Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Vasárnap, 1966. december SS. n SOMOGY? • *N Balázs Sándor: ÜDVÖZLET Rákötöttem egy százast, de megérte. Gyönyörű, színe­zett lapok voltak, fotomümészetünk re­mekei a zöld galy- lyal, az égő gyertyá­val és az arany csengettyűvel. Megírtam negyven­nyolc lapot, teleir- tam őket sok-sok szeretettel, csókkal és egyébbel, s elindí­tottam őket az or­szág minden tájára, de korántsem vol­tam még kész. Hát­ravolt a java, mert feleségem képeskár­tyát dugott az orrom alá. Ennek egyik ol­dalán valami várrom volt, a másik olda­lán két tucat aláírás. —c Emlékszel? — vádolt feleségem —, ez arról a szüretről jött, ahova nem tud­tunk elmenni ... Itt az alkalom, viszo­nozzuk az őszi jókí­vánságokat. — No persze. — Karácsonyi lapo­kat küldünk. — No persze. — Most azonnal fogj neki. — No persze. Aztán csak ültem, mert szívemben ha­ragot éreztem, hogy a tisztelt rokonság nem tud olvasha­tóan írni. Ki lehet például az a Pé? — Márhogy a Pé — mélázott el felesé­gem. — Van a csa­ládban kilenc Pál, ugyanannyi Péter, öt Panni és egy Paula... — És mindezeknek írjak most? — Illenék . . . — Aztán ki as a Bé? — Van hat Béla, két Bódog, egy Ba­lázs, 'három Blanka... — írni kell nekn; — adta ki az utasí­tást a feleségem. — Csak nem akarsz ha­ragot a szeretet ün­nepén? Köztük lesz az igazi aláíró is, a többi meg örülni fog! Mindjárt hozom a családi címjegyzé­ket . .. És így is lett. Vet­tem, és írtam még négyszázhat újabb lapot. így ugyan el­ment még egy ezres nem lett semmi ajándék, ebédet egy jó barátunk adott, viszont elmondhatja kitérj edt rokonsá­gom, hogy a fe^e~é- gem és én, mindket­ten rendkívül tisztel­jük őket. Darázs Endre V Vég Ker<*k Imre: KARÁCSONYI VERS Merre vüágolsz, csillag, csillagom? Lompos hófellegek gyűlnek köréd, mint karácsonyi barmok, bogy párát fújva melengessenek. Nem is látom, hol tündökölsz, csak érzem sugarad istállómelegét. Fekete fákat növeszt a sötétség, mindent befed a hó, a jég. Világfis, szép hitűnk hadd fényesedben! A síkon föl. a dombokig feléd igyekszünk pásztorok, parasztok — bortól, zenétől arcnnk ki virít! Világíts, füzed nélkül a világ idétlen, kusza dolgok halmaza ragyoghasd föl benne a rendet, s mutasd az utat, mely elvisz haza! A szép reggelen három szál nuzsikus ballagott a hegyfa- usd állomás felé. Az este, hogy negjöttek, szekérrel hozták be iket, de reggel, a lakodalom itán senki sem törődött ve­tik. Kozma bácsi, aki hozatta Iket, valahol aludt, Kozmámé i konyhát rakta rendbe, a fia- alok már régen eltűntek, így iát megindultak gyalog. A prímás és a kontrás, ke­zükben lóbálva a hegedűt, :önnyen haladtak, de Balator Tancsi, vállán a nagybőgővel, zsák botladozva. Szidta is őket, 'ngy ne siessenek annyira, van Idő, a vonat csak egy óra múlva fut be. Jancsi nevezetes tagja volt a bandának. Kis fekete em­ber, kurta lábbal és némi po­cakkal. ö volt a banda hu­moristája. Azt csinálta, amit a dzsessznél a dobos, ő Is úgy hajladozott jobbra-balra, vagy magasba tartotta a vonót, és hirtelen lecsapott, közben jó­korát rikkantva. Azt is meg­tette, hogy leguggolt, a nagy­bőgőt a térdére fektette, és úgy játszott tovább. A banda tagjai együtt nevettek a pub­likummal, mert Jancsi azért az összhangot nem rontotta el, és soha hamis hangot nem fogott A lakodalmon is neki volt a legnagyobb sikere. A meny­asszony rózsát dugott a gomb­jaikéba, a vőlegény szivart a szájába. Kozma bácsi megren­delte nála a »Nagybercsényi­Stunogyi Pál: KIS KEZED A KEZEMBEN — Titi 6 éves — Illeted szép tavaszának Virágos, szent küszöbén, Kis unokám, Tűikéin, Dallal köszöntelek én. Nem sajnálom tűnt éveim, Nem meddőségben teltek el, Telve voltak harccal, hittel, Porrá szépszeretettel. A sors utamat, ó. nemegyszer Köddel, görönggyel vonta be, De reménység, életértelem A kis kezed a kezemben Tűnő évek közelhozzák Hozzád az élet rózsáskertjét, De jól vigyázz, meg ne szúrják A nagy tüskék kis kezecskéd. Most kezemben apró kezed, Mint kis csibe, puha, meleg, Oly jólesik ez énnekem, Ki tudja, meddig melengetem. Nézlek, nézlek, én virágom, Harmatgyöngy szemed mint ragyog, S úgy érzem, a boldogságtól Én is ismét ifjú vagyok. miklóst-«, hogy játssza el szó­lóban. A többiek majd szét­durrantak az elfojtott röhö­géstől, ahogy Jancsi letudta a nótát Az is jórészt az ő ér­deme volt, hogy a megbeszélt háromszáz forint fizetséget Jlzg átg Lajká$,&tt C sabu otthonosan nyit be a férfi lakására. Nem először jár itt csaknem egy év óta hetenként két-há- rwn alkalommal itt tölti es­téit Laci három esztendeje egyedül él, elvált: szép kis lakása van, ő pedig senkinek sem tartozik számadással éle­téről: 22 éves. a férfinál ugyan nyolccal fiatalabb, de ez igazán nem számottevő kü­lönbség. Megértik egymást Ügy vÖi, Laci igazán jól ér­zi magát a társas ■'"rá ban. Csak éppen nem biztatja semmivel. Ü<*v látszik, ez az állapot tökéletesen meefe’el elképzelésének. nem kíván újabb házasságba keveredni. Legalábbis egyelőre jelét sem mutatja efféle szándékának. Az első időben ő sem gon­dolt házasságra — tulajdon­képpen még most is irtózik a gondjától —, de valahogy mégis szeretne megállapodni, véalpges otthont teremteni. Ma különösen sivárnak tűnt kis szűk. albérleti szobája. Lehet, hogy az őszi, borús idő is kellemetlen hangula­tot gerjesztett benne — reg­gel az eső is esett —. és az a csúmra veszekedés a szo­batársnőiével ... Nem is volt kedve hazamenni, egyenesen idesietett a hivatalból. A férfi melegítőben nyi­tott ajtót. Feltűnő kedvesség­gel tWiHta Fttől némi re- rpn’ ’- rt.r.'i'f Kenne, hogy ta­lán ma előbbre jutnak, az­tán oTrvrtr'e! ec-ébe vblant a köztük nemegyszer lezajlott Szokásos nárbes^ért és biza­kodása egyszerre szertefosz­lott: — Nem mondasz semmi*"? — T>e isteni nő vagy. — Kös;. Egyéb? mm xe vagy a legistenibb nő, akivel valaha is találkoz­tam. — Hálás vagyok az elisme­résért. Más mondandód? — Legföljebb elölről kezd­hetném. — Undok vagy. De azért nem kaptak ösz- sze, mert Lacival egyszerűen nem lehetett veszekedni. Leg­följebb tréfából, pajtáskodva évődni. ! A férfi az előszobában a nyakát csókolgatta, közvetle­nül a füle alatt. Közben le­bontotta róla az orkánt, majd a kis kötött kabátkát is. A fehér blúz alatt ingerlőn fe­szültek az apró mellek. Laci ismételten megállapí­totta, hogy különb szeretőt keresve sem találhatna. Per­sze, hogy milyen feleség lenne? ... Asszonymelegre, az otthon földerítésére, szilárd társra vágyakozik annyi esz­tendő rideg házasélete, majd magányossága után. Tudja-e ezt biztosítani Csibu? Átölelve vezeti be a szo­bába. A lány kibontakozik a karjaiból, és a tükör elé áll. Táskáiából fésűt húz elő, rendbe teszi a haját, aztán apró rúzs villan a kezében. A férfi elkaDia a csukló­ját: — Csak nem gondolod, hogy festéket vacsorázom’ A lány nevetve bújik a mellére... — Teszek föl feketét. Jó? Addiy ülj csak le szépen, 5 eev könyvet. A konyhában eszébe ju­tott. milyen rendetlen­séget hagyott a szobában. Legalább fél órával későbbre várta a lányt, éppen csak át- öltözött, ruháit a rekamiéra dobálta. A szőnyeget is meg kellett volna igazítani. Talán Csibu meglátja, és néhány asszonyias mozdulattal nagy­jából rendet csinál. Igaz, ed­dig sem igen akadt meg á szeme a legénylakás apróbb rendetlenségein, de így még sohasem találta. Talán még meg is szid, hogyan tudok ilyen környezetben élni — gondolta. Amikor ismét belépeti a lány a fotelban ült felhúzott lábbal, és az Ország-Világot lapozgatta. Mel'ette a sző­nyegen a hamutálca. Az ing a rekamié karfáján, zakója mellette. A szőnyeg sarka feltürődva. Papucsa a szoba közepén. Egy pillanatra megáll, rá­néz a lányra. Csibu csodál­kozva tekint föl a képeslap­ból: — Valami baj van? — Nem. semmi. Mindjárt kész a kávé. El kellene tenni legalább az inget. Miért vár éppen ma a lányra? Különben sem ta­karítónak fogadta. Alaptalan sértődékemvséffi. leciobb' lesz túltenni maffiát rajta. Az asztalterítő is csaknem lecsúszik. ffivűrött is. De nőm mozdul. Nézi a lánvt, és osak a kávéfőző pöszörgésére indul. Teletöltve hozza be a két poharat. — Cukor van benn? — Kettő. E a LaKtfDaLOmNOK Kozma még egy százassal meg­toldotta. Így aztán elégedet­ten, jókedvűen, egy kissé ma­guk is kapatosán igyekeztek az állomás felé, ami alig félórá­nyira volt a falutól. Vasárnap reggel volt Min­denki ott vojt a lakodalmon, és most mindenki aludt. A határ széltében üres, csak a tehéncsorda fehérlett az úttól jobbra, a kiserdő szélén. An­nak nincs lakodalom, nincs vasárnap, azt ki kell hajtani. A gulyás, Szepsi Lajos bácsi, ámbár ő is ott volt éjfélig a lakodalomban, tudta köteles­ségét, és kora reggel kihajtot­ta az állatokat a legelőre. A három muzsikus vígan ta­posta a port, csak Jancsi tö- rölgette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is velük nevetett, ahogy az elmúlt éj­szakát kifigurázták. Széles jó­kedvük beharsogta a környé­ket Az erdő visszaverte hang­jukat A teljenek fölemelték a fejüket, és az útra bámész­kodtak. De Rudi, a bika népi elégedett meg a bámészkodás- sal. Rudi ma rosszkedvűen éb­redt. Morgott, mikor kihajtot­ták az istállóból, és végigdör- mögte az utat a legelőig. Ha­talmas, piros állat volt, kiállí­tásokon díjat nyert példány. Ha mérges volt, messzi el kel­lett kerülni. Tudta ezt a gu­lyás, és ilyenkor nem hajku- rászta, még csak nem is szólt rá, hagyta, hogy kifújja ma­gát, hogy magában bandukol­jon jóval a gulya után. Idővel persze megnyugodott volna, de a három muzsikus lármája felbőszítette. Felállt, nagyot bömbölt, és megindult a hangos társaság felé. Fejét leszegve dühösen rohant La­jos bácsi nagyot kiáltott: — Rudi, hé! — de úgyis tudta, hogy hiába, ezért kezét a szá­jához emelve, a vidám mu­zsikusok felé ordította: — Szaladjatok! Azok az első pillanatban nem értették, miről van szó, de mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat mindjárt megértették. Futásnak ered­tek. A prímás és a kontrás, mint a nyúl, de Jancsi a A lány feláll, zsebkendőért indul, közben meglöki a kis asztalt. Az egyik csészéből kilötlyen a térítőre néhány csöppnyi. A férfi kapkodja az edé­nyeket rántja le a térítőt szalad a konvhába. Csibu nem mozdul. Fojt ottan fölsi­kít. aztán nyúl a kézitáskáért a könyvespolcra. Laci bejön, új térítőt vesz elő. — Sikerült? — Azt hiszem. 1/ ávé után odaül a lány mellé a fotel karfájára. Nem szenvedélyesen, remegő izgalommal, inkább köteles­ségszerű megszokott Sággal kezdi gombolni a blúzát — Hagyd, majd én — mondja a lány, és lustán vet­kőzni kezd. Ruhadarabjait a másik fotelba dobálja. — Miért nem rakod le rendesen? összegyűrődik. — Mezítláb vaavok. — Ott a papucsom, két lé­pésre tőled. — Nem hoztad ide. Mindig ilyen. Lehelt, hogy ő kényeztette el mondván, hogy vendég nála. ne dolgoz­zon. De végtére is. nem most van először nála. már alig számítható vendégnek. Kap­csolatuk rendszeres, egy év óta szünet nélkül, és harmo­nikusnak is mondható. Legalább korholná — gon­dolja a férfi —, miért hagy­ta elöl g zakót meg az in­get, miért nem tart rendet? De nem szólt Észre sem vet­te talán? Később ott ülnek a fotel­ban, az üres kávéscsészék mögött. — Valami töményed nincs? •» Mit kérsz? Gin jó b—t nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg, de azok nem akarták hallani, és vágtattak, ahogy csak tudtak. Jancsi látta, hallotta közeled­ni a bikát — mit csináljon? Hajítsa el a nagybőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjá­tól, nagyapjától örökölte, ilyen jó nagybőgő nincs több, ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amennyire tudott, de a másik kettő már bekanyaro­dott az állomás felé vezető gyalogúira, ő maradt egyedül Rudinak prédául. Nézte, hol van egy bokor, ami mögött megbújhatna, egy fa, amire felmászhatna, de sehol sem­mi, és a bika egyre közele­dik, már hallani a fúj tatását, ahogy a föld dübörög alattta — véred van, Fikator Jan­csi, nincs aki megállítsa ezt a vad barmot, eltipor ez té­ged nagybőgőddel együtt! Mikor már alig volt húsz lépésre tőle, Jancsi kifulladt, megállt, és lekapva válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húz­ni a »Nagybercsényi miklóst«. Miként Lehel a kürtjétől, ő a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki be­lőle ezt a reflexet? Nem le­hessen tudni. De tény és való, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét, és teljes erővel belevágott. Rudit meghökken­tette ez a furcsa, idegen, m&y hang, amely mintha egy má­sik bika torkából szakadt vol­na ki. Megállt a négy cölöp­lábán, bömbölése morgásba ment át. Jancsi húzta irgal­matlanul, közben segítségért kiabált. A nóta és Jancsi jaj­gatása, úgy látszik, Rudi fü­lében szép harmóniába ol­vadt, és láthatólag megnyug­tatta. Hátsó lábaira ereszke­dett, véres szemeit Jancsira függesztve figyelt. Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekintet­te a menekülésre. A nagybő­gőt vállára vetve szaladni kez­dett. De Rudi felugrott, böm­bölve utánavetette magát. Jancsi nem jutott messzire, a bika megint csak húszlépés­nyire járt tőle, és Jancsinak nem volt más választása, mint az előbbi recept. Reszkető uj­jakkal belevágott a húrba, de ezúttal a búsan szóló »Kecs- keméti-nagyharangot« adta elő. Rudi megállt, és fújtatva figyelte a különös mély han­got. Szepsi Lajos bácsi árról már lemondott, hogy Rudit akár ő, akár a kutyája jobb belá­tásra bírja, és Jancsi szórón- gatásától eltérítse. Mást kell itt csinálni. A pásztorgyere­ket ugyan befuttatta a faluba, hogy jöjjenek azonnal, és Do- momyi, aki vadászember volt* hozzon puskát is, mert hátha Rudit agyon kell lőni, ha nem akarják, hogy emberhalál le­gyen. De amíg azók felkászo- lódnak és ideérnek, addig Ru­di agyontiporja ezt a szeren­csétlent, aki már a vonót is Isznak. — Valamit harapnék is. —1 Vaj, gépsonka, zöldpap­rika. Egyébbel nem szolgál­hatok. — Remek! E három kel­lékből nagyszerű szendvicset tudsz készíteni! Laci szótlanul kimegy a konyhába. Valami sértőt akart mondani, olyasfélét, hogy te is megpróbálhatnád egyszer, mindennek tudod a helvét, és különben is egvenioaúság van, de meggondolta. Gépie­sen készítgette a szendvicse­ket, és egy tálcán bevitte Csibunak. A lány aiprő fogai alatt gusztusosán hersenit a zöld­paprika. — Tudod, miiven nagyszerű háziember vagy te? — Kösz a bókot — Jó parti lennék — Ühüm. — Nem vaffv valami ró­zsás kedvedben. Mi a bajod? — Nincs semmi. — Tótom rajtad. — Tévedsz. — Meguntál? ■— Okosabbat nem Vds» kérdezni? — Jó. Akkor hallgassunk söndben szívták a ci­garettáiukat. A szobá­ba lassan beszüremlett az alkony. — Tegyek föl valami le­mezt? — Azt szoktad mondani legszebb zene a csönd. — Igen. de a kedvedért. — Hagyd csak. Kintről bevetiődött az ut­cai lámpák fénve. Halig" tva ültek, nem néztek egymásra. Sajnálta Csibut. Jó lány volt. És nagvszaríi «~ rető. alig bírja tartani. Ha egyszer kiejti a kezéből, és nem tudja tovább bűvölni Rudit, vége van. Mást kell itt csinálni. Hirtelen észbe kapott. Gyor­san kihajtotta a csordából Rózsit, a szép piros-tarka te­henet. A pásztor tisztes távolság­ban maradt a bikától, de Ró­zsi egy csöppet sem félt tőle. Odaballagott hozzá, fejét oda­dörzsölte Rudi mogorva hom­lokához. Rudi bömbölt egy kurtát, de Rózsi attól sem ijedt meg, hanem tovább is ott legyeskedett körülötte. Rudi nem tudott mindjárt dönteni Jancsi és Rózsi kö­zött, feol az egyikre, hol a másikra emelte busa fejét, de végül mégis Rózsi után to­lult ... Lajos bácsi rákiáltott Jan­csim: — No, most szedd a lábad! Jancsinak nem kellett sok nztatás. Szaladt, rohant, '.mennyi maradék erejéből nég tellett. A nagybőgő ke­gyetlenül verte az oldalát. De lem baj. Ott volt már az ál­lomás, és még beérte a nyolc­Somogyi Károly órai vonatot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom