Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-13 / 11. szám

Péntek, 1961. január 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP szenzációk nélkül A falu utolsó háza szomszédos a temetőved. Az országút ép­pen a bejárattal szemben ka­nyarodik el. Azon túl már nyíl­egyenes. Az utait mindkét ol­dalon nyárfasor szegélyezi. Itt kezdődik a druzsiinai határrész. Itt láttam életemben először asszony kanászit. Melegen fel­öltözve, vállán ostorral balla­gott a falka után. Egyetlen korcs kutya segített neki. Megpróbáltam beszélgetést kezdeni vele. A faluról kér­deztem, hogy mi újság, miről diskurálnak mostanában leg­többet az emberek. Ezt a fele­letet kaptam: — A nyugdíj dolga. Ezen morfondíroz mindenki. Ron­gyosra olvassák azt az újságot, amiben benne volt... Az utolsó ház előtt egy pöt­tömnyi kis' legény áll az út szélén. Csillogó szemmel nézi az autót, még köszönni is el­felejt a nagy ámulásban. — Szeretnél beülni? Először csak bólint, aztán szóval is felel. — Persze. — Hát akikor gyere. Töpreng, ráncolja a hom­lokát, majd így felel: — Még nem lehet. Meg akarom várni Julis nénit — Hol van Julis néni? — Ott ni! — mutat a fal­ka felé. — Az a Julis néni. — Miért akarod megvárni? — Hát csak ... Azt mond­ta reggel, hogy vihetem az ostort Hogy máma én vihe­tem ... Megismétlem az ajánlatot. •— Gyere. Az ostort holnap Is viheted. Ha megmondod a neved, élviszünk a kanya­rig. — Megmondhatom. Bergo- vácz Lacika a nevem — fe­lel. de nem mozdul. Ahogy hozzánk ér a fa lka, a kis legény Julis nénihez szalad, kézzel-lábbal magya­ráz, majd visszaszalad. — Akkor mehetünk. Utá­nuk ... A kanyarig lépésben me­gyünk a falka után. Ott az­tán kiderül, hogy tulajdon­képpen a kisfiú csinált jó üzletet. Életében először au­tózott, és azért az ostorról se kellett lemondania. Mert nem sofőr, hanem kanász akar lenni. ütött-kopott A falu A tanácsháza sarki épü­let. Az el­ső irodában három embert ta­lálok. Gelencsér József vb- titkár a múlt évi költségve­tés összesítésén dolgozik. De­res hajú, fekete ember. Mély udvara van a szemének. Régi ember itt. Évtizedek óta ta­núja jónak és rossznak. Ve­le szemben ül Pankász Fe­renc. A községi kutak tisz­tításának számláit egyezteti. Az ablak alatti asztalnál dol­gozik Bíró József. Régi tér­képek. színes birtokvázlatok vannak előtte A térképeket még az Osztrák-Mrgyar Mo­narchia hadmérnökei készí­tették. Rajtuk a dátum: 1865. augusztus 20. Meghök­kentően érdekes, hogy a tu­lajdonviszonyok változását milyen nehezen követi az ad­minisztráció. Ha eladás vagy vásárlás van, ma is ezeket a több mint százéves okmá­nyokat kell elővenni. Ezek a hitelt érdemlő bizonyítékok. — Hogy mi történt ma? — kérdez vissza a titkár. — Semmi olyan, ami szenzá­ció . .: Lapozni kezdi a papírjait, és elgondolkodva sorolja: — Az első ügyfél özv. Pá- pics Imréné volt. Az ingye­nes gyógyszerellátásra jogo­sító igazolványát kellett meg­újítani. Később Krizsanics Imréné, a nőtanács titkára keresett. Vele a járási nőta­nács tanfolyamáról beszél­gettünk. Azután a költségve­tés összesítésén dolgoztam. Még javában számoltam, amikor Torma Györgyné ko­pogott. Elmondta, hogy be­dolgozó akar lenni a szö­vőüzemben. Azt kérte, mond­jam el, hol és mikor jelent­kezhet. Megmondtam neki mindent, amit tudnia kell Mire vele is végeztem, jött a postás, meghozta a levele két. Egyetlen közérdekű le­vél érkezett. A horgászokat Kell értesíteni, hogy adják le határvízi engedélyüket. Más nem volt. Tél van, Ilyen­kor nincs semmi érdekes ... Hallgatunk. Amíg a titkár töpreng, Bíró József edém teszi az egyik színes birtok­vázlatot. — Ha csak ez nem? A birtokvázlaton négy név van. A tinta itt-ott már meg­fakult, de azért még olvas ható az írás. »Hitelesítették: Glávics József községi bíró, Pintér Márton és Rácz János esküdtek és Szabó Sándor hatósági kiküldött.« A neve­ket és a szöveget a hatósági kiküldött írta. A községi bí­ró és az esküdtek egy-egy X-szel hitelesítették a fontos okmányt. száz évvel ezelőtti bírójának fia: Glá­vics József het- v enéves parasztember. Egy háztartásban él leánya csa­ládjával a Petőfi utca 14 szám alatt. Glávics József a termelőszövetkezet nappali őre. Most éppen szolgálatban van. Veje: Belovárecz Gyu­la, a szövetkezet darálósa. Házuk teljesen a falu szélén van. Az udvar végéből a szomszédos országba látni. A lakásban Glávics József leánya, veje és két unokája tartózkodik. Mindkét unoka mokány, piros arcú legény­ke. Megkérdezem, hogy me­lyikük tud írni. A zöld ka­lapos jelentkezik. Én. Mindent le tudok írni — A nevedet is? — Azt is. Tessék csak nézni. Szép kereik betűkkel veti papírra: Belovárecz Gyula harmadik osztályos tanuló. A birtokvázlaton megsár­gult x-ről senki sem tud a családban. Visszafelé együtt jövünk ifj. Belovárecz Gyulával. Kék kötésű füzeteket hoz a hóna alatt. Szolfézsórára igyekszik. Zongorázni tanul. sokan A szövetkezet irodájában is vannak. _____________ Gorján Ist­'c an főkönyvelőn kívül az ad­minisztrátorok és a Nemzeti Bank képviselői is ebben a szobában tárgyalnak. A ban­kosok a talajjavítás ügyét jöttek tisztázni. Gorján Ist­ván főkönyvelő a szövetkezet megalakulásától, 1959. decem­ber 3-tól dolgozik ebben a szobában. — Tessék elhinni, hogy semmi különös dolog nem történt. A megyétől és a banktól kerestek bennünket. A tárgyalások szüneteiben a leltár kiértékelésén dolgoz­tam. — Más nem történt? — Semmi az ég adta vilá­gon ... Az ajtó melletti asztalnál ülő adminisztrátor közbeszól: — Az elmondottakon kí­vül még három ember járt itt. De hát tegnap is voltak itt ilyen ügyben. Úgyhogy... — Milyen ügyben? — A belépés végett. Tagok akarnak lenni. — Kik azok? Előszedik a belépési nyilat­kozatokat, és azokról sorol­ják a neveket: — Először is Csordás Gyurka és Luter Feri. Mind a ketten huszonnégy évesek. A fűrészüzemből jöttek ha­za. Aztán itt van Sülé Ist­vánná, Glávics Jánosné és Győri Istvánná papírja, ök is most írták alá. Az aláírás időpontja: 1967. január 5. A naptár szerint csütörtöki nap. Volt idő, ami­kor vihar előzött meg min­den ilyen aláírást. Az ész küzdelme az indulattal. És most? — Ide jöttek, kérték a pa­pírt, és aláírtak... három ember be­szélget. Sülé Ist­vánná a konyhá­nek, bor kerül az asztalra, és megindul a beszélgetés. Elsőként Süléné apósa, a nyolcvanegy éves Sülé Adám szólal meg: kucsmás, szikár arcú ember. — Nekem ma nem volt ko­moly munkám így telente többet vagyok a kályha mel­lett, mint az udvaron. Ami­kor már beleuntam a me­legbe, kimentem az udvarra, és megnéztem az aprójószá­got. Most is onnét jövök... Hallgassa meff a fiamat is. Az többet tud mondani, mert egész nap dolgozott. Sülé István fáradtan ül a kisszéken. Szűkre szabja mon­datait: — Ezen a napon Janiéból hordtuk a kukoricát, öten ra­kodtunk, és négyszer fordul­tunk. Minden fordulóval ki­lencven zsákot hoztunk el. Kemény munka volt. Elfárad­tam. Érzem a vállárnál Nap­közben arról beszélgettünk, hogy most már jó lenne előbbre jutni. Nálunk ugyan­is három esztendeje mindig 45 forint az egység értéke. A család egyetlen gyereke a 16 éves Annuska. Édesap­ja mellett ül. A múlt nyá­ron és őszön már napokat töltött a mezőn. Szeret ka­pálni. — Én édesanyámnak segí­tettem. Idehaza voltam egész nap. Mindenben segítettem édesanyámnak... Sülé Istvánné bort tölt a poharakba. Az első poharat az urának, a másodikat az apósának nyújtía. — Én is a dolgomat tettem egész nap. A kislányommal meg az apósommal beszél­gettünk. Napközben arra gondoltam, hogy estére biz­tosan megfájdul az uram válla. Rakodás közben min­dig a válla szokott megfáj­dulni ... Fát tesz a tűzre, és újra tölt a poharakba. — Más nem történt ezen a napon? — Nem. semmi — mondja Sülé István. — Ami volt, azt Imondtuk... — Nem felejtettek ki sem­mit? Egymásra néznek, aztán Süléné szólal meg: — Igaza van. Valamit tény­leg kifelejtettünk. Azt, hogy voltam az irodán, és aláír­tam ... A többiek nem szólnak. Sülé Ádám koccintásra eme­li poharát. Ivás Után a keze fejével törli meg a száját. A hosszú csönd után ő szó­lal meg. Kérdez. — Mondja csak, maga mit tud erről a nyugdíjdologról? Hogyan is leszünk? ... Németh Sándor MINDENNAP SZÜRET A kinti hideg után kelle­mes a pince langymeleg leve­gője. Amikor leérünk a gu- rítón, kísérőnk udvariasan fi­gyelmeztet bennünket, hogy tartsuk meg az előírásokat. A fertőtlenítés mindenki szá­mára kötelező. A látvány lenyűgöző és szin­te hihetetlen. Kint méteres hó van, tobzódik a tél. Itt lent, pár méterrel a föld alatt, úgy tetszik, tavasz van. A hosszú, fekete ágyúsokban ezer és ezer gomba fehérük. — Hat hónappal ezelőtt még mi sem hittük, hogy így lesz — mondja Czár István, a fonyódi Magyar Tenger Tsz gomibatenyészetének vezetője. — Nem bizony — teszi hoz­zá az elnök. — Az ötletet tu­lajdonképpen importáltuk. A múlt év szeptemberében i döntöttek úgy, hogy az üre­sen áüó pincében gombate­nyészetet létesítenek. Az anyagi hasznon túl elsősorban az idősebb emberek foglalkoz­tatását tartották szem előtt. A tervből valóság lett. Czár István hatvankét éves korá­ban kitanulta a gombatenyész­tés titkait. Csaba Anna Mária mezőgazdasági technikus gya­kornokkal együtt olyan rendet tettek a pincében, hogy rá sem lehetett ismerni. És néhány hét óta minden­nap szüretelnek. — Kezdetben magunk érté­kesítettük a termést. Most ál­lapodtunk meg a földműves- szövetkezettel, hogy ezentúl ők veszik át tőlünk. Nem tud­nánk annyit termelni, ami el ne fogyna. Ebben az évben nyolc-tíz mázsa termésre számítanak. VálasztápolgÁc a faun Mivel fiam elmúlt 18 éves, így elma­gyarázom neki az új választójogi törvényt. — Jó, jó — szakít­ja félbe előadáso­mat ez a tiszteletlen büdös kölyök, aka­rom mondani derék ifjú államnolgár. — Azt mondd meg in­kább, igaz-e, hogy én is javasolhatok jelöltet. — Hát persze — válaszoltam mit sem sejtve. — Akit akarok? — Igen. — A Beatleseket is? — csillan fel a szeme. Még magabiztos vagyok. —■ Nem, csak ma­gyar állampolgárt le­het jelölni. — Akkor a Szöré­nyi Leventét. Tudod, akinek fáj, fáj, fáj... Segítség! Mint egy kisdiák, az újságból próbálok puskázni, no de attól sem le­szek okosabb. — Fiacskám — for­dulok felé. — Hát ha annak a Szörényi hogyishívjáknak úgy fáj, fáj, fáj, akkor biztosan beteg, tehát felelőtlenség lenne tőled őt javasolni. Fiacskám azonban nem nyugszik. — De azt mondd meg . •. Ez aztán a szeren­cse: csöngetnek. 0 megy ki ajtót nyit­ni, óriási zaj, egy sereg kölyök, a fiam barátai tódulnak be a szobába. Szent ég! Ezek is mind válasz­tópolgárok* Ahogy végre bele­fekszem a családi ágyba, hallom, hogy mellettem piheg egy másik derék magyar választópolgár, a fe­leségem. — Mondd csak — kérdezi —, hogy is lesz azzal az új . .. Te is, lányom, Bru­tus! No, mindegy. Elmagyarázom. — Tudom, ezt tu­dom — mondja hit­vesem —, de ... ö a fodrászát akar­ja jelölni. A Jencit. Egy kicsit idegesen aludhattam el, mert meglehetősen furcsa álmom volt. Egy vi­haros jelölő gyűlésen vettem részt, melyen a választók engem jelöltek képviselő­nek. Es akkor..• Hű, de megizzad­tam — töröltem iz­zadó homlokom, ahogy fölébredtem. Nyomban belefog­tam a következő le­vél megírásába: »Kedves elvtársak! Én nem tudok se gi­tározni, se tupírozni. Mielőtt jelölnének, gondolják meg, nép­szerű lehet-e manap­ság egy ilyen tanu­latlan ember!-« B. B. I. Eszéki vendégek a cukorgyárban Kaposvárra látogatott a* eszéki cukor- és csokoládé­kombinát vezérigazgatója, mű­szaki és kereskedelmi igazga­tója. A jugoszláv vendégek most viszonozták a kaposvá­riak novemberi látogatását. Két napot töltöttek Kaposvá­ron, megtekintették a cukor­gyárat, kicserélték tapaszta­lataikat a vendéglátó vezetők­kel. Somogybói a fővárosiba utaztak az eszéki szakembe­rek, ott a Magyar Cukoripari Országos Vállalat vezetőivel tanácskoztak. A jövőben még szorosabbra fűzi a kapcsolatot az eszéki és a kaposvári gyár. Mind több munkás jut el Somogybói Jugoszláviába, illetve onnan Magyarországra. A mostani lá­togatáson a vendégek és a vendéglátók érdekes megálla­podást kötöttek: megszervezik a kölcsönös üdültetést. Az eszékiek a cukorgyár bala- tonboglári üdülőjében pihen­hetnek, a kaposváriak pedig az adriai tengerparton élvez­hetik a nyarat. Süléék udvarán oan sürög-forog. Vacsorát ké­szít. A férfiak is körénk ül­A téli hónapokban javítsa meg motor- kerékpárját! A következő, most érkezett alkatrészeket ajánljuk: 250 ecm Pannónia motorkerékpárhoz, Danuvia 125 ecm motorkerékpárhoz Pannónia motorhoz lámpafej kilométer­órával Danuvia motorkerék­párhoz sárvédő, váz kipuffogó, dob (5623) Még több jövedelme lesz, ha toliértékesítési és libahizlalási szerződést köt a FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETTEL! Kedvező föltételek, magas átvételi ár, előleg. (5580) FELHÍVJUK FUVAROZTATÓINK FIGYELMÉT, hogy a megye területén korlátlan mennyiségben vállalunk tömegáru-fuvarozást GÉPI FELRAKÁSSAL és billentéssel történő lerakassál, valamint egyéb fuva­rozást és daruzást. Megrendeléseket felveszünk az alábbi helyeken: Kaposvári főnökség Telefon 14-172 Siófoki főnökség n 100 Tabi kirendeltség n 26 Marcali főnökség 99 74 Balatonboglári kirendeltség 99 34 Nagyatádi főnökség 99 117 Csurgói kirendeltség 99 10 Barcsi kirendeltség 99 46 13. sz. Autóközlekedési Vállalat (4411) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom