Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA (Folytatás az oldalról.) — a termelés és a fogyasztás szerke­zetének olyan változása, amely meg­egyezik a népgazdasági szükségletekkel, és kielégíti azokat.; — a nemzetközi munkamegosztásba való intenzívebb bekapcsolódás, külke­reskedelmünk gazdaságosságának ja­vulása; — a tudomány és a technika ered­ményeinek gyorsabb behatolása a ter­melésbe és fogyasztásba; — a dolgozók tevékeny és hatékony részvétele vállalatuknál a gazdasági fo­lyamatok irányításában és ellenőrzé­sében; — összességében: eredményesebb gazdálkodás az életszínvonal további bázisainak megteremtéséhez. A reform megvalósítása mélyreható politi­kai folyamat is, amely egész társadalmunkat érinti. A gazdasági döntések decentralizálása a nagyobb helyi, vailalati önállóság a legfőbb feltétele a szélesebb üzemi demokráciának. A vállalati ügyek zöme a dolgozók részére át­tekinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé válik. Az egyéni, vállalati és társadalmi érdek jobb összehangolásával a reform jelentősen hozzájárul az alkotó munka, a kezdeménye­zések kibontakoztatásához. A miunka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése növeli a munka becsületét. A gazdasági reform a gazdasági vezetőket a korábbinál nagyobb feladatok elé állítja. Tömegméretekben biztosítja a dolgozók, a ve­zetője fejlődését, tágabb teret ad a tehetségek fölismeréséhez és hasznosításúikhoz megfelelő munkahelyen. Az új rendszer növeli az állami irányító szervek kötelességeit és felelősségét, erősödik a központi vezetés hatékonysága. Az ötéves terv megvalósításáért, a ‘gazda­sági reform bevezetéséért és alkalmazásáért folytatott tevékenység növeli az egész társa­dalom aktivitását, az alkotó munka jobb ki­bontakozását. IV. Az életszínvonal alakulása A két kongresszus közötti időszakban a népgazdaság fejlődésének megfelelően javultak a lakosság életkörülményei. Lényegében teljessé vált a felnőtt férfi la­kosság foglalkoztatottsága. Általánossá vált a társadalombiztosítás, javult a lakáshelyzet A második ötéves terv időszakában 282 000 lakás épült. A munkások és az alkalmazottak, vala­mint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 1965-ben 18 százalékkal haladta meg az I960, évit A reáljövedelem azonban egyenetlenül, az egyes években változóan növekedett Az egy főre jutó jövedelemnövekedésnek kisebb részét tette ki a reálbérek emelkedése, a na­gyobb rész a foglalkoztatottság és a béren kí­vüli jövedelmek — elsősorban a nyugdíj — emelkedéséből származott. A szocialista állam hatalmas összegeket köl­tött a társadalmi gondoskodás céljaira. Csak nyugdíjak címén 1965-ben 7,7 milliárd forin­tot fizettek ki, 3 milliárddal többet, mint öt évvel ezelőtt. Az életszínvonal emelését szolgáló beruhá­zások eredményeként bővült a kereskedelmi hálózat, javultak a szolgáltatások, fejlődött az iskolahálózat, kórházi helyek ezrei, orvosi rendelők százai létesültek. Népünk jobban táplálkozik, szebben öltöz­ködik, kulturáltabban él, mint valaha, öt óv alatt az egy főre jutó fogyasztás cukorból 13, húsból 8, vajból 14, tojásból 17, csokoládéból pedig 80 százalékkal növekedett. A lakosság iparcákkvásárlása 25 százalékkal nőtt Az életmód átalakulását mutatja, hogy a háztartások villamosenergia-fogyasztása 81 százalékkal, gázfogyasztása 55 százalékkal nőtt. Ma már minden harmadik családra jut egy televíziókészülék. S Az alapvető gazdaságpolitikai elvnek meg­felelően, a lakosság életszínvonala a nép­gazdaság fejlődésében elért eredmények alap­ján, a jövőben is rendszeresen emelkedik. A liarmadik ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövedelmet 14—16 százalékkal növel­jük. Az egy keresőre jutó reálbér 9—10 szá­zalékkal emelkedik. Az életszínvonal emelésében az eddiginél nagyobb szerep jut a reálbérek növelésének. Új gazdálkodási rendszerünkben arra törek­szünk, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, az átlagosnál töb­bet nyújtó munkások és alkalmazottak kere­sete. Megértek a feltételei annak, hogy bérrend­szerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbe­csülése. A vállalatok dolgozói egyéni és kol­lektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jöve­delmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük, egy­szersmind meg kell teremtenünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének föl­tételeit. A társadalmi gondoskodás körébe tartozó szociális juttatások — nyugdíj, családi pótlék, betegségbiztosítás, oktatás — rendszerét to­Y. vábbna is fenntartjuk, és a lehetőségekhez mérten tovább fejlesztjük. 1970-ben a ' pénz­ben! szociális juttatások mintegy 5 milliárd forinttal haladják meg az 1965. évi szintet. A béren kívüli juttatások másik részének (üdül­tetés, üzemi étkezés, stb.) bővítését vagy sze­mélyi jövedelemmé való átalakítását cél szerű a vállalatok hatáskörébe utalni. A lakosság ellátását áruval és szolgáltatá­sokkal tovább javítjuk. Előmozdítjuk, hogy a lakosság megtakarításai tovább növekedjenek, elsősorban a beruházás jellegű építőanyagok, a tartós fogyasztási cikkek, a fogyasztási ja­vak megszerzésére. Tovább kell folytatni a már eddig 170 000 munkást érintő munkaidő-csökkentést, 1970 végére az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő összes munka­körben be kell vezetni a munkaidő eddigi mértékű csökkentését. Vállalatonként, üzemenként az eddigi tel­jesítményt és munkabért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 végéig fokozatosan az összes ipari dolgozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. A kongresszus felkéri a kormányt és a szakszervezeteket, hogy a munkaidő-csökkentés bevezetéséinek részletes rendjét szabályozzák. A termelőszövetkezeti tagak családi pótlé­kának emelése mellett 1967. január 1-vel új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszert veze­tünk be. Az új nyugdij rendszer alapelved a bérből élőkével azonosak. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban vég­zett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíj­evekhez igazodik. Társadalmunk egyik legnagyobb politi­____ kai, gazdasági és jóléti problémája a l akáskérdés. 1960-tól 1965-ig a népesség más­fél százalékkal, a lakásállomány 8 százalékkal növekedett A lebontásra került lakásokat korszerűbbekkel helyettesítettük. Csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Különösen je­lentős, hogy 1962 óta több lakás épült a váro­sokban, mint a községekben. Mindez azt je­lenti, hogy évtizedekig tartó —- ellenkező irá­nyú — folyamatot fordítottunk kedvező irányba. Ez a fejlődés még nem tudja kielégíteni a társadalom változatlanul nyomasztó lakásigé­nyét. Ennek enyhítésére a következő 5 év alatt 300 000 lakást építünk. A lakáshiány fokozatos enyhítéséhez és jö­vőbeni megszüntetéséhez mindenekelőtt az építőipar termelékenységének és kapacitásá­nak növelésére van szükség. Az új gazdaság- irányítási rendszerben a termelő vállalatök — jövedelmezőségüktől függően — viszonylag jelentős összegeket használhatnak fel lakás­építésre. Ezek ésszerű fölhasználása pótlóla­gos eszközöket szabadíthat fel a lakáskérdés megoldására. A párt ismeri népünk lakásgondjait, s leg­fontosabb feladatai közt tartja számon, hogy gondos gazdasági elemző munkával új tarta­lékokat tárjon fel, és a lakáselosztási rend­szer igazságosabbá tételével is minél előbb javítsa a legjobban rászorulók helyzetét. Az ideológiai és kulturális építő munkáról rjTj Fejlődésünk jelenlegi szakaszában I alapvető feladatunk népünk szocialista erkölcsi és világnézeti egységének megterem­tése, a szocialista világnézetünkkel szemben­álló nézetek leküzdése. A legutóbbi években erősödtek népünk tudatának szocialista jellemvonásai. Ezekre építve az eddiginél hatékonyabban kell se­gítenünk a szocialista erkölcs, s ezen belül is a szocialista hazafiság, a munkához való új viszony és a közösségi szellem elmélyí­tését. A szocialista hazafiság fontos szerepet játszik a nemzeti egység megteremtésében, a világnézetileg ma még eltérő felfogást valló, de az új társadalom célkitűzéseit el­fogadó emberek törekvéseinek összefogásá­ban. Magában foglal minden igazi értéket, melyet évszázadok során a magyar nép te­remtett, de nem táplálkozhat kizárólag a múlt forrásaiból. Szocialista vívmányaink joggal) tölthetnek el nemzeti büszkeséggel. Több mint 21 éves harc és munka nagy­szerű eredménye és a cél, a szocialista ma­gyar nemzet felvirágoztatása adja mai ha- zafiságunk igazi tartalmát A szocialista hazafiság szerves része a nemzetköziség, a világ munkásosztályával, kommunista és munkáspártjaival való együttműködés és szolidaritás. Magyarország a proletár internacionalizmus érvényesülése alapján kerül a nemzetközi haladás élvona­lába és tudja megvalósítani nemzeti cél­jait. Elítéljük a nemzeti közömbösséget. Nem értünk egyet a sovinizmus megnyilatkozá­saival, s tartiuk magunkat a marxizmus­nak ahhoz a tanításához, amely szerint minden kommunistának elsősorban saját nemzeti nacionalizmusa ellen kell harcol­nia, s népe körében erősítenie kell a pro- ' etár nemzetköziség érzését. A szocialista társadalomban a dolgozók növekvő öntudatának és érdekeinek egya­ránt érvényesülniük kell. A munka sze­rinti elosztás elvének tényleges megvalósu­lása, az anyagi ösztönzés helyes érvényesü­lése a gondolkodást átformáló nagy nevelő erő. A jó munkával érvényesített egyéni érdektől senkit sem kell óvni, de őrködni kell azon, hogy csak a végzett munka ará­nyában lehessen szert tenni javakra és jo­gokra. Az anyagi ösztönzés jobb érvénye­sülése önmagában nem biztosítja a mun­kához való új viszony kialakulását. Foly­tatnunk kell a harcot az anyagiasság, a kapzsiság és az önzés ellen, és a jó mun­ka megbecsülését kifejező társadalmi elis­meréssel erősítenünk kell a dolgozók szo­cialista tudatát. A szocialista erkölcs jellemzője a közös­ségi szellem. A közösségi magatartás meg­követeli, hogy megszilárduljon az állam­polgári fegyelem és a Vili. kongresszuson megfogalmazott szocialista erkölcsi normák érvényesüljenek a magán- és közéletben egyaránt. N Korunk nagy kérdéseire csak a mar­____ xizmus—leninizmus képes tudományos v állasat adni. Ezt a felismerést igazolja a kommunisták világnézetének egyre növekvő tekintélye a világ minden részében, s ezt bizonyítják hazai tapasztalataink is. A marxizmus térhódítása nem feledtetheti, hogy társadalmunkban jelen vannak más ideológiák és eszmei áramlatok is. Ezek közül széles tömegeket befolyásol a kispol­gári szemlélet, erkölcs és ízlés, valamint a '/állásos világnézet. Szükebb rétegekben az imperialista propaganda hatására terjed­nék azok a polgári eszmei áramlatok, ame­lyele a modern kapitalizmust védelmezik, a '•Hág általános válságának hangulatát su­gallják, hitetlenséget keltenek, árasztják a pesszimizmus szellemét. A szocialista célokat követő nemzeti egy­séggel, az egyre erősödő közösségi szellem­mel nem fér össze a polgári-kispolgári né­zetek konzerválása. A nem marxista esz­mékkel szemben felvilágosító, meggyőző te­vékenységet kell kifejteni. Különös türe­lemmel — az érzelmek megsértése nélkül és a tudományok eredményeire építve — folytassuk a nevelőmunkát a vallásos tö­megek körében. A marxizmus hatéko­nyabb terjesztésével és oktatásával el kell érni, hogy a munkásosztály világnézete uralkodó legyen társadalmunkban. 29 A VIII. kongresszus óta elteli négy év alatt újabb lehetőségeket biztosí­tottunk tudományos életünk fejlődéséhez. A kutatásnak jelentős anyagi és szellemi bázisai épültek ki, intézetek több ezer kutatóval. Ebben az időszakban a műszaki és mezőgazdasági tudományok segítették iparunk előrehaladását, új agrotechnikai eljárások bevezetését. A természettudomá­nyok és a matematika több alapvető ágá­ban kutatóink újabb eredményeket értek el, új kutatási irányokat fejleszettek ki, és tovább növelték a magyar tudomány nem­zetközi hírnevét. A társadalomtudományok közelebb kerültek mai életünk problémái­hoz, és jobban részt vettek az eszmei harc­ban. Az orvostudomány eredményesen szol­gálta egészségügyünk fejlesztését A tudomány fejlődését, nagyobb társadal­mi hatékonyságát akadályozza, hogy nincs meg a szükséges összhang társadalmi, nép- gazdasági céljaink és a kultúrmunka között, s nem fejlődik kielégítően az irányítás és a tervezés módszere és gyakorlata. A műszaki és mezőgazdasági kutatást fo­kozottabb mértékben kell a népgazdasági tervekben meghatározott célok megvalósítá­sára összpontosítani. A párt gazdaságpolitiká­ja, a gazdasági mechanizmus reformja, a nép- gazdasági tervek sok közgazdasági, jogi, szo­ciológiai, tervezéselméleti kérdés feldolgozá­sát követelik meg. Emellett a társadalomtu­dományok fejlődésünk elemzésével, a mai helyzet felmérésével, a szocialista épités tör­vényszerűségeinek feltárásával és elméleti megalapozásával is elősegíthetik az építőmun­kát. A tudományos és technikai forradalom­nak jelentős politikai és társadalmi követ­kezményei vannak, s e kérdések vizsgálata is aktuális feladat. A tudományos kutatómunka fejlesztése igényli a társadalom- és termé­szettudományok ideológiai kérdéseinek tisz­tázását. TTTTj Hazánkban a művelődés valóságos nép- mozgalom lett. Ma minden ötödik ál­lampolgár iskolarendszerű oktatásban vesz részt. A felnövő korosztályoknak háromne­gyede a szakmunkásképző iskoláikban, illetve középiskolákban tanul tovább. A VIII. • kongresszus után elkezdtük az ok­tatási reform bevezetését, megteremtettük a korszerű alapismeretek tanításának, a tudo­mányos világnézeti nevelésnek alapjait. Ax oktatási reform végrehajtása további erőfe­szítéseket kíván meg különösen az oktató­nevelő munka tartalmának és módszereinek megjavításában. A társadalom és a népgazdaság szakember­szükséglete megköveteli, hogy nagy gonddal fejlesszük a szakmunkásképzést, a közép- és felsőfokú szakoktatást. Á szakközépiskola fo­kozatos kialakításával, a jelenlegi középisko­lai tanulólétszám fönntartása mellett biztosít­juk, hogy több fiatal szerezzen középfolcú műszaki szakmai tudást. A származás szerinti megkülönböztetés megszüntetésére és az új egyetemi, főiskolai fel­vételi rendszer bevezetésének helyességét az élet igazolta. A munkás- és parasztszülők gyermekeinek arányszáma a felsőoktatási in­tézményekben országosan nem csökkent, s az új rendszer ösztönzően hatott a tanulásra. A jövőben még gondosabban kell vigyáznunk a felvétel követelményeinek: a felkészült­ségnek, a tehetségnek, a rátermettségnek és a magatartásnak együttes érvényesítésére. További feladatunk, hogy különösen a pe­dagógusok közreműködésével segítsük a két­kezi dolgozók gyermekeit, akik a szülői ház­ban kevesebb támogatást kaphatnak tanulá­sukhoz. Oktatásügyünk központi feladata az ifjúság szocialista emberré nevelése. Pedagógusaink egyre jobban megértik és átérzik e feladat fontosságát. Ifjúságunk egészségesen fejlődik, szocialista szelleme erősödik, egy részére azonban hatnak az ellenséges ideológiák, el­sősorban azért, mert nem értik fejlődésünk ellentmondásait és az építőmunka problé­máit. Nagyobb gonddal foglalkozzunk, külö­nösen az egyetemeken, a marxizmus oktatá­sának korszerűsítésével. Szocialista jövőnk megkívánja, hogy a társadalom fokozottabb felelősséget vállaljon az ifjúság neveléséért. nTTj A kulturális forradalom eredménye- l"1l ként tovább nőtt a tömegek érdeklő­dése az irodalom és a művészetek iránt. Íróink és művészeink sok értékes, jórészt szocialista szellemű alkotással gazdagították kultúránkat. A művek témái korszerűbbek, stílusuk sokszínűbb lett A VIII. kongresszus határozatainak meg­felelően támogatunk minden olyan törekvést, amely a valóságot jellemző vonásaiban ra­gadja meg, s igyekszik méltó művészi szín­vonalon kifejezni. A múlt kulturális öröksé­gét gazdagabban és szélesebb körűen ismer­tettük, megteremtettük a teljesebb tájékozó­dás lehetőségét a külföldi irodalomban és művészetben. A kialakult szabadabb légkör­ben viták folytak az irodalom és a művé­szeteik, a szocialista realizmus és a népmű­velés kérdéseiről. Erősödött és elméletileg igényesebbé vált, a marxista kritika. Növel­tük a különböző alkotóműhelyek, kiadók, színházak, filmstúdiók, szerkesztőségek ön­állóságát. Az irányítás fő eszköze az eszmei meggyőzés volt. Az eredmények nem feledtetik el azonban, hogy írói-művészi körökben jelentkeznek a szocializmustól idegen irányzatok, amelyek elszakítják az irodaimat és a művészetet a társadalomtól, és hangot adnak a társadalom törekvéseivel ellentétes nézeteknek. Ezekkel szembeállítjuk a pártosság elvét, mely el­sősorban azt jelenti, hogy az irodalomnak és a művészetnek tudatosan kell állást foglalnia a jelenkor alapvető kérdéseiben: a szocializ­mus, a béke, a népek szabadsága és a hala­dás mellett. Az irányításnak továbbra is el­sősorban politikai, eszmei ráhatásokkal kell élnie és világosabban meghatároznia, hogy mit támogatunk, mi az, aminek helyet adunk és amit elutasítunk. Támogatásban részesít­jük a nagy tömegek ez szóló szocialista és egyéb humanista ah .ásókat, helyt adunk a politikailag, eszmeileg nem ellenséges törek­véseiknek, viszont kirekesztjük kulturális éle­tünkből a politikailag ellenséges, antihuma- nista vagy a közerkölcsöt sértő megnyilvá­nulásokat. Pedagógusok és népművelők, tudósok, írók, és művészek, az egész éríelmiség előtt az a feladat áll, hogy szocialista szellemben ne­veljék népünket, erősítsék eszmei és erkölcsi egységét a marxista világnézet hatékony ter­jesztésével, a szocialista erkölcs normáinak népszerűsítésével. Értelmiségünk — alkotó-, termelőmunkája mellett — elsősorban nép­nevelő feladatának teljesítésével járulhat hoz­zá a szocializmus teljes fölépítéséhez. VI. A párt vezető szerepének további erősítése Pártunk forradalmi hivatásának meg­írj felelően vezeti és szervezi hazánkban a szocializmus építését. Eszmeileg, politikai­lag egységes, töretlenül érvényesíti azt a po­litikai irányvonalat, amelyet a legutóbbi év­tizedben a jobboldali opportunizmus, a revi- zionizmus és a dogmatizmus, a szektarianiz- mus elleni kétfrontos harcban kovácsolt ki. A két kongresszus között a politikai, gazda­sági és kulturális téren elért eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy pártunk a munkásosztály akaratát kifejező, hazánk és népünk érdekeit szolgáló politikát folytat. Ez a marxista—leninista alapokon nyugvó po­litika összhangban van a nemzetközig forra­dalmi munkásmozgalom, a haladó világ ér­dekeivel. I„„i A szocializmus építésének jelenlegi i’”*l időszakában a gazdasági és kulturális építőmunka bonyolult feladatai egyre na­gyobb tudatosságot, következetességet és saea ­vezettséget igényelnek. A következő evek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlő­déssel összhangban élló tökéletesítése. Ennek biztosítására le kell küzdeni azokat a helyte­len nézeteket, és gyakorlatot, amelyek torzít­ják a párt vezető szerepét. A párt vezető szerepe úgy érvényesül, hogy a párt a marxizmus—leninizmus eszméi alap­ján a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgáló politikát folytat, és e politika meg­valósítását biztosítja. A párt legfontosabb fel-) adata, hogy vezető szervei a párttagság és ai dolgozó tömegek bevonásaival kidolgozzák ai politikai, gazdasági és kulturális élet fő cél­kitűzéseit. A párt figyelmét a tudományos elemzésre, az elvi, politikai irányítás erősíté­sére és arra kell fordítani, hogy a helyesen (Folytatás e oldaton.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom