Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-02 / 259. szám
Szerda, 1968. november 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP A láthatatlan szál A kifejezést egy értekezleten hallottam. Az előadó fél mondatban ugyan, de azt a láthatatlan szálat említette, mely a kommunistát a kommunistával összeköti, és össze is kell hogy kösse. A kifejezés találónak, a gondolat nagyon időszerűnek tűnik. Mert olyan időszakban — mint a mostani is —, amelyben a kommunistáit a nem kommunistával összefűző szálak szövése és erősítése hangsúlyozottan fontos politikai feladat, fennállhat annak veszélye, hogy ugyanakkor az idézett szálra kevesebb figyelem és energia jut. Nemrég részt vettem egy vizsgálatban, amelyet egy kicsiny vállalat ügyes-bajos dolgainak földerítéséért folytattak. A vizsgálatot néhány kommunista végezte a párt megbízásából. Menet közben arra kérték a vállalat kommunista igazgatóját — akit a vizsgálat különben sem érintett személyesen —, hogy tervezett és indokolt eljárásait halasz- sza el a vizsgáltat befejezéséig, mert korábban csak megzavarhatná vele a munkát A vizsgálatot végző kommunisták — nagyon helyesen — csak kérték erre az igazgatót, mert jól tudták, hogy a gazdasági munkát illetően nincs is joguk utasításokat adni. Az igazgató megígérte, hogy a kérést teljesíti, s éppen ő hivatkozott rá, hogy kommunista a kommunistának tartozik ennyivel. Nos, alig telt ei néhány nap, az igazgató megszegte ígéretét. Csak szavalni tudott arról a bizonyos szálról... • A láthatatlan szál, sajnos, teljesen láthatatlan maradt... Félreértés ne essék: pillanatig sem azokat a láthatatlan szálakat hiányoljuk, amelyek visszataszító látványt is nyújtanak. Egyik intézményünk párttitkára panaszolta például, hogy megkereste őt az alapszervezet öt tagja, és fizetésemeléshez kérte segítségét. A pórttitkár megállapította, hogy a panaszosok; pontosan megkapják azt a bért, ami képzettségüknek, teljesítményüknek megfelel. Nem kevesebbet, de többet sem. Ennek ellenére az öt ember továbbra is erősködött, s végül megsértődött, mert nem »támogatták« őket. Nem ezt, nem a protekciót, nem az érdemtelen előnyöket, nem a bratyizást kell értenünk a láthatatlan szálon. Még csak azt sem, hogy a kommunisták egymás között valamiféle felszínesen érzelmes magatartással valljanak minduntalan az együvétartozásról. Persze nagyon szép és hasznos, ha a kommunisták nemcsak az elvben társak, hanem a barátságban, a munkában, sőt egymás személyes örömeiben és gondjaiban is. A láthatatlan szál azonban, amelyről beszélünk — több ennél. Ez a szál a célok és az eszme közösségét jelenti, azoknak a gyakorlati tapasztalatoknak az összességét, amelyek a közösen megvívott harcból származnak. A láthatatlan szál "rínak föltételezése, hogy minden elvtárs egyet akar, és egyet is ért a főbb elvi és gyakorlati kérdésekben. Ezért a láthatatlan szál eleve tiszteletet, segítő készséget, megértést és természetesen bizonyos érzelmi ragaszkodást diktál mindazok iránt, akik velünk együtt, azonos célokért küzdenek. A láthatatlan szál éppen ezért láthatatlan, mert nem széles gesztusokban, nem ünnepélyes kinyilatkoztatásban fejeződik ki, hanem a »szürke«, mindennapi munkában. Ez a láthatatlan szál például, amely a kommunistákkal — ha bárhol gondról, bajról hallanak —rögtön föltéteti a kérdést: mit szólnak ehhez, és mit tettek ott a kommunisták, elvtársaink? Ez az a láthatatlan szál, amelynek léte kizárja, hogy a közös harcban esetleg évtizedekig becsülettel helytállt elvtársak egyetlen kézszorítás, meleg emberi szó, gondoskodás nélkül menjenek nyugdíjba vagy más munkaterületre. A láthatatlan szál a harcnak s a harcosnak egyaránt tisztelete. A láthatatlan szál nem valami misztikus, elvont dolog, hanem nagyon is materiális, gyakorlati tényező, hiszen szüntelen erőtartalék az elvtársi összefogásban. A láthatatlan szál az egységnek nemcsak jele, hanem föltétele és kifejezője is. És mindez nem valami öncélú, csupán a párt belső életére kiható tényező. Hiszen a párt belső és »külső« élete nagyon is összefügg. A láthatatlan szálakkal erősebbre, akcióképesebbre, egységesebbre szőtt párt tekintélye és vonzása szüntelenül nő. A belső szálak tehát a külső szálakat is erősítik. A láthatatlan szál így lesz végül látható — az eredményekben. Cs. I. Magyarország segíti Kuwait iparosítását Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, aki Sheikh Abdullah Al-Jabir Al-Sabah kuwaiti kereskedelmi és iparügyi miniszter meghívására látogatást tett Kuwaitban, kedden visszaérkezett Ft ída- pestre. A magyar és a kuwaiti miniszter tárgyalásokat folytatott a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről és arról, hogy Magyar- ország milyen mértékben és milyen területen kapcsolódhat be Kuwait iparosítási programjába. LEHALÁSSZÁK A ZSILIPET Siófokon a Halászati Vállalat dolgozói a két zsilip közötti betonteknőben vetették ki hálójukat. Kitisztítják a hatalmas medencét, előtte lehalásszák az itt rekedt takarmányhalakat. A kifogott k üszőket takarmánylisztnek dolgozzák fel. Képünkön: Kosarakba gyűjtik össze a milliónyi apró halat a zsilip lábánál. 800 000 forint kölcsönzésből (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezetek kölcsönző és szolgáltató tevékenységéről tanácskozott a napokban Tabon a MÉSZÖV szolgáltatási szakbizottsága. A megyében 351 szövetkezeti üzlet, köztük öt önálló kölcsönzőbolt foglalkozik szolgáltatással. Több mint ötvenféle, két és fél millió forint értékű kölcsönzési cikkel állnak a lakosság rendelkezésére. Hogy mennyire hasznos és fontos ez a tevékenység, azt legjobban az bizonyítja, hogy a kölcsönzésekből származó bevétel szeptember 30-ig meghaladta a 800 000 forintot. A tanácskozáson külön elemezték a marcaliak és a ta- biak ez irányú munkáját. A marcali fmsz körzetében 18. a tabi fmsz-nél pedig 21 bolt foglalkozik kölcsönzéssel, illetve szolgáltatással. A marcaliak 226 000, a tabiak pedig 197 000 forint értékű kölcsönzési szolgáltatási eszközzel rendel Film Leninről A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulója alkalmából kedden este a szovjet nagykövetség épületében Leninről szóló dokumentumfilmet mutattak be. A bemutató alkalmából F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete fogadást adott. KONGRESSZUSI NAPLÓ A KOMBA1NOS REKORDJA AZ ESTI ÓRÁKBAN magyarázták el, hogy merre találom meg a ku'kof’-a' -m- báinos brigádot. Azt mondták, egy órája kezdtek meg egy százholdas táblát. Most kora reg'?"1 a csupasz területen találom őket. Végeztek itt is. Száraz leveleket zörget az északi szél, a könnyebbeket fölkapja. és elröpteti egészen a dombhajlatig. A nyárfasor már majdnem teljesen csup sz. Az • örökké tapsra kész apró leveleket csapatosan indítja utolsó útra a szél. Az egyik kombájnos az eget nézd, és odaszól a társának: — Esőt érlel a szél. Ha kell, le is fogadom, hogy két nap múlva itt lesz a nyakunkon. Ha éjszaka szaggat a derekam, és másnap így dudorászik a levegő, akkor nincs mese... Csak ÉLETKEZDŐK Nehéz továbblépni Visszatérő hibák és új eredmények — talán ezek a legjellemzőbbek a Kaposvári Ruhagyár ifjúsági szalagjára, rervüket — mely hónapról tónapra nagyobb — teljesi- ik. Aki tehát ezen keresztül rkarja lemérni a fejlődést, dégedett lehet De az emberek még mindig íem találták meg egymás keA közelmúltban néhány lány a munkaidő lejárta előtt akart elmenni az üzemből. A szalagvezető nem engedte, figyelmeztette őket. Erre csak azért is útnak váltak. Az egyik fiú rájuk szólt: — Ne menjetek ki negyed tizenegy előtt a kapun. A válasz dacos volt: — Miért ne? Mi már megkaptuk érte a büntetésünket. Dac ez? Azt hiszem, igen. Pedig az ilyen szemlélet nem visz jóra. Erre mondta az egyik szalagvezető: — A másik hibáját nyomban észreveszik, de a magukét nem. Sérelmesnek tartják, ha szól nekik valaki. Vass Béla szalagvezető ezzel fogad: — Egyelőre elég pocsékul állunk. Tizedikéig mindössze 22,3 százalékra teljesítettük tervünket. — Ez nem sok. Valaki ráfelel: — Az előző negyedévben is teljesítettük a terved. Pedig úgy látszott, hogy nem fog sikerülni. Az utolsó napokban pótoltuk a lemaradást. — Aztán egy kis idő múlva hozzáteszi: — Van egy kis szépséghibája ennek. Olyan munkadarabokat vettünk előre, mélyekből könnyű teljesítem a tervet. Ebben a negyedévben még pótolhatjuk a mulasztottakat. Röpgyűlés van az egyik tanteremben. A szalagról tizennégy fiatalt hívott össze Dómján József szakmányvezető. Csupán egy kérdésre kellene ezen a megbeszélésen választ keresni: mivel lehetne javítani a munkát és a fegyelmet? A fiatalok hibákat sorolnak, őszintén, kertelés nélküL Apró technikai hibákkal kezdik. Valamennyinek ugyanaz az eredője: figyelmetlenség. Valaki közbevág: — Jó lenne, ha beszüntetnék a melegváltást. — Miért? — Nem lenne olyan nagy a keveredés. Mindenki a saját seleitjét javítaná, s nem mondhatná azt, hogy a váltótársa csinálta. Nem lenne öttíz perces feleselés, hogy ezt nem én rontottam el ■. De csak a melegváltás megszüntetésével lehetne ezt megoldani? Ha mindenki nagyobb felelősséget vállalna, akkor nem oldódna meg? — Az a baj, hogy mindenki a másikat nézi. Kétoldalt megy a fazon. Azonos munkaműveletet végez egymás mellett két ember, s azt figyelik, mennyit csinál a másik. Ha valamelyiknek magasabb az órabére, akkor könnyen megkapja: »Neked többet kell csinálni, mert több fizetést kapsz.« — Miből adódik ez a több fizetés? — A nagyobb szakképzettségből, a szorgalmasabb munkából. Tehát két fizetés között csak akkor lehetne egyenlőségjelet húzni, ha egyforma volna a képzettség is meg a szorgalom is. Ehhez pedig nem a másikat kell biztatni. Talán a brigádok közötti verseny — amit Vörös Jutka javasolt — segítene ezen. Jobban biztatnák önmagukat az emberek. Néha szórakozottság váltja fel a felelősségérzetet. Ezért lehet gallért találni például a szemétkosárban, s ezért sok a javítanivaló a kész ruhán. — Nem tudnak odafigyelni? — önfegyelem kérdése — mondja Rónai Zoltán szalagvezető. — Ha az ember ott áll a sarkukban, akkor kifogástalanul dolgoznak. De ha elmegy, mindjárt csevegni kezdenek. zét. Ügyszólván csak zsebpénznek keres. Ezért nem törődnek különösebben semmivel sem. Meg néhányan azt hiszik, hogy az órabért terv- teljesítés nélkül is meg lehet kapni. — Míg ezeket mondta, folyvást dolgozott a varrógép. — Az a baj, hogy önfejűek ezek a gyerekek. — Miből adódik a szórakozottság? Horváth Valiról mint példaképről beszéltek egy hónappal ezelőtt a fiatalok. Ezért tettem föl neki a kérdést. Ezt felelte: — A Búk a lányokkal foglalkoznak, a lányok meg a fiúkkaL Van néhány olyan ember a szalagon, aki nem munkahelynek, hanem szórakozásnak tekinti ezt a termet, mert a szülők pótolják a pén— Miben nyilvánul meg az önfejűség? A kérdésre Király Gábortól, a KISZ-titkártól kérem a választ: — Nem hallgatunk a másikra. Mindenki jobban tudja, hogyan kell, mint a másik. — Miből adódnak ezek az állandóan visszatérő problémák? — Személyeskedésből. — Kikre a legjellemzőbb? — Elsősorban a lányokra. — Vett már valaki annyi bátorságot, hogy szóljon ezért? — Ha valakinek szólnak hogy butaságot csinál, akkor még neki áll följebb. Én is próbáltam szólni, aztán alig győztem védekezni. — És mindenki ellene fordult? — Igen. De nemcsak velem történt ez meg, mással is, aki szólt. Azt tartják: »Ha te ezt csinálod velem, akkor én is veled.-» S nehéz ennek véget vetni. Ha szépen szól az ember, akkor az a baj. Ha csúnyán, akkor meg az. A szalagvezetők azok mellé állnak, akiknek igazuk van. — És ez használ valamit? — Egy darabig miregnek- morognak, aztán lecsillapodnak. Hiába a további párbeszéd. Mindenkivel csak oda lyukadok ki, hogy nem értik meg egymást. Mindenki jobban akar tudni mindent, mint a másik. A korral járó sajátosság ez? Lehet De éppen ezért talán ők tudnának a legköny- nyebben változtatni rajta. Az 5 érdekük. Enélkül nehéz lesz továbblépni. Kercza Imre nehogy havas fröccs legyen belőle, mert abból aztán igazán nem kérünk. Tíz kombájn áll a tábla közepén. Fölöttünk varjúcsapat köröz. Rikoltóévá rognak, úgy tetszik, alig várják, hogy leszállhassanak szemet keresni. A Kaposvári Állami Gazdaság kembájnosát, Fa.zrkus Györgyöt keresem. Ö áll az élen az állami gazdasági traktorosok gépi jcukoricabet'ka- rítási versenyében. Rekordot állított fel. Eddig 74 vagen 86 mázsa kukoricát takarított be. 251 holdnak a termését. A gépápolást végző kom- bájnosok között nem tudom fölismerni. Pedig elmondták, hogy milyen, fényképet is mutattak róla. Egy esökópenyas szerelő mutatja be. Btrostás arcú, vékony ember. A szeme alá mély ráncokat vésett az örökös figyelés. Törölgeti a kezét, de az olaj nem akar letisztulni. A keze szárát nyújtja. — MAGÁHOZ JÖTTEK, GYURIKÁM — mondja az esőköpenyes, és magunkra hagy bennünket. — Hozzám? Miért? — Beszélgetni a munkájáról. Erről a mostani rekordról. Csöndesen válaszol a kérdésekre. Tizenhat éve kombájnos, a legelsők között tanulta meg a »csodagép« r’á- nyításának titkait. Zarany- pusztán laJci'k, onnan jár ki a területekre. Hót gyereke van, négy lány és három fiú. — Milyen érzés országos elsőnek lenni? Gondolkodik, hogy mit is mondjon, aztán így válaszol: — Nagyon jó érzés ... Harmincöt éves. SZK—3-as kombájnnal dolgozik. Tegnap nyolcvan mázsa kukoricát szállítottak el tóle. — Mi kell ahhoz, hogy valaki országos rekordot állíthasson fel? Sorolni kezdi, az ujjain számolja. — Hát először is az, hogy jó legyen a gép; hogy megfeleljen a követelményeknek a kukorica érettségi foka; harmadszor szorgalom, akarat és negyedszer egy kis szerencse. Minden reggel ötkor kel, tizenegy óra körül megy haza. Most éppen javított Tegnap este elszakadt a törek- kidobó villa lánca. — Mire szokott gondolni munka közben? — Megvallom őszintén, nem nagyon szolktam elátorán- dozni, mert ügyelni kell a gépre. Ha mégis előfordul. sz asszony meg a gyerekek járnak az eszemben. LÁTNI RAJTA, hogy szívesebben folytatná gépe javítását. Mielőtt elköszön, igy szól: — A többiekről nem ír? Mindannyian nagyszerű kom- bájnosok. Gál Miska, ' Száraz Lajos, Huber Jancsi, Kovács Lajos. Higgye el, azok is megérdemlik... Németh Sándor 25 literes transzport alumínium kanna szállítását azonnal vállalja a VASÉRT VÁLLALAT, Budapest, VIII, Üllői út 32. Tej és mindenfajta folyékony élelmiszer szállítására alkalmas. Fogyasztói ár gumigyűrűvel: 459 Ft (5562)
