Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-07 / 6. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1967. január 7, A DAGESZTÁNI NŐK A Dagesztá- ni Autonom Köztársaság fővárosában, Mahacskalá- ban megtartot­ták a hegyla­kó leányok kongresszusát. Figyelemre­méltó jelenség, hogy a leá­nyok már ötöd- . ízben gyűltek . össze kong­resszusra, hogy a gazdaság, a politika és á - kultúra kér­déseiről vitat­kozzanak. Dagesztán ugyanis né­hány évtized­del ezelőtt Oroszország egyik isten há­ta ^dött fek-mmmelíw ___, ____ v o és legel- paj,u Hadzsije az orosz nyelv tanárnője maradottabb Cuoahar hegyi .a középiskolájában. határvidéke­/ ' volt. Ezzel járt a lakosság írástudatlansága, az előítéle­tek uralma és a nők teljes jogfosztottsága. A félszázados szovjethatalom teljesen átala­kította ezt a hegyes orszá­got. I Néhány számadat is kel­lőképpen megmutatja, hogy a hegyek között lakó lányok milyen szerepet játszanak a köztársaság jelenlegi életé­ben. A múlt évben 6500 riő vett részt az ország legfőbb, választott szerveinek mun­kájában a Szovjetunió, az OSZSZSZK és Dagesztán Legfelsőbb Tanácsának kül­dötteként. A köztársaság ipa­rában több mint 45 száza­lék, a mezőgazdasági terme­lésben 55 százalék, a lakos­ság kisipari ellátó szolgálatá­ban 80 százalék a dolgozó nők árányszáma. Még jelen­tősebbek a kulturális élet változásai. A főiskolát és kö­zépfokú szakiskolát végzett nők száma 20 500. Dagesztám- ban az egészségügyi dolgozók 80 százaléka nő. A mostani ötéves terv időszakában mintegy 7000 leány szerez egyetemi vagy főiskolai vég­zettséget. Eltemették Borisz Krajgert Pénteken délután Ljublja­nában nagy részvétellel te­mették el Borisz Krajgert, a JKSZ Központi Bizottsága elnökének tagját, a szövetségi kormány elnökhelyettesét és fiát. Mint ismeretes, Borisz Krajger és fia szerdán haj­nalban Szremszka Mitrovica közelében autószerencsétlen­ség következtében vesztette életét. A tragikusan elhunyt Borisz Krajgert és fiát a ljubljanaiak óriási tömege kí­sérte utolsó útjára. (MTI) Új szóvivő a Pentagonban Johnson elnök csütörtökön bejelentette, hogy »mély saj­nálattal« elfogadta Arthur Sylvester, a Pentagon tájékoz­tatási szolgálata vezetőjének lemondását. A hatvanöt éves Sylvester 1961 óta állt a had­ügyminisztérium szolgálatá­ban. Az utóbbi hónapokban az amerikai sajtó élesen bírálta tájékoztatási politikája miatt. Johnson közölte, hogy Sylves­ter helyére Phil G. Goulding hadügyi államtitkár-helyettest ’evezte ki. (MTI) Sztrájk Párizsban Párizsban második napja tart a postai dolgozók sztrájk­ja. Hasonlóképpen sztrájkba 'épett a francia rádió és te­levízió dolgozóinak egy része. A nyomdászok sztrájkja miatt második napja nem jelenik meg a Párisién Libéré. ELTEMETTEK KHIDERT Nyomoznak a gyilkosok után A marokkói Casablancában pénteken sok ezer algériai és számos marokkói jelenlétében eltemették Mohammed Khi- dert, a Madridban meggyil­kolt algériai ellenzéki poli­tikust. Az FLN egykori főtitkárát utolsó útjára elkísérték: Ait Ahmed és Mohammed Budiaf, az algériai ellenzék ismert egyéniségei, valamint Oufkir tábornok, marokkói belügy­miniszter, Ahmed Taibi Ben­ti ima, a marokkói régenstanács elnöke és a marokkói ellen­zék képviselői is. A marokkói és algériai zász­lóval letakart koporsót gyász­lyen helyezték örök nyuga­lomra. Madridban pénteken a rend­őrség megkezdte Kovack 34 éves jugoszláv állampolgár ki­hallgatását, akit azzal gyanú­sítanak; hogy tevékeny szere­pet játszott Khider meggyil­kolásának előkészítésében és végrehajtásában. Egy madridi AFP-hír sze­rint megállapították, hogy az a kilenc milliméteres pisztoly, amelyet Khider háza mögött egy építkezés területén talál­tak meg, az. egyik merénylő által használt fegyver volt. Ebből a pisztolyból lőtték ki azokat a golyókat, amelyek Khider halálát okozták. A rendőrség közlése szerint a A La Suisse című svájci lap közlése szerint Antoine Haf­ner, Mohammed Khider genfi ügyvédje kijelentette, hogy azt az összeget, amelyet Khi­der 1962-ben különböző sváj­ci bankokban elhelyezett, az algériai ellenzék részben már felhasználta, de jelentős ösz- szeg van még mindig a szó­ban forgó bankokban. Az ügy­véd hozzátette, Khider bizo­nyára megtette a szükséges in­tézkedéseket ahhoz, hogy az 5 halála után az FLN kincse továbbra is az algériai ellen­zék céljait szolgálja és nem az algériai kormányét. Az ügyvédi titoktartásra va­ló . hivatkozással Hafner to­vábbi részleteket nem volt hajlandó közölni. (MTI) A TRUD CIKKE A kínai munkások helyzete A szovjet szakszervezetek központi lapjának, a Trudnak pénteki számában Fjodor Vla- gyimirov tollából cikk jelent meg a kínai munkásság hely­zetéről. A »nagy ugrás« következ­ményeként Kínában esett az életszínvonal. Sok kategóriá­ban a munkások keresete nem haladja meg a 40 jüant (egy kiló növényolaj 2 jüan­ba, egy pár cipő 15—30 jüan­ba, egy karóra GO—120 jüan­ba kerül). Nem az a megle­pő — folytatódik a Trud cikke —, hogy rosszul él Kí­na népe. Ne feledjük el, hogy a régi Kínában a tömegek helyzete még nehezebb volt." Az az elképesztő mindenek­előtt, hogy Mao Ca-tung és csoportja szándékosan a dol­gozók életszínvonalának csök­kentésére irányuló politikai vonalat indítványoz. Kínában most az anyagi helyzet javítására való min­den törekvést »burzsoá elfa­julásnak« minősítenek. Mind­ez kitűnően tükröződik Mao Ce-tungnak abban az elgon­dolásában, hogy minimális állami költséggel olyan válla­lattípusokat hozzanak létre, amelyekben a munkások Ipar­cikkeket gyártanak és ugyan­akkor ellátják magukat a legszükségesebb élelmiszerek­kel és lakással is. Az ilyen vállalatoknál a munkások keresete fele vagy harmada lesz a korszerű ipari üze­meknél kapott fizetésnek. Mao Ce-tung és környezete máris kiadta a jelszót: »A hadsereg mintájára kell meg­szervezni a társadalom éle­tét«. A cikk írója kimutatja, tarthatatlan a kínai propa­gandának az az állítása, amely szerint a »kultúrforra- dalom« a burzsoázia ellen irányul. Kínában jelenleg mintegy 1,2 millió kapitalista jelentős összegeket kap az államtól a tőlük elvett tőké­ért. A kínai kormány rende­leté értelmében 1962-ig be kellett volna fejezni a bur­zsoáziának járó kártérítések fizetését.: Most ismeretessé vált, hogy a kínai burzsoázia újabb tíz éven át kapja eze­ket az összegeket, jóllehet 1964-ben megkapta már a teljes kártérítést az államo­sított tőkéért. A burzsoázia sok képviselő­ié tagja a választott állam- hatalmi szerveknek, vagy a vállalatok élén áll. A cikk szól Liu Ne-ji sanghaji kapi­talistáról, aki saját volt "vá­rának az igazgatója. Havi 250 jüan fizetést kan és eh­hez évi 450 000 jüan kártérí­tést kap »tőkebefektetései­ért«. A kapitalistának saját gépkocsija, háza van. Kije­lentette, a sanghaji vállala­tokat nem a munkásság és nem a Kínai KP vezeti, ha- lem a volt tulajdonosok. Mindez fényt vet arra — írja befejezésül Vlagyimirov —, miért fordul szembe a munkásosztály az úgynevezett kultúrforradalom módszereivel ’s formáival. Támadás az Cj-Kína vezetői ellen A kínai főváros több kerü- .stében, »vörösgárdista« közle­mények jelentek meg, amelyek az Üj-Kína hírügynökség ve­zetőit bírálják. A hírügynök­ségen belül megalakították a >forradalmi lázadók ezredét«, amelynek feladata, hogy »nagy lázadást« szervezzen a hír- ügynökségben, és bírálja egyes ,'elenlegi vezetőit. A »vörösgárdisták« lapja egyúttal javasolta, .létesítsenek egy kínai »vörösgárdista-« táv­irati irodát. (MTI) , Március 5-én és 12-én Választások Franciaországban Roger Frey francia belügy­miniszter hivatalosan is meg­erősítette, hogy március 5-én és 12-ón tartják meg Francia- országban a nemzetgyűlési vá­lasztásokat. A politikai pártok parla­menti csoportelnökeinek rész­vételével elosztották a pártok között a választási propagan­dára szánt televízió- és rádió- műsoridőt. A műsoridő szét­osztása a parlamenti képvise­let arányában történt, amely íz igazságtalan kerületenkénti választási rendszer következté­ben nem tükrözi o pártok tényleges befolyását. Így az UNR 78 perc, a kommunista párt pedig mindössze 19 perc műsoridőt kapott. .Á szétosz­tás értelmében a gaulleisták- nak összesen 90 perc, a bal­oldali ellenzéki pártoknak együttvéve 66 perc jutott. (MTI) ERICH MENDE: „Ne szaladjunk az atom után“ A Szabad Demokrata Párt (FDP) Stuttgartban megtartott vezetőségi ülésén Erich Men- de, a párt vezetője kijelentet­te, hogy pártja a külpolitiká­ban és az össznémet politiká­ban támogatja Brandtot és Wehnert. Mande a többi között a kö­vetkezeket mondotta: Az új külügyminiszternek tudnia kell, hogy óz FDP aktívan tá­mogatja őt keleti politikájá­ban, beleértve azt, hogy föl­vegye a diplomáciai kapcsola­tot Kelet- és Délkelet-Európa államaival, és konstruktívan hozzájáruljon a kelet—nyu- jati feszültség enyhüléséhez. Wehner össznémetügyi mi­nisztert biztosította Mende, hogy pártja helyesli azokat a lépéseket, amelyekkel javítani akarja a viszonyt Németország két része között. Az FDP ve­zetője végül hangsúlyozta: »Szűnjünk meg már a külön­böző multilaterális átómfegy- oerrendszerek^ után szaladni, ás vegyük végre tudomásul, hogy sem nyugati barátaink, sem a Varsói Szerződésben részt vevő keleti szomszédaink sohasem engednék meg, hogy részt vegyünk egy nukleáris fegyverrendszerben.,,,-,. A DPA hírügynökség jelen­tése szerint Günter Grass né­met író Gelsenkirchenben elő­adást tartott, s az Odera— Neisse határ elismerésére szó­lította fel a bonni kormányt. Az író ezután ajánlotta a nyugatnémet kormánynak egy olyan lefegyverzési javaslat ki­dolgozását, amely az egész Né­metország területére kiterjed­ne. menet kísérte a temetőbe. Mohammed Khidert az afrikai függetlenségi harc hősi halot­tal számára fenntartott sírhe­merénylet előkészítői közül néhányat már elfogtak, de a gyilkost még nem találták meg. Háromórás tűzharc a szíriai—izraeli határon Szíria és Izrael között a vi­szony még feszültebbé vált, miután a két ország határán pénteken háromórás tűzharc folyt a Tiberias-tótól északra. A damaszkuszi rádió szerint az incidens kiváltója egy iz- | raeli traktor volt, amely be­hatolt szíriai területre. Szíriai részről figyelmeztető lövése­ket adtak le, mire az izraeli katonaság tüzet zúdított Szí­riái területre. (MTI) Oswald édesanyja új vizsgálatot követel A chicagói zsidó temetőben tegnap temették el Rubyt. (Elő­ző napi hírünk téves informá­ción alapult.) A tizennyolca­dik elnémultat — ahogy a nemzetközi sajtó a dallasi el­nökgyilkosság rejtélyével kap­csolatban Rubyt nevezte — csupán családjának tagjai, ri­porterek és néhány kíváncsi kísérték utolsó útjára. Magán a gyászszertartáscm csak há­rom fivére és négy leánytest­vére vehetett részt. A ravatal körül is csak Ruby fivérei és nővérei lehet­tek jelen. A család kívánsá­gára a sajtó képviselői is meg­tekintették Ruby holttestét. A család ragaszkodott hozzá, hogy az újságírók maguk álla­pítsák meg, valóban Ruby holttestéről van szó. Lee Harvey Oswald anyja csütörtökön otthonában meg­tartott sajtóértekezleten azt kívánta, hogy folyassanak le vizsgálatot Jack Ruby halálá­nak körülményeiről. Vélemé­nye szerint ugyanis Ruby ha­lála kitűnően belevág a várat­lan események sorozatába. Os­wald anyja ezzel a Ruby-per új tárgyalására célzott, mely­re a közeljövőben került vol­na sor. (MTI) MOBITU KONTRA UM Lipót király óta nem volt hatalmasabb úr Kongó­ban, mint az Union Miniére du Haut Katanga. Ez a belga monopólium aknázta ki hábo­rítatlanul több mint fél év­századon át Kongó kincseit, a réztől az urániumig, s birto­kolta nemcsak a legértéke­sebb koncessziós területeket, hanem a rézfeldolgozókat, sőt a vasútvonalakat is. Az Union Miniére profitja többre rú­gott, mint Kongó egész évi költségvetése! Patrice Lumum- báig senki sem merészkedett ujjat húzni ezzel a mammut- tröszttel, azonban amikor az UM a függetlenné vált Kongó első miniszterelnökétől veszé­lyeztetve találta magát, azon­nal Lumumba ellen fordult, és végül Csombét juttatta a kormány élére. Az új esztendő küszöbén a kinshasai parlamentben Mo­butu elnök bejelentette, hogy ha az Union Miniére nem he­lyezi át székhelyét Brüsszelből Kinshasába, és január köze­péig nem fizeti meg négymil- liárd belga frankos adósságát — ellenrendszabályokat foga­natosít. Mivel az UM nemet mondott, Mobutu betiltotta a katangai rézexportot, és ideig­lenes igazgatói tanácsot neve­zett ki Kongóban az Union Miniére élére. A kongói par­lament által 1966 tavaszán el­fogadott törvény ugyanis elő­írja: az ország természeti kin­cseit nem aknázhatja ki olyan vállalat, amelynek székhelye külföldön van. Következő lé­pésként Mobutu kormánya megszüntette az Union Minié- re-t, és Kongói Általános Bá­nyaérc Társaság néven új bá­nyavállalatot alapított. A jö­vőben ez végzi a kongói ás­ványkincsek 70 százalékának kitermelését, s részvényeinek 60 százalékát az állam birto­kolja. Ennyi történt tíz nap alatt — dióhéjban összefoglalva. Az intézkedésekből és az UM dü­hödt tiltakozásából kiderül, hogy nem csupán formai vál­tozásokról van szó, hanem Mobutu kormánya válóban nagyobb jussoit kíván Kongó­nak az ország kincseinek ki­aknázásából. De mi adta a buzdí­tást, a bátorságot Mobutu- nak, hogy szembeszálljon a mindenható Union Miniére- rel? És mivel magyarázhatók azok a változások, amelyek a legutóbbi hónapokban a kin­shasai Kongó politikájában észlelhetők? Két hónappal ezelőtt Kin- shasában (a Mobutu-kormány adta ezt a nevet a Lipótra emlékeztető Léopoldville-nek) tízezrek éljenezték Mobutut, hatalomra jutásának első év­fordulóján. Mobutu igyekezett megbékélni a baloldallal és a dzsungelbe húzódott felkelő szabadságharcosokkal. Lu- mumbát Kongó mártírjává avatta, majd a felkelők kül­ügyminiszterének nővérét ki­nevezte népjóléti miniszterré. Lépéseket tett az ország ka­tasztrofális gazdasági életének rendbehozására, államosította a belga és francia kézen levő bankokat, a vasúti és a légi társaságokat. Mivel ezek az intézkedések elsősorban a bel­ga tőke ellen irányultak, Mo­butu magú mögött érezhette az amerikaiak támogatását. A tábornok-elnököt már régóta az amerikaiak barátjának tartják, s bizonyára ez is köz­rejátszott abban, hogy Mobu­tu »lecsapott« a belga UM-re. Hiszen az Union Miniére ki- ebrudalása megkönnyítheti az amerikai tőke helyfoglalását Kongóban. Mobutu most meg­próbálja kijátszani egy­más ellen a kongói gazdasági életet uraló külföldi monopó­liumokat, ámde tétovázó egy olyan nemzeti egységkormány létrehozásában, amely az or­szág leghaladóbb erőit és va­lamennyi törzsének képviselőit is magába foglalná. Ez meg­könnyítené számára az előre­haladást, de kérdés, meddig akarja vinni Mobutu a neo- kolonializmussal való szembe­szállás politikáját? Sebes Tibor „Kilencek klubja“ Toncic osztrák külügymi­niszter a bukaresti Scinteiának adott nyilatkozátában bejelen­tette, hogy várhatólag az idén újra találkoznak annak a ki­lenc országnak a külügymi­niszterei, amelyek az ENSZ- ben közös javaslatban foglal­tak állást a különböző társa­dalmi és politikai rendszerű európai államok jószomszédi kapcsolatait célzó regionális akciók felkarolása mellett. A »Kilencek klubja« néven is­mert csoport tagjai: Belgium, Dánia, Svédország, Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Finnor­szág, Ausztria és Magyaror­szág. (MTI) Lesotho királya emigrál Lesotho uralkodója, II. Mo- shoeshoe, aki a Jonathan mi­niszterelnök vezette jobboldal nyomására csütörtökön kény­telen volt aláírni azt az egyez­ményt, amely uralkodó jogkö­rét erősen megnyirbálja, hoz­zá közelálló körök szerint el­határozta: tarthatatlan hely­zete miatt külföldre távozik, hogy folytassa tanulmányait. A király valószínűleg Toron­tóba utazik, és a politikai Gazdaságtanban fog elmélyül­ni. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom