Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA (Folytatás a At oldalról.) kidolgozott politika megvalósítására szervez­ze és mozgósítsa a tömegeket A párt mun­kájában minden szinten kapjon erőteljesebb szerepet a politika végrehajtásának biztosítá­sa és ellenőrzése. Határozott igény, hogy növekedjék az álla­mi szervek és a tömegszervezetek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában. A legutóbbi években erősödtek az állam- hatalom és az államigazgatás szervei, s ezek mentesíteni tudják a pártot olyan operatív jellegű gazdasági, kulturális és egyéb fel­adatoktól, amelyek a háború, az ellenforra­dalom utáni időkben szükségszernek voltak, de elvonták ereje egy részét a tudományos elemző, elvi politikai irányító munkától. Időszerű változtatni azon a gyakorlaton, hogy azonos gazdasági és kulturális kérdé­sekkel párhuzamosan és lényegében azonos módon foglalkozzanak a párt- és az állami, szakigazgatási szervek. A feladatok helyes megosztása erősíti a párt irányító tevékeny­ségét, növeli az államhatalmi és államigaz­gatási szervek önállóságát és felelősségéi Küzdeni kell a tömegek igényeivel szembe­ni közönyből, a lélektelenségből és a rossz szervezésből származó bürokrácia ellen. Pártunk a szocializmus fölépítését az egész társadalom ügyének tekinti. Tár­sadalmi fejlődésünk, a szocialista építés mindennapi feladatainak végrehajtása foko­zott mértékben igényli a dolgozó tömegek sokoldalú, aktív közösségi tevékenységét. Ezért a párt nagy figyelmet fordít a dolgo­zó tömegeket tömörítő szervezetek és moz­galmak, különösen a szakszervezetek és a Kommunista Ifjúsági Szövetség a Hazafias Népfront, a nőmozgalom munkájára, és úgy véli, hogy növelni keíl a tömegszerve­34 A vállalatok önállóságának és felelősségé­nek növelése szükségképpen együtt jár a pártszervezetek önállóságának és felelősségé­nek növekedésével. Az új gazdasági mecha­nizmus kedvező feltételeket teremt a szo­cialista demokrácia érvényesüléséhez az üze­mekben, s ily módon szélesebb teret nyit a pártszervezetek politikai tevékenységének. A VIII. kongresszus óta fejlődött a párt __, ideológiai munkája, segítette a szo­cializmus építésében a pórt előtt álló fel­adatok megoldását, a szocialista tudatformá­lást. A Központi Bizottság által elfogadott ide­ológiai irányelvek hosszabb időre megszab­ták a párt ideológiai tevékenységének irá­nyát. Hatásuk már érezhető: ráirányították a figyelmet a politikai-eszmei munkára, segí­tették leküzdeni a gazdasági szervező fel­adatok elválasztását a politikai munkától, azt a prakticista szemléletet, amely helyen­ként a pártélet és a párttagság aktivitásá­nak csökkenésére vezetett. Ideológiai mun­kánk fejlődése mégsem mondható kielégítő­nek. A párt gyakorlati tapasztalatainak elemzé­se és általánosítása az elméleti munkának még eddig eléggé ki nem használt nagy erő­forrása és ösztönzője. Az elmúlt években széle® körben folytak alkotó viták a párt politikájának talaján. Ezek nagy segítséget adtak a helyes állás­pont kialakításához, az eszmei egység erősí­téséhez. A viták és a nézetek kifejtésének szabad légköre a párt egészséges belső életé­nek, a pártegység további szilárdításának fontos követelménye. Az élet által fölvetett kérdésekre adott helyes válasz hatékony fegyvert ad a különböző ellenséges, antimar- xista nézetek elleni harchoz, a harcosabb propagandamunkához. A nemzetközi kom­munista mozgalom vitái, a világpolitika fe­zetek és -mozgalmak önállóságát is. A tö­megszervezetek magasabb fokú önállósága azt is jelenti, hogy ebben a viszonylatban is megszűnik a pártszervezetek mindennapos operatív gyámkodása és a párhuzamosság. A szakszervezetek mint a demokrácia fon- tos szervei alkalmasak arra, hogy széles dol­gozó tömegeket vonjanak be az őket érintő legfontosabb döntések meghozatalában. A bérből és fizetésiből élők azt várják a szak- szervezetektől, hogy tegyenek nagyobb erő­feszítéseket igényeik kielégítésére, és őrizzék törvényben biztosított jogaikat A tömegszervezeteknek és -mozgalmaknak a szocialista építőmunka feladatainak meg­oldásában önállóbban, bátrabban kell kez­deményezniük. Segítsék a pártot a társadal­mi, gazdasági és kulturális életünkben ke­letkezett ellenmondások feltárá~ában és fel- toldásában, vegyenek részt a párt politikájá­nak alakításában a dolgozók körében össze- • gyűjtött tapasztalatok és igények tolmácsolá­sával és azok helyes képviseletével. A tömegszervezetek szervezeti önállóságát elősegíti annak az elvnek a következetes va­lóra váltása, hogy a párthatározatok csak a párttagságra és a KISZ szervezetedre vonat­koznak. A párt a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták útján is erősíti kapcsolatait a tömegekkel. Ezért szorgalmazni kell, hogy szültségei és a gazdasági építőmunkónkban időnként elkerülhetetlenül jelentkező nehéz­ségek újra meg újra aktivizálják a párt po­litikai irányvonalától eltérő jobboldali, revi­zionista, szektás, dogmatikus nézetek képvi­selőit is. A legutóbbi 10 év tapasztalata ta­núsítja: az elhajlások és torzítások leküzdé­se a párt eszmei és cselekvési egységének, a párt politikája hatékonyabb érvényesülé­sének, az eredményes építőmunkának elen­gedhetetlen feltétele. Határozottabb fellépés szükséges a párton belül — s egész társadalmi életünkben — a kispolgári erkölcs, szemlélet, életmód meg­nyilvánulása, a szerénytelenség, az anyagias­ság, a jogtalan előnyök kijárása és elfoga­dása, az erkölcstelen életmód ellen. A párt és a kommunisták erkölcsi tisztaságának vé­delme minden párttag kötelessége A következő időszakban fokozott szerepet kap az a követelmény, hogy a különböző beosztásban dolgozó gazdasági vezetők a magas fokú politikai fejlettséggel együtt megfelelő közgazdasági ismereteket is sajá­títsanak el. Széles körű és eleven gazdaság- politikai propagandamunkára van szükség, amely kellő információt nyújt a gazdasági élet menetéről, a jelenségek mélyebb össze­függéseiről, fontos és közérdekű kérdésekről. A legutóbbi négy esztendőben sokat fejlő­dött a pártszervezetek propaganda- és agitá­minél több párttag folytasson aktív tevé­kenységet a tömegszervezetekiben és -moz­galmakban. A párttagoknak ezt a tevékeny­ségét a párt a pártmunka szerves részének, más pártmunkával egyenlő értékűnek ismeri eL Az itt dolgozó kommunisták, különösen a vezető beosztásúak, felelősek azért, hogy szervezetük tagjai a párt politikájának szel­lemében, annak megvalósításában munkál­odjanak. TT" A népgazdaságban elért eredményeink a pártszervek és a pártszervezetek te- ékeny közreműködésével születtek. A párt ezető szerepe a gazdaság területén a poli- kai irányításban, a koordinálásban, az erők sszefogásában, mozgósításában és az ellen­zésben nyilvánul meg. A központi vezető servek feladata elsősorban a gazdaságpoli- kai irányelvek és célkitűzések kidolgozása s megvalósításának biztosítása. Az alsóbb ártszervezetek munkájának súlypontja a özponti irányelvek megvalósulásának, a elyi problémák megoldásának elősegítése, nélkül azonban, hogy átvennék a gazdasági íervek közvetlen vezetését. A pártszervek és a pártszervezetek ellen­őrző tevékenysége elsősorban a gazdasági egység összmunkájának vizsgálatára irányul. Nagy gondot kell fordítanunk a dolgozók véleményének, javaslatainak összegyűjtésére és elemzésére. A pártmunka erősítse a gaz­dasági vezetés önállóságát, egyszemélyi fe­lelősségét, mellőzze az aprólékos beavatko­zást a gazdaság gyakorlati irányításába. A párt gazdaságpolitikai céljainak megva­lósítása nagymértékben függ a gazdasági ve­zetők, káderek munkájától. A pártszervek­nek és pártszervezeteknek aktív, kezdemé­nyező szerepet kell vállalniuk a gazdasági vezetők kiválasztásában, nevelésében, mun­kájuk segítésében, szükség esetén a gyengé­nek mutatkozók lecserélésében. Következe­tesen érvényt kell szerezni annak az elv­nek, hogy a funkciók bizonyos körében mind a kinevezésnél, mind a leváltásnál az illeté­kes pártszerv jóváhagyását, illetve vélemé­nyét kell kérni; dós tevékenysége, a sajtó, a televízió és a rádió munkája. A jelenlegi bonyolult helyzet a pártszervezetektől ég a kommunistáktól több politizálást, erőteljesebb politikai tevé­kenységet követel meg. Ezt mozdítsa elő a pártpropaganda azzal, hogy hatékonyabban segíti a párt előtt álló politikai feladatok megértését Az agitáció és a sajtó legyen meggyőzőbb, elevenebb, ötletesebb eszméink és politikánk hirdetésében, aktívabb az imperialista fella- zítási propaganda visszaverésében. Minden kommunistától meg kell követelni, hogy kép­viselje és hirdette® a párt politikáját a tö­megek között, vegye ki részét az agitációs felvilágosító tevékenységből. A sajtó, a rádió és a televízió világnéze­tileg tisztultabb lett és politikai állásfogla­lása egyértelműbb. Ennek ellenére időnként találkozunk ideológiai bizonytalansággal, a polgári és kispolgári életfelfogásnak, erkölcs­nek, ízlésnek tett engedményekkel, a kapita­lista társadalommal szembeni kritikátlan­sággal is. Ezért az e területen dolgozó kom­munisták törekedjenek arra, hogy a sajtóvi­lágnézeti és politikai állásfoglalása még tisz­tább és egyértelműbb legyen, kerüljön még közelebb a dolgozó tömegek életéhez, prob­lémáihoz. i„-i A káderek kiválasztásának és nevelé- I”* I sének a VIII. kongresszuson megerősí ­tett alapelvei helyesnek bizonyultak. Ennek tudható be, hogy az azóta vezető beosztásba került káderek nagy többsége megállta a he­lyét. Nőtt a káderek elméleti felkészültsége, vezetői képessége, a tömegek iránti figyel­messége. A káderek megítélésének alapja továbbra is a politikai megbízhatóság, a képzettség, a szakmai felkészültség, a végzett munka és magatartás legyen. Helytelen mechanikusan szembeállítani a politikai rátermettséggel és a szakim! felkészültséget. Következetesebben kell föllépni a kádermunka elveit sértő szem­lélettel és gyakorlattal szemben, amely gyak­ran a politikai felkészültség lebecsülésében, a szakmai hozzáértés és az iskolai végzettség egyoldalú előtérbe helyezésében fejeződik ki, de helyenként ennek ellenkezőjét is tapasz­taljuk. Bár némi haladást értünk el, továbbra is törekednünk kell arra, hogy, az egész társada­lom életében növekedjék a nők és az ifjúság szerepe. Fordítsunk nagyobb gondot a nők funkcióba állítására. A tapasztalt káderek mellett bátrabban léptessük elő a szocialista szemléletű, felkészült, a párt politikáját értő, s annak megvalósításáért küzdeni kész fia­talokat. 38 A VIII. kongresszus óta újabb tagokká! gyarapodott a párt, növekedett a tagság eszmei-politikai felkészültsége. Rendszereseb­bé vált a szervezeti élet, érvényesülnek a pártélet lenini normád. Továbbra is töreked­nünk kell arra, hogy a pártéletből kiküszö­böljük a formális elemeket, az »-üres já­ratokat-«. A párttagság létszáma a VIII. kongresszus óba 73 000-rel nőtt A párt ereje nemcsak tag­jai számától, hanem politikájának hatékony­ságától, a kommunisták öntudatának fokától és munkájuktól függ. Ezért a jövőben sem törekszünk a párt taglétszámának gyors nö­velésére. Az elméleti tevékenységben és a gyakorlati pártmunkában egyaránt kutatni kell a párt- demokrácia fejlesztésének útjait, és a cent­ralizmus jobb érvényesülésének módját. A párton belüli demokrácia fejlődését, külö­nösen a hiányosságok kiküszöbölésére irá­nyuló építő bírálat kifejtését sokszor fékezi a párttagok vagy funkcióin ári usok egzisztenciális függőségié. Meg kell teremtenünk annak a biztosítékait, hogy kritikai fellépés, munkával kapcsolatos nézeteltérés, egyes kérdések más­fajta megítélése miatt ne lehessen senkit hát­rányosabb helyzetbe hozni. Pártunkban érvényesül a kollektív vezetés elve. A pártmunka hatékonyságát azonban csökkentette az, hogy gyakran elsikkadt az egyszemélyi felelősség. A kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség a pártmunkának egymást kiegészítő elemed. Ezért a kollektív vezetés elvének további tiszteletbentartása mellett a jövőben — különösen a mindennapi nártmumkában, a határozatok végrehajtása so­rán — erősíteni kell a személyi felelősség el­vét is. A pártban ébren kell tartani a kritikai szellemet. Fokozni kell a küzdelmet a gondo­lati restség, az önteltség ellen. Erősíteni kell — különösen a vezetőknél — a tettekben ki­fejezésre jutó készséget a jogos bírálat elfo­gadására, az önbírálatra. A párttagság véle­ménynyilvánítása és bírálata a párt egészsé­ges belső életének elengedhetetlen föltétele. Figyelembe véve a pártban és a társa- ’’' I dalomban végbement fejlődést, vala­mint a jövő követelményeit, a kongresszus jó­váhagyta a szervezeti szabályzatnak a Köz­ponti Bizottság által javasolt módosítását. Ezzel erősödik pártunk összeforrottsága, cse­lekvőkészsége, még álltái masabbá válik hiva­tásának, vezető szerepének betöltésére. A tagjelöltség megszűnik, ugyanakkor nö­vekednek a követelmények a párttagsággal, a belépni szándékozókkal és az ajánlókkal szemben a politikai meggyőződés, a munká­ban való helytállás, a szocialista erkölcs és az aktív társadalmi tevékenység terén. Óvjuk a pártat a karrierista és a pártba nem való elemektől. . x A kongresszus a Központi Bizottság javas­latát elfogadva úgy határoz, hogy az eddigi tagjelölt elvtársak — akik rendes tagokká lesznek — párttagságát a IX. kongresszus ide­jétől számítsuk. A Revíziós Bizottságok működése megszű­nik, feladataikat a Központi Ellenőrző Bi­zottság, illetve a pártbizottságok veszik át. Valamennyi pártszervezet jogot kap a te­rületén folyó munka ellenőrzésére és a veze­tők beszámoltatására. A fegyveres erőknél működő pártszervezetek jogkörére külön szabályok érvényesek. VII. Pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom Pártunkat nemzetközi tevékenységében a legutóbbi négy évben , is a magyar munkás- osztály, népünk, nemzetünk érdekei s azzal teljes összhangban a proletár internacio­nalizmus elvei vezérelték. Ezen az úton kívánunk haladni a következő időszakban is. I...I A nemzetközi kommunista mozgalom l*‘‘l korunk legbefolyásosabb politikai ereje. A világ kommunista pártjai mintegy 30 millió tagot számlálnak. Nincs egyetlen ország sem, ahol a szocializmus, a kommu­nizmus eszméi ne éreztetnék forradalma­sító hatásukat A 14 szocialista országban a kommunis­ta és munkáspártok országaik és népeik vezetőivé váltak, irányítják a szocializmus, illetve a kommunizmus építését. A fejlett tőkésországok kommunista párt­jai folytatják következetes harcukat a mo­nopóliumok ellen, a demokratikus jogo­kért, a békéért, a szocializmusért. Küzde­nek a munkásmozgalom megosztottságának felszámolásáért, a munkásosztály egysé­géért. A fejlődő országok kommunistái küzde­nek a neokolonializmus ellen, azért, hogy országuk gazdaságilag is függetlenné vál­jék, s a nem kapitalista útra lépjen [TTT a legutóbbi években éles nézeteltérés 1**1 támadt a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban, a kínai vezetők ismert dogmatikus politikájukkal megbontották a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gét. Az egységbontással szemben az utóbbi időben a szocialista országokban és a nem­zetközi kommunista mozgalomban erősöd­tek az egységtörekvések. Minden kommunista pártnak magának kell kidolgoznia saját politikáját úgy, aho­gyan ezt országának történelmi, társadalmi és gazdasági föltételei előírják. Ez a poli­tika a marxizmus—len inizmus elvein kell hogy alapuljon, és csak akkor hatékony, ha egyidejűleg szolgálja az illető ország mun­kásosztályának, dolgozó népének, nemzeté­nek valódi érdekeit és a szocialista világ- rendszer, a nemzetközi munkásosztály kö­zös, általános érdekeit. Ez lehetséges és ’ükséges. Ebben van a marxista—leninis­ta elmélet, a világot átformáló kommuniz­mus mérhetetlen ereje, legyőzhet célon sége. Minden népnek maximálisan mozgósíta­nia kell erőforrásait a szocialista építés­en. Lehetőségeink azonban nem korláto­zódnak a nemzeti ei őforrásokra, mert ha­talmas előnyök és erőforrások vannak a szocialista országok nemzetközi összefogá­sában is. A tapasztalatok nyomán az akcióegység eszméje tért hódít, az egységbontók pedig mindinkább elszigetelődnek. Utat tör ma­gának a fölismerés, hogy fő feladataink közösek, együttes cselekvést követelnek, és megkívánják, hogy minden nézeteltérést alárendeljünk az imperializmus elleni harcnak. Folytatjuk a harcot az összes ha­ladó erők imperializmus ellem akcióegysé­ge megteremtéséért Hasznosnak bizonyul­nak a kommunista pártok kétoldalú, több oldalú vagy olyan regionális találkozód, amelyek egy térség égető problémáit vi­tatják meg. A két- és többoldalú találkozásoknak je­lentős szerepük van az együttműködés erő­sítésében, de ezekkel nem pótolható a kom­munista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása, amelynek létrejöttéért a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kész minden erőfeszítésre. nr^f A ^Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenysége alapjának a estvérpártok 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozásain kidolgozott fő irányvonalat tekinti. Mint az 1965 márciusában meg­tartott moszkvai konzultatív találkozó részvevője teljes mértékben osztja a 19 testvérpárt ott egyeztetett álláspontját. Pártunk küzdött és küzd a nemzetközi kommunista mozgalom egységének helyre­állításáért, mindenféle jobboldali opportu­nizmus és »baloldali-« kalandorság ellen. Pártunk széles körű, bensőséges kapcsola­tokat tart fenn a kommunista és munkás­pártok túlnyomó többségével. E pártok kép­viselőivel folytatott eszmecseréink hozzá­járulnak a nézetek kölcsönös megismerésé­hez, egymás jobb megértéséhez, az együtt­működés erősítéséhez Pártunk jó kapcsolatok kiépítésére töre­kedett és törekszik a haladó, demokratikus pártokkal, mindenekelőtt az afrikai és az ázsiai demokratikus pártokkal és felszaba­dító mozgalmakkal, a baloldali szocialista pártokkal, valamint az együttműködésre hajlandó szociáldemokrata pártokkal. A nemzetközi kommunista mozgalom egységére irányuló tevékenységünket lan­kadatlan erővel folytatjuk. * * * A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa újabb évekre szóló progra­mot javasol a magyar népnek. E program megvalósításában a kommunisták a jövő­ben is élen fognak járni odaadásban áldo­zatkészségben, munkában. Harcoljon, épít­sen velünk szoros egységben minden hazá­ját szerető ember! A cél, amely f.li ered­ményesen törünk: népünk, nemzetünk to­vábbi fölemelkedése, hazánk felvirágozta­tása, békénk biztosítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom