Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1966. december 4. Tréfán találós kérdések 1. Milyen fát nem lehet kilóval mérni? (•)»/?•*? V) 2. Melyik tóval lehet a legtovább elbeszélgetni? Civaptjuvj v) S. Melyik lapra nem írnak az iskolában? (■üidvpni v) 4. Melyik bolt nem lesz so­ha önkiszolgáló? (■ftoqO? zv) 5. Melyik árral nem lehet lyukasztani? (’1 muvpmu. v) 8. Melyik ágra nem lehet hintát kötni? (■viOpsra v) T. Melyik karót teszed es­te az ágyadra? (•JíUTWfDl v) 8. Melyik jós szeret leg­jobban a vízen lenni? (■soCvq v) ». Melyik fa a legmérge- aebb? (~nfn.no v) Bábjátékok a télapóról fFésűs Éva: BABARUHA Fényes tűbe fűzök fehér cérnaszálat, selyemruhát varrók a hajasbabámnak. A tű öltögeti, az olló kiszabja, egyik ujjacskámnak gyűszű a kalapja. Olyan takaros lesz, a babám ruhája, hogy a barna mackó tudom, megcsodálja! OSZLOPRE JTVÉIV V 1 2 3 4 5 6 7 Bars Sári: Mikulás-hívogató Köd szitál, vagy száll a hó, Holnapután cscdajó. Vend g is jön, várva várt, Igaz útra rátalált. Hószakálla szikrázik, F hér haj za nem ázik, Sü eg van a feJSb n, Ügy repül át az éjen, S -arvas ogatom repül, Csillagoknak hegedül. Tele van a puttonya, Várja Tolna, Bat ony.., Na-ry város éi kis fa u, Fcrkó, Kata és A lyu, óhullató szép idő — Minden ablakban cipő. na eljön a Mikulás, Nagy csoki lesz, kis virgács... Szitál a köd, száíl a hó, Indulhatsz már Télapó! Fésűs Éva: DECEMBERI KÉRI EK ALATT.. Decemberi kertek alatt csingi-lingi, szánkó szalad, hópihéket szór az ég, hóemberke lesz belőle, a kalapja nagyfazék! Decemberben sok az öröm, karácsony áll a küszöbön, érkezik a Télapó, csokoládés puttonyából jut is annak, aki jól Márkus Ferenc: EZ AZ ESTE Ez az este rejteget valamit, csodás titkokat, meleget, emberit. A város, falu s a kicsiny tanyák szívük kapuját ma nyitva hagyják egy örökké öreg fehér Jóságnak, egy jelképnek, soha nem — kopó csizmának. Ez az este rejteget valamit, kis kéz az ablakban cipőket igazít mert ma este mindenki, ha egy perc csak szívére hallgat, nem rossz, nem hamis. S a sűrű hóesésben halkan léptek csikordulnak épp e pillanatban. Andrásfy András: TÉLAPÓ-VÁRÍS Tar gallyak közt sípol a szél, lehull a hó, itt van a tél. Fehér lepel fagyos földre, szunnyad a mag benn a földben. December van, jön Télapó. Nosza Gyuri, Tusi, Kató — mind azt mondja ő volt a jó — készülődik, titkon várja, mit rak majd a puttonyába kinek-kinek a számára. Ki jó volt, kap ajándékot, a rosszaknak meg virgácsot osztogat majd névestéjén, december hó ötödikén. 1 2 3 4 5 1 .... anna ■ kik caeta 7 8 9 10 aaaa aaaa ■ BEI aaaa 11 12 ____ « ■■■ ■kin anan ■■a* 18“ aaaa HU .... 13 aaaa anaa aaaa sasa 1 ■■■■ aaaa aaaa ■ ■■■ 1 4 15 aaaa Hiiaa :::: 1» 17 :::: ■vsa 19 aaaa aaaa aaaa aaaa 20 21 22 aaaa aaaa :::: 23 24 :::: :::: 25 26 27 aana HJI aaaa 28 29 i-> 30 N .... aaaa ■■■■ UEsn ■ MSB ■ ■■B 31 is:: 32 aaaa BDHI aaaa IMII 33 34 35 aaaa 8 :::: nana aaaa Vízszintes sorok: 1. Bgy kedves leányjáték neve 2. Egy kis rágcsáló állat. 3. Leánynev. 4. Fiúnév becézve. 5. Egy ra­vasz vadállat 6. Ami me^áz. 7. Nagy folyam. Függőleges sor: Jugoszlávia fővárosa. PÓTLÓREJTVÉNY PÓTLÓREJTVÉNY PÓTLÓREJTVÉNY — ABDA — ÁZ — DRIA — GÉR — LI — ÁZ — ISZT — ÉZA — ÁG — OB — TEL — STE — TTÓ — OBOT — ÖMB — ÁD — TA — SZ — Ö — GA — ITATÓ Ha az első betűket helye­Megfejtés: nélküle nem él­sen pótoljátok, egy afrikai ne élőlény. Megfejtés: Hangszer. országnak a nevét kapjátok. vízszintes: 1. Balogh Beatrix mesejátéká­nak címe. 6. Füves terület. 9. Névelővel kelttészta. 11. Elsüti fegyverét. 12. Rád és rám Is. 13. Vízinövény. 11. Orosz író, az ö müvéből ké­szült a Karácsony éj c. báb­játék. 16. Melegség. 17. T. A. 19. Dobjel. 20. Jelzés. 21. Eleven. 23. Lócsemege. 25. Sír. 26. Folyadékra. 28. Gáborok becézve. 31. A késnek van. 32. A. A. 33. Gárdonyi Géza. 35. Lakatos szerszám névelővel. 36. Kavics. FÜGGŐLEGES: 1. Kopasz. 2. Békát közepei 3. Tűz ékezettel. 1. Létrehoz. 5. Gyerekköszöntés. 7. visszafelé folyadék. 8. Tisztítják a portól. 10. Nyakravaló. 15. Gyom. 16. A Peti felébreszti a Télapót c. mesejáték szerzi.je. 17. Karosai Kulcsár István me­sejátékának elme. 18. Járás névelővel. 22. Személyéről. 24. Lányok játékai. 27. Kutyát. 29. Bede Anna. 30. Névelő. 34. Lángol visszafelé. K. J. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1., 14., és a függőleges 16., 17. Beküldési határidő 1966. decem­ber 9-én, péntek délig. A szüksé­ges sorokat levelezőlapon küldjé­tek be, s írjátok rá: »Gyermek- keresztrejtvény«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Fodor; Zrínyi; Roboz: Csokonya; Pálóczi. Rónaszegi Miklós Az indián her­cegnő című könyvét nyerték: Var­ga Erzsébet, Pintér József, Ka» posvár: Horváth Mária, Segesd; Tóth Zoltán, Hetes. A Pótlórejtvények helyes meg­fejtéséért Mikszáth Kálmán Elbe­szélések című könyvével jutal­mazzuk Bogdán József sántosl pajtást. A könyveket postán küldjük «1. Lokáioros denevérek Ma már közismert tény, hogy a denevérek ultrahang segítségével tájékozódnak. A özvegyen maradt az öreg. Senkije nem volt sem égben, sem földön. Siratta egy darabig a feleségét, de azután rá­jött, hogy a siratással nem sokra megy. Az egyedülléttel azonban sehogysem tudott meg­békélni. Megelégedéssel és békében élt elhunyt feleségével, gyermekük nem volt. Most, hogy egyedül maradt, nem volt, aki vigasztalja. Üj asszony után nézni nem volt kedve. A régi em­léke még túlságosan friss volt ahhoz, hogy valaki elfoglalhassa a helyét, meg azután az ember sohse tudja, kire akad. Az egyedüllét napról napra súlyosabban ne­hezedett vállára, nem hagyta békén. Mit te­gyen? Napokig törte a fejét, míg elhatározta, hogy örökbe fogad egy gyereket. Igen ám, de kit és honnan? Napokig töprengett ezen. Nem volt senkije a világon: se rokona, se ismerőse. Tenyerébe temette hom­lokát, törte a fejét na­pokig, gyötrődött, míg megszületett az elhatá­rozás: Korán reggel fölke­lek, s az első gyerekei, aki utamba akad, örökbe fogadom — szólt, és a szót tett követte. Más­nap reggel azonban mintha a föld nyelte cAzl őkő4 ifjáejkcL írta: Petre Ispirescu román mesemondó volna el az összes gye­reket, egyet sem talált, még mutatóba sem. Bá­natában nekivágott uz országúinak, s egyszer csak egy kígyót pillan­tott meg az árokszéli bokorban. — Akarsz-e a fogadott fiam lenni, te, kígyó? Van nekem mindenem, pénzem meg annyi, hogy akár kanállal eheted, s a tiéd lesz minden vagyo­nion. — Miért ne, felelte a kígyó. Hogyne akarnék, ha megegyezünk és meg­értjük egymást. — Hát már hogyne értenénk meg egymást. A feleségemmel is úgy voltam, mint a testvé­remmel, soha nem volt közöttünk nézeteltérés. — No hát tudd meg, én semmi egyebet nem kérek, csak azt, hogy mindig a nyakad körül viselj. — Ha csak ezen mú­lik, akkor máris fiam­má fogadlak — szólt az öreg, és a nyaka köré tekerte a kígyót. Így éltek. Semmit nem tehettek egymás nélkül. Amit egyik evett, azt et­te a másik is, amit egyik ivott, azt itta a másik is. Együtt voltak éjjel-nap­pal. Sok idő telt el azóta, éltek békében, anélkül, hogy a megegyezést megszegték volna, vagy valami nézeteltérés lett volna közöttük. Igen ám, csakhogy az idő múlásával az öreg mind gyengébb és gyen­gébb lett. Mind nehe­zebben mozgott, meggör­bült, összeroskadt. Sa­ját magát is alig tudta vonszolni. hát még a terhet a nyakában. mert mondanunk sem kell, a kígyó közben megnőtt és a jólétben meg is hí­zott. Te, kígyó, fogadott fiam, légy szánalommal nevelőapád iránt, szállj le a nyakamból, p,iszen láthatod, hogy magamat is alig bírom. Már hogyisne. Eszem ágában sincs, felelte a kígyó. Ebbe egyeztünk meg. Amíg a sír el nem takar, itt a nya­kadban fogok élni. Tudta ezt az öreg< de gondolta. hogy majd csak megszánja a fogadott fia. De hiába, mostohá­tól ne várj szánalmat. Mint a közmondás mondja: — Inkább ad árnyékot egy tüske, mint megszánjon egy foga­dott gyerek. Könyörgésre fogta a dolgot. Mindhiába. A kígyó nem engedett. Ra­gaszkodott a megegye­zéshez. Az emberek, akik lát­ták, hogy mennyit szen­ved az öreg, azt taná­csolták, hogy forduljon a bírósághoz. Meghall­gatta az öreg a tanácsot, és fogadott fiával együtt egy szép napon megje­lent a bíró előtt. — Miért nem szállsz le az öreg nyakából, hi­szen láthatod, hogy már alig bír mozogni mosto­haapád? — kérdezte a bíró. — Nem érdekel — fe­lelte a kígyó —> ez volt a megegyezésünk. — Így volt? — kérdez­te a bíró az öreget. — Így — felelte az ag­gastyán. — Csakhogy akkor fiatalabb voltaim és bírtam a terhet. Most nem kérek mást tőle, csak hogy szálljon le a nyakamból, hiszen már napjaim meg vannak számlálva, és mindenem rá marad. Szeretném utolsó napjaimat nyu­godtan, csöndben, fára­dozás nélkül tölteni, te­gyen szánalommal irán­tam. — Szánalom nem volt a mi megegyezésünkben — szólt a kígyó. — Ha így egyeztetek meg, nincs mit tennem — szólt a bíró. — Meg kell tartanod a szavad, tisztelni kell az egyezsé­get. Könnyekkel a szemé­ben és teherrel a nya­kában hagyta el az öreg a bíróságot. Keserűség­gel a szívében ment ha­zafelé, amikor az egyik tisztáson arra lett fi­gyelmes, hogy egy sereg apró gyerek katonásdit játszik. Ügy látszott már vége lehetett a harcnak. mert megkötözött fog­lyokat hoztak a »császár« elé, aki egy farönkön ül­ve méltóságának teljes tudatában ítélkezett a vesztesek fölött. Isten tudja, hogy, hogy nem, az öregnek is eszé­be jutott minden búja, bánata és odaállt az ítélkező »gyerekcsászár« elé. — Fenséges császá­rom, megjelentem én is legmagasabb színed előtt, mondj nekem is tör­vényt! — Mi a panaszod, apókám? És elkezdte mondani az öreg a bánatát. Már- már befejezte volna mondóké ját, amikor a kígyó közbe akart vág­ni. de a császár kemé­nyen rászólt: — Miféle illetlenség beszélni akkor, amikor senki sem kérdezett. Nem is beszélve arról, hogy onnan a magas bó- akarsz szólni. Nem ta­nultad meg, hogy a tör­vény előtt mindenki egyforma? Szállj csak le szépen onnan a magas­ból. A kígyó látta, hogy nincs mit tennie, le­szállt hát az öreg nya­kából. — Hallgass meg, csá­szárom! Ez az ember fiává fogadott, s meg­ígérte. hogy élete vé­géig a nyakában fog hordani. Így egyeztünk meg. Akár akarja, akár nem, én megtartom az egyezséget, mert ez az egyezség szent! — Az a gyerek, aki nem tiszteli öreg szülő­jét, és nincs szánalom­mal iránta, nem ér dem,- li meg még azt sem, hogy a nap rá süssön. 'Szólt a császár. Rajta, fiúk, tanítsátok becsü­letre ezt a k’gyót. Több se kellett a gye­rekeknek. A kígyóra ro­hantak, kövekkel, karók­kal, botokkal, és villává tok alatt szétzúzták r fejét. Az öreg pedin> aké a nagyok bíróságétól könnyekkel a szemében távozott, most boldogan indult hazafelé, mer1 megmenekült egy teher tői. Igazságot tett vele eg' gverek ... Fordította: Andrásfy András denevérek az emberi fül szá­mára nem hallható ultra­hangokat bocsátanak ki. Ezek a hanghullámok a környe­zet tárgyairól visszaverődnek* s a visszavert hangokat a denevérek füle felfogja. Ki­alakult képességeikkel a fel­fogott hangokból pontosan kiértékelik, hogy a tárgy mi­lyen távolságra van tőlük. Ezek az egyszerű megálla­pítások azonban olyan kér­dést vetnek föl, amire ed­dig nem sikerült elfogadha­tó választ adni. A denevérnek hallania, érzékelnie kell azt a nagyon Intenzív hangot is, amit kibocsát, s érzékeli a visszaverődő, nagyon legyen­gült hangot is. Mindez pe­dig gyorsan ismétlődik. Egy­szerűbben fogalmazva: ho­gyan lehetséges, hogy ebben a kettős érzékelésben a de­nevér nem zavarodik meg, vagy nem süketül meg a sa­ját hangjától? Számos kísérletet folytat­tak. A denevérben elron­csolták azokat az izmokat, amelyek a középfül halló­csontjait rögzítik. Az ilyen kísérleti állat nem tudott ütközésmentesen repülni. Egy másik kísérletben a hallócsont izmait megnyújtot­ták úgy, hogy a cscntocska állandóm hozzáér a belső fül hangérzékelő idegvégző­déseihez. Az állat kezdetben mérhető ultrahangot adott ki, s aztán megszüntette a jeladást, s nem repült többé. A kísérletekből azt a meg­állapítást vonták le. hogy a hang kiadása előtti szá­zadmásodpercben a denevér az izom összehúzásával eltávolítja a hallócsontot az 'rzékelő idegvégződésektől, s így a saját haneját nem hallhatja. A következő pil­lanatban azonban az izmot lazítja, s képessé lesz a visszavert hang érzékelésére. A kísérlet a biológiai szabá­lyozás tényének remek iga­zolása. Szanyi László KAR CSONVFA VÁSÁR! Értesítjük a vásárlóközönséget, hogy a karácsonyi fe­nyőfavásárt 1966. december 11-től (jövő vasárnap) megkezd­jük a Noszlopy Gáspár utcában, az Áramszolgáltató Vállalat 1 őtti téren. (Ugyanott, ahol az előző években.) Ezzel kapcsolatban felhívjuk a közületek, üzemek, in­tézmények, magánosok figyelmét, hogy 150 cm-nél maga­sabb fenyőfák csak korlátozott mennyiségben állnak rendel­kezésünkre. Az ellátás zökkenőmentes lebonyolítása végett kérjük, hogy rendelésüket a fenyőfa darabszámának és mé­retnagyságának megjelölésével szíveskedjenek leadni, MÉK KÖZPONT, KAPOSVÁR, Noszlopy Gáspár u. 12. Telefon: 110—25.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom