Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

SOMOGY! ÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. november IS. A szép fonott áruk és kerti bútorok készítői ízléses fonott áruk. Éveken át gondot okozott a Dél-balatoni Háziipari Szövet­kezet siófoki telepén a nyers fűzvessző főzése, szárítása. A régi főzőüstöket az őszi eső­zések idején elöntötte a ta­lajvíz, és anyag hiányában a részleg teljesítménye gyakran elmaradt a tervektől. Az idei felhasználhatták volna, nagy része selejt volt. Az új kazán előrelátható­lag november végén lép üzem­be, ha kellő időiben elkészül hozzá az új csővázas barakk. Eddig ezt a munkát a szabad ég alatt végezték. Az utóbbi időben egyre nép­m Kényelmes kerti bútorok. hosszú, száraz ősz ajándék volt a szövetkezetnek, mivel a régi üstök fennakadás nél­kül üzemelhettek. A szövetkezet vezetői — felkészülve a következő évek­re — új kazánt rendeltek a Székesfehérvári MÁV Jármű­javítónál. Az új berendezés a föld felszínén lesz, így a magas talajvíz sem zavarhat­ja üzemeltetését. Teljesítmé­nye: napi húsz mázsa vessző kifőzése és megszárítása. Ezen­kívül alkalmas a különféle fa- és nádfajták főzésére és szárítására is. A régi kazánoknál elsősor­ban a szárítással volt baj. Ha volt is elegendő frissen fő­zött vessző, nem tudták mind megszárítani. A nedves vesz- sző így megpenyhedt, és mire EGY ÚJÍTÁS NYOMÁBAN TÖBB BÁTORSÁGGAL A várakozásba is bele lehet fáradni, mert fásulttá teszi az embert. A lelkesedést, a ten­ni akarást a közömbösséggel lehet leginkább elfojtani, még akkor is, ha ez csupán huza­vonában nyilvánul meg. Részlet az ÉM Építőgép­javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. Gyárának újítási fel­adattervéből: »Gyárunknál a különböző típusú szállítósza- lag-görgők gyártása igen el­avult módszerrel történik. Megoldandó a görgőpalást és a görgőtengely célgéppel tör­ténő megmunkálása. -Követel­mények: mindkét alkatrészt darabolás után egyszeri felfo­gj ássál lehessen megmunkál­ni; egytengelyüség biztosítása 0,12 milliméterre; a termelé- !cenység legalább 3—1-szeresé- re emelkedjen... Számítása­ink alapján a várható népgaz­— Tehát új gépet konstru­áltak? — A feladatnak megfelelő­en vezérlődobbal irányított félautomata forgácsológépet készítettünk. Erre adtunk váz- latrajzot meg három és fél ol­dalas leírást. Az igazi munka ezután kezdődne. De csak ak­kor érdemes nekiállni, ha megbízást adnak rá. Vázla­tunk a gép működését mutat­ja be. A gyár elismerte, hogy a célgép a feladatot megold­ja. Aztán szeptemberben visz- szakaptuk véleményezéssel együtt az anyagot. Azt írták: Nem tudják kivitelezni, mert sokba kerülne. Alakítsunk ki olyan szerkezetet, amit föl le­het szerelni a esztergapadra. Amikor itt járt a gyár főmér­nöke, megmondtuk neki, hogy md azt nem tudjuk megcsinál­ni, mert a feladattervben rög­zített követelményeknek nem felel meg. — Mi történt azóta? — A napokban telefonáltak ilasági eredmény — évi 40 000 darab görgőt számítva - kö- Pethes kollégának, hogy sur- rülbelül 80 000 forint... « A feladatterv megjelöli a műszaki irodalmat, megnevezi azokat is, akik támogatást tudnak nyújtani ehhez a munkához. A tervet Pécsen készítették el, a gyár központjában. A megoldásra azonban Barcson — a gyár telepén — tettek javaslatot. Két ember töpren­gett a feladaton: Kender György és Kulcsár Károly. Az. újítást 1966. május kö­zepén elküldték Pécsre a gyárhoz. És Vártak. gősen küldje be a dokumen­tációkat. szerűbbé váltak a szövetkezet vasvázas árui, a szalmával díszített folyóirattartók és az ajándékkosarak. Nagyon ka­pósak a spanyol mintájú strandtáskák és az ötletes üvegtartók. Január elsejével indul a gyermekruha-konfekció rész­leg. Az ipar által nem gyár­tott, hímzett leánykaruhák és különféle fiúöltönyök készül­nek majd Siófokon. A tervek szerint márciusra már ötven betanított varrónőt foglalkozz tatnak. Balatonlellén az idén demizsoníonó részleget hoztak létre. A szövetkezet elnöke közöl­te azt is, hogy november el­sején több brigád alakult, és versenyez majd a szocialista cím elnyeréséért. N. J. A barcsi járási pártértekez­letet 1966. október 14-én tar­tatták. Füle István, h lakatos- áruüzem küldötte többek kö­zött ezt mondta felszólalásé­ban: *»Bármit akarunk tenni a gyárban, Pécsről kell enge­délyt kérni. Újításainkat nagy­ra értékelik, csak gyakran mondják: nincs rá pénz, nincs forint. Ez az újítás majd száz­ezer forint megtakarítást je­lentene évente. Igaz, hogy a befektetés sem lenne jelenték­telen, de hamarosan visszaté­rülne. Nem érné meg ez a gyárnak?-« Az újítási javaslat elkészí­tése és a pártértekezleti fel­szólalás között pontosan őt hónap telt eL Pethes Róbert műszaki ve­zető: — Jónak tartom az újítást. Lehet, hogy azért húzódik ilyen sokáig Pécsen, mert a termelési témák fölött a pesti központ diszponál. — Miért tartja jónak az újítást? — Egy célgép nagy tömegű gyártásra alkalmas. A szállí­tószalagot pedig az építőipar' még évtizedekig igényli, tehát valahol gyártani kell. Ez a konstrukció, melyet az újítók készítettek, nem egy évig jó, hanem évtizedekig dolgozhat. A gondolatot Kender György folytatja: — Nem olcsó dolog egy ilyen gépet elkészíteni, de nem is megy tönkre egy év alatt. Ha belekerül százezer forint­ba, s évente megtakarít nyolc­vanezret, akkor megérte. Én sokat foglalkoztam újítások­kal, s általában szeretnek itt műszaki problémákon töpren­geni az emberek, de ilyenkor elmegy a kedvük. — A vállalat nem köteles megvenni az újítást. — Akkor legalább mondják meg: nekünk nem kell. — Általában jellemző ez az újításokra? Bólintás a válasz. Aztán még hozzáteszik: — Elismerik, hogy jó, de arra hivatkoznak: nincs rá pénz. Küldözgetik jobbra-bal- ra, amíg meg nem unja az ember. Az összecsomagolt akták fölött elhangzik még egy mondat: — Ha elvben jó az újítás, akkor több bátorsággal kelle­ne bánni vele. Kellene, de nem bánnak. A miért?-re azonban csak Pé­csen tudnak választ adni. Kercza Imre Egy esztendő után NAGYOBB FORGALOM, ELÉGEDETT VENDÉGEK A pártértekezlet után egy hónappal ezt mondja Kender György: — Májusban megcsináltuk a gép elvi fölépítését, elküld­tük, és várunk. A múlt év őszén a járási székhely üzemi és hivaNild dolgozóinaik kérésére írtunk a tabi Csalogány Kisvendéglő munkájáról. Ez az egyetlen olyan étterem itt, ahol közét­keztetés van. Munkájára igen sok panasz érkezett annak ide­jén. A Tabi Járási Népi El­lenőrzési Bizottság — amely kérésünkre vizsgálaitott vég­zett a vendéglőben — azt ál­lapította meg, hogy a hibákat szándékosain követték el, és az akkori vezető tudatosan káro­sította meg a vendégeket Tanultak a hibákból ►►Káros többlet — veszélyes szemlélet« címmel írtuk meg a tapasztalatokat. Egyebek kö­zött azt, hogy néhány hónap alatt 28 000 forint többlettel számolt el a vendéglő vezetője. Ez idő alatt ugyanis 143 kg húst, 35 liter tejfölt stb. »-meg­spórolt«, jobban mondva el­lopott a vendégektől. Fegyel­mi, majd bírósági ügy lett a dolog vége. Ennék éppen egy esztendeje. A napokban ismét elláto­gattunk a vendéglőbe, hogy megnézzük, milyen változás történt azóta. Böröczki Tibor, a Tab és Vidéke Körzeti Fmsz elnöke ezzel fogadott: — Ta­nultunk a hibákból. Olyan ve­zetőt ádlítottumk az étterem élére, aki szereti és érti is szakmáját, s munkáját becsü­lettel látja el. — Ugyanez volt a véleménye az ott jártunkkor éppen ülésező igazgatóságnak és Kiss Józsefnek, a MÉSZÖV főkönyvelőjének is. Különleges ételek és egy aiándékbicska Flaska Sándor nyolcadik hó­napja áll a Csalogány élén. Hozzáértéssel irányítja a kis­vendéglőt. 'Kevés járasd szék­helyen talál a vendég olyan bőséges választékot, mint itt Tizenötféle készételből, hatfé­le frissensültből, négy-ötféle halból, tésztából^ előfizetéses ételből válogathatnak. Az igényesebbek Badacsony- pecsenyét, zsiványpecsenyét kérhetnek. Kedves meglepe­tés a Somogyi bicskástál — hasonlót még nem is láttunk a megyében. Nemcsak azért, mert különlegesen jóízű, ha­nem azért is, mert az étel mellé egy kis bugylibicskát kapnak ajándékba a vendégek ezzel a felirattal: »Csalogány— Tab«. A napokban itt járt vi­etnami vendégek is örömmel vitték távoli hazájukba ezit a kedves somogyi ajándékot a törzsgarda tíz körül verődik össze. Akkorra elcsendesül a mó­ló környéke, elülnek a későn érkező hajók is. Már csak a makacs szél járja lan­kadatlan kedvvel a vizet. A móló végén, a messze villogó jelzőlámpa fényében tíz-tizen- két ember ül egymás mellett mereven, akár a kikötő vas­kos betoncölöpei. Bakancsban, pufajkában, a vízre bámulva várnak szerencséjükre. Ez már nem sport, nem is szen­vedély, hanem szertartás. Föl­szerelésüket lámpa egészíti ki. Egyikük előtt akkumulátoros világítóberendezés, odébb rúd- elemes zseblámpa adja a fényt, de látni befőttesüveg- ben pislákoló gyertyát is. A célnak mindegyik egyformán megfelel, hiszen az a lényeg, hogy a bot vége között lebe­gő jelzőtárgyakat — az áttet­sző pinponglabdát vagy a fehér pvc-csődarabot — látni lehessen. A sötétben más nem is lát­szik, csak a lebegő kis kau- csuklabdák. A horgászok nagy bánatára leginkább csak a szól mozgatja őket. Pedig a i kó i'gÁ&zcit viz szüntelenül locsog a fel- — Ügy érzem, holnapra jó ís. vagy nem? felcsapodó apróbb halaktól. A lesz csalinak — nyugtatja vérbeli horgászok nem bősz- meg őket a fiatalember, szánkódnak emiatt. Az amúgy Nem sokat tévedett. Ezek is kevés beszédű emberek fhalóknál féléves kor­ga bécsi hunyorít egyet, és — A napköziben dolgozom ravaszul elmosolyodik: — oldja meg végül a rejtélyt — Meghúzni meg lehet itt a_ sj^ély­a kövön vagy akár a földön A harmadik, a negyedik fo­gás egy-egy testes süllő. Ezek is Varga bácsi szákjába kerül­nek. — Nem adna el egy kilóra­i , . , tói kötelező a »munkavédelmi legtöbbje éppen megnyugvást, oktatás«. pihenést keres a halszagú fe- A szerencse és a nagyobb valőt? — kérlelik a kibicek. kete tó vize mellett. Ritkán haIak a j6val lejjebb _ Tizennégynek kell ­szolnak egymáshoz, de akkor régi siófoki halászhoz, Varga h ^ ~ . szellemesen. Még a humoruk János bácsihoz pártoltak. No .... is sajátságos, amolyan fanyar és természetesen a kibichad is, ldelg nmCs tobb kérdés- Mm' horgászhumor. Ijíkés, barátsá­amely a Bányászüdülő unat- denki az öregembernek druk­zet nagyon szereti a halat. Üjabb nehéz félórák követ­keznek, és lassan már éjfélre jár. Az előbb még bámész­kodó üdülők álmukban már biztosan telefogták szákjaikat. A SŰRŰ ÉJSZAKÁBAN az- • — al­mos színű ólomdarabkák messze csobbannak a mólótól, aztán mozdulatlanul ülnek nyolcvan-száz méterrel bel­jebb a víz fenekén. Néhány méterre a botoktól, a horgászok orra előtt egy „ , . , ...... k°zo vendegeiből verbuváló- kol, hadd fogjon legalább gos emberek, csak a kibiceket dott. Uevanrsak elámnlt-alr . , „ „ , , , , . ... , .. ugyancsak eiamultak, armyi halat, amennyivel már nagy hal dobja föl fehéren nem nagyon szeretik a hátuk amikor Varga bácsi egyetlen , .... ’ , , , ... mögött. Még éjszaka sem bottal két szép vezérgardát le2alább csillapítani lehet ti- csillogó testet, szívesen viselik el őket, pedig emelt ki egyszerre a szemük zennégy éhes száj étvágyát. Pisti, itt vagy? — kér­a kibic és a horgász úgy együ- elött- Közben odább egy an- És a halak mintha megérez- dezi Varga bácsi az egyik pu­vé tartozik, mint a tó és a golnát 1S fogtak' nék ezt. Röviden még egy gar- fajkás fiút —, mert ez a hal nád. — Ezt vissza kell dobni, da, aztán egj^ süllő kerül a alighanem téged keresett, _ ___________ mert nincs akkora, amekkorát szákba. — Ezután valaki fel- Megnézte, melyik horogról le­H AJUK A BOT, ^ minden kérdezés nélkül az bátorodva, de mely egyuttér- gelheti le nyugodtan a csa­látszik, ez a hal még nem eSyik üdülővendég. zéssel megkérdezi: lit. végzett »munkavédelmi tanfo- __Nem kell azt, ___szól oda — A bácsinak hány gyere- A többiek nevetnek: egyi­l yamot«. félvállról Varga bácsi. — Meg ka van? ltük megigazítja maga alatt a — Rajta van még? — lehet húzni. — Egy sincs — válaszol az kicsi vadászszéket, másikuk Az előbb még határozott öreg, és ez a felelet újra meg- összébb húzza a kabátját. Ki­»szakértő« elcsodálkozik, az- döbbenti a minden lébe kanál tartóan figyelik, hogy a ma­van még? — kérdezi a szomszéd a zsinórt tekerő társától. Az est első eseményére oda- tán közelebb húzódik az öreg- ... figyelnek a többiek is. Egy hez. Már csaknem egymás te- kiv«ncsiskodokat. kicsit kajánul, de valamennyi- nyelébe csapnak, a »hivató- tagú család egyetlen gyerek hófehér kaucsuklebdákat. en szurkolnak. sós« kibic fogadni akar, Var- nélkül? Nem értik. Nagy József Tizennégy kacs szél hogyan lóbálja a Nemcsak Tab, hanem a szomszédos községek: Bedeg- kér, Kánya, Zala, stb. is meg­ismerték már a kisvendéglő konyháját, mert ide is készí­tenek ételeket. Alig múlik ed olyan szombat vagy vasárnap, hogy ne szerepelnének a kis­vendéglőben fővárosi művé­szek. „Dicsérjék meg dolgozóikat" Ma már nem hallani a ta­valyihoz hasonló panaszokat, azit, hogy kimaradt az ételből a tejföl, s hogy a csuszára el­felejtettek tepertőt tenni. Egy évvel ezelőtt majd naponta ír­tak be a , panaszkönyvbe a vendégek bíráló megjegyezése­ket. Ma pedig ilyeneket olvas­ni: Végh József MÁV-ellenőr: »Kiküldetésben voltunk Ta- bon. Jólesett a gyors, udvari­as kiszolgálás s a jó ételek. Kérjük az fmsz vezetőit, di­csérjék meg dolgozóikat és a vezetőt.-« Szalay József né, Budapest: »Ez a helyiség nagyon szép s a vezetés nagyon jó.« Tálos Ferenc tabi lakos: »Rendszeres halászléfogyasztó vagyok. Amit legutóbb is kap­tam, igen finom volt. Dicsé­ret illeti a személyzetet.« De az eredményeket nemcsak ezek a »panaszkönyvi« be­jegyzések mutatják. Nemrég tartott vizsgálatot a vendég­lőben az Állami Kereskedel­mi Felülgyelőség, és Komá­romi Antal ezt jegyezte be az ellenőri naplóba: »A próbavá­sárlás, az ételek italok meny- nyisége és a számolás is pon­tos volt.*, Javult az fmsz és a MÉ­SZÖV ellenőri munkája is. Rendszeresebben, körültekin­tőbben vizsgálják a kisven­déglőt, és megkövetelik az esetleges hibák azonnali meg­szüntetését. Mindezek ered­ményéként az idén háromne­gyed év alatt 150 000 forint­tal nagvobb forgalmat bonyo­lított le a kisvendéglő, mint a múlt esztendő azonos idő­szakában. Az állandó előfize­tők száma 90-ről 120-ra emel­kedett. Persze van még termi- és ja­vítanivaló. Pető Sándor ME- SZÖV-ellenőr nemrég azt ja­vasolta, hogy a választékot tegyék még változatosabbá, és fejlesszék a hideg'-- -' js. mert az még nem felel meg a követelményeknek. Tab egyre fejlődik, mind többen óhajtják igénybe ven­ni a közé"keztetést. A szövet­kezet vezetőinek mindent meg kell tenniük, hogy a nö­vekvő igényeket kielégíthes­sék. S zalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom