedvesen, elegedetten, szájából. Produkciójuk titka hester szájából így hangzott: bet, hol kevesebbet nagyjá- irigység nélkül nyugtázták a az, ahogy a szavakat kiejtik. »Hol lehet lord Lanchester... ból azonban annyit énekelt, jjjjert Többek között ezért is ők a izé... lord Worchester... (ez amennyit a zenekar játszott; ' Ritz-Brothersék. a vele szemben álló lord volt) lord Winchester időnként és Csinálták Ritz-Brothersek az A fivérek közül az első ... akarom mondani lord váratlanul kiengedte a hang- est folyamán meg számtalan, hosszú, sovány, vékony lábú; Winchester?« Az elmés és ere- ját jelezve, hogy tekintélyes gondolkodásmentes, ^ vidám a második hosszú, sovány, vé- deti szöveg szerint a lord hanganyaggal rendelkezik, percet, de tálán ebből az első, komy lábú; a harmadik ala- Winchester névre az asztal (Bár nem éppen megfelelő néhány perces szereplésükből csony, nem kövér, de karika- alatt kuksoló harmadiknak helyen és időben tette ezt, is kiderül, miért ok a híres lábú. Az egyik dadog, a má- elő kellett volna bújnia, de viszont a karmester mindany- Ritz fiverek, es miért szuk- sik raccsol, a harmadik affek- oly sok név hangzott él, hogy nyiszor kedvesen biccentett, segeltetik mindannyiszor feltál. A szavakat, amelyeket csak szünet után gondolt arra, és megköszönte. Áldott szívű léptetni okét, ha a kedves eredetileg valahol valaki ki- mégis elő kell jönnie, mert és vasidegzetű ember.) Lord publikum a porond ele ülve talált és leírt (az emberek a kedves publikum nevet Lanchester ezzel szemben szeretne az arra a napra útpénzért nem mindig a leg- ugyan, de a későbbi nevetés- időnként tátogott jelezve, hogy utemzett nevetesadagjat hi- igényesebb szavakat találják adagot is biztosítani kell. — énekel. A nagy pillanat az ánytalanul, gomdolkodasmente- ki és írják le) a Ritz fivérek Itt vagyok! — kiáltott lord volt, amikor lord Lanchester sen megkapni. Vagy na a p<>- olvan bájjal és együgyű derű- Winchester, és előbújt. (A ne- tátogott, lord Winchester ép- fond bizonyos magasabb szervei ejtették ki azon az émlé- vetés felcsattant) Néhány pen nem prezentálta hang- vei — természetesen kényszerű kezetes estén, mikor megnéz- kedves, dadogó, raccsoló és anyagát, és lord Worchester szükségből — nemi anj'agi hettem őket a porondon, hogy affektáló mondat után, mi- néhány hanggal megtoldta a haszonra szeretnének sze feltétlenül be kell számolnom közben a szavakat zsonglőr- zenekar által játszott meló- tenni ebben az esetben is az élményről. ként dobták egymás felé, diát A kedves publikum mo- Rite fivérekre van szükség. A Nevük- Lord Lanchester, táncoltak és énekeltek. De solygott, és gondolkodás nél- kedves publikum napi n v Lord Winchester és Lord hogyan? Egyikük tudta azt a kül — ez néha a legfontosabb! tesada^aért szivesen fizet Worchester. Ruhájuk: lengő, bizonyos eredeti, a valahol — áldozott az arra a napra Sót, gondolkodás nei t ... lobogó skótszoknya, hogy valaki által kitalált szöveget, rendelt nevetésadagjának. Gyorffy László
