Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-12 / 267. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA A KÉPVISELŐK ÉS TANÁCSTAGOK VÁLASZTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATOT A jelölési eljárás módosításai apró antal A törvényjavaslat előadója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az új, egységes választó- jogi törvénytervezet alapjában az eddigi formájában hagyta meg a jelölési eljárást, de né­hány olyan módosítást is tar­talmaz, amely továbbfejleszti azt Ezzel egyidejűleg megnö­veli a Hazafias Népfront sze­repét és felelősségét is. A továbbiakban is úgy lesz jelölt valaki, ha az illetékes népfrontszerv jelöltként beje­lenti a megfelelő választási elnökségnek, tanácstagok ese­tében a választókerületi bi­zottságoknak. Az idáig vezető út méginkább alkalmassá vá­lik arra, hogy a választópol­gárok akarata érvényesüljön, lényegében egyértelműbbé te­szi a jelölési eljárást Az új fogalmazás kimondja, hogy a jelöltekre a választópolgárok gyűlései tesznek javaslatot. Ezeket a lakóterületeken és az intézményekben hívják össze. A gyűléseket — a választási elnökségek, illetve bizottságok közreműködésével — a Haza­fias Népfront szervezi. — A gyűléseken a társadal­mi szervezetek — o párt, a KISZ, a szakszervezet, a nép­frontbizottság, az illető intéz­mény és minden választópol­gár javasolhat jelöltet. A jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság ülésén felvetődött: nem lenne-e helyes részletei­ben is kifejteni, kik tehetnek javaslatot a jelöltre. A leg­utóbbi választások idején ugyanis helyenként vita volt erről. A bizottság végül a ko­rábban kialakult gyakorlatnak megfelelően határozta meg a javaslattevők körét, ugyanak­kor kimondta: mivel egyértel­mű a lehetőség és a gyakor­lat, nincs szükség arra, hogy ezt a törvényjavaslatban rész­letezzék. Az előadó kitért arra, hogy o jelöltre vonatkozó javasla­tot, amely a választópolgárok javaslataként a gyűlés vitájá­ban alakul ki, a gyűlés elnök­sége terjeszti az illetékes nép­frontbizottsághoz. Rámutatott: ez az eljárás, amely lényegé­ben változatlan, demokratikus, ugyanakkor nagyobb lehetősé­get ad a kellő mérlegelésre. A választópolgárok javasla­tainak egyeztetése és rangso­rolása a népfrontbizottságban történik. Ennek fórumán a párt képviselői és a párton- kívüliek tanácskoznak s fog­lalnak együtt állást. — Mi a helyzet akkor, ha több jelöltről van szó? — tette föl a kérdést ezután Erdei Ferenc, s így vála­szolt: — A jelölési eljárásnak politikailag fontos mozzanata, hogy több jelölt esetén is ugyanannak a politikának a képviselőiről van szó. A je­lölés során tehát nem poli­tikai irányzatok versenge­nek. Ez azt is jelenti, hogy nem a régi korteskedés ele­venedik föl, hanem a közös politika érdekében folytatott agitáció a személyi alkal­masság és érdemesség de­monstrálásával egészül ki. Mikor hívható vissza a képviselő? A törvényjavaslat előadója a továbbiakban elmondta, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén egyetlen kérdésről, a képvi­selők visszahívásáról folyt többé-kevésbé elvi jellegű vita. Ennek eredményeként fogalmazták meg a törvény- javaslat 57. paragrafusának eredeti szövegében szereplő »bármikor« helyett, hogy ak­kor hívhatják vissza a képvi­selőt, »amikor a megbízatásra méltatlanná válté. A néhány szó mögött messzemenő elvi vita van, amely sem az ál­lamjogi tudományban, sem a gyakorlatban nem dőlt el egyértelműen. A bizottság nem ment bele a vita részleteibe, csak érin­tette, és azt az elvi álláspon­tot fogadta el, hogy a vissza­hívásnak megvan a maga he­lye a szocialista választási rendszerben. Ez azonban nem Évente kétszer lei Erdei Ferenc a továbbiak­ban hangsúlyozta; a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság fenntartás nélkül he­lyeselte, hogy az új, egységes választójogi törvény terveze­te megteremti az országgyű­lési és tanácsi választások el­vi és eljárási egységét. Egy­úttal ennek az egységnek a még következetesebb megva­lósítására elfogadott néhány kisebb módosító javaslatot. Ezért ajánlotta, hogy egysé­gesen fogalmazzák meg a megbízatás megszűnésének okait. Ugyanúgy a teljes elvi és eljárási egységet juttatta kifejezésére azzal is, hogy mind a képviselőknél, mind a tanácstagoknál kiemelte a beszámolás rendszerességét. A törvényjavaslat előadója végül a bizottság egyéb mó­dosító javaslatát indokolta. Elmondta: a közvélemény óhajának megfelelően indít­ványozzák, hogy a kifüggesz­tésre kerülő választói név­jegyzékekben ne tüntessék fel az életkort. Javasolták, hogy a városokban mérsékel­jék a tanácstagi választóke­rületek, illetve tanácstagok számának alsó határát. Az eredeti elképzelések szerint ugyanis jó néhány esetben annyira félduzzasztották vol­na a tanácsok választott tes­tületét, hogy nem állna arányban a lakosság és a ta­nácstagok száma. Ugyancsak a bizottságban helyet foglaló képviselők kezdeményezésére javasolják: a végleges meg­fogalmazásban adjanak na­gyobb hangsúlyt annak, hogy a szavazatszedö bizottságok — hivatásuknak megfelelően mm gondosan őrködjenek a lehet feltétel nélküli jog, valamilyen érdemi, tárgyi megalapozottságának kell len­nie. Ezt fejezi ki a javasolt módosítás, amellyel a vissza­hívás közel került a képvise­lői megbízatás összeférhetet­lenség alapján történő meg­szüntetéséhez. Az összeférhetetlenség fo­galmát az alkotmány 11. pa­ragrafusa úgy fogalmazza meg, hogy: »Minden politi­kái, gazdasági, vagy egyéb tevékenység, illetőleg maga­tartás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekeivel, össze­férhetetlen ...« Ezt az össze­férhetetlenséget országgyűlési vagy tanácsi bizottság, illetve maga a testület állapítja meg. Ennek minősített, politikailag hangsúlyozott formája, ha — hasonló okból — méltat­lanná válás miatt maguk a választók hívják vissza a képviselőket. yyen pótválasztás választás törvényessége fö­lött. Ez azzal kapcsolatban me­rült fel, hogy a választók nem mindegyike él a titkos sza­vazás jogával. Utalt arra, hogy a bizottság helyesnek tartaná, ha módosítanák a törvényja­vaslat 32. paragrafusának fo­galmazását, s egyértelműbben mondanák ki: a képviselő­vagy tanácstagjelölt a saját választókerületének választási elnökségében, választókerületi, illetve szavazatszedő bizottsá­gában nem vállalhat tisztsé­get. Hangsúlyozta: a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság helyesnek tartja, hogy a meg­üresedett képviselői, illetve tanácstagi helyek betöltésére évente kétszer tartsanak pót­választásokat. Az egyéni vá­lasztókerületi rendszerben ugyanis nem lesznek pótkép­viselők. Erdei Ferenc végül kérte az országgyűlést, hogy az új, egy­séges választójogi törvény ter­vezetét a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosí­tó javaslataival együtt fogad­ja el. Az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós ezután szünetet ren­delt el. Szünet után Pólyák János elnökletével folytatódott az ülés. A törvényjavaslat vitájában elsőként Horváth Károlyné budapesti képviselő szólalt fel. Ezután Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai El'zotfsá- gának tagja emelkedett szólás­ra. . | Az új törvény szocialista társadalmunk, államunk demokratizmusát fejleszti tovább — Engedjék meg, hogy e nagy jelentőségű törvényja­vaslat néhány fő vonásával, társadalmi jelentőségével fog­lalkozzam — kezdte beszédét Apró Antal, majd így foly­tatta: — Közismert, hogy az elmúlt években Népköztársa­ságunk politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élete jelentősen fejlődött: — erősödött szocialista rendszerünk, erősödött állam- hatalmunk, a proletárdiktatú­ra állama; — gyarapodott és fejlődött a népgazdaság, javultak az emberek életviszonyai és mun­kakörülményei ; — dolgozó népünk eredmé­nyei növelték hazánk nem­zetközi tekintélyét is. Az elért eredmények, a po­litikai és gazdasági életünk­ben bekövetkezett változások lehetővé és szükségessé te­szik, hogy a népi államunk demokratizmusának további erősítéseként, most új válasz­tójogi törvényjavaslatot ter­jesszünk a tisztelt országgyű­lés elé. Apró Antal ezután összeha­sonlította az új választójogi törvényjavaslatot a felszaba­dulás előtti idők választójogi rendszerével, amikor annyira szűkítették a választásra jogo­sultak számát, hogy a mun­kásság és a szegényparasztság nagy tömegeit mindig meg­fosztották véleményük kinyil­vánításának lehetőségétől. — Vegyük ehhez hozzá — mondotta — a falvakban hosz- szú időn át alkalmazott nyílt szavazást, a csendőrszuronyok árnyékában folyó ellenzéki és csendőri oltalom alatt folyó kormánypárti korteskedést, és máris érthető, miért nem a nép képviselői ültek annyi év­tizeden át ebben a teremben. A felszabadulás után mil­liók kaptak lehetőséget arra, hogy a választások útján gya­korolják egyenlő állampolgári jogaikat. Hazánkban a válasz­tópolgárok száma 1963-ban több mint 7 100 000 volt, vagy­is a lakosság 70,6 százaléka. Ez az arány sokkal magasabb, mint bármelyik tőkésállamban. 1925-ben például — amikor az ellenforradalmi Magyaror­szágon választójogi törvényt hoztak — a lakosságnak mind­össze 27 százaléka volt vá­lasztásra jogosult! Nálunk ma a 18 éven felüli egész fel­nőtt lakosság rendelkezik vá­lasztójoggal — kivéve azt a csekély töredéket, akiket a törvény rendelkezései kizár­nak. A szocialista rendszer erejét, a választóknak a poli­tikánkkal való egyetértését mutatja, hogy 1963-ban a vá­lasztók több mint 97 százalé­ka élt választójogával, és a megjelentek több mint 98 szá­zaléka a Hazafias Népfront je­löltjeire adta le szavazatát. Az, hogy egy választási rendszer demokratikus-e vagy sem, az a társadalmi rend­szertől függ, a törvény min­dig csak ennek tükröződése. Amikor hazánkban meg­szűnt a kizsákmányoló osztá­lyok uralma, és a hatalmat a nép vette kezébe, válasz tó jo­gosultak lettek a munkások, a dolgozó parasztok, közöttük a nők és a fiatalok milliói. Lehetővé vált, hogy a dol­gozók képviselőiket azzal a megbízással küldjék az állam- hatalom választott testületéi­be, hogy ott a nép érdekében tevékenykedjenek. így kerül­tek ezekbe a padsorokba mun­kások és munkásnők, dolgozó parasztok és parasztasszonyok, a néppel tartó értelmiségiek és a népből származó politi­kai és társadalmi vezetők. Így vált lehetővé, hogy a megyék, a városok, a községek veze­tése, a tanácsok százezrek szá­mára biztosítják a közügyek­be való beleszólást. Ezután Apró Antal hangsú­lyozta: Mostani törvényjavas­latunk fő célja, hogy oly mó­don tegyük még demokratiku- sabbá választási rendszerün­ket, hogy választópolgáraink ne csak a politikánkra sza­vazhassanak, hanem közvetle­nül a politikát képviselő sze­mélyre is. A képviselők és a választó­polgárok kapcsolatát közvet­lenebbé teszi, és a képviselő felelősségét jelentős mérték­ben növeli az egyéni válasz­tókerületi rendszer. E rend­szer alapján — az országgyű­lésben végzett tevékenység mellett — a képviselői meg­bízatás egyben állandó kap­csolatot jelent a képviselő és választói között. Ha a képviselő a parlament­ben és a választókerületében nem tesz eleget kötelességei­nek, vagy megbízatására más okból méltatlanná válik, visz- szahívható. Az egyéni választókerületi rendszerre való áttérés nagy­mértékben megnöveli a jelölés munkájának fontosságát. Üj választójogi törvényünk még inkább biztosítja azt, hogy olyan embereket jelöl­jenek és válasszanak meg, akik élvezik a választók bi­zalmát. Milyen programot kell képviselniük azoknak, akik a választók bizalmát meg akar­ják nyerni? Szilárd meggyőződésem, hogy társadalmunkban az új törvény alapján is csak az kaphatja meg a választók többségének szavazatát, aki a párt, a Hazafias Népfront politikájával, a szocializmus építésének programjával áll választói elé. A jelöltek kö­zött lesznek munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, párt­tagok és pártonkívüliek, a szocializmus építésével egyet­értő vallási személyiségek, de mindnyájan a Hazafias Nép­front jelöltjei. Lehet, hogy egyes választókerületekben több jelölt is lesz, de a po­litika, amit képvisel, a prog­ram, amivel föllép, egy és ugyanaz. Nálunk nincs többpárt­rendszer, nálunk egy párt van — a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely szervezi és vezeti népünk harcát a szocialista társadalom fölépí­téséért, a Magyar Népköztár­saság felvirágoztatásáért, a nemzet fölemelkedéséért. Ná­lunk a politikai fejlődés úgy alakult, hogy a többpárt­rendszer lekerült a napirend­ről, és egypártrendszer ala­kult ki. Pártunk programja kifejezi és képviseli valamennyi dol­gozó osztály érdekeit, és tö­retlenül harcol azok megva­lósításáért. Ma társadalmunk a szocializmus építésében egyaránt érdekelt baráti osz­tályokból és rétegekből áll. A történelmi fejlődés úgy alakult, hogy nálunk vissza­lépést jelentene a több po­litikai irányzat, több párt működése. Mi meggyőződéssel állítjuk, hogy a többpártrendszer nem ismérve a demokráciának. A Horthy-Magyarországon volt többpártrendszer, ennek el­lenére nem ütötte meg a polgári demokrácia mértékét sem. A burzsoá országokban ma is vannak különböző pár­tok, de senki sem állíthatja, hogy ott nem a tőke paran­csol. Azt, hogy a burzsoázia po­litikai pártjai között milyen kevés a különbség, tapasztal­hatta az, aki a legutóbbi USA elnökválasztásnál John­son elnökségére szavazott, és mégis lényegében Goldwater politikája került megvalósí­tásra. Mit változtat az angol tőkések hatalmán az, hogy pillanatnyilag őfelsége volt ellenzéke, az angol Munkás­párt kormányoz? Azoknak a burzsoá politi­kusoknak és újságíróknak, akik tőlünk a többpártrend­szert kérik számon, nem az fáj, hogy nálunk egy párt van, hanem az, hogy ez a párt a munkásosztály, a dol­gozó nép pártja, a kommu­nista párt. A demokrácia másik is­mérve, hogy melyik osztály van hatalmon. A burzsoá és földesúri hatalom csak a va­gyonosoknak biztosít demok­ráciát. Nálunk a munkásosz­tály, a dolgozó nép van ha­talmon, és ez biztosítja a legszélesebb tömegek részvé­telét a választásokban, a tör­vényhozásban, a közügyek intézésében, a vállalatok és intézmények, a társadalmi szervek sokirányú tevékeny­ségében. Társadalmunk ezernyi mó­don teszi lehetővé, hogy az ál­lampolgárok beleszóljanak a közügyekbe. Méginkább így lesz ez a jövőben a gazdaság- irányítás új rendszerében, a tanácsok ég a parlament sze­repének, hatáskörének növe­kedésével, a szocialista de­mokrácia fejlődésével. A mi rendszerünkben húsz év alatt kialakult egy ész­szerű, politikailag hasznos munkamegosztás a párt, az állami szervek és a tömeg­szervezetek között. Pártunk IX. kongresszusa irányelvei­ben nagy súly helyezünk ál­lami életünk demokratizmu­sának fejlesztésére. Abból in­dulunk ki, hogy a legfonto­sabb »az alapvető dolgozó tö­megek politikai tudatának fejlesztése, rendszeres, sok­oldalú tájékoztatása és olyan politikai légkör megteremté­se, amelyben kötelességüknek érzik, hogy mint az ország gazdái, részt vegyenek min­den fontos kérdés eldöntésé­ben*<. Az előttünk levő tör­vény ennek a célkitűzésnek a megvalósítását segíti elő. Mindnyájan tudjuk, hogy a szocializmus teljes fölépí­tése hosszabb távú programot jelent. Az előttünk álló új feladatok azonban máris szükségessé teszik, hogy az országgyűlés munkáját to­vább fejlesszük. Az új vá­lasztójogi törvényjavaslat nemcsak választási rendsze­rünk további demokratizáló­dásának a feltételeit teremti meg, hanem a képviselők, a tanácstagok aktívabb részvé­telével erősíteni fogja állam- szervezetünket is, amely az országgyűléstől, az Elnöki Tanácstól és a Miniszterta­nácstól kezdve a helyi taná­csokig egységes egészet alkot — biztosítva p>ártunk politi­kájának érvényesülését a szo­cialista társadalom fölépíté­séért folytatott harcban. A napirenden lévő, s az ed­diginél lényegesen demokra­tikusabb választójogi törvény­nyel azonban nem állunk meg a szocialista demokrácia fej­lesztésének útján. Szükségesnek tartjuk az or­szággyűlés szerepének, hatás­körének növelését. Meggyőződésem, hogy most, amikor egész állami életünk­ben — az országgyűléstől a helyi tanácsokig — az építő­munka kerül előtérbe, lénye­gesen növekedni fog az or­szággyűlés szerepe. Az or­szággyűlés fontos fóruma lesz a különböző törvények előkészítésének, megalkotásá­nak, az új gazdasági mecha­nizmus gyakorlati végrehajtá­sa ellenőrzésének. A gazda­ságirányítás reformja és az üzemi önállóság, az üzemi demokrácia fejlesztése maga is elősegíti a demokratizmus általános fejlődését. Mindent egybevetve, nyu­godtan állíthatjuk, hogy új vá­lasztójogi törvényeink — ha a tisztelt országgyűlés elfo­gadja — a szocialista választó- jogi törvények sorában a legkorszerűbbek közé emelke­dik. Ilyen választójogi tör­vényjavaslatot csak olyan tár­sadalmi rendszer kormánya terjeszthet elő, amely szilár­dan maga mögött érzi a tö­megek támogatását, mert po­litikája megfelel a nép érde­keinek. Mindenki tudja — sőt ke­vésbé elfogult ellenfeleink sem tagadják —, hogy hazánkban pezsgő, eleven, a.'inokratikus a közélet. A mi rendszerünk­ben száz- és százezer aktív közéleti ember van, sok száz­ezer patrióta, kommunista és pártenkívüli, aki szívén vi­seli az ország fejlődését, vá­rosa, községe ügyeit és szíve­sen végez érte munkát, nem fizetségért, hanem szocialista hazafiasságból. Milliók örül­nek őszintén, ha felépül egy új modem lakónegyed, egy új gyár, üzem vagy iskola. Tisztelt országgyűlés! E hónap végén ül össze pár­tunk IX. kongresszusa. Szo­cialista hazánk életében, to­vábbfejlődésében mindig fon­tos állom,ást jelentenek a párt kongresszusai. A párt legfel­sőbb fórumán megvizsgáljuk építőmunkánk eredményeit, a munkában felmerült nehézsé­geket, és szocialista fejlődé­sünk főbb irányát. Pártunk kongresszusi céljai egyetértésre találtak az or­szág dolgozói között. Egész közvéleményünk állásfoglalása az, hogy folytassuk az eddigi politikát, a gazdasági mecha­nizmus reformjának végrehaj - fásával határozottabban, kö­vetkezetesebben szilárdítsuk, fejlesszük tovább országunk­ban a szocialista termelési vi­szonyokat. Fejlesszük tovább, korszerűsítsük szocialista terv- gazdálkodásunkat, hogy az or­szág rendelkezésére álló szel­lemi és anyagi erőforrásokat még ésszerűbben használhas­suk fel fejlődésünk, a dolgozó nép életkörülményeinek továb­bi javítása érdekében. Apró Antal befejezésül alá­húzta, hogy az új törvény szo­cialista társadalmunk, álla­munk demokratizmusát fej­leszti tovább. A törvényjavas­latot, valamint az országgyű­lés jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottságának írásban adott jelentését, illetve a mó­dosító javaslatokat az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlot­ta. • • • Apró Antal nagy tapssal fo­gadott beszéde után dr. De '>- seő Jenő Borsod megyei kép viselő, Beckl Sándor buda­pesti, dr. Zsigmond László V megyei, Oláh György Heve megyei, Vida Miklós budap, ti képviselő vett részt a vitá­ban. A törvényjavaslatot va­lamennyien elfogadták és el­fogadásra ajánlották. Ezután szünet követ!:- m.ajd az elnöklő dr. Bér tóczy Miklós Erdei Ferencit:. az országgyűlési képviselők éi tanácstagok választásúról szó­ló törvényjavaslat előadójá­nak adta meg a szót.. Erdei Ferenc bejelentette, hogy a vitában két továb^ módosító javaslat hangzott e Ezek közül az egyiket, ame1' arra vonatkozott, hogy a kép­viselői választókerületek ki­alakításánál a járásokat és a járási jogú városokat is ve­gyék figyelembe, a törvény; - vaslat végrehajtásáról szó'' rendeletben hasznosítják másikkal pedig, eme1'- - viselők visszahívás' kozott, a jogi, igazgat igazságügyi bizottság módos: javaslatát egészítik ki. Ezek szerint az országgyűlési kér viselőt akkor hívhatják v:=-- »amikor megbízatásán?;: milyen oknál fogva nem t eleget tenni, vagy arra m-; tatlanná vált«. Az országgyűlés előbb a ni rlosító javaslatokat, majd — módosító javaslatokkal egye<r — az országgyűlési képviselő és tanácstagok választására' szóló törvényjavaslatot egv hangúlag elfogadta. * * * Az országgyűlés ezután tért a második napirendi n t.á’-r'yplására, az interpe Az ülésszak az intern dókra adott válas-okkal Végező5"'! elnök TI - óczv Miklós eredmé­nye- munkát k? k * .i képy'- selőknek, és az ülésszakot be­zárta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom