Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Vasárnap, 1966, december 25. 5 SOMOGYI JíBYLAr ) VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR ( ESTE A KASTÉLYBAN ősi társa embernek a dal. Mióta munkája pergő ritmusára az ember dallamot s hozzá szöveget csiholt, ének száll a bölc ő felett, sirató az életút végén. A kettő között érzeimeink szeles skáláján mindig, mindenhová elkísér a muzsika. Korok, ízlések, divatok változnak, az ember és a zene kapcsolata örök. S aki megismeri, közel engedi magához a muzsikát — gazdagabb. Szebb és teljesebb így a világ. ívelő dallamok Tornyos kastély magasodik Ladon egy ódon park marn- mutfenyőivel és platánkoronái- val övezve. Iskola. Mellette erdészet. Mindkettőhöz keskeny, salakos gyalogút vezet a parkon át lentről, a faluból. Koromsötét van, csak az emeleti kastélyablakból szűrődik fény a fák közé. Bentről kellemes zongoraszó gyöngyözik, közeledőben mind erősebben. Valaha neves művészek adtak Itt knocertet — keveseknek talán épp ezen az emeleten. Most egy tanítónő ujjal nyo- mán kavarognak a dallamok. Néhányat! körülállják, hallgatják, csöndesen dalolgatnak. Este hét óra van. A lépcsőn már kísérőnk ts «dnad Stix József iskolaigazgató matematikatanár és amatőr kórusvezető. Három éve foglalkozik ezzel a kis, húszhuszonöt tagú kórussal, ahogy ő mondja, éneklő csoporttal. Mert nem annyira a szereplés, inkább maga az éneklés a céljuk; az, hogy a dal, a muzsika része legyen életüknek. Közönség előtt ritkán, évente három- négy alkalommal énekelnek, viszont a próbákról való hiányzás is ritkaság. Nézem az arcokat. Többségük felnőtt, az egyik női szólamban Iáitok három-négy húsz év alatti kislányt Óvodai dolgozók hatan; s néhány pedagógus, háziasszony és három diák mellett a többiek kétkezi dolgozók a tez-ben, az erdészetben. Iskolai padokban ülnek. A kórusvezető felmutatott öklével jelzi és megadja a »-dó«-t. Szolmizálnak-, zeneiskolások a vizsgán se csinálhatják különben. «Szekvenci ázzunk egy kicsit«... — újabb, fokozatosan nehezebb gyakorlatok következnek. Különböző alaphangokról puhán indítva föl és lefelé ível, intésre fokozatosan erősödik és vissza; szépen, fokozatosan halkul a dallamvonal, majd hármashangzatok következnek. »Ma-má-mo-nw" zümmögi a kórus, nem erősen, hogy a legapróbb hibát is idejében javíthassa a kórusvezető. Andante cantabile A tíz-tizenöt perces gyakorlat fegyelme és figyelme ad kulcsot ahhoz, hogy megértsem: miért sikerülhet egy ilyen kis létszámú falusi kórusnak olyan megindító egyszerűséggel és tisztán, kifejezően előadni hamarjában két-három népdalt. «-Unisono-« — egy szólamban, ami gyakorlott, nagy kórusnak sem könnyű, már ami az egységes hangzást és a tisztaságot illeti. Szemük a karnagyon, és szemükben a sorsokat, százados tragédiákat idéző népdal minden szépsége, szomorúsága: »Az irigyek el-rabol-ták tőlem, Így lett szegény i-ga-zán be- lő-lem.-* készülünk, egy operaelőadást szeretnénk látni együtt. A kórustagok már most gyűjtik a rávalót egy közös takarék- könyvben. Év közben? Családi esteket tartunk, névnapi ösz- szejöveteleket, amelyeken ismét az együttiét, az együttes éneklés a legnagyobb öröm ... Persze probléma is akad. Néhányan elköltöztek, és bizony helyük még üres. A jelenlegi iskolai énekkarból szeretném majd gyarapítaná a létszámot — válaszolta Stix József iskolaigazgató. Benne vágyók a kérdezésben, így amikor egy másik teremben szólampróbával folytatódik a munka, a helyben maradó két szólamhoz fordulok. Azt szeretném, ha elmondanák, hogy mi az, ami egész napi fárasztó munka után ide vonzza őket, és amiért láthatóan örömmel feláldozzák a szabad idejüket. Kieset József az erdészetben fizikai dolgozó. Ezt válaszolta: — A dal, az ének szeretete . . . Mi — feleségemmel és kislányommal —* hárman jArunk ide a családból, és őszintén szólva: várjuk a hétfő estét... Itt sokat lehet tanulni is. Kottr- ismeretet meg irodalomról, zenetörténetről is hal lünk. „Várjuk a hétfő estét’ Szünetig tart a népdaléneklés. A kórus vezetőjével két éve találkoztam, akkor írtam is módszereiről, terveiről. Most felhasználva a néhány percet, érdeklődöm, mi történt a két év alatt — Hát túl sok nem történt, önmagunknak énekelünk főleg, évente egy-két alkalommal műsort adunk a faluban; az ősszel Babócsán is voltunk. Minden nyáron egy közös kétnapos túrára indul a kórus a családtagokkal együtt. Legutóbb a Közép-Dunántúlt barangoltuk be, most Szegedre Kozma Le a pedagógus: — Mindnyájan szeretjük az éneklést, és jó közösség ez a kis kórus. Egy kicsit a napi fáradtság levezetése, jóleső kikapcsolódás is itt lenni. Es az is lelkesítő, ha néha szerepelünk, ha látjuk, hogy másoknak is tetszik. Mint legutóbb Babócsán . . . Páhóki Katalin gimnáziumi tanuló; — Szigetváron is énekeltem az iskolai kórusban. Most bejáró vagyok, és hiányozna, ha nem lenne énekkar. Ezért jövök ide . .. ősi társa embernek a dal. S aki megismeri, és közel enger di magához a muzsikát — gazdagabb lesz ennyivel. Szebb és teljesebb így a világ Wallinger Endre ÖTLETEMBER MÉG ANYAKON írtam be jegyzetfüzetembe a címnek adott szót. Akire vonatkozik. azzal az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepén találkoztam. A munkaversenyről beszélgettünk Bar tus Gyula telepvezetővel. amikor belépett az irodába egy szén szál. deres hajú férfi. Valami tervet adott elő, nem sokat értettem belőle. Ami mégis megragadott: milyen szenvedélyesen magyaráz. — Az ötletember — jegyezte meg a telepvezető a távozása után. S még hozzáfűzte magyarázatképpen: — Horváth István, a főmechanikusunk ... Kinéztem az ablakon, s meglepetten vettem észre, hogy ez a majd kétméteres óriás botra támaszkodva jár. Tizenegy évvel ezelőtt motorbaleset érte. Azóta társa a bot. Másfél hónappal ezelőtt megint hallottam róla a gyárban. Felülvizsgálta a szárító terveit s kilencvenezer forintot «csinált,, azzal, hogy ésszerűbb megoldásokat ajánlott. Az így megtakarított pénzből éppen megépíttethet a gyár egy helyiséget. — Milyen ember? — kérdeztem a telepvezetőtől. — Gondolkodó típus az öreg Jesti. — Látja, hogy meghökkenek az új név hallatán. — Még gyermekkorában ragadt rá. Nagyatádon mindenki így hívja. Az öreg mindenhez ért a gépészettől az építészetig. Most például kutat fúrat a gyár, ő a műszaki ellenőre. Ezt a munkát ugyanolyan érdeklődéssel és felelősséggel végzi, mint bármi mást. Minden vasárnap délelőtt bent van. Ellenőrzi a szerelőket, mindig talál elfoglaltságot. Ha letelik a munkaideje hétköznap, addig nem megy haza, amíg minden nincs rendben. Katonás modorú, kemény ember, hirtelen lobban. Előfordult, hogy ő , is verte az asztalt meg a telepvezető is a vita hevében, múlva visszabotolt vezetői irodába: — Komám, igen bepörögtem, most már rendben vagyok ... A telepvezető azzal magyarázza mindezt, hogy harcol azért, amit jónak lát. Neki nem szent semmilyen terv, hiába hagyták jóvá. Gondolkodik jobb, ésszerűbb, olcsóbb megoldásokon^ S ebben a régi gyárban éppen elég feladat vár megoldásra. — Különböző fórumokon fölvetődnek elképzeléseik, gondolatok. Vannak, akik aztán eleitik. A mi ötletemberünk rajta marad a témán, mint a buldog. Nem sieti el. vissza-visszatérően foglalkozik vele... Tóth István, a oárttitkár ezt mondja: — Az öreg Horváth az egész vállalatot a szívén viseli. Mondhatnám, hogy a gépek atyja. Bárhol bármilyen rendellenességet tapasztal, azonnal szól.., Nem párttag, de nagyon sok segítséget ad alapszervezetünknek. Az ő munkaterületén megbecsülik a párttagokat. A bérezésben, a jutalmazásban, az előléptetésben tükröződik ez... KÖZBEN MEGÉRKEZIK a riportalanyom. Elmondom neki, mit tudtam meg eddig róla. Tiltakozik az ellen, hogy ő ötletember. KARÁCSONY KÉT NAPJÁN (A szoba hevenyészett rendje azt mutatja, hogy lakói huzamosabb időre pihenésre szánták rá magukat. Nem tudjuk pontosan, hányán lakják a helyiséget, innen is, onnan is nyöszörgés, mocorgás hallatszik. Az alvók nehéz álmával jár ez a sok zörgés.) Férfi (felriadva): Hány óra lelhet? (Hosszan liheg.) Nő (sokkal nyugodtabb hangon): Menj ki, nézd meg. Férfi: Ma este nem gyújtottunk világot, és nem tartottuk meg a szabályzatot; nem sötétítettük el az ablakot. Nő: Valóban. Azt akartuk, hogy végre meglássuk a csillagokat és a holdat. Férfi: Te se látsz semmit? Nő: Sötét van kinn. Férfi: Valami eltakarja az eget. Biztosan eső lesz. Nő: Mit gondolsz, mennyit alhattunk? Férfi: Ha az álmok történésük idejét ki töl ten ék, akkor talán több évet is. Azt álmodtam, hogy repülök, valamiből szárnyaim vannak, és szállók, szállók egyre magasabbra. Ti a ház előtt álltok, s míg el nem tűnök a szemetek elől, fehér kendővel integetitek felém. Mondd, nem furcsa? Nő: Biztosan elmúlt már éjfél. Csend van. Férfi (révülten): Már karácsony lenne hát? Föl kell kelnie mindenkinek, s kimegyünk a térre. (Egyre erősödő hangrobbanások jelzik, hogy repülőgép közeledik. Bombázzák a környéket. Mindenki felriad.) Gyerekek: Félek! Fogd meg a kezem! Megrázott a villám. Férfi: Ügy látszik, még nincs éjfél. Még nincs karácsony. * * * ( Újsághír: JOHNSON' ADOTT utasítást hanoi bombázásába. * * * ÜJSAGHfR: Gyűrű repülőgép roncsokból. Ung Van Khiem vietnami belügyminiszter Dunaújvárosban értékes ajándékot nyújtott át a Ho Si Minh brigád vezetőjének, Szabó Jánosnak. Az ajándék az 1500. lelőtt amerikai repülőgép roncsaiból készült gyűrű, amelybe „bevésték az 1500-as számot. * * * HANGOSAN KELLENE SÍRNI. Dr. Mark Hoékenga, a Dél-Vietnam egyik vidéki városában, Can Thóban dolgozó amerikai kórházi orvos naplója a vietnami háború legszömyűbb oldalára vet fényt: a gyermekek és asszonyok szenvedésére. — A sebészeknek megint egyszer késő éjszakáig akadt dolguk. A legutóbbi három nap alatt 40—50 vietnamit kellett ellátniuk, egytől egyig sebesült civileket. A legrosz- s?abb a gyerekekkel. Teljesen kikészül az ember, ha ezeket a kicsinyeket látja, kiszaggatott belsőrészekkel, ösz- szezúzott csontokkal. Hangosan kellene sírni. Ma reggel három férfit hoztak be életveszélyes égési sebekkel. Valamit magyaráztak egy benzin- zinrobbanásról. Egy kicsit később 5 betegszállító autó egy negyedik sérültet is hozott. Ez már képes volt rá, hogy elmondja, mi történt. Kommunisták. Egy kis csónakon ben- Zintartályokat akartak szállítani fölfelé a folyón. Radar fedte föl őket. Repülőgép jött, és elsüllyesztette a csónakot. Ha megmaradnák, eleresztik őket. Akkor pedig visszamennek kommunista alakulataikhoz, és még elkeseredettebben harcolnak majd, mint eddig. Újra benzintartályokat visznek evezős csónakjaikban az ár ellen, és a mi katonáink megint megpróbálják, hogy megöljék őket. * * • (Karácsony másnapján este.) A Férfi, a Nő, a Gyerekek együtt: A mennyből a bomba helyett, A szörnyű madarak helyett, Az ejtőernyősök helyéit Szállj lg közénk, népünk védett Szent madara: Béke! Béke! Férfi: Valaki azt mondta a téren, hogy végre két napig béke van. Az emberek körülvették, és a békéről beszéltek neki. Tran Van bácsi elmesélte az egyszeri gyerek esetét, aki életében először járt Hanoiban, s hazatérve falujába csodálatosnál csodálatosabb dolgokat mesélt a nagyvárosról. — Hogy Hanoiban — mondta — a házak szebbek és nagyobbak, az utcák szélesebbek, mint nálunk. Hanoiban a piacokon és az üzletekben sokkal finomabb dolgokat lehet kapni, mint miná- lunk. Hanoiban jobbak az iskolák, okosabbak a diákok. És Hanoiban szebbek a lányok is. Hanoiban sokkal becsületesebbek az emberek, mint a má falunkban. — A falubeliek lassan már ráuntak erre a fecsegésre, de a legény csak nem tudta abbahagyni, mindennap valami új csodát mesélt Hanoiról. — Hanoi egén — mondta egyszer — a hold is sokkal nagyabb, sokkal fényesebb, mint a mi falunk felett. Az apja megsokallta az ostoba beszédet, és alaposan pofon ütötte a fiát — No, látszik, hogy nem Hanoiban Vagyunk — szólt a rendíthetetlen fiú —, Hanoiban még a pofonok is különbek, mint nálunk. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy Le Dúc — ő mondta, hogy a béke két napját éljük — hangosan sír. Odamentünk hozzá, s megkérdeztük, mi baja. De ő csak hallgatott, nem szólt egy szót se. Hiába simogattuk, cirógattuk, becéztük, szótlanul tűrte fájdalmát. Majd egy pillanatban hirtelen a földre vetette magát, s valamit ordibálni kezdett. Aki legközelebb volt hozzá, azt mondta, hogy az eget káromolja. Lassacskán mind érthetőbbek lettek szavai. Fölkelt, és rohanni kezdett. — Oszolj szét, sötétség! — kiabálta, s mint aki belekapaszkodott valamibe, húzni kezdte az est fekete függönyét. — Nap, Hold, halljátok! — szaladt az öreg, és kiabálta: — Napra ne jöjjön éjszaka! Napot nap kövessen! Nem akarom hallani újra a repülők hangját, a bombák robbanását, a gyerekek szörnyű sikoltását, az anyálc bőgő sírását Nap, Hold, halljátok! Az emberek megkövültén figyelték Le Dúc őrületét. Egy közülünk utánaszaladt, majd egyedül tért vissza. Le Dúcot pár száz méterre tőlünk holtan találta a portján. A falu méltó temetést akar rendezni az öregnek. Levisz- szük a folyón a dzsungelbe. * * * Nő: Ma este se függönyöz- zük le az ablakot? Férfi: Tegnap azért nerc tettük föl az elsotétítőt, mert látni akartuk a holdat, a csillagokat. Ma megint föl kéne szerelni a szabályzat szerint a rámát, de én az eget szeretném látni s az első repülőt, amely bombákat hoz fejünk fölé. Látni akarom szörnyű testét, hogy bosszúm még kíméletlenebb legyen. Nő: Feküdjünk le. Talán al hatunk éjfélig még valamit. » * * A Férfi, a Nő, a Gyerekek együtt: A mennyből a bomba helyett, A szörnyű madarak helyett, Az ejtőernyősök helyett Szállj le közénk, népünk védett Szent madara: Béke! Béke! Horányi Barna — A gondolkodás együtt jár a műszaki pályával. Énre rátermettség kell. Ha az ember elvégezte az iskolát, az a fontos, hogy mindent lélekkel csináljon. Ez az orvosra, a tanárra, a mérnökre is vonatkozik. Ha elkészül az a munka, meglátszik raj .a, ha alkotója beleadta leikát, az akaratát. Sokat dobálta az élet, s talán ezért tanult meg mindent. Harminncban végezte a felsőipari iskolát Szegeden, aztán az egyéves villamossági tan- folyamot. Nagyon meglepődtek, amikor végzősként búcsúztatták őket. Az igazgató figyelmeztette őket: «Az urak azt hiszik, hogy most tu inak valamit? Pedig tévednek. Ki hogyan sajátítja el a gyakorlatot, úgy állja meg a helyét az életben.« Tavaly volt a harmincöt éves találkozójuk. Akiit eljöttek, mind fontos gazdasági pozícióban vannak. Saját pályájuk igazolta a oú- csúztató szavainak igazságát. — Tizenegy évig dolgoztam üzemvezetőként az Épületszerelő Vállalatnál. A faluvilla- mcsítás tartozott hozzám. A Nagyatádi Fonalgyár szintén rendelt nálunk valamilyen munkát így kerültem kapcsolatba ismét velük. Elmenőben volt a főmechani'kus, hívtak ide, eljöttem. Ennek éppen három éve. Azt mondtam idejövetelemkor, hogy a segédmunásoktól is lehet tanulni. E|y műszaki embernek mindig nyitva kell tartania a szemét. Nem az a bölcs, aki a munka végén látja, hogy az nem jó' S szerintem az sem jó szakember, akit azonnal le lehet szerelni. Ha jó egy ötlet, fölrétien meg kell valósítani... Én például nem szeretem a félmegoldásokat. Ha valamit csinálunk, akkor olyan legyei:, ahogy azt megírták a nagykönyvben. Egy ötvenhat éves műszaki ember vallomásának éreztem az elmondottakat. Közben eszembe jutott a párttitkár megjegyzése. Ha az öreg Horváth bemegy valahova, mindenki felkapja a fejét, nem ég-e villany fölöslegesen. Megemlítem ezt a főmechanikusnak. Olyan kiselőadást tart nekem az energiahordozókról, mintha a katedrán állna. A füstölgést így fejezi be: — Sokszor nem szakértelemre van szükség, hanem szemre. Mint ebben az esetben is. Én kiszámítottam, hogy negyvenezer forintot dobunk ki évente az ablakon, ha naponta két órával tovább égnek a fénycsövek a kiszerelóben. a cémázóban, mint kellene. Minden forint számít. Az elpazarolt víz, gőz, szén,, áram kár a gyárnak. Nem mondok sokat, kétszázötvenezer forintot megtakaríthatnánk minden évben... Belsmelegszik a beszédbe. Hittel és meggyőződéssel magyaráz. A tervezőkkel, az üzem vezetőivel folytatott vita jan 's ilyen szenvedélyesen érvel. NYÍLIK AZ AJTÖ. A fia‘al Horváth lép be. Beasz pit mechanikus az édesapja mei- ett. A kék szemű fiatalember annyira hasonlít az öregre, hogy azonnal megismertem. Terveket hozott, megmutatja a papának. Egy pillanat alatt belemel egednek a vitába. Kattan a fényképezőgép: egyszerre örökítettük meg az ötletembert és a nyomdokába lépő fiát. ■) Lajos Géza Befejeződött a brigádverseny Brigádversenyt hirdettek meg az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepének vezetői, társadalmi szervei a szeptember l-e és december 20-a közötti időszakban. Az új timisú verseny az eddigektől eltérően a munka mennyiségét, minőségén kívül figyelembe vette a takarékosságot (csökkentették-e a brigádok a hulladékot), a munkafegyelmet (késéseik, igazolatlan hiányzások), a balesetvédelmet, a, munka mennyiségén, minőségén társadalmi mu kát, a gyűl ‘eken, rende: vén veken v.-.ló részvételt, a brigádnapló ta tá rnái és kül <ak- ’át. a n'pokban érékeitek a báron és fél hón-pos ver eny e ed- men , t. 1‘árom első helyezett brigád '0:o forint, egy pedig 800 forint jutalmat kapott. A második helyen végzők hatszáz, a harmadikok pedig négyszáz forintot kaptak. A kiszerelőben a Cordonelt- brigád bizonyult a legjobbnak, a cérnázóban a Szorgalom-brigád, a kikészítöben a Dózsa-brigád, a meóban pedig a Labor-brigád.
