Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
SOMOGYI ÉPLAP 6 Vasárnap. t9M. Huszonöt éve jelent meg a Népszava 1941-es karácsonyi száma AMIDŐN HITLER ÉS MUSSOLINI hordáinak agresszivitása végképpen fenyegető veszéllyé nőtt, a kommunista pártok kidolgozták antifasiszta népfrantpoditikájukat Ezt 1935-ben a Komintern VII. kongresszusa hagyta jóvá. Attól kezdve a KMP fokozott céltudatossággal építette a munkás—paraszt szövetséget, és a társadalom valamennyi egészséges rétegét tömöríteni igyekezett e szövetség köré. Az alap természetesen a munkásegység kiharcolása volt. Illegalitásban lévén, a pártnak csak lépésről lépésre sikerült előnyomulnia. Horthy fasizmusa és a reakciós segédcsapatok egész dandárja barbár dühvei lépett föl minden haladó gondolat és törekvés ellen; a fasisztaellenes szervezkedésben érdekelt politikai erők viszont aggasztóan szétzilált helyzetbe szorultak. Nem kétséges: a közös föllépés a fasizmus ellen a kommunisták szervező munkája nélkül semmiképpen nem történhetett volna meg. A párt erőfeszítéseit siker koronázta. Megjelent a Népszava 1941-es karácsonyi száma, amelyben a kommunisták oldalán^ együtt tettek hitet a szociáldemokrata baloldal képviselői a legkülönfélébb patrióta irányzatok harcosaival a fasizmus ellen, amely_ mint a »finánctőke leg- reakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája» Magyarország felfalását is tervbe vette. EBBEN AZ ÜNNEPI NÉPFRONT-SZÁMBAN Szakasits Árpád és a baloldali szociáldemokraták; Kállai Gyula és vele a kommunisták egész sora; Szekfű Gyula, Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Móricz Zsigmondi, Darvas József, Benedek Marcell és mellettük a közéleti személyiségek népes tábora jelentkezett hitvallásával. A népfrontpolitika benyomult a magyar közéletbe. Megvetette lábát a szakszervezetekben, a szociáldemokrata pártban, a _ legkülönfélébb munkásegyesületekben, és tért nyert a haladó polgári értelmiségiek soraiban. A siker titka: a kommunista párt képes volt megértetni az ország legjobb elemeivel: a népfront- politika harcos antáifasiszta politika, ami nélkül Magyarország függetlensége és szabadsága nem valósulhat meg. Szakasits Árpád a lap első oldalán tette közzé a közös jelszót: Független, szabad, haladó Magyarországot! És hozzátettet »Magyarország szabadsága és függetlensége, a népszabadság gondolata és a szociális haladás nem a pillámat politikai jelszava tehát, hanem mélyen átgondolt és a magyar történelemben gyökerező életprogram.» Szekfű Gyula utalt a történelmi konkrét viharra, és leszögezte: »... már nem arról van szó, hogy milyen négy fal közűi léptünk ki, és térünk vissza, hanem bizonyos dolgokban meg kell értenünk egymást, mert különben egyenként, különválva még könnyebb az elpusztulás mintha solcan, nagyon sokan megértik egymás szavát.-» Bajcsy-Zsilinszky Endre a kossuthi függetlenségi gondolatot elemezve szólt kortársaihoz: »... bármennyire is bizonytalan a harc kimenetele, de nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szemben is...» Móricz Zsigmond ugyancsak történelmi példára hivatkozott: »Petőfi az egyetlen, aki soha egy pillanatra sem feledte el, hogy azonnal és végzetesen föl ne emelje a szavát a nép mellett. Egész élete egyetlen harc volt egyetlen nagy eszme érdekében: megszüntetni a jogtalan és oktalan rabságot... Kállai Gyula Az önálló államalapítás című cikkében — áttekintve a nemzett történelmet — állapította meg: »...egy magasabb gazdasági és politikai rendszerbe sohasem lehet beilleszkedni az ország függetlenségének és szaüü ................................ A kiegyezés A M* FélPUN*: A Ml CUKdMX Mt. *<•» tówífe * ■«*■***« ***** ** tiÄT £*o it«ft yiS#'«! hódságának feladása árán. csak az ország legteljesebb függetlensége biztosíthatja a társadalom haladó irányú átalakítását ...» A KORABELI MAGYAR REAKCIÓ felhördült. Lemérte a népfrontmegnyilatkozás hatását és erejét. Megrettent tőle. Volt oka rá. A kommunisták tekintélye hatalmasan megnőtt. A szociáldemokrata pártban a baloldal végre érvényesítette erejét. A kommunisták vezette akció bebizonyította: demokratikus nemzeti egységfront nélkül az erők szétforgácsolódnának. És ha ez bekövetkezik, akkor a nemzetgyilkos fasiszta erők kerekednek felül. Ezért volt kemény csapás ez a siker mindazokra, akik akadályozták a munkásegység létrehozatalát, és hallani sem akartak kommunista—szociáldemokrata közös politikai akcióikról. Ezzel szemben nemcsak a munkás- egység ügye lépett előre, hanem fejlődött a munkás—paraszt szövetség is, egyidejűleg sikerrel ment végbe a hala1 dó polgári értelmiség nagy erejének felhasználása. A Népszava 1941-es karácsonyi száma — a benne állást foglaló személyiségeik egyértelmű föllépése következtében — nyilvánvalóvá tette: létrejött következetes elvi alapokon, ideológiailag tisztázott körülmények között — elszigeteltségéből kitörve — a nemzeti összefogás politikája. Bebizonyosodott: Magyarországom megnőtt azoknak a különféle világnézetű és pártállású személyeknek a száma, akik a dicstelen nemzethalál elhárításának lehetőségét a kommunisták vezetésének elfogadásában látták. Persze a szociáldemokrata jobboldal nem adta fel a harcot. Hetekig tartó viták következtek minden munkás- mozgalmi fórumon. Ámde a viták megint csak a kommunista politika, a népfronttörekvések, a nemzeti összefogás ügyének diadalát növelték. Túlzás nélkül kimondható: a magyar munkásosztály megint a nemzeti küzdelmek első sorába nyomult, s ettől kezdve a marxista munkásmozgalom tekintélye ismét és hatalmas mértékben megnőtt. És miközben a nyilasok ügyész után kiabáltak, s bitófát követeltek, a munkások, parasztok és értelmiségiek sokezres tömege jelentkezett új harcosként a kibontott függetlenségi zászló alatt. De a kommunisták tudták: baloldali szociáldemokrata és haladó polgári szövetségeseik kel együtt sok még a tennivalójuk. Igyekeztek megértetni minden követőjükkel: a Szovjetunió antifasiszta háborújának támogatása nélkül a haza nem vívhatja ki sem függetlenségét, sem szabadságát, s nem védheti meg magyarságát sem. A közvetlen, konkrét, antifasiszta küzdelem nélkül minden nemzeti törekvés üres illúziőikergetés maradna. VÉGSŐ FOKON a kommunista népfrontpolitika megnövelte a KMP befolyását az egész országban; a sikeres küzdelem útjára vezette a szociáldemokrata baloldalt; új helytállásra mozgósította a munkásmozgalmat; vonzotta a haladó polgárságot. Hatása nem maradt el a kormánykörökre sem, . bár az 1944-es kiugrási szándék — amelyet végül elárultak — ekkor még aligha öltött formát. Bizonyos azonban, hogy a nemzetáruló jobboldal a végletekig megdöbbent, s fogcsikorgatva észlelte; hatalmas erejű változások érlelődnek a mélyben — ellene. És valóban, az eredmények nem maradtak el. Létrejött például a Történelmi Emlékbizottság. Végbement a viharos márciusi tüntetés. Még később megalakultak az ellenálló csoportok. A magyar nép legjobb fiai és leányai becsülettel harcoltak a kommunisták által megjelölt nemzeti célokért. Az elvetett mag nem pusztult el. Átvészelte a leggonoszabb történelmi megpróbáltatásokat. És a kommunisták sohasem váltak hűtlenné a nemzeti összefogás politikájához. Napjainkban alapvetően megváltozott körülmények között, új eszközökkel], de változatlanul a nemzeti egység alapján vezetik a küzdelmet az eredeti célokért, a szocialista, majd a kommunista társadalom megvalósításáért r. m. Negyedszázad M ég nincs iti az ideje a béliének.A megalkuvás iiélküü harcok ideje van, és minden békekötés ostoba fecxe- " gés.» Ribbentropp birodalmi külügyminiszter nyilatkozatát a Spanyol Távirati Iroda röpítette világgá. Akkor is karácsony volt Az első háborús karácsony: 1941. december 25. A szürke, ólomszínű égről egész nap esett az eső. Az újságok már hetek óta győzelemről kiabáltak. Az írj Somogy megsárgult lapjai ilyen címeket őriznek: »Moszkvában már hallják az ágyuk dübörgését, Rostov nincs többé, Hitler vette ál a német hadsereg főparancsnokságát.« Az első oldalak ilyenek. A tartalom sem különb. Mellveregető kiabálás érződik a sorokból. Vitéz Hertelendy Miklós országgyűlési képviselő így ír: »A bolsevizmus fegyveres erejét Európa kultúrnemzetei szétzúzták.» K aposvár ezekben a napokban is karácsonyra készülődött Nemcsak az idő, az emberek is szomorúak voltak. A honvédelmi miniszter 1941. december elsejei f iihívásában többek között ez áll: »Az útirányt, melyen vcsapataink előrenyomultak, friss honvédsirok jelzik. Magyar véreink pihennek ott az idegen földben.» Itthon mindent megült a háború. Minden a vérontásra emlékeztetett. Még a karácsonyi vásárlás is. Hiszen »még néhány esztendővel ezelőtt — írja az Űj Somogy 1941. december 20-án — a boldog békevilág gyermekeinek fantáziáját a babák, szaladgáló hordárok, autók s szikrá'ó mozdonyok izgatták, addig a mai idők gyereke repülőgép, tank, páncélkocsi és nehézágyú után vágyódik. Az ötletes játékgyárak igyekeztek is kihasználni a gyerekek érdeklődését, és olyan mennyiségben és annyi változatban hozták piacra ebben az esztendőben a háborús gyerekjátékok különböző válfajait, hogy az már a felnőttet is csodálatba ejti.« Én még hozzáfűzöm: és elszomorítja. Az első háborús karácsony ajándékait arra is felhasználták, hogy mérgezzék vele a fölcseperedő nemzedéket. Hiszen a játékok szomorú tényt közöltek a maguk módján. A szomorúsággal nem maradt adós maga a lap sem. A szilveszteri számban már az első oldalon hírül adja a lap: »Somogy vármegye hős honvédéi is, mint ismeretes, részt vesznek dicső szövetségeseink oldalán a keleti arcvonalon folyó harcokban. E harcokban eddig tíz olyan somogyi honvéd halt hősi halált, akinek gyerekei voltak, így Somogybán utánuk tizenhat hadiárva maradt.» A tizenhatból mindössze kettőnek volt biztosítva az ellátása. A tíz somogyi halott, mondhatnánk, csepp a tengerből. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága 1941 karácsonyán azt közölte, hogy három év alatt a genfi központi iroda tízmillió keresőlevelet küldött el. Annyit, amennyi Magyarország lakossága ma. A zóta huszonöt esztendő telt ed. Pontosan egy negyedszázad. Megyek az utcán, sodor magával a vásárlók emberáradata. A kíváncsi tekintetet a csillogó kirakatok vonzzák. Öröm és várakozás sugárzik az emberek arcáról. A karácsony öröme — és izgalma — néhány nappal előbb érkezik, mint maga az ünnep. De ez is hozzátartozik a felkészüléshez. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, az izgalom már elillan. Csak az öröm marad meg. Fél órával később eltűnik szemem elől az emberáradát. A megsárgult újságlapok nehéz levegője szakad az emberre. S a nyomasztó kor nyomasztó tudósításai. »Ha eddig zárva volt is, megnyílik sok ember pénztárcája, h gy juttasson azoknak, akik a sors mostohasága folytán és anyagi gond-jaik miatt nem részesülhetnek abban az örömben, hogy karácsony szent ünnepét méltóképpen tudják megünnepelni... Érdekes átnézni azt az összeállítást, amely nagyjából megközelítőleg feltünteti, hogy Kaposvár lakossága a társadalmi egyesületek útján mennyivel járult hozzá a nincstelenek boldog kar&- csonyának megteremtéséhez.» Valóban érdekes a kimutatás, hiszen képet ad az akkori Kaposvárról. A 618 ember között szétosztott 13 810 pengő önmagáért beszél, akárcsak az az első oldalas cikk, amely a közellátási miniszter nyilatkozatát ismerteti: »Az a kevés, ami megmaradt a hadsereg szükségletén felül, úgy fogja felosztani, úgy gyártatja ki, és olyan módon készíti el, hogy a legtöbb jusson a lábbelikből.annak a néprétegnek, amelyik dolgozik a mezőn, az erdőn és mindenféle üzemben. Utalt a kérdéssel kapcsolatban a fatalpú lábbelikre... Foglalkozott a jegykérdéssel is, és megismételte azt a bejelentést, hogy országszerte bevezetik a zsír- és a kenyér jegyeket.« Ez is karácsonyi ajándék volt. A z ország népének azonban sokkal szebb ajándék készült: a Népszava 1941. december 25-i száma. Egyik levélíró ezt a negyvenoldalas újságot szellemi karácsonyfának nevezte. A nemzet újjáéledésének és függetlenségének eszméje volt ezen a karácsonyfán. Kercza Imre Nagybajomtól | Kiskorpád felé jövet, a falun kívül eső első buszmegállónál sáros, kátyús út visz egy kis településre. A postás déltájt érkezik ide. Űj ház alig akad a két soron, öregek az épületek, és öregek az emberek, akik lakják. Az udvarok fura mód illeszkednek egymáshoz: csak a gyökeres pusztaiak tudják, miért szabták annak idején így a mezsgyéket Hajlott hátú, kucsmás ember lépeget mellettem térdig érő gumicsizmában. — Otthon lemosom, és kész. Ilyen lábbeli való ide... Félcipőmre sandít. Hát igen, ez az aszfalton megteszi, de itt... Kerülgetjük a pocsolyákat míg végül megállunk egy takaros ház előtt. Az ablak- és ajtószárfákait nemrég festhették kékre, a fal sem régen kaphatott új vakolatot. És milyen rendes a fakuló gyepnél borított udvar! Olyan fél évszázada telepedtek le itt a mostani öregek: Bodri Imre, Balogh János meg a felesége. A konyhában ebéd fő a tűzhelyen. Az asszony és a két férfi a századforduló körüli években született de körülöttük néhány bútordarabon kívül semmi sem emlékeztet arra az időre. Világvevő rádió & ml éhezés eéqi karáesonijóhra az asztalon, nagy halom Somogyi Néplap a kredencan. Ez már a mai élet tartozéka. I^nozzuk fel a mÚM; nagy' Lapozzuk lel k5nyvét> & nézzük meg, hogyan volt régen. A három öreg, az agglegény meg a házaspár emlékek után kutat, s a gondolatok messzire visszakalandoznak. — Amikor gyerekek voltunk, akkor voltak a legszebbek a karácsonyok. Nagyon vártuk, pedig ajándékot dehogy kaptunk... — Ügy volt az, hogy aranyozott dió függött a fenyőn, alatta meg alma. Az öregek énekeltek. — Mégis, valamilyen ajándék csak volt? — Ha rosszul viselkedtem, és ha utolértek, kaptam a fenekemre. Olyan mosoly kíséri a szavakat, ami ezt a csípős emléket is megédesíti. A vesszőnek már nincs nyoma, nem fáj. A dió viszont szép volt, a fenyő meg az alma illatos, s csak ez a szépség meg ez az illat jutott el idáig a régmúlt ávolából. — Szegény karácsonyok voltak azok. Szüléink cselédek voltak, és a húszas években eljutottunk odáig, hogy nekivághattunk annak, amiről annyi cseléd álmodott: telket vettünk, házépítéshez fogtunk. Spórolás előtte, kölcsön- törlesztés utána. Erre ment az erőnk, a pénzünk. — Nem voltak gazdag ünnepeink. Hogyan is mondjam i csak, a karácsony lelki hangulatot csinált. Énekek, betle- hemesdi, éjféli mise. Eközben sokan észre se vettük, hogy tulajdonképpen milyen szegények vagyunk, és ilyen a karácsonyunk is... A hetvenkét éves, hadirokkant Balogh János kinéz az ablakon, és elmereng, amikor arról kérdezem, melyik a legemlékezetesebb karácsonya. — No, mondd csak, sokszor meséltél róla itthon, mindig azt mondtad, hogy sohasem felejted el — bíztatja a sógora, az agglegény F| >dri Imre. — A tizennégyes háború idején Szerbiában jártam. Kő zeledett a karácsony, a békesség és a szeretet ünnepe. Gyenge volt a menázsi, meg aztán lőttek jobbról, balról. Bizony, sokszor gondoltunk arra, mi van itthon... fis éppen az ünnepek előtt jöttek a parancsnokok azzal, hogy van néhány karácsonyi ajándék- csomag, osszuk szét magunk között Ezek a csomagok már gazdátlanok voltak, akiknek küldték őket, nem érték meg azt a karácsonyt... Belenyúlok egy ilyen csomagba — biztosan nem közlegénynek küldték —, hát mi van benne? Fölül néhány tábla csokoládé, alul üveg meg cigaretta. Jóllaktunk. Ettünk, ittunk, füstöltük az ünnepi cigarettát, és arra gondoltunk, hogy másnap karácsony lesz. Másnap, amikor talán már mi sem leszünk az élők között... A konyhában néhány pillanatra szétterpeszkedik a csönd. Tekintetem véletlenül esik az öreg mesélő aszott kezére. Uj- jai görcsösen, mereven ágaskodnak, mint egy-egy felkiáltójel. Háborús emlék. Balogh bácsi hadirokkant. Ennek az emléknek nyoma van, a karácsony csak a gondolatokbe 'észkelte magát. Az asszony szeme örömtől csillan: — Tudja, melyik volt m igazi karácsony? Amikor a fiunkból orvos lett. Ez eaer- kilencszázhatvanban volt. Most körorvos Zala megyében, megnősült ... | És már a mában vagyunk"] A három öreg egymástól veszi át a szót: — Ahány háború volt, any- nyi leégés. így ment ez a mi életünkben. És hogy elszaladt az idő... — Olyan szép most minden. Csak meg kell nézni itt a pusztai lányokat, ugye. hogy úgy ruházkodnak, mint a városiak? És micsoda karácsonyi ajándékok! Ma megtehetik az imberek... — Tudja, ha mindig így élhettem volna, most azt mondhatnám, hogy boldog életem volt Megöregedtünk, és a végére maradt a jó, a szép ... Bodri Imre még el-eljár a szövetkezetbe, dolgozik, amit tud. Baloghéknak már nem futja erre az erejükből, de otthon körül is akad mindig /alami tennivaló. Talán ezek : karácsonyok, mint amilyen z mai, kárpótolnak valamit a három öregember régi, keserű karácsonyaiért... Hernesz Ferenc
