Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Vasárnap, 1966. december SS. n SOMOGY? • *N Balázs Sándor: ÜDVÖZLET Rákötöttem egy százast, de megérte. Gyönyörű, színezett lapok voltak, fotomümészetünk remekei a zöld galy- lyal, az égő gyertyával és az arany csengettyűvel. Megírtam negyvennyolc lapot, teleir- tam őket sok-sok szeretettel, csókkal és egyébbel, s elindítottam őket az ország minden tájára, de korántsem voltam még kész. Hátravolt a java, mert feleségem képeskártyát dugott az orrom alá. Ennek egyik oldalán valami várrom volt, a másik oldalán két tucat aláírás. —c Emlékszel? — vádolt feleségem —, ez arról a szüretről jött, ahova nem tudtunk elmenni ... Itt az alkalom, viszonozzuk az őszi jókívánságokat. — No persze. — Karácsonyi lapokat küldünk. — No persze. — Most azonnal fogj neki. — No persze. Aztán csak ültem, mert szívemben haragot éreztem, hogy a tisztelt rokonság nem tud olvashatóan írni. Ki lehet például az a Pé? — Márhogy a Pé — mélázott el feleségem. — Van a családban kilenc Pál, ugyanannyi Péter, öt Panni és egy Paula... — És mindezeknek írjak most? — Illenék . . . — Aztán ki as a Bé? — Van hat Béla, két Bódog, egy Balázs, 'három Blanka... — írni kell nekn; — adta ki az utasítást a feleségem. — Csak nem akarsz haragot a szeretet ünnepén? Köztük lesz az igazi aláíró is, a többi meg örülni fog! Mindjárt hozom a családi címjegyzéket . .. És így is lett. Vettem, és írtam még négyszázhat újabb lapot. így ugyan elment még egy ezres nem lett semmi ajándék, ebédet egy jó barátunk adott, viszont elmondhatja kitérj edt rokonságom, hogy a fe^e~é- gem és én, mindketten rendkívül tiszteljük őket. Darázs Endre V Vég Ker<*k Imre: KARÁCSONYI VERS Merre vüágolsz, csillag, csillagom? Lompos hófellegek gyűlnek köréd, mint karácsonyi barmok, bogy párát fújva melengessenek. Nem is látom, hol tündökölsz, csak érzem sugarad istállómelegét. Fekete fákat növeszt a sötétség, mindent befed a hó, a jég. Világfis, szép hitűnk hadd fényesedben! A síkon föl. a dombokig feléd igyekszünk pásztorok, parasztok — bortól, zenétől arcnnk ki virít! Világíts, füzed nélkül a világ idétlen, kusza dolgok halmaza ragyoghasd föl benne a rendet, s mutasd az utat, mely elvisz haza! A szép reggelen három szál nuzsikus ballagott a hegyfa- usd állomás felé. Az este, hogy negjöttek, szekérrel hozták be iket, de reggel, a lakodalom itán senki sem törődött vetik. Kozma bácsi, aki hozatta Iket, valahol aludt, Kozmámé i konyhát rakta rendbe, a fia- alok már régen eltűntek, így iát megindultak gyalog. A prímás és a kontrás, kezükben lóbálva a hegedűt, :önnyen haladtak, de Balator Tancsi, vállán a nagybőgővel, zsák botladozva. Szidta is őket, 'ngy ne siessenek annyira, van Idő, a vonat csak egy óra múlva fut be. Jancsi nevezetes tagja volt a bandának. Kis fekete ember, kurta lábbal és némi pocakkal. ö volt a banda humoristája. Azt csinálta, amit a dzsessznél a dobos, ő Is úgy hajladozott jobbra-balra, vagy magasba tartotta a vonót, és hirtelen lecsapott, közben jókorát rikkantva. Azt is megtette, hogy leguggolt, a nagybőgőt a térdére fektette, és úgy játszott tovább. A banda tagjai együtt nevettek a publikummal, mert Jancsi azért az összhangot nem rontotta el, és soha hamis hangot nem fogott A lakodalmon is neki volt a legnagyobb sikere. A menyasszony rózsát dugott a gombjaikéba, a vőlegény szivart a szájába. Kozma bácsi megrendelte nála a »NagybercsényiStunogyi Pál: KIS KEZED A KEZEMBEN — Titi 6 éves — Illeted szép tavaszának Virágos, szent küszöbén, Kis unokám, Tűikéin, Dallal köszöntelek én. Nem sajnálom tűnt éveim, Nem meddőségben teltek el, Telve voltak harccal, hittel, Porrá szépszeretettel. A sors utamat, ó. nemegyszer Köddel, görönggyel vonta be, De reménység, életértelem A kis kezed a kezemben Tűnő évek közelhozzák Hozzád az élet rózsáskertjét, De jól vigyázz, meg ne szúrják A nagy tüskék kis kezecskéd. Most kezemben apró kezed, Mint kis csibe, puha, meleg, Oly jólesik ez énnekem, Ki tudja, meddig melengetem. Nézlek, nézlek, én virágom, Harmatgyöngy szemed mint ragyog, S úgy érzem, a boldogságtól Én is ismét ifjú vagyok. miklóst-«, hogy játssza el szólóban. A többiek majd szétdurrantak az elfojtott röhögéstől, ahogy Jancsi letudta a nótát Az is jórészt az ő érdeme volt, hogy a megbeszélt háromszáz forint fizetséget Jlzg átg Lajká$,&tt C sabu otthonosan nyit be a férfi lakására. Nem először jár itt csaknem egy év óta hetenként két-há- rwn alkalommal itt tölti estéit Laci három esztendeje egyedül él, elvált: szép kis lakása van, ő pedig senkinek sem tartozik számadással életéről: 22 éves. a férfinál ugyan nyolccal fiatalabb, de ez igazán nem számottevő különbség. Megértik egymást Ügy vÖi, Laci igazán jól érzi magát a társas ■'"rá ban. Csak éppen nem biztatja semmivel. Ü<*v látszik, ez az állapot tökéletesen meefe’el elképzelésének. nem kíván újabb házasságba keveredni. Legalábbis egyelőre jelét sem mutatja efféle szándékának. Az első időben ő sem gondolt házasságra — tulajdonképpen még most is irtózik a gondjától —, de valahogy mégis szeretne megállapodni, véalpges otthont teremteni. Ma különösen sivárnak tűnt kis szűk. albérleti szobája. Lehet, hogy az őszi, borús idő is kellemetlen hangulatot gerjesztett benne — reggel az eső is esett —. és az a csúmra veszekedés a szobatársnőiével ... Nem is volt kedve hazamenni, egyenesen idesietett a hivatalból. A férfi melegítőben nyitott ajtót. Feltűnő kedvességgel tWiHta Fttől némi re- rpn’ ’- rt.r.'i'f Kenne, hogy talán ma előbbre jutnak, aztán oTrvrtr'e! ec-ébe vblant a köztük nemegyszer lezajlott Szokásos nárbes^ért és bizakodása egyszerre szertefoszlott: — Nem mondasz semmi*"? — T>e isteni nő vagy. — Kös;. Egyéb? mm xe vagy a legistenibb nő, akivel valaha is találkoztam. — Hálás vagyok az elismerésért. Más mondandód? — Legföljebb elölről kezdhetném. — Undok vagy. De azért nem kaptak ösz- sze, mert Lacival egyszerűen nem lehetett veszekedni. Legföljebb tréfából, pajtáskodva évődni. ! A férfi az előszobában a nyakát csókolgatta, közvetlenül a füle alatt. Közben lebontotta róla az orkánt, majd a kis kötött kabátkát is. A fehér blúz alatt ingerlőn feszültek az apró mellek. Laci ismételten megállapította, hogy különb szeretőt keresve sem találhatna. Persze, hogy milyen feleség lenne? ... Asszonymelegre, az otthon földerítésére, szilárd társra vágyakozik annyi esztendő rideg házasélete, majd magányossága után. Tudja-e ezt biztosítani Csibu? Átölelve vezeti be a szobába. A lány kibontakozik a karjaiból, és a tükör elé áll. Táskáiából fésűt húz elő, rendbe teszi a haját, aztán apró rúzs villan a kezében. A férfi elkaDia a csuklóját: — Csak nem gondolod, hogy festéket vacsorázom’ A lány nevetve bújik a mellére... — Teszek föl feketét. Jó? Addiy ülj csak le szépen, 5 eev könyvet. A konyhában eszébe jutott. milyen rendetlenséget hagyott a szobában. Legalább fél órával későbbre várta a lányt, éppen csak át- öltözött, ruháit a rekamiéra dobálta. A szőnyeget is meg kellett volna igazítani. Talán Csibu meglátja, és néhány asszonyias mozdulattal nagyjából rendet csinál. Igaz, eddig sem igen akadt meg á szeme a legénylakás apróbb rendetlenségein, de így még sohasem találta. Talán még meg is szid, hogyan tudok ilyen környezetben élni — gondolta. Amikor ismét belépeti a lány a fotelban ült felhúzott lábbal, és az Ország-Világot lapozgatta. Mel'ette a szőnyegen a hamutálca. Az ing a rekamié karfáján, zakója mellette. A szőnyeg sarka feltürődva. Papucsa a szoba közepén. Egy pillanatra megáll, ránéz a lányra. Csibu csodálkozva tekint föl a képeslapból: — Valami baj van? — Nem. semmi. Mindjárt kész a kávé. El kellene tenni legalább az inget. Miért vár éppen ma a lányra? Különben sem takarítónak fogadta. Alaptalan sértődékemvséffi. leciobb' lesz túltenni maffiát rajta. Az asztalterítő is csaknem lecsúszik. ffivűrött is. De nőm mozdul. Nézi a lánvt, és osak a kávéfőző pöszörgésére indul. Teletöltve hozza be a két poharat. — Cukor van benn? — Kettő. E a LaKtfDaLOmNOK Kozma még egy százassal megtoldotta. Így aztán elégedetten, jókedvűen, egy kissé maguk is kapatosán igyekeztek az állomás felé, ami alig félórányira volt a falutól. Vasárnap reggel volt Mindenki ott vojt a lakodalmon, és most mindenki aludt. A határ széltében üres, csak a tehéncsorda fehérlett az úttól jobbra, a kiserdő szélén. Annak nincs lakodalom, nincs vasárnap, azt ki kell hajtani. A gulyás, Szepsi Lajos bácsi, ámbár ő is ott volt éjfélig a lakodalomban, tudta kötelességét, és kora reggel kihajtotta az állatokat a legelőre. A három muzsikus vígan taposta a port, csak Jancsi tö- rölgette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is velük nevetett, ahogy az elmúlt éjszakát kifigurázták. Széles jókedvük beharsogta a környéket Az erdő visszaverte hangjukat A teljenek fölemelték a fejüket, és az útra bámészkodtak. De Rudi, a bika népi elégedett meg a bámészkodás- sal. Rudi ma rosszkedvűen ébredt. Morgott, mikor kihajtották az istállóból, és végigdör- mögte az utat a legelőig. Hatalmas, piros állat volt, kiállításokon díjat nyert példány. Ha mérges volt, messzi el kellett kerülni. Tudta ezt a gulyás, és ilyenkor nem hajku- rászta, még csak nem is szólt rá, hagyta, hogy kifújja magát, hogy magában bandukoljon jóval a gulya után. Idővel persze megnyugodott volna, de a három muzsikus lármája felbőszítette. Felállt, nagyot bömbölt, és megindult a hangos társaság felé. Fejét leszegve dühösen rohant Lajos bácsi nagyot kiáltott: — Rudi, hé! — de úgyis tudta, hogy hiába, ezért kezét a szájához emelve, a vidám muzsikusok felé ordította: — Szaladjatok! Azok az első pillanatban nem értették, miről van szó, de mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat mindjárt megértették. Futásnak eredtek. A prímás és a kontrás, mint a nyúl, de Jancsi a A lány feláll, zsebkendőért indul, közben meglöki a kis asztalt. Az egyik csészéből kilötlyen a térítőre néhány csöppnyi. A férfi kapkodja az edényeket rántja le a térítőt szalad a konvhába. Csibu nem mozdul. Fojt ottan fölsikít. aztán nyúl a kézitáskáért a könyvespolcra. Laci bejön, új térítőt vesz elő. — Sikerült? — Azt hiszem. 1/ ávé után odaül a lány mellé a fotel karfájára. Nem szenvedélyesen, remegő izgalommal, inkább kötelességszerű megszokott Sággal kezdi gombolni a blúzát — Hagyd, majd én — mondja a lány, és lustán vetkőzni kezd. Ruhadarabjait a másik fotelba dobálja. — Miért nem rakod le rendesen? összegyűrődik. — Mezítláb vaavok. — Ott a papucsom, két lépésre tőled. — Nem hoztad ide. Mindig ilyen. Lehelt, hogy ő kényeztette el mondván, hogy vendég nála. ne dolgozzon. De végtére is. nem most van először nála. már alig számítható vendégnek. Kapcsolatuk rendszeres, egy év óta szünet nélkül, és harmonikusnak is mondható. Legalább korholná — gondolja a férfi —, miért hagyta elöl g zakót meg az inget, miért nem tart rendet? De nem szólt Észre sem vette talán? Később ott ülnek a fotelban, az üres kávéscsészék mögött. — Valami töményed nincs? •» Mit kérsz? Gin jó b—t nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg, de azok nem akarták hallani, és vágtattak, ahogy csak tudtak. Jancsi látta, hallotta közeledni a bikát — mit csináljon? Hajítsa el a nagybőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjától, nagyapjától örökölte, ilyen jó nagybőgő nincs több, ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amennyire tudott, de a másik kettő már bekanyarodott az állomás felé vezető gyalogúira, ő maradt egyedül Rudinak prédául. Nézte, hol van egy bokor, ami mögött megbújhatna, egy fa, amire felmászhatna, de sehol semmi, és a bika egyre közeledik, már hallani a fúj tatását, ahogy a föld dübörög alattta — véred van, Fikator Jancsi, nincs aki megállítsa ezt a vad barmot, eltipor ez téged nagybőgőddel együtt! Mikor már alig volt húsz lépésre tőle, Jancsi kifulladt, megállt, és lekapva válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húzni a »Nagybercsényi miklóst«. Miként Lehel a kürtjétől, ő a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki belőle ezt a reflexet? Nem lehessen tudni. De tény és való, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét, és teljes erővel belevágott. Rudit meghökkentette ez a furcsa, idegen, m&y hang, amely mintha egy másik bika torkából szakadt volna ki. Megállt a négy cölöplábán, bömbölése morgásba ment át. Jancsi húzta irgalmatlanul, közben segítségért kiabált. A nóta és Jancsi jajgatása, úgy látszik, Rudi fülében szép harmóniába olvadt, és láthatólag megnyugtatta. Hátsó lábaira ereszkedett, véres szemeit Jancsira függesztve figyelt. Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekintette a menekülésre. A nagybőgőt vállára vetve szaladni kezdett. De Rudi felugrott, bömbölve utánavetette magát. Jancsi nem jutott messzire, a bika megint csak húszlépésnyire járt tőle, és Jancsinak nem volt más választása, mint az előbbi recept. Reszkető ujjakkal belevágott a húrba, de ezúttal a búsan szóló »Kecs- keméti-nagyharangot« adta elő. Rudi megállt, és fújtatva figyelte a különös mély hangot. Szepsi Lajos bácsi árról már lemondott, hogy Rudit akár ő, akár a kutyája jobb belátásra bírja, és Jancsi szórón- gatásától eltérítse. Mást kell itt csinálni. A pásztorgyereket ugyan befuttatta a faluba, hogy jöjjenek azonnal, és Do- momyi, aki vadászember volt* hozzon puskát is, mert hátha Rudit agyon kell lőni, ha nem akarják, hogy emberhalál legyen. De amíg azók felkászo- lódnak és ideérnek, addig Rudi agyontiporja ezt a szerencsétlent, aki már a vonót is Isznak. — Valamit harapnék is. —1 Vaj, gépsonka, zöldpaprika. Egyébbel nem szolgálhatok. — Remek! E három kellékből nagyszerű szendvicset tudsz készíteni! Laci szótlanul kimegy a konyhába. Valami sértőt akart mondani, olyasfélét, hogy te is megpróbálhatnád egyszer, mindennek tudod a helvét, és különben is egvenioaúság van, de meggondolta. Gépiesen készítgette a szendvicseket, és egy tálcán bevitte Csibunak. A lány aiprő fogai alatt gusztusosán hersenit a zöldpaprika. — Tudod, miiven nagyszerű háziember vagy te? — Kösz a bókot — Jó parti lennék — Ühüm. — Nem vaffv valami rózsás kedvedben. Mi a bajod? — Nincs semmi. — Tótom rajtad. — Tévedsz. — Meguntál? ■— Okosabbat nem Vds» kérdezni? — Jó. Akkor hallgassunk söndben szívták a cigarettáiukat. A szobába lassan beszüremlett az alkony. — Tegyek föl valami lemezt? — Azt szoktad mondani legszebb zene a csönd. — Igen. de a kedvedért. — Hagyd csak. Kintről bevetiődött az utcai lámpák fénve. Halig" tva ültek, nem néztek egymásra. Sajnálta Csibut. Jó lány volt. És nagvszaríi «~ rető. alig bírja tartani. Ha egyszer kiejti a kezéből, és nem tudja tovább bűvölni Rudit, vége van. Mást kell itt csinálni. Hirtelen észbe kapott. Gyorsan kihajtotta a csordából Rózsit, a szép piros-tarka tehenet. A pásztor tisztes távolságban maradt a bikától, de Rózsi egy csöppet sem félt tőle. Odaballagott hozzá, fejét odadörzsölte Rudi mogorva homlokához. Rudi bömbölt egy kurtát, de Rózsi attól sem ijedt meg, hanem tovább is ott legyeskedett körülötte. Rudi nem tudott mindjárt dönteni Jancsi és Rózsi között, feol az egyikre, hol a másikra emelte busa fejét, de végül mégis Rózsi után tolult ... Lajos bácsi rákiáltott Jancsim: — No, most szedd a lábad! Jancsinak nem kellett sok nztatás. Szaladt, rohant, '.mennyi maradék erejéből nég tellett. A nagybőgő kegyetlenül verte az oldalát. De lem baj. Ott volt már az állomás, és még beérte a nyolcSomogyi Károly órai vonatot,
