Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

...HOGY KÖZELEBB LEGYENEK A CSILLAGOK

»1/ ÉG MAGAS, ÉS A CÁR MESSZE VAN...” Egy régi jegyzetfüzetemben találtam erre a mondatra. Néhány éve hazánk olyan vidékén jártam, amely elmaradt közművelődés dolgában az ország más tájaitól. Ennek okait bogozva a régi orosz irodalomból ismert fentebb idézett mondattal válaszolt egy öreg tanító. Keserű indulatomban így vágtam vissza: »A csillagokat maholnap már felszántják traktoraink — és még mindig oly magas az ég?«

Mostanában gyakran eszembe jut ez a szópárbaj. Olyan vitán vettem részt ugyanis, ahol a népművelés ötéves (1966—1970) tervezésének

irányelved fölött disputáit színházi szakember, egyetemi tanár, járási tanácselnök, vidéki fogorvos, pesti főszerkesztő, országgyűlési képviselő, író, mezőgazdasági szakember, mozgalmi munkás — ahány ember, annyi réteg képviselője.

Noha ritkán tapasztalt alapos munka és becsületes hozzáértés testesül meg az Országos Népművelési Tanács által megszövegezett vitaanyagban, minden hozzászóló talált rajta kiegészíteni-, bővíteni-, módosítaniva- lót. Nem csoda. A nyilván sok közreműködőből álló szerzői közösség ötven-egy- néhány sokszorosított oldalon foglalta össze népművelésünk főbb eredményeit és problémáit, a következő évek főbb népművelési feladatait; fölvázolta a népművelési eszközök és módszerek fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. Mintha egy maréknyi anyaföldön kísérelné meg a magyar föld ügyednek, gondjainak szemléltetését.

Mégis érdekes volt.

Ki gondolná, hogy hazánkban ma:

s.. több mint kétmillió ember iskolaszerű keretek között tanul;

... a mezőgazdasági dolgozók egyötödének sincs meg a nyolc általánosa;

... a tanácsi közművelődési könyvtárak állománya egyetlen ötéves terv során megkétszereződött (majdnem 13 millió kötet), az cilvasók száma több mint kétmillió;

:.. csak minden hetedik paraszt tagja valamely könyvtárnak;

... évi 50—60 művelődési otthon épül helyi erőforrásokból;

... a művelődési otthonok 46 százalékában egyetlen terem van, javarészt elavult a felszerelésük, berendezésük;

... több mint kétszeresére nőtt 1962 óta a felsőfokú képesítést szerzett függetlenített népművelők aránya;

,.. 100 falu közül nyolcvanban még mindig csak alacsony tiszteletdíjjal dotált, nem függetlenített mű- velődésiotthon-igazgató vagy könyvtáros működik.

Talán elég is már a végletek szembeállításából. Eny- nyi esetleg sejteti a feladatok sokirányú voltát és a megoldáshoz szükséges nem csekély anyagi áldozatokat is. Alapjaiban azonban két, egymástól elszakíthatatlan tennivaló határozza meg az irányelvek szerinti népművelő munkát:

Segítségével növelni lehet az ország termelési-gazdasági teljesítményét; általa sokoldalúan fejleszteni a szocialista tudatot és magatartást.

AKKOR MUNKÁT KÍNÁL

mitha azt mondanók: öt év alatt megépítjük az emberi tudat húsz Erzsébet-híd- ját. Ehhez hozzátenni vagy ebből lecsípni nem több, mint egy-egy léccel módosítani a példaként említett hídmonstrum arculatát. A vita lényegében lezárult. A megyei népművelési tanácsok

sok, az irányelv-tervezetet gazdagító észrevétele igazolta, hogy szükség volt erre a széles körű véleménycserére. Hajdú, Szabolcs, Pest és Szolnok megyében annak fontosságát hangsúlyozták, hogy a kulturális ellátottságban hátramaradó megyék további támogatást kapjanak központi tartalék keretből. Komárom, Bács-Kiskun, Borsod emberei a népművelő tevékenység nagyobb társadalmi megbecsülését sürgették Csongrád és Fejér megyében a tv-nek, mint a népművelés eszközének jobb fel- használását szeretnék elérni. Veszprém, Somogy és Baranya megyében egyebek között az idegenforgalommal kapcsolatos népművelési feladatokról hangzottak el megszívlelendő megjegyzések

Noha az Országos Népművelési Tanács elfogadta az irányelveket, és hamarosan végleges megfogalmazásukra is sor kerül, még e végleges szöveg megszületése előtt elmondom az eredeti dokumentummal kapcsolatos néhány gondolatomat.

A LEHETŐSÉG HATÁRAIN BELÜL szakítsunk már a népművelési munka eredményeinek illúziókba hajlóan statisztikus értékelésével. Mit értek ezen? Az irodalom és az olvasók az ismeretterjesztő előadások és a hallgatók a mozielőadások és a nézők viszonyának javulását (vagy romlását) csak SZÁMOKKAL mérni nem sokkal több, mint kilókban kifejezni, hogy ki volt súlyosabb egyéniség: Mozart vagy Richard Strauss. Egyszer harminc különböző korú, foglalkozású embernek fölmutattam a Munkácsy megfestette ásító inast. Zavarba ejtett a vélemények, tehát a mű által kiváltott hatások sokfélesége. Mivel új, eredményesebb módszereket, munkaformákat keres a népművelés, nem nélkülözheti a széles körű, tudományos megalapozottságú hatásvizsgálatot Föltehetően jó néhány meglepő következtetésnek nyitnának ajtót az ilyen fölmérések. Talán választ kapnánk belőle például olyan kérdésekre is: érdemes-e a rádióval, tv-vel bőven ellátott városokban hagyományos formájú ismeretterjeszt ő előadásokat tartani; mi módon lehetne közelebb jutni a falusi közönséghez a korszerű komoly zenével; kielégíti-e a vidék közönségét a tájszínházi előadások repertoárja.

Az irányelvek nem tekintik a népművelés szerves' részének a könyvterjesztést Márpedig korunkban az ismeretterjesztésnek, a művelődésnek, sőt a szórakozásnak is legfőbb forrása a könyv. Jóllehet a könyvtárak ellátottsága, rugalmas tevékenysége, hálózatának sűrűsége meghatározó szerepet tölt be művelődésügyünk egészében, a megvásárolt könyv meny- nyisége, azt mondhatnék, a legfőbb kulturális barométer. Ma már teljes biztonsággal mondhatjuk: sokkal több magyar lakásban van tv-készü- lék, mint ahányban egy szerény, ötvenkötetes magán- könyvtárra találunk. S hogy a könyv hátránya csökkenjen, ahhoz a mainál több képzett könyvárusra, hatékonyabb könyvpropagandára, a mainál merészebb kereskedelmi módszerekre volna szükség.

A hazafias nevelés kérdésével az irányelvek egy igen terjedelmes szakasza foglalkozik. Nem elegendő csupán fölvázolnunk a követelményeket ebben a tekintetben, hanem lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítanunk az igaz hazafiság ápolásának formáira, módszereire. A haza földjéhez, történelmünk jó hagyományaihoz való ragaszkodás, a jogos népi- nemzeti önérzet, az egyetemes emberi haladást előbbre vivő régi és mai magyar fölfedezések, vívmányok, teljesítmények megbecsülése

ugyanolyan kincs számunkra, mint a talaj termőereje vagy technikai eszközeink sokasága.

Az ország közérzetét jelentősen befolyásolja, hogy a Petőfi által »szép csillagának nevezett honszer etet milyen mély, milyen tudatos a társadalom szívében.

A CSILLAGOKTÓL INDULTUNK EL.A népművelési irányelvek és a velük kapcsolatos viták sora azt a jó reményt táplálják bennünk, hogy nem is olyan végtelen már a távolság az ember és a magas ég megismerhető csillagai között.

Bajor Nagy Ernő

N

evetné most Kerezsdt az egész Jóreménység, de nem merik, mert csuda ember. Nemcsak az a pár paripa oly kényesgangos, ami az ő vezénylete alatt még megmaradt a szövetkezetben, hanem ő maga is olyan az ötven évével, hogy a szemérmesebb lelkű asszonyok nem szeretnének vele találkozni tavasszal sötétedés után. Hát még odahaza! Szegény feleségét, Varga Julist elütötte egy autó, s ott maradt; azóta húszéves leányuk, Bözse a mindenes a házban.

Szegény! Milyen élete is lehet ennek a lánynak! Járt volna hozzá egy legény, bizonyos Szűcs Gergely, de valamiért annak a szava járását nem állhatta Kerezsi Gábor. Persze nem mondta meg neki, csak mikor vasárnap kocogott volna a tanyába a legény, az örökösen éhesen tartott, ezért förtelmesen mérges, borjú nagyságú komondor eleresztve nyargalá- szott a jól bekerített udvaron. Viszont a tanyába jutás csakis az udvaron keresztül lehetséges, a komondor pedig éppen nem volt tárgyalókedvében, sőt akkorákat vakkantott, mint egy kisebb légvédelmi löveg, így elmaradt Szűcs Gergely. Utóbb híre lett, hogy bánatában valahol messze beiratkozott egy gépkocsivezető- tanfolyamra ...

Akadt volna egy másik szívszerelem is Bözsének, bizonyos Szentesi Pál, most odavetődött tanító, egy huszonkét éves épp elmúlt legényke, aki nagyon értett a lány nyelvén, főleg ha nem kellett beszélni, de erre a szokásra is fölfigyelt Kerezsi. Nehogy nagyon belemelegedjenek a dologba, vekkert kötött a tanító úr széke alá, s az kilenc órakor éktelen csörgésbe kezdett. Amire természetesen előbújt Kerezsi, előszedte a tanító úr kabátját, s tartotta készséggel, bújjék bele. »Hát igen — mondogatta közben ilyenkor Kerezsi —, le kell feküdni magának is. Reggel nyolckor bizony kezdődik az iskola. • No, legyen szerencsénk máskor is ...« Pedig Bözse sokszor hallotta, apja hogyan forgolódik az ágyában, milyen nehezen jön álom a szemére, de hallgatta a vén szívtelen is lánya eredő sóhajtásait, ideges magahányását s néha hüppögését. De ahogy a Nap — szó nélkül — lement, aztán megint fölkelt, úgy tett KereBaranyai Ferenc:

E VALLOMÁS

Mióta biztosan tudod, hogy létezésed éltet engem; képzelt fölény duruzsoló biztonságát se szítja bennem kétségeid sóhajszele — hamuvá lett lobogó gőgöm, elfogám szél-szerelmedet, hogy örökké nálam időzzön.

/Jár gyermekláncfű-bolyháit lefújtad mind a kétkedésnek,-a »-szeret-nem szeret«* pihék ügy fogytak el, ahogy remélted; szeret — vallott a sorsvirág, s lehet: e vallomás a veszte... Talán szeretlek? — megszeretsz.

Szeretlek! —

s talán nem szeretsz te.

Ügy vagyok, mint aki magát megadta, épp a harcmezőkön, s várja, hogy ellensége most Ifogja, vagy szivébe lőjön, rejtély ess égem fegyverét önként, feladva félredobtam, s hogy foglyul ejts — azt várom én halálraítélt-izgatottam

Végleges kiszolgáltatottan.

KOVÁCS JÓZSEF: JÓZSEF ATTILA-HAUSZTRAC1Ó

Varga Imre:

PORTÓ

zsi is. Semmiről nem szerzett tudomást. Láthatóan csak a Jóreménység lóállománya

érdekelte.

N

o, Zsiga fia azért valamit csak visszafizetett az apjának.

Már a természetével. A legény túl volt a katonasoron, ereje teljében virult. És élte világát: azt csinált a Jóreménységben, amihez kedve volt. Most éppen az építkezésen buzgólkodott, s többet ért a keze, mint némely szabályosan pecsételt papirossal hadonászó kőművesmesternek.

Hogy miért jött erre kedve, azt sehogy se gyanította Kerezsi. Pedig ha többet jártat- ja a szemét, valamire csak rájöhetett volna. Az új sertésfarmot meg a górérendszent éppen Petrovics Sztoján tanyája mellett építették. Ott építik, na, és mi van abban?« — kérdezhetné Kerezsi Gábor. Csakhogy ennek a nemrég ide költözött növénytermesztő embernek, valamint a csirkenevelésben szerencsés kezű feleségének,

Szabó Ágnesnek van ám egy fekete hajú, ragyogó szemű, eleven és rém komoly leánya, Petrovics Joli, akinek a nevét még a legförtelmesebb szájúak sem merészelik a szájukra venni.

A szerelem tudvalevő nem mindig szavakkal kezdődik.

Hanem csak nézéssel. De ha már beszélgetésben is tud folytatódni, abból igencsak lesz valami. Itt is így alakult. A mennykő pedig akkor csapott le, amikor egy vasárnap délután Kerezsi Gábor meglátta a város főutcáján az ő egyetlen, sokat tekergő, drágalátos fiát, Petrovics Joli oldalán. Mentek, mend eg éltek azok, fogván egymás kezét, s merev mosollyal tekintettek maguk elé. Elég volt ez neki. Min- —

dent felfogott. Hazanyargalt \ri

__• • r

K

erezsi Gábor, s mire este- ' 'aSVlinir LenCOt felé Zsiga is előkeveredett, elhűlve észlelte, hogy nemcsak a kutya ugatja meg, de minden fehérneműje, ruhája be van kötve egy lepedőbe, s ott lóg a ház előtt, az ágason. Nem késlekedett az apja se sokáig a magyarázattak

— Ide figyelj, te Zsiga!

Én sok latorságodat elnéztem, lenyeltem. De hogy nekem beleessél egy ilyen idejött ember lányába, azt már nem, édes fiam. Vagy nem

állsz vétó töhhe* czóHa vagy

— ehol-e az örökséged. És isten veled. Értetted?

A fiú arcán jártak az inak, mintha mócsingot rágna, aztán belenézett az apja szae- mébe. Egy percig némán meredtek egymásra. Akkor a legény vállára lökte a cók- mókot. »Értve« — felelte. És elment, nem is köszönt.

Magában mosolygott Kerezsi Gábor a fiú legénykedésén, s gondolta: kutya teremtette fattya, majd hazakerget az éhség meg a gondozás hiánya! De hamarosan lefagyott a bazsalygás az arcáról. El óbb csak az hírlett, hogy az egyik rokon, morogva ugyan, de befogadta a legényt Az esetre pedig kerek tizenhárom napra, szombaton délben, amikor nyolc fogattal éppen trágyát fuvaroztak a távoli Négyegyenes-dűlőben levő földekre, egy motoros atyafi kurjantott rá. »Hát kend, Kerezsi Gábor, nincs ott az esküvőn?« Okos módon messzebb állt meg az atyafi, ostorával így nem érhette el, de a kajánkodó kurjongatásból kihámozta, hogy bizony a fia aznap tizenegy órakor már meg is esküdött Petrovics Sztoján és Szabó Ágnes tsz-gazdák Joli nevű leányával, sőt már kanalazzák is a csdgalevest. Mégpedig — őnélküle.

gy kívülre nem mutagirhesedett a szerelembe, meg a munkába. Molnár Péter, az elnök segítséget is ígért nekik, ha a farmmal elkészülnek. A családi fészekhez. Hallgatta ezeket a híreket Kerezsi, és ment a dolgára. Csak amikor Bözse egyik este lábmosás közben szólt neki: »Tudja-e, édesapám, hogy Joli... szóval. .. úgy van?" — akkor ugrott ki vizes lábbal a szoba közepére, felkapta a leányát, s szorította, forgatta: »Hát ezt csak így mondod, így mondod?" — hajtogatta, és forgatta szegény lányt vagy öt percig mezítláb.

Hirtelen nagy beszédtéma született a Jóreménység Tsz- ben. Mindenki azt újságolta, hogy az ifjú Kerezsi Zsiga és felesége, Petrovics Jolán vasárnap az öreg Kerezsinél ebédeltek. Másik vasárnap szintén. De akkor már egy kosztümre való galambszínű szövet is ott volt az ágy tetején. És ez így megy most mér minden héten. Ebédelés, trakta, ajándék.

őst, hogy a tanácsban

u

tott semmivel se több érdeklődést Kerezsi, de szeme most több ízben elkószált a Petrovics-tanya felé. Menyét egyszer sem látta, fiát is csak hébe-hóba, messziről Mondták, az új embernek bo

M

dolgukat meghányni- vetni összegyűltek a Jóreménység asszonyai, egy bizonyos Kovács Matyiné csipkelődve odaszólt Petrovicsnénak: »Hallom, Agnes néném, hogy amit a nászúra, a vén Kerezsi megspórolt a lagzin, most aztán fizeti a portóra. Hát nem tudta az a nagyokos, hogy portóval minden duplájába kerül?"

A nászasszony előbb nem szólt, csak némi kétértelmű, boldog mosolygás után. »De legalább most tanul belőle..." Hogy mit, nem értették az asszonyok, ő meg nem koty- tyantotta ki, hogy az a tanítói aki alatt csörögni kezdett a vekker, a legutóbbi vasárnapon motorkerékpárral kirándulni vitte Kerezsi Bözsét. Méghozzá oda, ahol annak a Szentesi Pali tanító úrnak

lond jó a kedve, egészen bele- 1 laknak az édesszülei. . .

A BÜROKRATA ÉS A

Belépett egyszer a bürokratáid az édes Amor késő esteien.

— Hozzám? — Kérdezte.

— Roppant restellem,

jöjjön tán holnap kettőtől ötig. ha nem akadna önnek dolga ír. ma nincs tovább félfogadás.

Oroszból fordította: Autal