Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1966. december 85. 10 ZALKA MIKLÓS: cÁ kait kaidiz maaaíát^fCL Húszian feleszünk a fövenyen Kalottan, mozdulatlanul. Kinek a törzse roncs, kinek a feje hiányzik — nekünk mindegy, bennünket már nam zavar., Fekszünk, ahogy kiterítettek, némán. A holtak nem tudnak beszélni. De nem beszélni sem tudnak, mert nem beszélni: bűn. Kiáltani kell, be- lesikoltani a világ fülébe, mint a bomba, velőkig ható vijjogással, hátat borzongatóan, rémisztő igazsággal. Kiáltunk hát azzal, hogy vagyunk ... Itt húszán, ott tízen, amott ennyien, emitt annyian... Mindegy, mennyien. Vagyunk. Csöndben, holtan. M;a ennyien, holnap többen, holnapután pedig... Nem halljátok, hogy hallgatok?! Már nincsenek vágyaim, álmaim, a testet öltött jelen vagyok, és az is maradok. Mit kezdenék vágyakkal? Vágyakozzanak az élők asszonyait után, gyerek után, gondok, után. Vágyakozni, vágyakatjva- lóra váltani annyit jelent: élni. Még istenhozzádot sem mondhattam a vágyaimnak — a vijjogást sem hallottam, amikor a bomba hullt, csak a robbanást. Az unokám nem kapja meg a hintát, félig kifa- x-agtam neki — ennyi az egész, ami engem illet. A többi a világ dolga... A hinta ripityá- ra zúzódott a kezeim között, akár a puska, amit a fához támasztottam. A hinta már nem fontos. Azj unokám sem: ő is csak egy tetem itt a sorban, egy a húsz közül. És ő is: a jelen. Álmok, ábrándok, vágyak nélkül: puszta tény, egyszerű valóság. Az anyja sír, de a sírás nem segít. A könny fölösleges és haszontalan. Rájön majd az én lányom, és akkor a keserűség gyűlöletté görcsösödik a torkában. Élni jó — és ahhoz, hogy az ember éljen, meg kell tanulnia gyűlölni. A lányom majd megvigasztalódik. Gyereket is szül még — fiatal, egészséges teremtés, miért né szülne? ... A puskám sajnálom., A puska fontos ügy. Tulajdoniképpen olyan fontos, minit maga az élet. És aki a helyemre áll, annak új puska kell. Az enyémet széttörte a bomba. Jó puska volt, messzire hordott. Egy hónapja sincs még, a repülőgépet is leszedtük ilyen puskákkal. Az egész falu egyszerre lőtt -rá, és a gépből lángok csaptak ki, a pilóta kiugrott, pontosan közénk... Sajnálom, hogy nem vertük agyon. De hát azt mondták: csak katona... Hát persze, hogy katona. Fizetik, és jön, és teljesíti a parancsot. Mi meg Italomra döglünk, mert ő jó katona, és végrehajtja, amit kiszabtak rá. Nagy zsoldot kapott érte, úr volt belőle a mi bőrünkön. De én csak hallgatok. Gyűlölöm az urakat. Ahol úr vám, ott szolgának is kell lennie, mert szolga nélkül nem úr az úr. Én már voltam szolga, és elegem volt a szolgaságból. Nem akarok többé szolga lenni, holtomban sem akarok. Hallgatok inkább . . . Halász voltam, amióta az eszemet tudtam, és életem nagyobbik felében másnak halásztam. Se bárkám nem volt, se hálóm, semmim se az ingemen meg a nadrágomon kívül. Más hízott kövérre a munkámon. Aztán eltűntek a franciák, és elszeielt velük az úr is. .. Váriam az új urat. El sem tudtam képzelni, hogy úr nélkül lehet élni. Eszembe sem jutott volna. Hiszen a bárka valakié, meg a háló is, és.. ... És a bárka mindenkié lett, és a háló is meg a zsákmány. Itt osztottuk szét a parton, ahol most heverünk. Ki mennyit dolgozott, annyit kapott ... Nem többet, nem kevesebbet! És a gyomrunk nem korgott többé. Teleraktuk hallal, finom hallal... Egy napon pedig emberek jöttek, idegenek, de nem úgy beszéltek, mint a franciák. Megtudtuk, hogy szovjet emberek, és csodálkoztunk azon, hegy ők csodálkoznak, mert amikor megszomjazunk, iszunk — a poshadt vízből. Aztán ástunk, ahogy tanácsolták. Kutat ástunk. Abból a kútból ittam életeimben először édesvizet. És akkor tudtam meg, hogy a víz meg Víz éppen úgy nem ugyanaz, mint ahogy ember meg ember sem ugyanaz... Vedeltem a vizet: kúti vizet.... Olyan vizet, amilyent nálunk régien az úr se ivott: csak a franciák. Azóta az emberség drágább nekem, mint maga az élet. Olyan egyszerű az egész, any- nyira világos és igazságos, és erre fáj az amerikaiak foga... Ettől akarnak fölszabadítani engem? ... Valaha olyan buta voltam, amilyen csak egy szolga lehet. Hittem az uram szavában, a papom prédikációjában. Vén- ségemre azonban rájöttem, hogy csak az életben szabad hinni. Valaki majd a helyemre áll, valakik majd élni fognák azért a hitért és életért, amelyért énrám bomba hullott. Az amerikaiaknak meg csak hadd fájjon a foguk. Hallgatok... De aki a helyemre áll, annak új puska kell.. . Ha nincs takarója, hát didereg, ha nincs ruhája, hát fázik, ha nincs kötése, hát nyitott sebbel markolja majd a fegyvert. De ha nincs fegyvere... Ha nincs fegyvere, úr ül a nyakunkba megint, és a kölykeink szolgák lesznek... A receprt kész: jól hangzó jelszavak,’békés frázisok, aztán a hinta, a gyerek — itt húszán, ott tízen, amott ennyien, emitt annyian ... Én pedig csak hallgatni tudok. Hallgatok, hogy a szívetek megremegjen, és agyatokba hasítson a fölismerés, mint hulló bomba hasítja a levegőt. _____________> Kassai Fertnc: KARÁCSONYI LEVÉL VIETNAMBÓL Tudod, Betty, oly furcsák itt a fákon az egzotikus levelek, vontcsövű ágról lobog rám a karácsony, a sűrű lombon ingó pára cseppjei mélyükben messzi tűz visszfényeivel égitek: a dzsungel-karácsonyfa díszei. S ami még furcsább: boldog vagyok, hogy nem vagy itt velem, 3etty. letty, ok csók a gyerekeknek, gyertyát gyújtani kicsi Joenkat, Betty, az istenért, ne engedd! Ruhája könnyen lángra kaphat! Ó, Betty, mikor szemükben nagyra nő a félelem s árnyéka önarcunkra ég, mikor gyerekek szája szegletén halál mosolyog angyal-f élszegen... Tudod, Betty, oly furcsa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony. Baramj> Ferenc: MÁR TÖBB AZ EMBER Hosszú az út a szándéktól a tettig s gonosz szándék és tett közt egyre hosszabb, gyakorta kész a rosszra még az ember, de nem könnyen cselekszi már a rosszat, már több az ember megkínzott magánál, s felépül majd megálmodott-magáig, még akkor is, ha itt-ott még a lelkén farkasidők mély harapása ásít, s magassága felnőtté, ds lelke nyíló világa kamasz-csenevész még, a természet erejét már legyűrte — . s legyűri majd tudata gyöngeségét. Szirmai/ Endre: ÖREG Megnyúlt az orra, szeme kinyílott: gyönge tűzvirág szürke homokon, lángja sincs, füstje sincs, de izzik, üszkös parazsa sorsommal rokon. Munka közben megtorpan a keze: sziklák dübögnék ködfolyókon át, ás teregeti álmait az erdő, a barna avart, a bársony mohát. Szenvedély nélkül szelíden .beszél: biztosán védik múltját a szavak, riogatják a csapzott hollókat, a keserű ízt, a korai havat. Nem fordul meg a fiatalok után: megy előre; tudja, hogy rá várnak, a szeme fény, a lépése dallam, és mosolya muzsika a szájnak. K inn ülünk a kertben, a lugas árnyékában; bort iszunk. Bogarak dongnak az érett szőlőfürtök körül, lusta őszi darazsak. Pedig hűvös az idő; a gyümölcsfák alól az ősz fanyar- szaga árad. Apám kabátot terít a vállára; homlokáról már felszáradt a veríték, arcát pirosra csípte a szél. Kerti földdel besározó- dott, viseltes ruhában üldögél a lócán, egész nap dolgozott, s most pihen-. Jonatánalmák piroslanak a kosarakban meg egy öreg teknőben a ház falá- náL Gondosan szedte, gondosan rakosgatta, jó lesz karácsonykor. Cigarettával kínálom, köhög a füsttől, soha nem volt igazi dohányos. Esténként egy-két gyenge cigaretta, eny- nyí volt csupán a szenvedélye mindig is. Pedig szeretem, ha dohányzik, homlokát ráncolja kissé, arca megenyhül, lassan fújja ki a füstöt... Vörös bort iszunk, kortyonként, ráérősen. Nézem a kertet, a ház málló falát, a hamvas almákat. Csend van. Jólesik üldögélni a friss levegőn, kinn a város szélén, zajoktól, telefon csengetésektől távol; jó a savanyítás bor, az ősz sűrű illata. Ritkán adódó órák, hogy találkozunk, beszélgetünk, borozunk — nincs rá időnk. Havonta egy-egy óra. Mindig azt hittem — s talán ő is —, hogy majd sokat fogunk beszélgetni, mint régen, amikor még egy fedél alatt éltünk. Nem lett belőle semmi. Néha egy telefon, egy rövid találkozás. — Hogy van a család? — Hogy vagy? — Köszönöm, semmi újság. — Hát a ház... tatarozni kellene, de a pénz... Megint nem nyertünk a lottón. — Anya vérnyomása? — Igen, mondta az orvos, hogy pihenni kell... — Más? — Nincs semmi más... — Ennyi az egész. Az ember nem is tudja, miről beszéljen, annyi mindent kellene elmondani, ami a múlt héten történt, ami tegnap történt, amit tenni akarunk. Mindent. Amit gondolunk, azt is. így hát legtöbbször csak ülünk, egymással szemben, bólogatunk, nézzük egymást. Vajon ismerem-e egészen? Vajon ismer-e egészen? Most, hogy nőnek a gyermekeim, látom: semmit sem tudok róluk. Néhány adatot, természetesen, igen. Néhány felületes apróságot. Tanulás, bizonyítvány. ruhák, betegség ... De már nem ismerem őket igazán. És nem ismerjük egymást mi sem: apám meg én. Látom őt, tudom, mi a dolga, mit végzett eddig élete utóbbi évtizedeiben. De hát ez kevés. Reménytelen. Ülünk szqmSzakonyi Károly: BORGO- B közt, koccintunk, a gyümölcsfákról beszélünk, a í’okonok- ról, a házról. Mindig ugyanaz, Apa és fia. Kell ennél szorosabb kötelék? Mégis: két idegen világ. Hozzáférhetetlen. Pedig sokszor fölismerem őt magamban: a szokásait, a hangját, a mozdulatait. De zárt világába nem tudok behatolni, s talán ő sem találhat utakat hozzám. Szavakat mondunk, mert szeretnénk, ha szavaink felkutatnák és feltárnák az ismeretlen belső világot. orgo — hallom egyszer csajt Hh-telen úgy hangzik, mint a szőlőszemek körül vergődő darazsak dongása. — Talán Borgo — mondja apám —, azt hiszem ez volt a helység neve. — Rátekintek, mosolygok. — Az első világháborúról olvasok egy könyvet. Keveset alszom, éjfél után fölébredek, ott a könyv az éjjeliszekrényen, olvasgatom. Amíg újra el nem nyom az álom. Nagyon érdekes könyv, sok mindent eszembe juttatott, azt a Borgót is. Lehet, hogy rosszul ejtem, vagy rosszul emlékezem rá, már régen volt. Kinn voltunk az olasz fronton. A tiszti konyhára vezényeltek. Meséltem már? Nem mesélte. Nem emlékszem, hogy mesélte volna. Hogy kerül ez most ide? Fél évszázaddal ezelőtti dolgok .. Tizennyolc éves lehetett akkor — számítom — vagy már tizenkilenc? Előtte, azt hiszem, a Ritzben volt pincér. Vagy a Hangliban? Nem akarom kérdezni, látom, elmerült a múltban. Kissé előredől, nézi cigarettája parazsát. — Este mindig felpakoltunk az öszvérekre, fanyereg volt az állatokon, arra erősítettük a kon dérok at. Vittük fel a hegyek közé, a vonalba a tiszteknek a vacsorát. Sötétedés után indultunk az olaszok miatt. Kopár hegyek voltak, sziklás ösvények, keskeny csapáson mentünk libasorban. Vigyázni kellett, mert mindenütt megindultak a kövek, az út mellett meg szakadék tátongott, jobbról is, balról is. Az öszvérek eligazodtak. a sötétben, de mi minden lépést kitapogattunk. Hanem egyszer az egyik öszvér — zsupsz! — megbotlott. Ismerték az állatok a járást, de az a szerencsétlen pára mégis megcsúszott valahogy, és egyenesen bele a szakadékba! Nem is láttuk, hova zuhant, csak a hangját hallottuk, a keserves nyerítését. Mondtuk a többieknek, hogy csak menjenek, mi meg a bajtársammal lemásztunk hozzá a kövek közé. — Veszélyes volt, a kövek omlottak, elég volt egy rossz lépés. Tapogatóztunk a sötétben, éles sziklák — de aztán a meleg szőrös test... ott feküdt szegény. Már nem nyi- hogott, gondoltuk, kimúlt. A bajtársam ott is akarta hagyni, de én erősködtom, hogy (Erdei Sándor rajza) nézzük meg jobban. Tapogattam, sehol sem leltem sebet; gyufát gyújtottunk a feje táján, hát láttuk, él, de nem bír felállni. Talán a lába tört el? Nem, a lábának sem történt baja, de valahogy rosszul esett, tehetetlen volt. Ha láttad volna a gyufa lángjánál a szemét, meg hallottad volna a segítségért könyörgő nyiho- gását! A gyufa ellobbant, újat gyújtottam, hogy lássuk, miként segíthetünk. Abban a pillanatban: — tratatratatra... Máris odasoroztak! Elég volt felvillanó fényecske, bemértek. Lehasaltunk az öszvér mellé, ott vijjogtak körülöttünk a golyók ... — Kockázatos volt — szólok közbe —, kockázatos volt egy öszvér miatt. — Hiszen élt! — mondja apám. — Nem hagyhattuk ott Ki is húztuk a derékszíjainkkal meg a vállunkkal, derekunkkal taszigálva. Az olaszok megállás nélkül lőttek. De kimentettük az öszvért Ha otthagyjuk, éhen pusztul, tehetetlenségében, vagy ki tudja... szóval éppen eléget szenvedett volna, míg él nem találja egy golyó. Néz maga elé, töprengve, átéli a régi élményt. Ki tudja, mi minden támad föl még benne ebben a percben, veszélyek, halálfélelem ... Ha ott veszett volna... — Bizony —i mondom —, egy kopott kis öszvér miatt kockáztatni ... hm. Rossz rá- gondolni, hogy végzetes lehetett volna. Emberek ezrei vesztek ott, mit számított egy öszvér? Megdobja vállán a kabátot, bólogat. — Az emberben az volt, hogy menteni kell. Menteni. Minden életet, amic csak letetett. Két háborút éltem át... lógja a poharát, kortyint. Elnéz a lugas levelei között a kertre. — Éjszakánként keveset alszom, néha eszembe jutnak ezek a régi dolgok. Nemcsak ez, sok minden. Olykor magam is csői''-1 kozom. hogy . itt vagyok ... élek ... amikor any- nyiszor volt veszélyben az ember. Nézem őt. Puha szélű szal- makalap. viseltes :-’’i . jöna- ;ánalmáV 'elve- Erős kezében . s bor ,.;p 'iiái’. Jó lenne sokat tudnunk egy* másról. F
