Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA (Folytatás c oldalról.) sadalmi rétegek, csoportok, illetve a helyi és össznépi érdekek között. Az érdekellentétek és nézeteltérések vitákban is kifejeződnek. A párt gondosan tanulmányozza és a politika kialakításában figyelembe veszi ezeket. A közgondolkozásra hat a szocializmus és a kapitalizmus, az imperializmus és az an- tiinperializmus közötti világméretekben fo­lyó harc és nemzetközi kommunista moz­galomban folyó vita is. rrri A szocialista nemzeti egység kiszéle- l"l;edése tovább erősítette és szilárdította a szocialista államhatalmat. Hazánkban fel­számoltuk a kapitalizmust, nincsenek a szo­cializmussal szembenálló osztályok, a szo­cialista állam fő funkciója a gazdasági és kulturális ópítőmunka szervezése és irányí­tása az egész dolgozó nép érdekében. Az osztályharc ma elsősorban a gazdasági épí­tés feladatainak megoldásáért, az emberek tudatának fokozatos átalakításáért, az im­perializmus behatolási kísérletei, a belső el­lenséges erők ellen folyik. Ezzel szolgáljuk osztálycéljainkat, a szocialistává váló nem­zetünk ügyét. Népi államunk a társadalom valamennyi becsületes tagja számára biztosítja a szilárd jogvédelmet, a demokratikus jogok gyakorlá­sának széles körű lehetőségeit, de elnyom minden — szocialista vívmányaink, a népi hatalom, a törvényes rend ellen irányuló — restaurácdós törekvést Szocialista vívmá­nyaink fejlesztése és az ellenséges törekvé­sék elnyomása szocialista államunk két egy­máshoz szorosan kapcsolódó feladata; a kül­ső és a belső ellenség elleni bare leghatá­sosabb fegyvere a szocializmus erősödése. A kisajátítók kisajátításával, a szocialis­ta társadalom alapjainak lerakásával a ha­talomért folyó harc hazánkban eldőlt, a nagy osztályösszeüüközéseik korszaka lezárult, tár­sadalmi rendünk és államhatalmunk szilárd. Ez lehetővé tette, hogy általános közkegye­lem gyakorlásával törvényesen és politikai­lag lezárjuk azoknak az ügyét akik a fejlő­dés különböző szakaszaiban, különböző okok­ból szembekerültek a haladással, a szoci­alizmussal. Az általános közkegyelem gya­korlása az osztályharcban alkalmazott szo­cialista humanista politikánk szerves foly­tatását jelentette: határozott harcolt foly­tattunk mindazok ellen, akik a szocializmus ellen támadtak, s a közrend felforgatására törtek, de emberiességtől áthatva megbocsá­tottunk azoknak, akik letették a fegyvert, s lehetőséget adtunk számukra, hogy becsüle­tes munkával beleilleszkedjenek a társada­lomba 13 A legutóbbi években tovább arőső- ___ dött a szocialista demokrácia, meg­élénkült a közélet A korábbi időszakhoz mérve fokozódott a dolgozók aktivitása a közügyek tárgyalásában, s jelentős rétegek vitatták meg a giazdasági építés kérdéseit a nemzetközi, társadalmi, kulturális prob­lémákat E viták segítséget nyújtottak a fej­lődés során felmerülő új kérdések marxista kidolgozásához, s ezért nagy többségük kí­vánatos és hasznos volt, a demokrácia fej­lesztését, a nemzeti egység erősítését szolgál­ta. A dolgozók részvétele az állami, társa- dalmi, helyi ügyek intézésében mégsem fejlődött kielégítően. A szocialista demokrácia továbbfejleszté­sének fontos eleme a helyi szervek jogköré­nek kiszélesítése. Biztosítani kell a tanácsok számára az önálló pénzügyi gazdálkodás le­hetőségét a kommunális fejlesztés területén és a kulturális és szociálpolitikai igények ki­elégítésében. Szükséges a tanácsok szerepé­nek, határkörének pontosabb meghatározása egy üj tanácstörvényben. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével nagyobb lehetőség nyűik a demokrácia fej­lesztésére az üzemekben. A kérdések több­ségében a vállalatok, az üzemek vezetőd ma­guk döntenek, és számukra is fontossá válik, hogy kollektívájuk tapasztalataira, vélemé­nyére támaszkodjanak. Ugyanebbe az irányba hat a fokozódó anyagi érdekeltség. A dolgozók anyagilag is érdekeltté válnak abban, hogy a vezetők figyelmét idejekorán felhívják a gaz­dálkodás hiányosságaira, s velük együtt köz­reműködjenek a hibák kijavításában. A szocialista demokrácia kiterjesztésében alapvető a dolgozó tömegek politikai tudatá­nak fejlesztése, a rendszeres, sokoldalú tájé­koztatás és olyan politikai légkör megterem­tése, amelyben kötelességüknek érzik, hogy •ront az ország gazdái, részt vegyenek min­den fontos kérdés eldöntésében. Ebben fon­tos szerepük van a szakszervezeteknek, a Ha­zafias Népfrontnak, a KISZ-nek, a nőmozga- 1 ómnak és általában a tömegszervezeteknek, nozgalmaknaik, amelyeknek feladata kiszé- iesül, gazdagabb tartalommal telik meg. Az új választójogi törvény, az egyéni vá­lasztókerületek bevezetése további lépés a szocialista demokrácia fejlesztésének útján. Növelni kell az országgyűlés szerepét a tör­vényalkotó tevékenységben és az Elnöki Ta­nács, valamint a kormány munkájának ellen­őrzésében. Népköztársaságunk alkotmányát 1949-ben fogadták el. Azóta befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, és megkezdtük a szocia­lizmus teljes fölépítését. A végbement válto­zásokat időszerű az alkotmányban is megfo­galmazni. jjTf Államunk mindenki számára biztosítja a lelküsmereti szabadságot. Húszéves gyakorlat bizonyítja, hogy a vallásos dolgozók túlnyomó többsége támogatja nagy társadal­mi-politikai céljaink megvalósítását. Hazánk­ban nem a hívők és a ne u vallásos emberek állnak egymással szemben, hanem a szocia­lizmus hívei és ellenségei. Társadalmi és politikai rendszerünk szi­lárdsága, a vallásos dolgozók túlnyomó több­ségének egyetértése és aktív közreműködése • szocializmus építésében, az állam és az egy­ház közti viszony megfelelő alakulása lehető­vé tette, hogy részleges megállapodás jöjjön létre a Vatikánnal is. Ezzel a Vatikán elis­merte szocialista államunkat, s ennek beleszó­lása jogát az államot és az egyházat közösen érintő ügyekben. irzj Hazánk lakossága az 1961—1965. évek- l***l ben csak 154 000 fővel, mintegy másfél százalékkal nőtt. 1862 óta 1030 lakosra évente 13 élve születés jut, s ez a szám nemzetközi méretekben is rendkívül alacsony. Ugyan­akkor jelentősen kitolódott az életkor felső határa öt év alatt a nyugdíjas korúak ará­nya 17 százalékról 19 százalékra nőtt, a 14 év­nél fiatalabbaké pedig 24 százalékról 21 szá­zalékra csökkent. Ha ez az irányzat nem változik, néhány év múlva érezhetően nőni fog az eltartott lakosság száma a munkaképes dolgozókéhoz viszonyítva. Az egész nép érde­ke, nemzeti gondunk, hogy ennek okait sok­oldalúan vizsgálva és feltárva megfordítsuk a népességszaporulat jelenlegi irányzatát. Pártunk javaslatára az elmúlt években több ízben megemeltük a családi pótlékot, erőnk­höz mérten bővítettük az óvodai, bölcsődei férőhelyeket, javítottuk a gyermekek fölne­velését elősegítő egészségügyi hálózatot. Ed­digi erőfeszítéseink nem tudták megoldani a problémákat; továbbra is nagy a különbség a többgyermekes és a gyermektelen családok é’etszín vonala között. Indokoltnak tartjuk, hogy a családi pótlék 1966-ban végrehajtott emelését, ahogyan azt anyagi erőnk megen­gedi, a későbbi években további lépések kö­vessék. Azt tervezzük, hogy a termelőszövet­kezeti tagok családi pótléka 1970-ig érje el a bérből és fizetésből élőkének szintjét. Gondoskodni kell arról, hegy az anyákat és különösen a sokgyermekes családokat na­gyobb társadalmi megbecsülés övezze. A kongresszus javasolja megvizsgálni, hogyan lehetne növelni a gyermekes családok anyagi biztonságát és milyen további könnyítéseket nyújthatna a társadalom á dolgozni és tanulni akaró gyermekes anyáknak. Javasoljuk, hogy 1967-ben gyermekgondozási segélyt vezesse­nek be. Jóval nagyabb mértékben kell lehe­tővé tenni a gyermekes anyák számára a napi 4—6 órás munkát és a bedolgozást. Követke­zetesen kell érvényesíteni azt az elvet, hogy a lakásépítés állami támogatásánál és a laká­sok elosztásánál a gyermekes családok előny­ben részesüljenek. Indokolt a KlSZ-lakás- építési akció további kiszélesítése is. Átgondolt és széles körű gazdasági, szociá­lis, egészségügyi intézkedésekkel egyidejű­leg a jövőben nagyobb figyelmet kell szen­telni a családvédelem, a gyermeknevelés kérdéseinek, és harcolni kell a társadalmi felelőtlenség jelenségei ellen. m. A népgazdaság fejlődése A legutóbbi ötévben tovább növekedett országunk gazdasági ereje, gyarapodott a nemzeti vagyon, javult a termelés technikai fölszereltsége és korszerűsége. Il^-i Az ipar a VIII. kongresszuson kijelölt irányban fejlődött, ennek megfelelően alakul szerkezete. A második ötéves terv idő­szakában az ipar termelése 47 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedésének megközelítőleg kétharmad része származott a termelékenység emelkedéséből. A vegyipar és a gépipar termelése az ipari termelés átlagánál gyorsabban nőtt. Népgaz­dasági szükségleteinknek megfelelően emel­kedett a vegyiparon belül a műtrágya- és gyógyszeripar, a gépiparban a híradástechni­kai, a műszer- és a szerszám gépi pari a textil­iparban a kötszövőipar, az élelmiszeriparban a konzervipar részaránya. Kedvezőbbé vált a népgazdaság energiahordozóinak összetéte­le, a földgáz és a kőolaj részaránya öt év alatt 23 százalékról 29 százalékra növekedett. Több új és magas műszaki színvonalú ipa­ri üzem lépett termelésbe, előrehaladtunk az ipari termelés koncentrációjában. Helyesnek bizonyult az iparvállalatok összevonása, a középirányító szervek számá­nak csökkentése. Az összevonások célja: a műszaki-szellemi erők gazdaságosabb felhasz­nálása. Ennek kezdeti eredményei vannak. A termelőerők erőteljesebb koncentrációja azonban még hosszabb időt igényel. A két kongresszus közötti időben folytattuk a vasút dieselesítését, villamosítását, növeltük a közúti közlekedési gépparkunkat, bővítet­tük és javítottuk úthálózatunkat öt év alatt kb. kétharmadával nőtt az épí­tőipar gépállománya, növekedett a korsze­rűbb, a nagyelemes építkezések részaránya, az előre gyártott beton- és vasbetonszerke­zetek felhasználása. _| A mezőgazdaság termelése 10 %-fcal *1 haladta meg az előző ötévit, ez a ked­vezőtlen időjárást és a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés kezdeti időszaká­nak nehézségeit figyelembe véve nagy ered­mény. A tervidőszak végén a kenyérgabona­szükségletet hazai termésből fedeztük. A fel­vásárolt mezőgazdasági termékek értéke 1960-hoz képest 29 százalékkal nőtt Már ta­pasztalhatók a mezőgazdaság belterjes irá­nyú fejlesztésének eredményei, öt év alatt 82 000 holdon telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöt, elterjedtek a nagyobb ho­zamú növényfajták. Javult a mezőgazdaság technikai ellátott­sága, több mint másfélszeresére nőtt a 100 holdra jutó traktorok száma és két és fél­szeresére az öntözhető terület. ílítí A minc* szélesebb és gyors ütemű l***i munkamegosztás mélyrehatóan meg­változtatta az ipar és a mezőgazdaság köl­csönös viszonyát, valamint a termelés terü­leti, ágazati és üzemi megoszlását. A mező- gazdaság gyors ütemben válik egyrészt nagy­mértékű ipari fogyasztóvá, másrészt az ipar jelentős szállítójává. A gazdasági fejlődés kísérő jelensége a népesség gyors és nagyarányú társadalmi, szakmai átrétegeződése. Több százezer em­ber változtatott ebben az időszakban fog­lalkozást és lakóhelyet. A szocialista iparo­sítás munkaerőforrását főleg a mezőgazdaság jelentette. A mezőgazdaságban dolgozók ará­nya az összes keresőkéhez képest az 1949-es 55 százalékról 31 százalékra csökkent. Az ipari beruházások háromnegyed részét vidéken használták fel. Az iparilag fejletlen megyékben az ipari foglalkoztatottak szá­mának növekedési üteme csaknem kétszere­se volt az országos és négyszerese a buda­pesti növekedésének. Az iparban dolgozók száma öt év alatt az Alföldön 38 százalék­kal, Dél-Dunántúlon 29 százalékkal, míg Bu­dapesten csak 7 százalékkal növekedett. En­nek ellenére a budapesti ipar 1965-ben még az ország összes ipari dolgozóinak 41 száza­lékát foglalkoztatta. Feladatunk, hogy foly­tassuk a vidék iparosítását. JT^j Ijwültek az ország nemzetközi gazda- l*"l sági kapcsolatai. Népgazdaságunk és a többi szocialista ország fejlődésének eredmé­nyei igazolják a gazdasági összefogásra irá­nyuló politikánk helyességét. A második öt­éves terv éveiben külkereskedelmi forgal­munk a KGST-országokkal 70 százalékkal, ezen belül a Szovjetunióval 93 százalékkal növekedett Fejlődésünket biztonságossá teszi, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szov­jetunió szállításaival megoldottnak tekint­hető a harmadik ötéves terv teljesítéséhez szükséges energiahordozók és a villamos energia importja, vaskohászatunk ellátása alapanyagokkal. Külkereskedelmi forgalmunk tovább bő­vült a nem szocialista országoíkkal. Űj és hasznos termelési és kereskedelmi kapcso­latok alakultak ki. Az elért eredmények ellenére a megvaló­sult nemzetközi munkamegosztás egyes fon­tos iparágakban még nem tekinthető kielé­gítőnek. Arra van szükség, hogy az érdekelt KGST-országok között a szakosítás szélesed­jék, a kooperáció jobban működjön. Együtt­működésre törekszünk minden szocialista or­szággal, de készek vagyunk szélesebb körű munkamegosztásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az idegenforgalom, a nemzetközi kapcsolatok e sajátos megnyilvánulása. Sokszorosára nőtt a hazánkba látogatók és külföldre utazók száma. Ez politikailag és gazdaságilag is elő- nvös. m Gazdasági fejlődésünk elemzése — az 1*^1 egészében pozitív képen belül azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kong­resszusi célokat nem tudtuk teljes egészé­ben elérni. A nemzeti jövedelem növekedése elmaradt a tervezettől. A mezőgazdasági termelés emelkedése a tervezettnél alacsonyabb volt, a termelési költségek az iparban az elő­irányzottnál kisebb mértékbem csökkentek és a mezőgazdaságban — főleg a növekvő anyagköltségek miatt — nőttek. Fogyasztás­ra és felhalmozásra együttesen — beleértve a készletek növekedését is — többet fordí­tottunk, mint a megtermelt nemzeti jövede­lem, vagyis többet osztottunk el, mint ameny- nvit megtermeltünk, és ez terhelte külke­reskedelmi mérlegünket. Fontos népgazdasági ágakban az állóesz­közök kihasználása elégtelen volt, viszony­lag sok új beruházást kezdtünk meg. A mun­ka szervezettsége nem felelt meg a követel­ményeknek, s ez szerepet játszott abban, hogy a munka termelékenysége nem a kívánt mér­tékben emelkedett. Az ötéves tervszakasz második felében a népgazdaság fejlődésének üteme lassult. A Központi Bizottság 1964 decemberi határoza­tában felléptünk a kedvezőtlen tendenciák ellen, ennek hatása 1965-ben már érvénye­sült. Kidolgoztuk a harmadik ötéves tervet és a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdasági' feladataink a következő ____ időszakban alapvetően a harmadik öt­éves terv céljainak megvalósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás űj mecha­nizmusának kidolgozására és bevezetésére irányulnak. A harmadik ötéves terv célja: — folytatjuk hazánkban a szocialista társadalom teljes fölépítését; — tovább gyarapítjuk az ország erő­forrásait, emeljük a nemzeti jöve­delmet, és rendszeresen javítjuk a lakosság életkörülményeit, kulturá­lis és szociális ellátását. El kell érnünk az ipari termelés évi 6 százalékos növekedését, ennek 80 százalékát a termelékenység emelkedésével kell fedez­nünk. A mezőgazdasági termelés a megelőző 5 év átlagához képest 13—15 százalékkal emelkedjék. A beruházások összege öt év alatt érje el a 250—260 milliárd forintot A dolgozók reáljövedelme 14—16 százalékkal legyen magasabb. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásával a következő fő feladatokat kell megolöa- nunk: A népgazdaság fejlődését tegyük kiegyen­súlyozottabbá. Fenntartjuk a felhalmozás és az elosztás eddigi arányát. A beruházások növelésével megalapozzuk a népgazdaság to­vábbfejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a lakosság életszínvonalának további emelését A terv nagy figyelmet fordít a népgazda­ság két fő ága: az ipar és a mezőgazdaság összehangoltabb fejlesztésére, figyelembe ve­szi, hogy a jövőben is szükséges az ipar sú­lyának további növelése, ezért a beruházá­sok, 46—50 százalékát az ipar fejlesztésére irányozza elő. Kedvező irányú, további szerkezeti válto­zás megy végbe az energiahordozók felhasz­nálásában. 1970-ben a kőolaj és a földgáz részaránya eléri a 37—39 százalékot. A terv gép- és vegyiparunk gyors ütemű fejlesztésével, bauxit-, földgázvagyonunk na­gyobb méretű hasznosításával számol. Míg a következő öt év alatt az ipari termelés 32—36 százalékkal emelkedik, a vegyipar ter­melése 55—60 százalékkal, a gépiparé 40—45 százalékkal növekszik. Gépiparunk nagy fel­adata a közúti közlekedési eszközök gyár­tásának jelentős arányú fejlesztése. A prog­ram szerint új motorgyárat építünk. A harmadik ötéves tervben kezdődik meg a szovjet—magyar timföld—aluminiüm egyez­mény végrehajtása. Timföldtermelésünk öt év alatt csaknem kétszeresére, mintegy 460 000 tonnára emelkedik. Ebben az időszakban befejeződik a száz­halombattai kőolaj kombinát hárommillió ton­nás feldolgozó kapacitásának kiépítése, és kezdetét veszi e kombinát kétszeresére tör­ténő bővítése. Körülbelül 1000 mw erőművi kapacitást építünk: Százhalombattán, a Bán- hídai Erőmű bővítésével, a gyöngyösi ój erőmű részleges üzembe helyezésével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesztés gyorsítására, a korszerű műszaki színvonalú új konstrukciók és ter­melési eljárások meghonosítására. Hazánkban az ipar növekedése csak a me­zőgazdaság egyidejű fejlesztésével együtt le­hetséges. A harmadik ötéves tervben a me­zőgazdaság fejlődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe véve növeljük a mező- gazdasági beruházások mértékét. Folytatjuk a mezőgazdaság korszerűsítését, belterjes irá­nyú fejlesztését. 1966—1970 között kereken kétszeresére növeljük a műtrágya felhaszná-. lását. A mezőgazdaság — többek között — 38—40 000 traktort, 35—36 000 pótkocsit, 6—7 ezer gabonakombájnt kap. A mezőgazdasági üzemeknél fokozatosan olyan helyzetet ala­kítanak ki, amely túlnyomó többségük szá­mára lehetővé teszi, hogy bevételeikből fe­dezzék a termelés ^növeléséhez szükséges esz­közöket és a személyi kiadásaikat. Lehetővé kell tennünk, hogy a termelőszövetkezetek rátérjenek a valamennyi üzemágra kiterjesz­tett, garantált havonkénti munkadíjazásra. A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek mi­nél nagyobb mértékű kiaknázására. A mezőgazdaság kívánatos ütemű fejlődé­sének biztosítása a tervidőszakban szükséges­sé teszi, hogy kidolgozzuk az új gazdálkodási rendszernek megfelelő termelőszövetkezeti hi­telberuházási, állami támogatási és adórend­szert Javasoljuk, hogy jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa, tárgyalja meg a termelőszö­vetkeztek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos főbb kérdéseket, válassza meg az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot, és foglaljon állást a területi termelőszövetke­zeti szövetségek létrehozásának és működé­sének kérdésében. A harmadik ötéves tervben nagy erőt for­dítunk a közlekedés fejlesztésére, elsősorban a villamos- és Diesel-vontatás részarányá­nak növelésére. A lakásépítés meggyorsítására a tervidő­szakban 4—5 korszerű házgyár építését ter­vezzük. iöai A gyorsan fejlődő termelés növekvő ***' anyagszükségletének és a fejlett tech­nika átvételének fedezeteként egyre nagyobb mértékű exportra van szükségünk. Az ipar­cikkek exportjának 50 százalékos növelését tervezzük. Az export növelésében nagy sze­rep hárul a vegyiparra, a könnyűiparra, a mezőgazdaságra, az élelmiszeri párrá és az alumíniumiparra. Ipari kivitelünkben — alapvetően a KGST-országokkal történő gaz­dasági együttműködés keretében — válto­zatlanul vezető szerep jut a gépiparnak. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk az eddig importforrásokból kielégített igé­nyek gazdaságos helyettesítésére hazai ter­melésből. Ezt a célt szolgálja harmadik öt­éves tervünkben a vegyipari, a papíripari és a faipari kapacitások nagyobb mértékű feilesztése. loo! A fejlődés okozta új körülmények na- '*°l pirendre tűzték a gazdasági mechaniz­mus reformját.- Gazdálkodásunk jelenlegi módszerei már a mai helyzetnek sem felel­nek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a terv- gazdálkodás továbbfejlesztése. A jövőben a tervszerű központi irányítást nem az úgyne­vezett tervlebontás módszerével, hanem köz- gazdasági eszközökkel érvényesítjük és a szocialista piac aktív szerepére építünk, a tervgazdálkodás keretében nagyobb szerepet juttatunk az áru- és pénzviszonyoknak. A reform fő célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, segítse a szocialista társada­lom teljes fölépítését, kibontakoztassa a szo­cialista tervgazdálkodás előnyeit, lehetővé tegye gazdaságpolitikánk következetesebb megvalósítását. A gazdasági reform legfontosabb célkitű­zései: — a népgazdaság dinamikusabb, egyensúlyozottebb fejlődése; (Folytatás a . oldalon.) W-

Next

/
Oldalképek
Tartalom